Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-17 / 257. szám, vasárnap

Ä valóság a művészi alkotás igazi értékmérője | Meghalt Ján Harus elvtárs | (Folytatás a 2. oldalról) szférájáról van szó, ez olyan dialektikus egységet és együttműködést jelent, amely magában foglalja a vitát, a polémiát és a szembesítést is. E vitát azonban mindig át kell hatnia az azonos cél tudatának, a marxista ideológia lényegének, mivel csak ennek tudatosítása vezethet célhoz. Másként ez nem szocialista keretek közt folyó vita volna, hanem ideológiai harc az ellenféllel, az ellenséggel szembein. Ez könyörtelen logika, amit nem leplezhet el semmilyen a szabad véleménynyilvánításról, a sajtószabadságról stb. elhangzó frázis sem. Nincs szabadság, művészi szabadság sem a nemzeti és szociális felszabaduláson kívül, a népen, a munkásosztályon kívül. Nem létezik absztrakt szabadság, hanem a szabadság mindig és mindenütt konkrét az adott társadalmi viszonyuk szerint. Ez már Rousseau ideje óta ismeretes, s azt jelenti, hogy minden egyes polgár, tehát az író, az alkotó ls társadalmi szerződésbe lép, s ez biztosítja az egyén szabadságát, de kötelességeket is ró reá a társadalommal szemben, mégpedig a társadalom törvényeinek tiszteletben tartását, és nemcsak az írott, haneim az íratlan erkölcsi törvények tiszteletben tartását ls, amelyek közül nálunk első helyet foglal el a kommunista eszmék megvalósításának támogatása, és a megvalósításukban való aktív részvétel. A szocialista építőmunka 20 éve önmagáért beszél Az ellenséges propaganda nagy figyelmet fordít a konszolidációs gazdasági folyamatra, amit az iparilag fejlett társadalom szocialista szervezete hatástalanságának bizonyítékaként igyekszik feltüntetni, s az eddigi gazdasági fejlődés sikertelenségeinek tanúbizonyságát látja benne. Hogy Csehszlovákiáról így, ilyen ellenséges szándékkal beszélnek külföldön, ez érthető. Ilyen következtetéseket és mesterséges koholmányokat rendszerint olyan emberek gondolnak ki, akik keveset tudnak a mi Igazi életünkről, nem állnak kapcsolatban életünkkel, olyan emberek, akiknek az a feladata, hogy rágalmazzák szocialista valóságunkat, és félrevezessék a közvéleményt. Annál kevésbé érthető azonban, ha hasonló nézetek hangzanak el nálunk, ebben a környezetben, ahol állításaik alaptalanságát könnyen leleplezi az életünkkel való mindennapos egyszerű szembesítés. Ennek ellenére a Csehszlovák írószövetség IV. kongreszszusán az egyik felszólalótól azt hallottuk, hogy húsz év alatt nálunk nem oldottunk meg egyetlen emberi kérdést sem, beleértve a lakás- és az iskolakérdést, valamint a gazdaság felvirágoztatását ls. Ilyen szavakat világgá kürtölni nem nehéz. Hisz demagóg módon fel lehet használni azt a tényt, hogy mi valóban nem elégszünk meg a gazdasági fejlődés elért színvonalával, hogy magasabb célokat tűzűnk magunk elé a lakás- és Iskolaépítésben, az egészségügyi- és üdültetést objektumok létesítése, s általában az emberi- és társadalmi szükségleteket kielégítő valamennyi létesítmény terén. S valóban, belátható időn belül nem Is adjuk át magunkat az elégedettségnek. Többek között azért sem, mert az emberek szükségletei növekednek, sokrétűbbé válnak, mégpedig olyan dinamikával, amely a természetes szükségletek körét egyre újabb területekre terjeszti ki, s ezzel mi számolunk, mérlegeljük. Elvtársak, mindnyájan akik itt vannak, itt éltek, és élnek, s így maguk ítélhetik meg a legjobban, azt, hogy mennyire megváltozott e vidék arculata és a nép élete. Vegyünk csak például egy új lakótelepet, és