Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-28 / 268. szám, csütörtök

Népgazdaságunk idei fejlődése és az életszínvonal emelkedése A népgazdaságunk felvirágoztatásában és az életszínvonal emelésében ez év. első felében elért eredményeink megvitatását és az 1968. évi terv végérvényes kidolgozásához szükséges előfeltételek felmérését a párt XIII. kongreszszusán kitűzött gazdasági politika végrehajtásának ellenőrzéseként kell értelmezni. Ez idén hozzáfogunk a gazdaságirányítás komplex rendszerének bevezetéséhez. Ami az irányítás módozatait és módszereit, de különösen gazdaságpopolitikánk tartalmát illeti, gyakorlatilag teljesen új feladatokat kell megoldanunk. A Központi Bizottság májusi plenáris ülésén jóváhagyott irányelvek e gazdaságpolitikánkat népgazdaságunk megszilárdításának és a gazdasági egyensúly helyreállításának programjaként juttatták kifejezésre. *) Kiinduló pontunk annak felismerése, hogy feltételeink között nyilván abban kell látnunk a népgazdaságirányítás leghatásosabb módját, ha a központilag szabályozott ármechanizmus és a gazdasági eszközök egész rendszere segítségével válthatjuk ki a tervezés s a piac együttes hatását. Az új rendszer gazdaságunk hatékonysága általános növelésének, a termelés leghatékonyabb tényezője elterjesztésének eszközeként s az előrehaladás az átlagosság és a maradiság megkülönböztetésének eszközeként lép érvénybe, mégpedig úgy, hogy számításba vesszük ennek minden gazdasági s politikai következményét is. Ezt az új rendszert a beruházási tevékenység, a bel- és külkereskedelem terén észlelhető egyensúly hiánya okozta bonyolult feltételek között juttatjuk érvényre. E rendszer értelmében az anyagi alapok s a pénzeszközök központi juttatása, elosztása helyett a gazdasági eszközök hatásának kell érvényesülnie, és a piacon fennálló helyzetnek kell a vállalatok magatartását befolyásolnia. A gazdasági eszközök azonban nagyon érzékenyen reagálnak a piacon fennálló helyzetre, és mivel napjainkban jelentős a piac strukturális egyensúlyhiánya, rendkívül bonyolult folyamatról van szó, amelyet szocialista gazdaságunkban sem sikerült maradéktalanul felmérnünk. A végrehajtott intézkedések ugyan szilárdan alapozzák meg a további teendők feltételeit, de semmi esetre sem azonosak a teljes hatású gazdaságirányítási rendszerrel. Ennek elsősorban két sarkalatos feltételét nélkülözzük: azt a gazdasági nyomást, amelyet a piacfejlesztés gyakorolhat a progresszív jellegű termelés és a nagyobb fokú gazdaságosság érdekében a termelésnek nem eléggé hatékony szakaszaira. Ez az érem egyik oldala, a másik pedig az, hogy mindeddig nincs olyan árrendszerünk, amely kellő mértékben és serkentően hatna a termelésben szükséges, valóban eredményes módosítások végrehajtására. A nagykereskedelmi árak rendezésének első szakaszában csak részben értük el célkitűzéseinket. Egyelőre megalapoztuk a befizetések rendszere bevezetésének feltételeit, de nem sikerült megalapoznunk a gazdasági eszközök mechanizmusának hatásos működését. A nagykereskedelmi árak módosítása egyelőre nem érinti a nem gyümölcsöző termelést, amelyet az állam tovább is jelentős segélyekkel támogat. Ezt a helyzetet elsősorban az tükrözi, hogy éppúgy, mint a múltban, most ls egymástól elszigetelten alakulnak a nagykereskedelmi, a külkereskedelmi és a fogyasztói árak. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének további tökéletesítésével hidaljuk át ezt a helyzetet, főképp az árpolitika területén. A jelenlegi bonyolult fejlődési iolyamatban csupán nagyon türelmes és rendszeres munka eredményezheti a gazdasági jelenségek lényegének megismerését. Magától értetődő azonban, hogy óvakodnunk kell attól, hogy régi sémákhoz igazodva mérjük fel a jelenlegi fejlődést. Egyidejűleg olyan gyakorlati intézkedéseket kell foganatosítanunk, amelyek nélkülözhetetlenek, ha változtatni akarunk gazdasági helyzetünkön. Köztudomású ugyanis, hogy minden gazdasági reform folyamata számos konkrét mozzanatból áll. Ezeket a mozzanatokat az adott helyzetben teljes egészükben kell látnunk, hogy kitűzhessük és következetesen meg is valósíthassuk a szükséges ütemtervet. Tapasztalataink arra utalnak, hogy ahol az emberek nem következetesek, határozatlanok, ott azoknak a malmára hajtják a vizet, akik visszasírják az irányítás azon elavult, már nem életképes módozatait, amelyeket azért kellett hatálytalanítanunk, mert gazdaságunk fellendítését fékezte. Jelenlegi problémáink általában azért merülnek fel, mert hazánkban még csak most kezdődött meg az említett gazdasági folyamat. Egyrészt nem rendelkezünk még minden, számunkra szükséges gazdasági eszközzel, sem pedig a döntéseinket megkönnyítő gazdasági tájékoztatás tökéletes rendszerével. Ezekre azért lenne szükségünk, hogy bármikor pontosan felmérhessük gazdaságunk fejlődését, figyelemmel követhessük a vállalatok magatartásában észlelhető változásokat, a beruházások fejlődésének irányzatait, s ennek okait, továbbá a készletek változásait stb. Köztudomású, hogy az adminisztratív alapján általában 6 százalékos növekedésre számíthatnak. Előreláthatólag gyorsabb lesz a gépipar, a vegyipar s a közszükségleti ipar, valamint az építőanyagipar termelésének növekedése is, ami teljes összhangban lesz a sorra kerülő strukturális változtatásokkal. Az említetteken kívül tartósabb jellegű a Ľubomír Štrougal elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának szeptember 26—27-i plenáris ülésén rendszer adta feltételek között a gazdasági dolgozóink egész nemzedéke nőtt fel, minek következtében sok megrögzött szokás és eljárás befolyásolja ma is gazdasági életünket. A gazdaságirányítás új rendszerében mind nagyobbak az igények a vezető dolgozók szakképzettségével és szakismeretével, politikai fejlettségével s a jó irányítás egyéb szükségességével szemben. A tervezéssel és a gazdasági eszközök érvényesítésével kapcsolatos intézkedéseknek átfogóbbaknak és kölcsönösen kiegyensúlyozottaknak kell lenniük, hogy minél hatásosabban befolyásolhassák a piac egyensúlyát, kifejezésre juttathassák a valóban fontos összefüggéseket és támogathassák a gazdaság egészséges fejlődésére ható erőket. A nagykereskedelmi árak módosításának első szakaszában sok helyütt lebecsülték a tényleges gazdasági lehetőségeinket, s ennek következtében olyan gazdasági eszközöket választottak, amelyek nem gyakorolnak a piac révén valóban erős nyomást a termelésre, hanem többnyire azt teszik lehetővé, hogy gazdaságunk több ágazatában aránytalanul nagyok a vállalatok bevételei, éspedig nem azért, mert gyümölcsöző e vállalatok munkája, hanem részben azért, mert nem volt eléggé következetes és megfelelő" a nagykereskedelmi árak módosítása. így tehát nem kerülhet sor a nem eléggé hatékony termelés korlátozására sem, sőt annak lehetünk tanúi, hogy az így termelő üzemek tovább is fennállnak, és néha jelentős — de nem saját érdemükön alapuló — jövedelmezőséget mutathatnak fel. A kormány ezért a májusi plenáris ülésen jóváhagyott irányelvek értelmében s a