Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-22 / 262. szám, péntek

JOGI TANÁCSADÓ A nemzeti bizottságokról szolo uj törvény A nemzeti bizottságok hatásköre A nemzeti bizottságok elsődleges leiadata gondoskodni a lakosság szükségleteinek kielégítéséről. További feladatuk a községek és a városok fejlesztése, egészséges életkörnyezet kialakítása, a lakáskultúra színvonalának emelése, a különböző szolgáltatások kiszélesítése, a kulturális és a társadalmi élet kibontakoztatása, az ifjúság nevelése, a testnevelés feltételeinek megteremtése, körzetük harmonikus fejlesztése, a természeti, gazdasági és társadalmi feltételek legjobb kiaknázása, a közrendnek és a polgárok érdekeinek védelme. A nemzeti bizottságok az államigazgatás jogkörét főként a következő téren gyakorolják: az egészséges élet- és munkakörülmények megteremtése és védelme, területi tervezés és építészeti rend, munkaerő-gazdálkodás, természetvédelem, a természeti kincsek kihasználása, mezőgazdaság, erdő- és vízgazdálkodás, energiagazdálkodás, lakásokkal és más helyiségekkel való gazdálkodás, jjénzügyi gazdálkodás és a nemtetí vagyon védelme, a kereskedelem és az idegenforgalom ellátása, szolgáltatások, közlekedés, úthasználat, iskolaügyi és a gyermekekről való gondoskodás, művelődésügy és tájékoztatás, műemlékvédelem, egészségügyi szolgáltatások, társadalmi biztosítás, honvédelem, közrend betartása, tűz elleni védelem, általános belügyi igazgatás. A nemzeti bizottságok kezelik az iskolaköteles kor előtti és az Iskolán kívüli nevelő intézményeket, az alap-, középés magas fokú műveltséget nyújtó iskolákat és a hozzájuk tartozó intézményeket, a művelődési, a nevelő és egészségügyi intézményeket, valamint a társadalmi biztosítás intézményeit. Igazgatásuknál kötelesek betartani az általánosan érvényes rendelkezéseket, a központi állami szervek és a magasabb fokú nemzeti bizottságok irányelveit. A nemzeti bizottságok saját feladataik teljesítésére vállalatokat és intézményeket létesíthetnek. Az ilyen vállalatokra bizonyos vagyon kezelését is rábízhatják, megszabják gazdálkodásuk feltételeit, kinevezik és visszahívják ezek vezetőit, megszabják hatáskörüket, ellenőrzik működésüket. A nemzeti bizottságok állást foglalhatnak közérdekű kérdésekben és azt az illetékes szerveknek terjesztik elő, nyilvános elismerésben részesíthetnek. A törvény a nemzeti bizottságok említett hatáskörét külön felsorolja a helyi, városi, járási és kerületi nemzeti bizottságokra vonatkozóan. A továbbiakban foglalkozik a nemzeti bizottságok tervezésével, költségvetésével és gazdálkodásával. A nemzeti bizottság gazdasági tervet, végrehajtási gazdasági tervet (rövidlejáratú program) és költségvetést állít öszsze és hagy jóvá. A nemzeti bizottságok által irányított gazdaságokra (vállalatokra) is vonatkoznak a népgazdaság új irányítási rendszerének előírásai. Az említett tervezésnek és költségvetésnek összhangban kell lennie a központi tervvel. A költségvetésnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. A helyi és a városi nemzeti bizottságoknak a költségvetést meg kell tárgyalniuk a polgárokkal. A törvény felsorolja a nemzeti bizottságok jövedelmi forrásait: saját üzemeik bevétele, a központi szervezetek juttatása, adók és illetékek a külön előírások szerinti arányban, a helyi és a városi nemzeti bizottságok esetében a helyi illetékek, üzemek és szervezetek hozzájárulása, dotációk és szubvenciók az állami költségvetésből, állami, szövetkezeti, társadalmi szervek, más nemzeti bizottságok önkéntes hozzájárulásai, büntetések és bírságok, hitelek és kölcsönök. Dr. FÖLDES JÓZSEF Átadás előtt a Nový Bor-i új üveggyár A cseh üveg új fellegvára Nový Bor az észak-csehországi iparvidék egyik jellegzetes kisvárosa. Elsősorban gazdag hagyományokkal rendelkező, fejlett üvegiparáról nevezetes. A bori üvegipar termékei manapság megtalálhatók szinte minden