Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-19 / 259. szám, kedd

nimiiiiimiii ÖSZI TARLATOK A MESÉK BIRODALMÁNAK KÉPRENGETEGÉBEN Ma már a világ sok, sok államában valóban komolyan veszik, legalább is a könyvkiadás terén — azt az úntalanul hangoztatott jelszót, hogy a gyerekeknek a legjobbat, a legszebbet kell adnunk. S több mint húsz ország jó néhány száz illusztrátora, — festője és grafikusa — a gyermekkönyvek Illusztrációinak je-lenlegi bratislavai bienaléján ezer és ezer csodálatosan szép, elbájoló alkotásával is ezt bizonyítja. A szemkápráztató színes díszszemle, amelyet a jövőben minden. második esztendőben városunkban rendeznek meg, nemcsak hogy áttekintést nyújt a gyerekkönyv — illusztráció pillanatnyi helyzetéről, hanem ugyanakkor nagy ösztönzést jelent az illusztrátorok számára, akiknek soraiban számos kiváló képzőművész jól Ismert nevével találkozunk. Már a mostani biehálé is azt mutatja, hogy az eddigi alkalmi és mindig torzőszerű nemzetközi seregszemlék tapasztalatai nagymértékben elősegítették e sajátos és igen hálás műfaj ugrásszerű fejlődését s az sem kétséges, hogy a bratislavai bienálé, ez az átfogó és nagyszabású nemzetközi seregszemle • gyermekkönyv illusztráció színvonalának további emelkedésére lesz majd nagy hatással. A három hatalmas kiállítási terem meseképeinek erdejében bolyongva, örömmel állapíthatjuk meg, hogy eltérően más távlatoktól a bienálén valóban száz különféle virág, rózsa, szegfű, tulipán és pipacs virágzik ... A régimódi, század eleji realistákra emlékeztető s nem egy esetben naturalisztikus rajzok, illusztrációk békésen megférnek a kollázsák és a másfajta, teljesen modern, gyakran az absztrakció mesgyéjét érintő legmodernebb és mégis meseszerűen ható alkotások mellett. A bienálé nagydíját, a GRAND PRIX-et, a japán YASUO SEGAWA érdemelte ki, a Taro and Otaer Elephants című kötet illusztrációival. Ebben az esetben a japán grafika hírneve, valamint a szerző sajátos stílusa játszott döntő szerepet. A grafikus ugyanis az ősrégi japán rajzból indult ki s ezt modernizálta, akárcsak az olaszok. Az egyik aranyérmet olasz illusztrátor, Emanuelle Luratti kapta, a másikat a csehszlovák A. Brunovský, a Kis tengeri tündér című mese illusztrálásáért. Az ezüstérmeken pedig az északi Oasse Sandberg (kollázsok) és a szovjet Mai Mituriő osztozkodtak. A három bronz érem egyik tulajdonosa Kass János lett, nagyon is megérdemelten. A mesealkotók fantáziájával bíró magyar grafikus a Halászik a róka című mesét finom, a gyermek leegyszerűsített, de ugyanakkor az absztrakt gondolkodásmód határait megközelítő elképzeléseit érzékeltette leheletszerű finom illusztrációival. Kiérdemelte a bronz érmet a lengyel Krysztyina Witkowszka, aki még az experimentáló lengyel grafikában ls újat tudott adni, akárcsak a spanyol Celedonio Pereilon, akinek nagy meglepetést keltő színpadi terve (Teatro Romantico Espaňol) ugyan nem kimondottan gyermekkönyv illusztráció, ám meseszerűségével határozottan hathat a gyerekekre is. A három „Aranyalma" boldog tulajdonosai, a szovjet Algirdasz Sztyeponaviciusz, az USA-beli Leo Lionni és a bratislavai Viera Bombová lettek. Ám a fiatal csehszlovák grafikusnő akinek a maori meséket díszítő grafikái valóban a Csendes-óceán távoli szigeteinek totemvilágát idézi, kétségkívül a három „aranyalmás" illusztrátor közül a legkiválóbb! A jugoszláv Cvijeta Jobot, az NDK-beli Albrecht von Bodeckert és az olasz Alberto Longonit padig oklevéllel tüntették ki. Igaz, az olasz illusztrátor (ahogyan ezt a Pinocchio című könyv rendkívül bájos, ötletes és újszerű illusztrációi