Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-21 / 291. szám, szombat

|# annak, akik azt » hangoztatják, hogy a kezdeményezést senki nem fékezi. Az ilyeneknek azt mondom, nézzék meg, hogyan jártunk mi a kezdeményezéssel. Tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy az osztályon nagy zűrök voltak és soha nem kaptunk jutalmat. Sörözés közben elhatároztuk, hogy kiderítjük a hiányosságok okát. Azonban vita közben kiderült, hogy nálunk nincsenek hibák, hiszen senkt egyetlenegyet sem vállalt magára„ Ekkor segített rajtunk Pololny kolléga, aki éppen akkor tért vissza az elvonókúráról. — Ez nagyon egyszerű dologI Keresni kell valakit, aki minden hibát magára vállal. Egy olyan ... izét.., olyan bünbárányt... — Bűnbakot — javította ki GomeCek, aki három évig járt az egyetem — mellett levő kávéházba és így a legképzettebb volt a társaságban. BERCO TRNAVErlek Usiel — jelent vtük */ h i öl kezdve a 'öbM osztály dolgozói mill megpukkadtak az Irigységtől. Mert nálunk nem voltak eltitkolt htAt ótlet elképesztően nagyszerű volt és a bűnbak tisztséget azm nal felajánlottuk Poiolnynak. — Hiszen vállalnám szívein, de a munkám melle't ez már sok len ne. — Akkor csak bűn bárr Nálunk mmaen marhaság mögött egy ember állt. Igaz, hogy mindig ugyanaz, de legalább könnyebben lehetett a nevét észben tartani. Fénylő példaként kerültünk az érdeklődés középpontjába. Persze ehhez egy Poloíntj kellett, Ilyen pedig csak egy volt. Ugyanis az ember született tulajdonsága, hogy Igyekszik minden felelősség alól kibújni. Pololntj mindent vállalt és nyugtunk volt. Persze őt sem fenyegette semmtféle veszély, hiszen fehér holló volt a sok többi dolgozó között, akik az istennek magának sem akartak egy hibát beismerni. Rövidesen a mi osztályunkat értékelték a legjobbnak. De salnos ez már mind a múlté. Ugyanis a felettes szervnél is óriási kavarodás volt és így PoloinQ előlépett: áthelyezték a szakigazgatóságra és most már vállalati bűnbak. Es még nekünk beszéljen valaki a kezdeményezésrőlI Péterfl Gyula ford. A vadász visszatér az őserdőből és élményeit meséli: — Es ekkor a társam a szikláról beleesett a folyóba ... — Szörnyű! fis belefulladt?) — Áh dehogy, a krokodilusok nem hagyt&k időt a megfulladásra! Az egyik amerikai egyetemen tanfolyamot rendeztek beszédhibások számára. A dadogó hallgatók azt a feladatot kapták, hogy menjenek be egy könyvüzletbe és kérjenek — pingponglabdát. Bemegy az első, nagy nehezen kinyögi, mit akar aztán — természetesen — üres kézzel távozik. Bemegy a második, harmadik, persze, eredménytelenül. Ám amikor a nyolcadik dadogó lép be az üzletbe, az asztalon már ott áll egy doboz — pingponglabda. A kereskedő kiszolgálja a vevőt majd így szól. — Eddig ezt nem tartottam, de az ember igyekszik eleget tenni a vevők kívánságának ... de uram, könyörgöm, árulja el nekem: minden pingpongozó dadog?! A BÖLCSEK TANÁCSA A bölcsek arról vitatkoztak, hogy mi volt legelőször. Az első azt mondta, hogy a SZÚ. A másik szerint a KÁOSZ. A harmadik viszont azt állította, hogy a SÖTÉTSÉG. Csak egyetlen bölcs fiit szótlanul. Mert nagyon tapintatos volt: nem akarta nagytudományú társait felvilágosítani, hogy a kezdiethez a LEPECSÉTELT ENGEDÉLY kellett! VLADIMIR ZEMAN KÉT LÁNY BESZÉLGET: — Képzeld, a Pista megcsal. Tegnap este egy csinos, magas, szőke lánnyal ment a moziba, Karonfogva! — Utánuk mentél? — Nem mert, a fiú akivel voltam, már látta a filmetl — Nem csodálom .. én sem bírnék kl! 1967. X. 21. n - '•V «L A turista egy kis francia város egyetlen szállodájában tölti az éjszakát. Reggel a tulajdonosnő a szobájába hozza a reggelit és büszkén közli: — Uram, ebben az ágyban töltött Napoleon ls egy éjszakát! többet A SZÍNES TV (Humanité Dimanche) EGY APA DICSEKSZIK: — Hiába, a legnagyobb öröm a gyermek. Amikor az ember látja, hogy milyen értelmes! Tegnap is... éppen a fürdőszobában, a kádban ültem, amikor bejött a kisfiam. Apuka — mondta — egy katona keres. Kimegyek — hát a levélhordó. A gyerek látta, hogy egyenruhás ember és képzettársítás révén mindjárt katonára gondolt. — Valóban érdekes... és hány éves a kisfiad? — Harmincnégy! A LAKTANYÁBAN: — Kerekes honvéd, mi a haza? — A haza ... olyan mint az édesanyám, tizedes elvtárs! — Nagyon helyes. Kiss hunvéd, maga hogyan határozná meg a haza fogalmát? — A haza olyan, mint a Kerekes édesanyja! A színdarab 25. előadásán egy újságíró a tehetséges, de már korosabb primadonna életkora felől érdeklődik. A művésznő bájos mosollyal mondja: — Ugyanannyi, mint az eddig tartott előadások száma. Valaki halkan megjegyzi: — A délutáni előadásokat nem számítja! SZÜVEG NÉLKÜL. (Vulkssf imme) o co O i— < t/> o < > < O co o H" —» < t/> o < EGY SZERELEM TÖRTÉNETE. (Eulenspiegel) Az a nap — 2067. október 14-e a gyár minden dolgozója számára jelentős ünneppé vált. Ugyanis sokhónapi kimerítő, hatalmas munka után ezen a napon helyezték üzembe — hazánkban a ml gyárunkban először — az első atomreaktort, amely elegendő energiát biztosított automatikus gépsoraink működéséhez. Igazgatónk az ünnepi beszédben különösen azt emelte kl, hogy az atomenergia révén jelentősen növelhetjük a petróleumlámpa-gyártás kapacitását. HERBERT KRATZER A skót bőröndöt vásárol. Fizet, aztán a csomagolóhoz lép: — Köszönöm, nem kell becsomagolni. De csomagolópapírt és a spárgát legyen szíves betenni a bőröndbe! o co o 1— < in O < NAGY PÉTER AUTOGRAMJA Az időtől megsárgult régi kötésű album. Egyik oldaiSn ez a nagybetűs kézírás olvasható: „En, alul megnevezett európai utazásom alkalmával itt voltam Amszterdamban, hogy megismerkedjem a nekem szükséges művészetekkel, megtekintettem különféle dolgokat, köztük nem utolsósorban Reys úr anatómiai művészetét, és e ház szokása szerint ezt saját kezemmel aláírtam — Péter". Alább ugyanolyan tintával még egy aláírás: „Alekszandr Mensíkov". A történészek már régóta foglalkoznak I. Péter orosz cár 1697. évi hollandiai útjával, melynek során a hajóépítést "tanulmányozta. B. Becker holland professzor szerint azonban még sok meglepetés várja azokat, akik úgy vélik, a cár hollandiai ottlétével kapcsolatban már mindent felderítettek. Ilyen meglepetés volt Reys neves holland anatómus szóban forgó albuma Is az amszterdami egyetemi könyvtár kéziratosztályán. Mint Ismeretes, Nagy Péter Zaandamban tanulta a hajóépítés művészetét, s a városháza mellett álló szobra ls hajóépítőként ábrázolja a cárt. Még épségben van az a faház Is, amelyben „Pjotr Mihajlov tizedes" Herrit Ktst családjánál lakott. Zaandam a golf hazája, de Becker professzor szerint hírnevét Nagy Péternek köszönheti. A legújabb kutatások szerint a cár hollandiai tartózkodása Idején nemcsak a hajóépítést, hanem a bálnavadászatot, a nyomdaipart és a híres holland festészetet is tanulmányozta. Holland történészek újabb felfedezései teljesebb képet adnak Nagy Péter cár életének hollandiai időszakáról. IJ. Kornyilov — Ozvesztyija) BÉKEHADTESTEK UTÁN PATKÁNYHADTESTEK? New Yorkban annyi a patkány, mint az ember: kilencmillió. Az egész Egyesült Államokban meg 90 millió patkány garázdálkodik. Évente mintegy négymilliárd dollárnyi kárt okoznak, és körülbelül 50 ezer embert harapnak meg, elsősorban a piszkos nyomortanyákon tengődő négerek és más színes bőrűek gyermekeit. Az emberek és a patkányok együttélését mindezideig az amerikai életmód normális jelenségének tartották. Az amerikai patkányok most azonban politikai kérdést jelentenek. Amikor a nyáron fellázadtak a négernegyedek