Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-20 / 290. szám, péntek

A Szlovák Nemzeti Tanács 14. plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról) Barblrek elvtárs beszéde után FrantiSek Hamouz külkereskedelmi miniszter tájékoztatta részletesen a képviselőket külkereskedelmünk struktúrájáról, helyzetéről és gazdasági küldetéséről, a termelő vállalatoknak a szocialista és a kapitalista piachoz való viszonyáról, külkereskedelmünk hazai feltételeiről, az új irányítási rendszer adta gazdasági tényezők befolyásáról és a fennálló problémák megoldási módjáról. Hamouz miniszter mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az eddiginél jóval szélesebb körű tájékoztató tevékenységet kell végezni annak érdekében, hogy valamennyi — a külkereskedelem számára dolgozó — vállalat és üzem helyesen lássa a helyzetet és ne csupán egyéni érdekeit tartsa szem előtt, hanem elsősorban a társadalmi érdeket. Nem minden, az üzem vagy a vállalat szempontjából jó eredmény hasznos ugyanis országos szempontból is. A külkereskedelemben a gazdasági tevékenységet nem szabad leegyszerűsíteni — mondotta —, hanem széles körű gazdasági és egyúttal politikai szempontokat is érvényesíteni kell. Az a Célunk, hogy optimális hatékonyságot és jövedelmezőséget érjünk el minden szakaszon és emellett maximálisan megtakarítsuk a társadalmi munkát. Mi'következik ebből? Mindenekelőtt az, hogy keresnünk kell a módját, hogyan kapcsoljuk be népgazdaságunkat a lehető legszélesebb mértékben a nemzetközi munkamegosztásba. Ebből a szempontból elsősorban a szocialista országokkal kell kibővítenünk az együttműködésünket, de természetesen a tőkésországokkal való kooperáció is előnyös és szükséges. Sajnos, ez ideig a KGST-n belüli nemzetközi szakosítás fejlődése igen lassú, nemegyszer tanúi vagyunk duplicltásnak és emiatt a termelés gazdaságilag nem hatékony. Még ma is érezzük annak hatását, hogy hosszú ideig a belföldi árakat elszigetelten határoztuk meg a világpiaci áraktól, úgyhogy az utóbbiak nem fejtenek ki kívánatos hatást a termelő vállalatokra — különösen az áru minősége, választéka és termelői ára szempontjából. A továbbiakban a tőkésországokkal való külkereskedélmi kapcsolatainkról beszélt Hamouz miniszter. Hangsúlyozta: lehetséges, sőt fontos az ilyen együttműködés kibővítése, ámde ez csupán az egyenlőség és a kölcsönös előnyök nyújtása alapján történhet. Sajnos, külkereskedelmi kapcsolataink még nem minden esetben normalizáltak, sok ország, például az USA, nem biztosltja számunkra a legnagyobb előnyök jogát, sőt a diszkrimináció, illetve az embargó egyes formáit érvényesíti velünk szemben. Érdekünk, hogy valamennyi tőkésországgal közösen a legmesszebbmenőbb szakosításra és kooperációra törekedjünk — mondotta a továbbiakban a miniszter. — Emellett azonban természetesen védekeznünk kell a közvetlen vagy a közvetett megkülönböztetés és befolyás minden módjával szemben, külkereskedelmünket elsősorban a kétoldali szerződésekre kell építenünk és a sokoldalú elszámolás lehetőségére kell törekednünk. Ami vállalatainknak a külkereskedelemhez való viszonyát illeti, itt a termelőüzemeknek tudatosítaniuk kell, hogy olyan áruféleségek gyártására kell törekedniük, amelyek mindenütt fés mindenkor keresettek, mind műszaki, mind minőségi szempontból megállják a helyüket és emellett áruk szempontjából ls versenyképesek. Nagy lehetőségek nyílnak itt a szerszámgépek, a bőrfeldolgozó gépek, a gumi- és cipőipari berendezések, a vállalaton belüli közlekedési eszközök, az orvosi technika, a villamos készülékek és berendezések, a kompresszorok, szivattyúk stb. számára. A jövőben sokat várunk a vegyipar és az élelmiszeripar exportlehetőségeitől is, bár tudatosítjuk, hogy ezek az iparágak egyelőre több beruházást emésztenek meg, mint amennyit produkálnak. Beszéde befejező részében Hamouz miniszter kifejezte reményét, hogy a jövőben az export számára gyártó vállalatok szélesebb körű áttekintést kapnak a külföldi piacról, átvevőikről és jobban lesznek tájékoztatva