Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-27 / 236. szám, vasárnap

SZAZEVES ii A TOKÉ Irta: SZANfTÖ LÁSZLÓ akadémikus j A cikk első része lapunk tegnapi számában jelent meg. Az alábbiakban a befejező részt közöltük). M

arx A tökében kimutatta továbbá, hogy kapitalista gazdaság nem egyszerűen termelő, hanem kiszélesedően újratermelő folyamat, amelyben a termelés összes feltételei, ellentmondásai és eredményei megnagyobbodott mértékben újratermelődnek. Ez az új termelési folyamat a kapitalista társadalom fejlődésének az alapja, amelyből számos törvényszerűség, pl. az értéktörvény, az értéktöbblet törvény, a tőke akkmulációjának és centralizációjának stb. törvénye fakad. Ezek a törvények tehát nem az embereken kívül álló szférákban erednek és embereken kívül hatnak. Ezek a törvények az emberek termelési viszonyainak szférájában keletkeznek s az embereken keresztül, azok tudatán, akaratán, tettein, szóval szubjektumán keresztül hatnak. Milyen irányban hatnak? Minden törvénynek megvan a maga sajátos hatásterülete. Együttesen azonban oda hatnak, ahová Marx A tökében írja: „A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelési módnak, amely vele és alatta virágzott fel. A termelési eszközök koncentrációja és M munka társadalmasítása olyan fokot ér el, amely már nem fér meg tőkés burkában. Üt a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják." A tőkében Marx azonban nemcsak a kapitalista gazdasági mód szükségszerű végét látta, hanem azonkívül azt a történelmi szubjektumot ls, aki ezt a forradalmi tettet végre fogja hajtani, akinek a tudatos cselekvésével a törvényszerű fejlődés megvalósul. Marx kimutatta, hogy ez a történelmi szubjektum csakis a munkásosztály lehet, mert egyedül ezt az osztályt- determinálja erre a feladatra a társadalomban elfoglalt helyzete és érdeke. A tőkés kizsákmányolással szemben forradalmi erővé szerveződött és a marxi elméletet elsajátító és gyakorlatában alkalmazó munkásosztály ezt a feladatot a földkerekség egyharmadán 50 év előtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban meg is valósította. Időszerű-e A tőke s ha igen, miben? A tőke, valamint az egész marxista elmélet és gyakorlat nemegyszer s mindenkorra érvényes kész és nem fejlődő ismeretek rendszere, nem dogmatikus tanítás. Ez azt jelenti, hogy mivel a kapitalista társadalom ökonómiája, amelynek A tőke adekvát elméleti tükröződése, gondolati reprodukciója, az ember társadalmi gyakorlatának következtében állandóan fejlődik, s ezért érthető, hogy gondolatokban! tükröződésének ls megfelelően kell fejlődnie, tökéletesednie. Éppen ezt nem értették meg a szociáldemokrácia vezetői, akik A tökét egy szakácskönyvhöz hasonló kész receptek gyűjteményének tekintették. Leninnek pedig abban van halhatatlanságának egyik gyökere, hogy felismerte és marxista módszerrel értelmezte azokat az új gazdasági jelenségeket, amelyek Marx idejében még nem léteztek, amelyekről tehát A tőkében még nincs szó, s így felfedte a kapitalista ökonómia és társadalom új fejlődési szakaszát: a monopolista kapitalizmust. A monopóliumokat a tőke mind nagyobb koncentráltsága és centralizáltsága tette szükségessé s ma már ott tart ez a folyamat, hogy pl. az USÁban ma öt monopólium az egész ország tőkéjének 12 %-val rendelkezik, ötven monopólium 50 %-val s ötszáz monopólium 70 %-val. Az amerikai közgazdászok azt állítják, hogy 1975ben 200 monopólium fog rendelkezni az ország tőkéjének 75 %-val! A monopólkapitalizmust annak ellenére, hogy sok új vonása van, A tőkében vizsgált u. n. „szabad konkurrencia" kapitalizmusával összehasonlítva mégis csak A tőkében alkalmazott módszer segítségével, A tőkében ismertetett törvényszerűségek megfelelő módosításával stb. tudjuk helyesen megérteni és az osztályharc megfelelő taktikáját és stratégiáját kidolgozni. Ez azt jelenti, hogy pl. az értéktörvény a monopolista kapitalizmusban is érvényes és hat, csak éppen bizonyos mértékben módosult (prmában. Az érték az áruk árát nem a piaci kínálat — kereslet aránya határozza meg, hanem a monopóliumok, de ügy, hogy az eladatott áruk" árának összege egyenlő ezen áruk értékének összegével. M

ár említettük, hogy a tőke koncentráltsága akármilyen magas fokot ér is el, akármennyire nem fér ls tőkés burkába, automatikusan nem szünteti meg a kapitalista termelési módot. Azt csakis az emberek, mégpedig a munkásosztály teheti meg. S mivel az emberek ezt egyelőre nem teszik, ezért látjuk a második világháború utáni korszakban a tőke koncentrációjának újabb formáját kialakulni: az állami monopolista kapitalizmust. Az állami monopolkapitalizmus nem jelenti csak az állam fokozottabb beavatkozását a tőkés gazdaságba és annak mind fokozottabb befolyásolását, hanem azonkívül azt ls, hogy 1 a tőkés államapparátusra a legnagyobb befolyást gyakorló monopóliumok az államot ls felhasználják a gazdasági életnek a maguk érdekében való Irányítására és kihasználására. Mivel a technikai haladás a monopolkapitalizmus korában sok területen, olyan nagy beruházásokat tesz szükségessé, amilyeneket még a legnagyobb monopóliumok sem bírnak vagy akarnak teljesíteni, de mert a bővülő újratermelés megköveteli és a monopolisták érdekei elkerülhetetlenné teszik, hát az állam kasszájára hárítják ezeket az Invesztíciókat. Másik konkrét jelensége a monopolkapitalizmus fejlődésének, — amely lehetővé és szükségessé teszi az állami monopolista kapitalizmus kifejlődését —, a piacprobléma kiéleződése és a munkanélküliség veszedelme. Ugyancsak a termelőerők fejlődése is, amely" a termelés nagyfokú társadalmasításához vezet. A

százéves Tőke jelentőségének és időszerűségének ezen méltatása nem merítheti ki a mai kapitalizmus lényegének feltárását. Arra azonban ez alkalommal is fel szeretnők hívni a figyelmet, hogy a két világrendszer közötti verseny állapotában az egyes tőkés országokkal és a tőkés világ egészével szemben a szocialista tábor gazdasági és politikai tevékenységének hatékonyságát erősen csökkenti, ha nem megfelelő a tudományos alapja. Ezt pedig csupán a tőkés országok gazdasági fejlődésének A tökében alkalmazott marxi módszer és politikai gazdaságtan segítségével való kutatás biztosíthatja. Ennek hiányában a szocialista országok a tőkés országokkal való versenyükben hátrányos helyzetbe kerülnek, sőt le is maradhatnak. Ha a marxista politikai gazdaságtan művelői nem tudnak helyes ismeretekei adni a mai kapitalizmusról, ezzel hanyatlik a marxizmus elméletének a tekintélye a munkásság és haladó értelmiség előtt. S ez baji Marxnak A tökében kifejtett gazdasági elmélete nemcsak a modern kapitalizmus, hanem a ma már egész világrendszert képező szocializmus ökonómiájának kiképzéséhez is nyújt elméleti alapot és konkrét útmutatást a gyakorlat számára. Lenin szerint a monopolkapitalizmus volt a szocializmus anyagi-technikai alapjának már a kapitalizmusban kialakult része, amely fölé csupán más, szocialista jellegű felépítményt kell emelni, amelynek segítségéve) a munkásosztály a társadalom javára kényszeríti azt termelni. Az állami monopoliSta kapitalizmus még inkább az. A burzsoá közgazdászok a tényből azt a következtetést vonják le, hogy a két ellentétes társadalmi rendszer fokozatosan azonosul. Erről azonban szó sem lehet! Noha az állami monopolkapitalizmus látszatra hasonlíthat a szocializmusra, lényege