kontinensen. A külföldi megrendelők közt van pl. NagyBritannia, az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Japán, Ausztrália és még több más európai, afrikai és ázsiai ország. Egy-két hét még, és a Borské sklo nemzeti vállalat életében olyan fejezet kezdődik, amelynek jelentősége messze meghaladja az eddigi fejlődést: október 28-tól az üveggyár dolgozói korszerű, új üzemben folytatják munkájukat. Az üzemet jugoszláviai szakemberek építik. A szerződés szerint két és fél év alatt. (Két hazai építővállalat öt évre vállalta volna ezt a megrendelést, ami olcsóbb lett volna ugyan, de öt év az öt év. Az illetékesek számolni kezdtek, felmérték a lehetőségeket és úgy döntöttek, hogy külföldi, jugoszláv építőkre bízzák a beruházás kivitelezését, hiszen ők két és fél év alatt — úgymond „kulcsra" — átadják az új üzemet. A munkáért kemény valutában fizetünk.) František Rasocha, a Borské sklo n. v. közgazdasági igazgatóhelyettes kalauzolt végig Szerencsés Józseffel, szerkesztőségünk jugoszláviai vendégével együtt (az Újvidéken megjelenő Magyar Szó szerkesztőjével) az új építkezésen, amelyen már az utolsó simításokat végzik. A nyolcemeletes irodaház a vidék egyik domináns épülete. Mondanom sem kell, hogy berendezése korszerű. Az igazgatóságon kívül kapnak itt helyet a tervezők, a kereskedelmi osztály stb. Az első emeleten van a vállalat üzemeiben gyártott üvegkészítmények mintakiállítása, ahol a külföldi vevő válogathat a szebbnél szebb üvegcikkekben: likőrkészletekben, vázákban, poharakban, csiszolt kristályban és egyéb díszítő célt szolgáló üvegkészítményekben. — Üzemünk a legkorszerűbb termelési és szociális berendezésekkel van ellátva — mondja a gazdasági igazgató. A légkondicionáló-berendezéssel felszerelt tágas és világos üzemcsarnokok mellett áll a dolgozók számára épült egy modern, öltözőkkel, mosdókkal és egyéb szociális berendezésekkel ellátott épület. Az üzem területén lesz tágas autóparkolóhely, és egy jól felszerelt orvosi rendelő is. Az üzemi étterem — berendezését tekintve — a járás legelőkelőbb étterme, teszi hozzá Rasocha igazgatóhelyettes. Az új gyárban korszerű technológiával elektromos olvasztókemencékben fogják olvasztani az üveget — tér át vendéglátónk a termelési előnyök tömör ismertetésére —, ami lehetővé teszi a három műszak bevezetését. Az egyes feldolgozó-műhelyekben átgondolt, szalagrendszerü gyártási vonalat létesítünk. A gyár kétszázötvenmillió korona beruházással épült. A beruházás a tervek szerint nyolc év alatt megtérül. • • • A jugoszláv épltővállalat mérnökei és munkáskollektívája a tervezettnél negyed évvel korábban fejezik be munkájukat, azaz a „kulcsátadás" már ez év október 28-án megtörténik — és így a termelés is előbb megkezdődhet. 1972-ben a gyár eléri csúcsteljesítményét, ami annyit jelent, hogy a termelés az eddigihez viszonyítva megkétszereződik. Érdekelt, vajon mi a titka ennek a gyors és minőségi munkának? Elsősorban az, hogy ennél a vállalkozásnál nincs épületanyaghiány, mert a külkereskedelmi vállalatok gyorsan szállítják a megrendelést. Szükség esetén az építővállalat saját teherautóin hozza ide az anyagot a termelőtől. Kevés az ember? Egy héten belül feltöltik az állományt. Az építkezés művezetői valóban a szakma mesterei. A munkásokat ők választják ki. Ezen az építkezésen a munkafegyelem nagyszerű. Az épltőkollektlva minden tagja tudja, hogy feladatát teljesítenie kell. Itt nincs vitatkozás, késői munkakezdés és korai munkabefezés. A „lógósoknak" itt nem terem babér. A mérnökök, a művezetők és a munkások egytől egyig személyesen érdekelve vannak abban, hogy minőségi munkát adjanak át. És határidőben, mert a szerződés minden késésért magas kötbért ír elő. A több mint félezer jugoszláv munkás tudja, hogy ha gazdaságosan használja ki a munkaidőt és ésszerűen takarékoskodik az építőanyagokkal, akkor ebből nemcsak a vállalatnak, hanem minden