Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-03 / 243. szám, vasárnap

MOSZKVÁBAN, a Szovjetek Házának falán van egy márványtábla. Nevek — német, orosz, magyar, szlovák, cseh nevek vannak rávésve. A szovjet fővárosba érkező hazai küldöttségek rendszerint megállnak a tábla előtt, az idegenvezető pedig rámutat egy-egy névre. Ntm ismerjük véletlenül? Vajon él-e még? — teszik fel Ilyenkor a kérdést a látogatók. Ki ismeri Bajor Bélát, aki tizennyolcban —tizenkilencben a nemzetköziek négyszáz emberét vezényelte? Bekopogok az idős kommunista juri házába. A névjegyen ez áll: Szarvassy Béla. Fürge mozgású hetvenes forma férfi nyit ajtót. — A Bajor név csak fedőnév volt — magyarázza. — A nemzetközieknél vettem fel, amikor a légionisták ellen harcoltunk. Ezen a néven szerepeltem később mindvégig. A táblára is ez került rá. Amit az én nemzedékem tankönyvből tanult, ő mindazt a valóságban átélte. Élményeiről úgy beszél, mintha csak tegnap tette volna le a puskát, mintha csak tegnap fogott volna vele kezet Lenin, amikor tizenkilencben személyesen bocsátotta útjára a nemzetközi Vörös Hadsereg néhány parancsnokát. — Néha úgy tűnik, mintha valóban csak tegnap történt volna ... Ezerkilencszázttzennégyben a mozgósításkor angyalbőrbe bújtatták. Nem kérdezték tőle, szívügye-e a Monarchia léte. A mozgósítás után néhány héttel Lublin alatt az oroszok csúnyán megfutamították a divíziót, melyben szolgált. 1915-ben pedig Przemysl alatt fogságba esett. — Tobolszkban volt a fogolytábor — emlékszik vissza az ötvenkét esztendővel ezelőtt történtekre. — Azon a vidéken még ezrével éltek a 1905-ös forradalom után száműzött orosz alattvalók. Akik már letöltötték büntetésüket, azokat is ott telepítették le. Ezekkel néha-néha elbeszélgettem, megtudtam tőlük, mi történt 1905-ben. És megtudtam miként bánt el a cári hatalom a forradalmárokkal. A politikai foglyok hosszú éveket töltöttek a föld alatti börtöncellákban. A gyilkosokkal, rablókkal emberségesebben bántak mint velünk. Oroszországban akkor a forradalom puszta emlegetése ls főbenjáró bún volt... A fiatal hadifoglyot később — mert a cár minden épkézláb emberét a frontra küldte — munkára vitték. Szamarában telefonszerelőként dolgozott. — Szamarában — a mai Kujbisev — hallottam először Lenin nevét. Gyakran találkoztam egy Lepin nevű vasmunkással. Ó még emlékezett rá, hogy Lenin a városban dolgozott. Ez a Lepin — mint a forradalom kitörése után megtudtam — a háború alatt egy illegális pártsejt tagja volt. A 1917-es forradalom nem érte felkészületlenül Szarvassy Bélát. Már a februári forradalom után különbséget tudott tenni Kerenszkijék politikája és a bolsevikok törekvései között. Lenin első intézkedéseinek egyike a hadifoglyok „státusának" megváltoztatása volt. Dekrétumot adott ki, amely szerint a szovjethatalom védelmére kelő idegen hadifoglyok az ország teljesjogú polgáraivá válnak. Negyedik éve folyt már akkor a világtörténelem eddig legvéresebb háborúja. A közkatonák már legszívesebben otthagyták volna a lövészárkokat és hazafelé indultak volna. Lenin intézkedései csodát műveltek ezekkel, az elfáradt katonákkal. Tízezrével jelentkeztek önként a nemzetközi hadseregbe. Csak a magyarok közül több százezren védték a szovjet hatalmát. A tegnapi közkatona egy zászlóaljnyi harcos komiszárja volt. Egysége az ellenEgy életre szóló tanács A Kremlben találkozott Leninnel Rokonlelkek voltak ők ketten. Az ő társaságukban senki se búslakodott... — Menetközben a forradalom napjaiban sok mindent megtanul az ember. Soha azelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer még lapszerkesztő ls lesz belőlem. Szamarában főszerkesztője voltam az „Előre" című lapnak. Igaz, csak bárom szám jelent meg belőle, de a nemzetközi Vörös Hadsereg magyar ajkú katonái igen szerették, mert a lapban csupa gyakorlati kérdéssel foglalkoztunk. Két évig és egy hónapig harcolt Szarvassy Béla a világ első proletár illamának nemzetközi hadseregében. Ezerkilencszáztizenkilencben a fronton megbetegedett, egy moszkvai kórházba szállították. A III. Internacionálé vezető személyiségei is felfigyeltek a fiatal katona eddigi tevékenységére. Utasítást kapott: térjen haza Csehszlovákiába, s folytassa a a megkezdett harcot. A polgárháború tizenhét hősét küldték akkor haza Moszkvából. Lenin mind a tizenhetüket fogadta a Kremlben. — Röviden szólt csak hozzánk Lenin. Mielőtt mindnyájunkkal kezetfogott volna, Jól emlékszem, ezt mondta: „HALADJATOK A NÉPPEL ÉS A NÉP KÖVETNI FOG BENNETEKET!" Egy életre szóló tanács volt ez számomra ... A volt vöröskatonát az egykori fehér légionisták enyhén szólva kinézték az országból. Pedig csak sejtették, hogy a Vörös Hadseregben harcolt. Hát még ha tudták volna, hogy álnéven SZARVASSY BÉLA: Néha úgy tfinik, mintha valóban csak tegnap történt volna ... egész zászlóaljat vezényelt I forradalmi cseh légionisták elleni csatában esett át a tűzkeresztségen. A Gajda tábornok vezette jól felszerelt légiók először visszavonulásra kényszerítették őket. Egészen Kazányig hátráltak de ott aztán „megálljt" mondtak az ellenségnek. Visszafoglalták a várost, Szamara is újra a vörösöké lett. — Bizonyára találkozott érdekes emberekkel ls, Szarvassy elvtárs ... — Kazány visszafoglalása előtt naponta találkoztam Számuely Tiborral, a Magyar Tanácsköztársaság későbbi vezéralakjával. Egy egységben harcoltam jaroslav Hašekkel... — Ott is kedélyes volt? — Csodálatosképpen igen komolyan vette és az utolsó betűig teljesítette a feladatait. Arkagyij Avercsenko, a világhírű orosz humorista is az ezredünknél szolgált... Elárulta valaki Szarvassy Bélát. Megtudták róla, hogy Moszkvában fontos pártmegbizatást kapott. Tőle üzenték meg Prágába, hogy a III. Internacionálé számára Berlinen keresztül miként juttassák el Moszkvába a hazai munkásmozgalommal összefüggő híreket. A belügyminisztérium körözőlevelet adott ki a volt vöröskatona ellen. Az ország minden csendőrőrsének tu« domására hozták, hogy: „veszedelmes felforgatóról van szó, aki veszélyezteti a rendszert, bújtogatja a szegényebb osztályokatl" Szarvassy Béla valóban veszélyes volt a burzsoá rendszerre nézve. Ezerkilencszázhuszonegyben ő is ott volt a párt megalapításánál és azóta ls ott harcol szüntelenül annak soraiban. Ma már hetvenöt esztendős, de azért még fiatal szívvel emlékezik arra, mit mondott Lenin 1919-ben annak a tizenhét internacionalistának. TÓTH MIHÁLY ÉRDEKESSÉGEK MlERT MENNYIT DOLGOZUNK A Statistiques mensuelles svíjci folyóirat szerint a mecőgazdaságban 1964-ben egy kiló, illetve egy liter termék kitermelésére percekben számítva az alábbi mnnkamenynyiséget fordltottnk (zárójelben az 1952. évi mnnkabelektetés): tojás 4,4 (7), burgonya 7 (S), telies tej 8 (11), barna kenyér 11 (11), másodosztályú alma 15 (19|, zöldség 18 (24), ementáli sajt 99 (119), marhahús 112 (130), sertéshús 12S (163), vaj 159 (217). ľRAKTORSTATISZTIKA A szocialista országok közül a Szovjetunióban van a legtöbb traktor, közel 3 millió. Hazánkban 180 ezer traktor került forgalomba, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunió után (tálunk dolgozik a legtöbb traktor. Magyarországon 80 ezer Bulgáriában 60 ezer és Jugoszláviában 45 ezer traktort tartanak nyilván. 4 TENGEREK MÉLYÉBŐL A szakértők kutatása szerint 1 tonna hal ugyanannyi fehérjét tartalmaz, mint 1 tonna sertéshús. Am míg a halai csak ki kell fogni a tenger vizéből, 1 tonna sertéshús kitermeléséhez három hektárnyi terület takarmánytermése szükséges. Es mivel a takarmányellátás világszerte komoly problémát okoz, nem véletlen, hogy egyre több halat használnak a vágóállatok hízlalására. Földünkön évente 51,6 millió tonna halat fognak ki. Képzeljük el, mennyi takarmányt jelent ez, ha az élelmiszernek feldolgozott 1 tonna halból is annyi hulladék nyerheti, ami megfelel 40 ár területen termeszthető takarmány mennyiségének. (p) • VESZFELHŰK A FARMEREK FEJE FELETT A könyörtelen kapitalista versengés egyre több amerikai farmert tesz tönkre. A kisebb és közepes gazdaságok az egyre terjeszkedő mezőgazdasági mammutvállalatokkal szemben minduntalan alulmaradnak. Tavaly például kb. 122 ezer farm mondott csődöt és beolvadt a nagyobb gazdaságokba. A gépek árának emelése és a mezőgazdasági termékek árának csökkenése miatt feltételezhet 6, hogy az Idén további 5 százalékkal zsugorodik az amerikai farmerek jövedelme. Ez előreláthatólag további 87 ezer kis és közepes gazdaság végét jelenti. Mivel a lakosságnak mindöszsze 6 százaléka foglalkozik farmerkedéssel, a vezető politikai körökben nem tulajdonítanak e kérdésnek különösebb figyelmet. Az utóbbi időben azonban egyre erősödik a tarmerek elégedetlensége. Szakszervezeti szövetségük felszólította • kongresszust, hogy lépjen fel az ipari vállalkozók áremelése allén, egyúttal fokozza a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát. (p| DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? — Lennél csak te az én leányom... Csinálna csak Ilyesmit az én édes lányom... (Hogy oda ne rohanjak!) Hót tehetek én arról, hogy hároméves koromban elváltak a szüleim? Fali bácsit, — csak félapaként tartom számon, - és ki nem állhatom. Olyan különösen tud nézni, olyan nem apáson ... Anyu is észrevette. Anyu imád engem, feláldozta értem a fiatalsógót... és soká nem akart o házhoz mostohaapát hozni miattam. Pali bácsit nem szeretem, no... nem is tisztelem, de azt hiszem, ez nem főbenjáró bűn, hiszen olyasmit még a a vallásórán sem tanítanak — Tiszteld anyád szeretőjét, hogy minél előbb mostohaapát ültessenek a nyakadra ... Nagyapust bírom leginkább, bár neki is von „bezzeg"-je, de őhozzá illik, omikor megpödörgeti a bajuszát és azt mondja „Bezzeg oz én időmben, pofozott a mesterem, mint egy csendőr. Nemcsak a mester, az apám is... De bizony nem tagadom, még az én kezemből is ellendült a kaptafa, ha nem vágta magát haptákba valamelyik taknyos, amikor velem beszélt. Hát hiába no... akkot olyan volt a pedagógia!" Ma kevesebb a pofon, nincs kaptafa ... ma bezzeg van! Úgy fújják az öregek, mint volomi ősi kürtöt, hogy harcba szólítsanak minket fiatalokat a világ ellen, amit ök rendeztek be számunkra, mégis rossznéven veszik, hogy jól érezzük magunkat és a múltnak nevezett panoptikum számunkra valószínűtlen viaszvilág. Éket vert közénk az érthetetlenség és bár azt a nyelvet beszéljük, amit tőlük tanultunk, mást értünk a szóval... Számunkra más a szép, más a hős, más a bátorság, boldogság, öröm, bánat, illik, nem illik... bizonyos szavak pedig teljesen hiányoznok a szótárunkból. Például, amikor Pali bácsi olyasmit kérdez, hogy „Mondd csak lányom, nektek, mai fiataloknak, egyáltalán nincsenek „eszményképeitek"? „Ideáljaitok"? Követésre kiválasztott „példaképetek"? Meg kell jegyeznem, Pali bácsi is egy pályát tévesztett apostol, csak éppen még nem avatták szentté. Addig kérdezgetett ilyeneket, amíg akarva akaratlanul elkezdtem gondolkodni. No jó - mondtam magamban — tegyük fel, egy magányos szigetről csokis azzal a feltétellel szabadulhatnék, ha eszményképet választanék magamnak, vajon kit köpnék be? Természetesen oiyan személyiséget, aki az öregnek is imponál, ezért Brigitte Bárdot vagy a Mastroianni neve már az indulásnál kiesik. (Különösen, hogy opóm is látta oz „Édes élet" című filmet.) Sok rév jutott eszembe, Orlando, meg a Beatlesek, és olyanok, akikre az iskolában hívták fel a figyelmünket, írók, államférfiak ... Némelyik valamikor nagyon jó feleletnek minősük volna, de sajnos legtöbbje kiment azóta a divatból. Eszembejutott anyám kedvenc költője is. Szerintem érzelgős rimfaragó anyám költői eszményképe. Nem akarják megérteni ezek az öregek, hogy mi már más ritmusra élünk. Ez az! A ritmus... Ha bekapcsolom apáméknál a rádiót, Anna mama idegrohamot kap. Végül is felhagytam az eszményképkutatással. Minek törtem volna haszontalan dolgon a fejem. Ügy is tudomására adják az embernek mindig, hogy kit kell éppen csodálnia. Nincs tehát követésre buzdító példaképem és szabad időmben inkább azon töröm a fejem, hogy miként történt a hasadás, miért is távolodtok el tőlünk az öregek? Végül a természet törvényszerűségéhez kerülök mindig vissza, amely valahol a Neander völgyben kezdődött, amikor az első majom leugrott a fáról és a talpóra állt. A fán maradt öreg majom pedig bizonyára elkezdte kiabálni - „Náhát, ezek a mai fiatalok!" Nyolc óra ... Apám most tér haza valamelyik értekezletről, Anno mama veszekszik Natasával, mert végig akarja nézni a „csak felnőtteknek" való műsort, anyám szolgálatba indul, a lányok pedig ... Ö, nem is jó rágondolni, mennyi minden történik a nagyvilágban ebben a percben, omikor én száműzetésem első óráit élem... — „Amíg nem szerzed meg a diplomádot, ne kerülj a szemem elé" — hangzott apám ultimátuma, amit komolyan kellett vermem. Kijelentése akár egy ostor, nyelét kezében tartotta, de a hegye itt, Kondorfalván csattant. - A gyerekek nem sejtik, amikor először lépek elébük a katedrára, hogy vezeklésem eszközéül lettek kijelölve. — Amikor én ilyen kicsi voltam — teszem fel én Is a lemezt — tiszta fülekkel, tiszta körmökkel mentem az iskolába! — Ez véletlenül igaz. Egymással versenyezve parádézott velem anyám, nagyanyám. Két varkocsba fonták a hajam, piros maslrt kötöttek a végére, porcelónkeménységű fodros, csipkés köténybe csomagoltok, úgy festettem, mint valami olcsó bazári giccs. A lányok nevettek és csúfoltak, Pali bácsi később megmagyarázta — „Az ember olyan pszibikai olkat, hogy már gyermekkorában gyűlöli art, aki valamilyen formában kirí soraikból", s Én mégsem szerettem magamon a sok cifraságot, gyűrtem kötényeimet, borzoltam varkocsoimot. Akkor kezdett elterjedni családunkban a meggyőződés, ami máig is tartja magát, hogy hanyag és rendetlen teremtés vagyok. Természetesen növendékeimnek mindezt nem fogom elárulni, azt mondom inkább, hogy a „tisztaság fél egészség", „ki mint veti ágyát..." és „aki másnak vermet ás, maga esik bele". A „bezzeg"-eket is elhagyom. Kitalálok valamilyen új szöveget," mellyel saját tökéletességemet mikroszkópszerűen felnagyíthatom. Az ü meglehet, hogy őszinte leszek — „bizony drágáim b prédikálom — én éppen olyan kis haszontalan, semmirekellő voltam ebben a korban, mint ti vagytok* Örültem, ha meglóghattam valamilyen feladat elől, bőg* tem ha a szappanlé belecsorgott a szemembe és ha kutyát láttam az utcán, messziről kiöltöttem rá a nyelvem. Igen... igazat fogok beszélni. Elmesélem, hogy ax éJet ilyen, meg olyan, éppen azért embereljétek meg magatokat, tanuljatok, mert... Istenem, ez elég sematikusan indul... de talán mégsem lesz olyan unalmas, mint az a sok „bezzeg". Mindenesetre idejekorán szétfoszlatom a rámbízott srácok illúzióját... Jaj, dehogy foszlatom! Még csak az hiányzik, hogy megint valamilyen skandallumba keveredjem. Ügy is sorakoznak mögöttem a botránykövek, mint kilométereket jelző oszlopok az országúton. Karómból ugyan csak kettő volt, de volt egy „cirkusz" is, meg egy „zűr" éš ezek emlékezetesek maradnak számomra, amíg csak élek. Igaz, nem is engedik elfelejtenem. — Tudod, az első botrányod utón még azt hittem ... — így apám! — A nagy botrány utón sem adtam fel a reményt ... — így anyám! — Amikor azt a cirkuszt rendezted... - ezt Anna mama! — Azért az az utolsó „zűr" elmaradhatott volna... — mondja Pali bácsi. Gizi nagyi nem szól, csak sóhajtozik, ha meglát. Mari nagyi keresztet vet. Nagyapa hümmög ... Csak Zsófi nagyi simogat a tekintetével, dehót ő nem számít, mert ő „bukott lány" volt az én koromban ... Hát igen, az ember egészen belezavarodik, nem tudja kinek mit higygyen, - ezért határoztam el, hogy a végére járok a míthosznak. Meg kell tudnom, hogy az öregek emlékein mennyi a penész és mennyi a patina. (FOLYTATJUK)