Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-03 / 273. szám, kedd

Vitafelszólalások a CSKP Központi Bizottságának szeptember 26-27-i ülésén Václav Skoda elvtárs Azok a javaslatok, amelyeket a nemzeti bizottságokba, a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a Nemzetgyűlésbe való választások előkészítését illetően terjesztettek a Központi Bizottság elé, véleményem szerint helyesek és megfelelnek a politikai fejlődés jelenlegi szakaszának. A legkisebb kétségünk sem lehet afelől, hogy helyes elkülöníteni a bírák választását a képviselőtestületekbe való választásoktól, mivel a két választás céljában különbözik egymástól. A képviselőtestületekbe való választásokkal biztosítjuk a nép részvételét az állam igazgatásában, míg a bírák választásának célja a szocialista törvényesség megszilárdítása. A választók és a képviselőjelöltek, valamint a választók és a bírák kapcsolatai merőben eltérőek, és a jelöltek kiválasztása a bíióválasztások során lehetőségeiben rendkívül korlátozott. így tehát a bírák és a képviselők választásának egybekapcsolása, amelyet gazdasági szükségszerűséggel okoltak meg, a bíróválasztásokat jelentős mértékben formális aktussá tette. Ügy vélem továbbá, hogy helyes, ha a mostani választások során elkülönítjük egymástól a nemzeti bizottságokba, valamint a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokat oly módon, hogy ez két politikai kampány legyen. Ebben a választási időszakban a XIII. kongresszus határozata szerint lényegesen bővült a nemzeti bizottságok jogköre, s ez lehetővé tette,: hogy hazánk polgárai az eddiginél nagyobb mértékben vegyék ki részüket az állam igazgatásából a . nemzeti bizottságok közvetítésével. Szocialista alkotmányunk 1960. július 11-én lépett érvénybe, s a benne foglalt alkotmányos jogok és szabadságok közül egyről sem tudok, amelyet társadalmunk gazdasági lehetőségeinek megfelelően nem érvényesítettünk volna. Véleményem szerint hazánk polgárainak szociális jogait olykor társadalmunk jelenlegi gazdasági szükségletein és lehetőségein túl is biztosltjuk. Csupán néhány példát hozok föl azon állitások valótlanságának bizonyítására, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatban az írókongresszuson elhangzottak. Kezdem a szocialista társadalom polgárának alapvető alkotmányos jogával — a munkára és annak igazságos jutalmazására való joggal. Bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy ezt az alkotmányos Jogot társadalmunkban következetesen érvényesítettük. Jóllehet igaz, hogy ennek az alkotmányos jognak az érvényesítése a folyamatban levő gazdasági reform időszakában olykor gondokat okoz, mert az effektivitás tisztán gazdasági szempontjai esetleg ellenkezőjét tanácsolnák, a Központi Bizottság mégis mindig következetesen az alkotmány oldalára állt és úgy határozott, hogy a nem gazdaságos üzemek bezárását nem szabad anélkül megoldanunk, hogy munkaalkalmat biztosítanánk alkalmazottaik számára, vagy a dolgozók életszínvonalának rovására, s biztosította a dolgozók nominális és reálbérének emelkedését is. Mikor a nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága megtárgyalta a választási törvény elveinek előzetes javaslatait, azt javasolta, hogy a szavazatok abszolút többsége legyen a választások eredményeinek egyetlen kritériuma. Javaslatában abból indul ki, hogy a majoritás elve, tehát a többség döntése, a demokrácia elve megfelel a fejlődés Jelenlegi Időszakának és a demokrácia elveinek. Frarrtisek Kriege! elvtárs Örömmel fogadhatjuk a képviselőtestületekbe való választások új módjának javaslatait. Az említett irányelvek következetes érvényesítésével hangsúlyozhatnánk mindenekelőtt a választások legfőbb célját, amely abban áll, hogy több jelölt közül választhassunk. Pártunk tagjainak és a pártonkívülieknek túlnyomó része tudatában van az e téren mindmáig tapasztalható fogyatékosságoknak. A múltbeli választások joggal kifogásolt formális volta mindenekelőtt az úgynevezett manifesztáclós választást illeti. Ez a módszer a választás komolyságának rovására ment. Ugyancsak fontos, hogy a választások alkotmányban biztosított titkosságát gyakorlatilag is megvalósítsuk. Mindaz, ami közvélemény szemében csökkenti a választások