egyes dolgozónak konkrét anyagi haszna lesz. A nyereség elosztásáról az építkezés munkástanácsa dönt. Nový Borban találkoztam Bozsidar Popoviccsal, az építkezés párttitkárával és Koprivica Jagos vállalati titkárral, akik elmondták, hogy az itt dolgozó hat-hétszáz jugoszláv munkás, szerelők, szakmunkások, művezetők, mérnökök stb. — a szakszervezet rendezésében kirándulásokat tesz Csehszlovákia vidékeire, s így megismerkednek az egész országgal. „Megszerettük az itteni környezetet, az embereket... s néhányan közülünk cseh feleséggel térnek vissza Jugoszláviába." • • • A Nový Bor-i új üveggyár előtt szerény tábla hirdeti, hogy ez az építkezés a csehszlovák— jugoszláv barátság építkezése. A tábla mögött pedig ott a nagyszerű eredmény: A csehszlovák üvegipar legkorszerűbb létesítménye, a Borské sklo nemzeti vállalat, amely többek közt azt is dokumentálja, hogy az új gazdasági mechanizmus törvényei — ha helyesen alkalmazzák őket — meghozzák a várt eredményt. SOMOGYI MÁTYÁS A JUGOSZLÁV ÉPÍTŐMUNKÁSOK EGY CSOPORTJA DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (17) Ildikó magos volt, ezüstfehérre hennózott, teltkarcsú - valóságos szekszbomba. Ha nyugaton él, méltán sztriptiszgörl is lehetett volna. Nálunk az ilyen tehetség kihasználatlanul hever... Ahogy ő hordozta a mellét, csipőit... ezt nem lehetett lekopírozni! Az egyszerűen állati volt! És milyen fölénnyel lépegetett tűsarkú cipőin, míg mi esetlenül botlakoztunk, térdünk behajlott, felsőtestünkkel természetellenes tartásban egyensúlyoztunk. Neki nem is kellett annyit biflázni, mint nekünk. Elég volt szűk, feszes pulcsit öltenie, mini szoknyát... haláli volt! Persze természeti szerencsétlenségnek számítódott, ha valamelyik tanárnak ilyesmi iránt nem volt érzéke. De ez ritkán fordult elő. Sokkal gyakrabban az, hogy tanárnőhöz került vizsgára. Ilyenkor Ildikó simára kefélte fején a tupírt, lemosta körmeiről o lakkot, műszempilláit sem alkalmazta ilyenkor... De azért ez sem vált be százszázalékosan... Hiába mellőzte Ildikó a valódi „Chat Noir"-t, a tanárnők nem az orrukkal szaglásznak, hanem az ösztönükkel. Isten őrizzen meg minden szekszbombát a tanárnőktől. Ildikót az isten nem őrizte meg, — ellenkezőleg. Ezért járt már a harmadik iskolába. Becsszavam'ra Idlikónak még bezzegjei is voltak. — Mikor én olyan zöld voltam, mint ti . .. — szokta hangoztatni. Ilyenkor rendszerint ikitudódott, hogy azért már ő is elkövetett néhány marhaságot. Főleg engem tüntetett ki barátságával, és az „autóstop" örömeire is rávezetett. Szellemes és elég rugalmas nézeteivel megtermékenyítette a fantáziámat, kinyitota a szemem, felhívta érdeklődésemet azokra a gyakorlati tényezőkre, melyek eddig elkerülték figyelmemet. Életre keltett bennem atavisztikus hajlamokat... őseim nyilvánváló vándorélete után. Megnyíltak előttem a végtelenség határai, egyelőre belekényszerülve egy ingajáratba, iskolám és otthonom között, ám táplálták illúzióimat o szabad mozgás lényege felől. Kedvezményes vasúti jeggyel a zsebemben autóstopoztam haza és vissza. Nagyon szórakoztatónak bizonyult. Kellemes ismeretségekre lehetett szert tenni. Az ember idővel szebbnél-szebb kocsikban válogatott. Eleinte azt hittem, hogy Ildikó gazdag, mert gyakran érkezett az iskola elé hófehér Cadillacon. Úgy magyarázta, hogy a bécsi bácsikája kocsikáztatja, aki elég gyakran Jön látogatóba, mert örökbe akarja őt fogadni, de az anyukája egyelőre nem egyezik bele, mivel ő, — mármint Ildikó, az egyetlen emlék apukója után. Mondom eleinte azt hittem, hogy lldikóék gazdagok, de amikor bejáratos lettem a házukba, észrevettem, hogy a bécsi bácsin kívül aligha bírnak komoly értékkel. Igaz, - Etelka néni szép nyugdíjat kapott és bedolgozott egy konfekciós üzletbe, Ildikó után is fizetett az állam... Szóval, én mindent láttam, mégis az volt a benyomásom, hogy az Ildikó anyukója valóban feláldozza magát a