bizonyítják) legalábbis bronzot érdé melt volna. Végül a helyszűke ellenére is meg kell emlékeznem a csehszlovák Ota Janefiek kiváló és egészen rendkívül magas színvonalat képviselő illusztrációiról, Gergely Vera, Ján Lebiš, Libuše Loskotová és Karel Svolinsky nagyszerű dolgairól. A TIZEK KLUBJA A bienálé színesen pompázó képrengetegével ellentétben a Városi képtár kiállítási termében, azt is mondhatnánk, kamara környezetben, tlz szlovákiai grafikus, javarészt feketefehér, azaz klasszikus — legalábbis színben — alkotásait láthatjuk. Mind a tízen az újonnan megalakult grafikusok klubjának a tagjai, túlnyomó többségük jónevfi, nemzetközi viszonylatban is ismert művész, s így aztán csak természetes, hogy a kiállítás is magas színvonalat jelez. A csoport legsúlyosabb egyénisége és legkiválóbbja határozottan Vincent Hložník professzor, aki éppen a bratislavai Képzőművészeti Főiskolának volt hosszú évek során tanára, mestere és példaképe a kiállítók jó néhányának, A. Brunovskýnak, V. Bombovának, M. Ciparnak, Gergely Verának, J. Lebišnek és másoknak. Vincent Hložník szuverén módon, bravúrral oldja meg a legnehezebb feladatokat, s ezúttal ls, mint mindig, nyomasztóan tökéletes alkotásokkal lépett a nyilvánosság elé. A nyomasztó kifejezést nem véletlenül használom, mivel V. Hložník müve, amelyre nagy hatást gyakorolt a mexikói gótika, az utolsó időben erősen pesszimisztikus, s mintha világnézete még jobban az apokaliptikus jelenségek misztikus kifejezésére kényszerítené. A „Vidám ország árnyai", az „A halál megjelenése , a „Látogatás a megfeszítettnél" és az „A halott asztala", akárcsak a többi itt jelenlevő műve mind, mind tökéletes alkotás, amely azonban Igen lehangolja a nézőt, aki esetleg megnyugvást, derűt keres és helyébe szorongást, nyíltan ki nem mondott „Memento morl"-t talál. Természetesen mindezt széljegyzetnek szánom és nem elmarasztalásnak, mivel a nagy művészet minden időben nemcsak derűt nyújtott és megnyugvást, hanem ugyanakkor nyugtalanított és szorongást Idézett fel, esetleg revoltált és lázított... A dráma és a tragédia légköre, s bizonyos biblikus hangulat érződik A. Brunovsky (Genézls), J. Lebiš, de főleg a mesterének hatásától szabadulni nem tudó E. Sedlák lapjain, akinek gótikus stílusát valószínűleg szülőhelye (Szepesváralja) s annak múltja is befolyásolja. A kiegyensúlyozottság jeleit fedezhetjük fel viszont J. Baláž nagy mértéktartással, mondhatnám puritánsággal színezett lapjain (Tudat és valóság, Ismeretlen katona), akárcsak Viera Bombová és Gergely Vera munkáiban, bár kettőjüknél erősen érezhető a balladák hangulata is, ez azonban pillanatnyilag nem csap át a tragikumba. És vidámabb, sőt talán szatirikusnak ls nevezhető momentumokat találunk a fiatal Miroslav Cipár grafikájában. Külön utakon halad Orest Dubay, akit már az op-árt divatja előtt is izgatott a kinetika és részben a geometriai absztrakció, de aki mindig hű maradt a realizmushoz. (Madár, Szabadság, Céltábla). És e Hložník nevelte nemzedék közepette a saját hangját hallatja L. Kellenberger Is, ami már magában is művészi egyénisége kialakítására irányuló törekvéseinek eredményességét dicséri. A tízek klubjának első közös fellépése tehát sikert jelent és művészi tettet, s ezért nemcsak a kiállító művészeket, hanem a rendezőket is jelessel kell jutalmaznunk. BARSI IMRE lllllllllllllllü ŐSZI TARLATOK 'lllllllllllllllllllllillllllllMlllľ Törpe óriások az elektronikában 1985. június 15-én megvalósult a kozmikus tér felderítésének egyik legnagyobb kalandja. 