Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-18 / 288. szám, szerda

4* I HIÁNYCIKK Kijevben, Lvovban, Moszkvában sehol sem láttam sorbaállást. Az élelmiszerboltokban gazdag árukészlet várja a vásárlót: hús- és felvágottfélék, konzervek, sajt, vaj és egyéb tejtermékek nagy bőségben. Az üzletekben, áruházakban mindig sok az ember, de sorba állni mégsem kell. Kicsit meglepődtem tehát, amikor Ogyessza központjában, a Gyerabasovszkaja utcában az egyik élelmiszerüzlet előtt kígyózó embersort pillantottam meg. Mi az ördög? Ugyan miért állnak sorba? Csak nincs hiány valamilyen fontos közszükségleti cikkben? Közelebb mentem. Még jobban meglepődtem. Az emberkígyó egy élelmiszerüzlet bejáratából lógott ki az utcára. Megszólítottam egy termetes asszonyságot. — Bocsánat. Mit árulnak ebben az üzletben? — Halat, — hangzott a felelet. Hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Ogyessza tengerparti város, hogyan lehetséges, hogy halért kell sorbaállnl? Különben is egy sarokkal távolabb, az élelmiszeráruház kirakatában valóságos halhegyek kínálják magukat. — Amott is van rengeteg hal — mutattam. — Miért nem mennek oda, ott senki sem áll sorba? — Igen — felelte egy fiatalasszony. — Az tengeri hal. Olyant akármikor vehetünk, amennyi csak tetszik. Csakhogy ebben az üzletben édesvizi pontyot árulnak. És ez itt Ogyeszszában különlegességnek számít. Ügy látszik, az ogyesszai háziasszonyok is hasonlítanak a bratislavaiakra, mindig abból szeretnének a legtöbbet vásárolni, amihez éppen legnehezebb hozzájutni. rókelők fölött, az erkélyek és az ablakok alatt néhol százszámra függenek az illatos, érett fürtök. Némely erkélyt pedig teljesen beborít a futószőlő, amely nyáron hűs árnyékkal, ősszel zamatos gyümölccsel hálálja meg a gondoskodást. \ BIKINI ÉS ÖNFEGYELEM ~j Délután a napsütötte Patyomkin lépcsőn álldogál! tam, a tengerparton. Egy ideig a kikötőben horgonyzó hatalmas hajókat nézegettem, majd akaratlanul is a korzózó lányok kötötték le a figyelmemet. Az ogyesszai lányok divatosan öltözködnek, talán divatosabban, mint a moszkvaiak. Szeretik a könnyű, testhez simuló ruhákat, a tűsarkú cipőt, az ízléses bizsut, szeretnek tetszeni. Rúzsból, szemöldökfestékből némelyikük a kelleténél is többet használ. Arcukon púder fedi a tengerparti napbarnulást, a pillantásuk perzselően villan elő fekete szemöldökük alól. A strandoOGYESSZAI ii ENTERIŐR | PAPÍR A MÉRLEGEN Engem nem érdekelt a ponty. Sült tengeri halat vásároltam uzsonnára. ínycsiklandozó illatú, frissen sült mekrellát. A pult mögött álló, hófehérbe öltözött elárusító lepedőnyi papírra helyezte a halat. Kicsit bosszúsan gondoltam arra, hogy a papír legalább két-három dekát nyom, s azt is meg kell fizetnem. Az elárusító az árut a papírral együtt a mérleg serpenyőjére helyezte. A számlap mutatója kétszázhetven grammra ugrott. Az eladó azután egy összehajtogatott -papírdarabot helyezett a súly-serpenyőre. Ugyanakkorát, mint amekkorába a makrellát csomagolta. A mérleg mutatója kétszáznegyvenöt grammra ugrott vissza. Az elárusító pontosan annyit számolt, amennyi kétszáznegyvenöt gramm sült halért jár. Egyetlen kopejkával sem többet. Távozáskor megpillantottam a mérleg tetejére erősített takaros kis táblát e felirattal: „Ennél a pultnál ma önt Sz. A. Kurzin szolgálja ki." | LUGAS A HARMADIK EMELETEN j Ogyessza zöld város. Virágos város. Lakói nagyon szeretik a parkot, a fát, a virágot, amely több mint tízezer hektárt ékesít a város területén. Aki teheti, maga is nevel valamilyen növényt. Ennek még a bérházak emeleti lakói is megtalálják a módját. Mégpedig