Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-14 / 284. szám, szombat

L Ö R I N C Z GYULA: 1917 című ciklusból. (I.) »H z orosz népnek elege van a háborúból ... A hadsereg valóban nem akart harcolni... 1917. január elsejétől egy millióra rúgott a katonaszökevények száma.« (Louis Aragon: A Szovjetunió története) M

oszkva központjában, a szerényen húzódik meg Nyeglinnája utcában sgy ódon kis épület. Minden tavasszal 10 éves kisfiúk és kislányok zarándokolnak Ide apjuk vagy anyjuk kíséretében. Ilyenkor kezdődnek a felvételi vizsgák a moszkvai akadémiai balettintézetben. A tapasztalt pedagógusok fürkésző szemmel mustrálják a kis Ulanovákat és Vasziljeveket. Megkérik őket, hogy táncoljanak, énekeljenek. Így vizsgálják meg hallásukat, ritmusérzéküket, fizikai adottságaikat. Ezután nyolc év tanulás következik. Az áltaSZSZSZK népművésze a közelmúltban kiváló balerina volt, tapasztalt pedagógus, fáradhatatlan, jószívű és szerény ember. öt legjobb tanítványáról akik nála végeztek a következőket mondja: — Igen, a Nagy Színház számos ifjú tehetséggel gazdagodott. Természetesen mi, az intézet pedagógusai nagyon örüIfjú balerinák l'ános tantárgyakon kívül a balettnövendékek színművészetet, sminkeliést, zenét, színháztörténetet tanulnak. De a fé tantárgy: a balett. A balettművészet fáradságos, olykor bizony kimerítő munka kínjai között születik. Mert megszerezni a „Nagy Színház balettáncosa" megtisztelő címet nem is olyan egyszerű valami. A színház mércéje igen magas. A nagy Pavlova óta a világ csak csodálni tudja az orosz balerinák bámulatos technikáját, magasszínvonalú drámaiságát. A mindennapos „verejtéket sajtoló" gyakorlatokon, fokozatosan csiszolják a technikát, tökéletesítik tudásukat Kiváló szakemberekből összeállított bizottság válogatja a Nagy Színház balettkara számára a legtehetségesebb és legjobb eredményeket elérő fiúkat és leányokat. — Milyen érzés a Nagy Színház balettkara tagjának lenni? — tesszük fel a kérdést egy eljövendő csillagnak. Hát ezt bizony nagyon nehéz szavakkal kifejezni. Az ember büszkének, erősnek érzi magát, oly sokat szeretne produkálni, ugyanakkor pedig a szorongás, a félelem gúzsba köti az ember kezét, lábát. Nem tréfa egy színházban dolgozni Pliszeckájával, Sztrucskovával, Makszimovával. E

zt felelte Tánya Golikova, aki tavaly végezte el a balettintézetet és nyomban felvették a Nagy Színház balettkarába. Rajta kívül még tizenöt fiút és lányt ért ez a nagy megtisztelés. Szulamit Messzerer, az Orosz a Nagy Színház színpadán lünk annak, hogy a kilencévi megfeszített munka gyümölcsbe érett. A balerina ugyanis olyan színésznő, aki a tánc kifejező eszközeivel formálja meg alakjait: a mozdulatok plasztikusságával, mimikával. Ezért a balerina az intézeti tanulás első napjától kezdve életének utolsó fellépéséig minden nap számos gyakorlatot végez s igyekszik tökéletességig fejleszteni testének minden mozdulatát. Fizikai megterhelése óriási! Még a kiváló művészek sem válnak meg a gyakorlóteremtől, csupán nyugdíjba menésük napján, sőt sokan még akkor sem. Amikor öt évvel ezelőtt átvettem az akkori VI/A osztályt, a növendékek eléggé siralmas állapotban voltak. A kislányok gyenge fizikumúak, nem mindig végezték lelkiismeretesen a gyakorlatokat. De már akkor felfigyeltem néhány kislányra, akik tehetségükkel kitűntek. Itt van például Tánya Golikova. Nála szerencsésen párosulnak a nagyszerű balettadottságok: hosszú alak, szép láb, hajlékony test. Ehhez most hozzájárul az átlagon felüli technika. Emlékszem, hogy nagyon önfejű, sőt szeszélyes kislány volt Ügy, hogy egyszerre balerinát és embert is kellett faragnom belőle. A vizsgaelőadáson Tánya pas de deux-t táncolt a Hattyúk tavából. Ezzel a számmal a legtöbb esetben csak az érett és tapasztalt balerinák birkóznak meg. Tánya megbirkózott, nagy jövő vár rá a színházban. Szerintem igen tehetséges táncosnő Léna Matvejeva ls. Rendkívüli zenei érzéke van és a színészi játéka sem mindennapi. Színpadi megjelenése méltóságteljes. Imádja a színházat. Szereti a komoly szerepeket. Glier Virágok táncában szólót táncolt s fellépett Rahmanyinov Tavaszi vizek című szerzeményének színpadi előadásában. És nézzük Tánya Gavrilovát. A vizsgaelőadáson Galina Ulanová és Mája Pliszeckája őrá figyelt fel elsősorban. Gavrilová lírai tehetség. Szép az alakja, lába erős, de a legfontosabb az, hogy tánca rendkívül nőies, könnyed, mozdulatai lágyak és kifejezőek. Technikája is kiváló. Számára semmit sem jelent például 32 fouette-t körbe elvégezni, pedig ez az egyik legbonyolultabb pas (lépés) a balettben. Nágya Krilováért pedig valóságos csatát vívott a Nagy Színház és a Sztanyiszlavszkij meg a Nyemirovics-Dancsenko Színház. Nágya technikája csodálatos, nagyokat ugrik, kellemes a külseje s táncának stílusa határozott, magabiztos, s emellett optimista kicsengésű. Vidám természet, szeret sokat nevetni. S végül Irina Rahmanyinova, aki közeli rokona a nagy orosz zeneszerzőnek. Ira magas lány, alakja rendkívül szép. Egyformán jól táncolja a klasszikus és a karakterszámokat, ami már hagyománynak számít az orosz balettben. A vizsgaelőadáson Ravel Bolerójának főszerepét táncolta. Meg kell mondanom, hogy tánca nagyon hatásos volt... Egykori növendékeim most a Nagy Színház színpadán táncol nak. Egyelőre még csak a balettkar tagjai, s ez érthető: a balettcsoport jelenleg túlságo san erős ahhoz, hogy a fiatalok ilyen rövid idő alatt szólistákká lépjenek elő. De Golikova, Gavrilová és Matvejeva már most tanulják Csajkovszkij Csipkerózsikájának kisebb szőlőszámait, Ira Rahmanyinova pedig a Kővirág című balettben már a cigánytáncot táncolja. Meg vagyok róla győződve, hogy még sok örömet fognak okozni mindnyájunknak. Ezek csak az első szerény sikerek. éhány perc múlva a Nagy \ Színház előtti téren találkozunk a holnap csillagaival. Megkérdezzük a lányoktól: — örülnek-e annak, hogy a Nagy Színházban táncolnak? Nágya Krllova felel elsőnek: — Nem, ml nem örülünk, ml... boldogok vagyunk! SZVJATOSZLAV TAHAROVSZKIJ (APNj MAGYAR KÖLTŐK VERSEI JANKOVICH FERENC: A makkok tánca Fakéreg koppan, út harasztja rezzen, már szemetel az őszi makk az erdőn; dús ágak zugán verődik csepergőn, a tölgyes-bükkös, zajgó rengetegben. Folyton peregve s ugorva szökellőn, szeszélyes út a makkok pörge tánca: rándul a csalit-bokor lengő lánca láthatatlan léptein az Időnek Lábam alatt avar-leh, erdő háncsa, frissen ropog a mozgó makkszem-szőnyeg, ágak és bokrok — pity-pöty - zenét szőnek — Most gyullad ki a végső színek lángja, mint egy lobogó, ezer-karú fáklya feje felett a búsan elmenőnek. CSANADI IMRE: Szövetség Kópé derű villámot vető, gyerekrajongás süt a szemedben, hegyipatakok kristálytörése, repeső csillag, soksugarú. Aranyba metszett mosolyodat, indulataid szablyacsattogását, szeretem nomád tűzvész-lobogásod, gyöngédséged verőfény-melegét. Szeretlek gyöngeségeidben, ütött madárként, gyámoltalanul: hátad sajog, arcod meghervad, ráncok rándulnak homlokodon. Ki látta meg, hogy elfáradtál? Ha meg is látta, ki segített? Fityinget kaptál, kinccsel viszonoztad kifosztattál, megcsúfoltattál. Tavaszunk orma messzi ködből villog, keserű-édes nyárvégébe szálltunk; rakva sebekkel, avatva kínba egymás felé így tántorodtunk. Szövetség köztünk így köttetett, sisteregtünk tüzes vasakként. Ez a szövetség vérünkkel piros; hogyha szakad: velünk szakad. Zuhog az idő, meddő siratni — ősz vár-e ránk szép? fordulunk-e télbe? nem a mi dolgunk! Gyönyörű Napom vagy — soká ragyogjon ifjú nevetésed! WEÖRES SÁNDOR: A jövendő költészete Kristály-angyal-zene! szűz régiód adósa a harci korszakok tűntén vesztes szavam - ámbár az átfutó csaták ponyváiban hevítőbb volt a bor, illatosabb a rózsa, az ideiglenes, a formátlan, a kósza, s a telt virág ölén a hervadás-iram immár a folyton - új és folyton - hasztalan helyett fordul feléd e szó-habok hajósa, változó céljait levetve, égi rend vezesse, szerelem tiszta harmóniája, melyben nincs láz-lökés, nyugalmasan teremt. míg imádottjain felragyog glóriája, ő maga megfakul, fülében pőre csend, szemében angyalok szent geometriája. A moszkvai balettintézet végzős növendéke bemutat egy nehéz {ias-t a balettpatkányoknak, _ (Foto: Solomo*tcc|