Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-17 / 287. szám, kedd

Ä szilárd bérezés jelentősége a főldiiiísvesszövetkezetekhen A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szövetkezetekben a munkaegységes bérezési rendszer már nem felel meg a fejlő-' dés követelményeinek. A munkaegység tervezett értékének évközben, előlegként kifizetett 50—70 százaléka a legtöbb helyen kevés. Továbbá az is kedvezőtlen hatású, hogy az elvégzett munka és a kapott bér között nagy az időkülönbség, s így az év folyamán nem egyenlő a szövetkezetesek jövedelme. Ezek az okok természetesen — főképp a fiataloknál — csökkentik az érdeklődést a munka iránt. Olyan bérezési rendszerre volna tehát szükség, amely anyagilag érdekeltté teszi a szövetkezetest a munkában, s amely a termelés növelésére is kedvezően hat. Már az EFSZ-ek V. kongresszusán azt az alapelvet hangsúlyozták, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a munkaegységes bérezés fogyatékosságait. Ennek az útját a termelés és a gazdaságosság növelése szempontjából egyaránt hatékonynak ígérkező szilárd bérezésben határozták meg. 1964-ig Szlovákiában 126 szövetkezetben alkalmazták a szilárd bérezést. Ezek száma 1967-ben 429-re emelkedett. A bérezés eme formájának az a lényege, hogy az elvégzett munka értékét havonta és teljes összegben fizeti ki a szövetkezet. S mivel minden munkát pénzben és teljes értékben számítanak, eltűnik az a bizonytalanság, amit a munkaegységek értékével kapcsolatosan az év végéig történő várakozás okoz. Továbbá növekszik az anyagi érdekeltség, a munkakedv, hogy a dolgozó minél többet és minél olcsóbban termeljen. Az eddigi vizsgálatok eredményei is ezt igazolják. A szilárd bérezést alkalmazó szövetkezetekben például 5332 koronával több az egy dolgozóra eső évi termelés, mint a többi mezőgazdasági üzemben. Az évi bér között pedig 3071 korona a különbség, tehát mind a szövetkezeteknek, mind dolgozóiknak hasznára válik a szilárd bérezés. A felmérés továbbá nemcsak azt bizonyítja, hogy ezekben a szövetkezetekben hektáronként számítva nagyobb értéket termelnek, hanem azt ís, hogy bevételük szerkezetileg is helyesebb, mivel náluk nagyobb rész folyik be a mezőgazdaságból. Itt a bevétel 79,6 százalékát képezi a mezőgazdasági tevékenység, a többi szövetkezetekben pedig csak a 73 százalékát. Annak is megvan a maga hatása, hogy a szilárd bérezésű szövetkezetekben tavaly a bérek 12,6 százaléka volt a változó rész, a prémium, míg a többi szövetkezetben ez a rész csak 8 százalékot tett ki. A dolgozók életkorának alakulása is nagyon lényeges kérdés a mezőgazdaságban. Szlovákia szövetkezeteiben például 1953-ban 8882 húsz éven aluli fiatal dolgozott, 1965-ben pedig már csak 6847. Ezzel szemben a szilárd bérrendszerű szövetkezetekben 4667-ről a múlt évig 5016-ra emelkedett a fiatalok száma. Tehát ezen a téren Is kedvezően hat az anyagi érdekeltség célszerű érvényesítése. A szilárd bérezés mellett szól az a tény is, hogy az Ilyen bérezésű szövetkezetekben tavaly 702 korona volt hektáronként a forgalmi biztosítási alap, viszont a munkaegységes szövetkezetekben csak 270 korona. Tehát az előbbiek gazdaságilag jóval szilárdabbak, mint az utóbbiak. Néhány negatív jelenség azonban a szilárd bérezésű szövetkezetekben ls tapasztalható. Tavaly például a szilárd bérrendszerű szövetkezetek közül 23-ban nem volt üzembiztosítási alap, további néhányban pedig csak elenyésző összeget fordítottak erre az alapra. Az ilyen esetekben veszélyben