nem is szokványosán. Az utcai, vagy az udvari oldalon, a fal mellett kéttenyérnyi területen felbontják a járdát és szőlővesszőt dugványoznak a földbe. Senki sem töri le, s nem tépi levelét. Ogyessza utcáin gyakran látni az első, a második, sőt a harmadik emeletig felfutó gyönyörű szőlölugast. A jákon a bikipi az uralkodó öltözék. A lányok és a fiatal asszonyok csinosak, karcsúak, derűs mosolyúak, vonzóak. A negyvenen felüli nők között azonban kevés a karcsú termetű. Legtöbbje erőteljes idomú és szemlátomást nem sokat törődik vele, tetszik-e a férfiaknak vagy sem. Egy ogyesszai orvostól azt hallottam, hogy a középkorú nők azért olyan molettek, mert túlságosan jól táplálkoznak. Vegyészmérnök barátja szerint alkati adottság miatt. Viktoria Podolszka, a karcsú és vonzó, tenyérnyi bikinit viselő, napbarnított, tizenkilencéves medika viszont így vélekedik: „önfegyelem kérdése az egész. Én sohasem fogok elhízni. S azt hiszem, húsz év múlva sokkal kevesebb lesz nálunk a túlmolett nő, mint a mai negyvenévesek között." | DÖBBENET I A Gyerebasovszkaja utcában megkérdeztem egy járókelőtől, merre vezet az út a híres ogyesszai Operaházhoz. Negyven körüli erőteljes férfi volt, hosszú ujjú zakót viselt, ki sem látszott belőle a keze. Szívélyes mosollyal válaszolt és elkísért a Lenin út sarkáig, ahonnan már látni a tengerpart közelében épült színházat. Útközben néhány szót váltottunk. Megkérdezte, honnan utaztam Ogyesszába. Amikor megmondtam, arca hirtelen elkomorult. — Negyvenötben Magyarországon és Csehszlovákiában harcoltam — mondta. — Bratislava közelében megsebesültem. Nem tudtam, mit mondani szavaira. Zavartan néztem szomorú kék szemébe, majd megköszöntem a kalauzolást és kezet nyújtottam peki. Egyszeriben belémdermedt a mozdulat. Mindkét zakóujjból merev csonk nyúlt ki meleg tenyér helyett. — Vojna? — kérdeztem döbbenten. — Bratislava — bólintott komoran, majd rokkant végtagjainak csonkjaival hirtelen megragadta és búcsúzóul forrón a szívére szorította a kezemet. Ekkor már mosolygott. BERTALAN ISTVÁN Kin CS földb en Az ez Idei tavasz első napját sokáig fogják még a prievaliak emlegetni. A rendkívüli eseményt bizonyára majd unokáiknak is elmesélik. Azon a napon ugyanis Stepka Gustáv baggeres a volt öreg vendéglő helyén az alapok kiásása közben rendkívüli kincsre talált Egy öblös fazékban a múlt századból származó 17 kiló ezüst és 2 kiló aranytallér volt elrejtve. Prievaly (a valamikori Sándori) a Senlpa nad Myjavou-i járásban, a Kis-Kárpátok nyugati leftőin, nem messze a Bikszárd-hágótól egy ősrégi kereskedelmi út kereszteződésében fekszik. Vásárait a messzi környékről is felkeresték. A gazdák állataikat hozták el ide, melyeket az ügyes és szemfüles felvásárlók Trnava és Bratislava részére vettek meg. A jó üzletet pedig mindig A prievalyi kincs meg kellett pecsételni. A csárdában kiváló oresáni bort mértek, a vásárosok szívesen is fogyasztották. A poharak megteltek a borral, a kocsmáros tarsolya pedig garasokkal, melyeket aztán ezüstökre és aranyakra váltott be. A féltve őrzött dukátok aztán a tarsolyból a pince elrejtett zugában álló fazékba vándoroltak. A titokról rendszerint csak a családfő tudott De furcsák a véletlenek. A gazdag kocsmáros titkát a sírba vitte. S a fazekat hosszú időre belepte a feledés homálya. Sok-sok év múlt el. A község is megváltozott. Különösen az utolsó évtized változtatta meg. A sáros fészekből csinos városka lett. Mindenütt építenek. Hol iskolát, hol családi házakat. így pecsételődött meg a régi vendéglő sorsa ls. Lebontották. Stepka Gustáv már kora reggeltől dolgozott. A bagger