szerint feneketlen szakadék van köztük. E lényeges különbség ellenére a szocializmus sok mindent tanulhat az állammonopolista kapitalizmustól és A tőkében alkalmazott módszerrel kritikailag átértékelve és megfelelően módosítva fel is használhatja. Lenin azt tanítja, hogy „...a tőkés társadalom dialektikája, amely A tökében tükröződik, csupán speciális esete a dialektikának." Ez a kijelentés arra utal, hogy úgy, ahogy A tökében tükröződik a kapitalista társadalom dialektikája, a marxista közgazdászok feladata, hogy A tőkére támaszkodva vizsgálják a konkrét szocialista társadalmakat, alkossák meg A töke szocialista megfelelőjét, amelyben a szocialista társadalom dialektikája fog tükröződni. Még mindig sok gondot okoznak... (CTK) — A kelet-szlovákiai kerületben csaknem 20 000 cigány származású iskolaköteles gyermek él. A nevelésükkel kapcsolatos nehézségekről és tapasztalatokról Jozef Blazek kerületi tanfelüe elő tájékoztatott. Bár néhány nap múlva megkezdődik a tanév, még mindig nem zártuk le az első osztályosok beiratási jegyzékét. A beiratásra februárban került sor, a tanítóknak azonban fel keli keresniük a cigánycsaládokat és összeírniuk az elsősöket. Ennek oka a cigánycsaládok állandó „váridorlása". A kerületben az utóbbi két évben nagy erőfeszítést tettünk a cigányszármazású gyerekek iskolalátogatásának megjavítására. Két évvel ezelőtt például több mint 2000 tanköteles gyermek egyáltalán nem járt iskolába. Az 1966—67-es tanévben fokoztuk a népművelő tevékenységet, s így a gyerekek mulasztását sikerült a felére csökkenteni. A múlt évben még kedvezőbb lett a helyzet. A legrosszabb a helyzet a rozsnyói járásban, ahol csaknem 1600 iskolaköteles gyermek egyáltalán nem látogatta az iskolát. A múlt tanévben a kerületben több mint 1400 cigánygyermek fejezte be tanulmányait. Az alapiskola kilencedik osztályát azonban csak 166 diák fejezte be. A következő években a kelet-szlovákiai kerületben különosztályokat nyitunk a cigánygyermekek számára. Eddig már 79 osztályt létesítettünk. Törekvésünket azonban gátolja a szabad tantermek hiánya — fejezte be a tájékoztatást a kerületi tanfelügyelő. A bratislavai Hydrostav dolgozói a dunaszerdahelyi járásban nemcsak az árvíz által megrongált gátakat hozzák rendbe, hanem a Duna menti községekből a gátakhoz vezető utakat is. PETRÖCI BÁLINT: A VÖRÖSKATONA VISSZATÉR — Hogy nősüljön oz ember, amikor munkója sincsen?! — lázadok fel o gondolat ellen. A család nagy gond, megfájdul az ember feje tőle... Magunkba roskadva ülünk, szomorúan hallgatunk. Pedig azt gondoltam, jobb lenne neked — szólal-meg a sógorasszony. — Jobb lenne? Ha kapok is munkát, ki tudja meddig tűrnek meg? Aztán mit csináljak a gyerekekkel? Csak kötelet akaszthatok a nyakamra ... — így kesergek. — Már azt is bánom sógoraszszony, hogy a világra jöttem... Jobb lett volna Oroszországban maradnom. Ott szava van a munkásembernek. Ott azt mondanák, Senček elvtárs, itt van rád szükség, itt fogsz dolgozni! Én öröm. mel végezném azt a munkát... Már lehullott a hó. Betakarta a nyomorúságos zsindelyeket, csak a mi életünket nem varázsolta szebbé. A fekete varjak kárognak. Kór... kár... kár ... Nagy kár, hogy otthagytam azt az életet, melyet megszerettem, otthagytam azt az országot, ahol szabad embernek éreztem magam, s nem üldözöttnek, mint idehaza Ott nem kérdezték tőlem, sem a szomszédoktól, merre járok, kivel t>eszélek. Ott csak ozt éreztem, hasznos tagja vagyok a társadalomnak. És itt? Kár ezen rágódni. A gondjaimtól menekülök, amikor oz Oicszországban eltöltött évekre gondolok. Vasárnap is, amikor Števo bátyám itthon volt, s tudtomra adta, semmi újság, aztán biztatott, majd