forgott és forog a gazdálkodás biztonsága, stabilitása. Ezeken a szövetkezeteken aligha segíthet az, hogy a tagok bérezésének ezt a progresszív formáját választották, hiszen csupán ezzel még nem lehet megoldani a mezőgazdasági termelés fejlesztését fékező problémákat. Ez csak egy része lehet a gazdálkodás fejlesztését célzó intézkedéseknek. A szilárd bérezés bevezetésének alapkövetelménye, hogy az illető szövetkezet elegendő pénztartalékokkal rendelkezzék. Nagyon lényeges dolog tehát a termelési-pénzügyi terv összeállítása, különös tekintettel arra, hogy a jövedelemből megfelelő arányban juttassanak a felhalmozódás! és a szükségleti alapba is. A jövedelem célszerű elosztásával kapcsolatos követelmény az Idén már csak azért is sürgős megoldásra vár, mert egyre több szövetkezetben választják a bérezésnek ezt a formáját. Az új bérezési forma komoly követelményeket támaszt a vezető dolgozókkal szemben. Nagyon gondosan, reálisan kell elkészíteni a termelési-pénzügyi tervet és annak teljesítését azzal is kell segíteni, hogy aprólékosan kidolgozzák a részletterveket, s megteremtik a jó szervezés feltételeit. Továbbá, hogy a munkát érdem szerint jutalmazzák, és kidolgozzák a célszerű premizálást. Sok szövetkezetben ezen a téren jó eredménnyel büszkélkedhetnek. Jó lenne tapasztalataikat közkinccsé tenni, hogy a mezőgazdaság elé kitűzött feladatokat minél jobban teljesíthessük. JOZEF PÁND, az SZNT pénzügyi megbízotti hivatalának dolgozója J - i evet «nszkvaban jelenleg főleg toronyházakat építenek. A Kalinyin-negvedben rövidesen 9 korszerű ZB-szintes, épületet (a felvételen) adnak át a tulajdonosoknak. Az objektumokban áruházat, vendéglét, kávéházat, 3000 férőhelyes filmszínházat, könyves boltot és automata telefonközpontot Is létesítenek

. (CTK — O. VérCák felv.) SZEMIPALATINSZK KÖRNYÉKÉN 1917 tavaszán közel négyezer hadifogoly várta türelmetlenül az Európából érkező híreket. Többségüknek egyetlen kívánsága az volt, hogy mielőbb hazajusson. — Ha a munkások megszerzik a hatalmat, győz a forradalom, akkor mi is haza mehetünk. Ezért kellene segíteni. nekik. Az agitátor, Preisz Arnold tartalékos főhadnagy, akit a tisztek kiközösítettek, gyakori vendég volt a legénységi barakkokban. Érvel nyomán mind több emberben érlelődött meg a meggyőződés: az orosz munkások testvéreink, nem nézhetjük ölhetett kézzel a küzdelmüket. Az októberi események után a városi pártbizottság mellett megalakítják a hadifoglyok nemzetközi pártszervezetét. Megkezdik a toborzást a Vörös Hadseregbe. Most látják az agitáció eredményét: Preisz Arnold főhadnagy 250 főnyi önkéntessel jelentkezik a parancsnokságon. Több mint 800 hadifogoly — főként magyarok — lép be akkor a hadseregbe. A vörös csapatok vezetését Veter lengyel főhadnagyra bízzák, Preisz a helyettese lesz. A városban megszilárdul a forradalmi bizottság helyzete, a tiszti barakkok lakói pedig megdöbbenve suttogják a hírt: egy magyar főhadnagy áruló lett. Azt már kevesebben tudják, hogy a főhadnagy apja hajnaltól késő estig kirakatok és kávéházak ablakait tisztítja Budapesten. Már évtizedek óta minden munkát vállal, csakhogy a hat gyermekét kiemelje a „kenyérgondokkal küzdök" osztályából. Mikor Arnold elvégzi a kereskedelmi akadémiát, azt gondolja, hogy élete biztos révbe ér, s ekkor sodorja el a háború. A fogolytáborban ismerkedik meg az agitátorokkal, vállalja a forradalom védelmét. 