hasonlítsuk össze a tárnák körüli rozzant, vigasztalan kolóniákkal, a pincelakásokkal, az emberektől hemzsegő odúkkal, amelyekben még a legszükségesebb berendezés sem volt meg. Nézzük csak, milyen gyorsan emelkedik a lakások színvonala falvainkon, s gondoljunk arra, hogy az észak-morvaországi kerület a háború utáni húsz év alatt, mintegy 185 ezer új lakást kapott. Nézzük Iskoláinkat és az új tantermek számát. Csupán négv év alatt, 1960—1963 között 767 új tanterem létesült. Ugyanígy beszélhetünk az egészségügyi gondoskodásról, az üdülési lehetőségekről, a nyudíjbiztosításról stb. Ezek mind valóban emberi kérdések, amelyeknek megoldását a szocialista társadalom oly szemléltetően előtérbe helyezte, hogy csak az nem látja, aki vak vagy süket. Logikusan gondoljuk végig, hogy e kérdéseket nem lehetett volna ily nagyvonalúan megoldani, ha ehhez teljes húsz év leforgása alatt nem teremtette volna meg a feltételeket gazdasági fejlődésünk, társadalmi és politikai rendszerünk. Ebben a vonatkozásban nem akarok csupán Ostrava vidékére hivatkozni, azért mert a növekedés itt annyira szemmel látható. Nem akarom megismételni az egész ország háború utáni gazdasági fejlődésének bizonyítható eredményeit. Inkább arra törekszem, hogy rámutassak azokra a reális fejlődési lehetőségekre, amelyeket az elmúlt időszakban gazdasági téren kialakítottunk, s amelyek nem csekélyek. Az állóalapok óriási potenciájával rendelkezünk, amelyek 1948-hoz viszonyítva több mint megkétszereződtek, és ma körülbelül 1 billió korona értéket képviselnek. Keressük az utakat, hogy a Jövőben hogyan használhatjuk kl a leghatékonyabban e fejlesztési forrásainkat. Az elméletek egész skálája merült fel az Ipari társadalomról, és ezen elméletek alapján igyekeztek elferdíteni az elvi kérdéseket, Igy a társadalom szocialista fejlődésének távlatalt, a kapitalizmus és a szocializmus osztályellentétességét, a burzsoázia és a proletáriátus antagonlzmusát stb. Bár ezek az elméletek egyrészt néha bíráló álláspontra helyezkednek a mai kapitalizmus legkirívóbb jelenségeivel szemben, és ezzel — a pártatlanság nimbuszával tetszelegve — az osztálymegbékélésnek, az ideológiai békülékenységnek, a szovjetellenességnek, a párt vezető szerepe álcázott bírálatának, a burzsoá liberalizmus és a kispolgári elvtelenség propagálásának ideológiai kiinduló pontjává váltak. Felmerültek az Imperialista külpolitika védelmezésének új módozatai is, mégpedig elsősorban a háború és a béke kérdésében. A múlttól eltérően, amikor e propaganda a kommunista agresszió mesterségesen koholt veszélye ellen irányult, kidomborodik az a törekvés, hogy a békés egymás mellett élés gondolatán élősködjenek, és a szocialista országokat azzal vádolják, hogy nem hajlandók megfelelően „enyhíteni" következetes osztályálláspontjukat, főként az ideológiai Éles szemű sólymok (Folytatás ax 1. oldalról) Két nap leforgása alatt a legtapasztaltabb pilóták bemutatták előttünk a repülés, a harci felkészültség magas iskoláját. Amikor éjszaka szálltak fel, célba találásuk pontossága mindig százszázalékos volt, felszállásuk, s a leszállás — bármilyen feltételek között — mindig tökéletes és biztonságos. Amikor pedig gépük orrát a magasba irányították, 20 kilométer meg se kottyant nekik. Repülőink harci felkészültsége valóban kiváló — mondotta látogatásunk végén Josef Vosáhlo vezérezredes, a nemzetvédelmi miniszter helyettese. — Tökéletesen uralják a legkorszerűbb harci technikát, és Igy minden feltétel meg van ahhoz, hogy hazánk felett az égbolt mindig tiszta