230 napig tartó út után a Mariner IV. szonda megközelítette a Marsot. Az emberek milliói láthatták tv-készülékük ernyőjén a Mars felszínének a képét. A szonda egész útja során tudományos méréseket végzett és vizsgálta a Mars légkörét. Ez a tény egymagában is az űrkutatás fejlettségét bizonyltja. Még Jobban kidomborodik azonban a siker nagysága, ha megtudjuk, hogy a Mariner IV. adójának elektroncsöve csupán fél cigaretta nagyságú volt. A Siemens cég mérnökei fejlesztették kl és olyan gyártási és ellenőrzési módszereket dolgoztak ki előállítására, hogy a „törpe" jól elviselje az óriás megterhelést. A brnói vásáron kerestem a kis méretű, ugyanakkor nagy teljesítményű elektronikus elemeket: a tranzisztorokat, a varikapokat, a kvarcdiódákat, a ényelemeket, a tirisztorokat. Nehéz volt őket megtalálni a C pavilon ezernyi kiállítási tárgya között, hiszen bár tucatszámra szerepeltek egy-egy panelen, befértek egy vitrinbe. csolási elem — a tunnel-dióda, feltalálója után Esaki-dióda — leírását. Az Esaki-dióda külsőleg semmiben sem különbözik germínium-dióda elődjétől, de elektromos tulajdonságai merőben mások. A tunnel-dióda ugyanis különleges lyuk-elektron vezetési rendszerénél fogva jó közelítéssel abszolút tehetetlen működésűnek bizonyult. Egy tranzisztorban a töltéshordozók sebessége aránylag kicsi, ezért nem is alkalmazhatók a tranzisztorok nagyon magas frekvenciákon, az Esaki-diódában viszont a töltéshordozók sebessége megközelíti a fény sebességét. Nincs tehát olyan gyors változás, amelyet az Esaki-dióda töltés-, hordozói követni ne tudnának. Ezért az Esaki-dióda elméleti határfrekvenciája végtelen. A tranzisztorok alkalmazási terüiete igen széles. A híradástechnikában mind nagyobb szerephez jutnak. Alkalmazhatók oszcillátorokban, egyen- és váltakozó áramú erősítőkben, elektronikus kapcsolószerkezetekben, alkalmazhatók mint keverők, modulátorok, detektorok, csillapítótagok stb. A távbeszélőtechnika a tranzisztorok alIlyen parányi rádió adóelektroncső közvetítette a Földre a Mars felvételeit. Meg-megálltam előttük és felelevenítettem küldetésüket, öszszehasonlítottam a hazai miniatűr elemeket a külföldiekkel, érdeklődtem az újdonságok funkciója, teljesítménye iránt.. -. A tranzisztorok népes csoportja Kezdjük a félvezetőkből készült parányokkal. Legismertebb közülük a tranzisztor, amelynek első készítői, a Belllaboratórium kutatói 1957-ben megkapták a Nobel-díjat. A félvezetők kutatása azóta is a fizika, az elektronika érdeklődésének középpontjában állanak. Ma is a kutatók százai foglalkoznak velük, és egy évtized alatt a félvezetőkből alakított kapcsolási elemek fejlődése sokkal rohamosabb volt, mint ötször annyi idő alatt az elektroncsőé. Megjelenésük óta a tranzisztorokból több száz millió készült és sok területen szinte teljesen kiszorították az elektroncsövet. Felbecsülhetetlen előnyei indokolttá tették a tranzisztor széles körű alkalmazását. Soroljunk íel néhányat e becses tulajdonságok közül: kis helyet foglal el, üzemeltetéséhez nincs szükség fűtőáramra és fűtőáramforrásra, tehát a készülékben helyet — és természetlesen költséget — takarít meg. Ezenkívül jobban bírja a külső mechanikai behatásokat, mint az elektroncső, s minthogy nincs benne elhasználódó alkatrész, élettartama gyakorlatilag végtelen. A tranzisztorcsalád újszülöttjei közül is érdemes néhányról megemlékezni. Néhány évvel ezelőtt jelent meg a spacisztor. Ez lényegében germániumdiőda, amelyben az elektronok egy huzalelektrőd feszültségének hatására nem lassan haladnak át a bázison, mint a tranzisztoroknál, hanem rendkívül gyorsan. Nemrégiben tették közzé a félvezetőtechnika egy új kapkalmazásával