jelentőségét, felesleges politikai veszteség, amelyet el akarunk kerülni és el is kell kerülnünk. A nemzeti bizottságokba és a képviselőtestületekbe való választások útján hathatósan megszilárdíthatjuk azt a tudatot, hogy a nemzeti bizottságok, a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács, mint a polgárok megválasztotta intézmények döntő mértékben szólhatnak hozzá hazánk valamennyi alapvető fontosságú kérdéséhez. A kormányfunkciók eredményes végrehajtásához szükség van a lakosság nagyarányú támogatására Is. A kormány annál nagyobb tekintéllyel számolhat, minél Inkább meg lesz győ. ződve lakosságunk arról, hogy a kormány tevékenysége a képviselőtestületi szervek hatékony, nem formális ellenőrzése alatt áll. A képviselőtestületekbe való választások most megtárgyalt javaslatai nem jelentenek pontot választási rendszerünk fejlődésében, emellett azonban fejlődést jelentenek az eddigi választási rendszerrel szemben. Ezért következetesen érvényesítenünk keli őket azon Igyekezetünkben, hogy megszilárdítsuk egyik legfőbb polgárjogunkat, a választási jog végrehajtását, ahelyett, hogy puszta formalitásra csökkentenénk, ami komoly politikai károkat okozna. Martin Mik elvtárs Mindnyájan tanúi voltunk annak, hogy az új irányítási rendszerre való áttérésünk előtt gazdaságunkban hoszszabb ideig csak rögtönöztünk, s hogy propagandánkban és a pártmunkában bizonyos illúziókat keltettünk a várható eredményeket illetően. Ügy vélem, hogy az év kezdete óta tett intézkedések teremtette légkör nem éppen ideális. A gazdasági dolgozók erős szkepticizmusa és az emberek Jelentős bizalmatlansága tapasztalható. Egyeséket ugyanis az új irányítási rendszer még nem érintett éppen azért, mert a bérek és fizetések denivellizálása terén még nem jutottunk messzire. A negatív irányzatok megszüntetése érdekében a kormány több intézkedést fogadott el. Elbeszélgettem néhány prágai üzem Igazgatójával, s úgy látszik, hogy valamennyien értik az említett intézkedések megtételének elkerülhetetlenségét. Inkább az ellen emeltek kifogást, ahogyan ezeket a dolgokat érvényre juttatják. Hogy az intézkedések kedvezőtlen visszhangot keltettek, ez éppen azért van, mert nem differenciáltan, adminisztratív úton érvényesítik őket. A fentebbilekből kifolyólag érthető, hogy ebben a helyzetben aggodalommal tekintünk a jövő évi terv előkészítésére. Fennáll a veszély, hogy az előkészület olyan lesz, mint tavaly volt. Az egyes fokozatok között ismét nagy harcra kerül sor a kiindulási alap, a feladatok igényessége körül. Egyelőre nincs olyan áttekintésünk, hogy következtetéseket vonhassunk le, ám számos jelenség tanúskodik a fentebbi megállapítás helyességéről. Már ma is megállapítható, hogy az üzemek és vállalatok által kidolgozott tervek a felsőbb irányítás számára gyakran teljesen elfogadhatatlanok, főként a külkereskedelem és a tervezett beruházások terén. Felszólalásom végén szeretnék néhány javaslatot tenni. Egyes igazgatók fogyatékosságnak tekintik, hogy már az árpolitika kidolgozása során nem vezettük be a nagykereskedelmi árak csökkentésének rendszerét. Magától értetődő, hogy évről évre csökkenni fognak a termelési önköltségek, így tehát csökkenniök kellene a nagykereskedelmi áraknak is. A nagy városokban problémák merültek fel az új rendszerrel kapcsolatban, amelyhez új eszközök is szükségesek. Arra a programra gondolok itt, amelyet Prágában és egyéb városokban dolgoztak ki az ipar bizonyos megszervezésére, az elavult üzemek felszámolására stb. A nemzeti bizottságok nem rendelkeznek kellő eszközökkel ahhoz, hogy partnereiket rákényszerítsék programjaik megvalósítására. Frantisek Tymes elvtárs Képviselőtestületi rendszerünk munkájáról, feladatairól, szerepéről az embereknek mind idehaza, mind külföldön még mindig erősen elrajzolt és helytelen elképzeléseik vannak. Egyes emberek úgy vélik, hogy a Nemzetgyűlésben és a nemzeti bizottságokban folyó tárgyalások csupán formálisak, mert szerintük minden kérdésben a párt dönt. Ez Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepének helytelen értelmezése, s hamis az az állítás is, hogy a párt nem kívánja a képviselőtestületek munkájának elmélyítését. Véleményem szerint a ml hibánk, hogy a választókat