lakói, Johnson elnök azt hitte, nemes gesztussal hatást gyakorolhat az elégedetlen négerekre, ha totális hadat üzen a patkányoknak. Negyvenmillió dollárt kért a kongresszustól patkányirtásra. A kongresszus azonban elvetette az elnök javaslatát. Ugyanakkor a képviselő urak cirkuszt csináltak milliók szociális problémáinak megvitatásából. „Most már a békehadtesttel együtt patkányhadtestünk is lesz" — lelkendezett Grows Iowa állambeli képviselő a jelenlevők fergeteges tapsa közepette. „Miért ne szabadítanánk a patkányokra az ország összes macskáit" — jelentette ki egy másik honatya, akinek felszólalását éppen olyan derültség kísérte. Az ohiol Latt így zárta le a vitát: „Tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, a vietnami háború tízmilliárdos tételeire, teljes mértékben elvethetjük Johnson elnök patkányirtás! programját." (STERN) JAPÁN AZ ÖTÖDIK AUTÓNAGYHATALOM Japánban az autók száma júliusban meghaladta a tízmilliót, s így az ország az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az NSZK után a világ ötödik autónagyhatalma lett. Tavaly Japánban 2 millió 280 ezer autót gyártottak, s így Japán megelőzte az évi 2 millió 40 ezer autót gyártó Angliát, s világri/éretben a harmadik helyre került. Január és április között Japán 934 ezer autót gyártott, ami azt bizonyítja, hogy megelőzte az NSZK-t, s mindjárt az Egyesült Államok után következik. A kereskedelmi és iparügyi minisztérium előrejelzése szerint Japán 1971-ben 4 millió 760 ezer autót fog gyártani. Japán autógyárosok kijelentése szerint az európai konkurrenclától nem kell tartanluk, csak a három nagy amerikai társaság veszélyes. Az amerikai tőke már megszerezte az angol autóipar 53, a nyugatnémet autóipar 35 és a francia autóipar 16 százalékát. „Ha nem teszünk védőintézkedéseket, a japán autógyárosok abba a helyzetbe kerülhetnek, mint azok a japán lányok, akiknek kegyelt az amerikai megszálló csapatok katonái erőszakkal szerezték meg" — jelentette ki Kamidani, a Tojota japán autókereskedelmi társaság igazgatója. (SZÜKAN ASZAHI) CSODASZER Húsz évvel ezelőtt a leukémiában (fehérvérűségben) szenvedő betegek a leggondosabb ápolás ellenére sem élhettek tovább egy évnél. Voltak orvosok, akik eleve lemondtak az ilyen beteg életéről, s úgy ls kezelték. Dr. Sidney Farber a bostoni gyermekkórház kutatóintézetében már régóta kísérletezik a methotrexattal. Ezt a készítményt 1953-ban a manhattani rákkutató Intézetben kikísérletezett 6-mercaptopurtnnal és a prednlson hormonnal együtt alkalmazták. E gyógyszereket 1963 óta további hatásos szerek követték, amelyek együttes vagy egymást követő alkalmazásával részbeni eredményt értek el a fehérvérűségben szenvedőknél. Az új gyógyszerrel kezelt betegek 90 százalékánál sikerült annyira megállítani a fehér vérsejtek túlszaporodását, hogy a páciensek a diagnózis megállapításától számított másfél-három évig, sőt tovább ls életbert maradtak. Az Amerikai Rákkutató Társaság és az Országos Rákkutató Intézet bostoni leukémiai értekezletén Dr. Burchenal 87 leukémiás gyermek és 16 felnőtt esetéről számolt be. öt évvel ezelőtt észlelték náluk a leukémiát, most viszont tünetmentesek. Burchenal 29 olyan leukémiásról tud, akik utolsó kezelésük óta már legalább öt éve normálisan élnek. Sőt, tizen tíz éve, öten pedig 15 éve egészen tünetmentesek. A végzetes lefolyású kóresetek nagy számokhoz viszonyítva ez elenyésző szám, de reményt kelt a betegekben, hogy a tudósok jó úton haladnak a leukémia legyőzése felé, A tudósok azonban egyelőre Óvatosak, nem akarnak túlzott reményeket kelteni betegeikben. Hisz máig sem ismerik e szörnyű kór okozóját. Az azonban vitathatatlan, hogy találták rá hatásos szert, ha nem is mindenhatót. jTlMEÍ