csak lesz valahogy... Már nem keseregtem, hanem elmondtam egy történetet, hogy minek ölül, és miért kesereg a szegény ember. Ezerkilencszázhúsz tavaszán betörtek Ukrajnába és Belorussziába a lengyel pánok zsoldosai. Egységünket kivezényelték a nyugati frontra. Júniusban a Vörös Hadsereg megkezdte ellentámadását. Csak láttad volna, hogy fogadtak bennünket lengyel földön a munkások és szegény parasztok! Sokan sírtak örömükben. Sokan ölelték, csókolták katonáinkat, és azt mondogatták, most más életük lesz ... Amikor Varsó közelébe értünk, kifogyott a löszerünk. Három napig tétlenkedtünk a lövészárkokban. A lengyel pánok kihasználták a helyzetet, s a negyedik napon áttörték a frontvonalat. Vissza kellett vonulnunk... A szegény lengyelek megint sírtak. Bánatukban sírtak. Nem egy faluban, nem egy nagybirtokon könnyes szemmel kérleltek bennünket, gyertek vissza, mert újra felettünk fog suhogni a lengyel pánok korbácsa ... A lengyel kormány jól tudta, milyen eredménnyel végződne a Vörös Hadsereg újabb ellentámadása, ezért gyorsan tárgyalásokba bocsátkozott, hogy aláírja a békeszerződést... Ekkor csaknem halálos csapást mértek ránk a lengyel pánok. Visszavonulás közben orra lettünk figyelmesek, hogy a lengyelek fittyet hánynak a béketárgyalásokra, és Bialystoktól nyugatra be akarnak keríteni bennünket... Súlyos hátizsákot cipeltem, tele politikai brosúrával. Egyszerre a hátam mögött terem egy lengye! lovas, lerántja a hátamról a hátizsákot. Amikor belekotor, és látja, mi van benne, káromkodva elrúgja magától a zsákot. A közelünkben már feltűntek a lengyel gyalogosok, akik a mezőn szétszóródó társaimat lőtték. A lengyel lovas átkutatja a zsebeimet. Tekintete megakad a pártigazolványon. Vérbenfürdő szemmel rám kiállt: — A kurva istenedet, te büdös bolsevik! —, és előrántja a pisztolyát. Még rám sem emelhette, amikor megtántorodott, a földre zuhant. A hátulról előre futó lengyel katonák lőtték le véletlenül. Lélekszakadva futok a vasúti töltés túlsó cidalóna, onnan meg a közeli erdőbe, ahol a mieink fegyverrel a kezünkben várták a lengyel pánok zsoldosait. Még aznap bekerítettük őket... — Hót, Števo, — sóhajtom a szót — most én is érzem a pánok, az urak korbácsát ... Števo nem akar keseregni. Elmosolyodik. Még mindig oroszosan beszélek szlovákul. A térdemre ver, s így szól: — Te a nyelveddel még mindig Oroszországban vagy! mondja, és derűsen felnevet. — Nemcsak o nyelvemmel ... Števo bólint. Tudja, mire gpndolok. Elolvadt a hó. Pocsolyák fénylenek az úton. Csakhamar kitavaszodik, s nekem nincs munkám. Egy napon mosolyogva tér be kicsiny faházunkba Jano, a vasútnál dolgozó bátyám. Jó hírt hozott. Exinger úr, a harmaneci papírgyár igazgatója munkát ígért. Csodálkoztam, Števónak mindig azt mondták, nem vesznek fel senkit. Talán Jano fc>átyóm vasutasruhója halott az igazgatóra? Mint mozdonyvezető gyakran jár a gyárba ... — Azt mondtam neki, van egy öcsém, akinek nincs munkája, a másik testvérem „nyakán" él - újságolta Jano. — De elszóltam magam. Véletlenül kikotytyantottam, csak most jöttéi vissza a hadifogságból. Ha valamit kérdezne, ne lepődj meg ... i- Köszönöm, bátyám, a segítségedet... — Holnap elviszlek hozzá . . . A bátyám bemutatott az igazgatónak, aztán magunkra hagyott. Exinger úr vallatni kezdett. — Maga csak most jött vissza Oroszországból? — Igen ... — A háború tizennyolcban ért véget, a hadifoglyok rég hazajöttek. *- Nem mindenki jött haza . .. — Mit csinált ott? — Dolgoztam . .. (Csak nem mondom meg^ hogy a Vörös Hadseregben harcoltam!) Csicskás voltam, tisztítottam a tiszt urak csizmáit, Turkesztánban nyomdában is dolgoztam ... aztán hazajöttem ... (Folytatjuk.)