maradjon. ONDREJ VESTEG fronton. Hasonló módszerrel elferdítik az erőviszonyuk értelmét és lényegét, az atomrakéta területen Is — elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti viszonylatban —, azt állítva, hogy „a háború lehetetlen". Ennek az érvelésnek nemcsak az a célja, hogy kétkedést támasszon védelmi erőfeszítéseink célszerűségével szemben, hanem a jelenlegi időszakban elsősorban az imperialista külés hadügyi politika agresszív lényegének leplezését, a nemzetközi feszültség igazi okainak elködösítését szolgálja. Az ellenséges Ideológiai diverzió összpontosított támadása kulturális frontunk ellen irányul. Ezen a szakaszon igyekszik a kulturális frontot elidegeníteni a párt politikájától, elhatárolni a szocializmus kulturális sikereit a politikai sikerektől, és azokat a hivatásos alkotás valamilyen sajátos gyümölcsének feltüntetni, amely a kommunizmussal szemben Idegen és visszatérést jelez a burzsoá demokrácia régi formáihoz. Azt a törekvést, hogy a kulturális frontot az imperializmus politikai céljaira használják fel, bizonyítja számos államilag támogatott vagy magánszervezet és intézmény is, amelyeket Nyugaton külön e célra létesítettek. Kultúránk világsikere elválaszthatatlan szocialista társadalmunktól Pártunk természetesen nem ellenzi a tőkésországokkal való kulturális kapcsolatok egészséges fejlődését. Csehszlovákia azon szocialista államok közé tartozik, ahol a kulturális alkotás fejlődése az utóbbi évtizedben értékes eredményeket ért el, s ezáltal széles körű objektív érdeklődést keltett Nyugaton. A kultúra és a művészet területén köztársaságunk és a szocializmus jó hírnevének népszerűsítésében jó eredményeket értünk el. A tőkésországokkal való kulturális kapcsolatok az utóbbi években megháromszorozódtak, ami kétségtelenül pozitív eredményekkel járt nemcsak népeink kulturális értékeinek megismertetése, hanem a kommunizmus és a békés együttélés gondolatainak népszerűsítése terén is. Nem fogjuk azonban tétlenül nézni, hogy a kulturális frontot bárki ls visszaélésre használja fel, és ezzel kapcsolatban megkísérelje a szocialista építésben az elmúlt években elért nagy eredményeinek elferdítését. vagy pedig pártunknak a szocialista demokrácia további elmélyítésére, a szocialista gazdaság és annak irányítási rendszere tökéletesítésére irányuló erőfeszítését elferdíteni. S elsősorban nem engedjük megzavarni a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkat. A párt Központi Bizottsága tudatában van, hogy társadalmunk előtt a |elenlegl Időszakban nem könnyű feladatok állanak, beleértve az Irodalmi feladatokat Is. Pártunk nagy erőfeszítéssel törekedett és törekszik arra, hogy a szocialista kultúra hazánkban harmonikusan, a szükségletekkel, de a fejlett szocialista társadalom építésének adott lehetőségeivel is összehangban fejlődjék. A szocializmus jövője, vonzóereje szempontjából döntő, ami a kommunizmus eszmélnek a lényege, vagyis az emberi kapcsolatok humanitása, az emberiesség, az ember alkotóerőinek szabad fejlődése. Ez pedig elképzelhetetlen a kultúra és a művészet nélkül. Itt vat> a helye Petr Bezruö művének is. Mint minden művészi alkotás, amely a nép tulajdona lett, megőrizte magában az alkotóját és az új feltételek között új jelentőséget nyert. Ügy vélem, helyesen cselekszünk — Petr BezruC élő örökségének szellemében, — amikor ma Jelenünk égető problémáira fordítjuk figyelmünket. (J. Hendrych elvtárs beszédét a szerkesztőség alcímezte) (CTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a veszteség felett