kanala mélyen vájódott a földbe, így ismétlődött ez tízszer, százszor ls talán. Ekkor azonban valami történt. A baggeres nem is akart hinni a szemének. Az odaállított teherautóba a földdel együtt csillogó ezüst és arany talérok hullottak. Nagy lett a szenzáció a faluban. Mindenki igyekezett a kincsből szerezni. Különösen az aranytallérok csillogtak igen szépen. Nagy volt a csalódás, amikor megtudták, hogy a talált pénzt be kell szolgáltatniuk. Azt mondják, még így is maradt belőle a falusiak között. Az értékes leletet részben a Szlovák Nemzeti Múzeumban, részben a Nemzeti Bankban helyezték el. (P. K.) „TÍZLITERES OKMÁNYBÉLYEG" — Mikor lesz újra meleg vizünk? Mikor jön a szerelő bácsi? Mikor jogunk fürödni? Mikor, mikor, mikor? Számtalanszor elhangzanak ezek a kérdések a Guta melletti Ifjúságifalu gyermekotthonában. Negyven gyermek egyetlen vendégre vár, lesik, mikor jön a szerelő. Számunkra ez az intézet a családi kör, az otthon, ahol a szülői szeretetet a nevelők igyekeznek pótolni. Eletük menetét, nyugalmát, megzavarta egy esemény: nincs meleg vi- . zük, nem fürödhetnek. Naponta százszor ts kinyitják a vízcsapot. Titokban mindegyikük abban reménykedik, hogy ő lesz majd a szerencsés, aki elsőként kiálthatja: folyik a meleg vízi Nézegetik, kopogtatják a bojlert, de hiába, a csapból csak hideg víz folyik. Varga Mária, a gyermekotthon igazgatónője, nem hisz a csodákban, de az ígérgetésekben sem. Belefásult a telefonálgatásba, személyesen is végigjárta azokat a helyeket, ahol segítséget remélt. Hiába. Komárom kis város, sehol sem tud szerezni a bojlerhoz két darab 60 amperos automata kapcsolót. Felkereste feletteseit, közeit s távoli ismerőseit, mindenkitől ugyanazt a bűvös szót hallotta: hiánycikk! Az első héten még elhitték a gyerekek, hogy „a szereld bácsinak sok munkája van, azért, késik." A második héten azzal nyugtatták a kíváncsiskodókat, hogy „kifogyott az alkatrész és csak akkor jön a szerelő bácsi, ha újból, kap..." Igen ám, csakhogy létezik gyermeklogika is! — Tessék megkérni a szerelő bácsit, hogy kérjen kölcsön kapcsolót egy másik szerelő bácsitól... — Annak sincsen? Akkor kérjen egy másiktól... és még egy másiktól... Sok szerelő bácsi van az országban. Ök kitől kapják a kapcsolót? Akkor tessék megkérni azt a bácsit, aki készíti ... A gyermekek szemében az igazgatónő a hatalom megtestesítője. Ha ő akarja, akkor ... A gyerekek már gyanakodva tekintenek rá. Vajon mit gondolnak? S mit mondjon ő nekik? Elkeseredve panaszkodik az ismerőseinek. Ekkor kapta a jó tanácsot: Vegyél egy tízliteres okmánybélyeget... Hallgat és álmélkodik. Néhány nap múlva már akár „húszlitereset" is vásárolna ... Ezen ne múljon, megveszi, méghozzá a saját* pénzén. De kinek adja? Ö nem anyagbeszerző, nincsenek kapcsolatai, nem tudja kinek kell adni ezt az „újfajta" „okmánybélyeget". Nincs megoldás? De igen. Az illetékesek kiderítik az újfajta „okmánybélyeg" gyűjtők címét, s ezt postafordultával eljuttatják az igazgatónőnek. Aztán már megy minden „magától"... Vagy talán egyéb megoldás is létezne? A természet beleszólt Minden kisdiák tisztában van vele, mit jelent a prágaiaknak a Petrin. Még a vidékiek is jól ismerik ezt a város szívében, szinte a Moldvából kiemelkedő dombot, kacskaringós sétányaival, szerelmeseket csábító padjaival, termékeny gyümölcsöseivel. Lejtőiről remek kilátás nyílik a folyóra, az épületekre, hidakra, a pompás műemlékekre és templomtornyokra. Ám Petfín csodálatos hangulatot árasztó parkjának vonzóereje még másban is rejlik: teraszos vendéglőjében — hires Nebozízekben és a drótkötélpályában — a népszerű „lanovkában", mely annyi fáradságtól megkíméli a kényelmes látogatót. Jobban mondva megkímélte, mert a Nebozízek és a drótkötélpálya egyelőre a múlté ... Nem, nem dőlt össze az épülete, a „lanovka" is a helyén van, de mindabból, amit e környéken látni, szörnyű rombolásra lehet következtetni. Földindulás? — ez a felületes szemlélő első benyomása, majd megállapítja, hogy gyanakvása nem alaptalan. Hiszen a Nebozízek előtti terasz aszfaltja több helyütt megrepedt. A rendetlen össze-visszaságban heverő kőtörmelékek több helyütt két-három méterre lesüppedtek. A félreértések elkerülésére és a kedélyek megnyugtatására leszögezzük: nem rosszindulatú emberi kezek garázdálkodtak a Petfínen. A pusztítás a természet műve, pontosan: földcsuszamlás, mely hozzáértő kitartó munkával helyrehozható. A prágai Földtani Kutatóintézet dolgozói már elfoglalják „hadiszállásukat" a veszélyeztetett területen és megtették a szükséges biztonsági intézkedéseket. » » * Verőfényes vasárnap délben történt. A naptár 1965. június 7-et mutatott. A „lanovka" utasaival éppen a dombra igyekezett. Félúton lehetett, amikor e vezető gyanús jelenségre lett figyelmes. Megtörölte verejtékező homlokát: mi lelte ezt a járművet? Imbolyog, mintha részeg lenne! A vizsgálatok során kiderült, hogy a drótkötélpá lyának semmi baja, de a földcsuszamlás magváltoztatta a hosszát. A szakemberek tehát figyelni kezdték a szinte naponta változó fejleményeket, és azóta is ezt teszik, noha ma már tudják, hányadán^állnak az ellenséggel ... Dr. Karel Mann geológus a történelmet hívja segítségül. Valamikor régen a Petfín lejtőinek egy részén szőlőt termesztettek. Ezen a környéken nincs ls semmi baj. De kevésbé kedvező a helyzet a mai Kinski és a Strahovi kert táján, ahol egykor szén után kutattak. Az ott hajtott tárnákban csörgedező források keletkeztek. Akadtak, akik a forrásoknak jó hasznát vették. Az előkelő gazdag fényűző életéhez hozzátartoztak a barokk kertek, melyeknek legfőbb díszük a szökőkutak, mesterséges vízesések voltak. Ezek vízzel való ellátását az elhagyott kutatótárnákban felgyülemlett vízmennyiség biztosította. Mindez régen volt. A főúri kertek eltűntek, de a tárnák a forrásokkal megmaradtak. Az évek során a helyzet egyre rosszabödott a csatornahálózat karbantartásának elhanyagolása s ennek folytán a talaj teljes átázása miatt. Tulajdonképpen tehát ez váltotta ki a földcsuszamlást. A geológusok természetesen nem hagyják ennyiben a dolgot. A helyreállítási munkákat a terv és K. fedliCka mérnöknek, a Földtani Kutatóintézet igazgatóhelyettesének szabadalma alapján két szakaszban hajtják végre. Mindenekelőtt a pusztítás további terjedését akadályozzák meg. A földcsuszamlást előidéző víz Ibcsapolása a talajból folyamatban van. Ezt a célt szolgálják a több helyen is látható földfúrások, melyekből a bádogcsöveken keresztül egyelőre éjjel-nappal, szinte kiapadhatatlanul ömlik a csatornákba a víz. — Máról-holnapra nem mutathatunk fel eredményt — mondja Zdenék Hradil mérnök, az itt folyó munkálatok vezetője —, mert a talaj kiszárítása eléggé hosszadalmas. Persze sok függ az időjárástól is. De semmi sem tart örökké. így azután a terep teljes vízmentesítése és a talaj kiszárítása után sor kerülhet a további teendőkre: a műemlékként nyilvántartott Nebozízek épületének tatarozására és korszerűsítésére, továbbá a „lanovka" pályának helyreállítására. Akk«<r azután a Petfín ismét a főváros lakosságának régi, szeretett Petfínje lesz. Addig azonban a prágaiak kénytelenek másutt felhörpinteni sörüket és gyalog megmászni az öreg „hegyet". KARDOS MARTA