lányáért. De ez igazi áldozathozatal volt, mert náluk nem létezett Pali bácsi... Bárhát... nem is lett volna nogy öröm Etel'ka nénit vigasztalni. Etelka néninek vörös volt a szeme az éjszakázástól és nagyon snasszul öltözködött. Ildikónak ezért mindent megvett. Tőle nem sajnált semmit és még prédikációikkal sem fűszerezte ajándékait. Ellenkezőleg - „Legyen neki könnyebb élete, mint amilyen nekem volt" - mondogatta. Sok mindent láttam én az lldikóék házában, csak a gazdogság nyoma hiányzott. Meg is szerettem volna kérdezni, hogy ha a bécsi bácsi olyan vagyonos, miért nem segíti őket? De Ildikó a leghatározottabban megtiltotta, hogy házukban a bácsi nevét kiejtsem. Anyukája gyűlöli ezt a rokont, amiért egyetlen gyermekét el akarja tőle rabolni, — mondta Ildikó és az sem való, hogy egy partizánhős árváját nyugati rokon támogassa ... Nagyon sajnáltam Etelka nénit, aki csak varrt, varrt... és úgy nézett Ildikóra, mint Mari nagyi az ablakráma árnyékára. Engem is el akart kényesztetni Etelka néni, ez nála szokásdolog volt, neki magának volt erre legnagyobb szüksége. Hiába tiltakoztam, hogy engem nem kell babusgatni, én nem vagyok árva. Nekem van apám, anyám is... sőt mindegyikből kettő. Igaz, hogy egyik sem halott hős, hanem élő funkcionárius... meg újságíró, megvan mindenem, mi nem vagyunk szegények... Mire az Ildikó anyukája — Na persze! Ha az apád funkcionárius! Erre persze azt kellett megmagyaráznom, hogy nem azért nem vagyunk szegények, mert az apóm funkcionárius, abból az én papámnak semmije sincsen, legfeljebb tízszer annyi gondja meg felelősége, és sokkal kevesebbet tartózkodhat a családja körében is ... Még oz én nevelésem is hátrányba szorul miatta ... Egy vacak autóravalót sem szerzett, elegett hőbörög Anna mama ... — Hát akkor szegények vagytok ti is..; Ekkor meg azt kellett megmagyaráznom, hogy azért szegények sem vagyunk. Hozzá is kezdtem, de nem tudtam folytatni, mert a néni elmosolyodott. - Gyerek vagy te még, lányom ... Igaz lehet. Ügy látszik, tényleg gyerek vagyok, gondoltam akkor, — mert egészen összekeverednek a fogalmaik bennem. Ki szegény? - ki gazdag? Az én anyukám mesélte, hogy valamikor restellni való volt, ha két nő egyforma ruhát hordott! Ma az a restellni való, ha valakinek nincs olyasmi, ami mindenkinek van ... Világos? Mikor mind ezt kifejtettem, Etelka néni mosolygott: — Van benned valami romlatlan, lányka ... - Igen, - hagyta helyben Ildikó is, - Bori elkövethetné a legnagyobb malacságokat, senki sem hinné el róla. Etelka néni rácsodálkozott. Dehát miért követne el Boriska malacságokat? — Csak úgy mondom. Például... lehetnének tömkelegével házai, gyárai, készpénze a bankban .,. serrki se hinné el róla. Hót ilyen meg ehhez hasonló beszélgetések folytak le köztem és az Ildikó anyukája közt. Azután elbúcsúztunk, azt mondtuk hogy utazunk és mentünk - gyakoroltuk a német nyelvet. Mert Ildikó szentül bízott abban, hogy egyszer mégiscsak megenyhül az anyukája és akkor ő elköltözhet Bécsbe . .. Hót a német nyelv gyakorlása rám fért — nem mondom, csak éppen nem egészen abban a formában, ahogy történt. Amiből az a zűr lett. De micsoda zűr! Mert olyan kétbalkezes vagyok, amihez hozzáfogok, abból botrány lesz, cirkusz... különösen, ha itatnak. Amíg táncoltunk, semmi illetlenség nem történt, de azután... odafent a szállodában... igen... a szobában úgy kezdett velem beszélni az a Hans, mintha én... valami alárendelt személy lettem volna, aki legyen boldog, hogy egy nyugati... szóval, mintha kötelességem lett volna vele ... No nem, azt azért még sem tűrhettem! Kikértem magamnak... Mire ő... hogy hót akkor, minek jöttem fel a szobájába? Azt válaszoltam, hogy azért, mert én egy felvilágosult mai lány vagyok, és oda megyek, ahová akarok... de azért még nem vagyok az ő tulajdona, beszéljen velem tiszteségesen! Érezze egyáltalán megtisztelve magát, ha szóba állok vele. (FOLYTATJUK)