érzett fájdalommal jelenti, hogy szeptember lS-éo, a késő esti órákban, hosszú betegség után, életének 75. esztendejében meghalt Ján Harus elvtárs, a csehszlovák munkásosztály hűséges és áldozatkész (ia, Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapító tagja és kiváló dolgozója, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Nemzetgyűlés képviselője. Ján Harus elvtárs 1S92. Július 12 én született Pofalíkán. Már gyermekkorában nagybirtokon szolgált, majd 14 éves korában ipari tanuló lett a Cesky Herálec-i üveggyárban. 1912-ben a prágai Invatd üveggyárban dolgozott. Már inaséveitől kezdve tevékenyen vett részt a munkásmozgalomban, 15 éves korában a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szekciójának, később a Szociáldemokrata Párt tagja lett, és annak baloldali szárnyával lépett át Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Harus elvtárs egész életét, minden erejét törhetetlen optimizmusát és harckészségét a munkásosztály, a dolgozók szolgálatába állította. A szakszervezeti munkától kezdve a munkás testnevelő mozgalomban egészen a legmagasabb párt- és állami funkciókig teljes 60 éven át alakult ki e kiemelkedő munkáspolitikus profilja. A párt felelősségteljes feladatokkal bízta meg. A CSKP II. kongresszusa Ata Harui elvtárs állandó tagja volt a Központi Bizottságnak. 1925-ben részt vett a Kommunista Internacionálé 5. végrehajtó ülésén. Ugyanabban az évben került be a kommunista párt listáján a parlamentbe. Haruc elvtárs képviselői tevékenységét a munkásosztály és a dolgozók nagy és viharos harcai kisérték. Harus elvtárs a Szovjetunió védelmezője volt, mert benne látta munkásosztályunk, a cseh és szlovák nép szocialista jövőjének példaképét. 1932-ben Harus elvtárs a moszkvai Lenin-iskolában megkezdte tanulmányait, majd később az Internacionálé. szövetkezeti osztályán dolgozott. A Szovjetunióban, második hazájában érte a hír, hogy Csehszlovákiát a fasiszta Németország megszállta. A második világháború idején először a Vörös Hadseregben, majd a megalakulóban lévő csehszlovák hadseregben harcolt. Részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben és az egyik partizánbrigád politikai biztosának helyetteseként működött egészen háború végéig. A háború után a párt új feladatokkal bizta meg. Először mint a párt libereci kerületi szervezetének titkira és elnöke, * mint nemzetgyűlési képviselő dolgozott. Később az állami ellenőrzés miniszterévé éa a Pártellenőrzés Központi Bizottságának elnökévé választották. Áldozatkész és becsületes munkásságáért Harus elvtársat csehszlovák és szovjet žilami érdemrendekkel é« kitüntetésekkel Jatalmazták. Ján Harus elvtárs személyébea Csehszlovákia Kommunista Pártja és dolgozó népe a munkásosztály jogaiért, és a szocializmus győzelméért folytatott küzdelem hűséges, odaadó és tántoríthatatlan harcosát vesztette el. Emlékét megőrlzzükl Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Ján Harus elvtárs hamvaztiaa 1967. szeptember 20-án 15,30 Arakor lesz a strainicel krematArlumban. Novotný elvtárs a szüretelek között Znojmo gótikus és barokk épületekkel szegélyezett utcáin szombaton vidám többezres tömeg vonult végig, hogy eleget tegyenek a szüreti hagyományok szabályainak. Az idei szüret ünnepélyességét növelte, hogy szeptember 16-án megérkezett a városba Antonfn Novotný elvtárs, köztársasági elnök. A szüretelők szívélyesen fogadták és lelkesen üdvözölték Novotný elvtársat. Míg pénteken 19 ezer látogató érkezett Znojmóba, a szombati látogatók száma ennek kétszerese volt. 