1918-ban, mint a szemipalatinszki vörös csapatok küldötte részt vesz a szovjetek és a katonai küldöttek tanácskozásán a Kremlben. Ekkor látta először Lenint, hallgatta beszédét. A forradalom győzelmébe vetett szilárd hittel tért vissza a csapatához. Parancsnok, agitátor egy személyében. Mikor meghallják, hogy a csehszlovák legionáriusok Novonyikolajevszk — ma Novoszibirszk — felé közelednek, a három legbátrabb agitátort küldik e környékre. Ű a kis csoport vezetője. Vonaton utaznak Barnauion keresztül, ezt a vonalat még a vörös csapatok tartják a kezükben. Éppen ezért lepődnek meg, mikor a novonyikolajevszki állomáson észreveszik a légionáriusokat. Gyorsan cselekednek. A propagandaanyagot a vonatban hagyják. Két barátja megpróbál bejutni a várúsba, ő pedig szökik viszsza a hírrel: jönnek a legionáriusok és a kozákok. ALIG FÉLNAPI JÄRÖFÖLDRE találkozik a csapatukkal. Veter főhadnagy három vasúti kocsiban száz katonával indult a fehérek ellen. Azt persze nem sejtik, hogy légionárius ezredet találnak. A mozdony előtt, nyitott kocsin homokzsákokkal körülrakott gépfegyver pihen. A lakosságtól megtudják, hogy egy csehszlovák katonai szerelvény indul ellenük. Erősítést kérnek s az egyik állomáson felkészülnek a védelemre. Előttük ágyúkkal, gépfegyverekkel felszerelt két légionárius század készül a támadásra. A kis csapatot felmorzsolják mielőtt megérkezne a segítség. Alig néhányan találnak menedéket a sűrű erdőben. A legionáriusok nem kegyelmeznek a sebesült vörös katonáknak. Erdőkön, úttalan utakon jut vissza Szemipalatinszkba, ahol szintén fellángolt a harc. A környező fogolytáborokból a legionáriusok mindenkit besoroznak, aki Csehszlovákia területén született. A bevonulás megtagadása egyenlő a halállal. — Láttuk, hogy nem tudjuk megvédeni a várost, úgy határoztunk, hogy Barnaulon keresztül Bijszk városába húzódunk vissza. Erre nem került sor. Az alig 500 főnyi csapatot — többségük magyar, de voltak szlovákok, lengyelek szerbek is közöttük — amint az erdők között a városból a vasútállomásra vonultak, megtámadták a legionáriusok és a kozákok. Menekülésre nem volt remény. A hős katonák a hatalmas túlerővel szemben addig harcoltak, míg ki nem csavarták kezükből a fegyvert. Csak néhányan maradtak életben. A kozákok régóta vadásztak a két vörös parancsnokra. Most élve elfogták őket. Veter lengyel főhadnagyot négy lóval szétszakíttatják, Preiszt pedig a legionáriusok állítják hadbíróság elé. Élete hajszálon függött. Kegyelmet kap, lefokozzák s mint közkatonát osztják be a légióba. Figyelik, nem bíznak benne. A szerelvényen egy társával „biztos helyre", az őrség vagonjába osztják. Az első alkalommal mindketten megszöknek. Az utazás nagy veszélyt rejt. Egyszer a legionáriusok, máskor a kozákok fogják el, de mindkét alkalommal sikerül megszöknie. Ezután már nem meri elhagyni az erdőt. Nagy kerülővel ér Szemipalatinszkba, éjszaka belopódzlk a városba. Apósa házában — alig egy hónapja nősült — egy percig sem maradhat, naponta keresik a kozákok és a legionáriusok. Felesége szülei is „gyanúsak", újból felróják a régi bűnüket. A családot mint „nemkívánatos egyéneket" az 1905-ös események után Kijevből száműzték Szibériába. Szerencsére az idős forradalmárok titokban továbbra is kapcsolatban vannak egymással. Néki is ők segítettek a szökésben. Eljutottatták egy erdőgazdaságba, majd az Anenka patak melletti őserdőkbe, a favágók közé, ahol könyvelői beosztást kap. Ide követi később felesége is. EKKOR MÁR AZ OROSZ MUNKÁSOK között egyre több a szökött hadifogoly, s a menekülő vörös katona. Itt az erdők sűrűjében alakul meg az északszibériai partizánbrigád. 1919 nyarán „a békés favágók között" már több mint 200 jól felfegyverzett, mindenre elszánt partizán dolgozik. Mikor egy 300-tagú büntető kozák lovasszázad felgyújtja a Razkazich falucskát, a csoport gyorsan cselekszik. Éjszaka teszik meg a közel 50 kilométeres utat, s hajnalban bekerítik és megsemmisítik az égő falu mellett éjszakázó kozák századot. Ezután többé nem merészkedett fehér csapat a rengetegbe. A partizánbrigád nemsokára a menekülő Kolcsak-csapatok réme lesz. Amint a Vörös Hadsereg átjut az Urálon s elfoglalja Omszkot, a partizánok hátbatámadják a kozák és légionárius csapatokat. 1920 tavaszán megkezdik a hegyvidéki falvak felszabadítását. Márciusban átkelnek a befagyott Obon, s aránylag könnyű harc után elfoglalják Barnaul városát. Szibéria ural, a legionáriusok és Kolcsak oandai raooiva, tosztogatva menekülnek előttük. Mire ideérnek a Vörös Hadsereg csapatai, a partizánbrigád már a fél altáji területet megtisztította az ellenségtől. A legtöbben közülük beállnak a hadseregbe. Preisz Arnold Barnaulban, a lövészszázad -élelmezési biztosa lesz. A felesége is a hadseregben szolgál s itt élnek egészen 1922-ig. — Ekkor elfogott a honvágy, s hiába mondták az elvtársak, hogy a hazamenetel egyenlő az öngyilkossággal, nem bírtam tovább maradni. Januárban — családjával együtt — Moszkván keresztül Rigába érkezik. Szerencsés véletlen folytán itt találkozik Kun Bélával. Tőle tudja meg leghitelesebben a Magyar Tanácsköztársaság bukásának körülményeit. Néhány órás beszélgetés után már elhiszi a • rideg valóságot: — Téged Magyarországon a legjobb esetben életfogytiglani börtönre ítélnek. Olyan helyet válassz, ahol átvészeled ezt a kegyetlen terrort. Aztán majd felvirrad még a szabadság csillaga. Megfogadja a tanácsot, változtat az útitervén s Malackán, nénikéjénél húzódik meg a kis család. Évek múltán sikerül állampolgárságot szereznie, Bratislavába költöznek s itt már Arnold Petrás néven ismerik meg az elvtársak. A felszabadulásig csak igen kevesen tudják, hogy ez a mindig előzékeny és udvarias férfi több mint fél évtizedig harcolt Szibériában a forradalom győzelméért. Volt sebesült, a tífusz sem kerülte el, de most 80 éves korában még 5—6 órát dolgozik naponta. A Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének városi bizottsága 1949-ben megbízta a Szlovákiában élő, volt vörös katonák névsorának elkészítésével, majd tevékenységük feldolgozásával. Ezt a munkát 18 éve határtalan szorgalommal végzi. A városi bizottság épületének egyik első emeleti szobájában naponta felkeresik az idős harcosok, vagy hozzátartozóik. Intézi kérelmeiket, ügyeiket. Előkeresi a tíz éve készülő névsort. A nevek után sok a fekete vonal, a harcosok létszáma rohamosan csökken. Már alig 250 vöröskatona él Szlovákiában. — ötven éve sok mindenről álmodtam Szibériában, de arról soha nem, hogy megérem a forradalom félszázados évfordulóját. — Mostanában miről álmodik? — A leggyakrabban Szibériában járok. Nagyon szeretném még egyszer látni azt a vidéket, ahol harcoltam, ahol anynyl kegyetlenség és embertelenség után, mégiscsak győzött a forradalom. MÁR TUDJA, HOGY NOVEMBERBEN az idős harcosok csoportjával Moszkvába utazik. Ott lesz a nagy ünnepségeken, a veteránok találkozóján, ahol bizonyára nem egy régi harcostársa csodálkozik majd, mikor Preisz Arnoldot látva azt hallja, hogy ezt az őszhajú férfit Arnold Petrásnak hívják. Ez a névcsere is hozzátartozik a forradalomhoz. CSETÖ JÁNOS