az értékesítési lehetőségekről. Az új Irányítási rendszerben a külkereskedelem is lényeges átalakuláson esik át. Nem egyszeri intézkedések ezek, hanem egy olyan folyamat részei, amelyek a helyzet javulását célozzák. A beszámolók után következő vita során Jozef GaJdoSík pénzügyi megbízott az új gazdasági eszközökről és a kivitel hatékonyságáról beszélt, majd hangsúlyozta: növelni kell a végtermékek részarányát a kivitelben. Itt főleg arra célzott, hogy például ne faanyagot, magnezitot és egyéb nyersanyagot exportáljunk, hanem késztermékeket, amelyeknél a társadalmi munka növeli az áru értékét. Stefan BrenőiC docens, művelődési és tájékoztatási megbízott hozzászólásában a kultúrértékek kivitelével kapcsolatos problémákat ismertette. Ján Marko mérnök, a Szlovák Műszaki Bizottság elnöke felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy számos vállalatra még nem fejt ki elegendő befolyást az új gazdasági mechanizmus: sokak számára még nem érdemes a külföldi piac meghódítására törekedniük. Beszélt arról is, hogy számos vállalatban ebben az évben csökkent a kutató-fejlesztő dolgozók száma, elégtelen a hazai és a külföldi gyártmányokat összehasonlító kiállítások rendezése és a külföldi szabadalmak megvásárlása is még csak kezdeti stádiumban van számos iparágban. Koloman Bod'a professzor, mezőgazdasági és élelmezési megbízott vitafelszólalásában néhány statisztikai adattal szolgált. Megtudjuk, hogy Szlovákia 1966-ban 15 százalékkal részesedett az ország mezőgazdasági kiviteléből, pedig ez a részarány lényegesen magasabb lehetne. Hiányolja a szlovákiai feldolgozó kapacitások kibővítését pl. a malátagyártás, vagy a tej feldolgozása számára, nincs elég hűtőházunk, elégtelen a konzervgyárak teljesítőképessége és — hiány van a csomagolóanyagban is. Célszerű lenne — mondotta —, ha kibővítenénk az igen intenzív műszaki termények (komló, dohány, malátaárpa, cukor, zöldség stb.) termesztését, mert ezek egyrészt lényegesen függetlenítenék országunkat a behozataltól, másrészt a kivitel szempontjából is előnyösek. FrantiSek MiSeje, az Állami Bank szlovákiai területi igazgatója rámutatott arra, hogy számos vállalat még ma is olyan árut gyárt, amelyet nem tud értékesíteni. Vonatkozik ez a külkereskedelem számára termelő vállalatokra ls. Felhívta a figyelmet egy elhanyagolt területre: a helyi gazdálkodásra, amely tekintélyes devizaforrásokat biztosíthatna. Oj lendületet ad a szlovákiai bankrendszernek az is — mondotta —, hogy november elején Bratislavában megkezdi működését a Csehszlovák Kereskedelmi Bank fiókintézete, amely a devizagazdálkodás terén tölt majd be fontos szerepet. A további vita során Emil PíS trenCínl, Ján Belovicky képviselő, a közép-szlovákiai KNB elnöke és Horváth Vince komáromi képviselő szólalt fel. Üdvözölte az SZNT ülését /. Dohnál, a Nemzetgyűlés elnöksége delegációjának vezetője is, majd utolsóként FrantiSek Hagara víz- és erdőgazdasági megbízott mondta el beszámolóját az erdőgazdaság exportlehetőségeiről és problémáiról. Miután F. Hamouz miniszter válaszolt a képviselők egyes kérdéseire, az SZNT plénuma jóváhagyta a megvitatott kérdésekkel összefüggő határozatot. Az SZNT plenáris ülése az^ egyes bizottságok kiegészítésé-' vei és a képviselők interpellációival, illetve a kérdések megválaszoláséval ért véget. (dj) (Folytatás az i. oldairói, Frantisek Barbírek: össztermelésnek csak 9,4 százalékát képviselte, jelenleg több mint 14 százalékot ért el. A csehszlovák külkereskedelem áruinak struktúrájában is minőségi változás történt, ami még jobban hangsúlyozza gazdasági jelentőségét. Fokozatosan nő a különféle gépek ós gépberendezések exportja ls. 1937-ben a gépek exportja az összexportnak 6,4 százalékát, 1960-ban már 44,5 százalékát, 1965-ben viszont 48,5 százalékát tette ki. Az import terén viszont a kész termékek előnyére csökkent a nyersanyagok behozatala. Jelentősen lassúbb ütemű a hazai termelés versenyképességének ösztönzésére és a piac gazdagítására behozott közszükségleti cikkek emelkedése. Az 