15 ezer ember a sajtónapi ünnepségen KoSicén több mint 15 ezer ember vett részt szombaton az újságírók sportdélutánján, amit az idei sajtónap alkalmából rendeztek. A labdarúgó-pályán nemcsak az újságírók, színészek és orvosok találkoztak, hanem első ízben mérték össze erejüket a košicei és prešov! női csapatok. A sajtónap alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen Ján Koseelanskt), az SZLKP keletszlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára üdvözölte az újságírókat. Kegyeletteljes búcsúztatás (CTK) — Prágában a strainlcei krematóriumban búcsúztak el a hozzátartozók és a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat képviselői a ganderi repülőtér mellett lezuhant U-18-as gép életét vesztett személyzetétől. Kegyelete* szavakkal emlékeztek Emanuel Pohanová légikisasszonyra, Vladlslav Vik másodpilótára és Josef Vejvodca navigátorra. Josef Bačovský kapitány füldl maradványalt családja kívánságára Brnóba szállították. A szerencsétlenség további 16 áldozatának temetéséről a hozzátartozók kívánságai szerint intézkednek. Lapzártakor érkezett Brezsnyev fogadta a DNFF képviselőjét Moszkva (ČTK) — Leonyii Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tegnap fogadta Dang Guang Minhet, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front moszkvai irodájának vezetőjét, aki átadta neki a DNFF legújabb politikai programjának szövegét, és tájékoztatta a rendkívüli kongresszus határozatairól. Brezsnyev elvtárs a meleg baráti beszélgetés során többek között hangoztatta, hogy a Szovjetunió továbbra ts minden támogatást megad a DN

F F-nek és a VDKnak. U Thant sajtóértekezlete New York (CTK

J — U Thant, az ENSZ főtitkára tegnap sajtóértekezletet tartott abból az alkalomból, hogy rövidesen megnyílik az ENSZ-közgyülés XXII. ülésszaka. Többek között hangsúlyozta, hogy a VDK ellent amerikai légitámadások beszüntetése az első legfontosabb lépés a vietnami kérdés bármiféle békés megoldásánál. A világszervezet ezzel kapcsolatos tevékenységével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „én lennék a legboldogabb ember a világon, ha az ENSZ hatékonyan be tudna avatkozni a vietnami konfliktus rendezésébe". Kering a Kozmosz 177. A Szovjetunióban tegnap pályájára bocsátották a Kozmosz177 mesterséges holdat. A szputnyik műszaki berendezése kifogástalanul működik. Nyugalom az indiai—kínai határon Delht (CTK) — India és Kína eddig még nem tárgyalt fegyverszünetről. Ennek ellenére a fegyverek már kőt napja hallgatnak. RÖVIDEN ir Luclen Lamoureux, a kanadai képviselőház elnöke és felesége szeptember 16-án Prágából visszautazott hazájába. A kedves vendégeket a ruzynSl repülőtéren Bohuslav Laštovlčka, a Nemzetgyűlés elnöke és felesége a Nemzetgyűlés képviselőinek, valamint a nagykövetségek dolgozóinak társaságában búcsúztatta. Jelen volt Malcolm Norman Bow, Kanada csehszlovákiai nagykövete ls. * Gyügy-fürdőn szombaton kezdődött külföldi vendégek részvételével a fiatal eszperantisták 3. országos találkozója. *• Zbynék Vokrouhllcký és BedMch Baroch, a CSISZ Központi Bizottsága elnökségének tagjai szombaton fogadták H. D. Banda-t, Zambia szövetkezetesítés!, ifjúsági ügyekkel foglalkozó és népjóléti miniszterét. A Prága—Slngapore légijárat ünnepélyes megnyitása alkalmából szeptember 16-án slngapore-1 közlekedési és gazdasági küldöttség érkezett Csehszlováklába. Slngapore már a 45. hely, ahol a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság gépel megállnak. A singapore-I repülőtér az Indonéz főváros előtti utolsó megálló.