fejlődhet tovább és hozhatja be a híradástechnika egyéb ágaival szembeni viszonylagos elmaradását. A rádió, televízió ős az impulzustechnika sem nélkülözheti a tranzisztorokat. Csekély áramszükségletük, kis terjedelmük és mechanikai szilárdságuk teszik őket alkalmassá parányi, hordozható és hálózati áramforrástól független berendezések gyártására. Kiemelkedő szeréphez jutottak a tranzisztorok a mesterséges holdak műszertartályaiban. A rakéták, illetve a műszertartályban elhelyezett elektronikus berendezések távvezérlése, a különféle műszerek, a rádió, adó- és vevőkészülékek parányítása csak a tranzisztorokkal volt megvalósítható. Mik a tirisztorok? Mellőzzük most a parányltás további szülötteit: a termisztort, magyarul hőre érzékeny ellenállást, a miniatűr rádióalkatrészeket, a törpe áramforrásokat, a nyomtatott áramköröket, a bélyegeknél ls kisebb új mikroelemeket, a kerámiából készült elektroncsöveket stb. és fordítsuk figyelmünket a teljesítményelektronika félvezetős elemeire — a tirisztorokra. Képzeljünk el egy erősáramú berendezést, például egyenirányítót vagy egyenáramszabályozót. Ha ezeknél azt akarjuk, hogy a villamos áram megszűnjék és ezzel megszakadjon az általa végzett munka is, akkor egyszerűen megszakítjuk a villamos vezeték folytonosságát, ha pedig azt akarjuk, hogy az áram ismét folyjék és folytassa eddigi munkáját, akkor a hiányzó vezetékdarabot megint beiktatjuk. Egyáltalán nem meglepő, hogy a vezetési elektronok, amelyek a villamos áramot létrehozzák, szembeszegülnek ezzel a „brutális" bánásmóddal. Amikor nyitnak a kapcsolóérintkezők, az áram a keletkező légrést fényívvel hidalja át és megpróbálja az érintkezőket összehegeszteni. E kapcsolást problémák elegáns műszaki megoldását teszi lehetővé a tirisztornak nevezett tranzisztor, amely egyszerűen vezérelhető, és mozgó érintkezők nélkül, tehetetlenségmentesen kapcsol. Nincs szükség érintkezőkre, kopásmentesen és elektronikus kapcsolási sebességgel dolgozik. Ugyanez az eszköz az áram és feszültség úgyszólván veszteségmentes vezérlésére és szabályozására is alkalmas. A tirisztorok alkalmazása alapvetően azon a kívánságon alapszik, hogy a villamos energia mindenkori felhasználási helyén a legkedvezőbb áramnem a kellő időpontban és a kellő mértékbon álljon rendelkezésre, tehát a villamos energiát gazdaságos alapon, meszszemenően veszteségmentesen lehessen átalakítani és vezérelni. Ez a különféle frekvenciájú váltakozó áramnak egyenirányítókkal egyenárammá és az egyenáramnak váltóirányítókkal váltakozó árammá való átalakítását, valamint az egyenés váltakozó áram vezérlését jelenti. A teljesítményelektronika alkalmazási területe tehát — elsősorban az automatizálás folyamán — az ipar, gazdaság és közlekedés minden ágára kiterjed. Használják például az elektrolízisnél alkalmazott áramváltós egyenirányító berendezésekben, motoros járművekben villamos egyenáramszabályozóként működhet, a tirisztoros áramkörű mozdonyok nagy üzembiztonsággal, gazdaságos üzemmel és Jó menettulajdonságaikkal tűnnek ki. A Jelenleg rendelkezésre álló szilicium-tirisztorokkal és az egymásba szövődő termelési folyamatok mind nagyobb mértékű automatizálásával a teljesítményelektronika számára új, még egyelőre áttekinthetetlen alkalmazási területek nyílnak. A csehszlovák elektrotechnika is lépést tart a tirisztorok gyártásában és alkalmazásával. Ezt bizonyltja egyebek között az is, hogy a brnói vásár egyik aranyérmét a ČKD SAS típusú tirisztoros áramátalakítója érdemelte ki. (dj) A csehszlovák textilgépipar si küli szövőszék. kere: a hidraulikus vetélő nél-