1960. évi 3 százalékról az említett termékek behozatala 5,8 százalékra nőtt 1966-ban. Ezzel az eredménnyel azonban nem elégszünk meg, s új lehetőségeket keresünk, hogyan lehetne tovább növelni ezt az importot. Külkereskedelmünk feladatainak megvalósításában hazánk békepolitikájának elveiből Indulunk ki. A kereskedelmi kapcsolatokat minden országgal elmélyítjük — tekintet nélkül társadalmi rendszerükre — a felek egyenjogúsága és kölcsönös előnye elvének érvényesítésével. Külkereskedelmünk így aktívan hozzájárul az államok közti békés együttélést és gazdasági együttműködést célzó törekvésekhez. Ezt bizonyítja, hogy Jelenleg mintegy 120 országgal folytatunk kereskedelmet, s az árucsere-forgalom állandóan emelkedik. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk azonban továbbra is a Szovjetunió. A csehszlovák népgazdaságot az Intenzív fejlődésre való törekvés Jellemzi. Ennek a kérdésnek párt- és állami szerveink komoly figyelmet szentelnek. Gazdaságunknak a nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolására valő tekintettel e törekvések előterében külkereskedelmünk javítását célzó hatékony intézkedések megvalósítása ' áll. Tehát, olyan gazdasági feltételeket kell teremtenünk, hogy a külföldi piacon munkánkat, illetve termékeinket a lehető legjobban értékeljék. Amennyiben a nemzetközi csereakcióknak gazdasági jelentőségük van, biztosítaniuk kell a társadalmi munkatermelékenység növekedését s hozzá Használjuk ki a szlovákiai export kedvező feltételeit kell járulniuk a hatékonyság fokozásához. Az új gazdaságirányítási rendszer egyik elve >— a terv és a piac aktív összhangja — feltételezi a világpiacnak a hazai gazdaságra való pozitív hatását. Ebből indul ki a CSKP Központi Bizottságának múlt évi decemberi és ez évi májusi plénumának határozata ls. Mindenekelőtt a külkereskedelemnek a termeléstől és a hazai piactól való jelentős elszakadását szeretnénk kiküszöbölni. Intézkedéseinkkel ezért figyelemmel kísérjük ezen tényezők aktív hatását. Az új gazdaságirányítási rendszer elveinek érvényesítése feltételeket teremt a külkereskedelem hatékonyságának növelésére. Természetes, hogy ezt az Irányzatot gazdaságunk hatékonyságának fokozásával szorosan össze kell kapcsolni. A hatékonyság növeléséhez szükséges feltételeket és lehetőségeket Szlovákia anyagi termelésének terén észleljük. A termelést teljes mértékben nem tehetjük egyszerre hatékonnyá. Erőnket és a technika új vívmányait mindenekelőtt a külföldi piacon keresett egy-egy áru termelésére kell összpontosítanunk. Mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy Szlovákiában nagyok az export bővítésének lehetőségei, melyeket eddig azonban nem merítettünk ki kellőképpen. Ezt bizonyítja az a tény ls, hogy a szlovákiai vállalatoknak az országos ipari termeléséből való részesedése 22 százalék, míg az exportból való részesedés 13—14 százalék közt mozog. A szlovákiai exportrészesedés azonban valamivel nagyobb, mivel aránylag elég sok üzem és vállalat számos cseh termelővel működik együtt. Az aránylag kis exportrészesedés egyik oka a szlovákiai ipari termelés szerkezeti felépítése. A hosszú lejáratú tervekben olyan változásokat kell eszközölnünk, amelyek a természeti források kihasználásán kívül lehetővé teszik a munkaerők optimális kihasználását ls. A másik ok a termékek alacsony műszaki színvonalában keresendő. A világ műszaki fejlődésével egyre nehezebb lépést tartani. Itt ls az idő a döntő tényező. Aki gyorsan ad — kétszer ad. Ez a közmondás a külkereskedelemben ' még fokozottabban érvényesül. Gazdaságunk alkalmazkodóképességétől és rugalmasságától függ, hogyan reagálunk a külföldi piacon bekövetkezett változásokra. Feladatunk, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács szerveit segítsük a külkereskedelem problémáinak megoldásámivel augusztusban' tovább nőtt a deficit. Ezt a kedvezőtlen helyzetet a termelőszervezetek ós a külkereskedelmi vállalatok közt felmerülő számos megmagyarázhatatlan szállítási kötelezettség, s a termelővállalatok kínálata és a külkereskedelem követelményei közti eltérés befolyásolta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emllFrantisek Barbírel. miniszter felszólalása közben. (CTK — K. Cích felvétele) ban. A múlt évben az Állami Tervbizottsággal együttműködve ennek érdekében alapvető módszertani feltételeket teremtettünk. A Külkereskedelmi Minisztériummal közösen megfelelő szervezési feltételek létrehozására törekszünk. Az SZLKP Központi Bizottsága ós az SZNT szerveiben rendszeresen foglalkozunk az export-tervfeladatok megvalósításának kérdéseivel. A szlovákiai vállalatok augusztus végéig 104,3 százalékra teljesítették ez idei exportfeladataikat. A kapitalista országokba irányuló exportot 100,8 százalékra teljesítették. Nem békélhetünk meg azonban azzal, hogy szaporodik a feladatokat nem teljesítő vállalatok száma. A 121 exportáló Ipari vállalatból 48 nem teljesítette a tervet, s a hiány csaknem 76 millió koronát tett ki. A tervfeladutokat 19 közszükségleti ipari vállalat és 12 nehézipari vállalat nem teljesítette. A helyzet annál súlyosabb, tett okokat nem lehetne orvosolni. Ezt tanúsítja azoknak a vállalatoknak a munkája, melyek eredményesen teljesítik exportfeladatalkat. Ilyen pl. a komáromi Stelner Gábor Hajógyár, a Zlaté Moravce-i Calex, a partizánskel Augusztus 29. Üzem, a bratislavai Nyugatszlovákiai Bútorgyár, a topoTCanyl Békeüzem, a vrbovéi Trikota, a trencíni Merina, a sviti Tatrasvit és számos más üzem. Szükséges, hogy azok a vállalatok, melyek nem teljesítették exportfeladataikat, több erőfeszítést, kezdeményezést fejtsenek ki. Ez a követelmény annál sürgetőbb, mivel továbbra sincs bsszhang az importszükségletek növekedése, illetve fedezetük közt. A vállalatok devizahiányra panaszkodnak. Köztudomású, hogy ezeknek a követelményeknek csak akkor tehetünk eleget, ha termékeink hatékony külföldre szállításával a behozatal fedezéséhez szükséges több devizához jutunk. Ez a feladat azért is időszerű, mivel most készítjük elő az 1968. évi tervjavaslatot. A külföldi gépek és gépberendezések vásárlásához szükséges devizák többszörösen felülmúlják lehetőségeinket, és a Csehszlovák Állami Banknak -ezen követelményeket korlátoznia kell. Tudatában vagyunk annak, hogy az exportnövelés bázisán alapuló devizatöbblet lehetőségei a külföldi megrendelők igényességétől, külföldi konkurrenseink műszaki és kereskedelmi rátermettségétől függnek. Ebben jelentős szerepet játszik nemcsak a műszaki színvonal, hanem termékeink minősége is. Árúink minősége Javításának kérdése egyre jelentősebb. A külkereskedelem műszaki ellenőrző szervei például csak a gépipari vállalatokban az év első felében 55 millió korona értékű exportra Irányuló árut ellenőriztek, s mintegy 15 százalékát nem találták megfelelőnek. A nem gépipari üzemekben pedig 17,6 százalékát. Exportunk hatékonyságát és terjedelmét mindenekelőtt a termékeknek a konkurrencia árui műszaki színvonalával való összehasonlítása befolyásolja. Számos olyan műszaki termelőüzemünk van, melyek az igényes partner követelményeinek megfelelő minőségű árut képesek gyártani. Azonban be kell vallanunk, hogy ezeket a termékeket a külföldi piacon követelt igényeknek nem tudjuk kellőképpen csomagolni. Termékeinket nem tudjuk megfelelően propagálni és eladásra kínálni. Ügy véljük, hogy ezen a téren ls lényeges javulást érhetnénk el, ha a termelőüzemek dolgozói a külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve felelősségük teljes tudatában értékelnék az említett tények jelentőségét. Természetesen az exportfeladatok biztosítása terén számos más probléma is akad. A komoly erőfeszítések ellenére is a legtöbb még mindig megoldásra vár. Azt szeretnénk, ha tanácskozásunkkal hozzájárulnánk a tartalékok mozgósításához, nagyobb aktivitást tanúsítanánk és ösztönöznénk a szlovákiai termelővállalatoknak — a CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének és hazánk kormányának határozataival összhangban — az export hatékonyságának és terjedelmének növelésére Irányuló tevékenységét.