Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-21 / 291. szám, szombat

|# annak, akik azt » hangoztatják, hogy a kezdeményezést senki nem fékezi. Az ilyeneknek azt mondom, nézzék meg, hogyan jártunk mi a kezdemé­nyezéssel. Tulajdonkép­pen azzal kezdődött, hogy az osztályon nagy zűrök voltak és soha nem kaptunk jutalmat. Sörözés közben elhatá­roztuk, hogy kiderítjük a hiányosságok okát. Azonban vita közben ki­derült, hogy nálunk nincsenek hibák, hiszen senkt egyetlenegyet sem vállalt magára„ Ekkor segített rajtunk Pololny kolléga, aki ép­pen akkor tért vissza az elvonókúráról. — Ez nagyon egysze­rű dologI Keresni kell valakit, aki minden hi­bát magára vállal. Egy olyan ... izét.., olyan bünbárányt... — Bűnbakot — javí­totta ki GomeCek, aki három évig járt az egyetem — mellett le­vő kávéházba és így a legképzettebb volt a társaságban. BERCO TRNAVEr­lek Usiel — jelent v­tük */ h i öl kezdve a 'öbM osztály dolgozói mill megpukkadtak az Irigy­ségtől. Mert nálunk nem voltak eltitkolt ht­At ótlet elképesztő­en nagyszerű volt és a bűnbak tisztséget azm nal felajánlottuk Poiol­nynak. — Hiszen vállalnám szívein, de a munkám melle't ez már sok len ne. — Akkor csak bűn bárr Nálunk mmaen marhaság mögött egy ember állt. Igaz, hogy mindig ugyanaz, de legalább könnyebben le­hetett a nevét észben tartani. Fénylő példa­ként kerültünk az ér­deklődés középpontjába. Persze ehhez egy Poloí­ntj kellett, Ilyen pedig csak egy volt. Ugyanis az ember született tu­lajdonsága, hogy Igyek­szik minden felelősség alól kibújni. Pololntj mindent vállalt és nyug­tunk volt. Persze őt sem fenyegette semmt­féle veszély, hiszen fe­hér holló volt a sok többi dolgozó között, akik az istennek ma­gának sem akartak egy hibát beismerni. Rövi­desen a mi osztályun­kat értékelték a leg­jobbnak. De salnos ez már mind a múlté. Ugyanis a felettes szervnél is óriási kavarodás volt és így PoloinQ előlé­pett: áthelyezték a szakigazgatóságra és most már vállalati bűnbak. Es még nekünk be­széljen valaki a kezde­ményezésrőlI Péterfl Gyula ford. A vadász visszatér az őserdő­ből és élményeit meséli: — Es ekkor a társam a szik­láról beleesett a folyóba ... — Szörnyű! fis belefulladt?) — Áh dehogy, a krokodilusok nem hagyt&k időt a megfulla­dásra! Az egyik amerikai egyetemen tanfolyamot rendeztek beszéd­hibások számára. A dadogó hallgatók azt a feladatot kap­ták, hogy menjenek be egy könyvüzletbe és kérjenek — pingponglabdát. Bemegy az el­ső, nagy nehezen kinyögi, mit akar aztán — természetesen — üres kézzel távozik. Bemegy a második, harmadik, persze, eredménytelenül. Ám amikor a nyolcadik dadogó lép be az üzletbe, az asztalon már ott áll egy doboz — pingponglab­da. A kereskedő kiszolgálja a vevőt majd így szól. — Eddig ezt nem tartottam, de az ember igyekszik eleget tenni a vevők kívánságának ... de uram, könyörgöm, árulja el nekem: minden pingpongozó dadog?! A BÖLCSEK TANÁCSA A bölcsek arról vitatkoztak, hogy mi volt legelőször. Az első azt mondta, hogy a SZÚ. A másik szerint a KÁOSZ. A har­madik viszont azt állította, hogy a SÖTÉTSÉG. Csak egyetlen bölcs fiit szót­lanul. Mert nagyon tapintatos volt: nem akarta nagytudomá­nyú társait felvilágosítani, hogy a kezdiethez a LEPECSÉTELT ENGEDÉLY kellett! VLADIMIR ZEMAN KÉT LÁNY BESZÉLGET: — Képzeld, a Pista megcsal. Tegnap este egy csinos, magas, szőke lánnyal ment a moziba, Karonfogva! — Utánuk mentél? — Nem mert, a fiú akivel voltam, már látta a filmetl — Nem csodálom .. én sem bírnék kl! 1967. X. 21. n - '•V «L A turista egy kis francia vá­ros egyetlen szállodájában töl­ti az éjszakát. Reggel a tulaj­donosnő a szobájába hozza a reggelit és büszkén közli: — Uram, ebben az ágyban töltött Napoleon ls egy éjsza­kát! többet A SZÍNES TV (Humanité Dimanche) EGY APA DICSEKSZIK: — Hiába, a legnagyobb öröm a gyermek. Amikor az ember látja, hogy milyen értelmes! Tegnap is... éppen a fürdő­szobában, a kádban ültem, ami­kor bejött a kisfiam. Apuka — mondta — egy katona keres. Kimegyek — hát a levélhordó. A gyerek látta, hogy egyen­ruhás ember és képzettársítás révén mindjárt katonára gon­dolt. — Valóban érdekes... és hány éves a kisfiad? — Harmincnégy! A LAKTANYÁBAN: — Kerekes honvéd, mi a ha­za? — A haza ... olyan mint az édesanyám, tizedes elvtárs! — Nagyon helyes. Kiss hun­véd, maga hogyan határozná meg a haza fogalmát? — A haza olyan, mint a Ke­rekes édesanyja! A színdarab 25. előadásán egy újságíró a tehetséges, de már korosabb primadonna élet­kora felől érdeklődik. A mű­vésznő bájos mosollyal mondja: — Ugyanannyi, mint az ed­dig tartott előadások száma. Valaki halkan megjegyzi: — A délutáni előadásokat nem számítja! SZÜVEG NÉLKÜL. (Vulkssf imme) o co O i— < t/> o < > < O co o H" —» < t/> o < EGY SZERELEM TÖRTÉNETE. (Eulenspiegel) Az a nap — 2067. október 14-e a gyár minden dolgozója számára jelentős ünneppé vált. Ugyanis sokhónapi kimerítő, hatalmas munka után ezen a napon helyezték üzembe — ha­zánkban a ml gyárunkban elő­ször — az első atomreaktort, amely elegendő energiát bizto­sított automatikus gépsoraink működéséhez. Igazgatónk az ünnepi beszéd­ben különösen azt emelte kl, hogy az atomenergia révén je­lentősen növelhetjük a petró­leumlámpa-gyártás kapacitását. HERBERT KRATZER A skót bőröndöt vásárol. Fi­zet, aztán a csomagolóhoz lép: — Köszönöm, nem kell be­csomagolni. De csomagolópa­pírt és a spárgát legyen szíves betenni a bőröndbe! o co o 1— < in O < NAGY PÉTER AUTOGRAMJA Az időtől megsárgult régi kötésű album. Egyik oldaiSn ez a nagybetűs kézírás olvasható: „En, alul megnevezett európai utazásom alkalmával itt voltam Amszterdamban, hogy megismerkedjem a nekem szükséges művészetekkel, megtekintettem különféle dolgokat, köztük nem utolsósor­ban Reys úr anatómiai művészetét, és e ház szokása szerint ezt saját kezemmel aláírtam — Péter". Alább ugyanolyan tintával még egy aláírás: „Alekszandr Mensíkov". A történészek már régóta foglalkoznak I. Péter orosz cár 1697. évi hollandiai útjával, melynek során a hajóépítést "tanulmányozta. B. Becker holland professzor szerint azon­ban még sok meglepetés várja azokat, akik úgy vélik, a cár hollandiai ottlétével kapcsolatban már mindent felderítet­tek. Ilyen meglepetés volt Reys neves holland anatómus szó­ban forgó albuma Is az amszterdami egyetemi könyvtár ké­ziratosztályán. Mint Ismeretes, Nagy Péter Zaandamban tanulta a hajó­építés művészetét, s a városháza mellett álló szobra ls ha­jóépítőként ábrázolja a cárt. Még épségben van az a faház Is, amelyben „Pjotr Mihajlov tizedes" Herrit Ktst család­jánál lakott. Zaandam a golf hazája, de Becker professzor szerint hír­nevét Nagy Péternek köszönheti. A legújabb kutatások sze­rint a cár hollandiai tartózkodása Idején nemcsak a hajó­építést, hanem a bálnavadászatot, a nyomdaipart és a híres holland festészetet is tanulmányozta. Holland történészek újabb felfedezései teljesebb képet adnak Nagy Péter cár életének hollandiai időszakáról. IJ. Kornyilov — Ozvesztyija) BÉKEHADTESTEK UTÁN PATKÁNYHADTESTEK? New Yorkban annyi a patkány, mint az ember: kilenc­millió. Az egész Egyesült Államokban meg 90 millió patkány garázdálkodik. Évente mintegy négymilliárd dollárnyi kárt okoznak, és körülbelül 50 ezer embert harapnak meg, első­sorban a piszkos nyomortanyákon tengődő négerek és más színes bőrűek gyermekeit. Az emberek és a patkányok együttélését mindezideig az amerikai életmód normális jelenségének tartották. Az amerikai patkányok most azonban politikai kérdést jelente­nek. Amikor a nyáron fellázadtak a négernegyedek lakói, Johnson elnök azt hitte, nemes