nem ismertetjük meg kellőképpen a Nemzetgyűlés munkájában bekövetkezett változásokkal, s nem népszerűsítjük kellőképpen a Nemzetgyűlés tárgyalásait. Polgártársaink nagyon keveset tudnak példának okáért a Nemzetgyűlés bizottságainak munkájáról, amely erősen igénybe veszi a képviselők Idejét. Tekintetbe kell vennünk azt ls, hogy a képviselők funkciójukat munkájuk elvégzése után gyakorolják. Ha azt akarjuk, hogy a bizottságok valóban jó munkát végezzenek, nem elegendő, ha a képviselők csak áttanulmányozzák a kormány vagy szervei által előterjesztett anyagokat, hanem tanácskozniok kell választóikkal és szakembereikkel is. Olyan időszakban kerül sor a mostani választásokra, amelyben számos nem éppen népszerű problémát kell megoldanunk. Ezért nyíltan kell beszélnünk a választókkal népgazdaságunk bizonyos fogyatékosságainak okairól, főként pedig kiküszöbölésük lehetőségeiről. Kare! Neubert elvtárs Örömmel vettük tudomásul, hogy a választások politikai irányvonalának kidolgozása során tekintetbe vették a mi javaslatainkat is. Az 1964. évi választások előkészítése és lefolyása során szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy el kell kerülnünk néhány olyan hibát, amelyet 1964-ben követtünk el. Véleményünk szerint a legnagyobb hiba volt a választási előkészületek késői kezdete, ami aztán formáiisságot okozott, főként a jelöltek megválasztása terén. Ezért pozitívan értékeljük a Központi Bizottság azon intézkedéseit, hogy a jövendő választások biztosításának politikai Irányvonalát idejekorán meg fogja tárgyalni. A választások idején való előkészítése lehetővé teszi, hogy polgártársainkat nagymértékben bekapcsoljuk a választási kampányba. Kétségtelenül nagy fontossága van a választások elkülönítését célzó javaslatnak. Igaz, hogy e téren a nézetek eltérőek, ezért ezzel számolva idejében meg kell magyaráznunk a választások elkülönítésének javaslatát. A politikai irányvonal javaslatában nagyon helyesen hangsúlyozzák a választási program kidolgozásáért való felelősséget. Ha a népgazdaság fejlődésének jelenlegi helyzetéből Indulunk kl, ez a feladat nagy igényeket támaszt a nemzeti bizottságok szerveivel szemben. A nemzeti bizottságok pénzügyi-gazdasági önállóságának fokozására számos intézkedést, tettünk. Felkészültünk további kérdések megoldására is. Mindez bizonyára megteremti majd annak feltételeit, hogy fejlesszük a kezdeményezést és a szocialista vállalkozó szellemet hazánk szükségleteinek kielégítésére. Alexander Dubcek elvtárs Néhány üzem és vállalat funkcionáriusaival folytatott beszélgetéseim során isipét meggyőződtem arról, hogy a gazdasági szakaszon folytatott politikai munkánkban nemcsak fenn kell tartanunk, hanem tovább is kell fejlesztenünk mindazokat az elveket, amelyeket a XIII. kongresszus fogadott el azon felismerés alapján, hogy az Irányítás régi rendszerével nem juthatunk tovább. Bebizonyosodott, hogy ha nem nyitunk teret az aktivitásnak és a kezdeményezésnek, az intézmények és az egyének érdekeltségének, szó sem lehet a szocializmus további fejlődéséről. Ugyanakkor nem titok, hogy bizonyos hangok a bizalmatlanság és kétségek növekedéséről tanúskodnak kételkednek abban, hogy sikerül leküzdenünk a nehézségeket. A bizalmatlanság főként azért ütötte fel a fejét, mert a gazdasági eszközök fogyatékosságait a gyakorlatban nem pótolhatjuk az adminisztratív dlrektív módszerek újjáélesztésével, amelyek nemcsak nem váltanak ki kezdeményezést, hanem megingatják az egyének, vállalatok s általában a társadalom tagjainak érdekegységét is. A gazdasági eszközöknek konstrukciójukkal nemcsak a pillanatnyi szükségletekre kell hatniuk, hanem a progresszív termelés fejlesztésére is. Nem konkrét javaslatokat akarok tenni, csupán azokról a tapasztalatokról kívánok beszélni, amelyeket az utóbbi napokban szereztem az üzemeinkben, és olyan sürgető problémákra szeretnék rámutatni. Számos kifogás hangzott el azon mód ellen, amellyel a termelékenység és a bérek viszonylatába avatkoztak be, mivel ez a módszer operatív jellegével azt az aggodalmat kelti, hogy visszatérünk az adminisztratív irányításhoz. Az elvtársak kritizálják az eddig tett intézkedések globális voltát, konkrét ellentéteit, társadalmi céljainkat. Beszélgetéseink során megbizonyosodtak arról is, hogy a termelés effektivitására gyakorolt gazdasági nyomás a külkereskedelem területén sem áll mindig a termelők és a társadalom érdekében. Mindebből nyilvánvaló, hogy következetesebben kell objektivizálnunk, differenciálnunk az irányítás eszközeit, mégpedig úgy, hogy ne csupán rövid lejáratú érdekeket idézzenek elő, s ne kényszerítsék a vállalatokat pillanatnyi kiutak keresésére. Emellett rendkívül fontos a szociá' lis-gazdasági tényező, amelyet semmiképpen sem becsülhetünk le. Az a társadalom, amely nem lenne képes produktív módon felhasználni a lakosságot, nem állíthatná magáról, hogy intenzív gazdasággal rendelkezik, s hogy teljes mértékben kihasználja a lehetőségeit. Ez a problematika Időszerűvé vált. A nők alkalmazottságának növelését Szlovákiában gyakorlatilag nem oldottuk meg, ami pedig az ifjúságot illeti, a problémát csupán elódáztuk a legközelebbi három évre. Ha azonban csak a munkaerőkről lenne szó, számuk abszolút növekedéséről Szlovákiában, ezt még nem tekinthetnénk teljes értékű érvnek. Nem csupán ez az egyetlen oka annak, amiért igyekeznünk kell a termelőerők helyesebb széthelyezésére. Kétségtelen, hogy a munkaerők túlsúlya Szlovákiában a termelőerők helyes széthelyezése esetén nem lehetne probléma. Szlovákiában gyorsan nőnek az energetika progresszív forrásai; itt mindenekelőtt a behozott gázra, kőolajra stb. gondolok. Emellett Szlovákiában aránylag nagy nyersanyagforrásokkal rendelkezünk, amelyeket az eddiginél Jobban ki kell használnunk. A központ tisztában van a flentebbl problémákkal. Kormányunk igyekezett jobb módon megoldani a termelőerők széthelyezését oly módon, hogy a beruházásokat a munkaerőkben gazdag területekre összpontosította. Ez az intézkedés nem járt kellő eredménnyel. Itt valóban nem csupán Szlovákiáról van szó. Azokkal a tartalékokkal, amelyekkel Szlovákia rendelkezik, számolunk, a források globális számadataival is. S ha nem valósltjuk meg a konkrét adatokat, úgy a tervet egészében sem valósítjuk meg. Az irányítás, valamint az irányítás eszközeinek megválasztásában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a konkrét helyzetet. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mindmáig érezzük országrészeink eltérő történelmi fejlődésének következményeit, amelyek még mindig problémákat jelentenek. Amíg az effektivitás tényezőit ilyen komoly módon fogjuk megítélni területi szempontból is, feltétlenül szükséges, hogy ezzel a feladattal a lehető legkövetkezetesebb módon foglalkozzék éppen . a központ. Ennek viszont meg kelj teremtenünk gazdasági eszközeit. Afltonín Kapek elvtárs Az a nagy derűlátás, amellyel az utóbbi három évben hozzáláttunk az ú] gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, az üzemek többségében majdcsak nem borúlátássá változott. Itt-ott olyasmit ls hallottunk, hogy az új irányítási rendszer nem vált be, s hogy a legutóbbi beavatkozások további lépést jelentenek a felszámolására. Találkoztunk olyan véleményekkel ls, amelyek szerint a párt képtelen gondoskodni arról, hogy a központi és vállalati szféra teljes mértékben realizálja a helyes politikai, gazdasági irányelveket. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az említett negatív nézetek olyan időszakban kaptak hangot, amikor mind a népgazdaság, mind az egyes üzemek keretében teljesítjük a tervet, gyorsan nőnek az átlagbérek, s a kiskereskedelmi árak a bérekhez viszonyítva nem emelkednek nagyobb mértékben. Az elégedetlenség gyökerét nyilván abban kell keresnünk, hogy népgazdaságunkban évekig tartó erőfeszítéseink ellenére sem tapasztalhatunk alapvető változást. Ha a dolog lényegére akarunk tapintani, úgy az új Irányítási rendszerben olyan eszközöket kell találnunk, amelyek segítségével fokozatosan megkülönböztethetjük a jó vállalatot a rossztól, a jó eredményt és gyártmányt a hibástól. Ezzel egyidejűleg a lehető leghamarabb le kell vonnunk a következtetéseket a munkatermelékenység és a bérek alakulásából is, ahol a viszonylagosságot elvben megsértették. Olyan intézkedéseket kell tennünk, hogy esetleg a stagnáció vagy az átlagbérek csökkentése árán is a lehető legjobban megközelítsük a helyes egész évi viszonylagosságot.