gazdaságirányítás új rendszerének szellemében megteszi a szükséges intézkedéseket. Folyamatban van az 1968. évi terv kidolgozása, valamint a negyedik ötéves tervnek az új gazdasági feltételekhez igazodó átdolgozása is. A párt minden kerületi és járási bizottságában, minden alapszervezetében megvitatják a gazdaságunk felvirágoztatásával összefüggő kérdéseket, a gazdaságirányítás új rendszere bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokat, valamint azokat a feladatokat, amelyeket a pártszervezeteknek a XIII. pártkongresszuson jóváhagyott határozatok érvényesítése terén kell teljesíteni. Mélyreható változások kezdetének vagyunk jelenleg a tanúi, így tehát magától értetődő, hogy néha egymásnak ellentmondó gazdasági irányzatokat is észlelünk. Sok mindent nem értünk meg kellőképpen, és sok minden zavarba ejt bennünket. Nyilvánvaló tehát, hogy a politikai tevékenységünk színvonalának a központi s a vállalati irányítás színvonalának rendkívül nagy- fontosságot kell tulojdonltanunk. Napjainkra nemcsak a gazdasági kapcsolatok gyökeres módosulása jellemző, hanem az is, hogy megváltozik társadalmunk életének értelmezése, s egyre nagyobbak a párt vezető szerepének érvényesítésével, a párt egységével és akcióképességével szembeni igények. Népgazdaságunk fejlődésében természetesen bizonyos kedvező jelenségeknek is tanúi lehetünk. Kedvező eredménynek tekinthetjük elsősorban azt a tényt, hogy csökken a termelés nyersanyagszükséglete, jobban gazdálkodunk a nyersanyagokkal és az egyéb anyagokkal, ami azt bizonyltja, hogy a dolgozók, de különösen a gazdasági vezetők valóban érdeklődnek az iránt, miként módosul a bevételek és a költségek alakulása. Kiküszöböltük azokat a szembeötlő fogyatékosságokat, amelyeket az anyagi érdekeltség előző rendszere idézett elő. A termelés összetételében és a termékek választékában végrehajtott módosítások, valamint a költségcsökkentés is érezteti hatását. Az e téren elérhető eredmények tartósabb javulása azonban nagyon bonyolult folyamat, viszont örvendetes az a tény, hogy mind nagyobb -az érdeklődés a gazdasági elgondolások előnyös megváltozása, s az ezt célzó magatartás iránt. Iparunk ez idén nyolc hónap alatt 5,8 százalékkal növelte a termelést, és az egész évre vonatkozó becslések tüzelőanyag, valamint a villamos és hőenergia-mérleg kedvezőbbé változása is. Mezőgazdaságunkban kedvező az állattenyésztési termelés folyamatos fejlődése, s ez egyaránt vonatkozik e termelés terjedelmére, valamint minőségére is. Ez idén kedvezőbb és tartósabb eredményeket helyez kilátásba a gabonatermesztés is. A növénytermesztés tervezett terjedelmét azonban általában nem sikerült elérnünk, mivel az előirányzottnál kevesebb cukorrépát, burgonyát és takarmányt takarítottunk be. A gazdaságunk legfontosabb ágazataiban elért termelésnövekedés és a termelésben szükséges fogyasztás kedvező módosulása megalapozza annak feltételeit, bogy gyorsabb ütemű lesz a nemzeti jövedelem alakulása, amelynek hasznosítását azonban jelentősen csökkenti egyrészt a készletek felhalmozódása, másrészt az a tény, hogy aránytalanul sok a megkezdett, de be nem fejezeTT építkezés. A legsúlyosabb problémák külkereskedelmünkben s a belkereskedelem ellátása terén merülnek fel, továbbá annak következtében, hogy ez az ellátottság nincs kellő arányban a lakosság bevételeivel. Hasonló a helyzet az építkezésekkel kapcsolatos beruházások terén is. Ugyanis túl gyors ütemű a teljes jövedelmek alakulása, minek következtében jelentős pénzkészletek halmozódnak fel a vállalatokban, s a lakosság körében, ami nincs kellő arányban a belkereskedelem rendelkezésére álló árukészletek gyarapodásával. Így például az ipari termelés ez év első felében 5,6 százalékkal - nőtt, viszont a készáruk értékesítése csupán két százalékkal, jóllehet az évi terv e téren 5,4 százalékos növekedést feltételezett. A termelés összetétele, műszaki színvonala, a termékek választéka és a minősége nem felel meg a vevők szükségleteinek s igényeinek. Ennek következtében aránytalanul nagy a raktárra termelt árukészletek mennyisége, és a termelésnövelés nem hasznosítható célszerűen, sem a lakosság, sem a külkereskedelem, s a beruházások érdekében sem. A belkereskedelem ellátása túl lassú, s a tavalyi eredményekhez viszonyítva nincs kellő arányban a lakosság bevételeinek gyors gyarapodásával. fgy például ez év első felében csupán egymilliárd korona ellenértékű készlettel gyarapodtak belkereskedelmünk készletei, jóllehel tavaly — ugyanazon idő alatt — a készletgyarapodás ellenértéke kétmilliárd koronával volt kifejezhető. Ez a fogyatékosság annál is inkább szembeötlő, hogy a lakosság ezidén 3,1 milliárd koronával, többet adott ki különböző árucikkekre, mint tavaly ugyanazon idő alatt. A forgalomba hozott árucikkek nemcsak a nagyobb bevételű lakosság igényeit nem elégíthetik ki, hanem bizonyos mindennapi szükségletek iránt támasztott igényeket sem. Külkereskedelmünk áruellátása ugyan gyorsabb ütemű, mint az exportárucikkek értékesítése, de a termelő és a külkereskedelmi vállalatok sok esetben a kevésbé Igényes piacokat keresik, éspedig elsősorban annak megfelelően, hol tudják minél gyorsabban értékesíteni az árut, tekintet nélkül az importtal szemben támasztott igényeinkre, s az ezzel kapcsolatos szükségletekre. Külkereskedelmi vállalataink ezt a kedvezőtlen fejlődést nem voltak képesek eléggé hatásosan befolyásolni, s a Külkereskedelmi Minisztériumnak, valamint a többi illetékes minisztériumnak ezért határozott lépéseket kell tenniük a problémák megoldása érdekében. Az említett helyzet aggasztó következményei különösen a tőkés országokhoz fűződő kapcsolatainkban mutatkoznak. Ezekbe az országokba irányuló export nem éri el a tavalyi szintet, jóllehet az erre vonatkozó terv 11 százaiékas növelést irányzott elő. Különösen az aggasztó, hogy jelentősen csökkent gépiparunk árukivitele. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja gazdasági életünket, valamint azt is, hogyan s milyen hatékonyan járuljon hozzá gazdaságunk a nemzetközi munkamegosztáshoz. Ezért külkereskedelmünk jövő évi tervének előkészítését tartjuk egyik legbonyolultabb feladatunknak. E téren valóban múlhatatlanul szükségesek a tárgyilagos megoldások, a tervfeladatok pontos kitűzése, aminek szoros összefüggésben kell lennie az árakra vonatkozó intézkedésekkel, hogy ezzel is alátámaszthassuk egyrészt a termelés, másrészt az árukivitel hatékonyságát. Vállalatainkban azonban mindeddig nem ismerik az árukivitellel és behozatallal kapcsolatos jövő évi, végérvényesen megállapított feladatainkat, s ez mindenesetre nagyon kedvezőtlenül befolyásolja a tervezéssel kapcsolatos munkálatokat. Változatlanul súlyosak a beruházási tevékenységgel kapcsolatos problémáink ls. Építkezéseink hatékonyságát jelentősen csökkenti a már előbb említett tény is, illetve az, hogy túl sok a megkezdett, de be nem fejezett építkezés. A negyedik ötéves tervidőszakban évente 8—10 milliárd koronával kellett volna csökkentenünk a költségvetésekben előirányzott kiadásokat, de ennek ellenére az a helyzet, hogy ez idén is napirenden van az eredetileg kitűzött időpontok elhalasztása, és egyre több a megkezdett építkezés. Ez különösen a lakóházak építése terén nyilvánul meg, úgyhogy előreláthatólag a tervezettnél mintegy tízezerrel kevesebb lakás épül fel, ami egyrészt annak tudható be, hogy nagyobbak a termelés céljait szolgáló építkezésekre fordított beruházások, másrészt állandó a hiány bizonyos építőanyagokban. Az Építésügyi Minisztériumnak ezért meg kell tennie az intézkedéseket, hogy megszüntesse az építkezési munkálatok rentabilitása terén észlelhető eltéréseket, amelyek az ipari építkezéseken 20—25 százalékot, a lakóházak és középületek építésénél pedig csupán 8—10 százalékot tesznek ki. Ez a helyzet homlokegyenest ellentmond annak a feladatnak, hogy a negyedik ötéves tervidőszakban 460 ezer új lakást kell építenünk, és meg kell alapoznunk annak a lehetőségét, hogy 1970 után évente 110—115 ezer lakást építhessünk. E fonák helyzetből kivezető utat abban kell látnunk, hogy a gazdasági eszközöknek hatékonyabban kell befolyásolniuk egyrészt az újratermelési folyamatot, másrészt a szükséges tárgyilagos megoldásokat. Az e téren legsürgősebb megoldást igénylő feladat az alapvető ipari ágazatokra fordított beruházások, valamint a csak hosszabb idő után megtérülő egyéb beruházások korlátozása, s ezzel szemben a lakóházépítkezések előnyben részesítése, valamint azoknak a társadalmunk szempontjából hatékony akcióknak a támogatása, amelyeknek célja a belés külkereskedelem problémáinak megoldása, s társadalmunk további igényeinek kielégítése. A bel- és külkereskedelem, valamint a beruházások terén állandósuló egyensúlyhiány egyik okát a készletforrások befagyasztásában kell látnunk, így például a központilag irányított iparunk és építőiparunk készleteinek ellenértéke ez év elejétől szeptember elejéig 6,5 milliárd koronával nőtt, és e növekedés üteme gyorsabb volt a termelésnövekedés üteménél. Štrougal elvtárs beszámolója további részében az ár- és bérpolitika bizonyos problémáira és az életszínvonal alakulásával összefüggő kérdésekre hívta fel a plenáris ülés figyelmét. Különösképpen az árak alakulásával összefüggő gazdasági problémákra figyelmeztetett. Hangsúlyozta, hogy amikor megtettük az előkészületeket az árak rendezésére, egyben azt a feladatot is kitűztük, hogy megteremtsük a helyes árpolitika sarkalatos feltételeit. Természetesen tudatosítottuk, hogy hosszabb időt igénylő folyamatról lesz szó. E folyamatban elsőrendű feladatnak tekintettük a nagykereskedelmi árak módosítását, s ennek alapján bizonyos ágazatok veszteséges gazdálkodásának megszüntetését. Ugyanakkor feladatunkul tűztük ki azt is, hogy a vállalatok egységes elvekhez igazodva eszközöljenek befizetéseket az állami költségvetés céljaira. A nagykereskedelmi árak módosítása első szakaszának gyors végrehajtásával lehetővé vált, hogy 1967 január elsejétől bevezethettük a gazdaságirányítás új rendszerét. Nyíltan be kell azonban vallanunk, hogy ebben a folyamatban lényeges eltérésekre kerül sor. A nagykereskedelmi árak színvonalának az 1966. január J-i szintjéhez viszonyítva 19 ponttal kellett volna emelkedniük, azonban az áremelés 29—30 pontnyi. A bérekhiz viszonyuló tervezett jövedelmezőség, — tehát a nyereség s a bérek viszonyuiasa — háromszor akkora mint ahogy Vgltételeztük. Ez a fejlődés több okra hhető vissza. Elsősorban arra, k Igy árképzés kiindulópontjául a (Folytatás a 6. oldalon)