gesztussal hatást gyakorol­hat az elégedetlen négerekre, ha totális hadat üzen a pat­kányoknak. Negyvenmillió dollárt kért a kongresszustól patkányirtásra. A kongresszus azonban elvetette az elnök javaslatát. Ugyanakkor a képviselő urak cirkuszt csináltak milliók szociális problémáinak megvitatásából. „Most már a békehadtesttel együtt patkányhadtestünk is lesz" — lel­kendezett Grows Iowa állambeli képviselő a jelenlevők fer­geteges tapsa közepette. „Miért ne szabadítanánk a patká­nyokra az ország összes macskáit" — jelentette ki egy má­sik honatya, akinek felszólalását éppen olyan derültség kísérte. Az ohiol Latt így zárta le a vitát: „Tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, a vietnami háború tízmilliárdos tételei­re, teljes mértékben elvethetjük Johnson elnök patkány­irtás! programját." (STERN) JAPÁN AZ ÖTÖDIK AUTÓNAGYHATALOM Japánban az autók száma júliusban meghaladta a tízmil­liót, s így az ország az Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág és az NSZK után a világ ötödik autónagyhatalma lett. Tavaly Japánban 2 millió 280 ezer autót gyártottak, s így Japán megelőzte az évi 2 millió 40 ezer autót gyártó Angliát, s világri/éretben a harmadik helyre került. Január és április között Japán 934 ezer autót gyártott, ami azt bizonyítja, hogy megelőzte az NSZK-t, s mindjárt az Egyesült Államok után következik. A kereskedelmi és iparügyi minisztérium előrejelzése szerint Japán 1971-ben 4 millió 760 ezer autót fog gyártani. Japán autógyárosok kijelentése szerint az európai konkur­renclától nem kell tartanluk, csak a három nagy amerikai társaság veszélyes. Az amerikai tőke már megszerezte az angol autóipar 53, a nyugatnémet autóipar 35 és a francia autóipar 16 százalékát. „Ha nem teszünk védőintézkedése­ket, a japán autógyárosok abba a helyzetbe kerülhetnek, mint azok a japán lányok, akiknek kegyelt az amerikai megszálló csapatok katonái erőszakkal szerezték meg" — jelentette ki Kamidani, a Tojota japán autókereskedelmi társaság igazgatója. (SZÜKAN ASZAHI) CSODASZER Húsz évvel ezelőtt a leukémiában (fehérvérűségben) szen­vedő betegek a leggondosabb ápolás ellenére sem élhettek tovább egy évnél. Voltak orvosok, akik eleve lemondtak az ilyen beteg életéről, s úgy ls kezelték. Dr. Sidney Farber a bostoni gyermekkórház kutatóintéze­tében már régóta kísérletezik a methotrexattal. Ezt a ké­szítményt 1953-ban a manhattani rákkutató Intézetben ki­kísérletezett 6-mercaptopurtnnal és a prednlson hormonnal együtt alkalmazták. E gyógyszereket 1963 óta további hatá­sos szerek követték, amelyek együttes vagy egymást követő alkalmazásával részbeni eredményt értek el a fehérvérűség­ben szenvedőknél. Az új gyógyszerrel kezelt betegek 90 szá­zalékánál sikerült annyira megállítani a fehér vérsejtek túlszaporodását, hogy a páciensek a diagnózis megállapítá­sától számított másfél-három évig, sőt tovább ls életbert maradtak. Az Amerikai Rákkutató Társaság és az Országos Rákku­tató Intézet bostoni leukémiai értekezletén Dr. Burchenal 87 leukémiás gyermek és 16 felnőtt esetéről számolt be. öt évvel ezelőtt észlelték náluk a leukémiát, most viszont tü­netmentesek. Burchenal 29 olyan leukémiásról tud, akik utolsó kezelésük óta már legalább öt éve normálisan élnek. Sőt, tizen tíz éve, öten pedig 15 éve egészen tünetmente­sek. A végzetes lefolyású kóresetek nagy számokhoz vi­szonyítva ez elenyésző szám, de reményt kelt a betegekben, hogy a tudósok jó úton haladnak a leukémia legyőzése felé, A tudósok azonban egyelőre Óvatosak, nem akarnak túl­zott reményeket kelteni betegeikben. Hisz máig sem isme­rik e szörnyű kór okozóját. Az azonban vitathatatlan, hogy találták rá hatásos szert, ha nem is mindenhatót. jTlMEÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom