Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-24 / 264. szám, vasárnap

Édes és sós sütemények HÁZTARTÁS PORHANYÓS FAHÉJAS SÜTEMÉNY: 30—40 dkg lisztet 20 dkg zsír­ral, 2 evőkanál cukorral, 1 kis­kanál rummal, 1 citrom re­szelt héjával és egy csapott kis­kanál fahéjjal jól összegyúrunk, kinyújtjuk, megzsírozott tepsi­be tesszük, félig megsütjük, majd barackízzel megkenjük, 3—4 tojásfehérjét porcukorral habbá verve rákenünk, s újra visszatesszük a sütőbe, míg a tojáshab megpirul. DEBRECENI PEREC: 1 kg lisztet, 25 dkg olvasztott zsírt, 3 evőkanál tejfölt, 2 dkg élesztőt egy kevés tejjel meg­kelesztünk, vízzel, kevés sóval tésztává dagasztjuk, kelni hagy­juk, azután kinyújtjuk, kisujj­nyi vastagságú rudakra vágjuk, és pereceket formálunk belőle. Tepsire rakjuk, és lassú tűznél megsütjük. LEKVÁROS KORONG: 35 dkg liszt, 18 dkg meglágyí­tott margarin (vagy vaj), 8 dkg cukor, kevés citromlé és egy tojássárgája anyagából tésztát gyúrunk, kinyújtjuk, pogácsa­szaggatóval kiszaggatjuk, meg­sütjük, majd 1—1 darabot ba­rackízzel vagy más lekvárral összeragasztunk. BURGONYÁS TE M É N Y: A P R 0 S Ü­A hozzávalót tetszés szerinti mennyiségben vehetjük. Az arány kb. 2/3 főtt, áttört bur­gonya, 1/3 liszt, 1/5 rész sertés­zsír vagy vaj, egy kevés porcu­kor, csipetnyi só, 1 csomag sü­tőpor. A felsorolt hozzávalók­ból tésztát gyúrunk, ujjnyi vas­tagra kinyújtjuk, karikákat szaggatunk belőle. Tojással megkenve szép pirosra sütjük, azután barackízzel vagy vajas­krémmel megkenve kettőt ösz­szeragaszturtk. FELEMÁS SÜTEMÉNY: 5 tojássárgáját 20 dkg vajjal, vaníliával kevert 30 dkg por­cukorral habosra keverünk, apranként hozzáadunk 1 dl hi­deg tejet, 30 dkg lisztet, 1 cso­mag sütőport és végül az 5 to­jás kemény habját. A tészta fe­lét papírral bélelt tepsiben megsütjük, a másik feléhez adunk 2 kanál kakaót, s ezt jól elkeverjük benne, majd ezt is megsütjük. Azután a két lapot kakaós krémmel vagy gyü­mölcsízzel megkenjük. Még me­legen hosszúkás szeletekre vág­juk. SAJTOS POGÁCSA: 20 dkg lisztből, 20 dkg vajból vagy margarinbői, 20 dkg re­szelt sajtból egy késhegynyi szódabikarbónával, egy kevés sóval és 3 tojássárgájával tész­tát gyúrunk. Jól kidolgozzuk, ujjnyi vastagra kinyújtjuk, kis pogácsákat szaggatunk belőle, tojással megkenjük, és zúzott köménymaggal meghintjük. Szép ropogósra sütjük. SONKÁS KIFLI: 14 dkg kemény vajból, 21 dkg lisztből 2 evőkanál tejföllel, k&­vés sóval és egy egész tojással tésztát gyúrunk, vékonyra ki­nyújtjuk, s újra összehajtogat­juk, mint a vajastésztát szokás. Azután egy órára hideg helyre tesszük. Harmadszori pihente­tés és hajtogatás után vékony­ra kinyújtjuk, kis kockákra vágjuk, s a már előre elkészí­tett, tejföllel vegyített, fekete­borssal, sóval ízesített darált sonkával megtöltjük, s szép apró kifliket formálunk belőle. Zsírral kikent tepsibe rakjuk, tojássárgájával megkenjük, és forró sütőben megsütjük. DIVAT Különleges lakásdíszek NAGYANYÁINK és dédanyá­ink nem hitték volna, hogy ko­ruk hétköznapi használati tár­gyai egykor keresett lakás­díszek lesznek. A rézmozsár, a kézi kávédaráló, a szenes vasa­ló, a petróleumlámpa, a réz­kannák, a kézzel faragott, fé­nyezett fa sótartó mindmeg­annyi lakásdísz, a különféle gyertyatartókról nem is beszél­ve. Természetesen ezek a hol­mik ma teljesen más célt szol­gálnak. Például a rézmozsár­ban virágcserepet helyezned el mutatós virággal. A fa sótar­tóba üvegvázát állítanak vi­rággal (lásd a kép közepén). A szép kovácsoltvas vagy réz­foglalatú mennyezeti petróle­leumlámpákat átalakítják vil­lanyégős világítótestté. A kávé­darálót odaállítják a bárszek­rényre a kávéskészletek köze­lébe. A nagy rézkancsőkat, amelyek valamikor ivóvíz táro­lására szolgáltuk —- kifényesít­ve virágvázaként használják az előszobában vagy a hallban. A múltnak és a jelennek érdekes keveréke ez a modern lakás­ban. A TÉRDHARISNYA nemcsak célszerű őszi viselet bakfis lányoknak, hanem divatos kiegészítője is a sportos őszi ru­háknak. A boltokban kapható kreppszilon és pamut térdha­risnyán kívül a kézzel kötött hosszú harisnya is divatos. Készülhet a hagyományos nyolcas mintával, de lehet kockás is. Télre nagyon jól megfelel az egyszerű bordás kötésű, hosszú szárú meleg gyapjúharisnya. Ezért azt ajánljuk iigyes kezű olvasóinknak, hogy már most lássanak hozzá a haris­nyakötéshez. Képünkön láthatják, milyen ízlésesen egészíti ki az egy­szerű vonalú sportos ruhát a csinos térdharisnya. HASZNOS TANÁCS • A szőrmével bélelt cipőt jól tisztítsuk kl, a belsejét pedig spi­rltuszos vagy szalmlákszeszes ol­datba mártott ruhával töröljük kl, azután szárítsuk meg. Majd új­ságpapírral tömjük ki vagy húz­zuk kaptafára. A cipőt egyenként csomagoljuk újságpapírba, és így tegyük el, hogy a moly hozzá ne férhessen. 33 1967. I. 24. A megszokás káros köve tkezményei AZ anyák nehezen tudják megállni, hogy " éjszaka ne menjenek oda síró gyermekük­höz, ne vegyék a karjukra és ne ringassák, ameddig elcsendesedik. Pedig ha a pólyásbaba rájön, hogy ilyenkor mindjárt foglalkoznak vele, akkor a sírást nem hagyja abba, amíg a célját el nem érte. Ha azonban az első naptól kezdve azt tapasztalja, hogy a sírással nem ér el sem­mit, az ilyen csecsemő csakhamar abbahagyja, sőt meg sem szokja a sírást. A nagymamák közül többen azt tartják, hogy­ha a gyermek erőlködve sír, sérvet kap, s ezért nem szabad a gyereket sírni hagyni, hanem ha kell, hát egész éjjel hordozzuk őt a karunkon. Az orvosi tudomány ezzel szemben azt tartja, hogy amelyik csecsemő a sírástól sérvet kap, ez előbb-utóbb úgyis jelentkeznék rajta, mert ilyen eset csak a sérvre erősen hajlamos cse­csemőknél fordul elő, s a normális szervezetű gyermekeknél ez a veszély nem áll fenn. — Az újszülött csecsemőt 3—4 nap alatt — ha nem vesszük fel — rászoktathatjuk arra, hogy ne sírjon éjszaka. A helyesen táplált, bizonyos Időnként tisztába tett, egészséges csecsemőnek nincs miért sírnia. Ha álmában mégis felsírna, ezt nem kell azonnal figyelembe vennünk. Más a helyzet, ha a gyermeknek láza van és ezért sir. Ilyen esetben okvetlenül orvoshoz kell for­dulnunk. A csecsemőgondozásban egy-két évtized óta sok változás történt. Szinte meglepő, hogy a mai modern világban élő családok csecsemőik­kel mennyire másként bánnak, mint a régebbi időkben. Ennek legfőbb oka az, hogy a gyer­mekgyógyászat is sokat fejlődött, s az egész­ségügyi szervek felvilágosítással segítik a fiatal anyákat. Lassanként elmaradnak azok a hagyo­mányos szokások, amelyeket csecsemőkorunk­ban mi is átszenvedtünk, s amelyeket vidéken — ahová a modern irányzatok később jutnak el, s ahol jobban ragaszkodnak a régi hagyo­mányokhoz — még ma is megtalálhatunk. Ilyen pl. a pólyavánkos használata és a cse­csemő karjának a leszorítása. Szakorvosok vé leménye szerint a szoros pólyázás nem egész­séges. Sok helyen a kisgyermek csak qkkor alszik el, ha a gyerekkocsit, amelyben fekszik, ide-oda tologatják. Ha így sem alszik el elég hamar, akkor a kocsit a rúgói segítségével még függőleges helyzetben is mozgatják. A gyermek szervezetére ez a természetellenes mozgás jó hatással nem lehet — ez kétségtelen. Ha a gyer mek csak ringatással tud elaludni, annak az az oka, hogy így szoktatták. Ez pedig nagyon helytelen. — Hogy a gyermeknél mit jelent a szokás, arra egy érdekes példát tudok felhozni: Egy családban az ötéves élénk fiúcskát csak úgy tudták rávenni, hogy délután lefeküdjék, ha a nagymama zongorázott neki. A nagymama minden délután a Kék Duna-keringőt játszotta. A gyermek néhány nap múlva az ismert dalia mok hallatára rögtön elaludt. S ez így ment hónapokon keresítül. De most jön a szokás ha talma: ha eníek a gyermeknek — ezen altató módszer elhagyása után még sokáig — valaki a nap bármely szakában a Kék Duna-keringőt kezdte zongorázni, a kisfiú ülő helyzetben ls rögtön elaludt. T ehát .legyünk megfontoltak, s ne rontsuk ' el a gyereket hibás neveléssel. Szokja meg a gyermek, hogy egyedül kell elaludnia. Esetleg kezébe adhatjuk kedvenc játékát, de teljesen fölösleges a ringatás vagy más hasonló altatási mód. Három könyv­két műfaj ,Baj van a magyar novellá­val. (Lehet, hogy nemcsak a ma­gyarral)"— Irta Faragó Vilmos az Élet és Irodalom május 6-i számában, jelzésszerűen nyolc pontba foglalva össze, mi az oka, hogy oly kevés az emléke­zetes jó novella. Tavaly — le­számítva az életmű-reprezentáló nagy gyűjteményeket, Goda Gá­bor, Illés Endre, Szabó Pál, Ta­mási Áron és Veres Péter köte­teit — legalább két tucat friss termésű könyv látott napvilá­got, ám közülük, a cikkíró sze­rint, csupán Örkény István Je­ruzsálem hercegnője aratott osz­tatlan kritikai és olvasói sikert. Faragó írásával, az okok és tünetek elemzésével nagyjában egyetérthetünk, de az említett Örkény-köteten kívül a tavalyi termésben akadt több figyelmet érdemlő gyűjtemény; hamarjá­ban Palotai Boris A színésznő és az oroszlán és Moldava György Gázlámpák alatt című .kötetét említem. Az idei könyvhét novellák te­kintetében kedvezőbb mérleget mutat, különösen Dobozy Imre Kedd, szerda, csütörtök ié (Szép­irodalmi) és Örkény István Nászutasok a légypapíron (Mag­vető) című groteszk-gyűjtemé­nye emelkedik magasan az át­lag fölé, és a korszerű magyar novellaírás európai rangosságát jelzik. Dobozy kötete kilenc novellát és két hosszabb elbeszélést tar­talmaz. A novellák javát olvas­hattuk szépirodalmi lapokban, hallhattuk a rádióban, láthattuk mozivásznon vagy képernyőn. Köztük a Szegénysor Tamburás Pistája Páger Antal ragyogó ala­kításában — a film Hattyúdal címmel nálunk is bemutatásra került — mélyen emlékezetünk­be vésődött, de tetszett a Zá­por reális szemmel megfigyelt szerelmespárja és a Fölény új­szerű, érdekes problematikája is. A kötet egyik hosszabb léleg­zetű elbeszélésének története a háború utolsó telén játszódik le; izgalmas, groteszk eseményei mögött felsejlik, hogy politikai vakság, tudatlanság és sekélyes önzés ellenére, halálveszedelem­ben, furcsa kalandok során ho­gyan eszmélnek magukra az élet peremére sodort kisembe­rek és hogyan fordulnak szem­be a nyilas-náci rendszerrel. (Az elbeszélésből készült film — A tizedes és a többiek — rokon­szenves vagányhősével kimozdí­totta a magyar filmvígjátékot állóvizéből, és általában a mai magyar filmművészet egyik leg­nagyobb sikerét jelentette.) A címadó elbeszélés a hagyo­mányos Irásművészethez olykor még visszakanyarodó Dobozy legjelentősebb prózája, és Feke­te Gyula, Cseres Tibor hasonló szemléletű kisregényeivel együtt — tartalmi tekintetben — kí­sérletezést, új csapást jelent a korszerű magyar elbeszélőiro­dalomban. Dobozy igen hatáso­san, kendőzetlenül és bátran be­szél arról, milyen helyzetet te­remtett a felszabadulás ténye, milyen uehéz volt egyfelől min­dennemű álhazafias szólamok­tól, előítéletektől szabadulni, felismerni a nácizmus valódi ar­culatát, másfelől a rossz ügy kényszerű szolgálata, a vesztett háború után kockázatot vállal­va elindulni a helyes úton, vál­ságos körülmények között bele­fogni az ellenállás megszervezé­séhez és a vezetéshez. „Elünk, reménykedünk. Ez valóban nem kevés. Üjra lehet kezdeni mindent" — ezekkel a szavakkal fejezi be kisregényét, elfogulatlanul eldöntve benne a helyzettől felvetett, tettet sür­gető kérdést — a helytállás, a nehéz út vállalása javára. Dobozy tömör dialógusokba sűríti mondanivalóját, alakjait pregnáns realizmussal Jellemzi, és külön ki kell emelnem ér­zékletes stílusát, a sokszor böl­cselkedő, intellektuális okfejté­seit átszövő tőrőlmetszett szó­képeit. Különösen a Szegénysor Tamburása énekének leírásánál ragyog fel stílusa a legmele­gebb színekben, és a móriczi hangvételű Gulyások búcsúznak című tárcaléírását balladássá szépítik. Örkény István legújabb köte­tében, a Nászutasok a légypapí­ron című gyűjteményében meg­ismétli tavalyi bravúrját. Műfaji szempontból groteszkekről van szó, s a válogatás ebben a te­kintetben kifogástalan: a gro­teszk alaphang sehol sem tör!k meg, és legteltebben a Tóték című közel százoldalas kisre­gényben Jut érvénvre Talán úgy jellemezhetném legjobban ezeket a groteszkeket, hogy mindegyik meghökkent és ugyanakkor meg is rendit. Ör­kény halálélményeiben és félel­meiben mindent összezsugorít, jelentéktelenné tesz, s egyben fel is emel. Legtöbb írása a fö­lény jegyében indul, aztán el­érzékenyül a hangja, s mintha már részvét is csengene benne. Ez a kettősség, a fölény, a gro­teszk fintor és elérzékenyülés, a maró gúny és a felvillanó em­berség váltakozása, az érzelem­nek és részvétnek a kijózanító elidegenedéssel való játéka te­szik oly egyénívé novelláit ís kisregényét ls, amely a talpig becsületes, de korlátolt kisem­ber sorsát viHantia fel a világ­háborúban. A kisregényből írott tragiko­média az elmúlt évad legna­gyobb magyar színpadi sikere volt — a budapesti Thália mu­tatta be Kazimir Károly magas színvonalú, művészi rendezésé­ben — s a DILIZA sokszorosított kiadásában rövidesen műkedve­lőink kezébe kerül. Szeretném itt színjátszóinkat nyomatékkal figyelmeztetni, hogy hiba volna a nagy közönségsikerrel kecseg­tető Tóték-at bohózatként elko­médiázni, mert ez a fasizmus mérhetetlen ostobaságait gyil­kos gúnnyal leleplező játék lé­nyegesen több és más a bohó­zatnál, a mulattató komédiánál. Minden abszurditás ellenére is nagyon reális dráma, melynek groteszk fintorai mögött ott fe­nekedik a fasiszta háború rop­pant embertelensége, a javakat megsemmisítő, lelkeket meg­nyomorító brutalitása. A tokiói olimpia idején egy magyar íróházaspár: Fehér Klá­ra és Nemes László tizenhét na­pot töltött Japánban. A Táncsics Könyvkiadó Űtikalandok soroza­tában tavaly kiadta Gésák, pa­godák, titkok című tartalmas és ízes humorú könyvüket, amelynek második kiadása nem­rég jelent meg. Aki az olimpia ma már je­lentéktelenné zsugorodott, el­avult eseményeire kíváncsi, an­nak talán csalódást okoz a kö­tet, annál több kellemes órát szerez az olvasónak, aki a Tá-, vol-Kelet legizgalmasabb orszá­gának, a „titokzatos" Japánnak évezredes múltját és mai életét, bámulatos előretörését akarja megismerni. A házaspár páratlanul jól és okosan tapint rá a ml életünk­től merőben eltérő idegenre, és dicséretükre válik, hogy fut­tában is alaposan körülnéztek, ügyesen markoltak a sokból, a gyakran meg nem foghatóból. Sokszor felfedezésként hat, amit a tízmilliós japán főváros em­bersűrüs, névtelen utcáin, az áruházakban és szállodákban, gyárakban és iskolákban, ösl palotákban és pagodákban meg­láttak. Megszokott otthoni koszt­juk helyett ettek tengeri mosza­tot, tintahalat, barpa mártásban meghempergetett herkenytűket, ittak kesernyés zöld teákat gyű­szűnyl csészékből, melegen kí­nált szakét, rízspálinkát, de volt szemük figyelni azokra is, akik az ételt és italt kínálták, kér­déseikre utánozhatatlan udva­riassággal, nemegyszer diploma­tikusan feleltek Az eredmény: egy értékében Randé Jenő lebilincselő Ameri­ka-riportkönyvéhez mérhető, szórakoztató olvasmány, mely a legjobb oldaláról mutatja be az életet derűs szemmel figyelő az életet derűs szemmel figyelő Fehér Klárát és bölcselkedésre hajlamos útitársát, Nemes Lász­lót. EGRI VIKTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom