Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-25 / 234. szám, péntek

Jubiláló „paradicsom ii TALÁN KEVESEN TUDJAK, hogy az örökzöld flórára vágyva nem szükséges útlevelet sem váltani, hazánkban is található egy hely — természetesen az üvegházakon kívül —, ahol mindez teljes pompájában megtalálható. Ez a hely a malonyai (Mlyüany) arborétum, a Szlovák Tudományos Akadémia munkahelye, a világ botanikus köreiben ls Ismert, híres, nevezetes füvészkert. A több mint 20 hektárnyi területen a szemlélő egyik pillanatról a másikra úgy érzi, mintha a trópusi Afrikában, a titokzatos Távol-Keleten vagy a Földközi-tenger partján, esetleg a Riviérán járna. Szép ez a kert most is, a nyár közepén, de szinte látom milyen látvány lehet télen a csillogó hótakaró alatt zöldellő sok-sok tü- és lomblevelű fa. Ritka, és KözépEurópában csak itt látható példányok, a Földközi-tenger partjáról, származó örökzöld tölgyek, bambuszok, pálmák, rododendronok, cédrusok, távolkeleti fenyők, a messze földön megcsodált malonyai tujafa stb. Közel 1700 örökzöld fa, bokor és más örökzöld növény. Az idén jubilál az Arborétum sempervirens et semperflorens. Hetvenöt éve, 1892-ben alapította Ambrózy István báró, részben kedvtelésből, részben határozott, célszerű szándékkal. MILYEN SZERENCSÉS játéka a sorsnak, hogy a művelt és jómódú főnemest, a jogtudományok doktorát a paragrafusoknál jobban érdekelték a növények és a természet. Fiatal korában, de később ls megfordult Európa majdnem valamennyi országában, különösen azonban a Földközi-tenger menti mediterrán égöv természete ejtette hatalmába. S amikor elvette a fiágon kihalt Mihazzy grófi család leányát, beköltözött azok Bars megyei birtokára, Malonyára. Ekkor látott hozzá, hogy megvalósítsa álmát. Kitartó munkával, szinte hangyaszorgalommal, mintegy 600, többnyire örökzöld fát és bokrot honosított meg a malonyai kastélykertben. Talán ő volt ez első, aki megfogalmazta a növények mérhetetlen jelentőségét az ember életkörnyezetének kialakításában. A kertek az emberek számára létesülnek, nem pedig a kertészek kedvéért... A kertek ma már a tömegek kulturális igényeinek egyik követelményévé váltak. Talán ő az első főúr, akinek hazánkban a felszabadulás óta szobrot emeltek. A közelmúltban ugyanis az erre leghivatottabb helyen, az arborétumban leleplezték a kiváló természetbarát mellszobrát. Valljuk be őszintén, megérdemli. Életművét, a paradicsomi füvészkertet azóta is változatlanul csodálják, és ma is keresik a magyarázatát annak, hogyan maradnak életben az adott körülmények között a meleget kedvelő növények. A lengyelországi Dukla városka temetőjét, — ahol a második világháborúban elesett csehszlovák katonák emlékműve áll — évente több ezer turista keresi fel, hogy virágot helyezzen a hő*ök sírjára. (Németh J. felv.) A malonyai füvészkert azonban nemcsak művészien megalkotott látványosság. Az Ambrózy István örökébe lépő kutatók nyilván megszívlelték elődjük tanácsát a kertészet, a növények minél nagyobb arányú kiterjesztéséről, „tömegesítéséről". Noha a tudós báró életében is számtalan ültetvényt szállítottak az érdeklődőknek, még külföldre is, az utóbbi években számuk meghatványozódott. Csak az elmúlt 13 év alatt mintegy 300 000 ültetvény került kl Malonyáról. Legtöbb persze hazánk valamelyik városának utcáit vagy intézményeinek környezetét díszíti. Bratislava, Komárom, Piešťany és még sok-sok város ligetjének, városzöldjének készült itt a tervrajza, és innen szállították az alapanyagot is a terv megvalósítására. Bárki kérelmére ingyenes tanácsot nyújtanak, faggyal, ipari szennyeződéssel megfertőzött levegővel szemben ellenálló fák kitenyésztésén fáradoznak. Ez utóbbi feladat konkrétan a Kelet-szlovákiai Vasmű környezetének és belterületének a betelepítését célozza. A zöld növényzet ugyanis semlegesítő hatást gyakorol a tisztátalan és az egészségre ártalmas levegőre. EZEK UTÄN megint csak áldhatjuk a sorsot, hogy a derék báró elhunyta után is akadt ember, aki megmentette a kincset érő kertet az utókornak. Ez az ember Misák József, a báró kedvenc kertésze volf. Később Richtár József vette gondjaiba. Jelenleg Kovalovský Dániel irányítása alatt virágzik ismét az Ambrózy-kert, aki szinte az enyészet elől mentette meg az elhanyagolt arborétumot. míg 1954-ben a Szlovák Tudományos Akadémia védett munkahelyévé nem nyilvánították. Időnként anyagi fedezet, anyagi ellenszolgáltatás nélkül is gondoskodtak a paradicsomhoz hasonlítható arborétumról, mert mindannyiuk közös jellemvonása a határtalan természetszeretet volt. KÜLFÖLDÖN JART hazánkfiai meggyőződhettek arról, amit a nálunk járt külföldiek váltig hangoztatnak, hogy a természettel, a növényekkel, az egészséges életkörnyezet egyik fontos hordozóival mostohán bánunk. Reméljük, ez a szemlélet nem tart sokáig. Ezen fáradoznak a malonyai kutatók is, Ambrózy István örökének méltó utódai. PALÄGYI LAJOS NAPIRENDEN: az alacsony n y ugdíj ah Az elmúlt esztendő végéig hazánkban összesen kétmillió 803 ezer személy élvezte az állam nyújtotta szociális segélyek formáinak valamelyikét. Első helyen az öregségi nyugdíjak szerepelnek (1 millió 050 ezer személy), ezt követik a rokkantsági járadékok (542 000 eset), míg — számos egyéb nyugdíjformát megelőzve — harmadikként 449 000 személy özvegységl nyugdíja érdemel említést. Nem céltalan a nyugdíjak koronaértéki kimutatása egykét adatának idézése sem. Eszerint is az öregségi nyugdíjaké az elsőség, melyekre 1966 decemberéig 751 ezer korona jutott. Ezt követik a rokkantsági járadékok 652 ezer koronával. Az utóbbi években megállapított uyugdíjak általában lényegesen magasabbak az 1964 előttieknél, csupán az EFSZtagok és az önállóan gazdálkodók havi járadékai alacsonyabbak még. A sokévi gyakorlat ellenben azt mutatja, hogy a fent említett átlagok semmiképpen sem tekinthetők döntőeknek! Vegyük példaként az öregségi nyugdíjakat, melyek 18,1 százaléka (!) ezer koronánál magasabb, s a százalékarány pontosan ennyi része jut nyolcszáz — ezer korona között ingadozó járadékokra is. A nyugdíj-százalékarány további részét szemlélve kitűnik, hogy a négyszáz — nyolcszáz korona között ingadozó járadékokból van ma a legtöbb: 51,7 százalék esik ezekre. A négyszáz koronán aluli alacsony nyugdíjak az összarány tizenkét százalékát teszik ki. A legutóbb említett nyugdíjösszeget háromnegyed részben nők kapják általában a családfőnek, a férjnek, folyósított járadék kiegészítéseként. Aki nem ezen a címen kap négyszáz koronán aluli járadékot, annak bizonyára alacsonyabb fizetéskategóriák, vagy kevés ledolgozott év alapján állapították meg ezt az összeget. Az alacsony nyugdíjak kérdése az Állami Társadalombiztosítási Hivatal legsürgősebb napirendi pontjainak élén szerepel. A kormány és a pártszervezetek sürgős feladatul szabták számára, hogy 1970 ig kivétel nélkül tovább emeljék az alacsony nyugdijakat, természetesen, ahol ezt a szociális helyzet megkívánja. 1959 óta összesen 832 600 személy élvez nyugdíjemelést, s a nemrég közzétett ez idei emelés további 130 ezer járadék emelését irányozza elő. Szlovákiában így kb. további ötvenezer személy számíthat az átlagosan havi száz koronát .Jelentő 1967-es járadékemelésre. A prágai és a bratislavai társadalombiztosítási intézetekbe, eddig már mintegy 55 ezer kérvény érkezett, s a nemzeti bizottságok folyamatosan intézik a többi kérvényező ügyét is. E nyugdíjemelési akció adminisztratív részének lezárása így novemberre várható. Pillanatnyilag már csak az EFSZ-ek alapító tagjainak szociális járadékai képeznek problémát, ahol — esetenként — a nyugdíjat javasló szövetkezetek nem élnek teljes mértékben az állam nyújtotta és saját lehetőségeikkel. A következő hónapokban kerül a Nemzetgyűlés elé egy új betegbiztosítási törvényjavaslat, amely részben új járadékbiztosítási módszereket is tartalmaz. Gyakorta hallható panasz nyugdíjasok körében, hogy a napi szükségletek ára folyamatosan növekszik. Erre az észrevételre vonatkozik a CSKP Központi Bizottsága májusi plénumának határozata, mely az illetékes szervek elsőrendű feladatául tűzte ki: az árrendezésekkel egyenlő arányban rendezzék a szociális járadékokat is. Természetes hát, hogy államunk gazdasági politikájának értelmében az Állami Társadalombiztosítási Hivatal legfontosabb napirendi pontjai között szerepelnek. (mik—) 1

200 000 személykocsi-alváz • I f* , • m 0 • ^ fii fi uepkocsigyar a lathatáron Varázsa van annak, hogy egy város gépkocsigyárral dicsekedhet. Még ükkor is, ha ez a gyár félig-meddig csak a holnap zenéje. A trnavai gépkocsigyár érclt-késségé, hogy ma jobbára még csak mosógépeket, konzervipari berendezéseket és fűtőtesteket gyárt, de a város lokálpatriótái már mint kész tényről beszélnek róla. Kedvéért sok évtizedes szokásokat is feladtak. Tegnap, tegnapelőtt ha a városban azt kérdeztem: hol van itt a Kovosmalt-gyár, akkor a helyi emberek legtöbbje így válaszolt: „A Coburgot keresi...?" És megmagyarázta, hol a „Coburg", amelyen a Kovosmaltot kellett érteni. Hogy két évtized alatt miért nem lett népszerű az öregebb trnavaiak körében a Kovosmalt név, azt eddig még senki nem derítette ki. Viszont még azt se tudom, miért nevezik ma oly szívesen az üzemet „Autógyárnak". Ezt azért nem tudom, mert az átkeresztelés óta még csak néhány hét telt el. FOKOZATOSAN Hogy az eddig többnyire közszükségleti cikkeket gyártó üzemet fokozatosan gépkocsigyárrá alakítják át, azt még 1962-ben döntötték el. Akkor, amikor a Mladá Boleslav-i Gépkocslgyár megkezdte az új típusú kocsik gyártását és kiderült, hogy a gépkocsigyártást a régebbitől eltérő korszerű kooperáció alapjaira kell helyezni. Ma már világszerte újszerűen gyártják a gépkocsit. Lehetetlen annak minden egyes alkatrészét egyetlen üzemben készíteni. Ma már a Ford ls úgy szervezi a termelést, hogy a karosszériát, az alvázat, a főtengelyeket stb. mind-mind más részlegben gyártják, hogy azt később a szerelőműhelyekben szereljék gépkocsikká. Igen ám, de a csehszlovákiai viszonyok között egy ilyen együttműködés megteremtése nem lehet napok kérdése. A trnavai mosógépgyárat egyik napról a mástkra nem lehetett gépkocsigyárra változtatni. Elsősorban is a két gyártási technológia különbözősége miatt. Másként készül az autó és másként a hűtőszekrény. Az egyik anyaga nemes acél, a másiké vaslemez. A fokozatosság elve betartásának érdekében a Klement Gottwald Gépkocsigyár 1963-ban Trnavának adta át a V3S típusú kocsik alvázának gyártását. Az igényesebb technológiára való átmenetnek ez volt az első fázisa. A trnavai gyár vezetői azonban már ekkor tudták, hogy eljön az az idő, amikor az üzem kapuján kifut az első, itt készült gépkocsi. 26 000 NÉGYZETMÉTEREN Az üzemben ma már Javában folynak az átépítési munkálatok. A meglevő termelési csarnokok egy részét rekonstruálják, az új igényekhez Idomítják, de a gépkocsigyártás céljaira új termelési csarnokokat is építenek. A gépkocsigyár ebben az évben 26 000 négyzetméternyi területen kezdi meg a termelést. A Mladá Boleslav-1 Gépkocsigyár legismertebb terméke az MB-1000-es személykocsi. Szinte már meg is feledkeztünk róla, hogy az ország lakosságának más kocsitípusokra is szüksége van. Ilyen típus például az S-1202-es széria. Ezek többnyire mentökocsikként és combi-kocsikként kerülnek forgalomba. Ha az ország legnagyobb személykocsigyára továbbra is gyártaná ezt a szériát, jelentősen felaprózná a termelést, lényegesen csökkenne a fő termék — az Mte-1000-es — gyártása, ami gazdaságilag nem kifizetődő. Ebben az évben és a jövő év elején ezért Trnaván fokozatosan megkezdik az Š-1202-es sorozat néhány igen fontos alkatrészcsoportjának a gyártását. Itt gyártják majd a motort, a sebességszekrényt és a tengelykapcsolót. Első termékként majd egy bütyköstengelyés egy főtengelysorozat kerül ki a gyárból. VÉGTERMÉKÜK: A TRAMBUS A vállalat távlati fejlesztési terve szerint a gyárban fokozatosan kész autó gyártására is rátérnek. A vezérigazgatóság kísérleti telepén — a vrchlabíi konstrukciós és fejlesztési Intézetben — már elkészült a holnap kisteherkocsijának a prototípusa. A neve ma még ismeretlen, a gyárban csak trambusként emlegetik. Ez a megjelölés csak a kocsi formájára, típusára vonatkozik. Ezt a kocsifajtát előreláthatólag évi 15—18 ezres szériában fogják majd gyártani. Első tekintetre nem jelentős sorozatszám. Viszont az is tény, hogy a legnagyobb gyárak sem csak milliós szériákban gyártanak kocsit. Egyes kocsitípusokat néhány tízezres sorozatban Is szívesen készítenek, ha a piac azt mutatja, hogy ez kifizetődik. A trambus típusú kocsikra előreláthatólag a szolgáltatások fejlesztése után lesz nagy szükség, így lehet, hogy azok az említettnél nagyobb sorozatban ls készülnek majd. A kisteherkocslk 10— 15 mázsa áru szállítására szolgálnak. Ma még csak kialakulóban van a csehszlovák gépkocsiipar végleges szerkezete. Ma még szinte az összes alkatrészt maga a Mladá Boleslav-i gyár készíti és a kocsikat is ott szerelik össze. Egy-másfél évtized alatt egészen megváltozik a helyzet. Hogy a gyár 180—250 000 kocsit gyárthasson évente, egyes alkatrészcsoportok gyártásával más üzemeket kell megbíznia. Hazánk összes személygépkocsija számára a trnavaiak gyártják majd az alvázat. Az ilyen termelés már 200 000 körüli sorozatszám bevezetését teszi szükségessé. A termelés átállítását Jozef Martlrkovifi mérnök irányítja. Az alkatrészgyártás megindításáig még ezernyi problémát kell megoldania. Ilyen kérdés például a szerszámgépek beszerzése okozta gond. A gépek egy részét Mladá Boleslavból veszik át, mert a kérdéses alkatrészeket eddig ott gyártották. Azonban jelentős mennyiségű új gépet is vásárolnak. Ha a gazdaságosság úgy kívánja, külföldön is szereznek be korszerű gépeket. A megváltozott körülmények között a szakemberek iránti Igény ls megváltozik. Más a vaslemez és más az edzett acél technológiája. A szakemberutánpótlásról Jórészt maga a Mladá Boleslav-i üzem gondoskodik. Háromszázötven Trnava környéki fiatalt toboroztak néhány éve. Ma a vezérigazgatóság háromszázötven jól képzett fiatal maróst, esztergályost, lakatost és szerelőt küld vissza Trnavára, hogy azok ott megalapítsák a holnap gépkocsigyárát. Ma a trnavai gyárban még csak „melléktermék" az autóalkatrész. Ma még szinte naponta érkeznek ide hazai és külföldi kereskedők, hogy mosógépet, fűtőtestet vagy más közszükségleti cikket vásároljanak. Öt, tíz, húsz év múlva ezeket a kereskedőket majd a gépkocsiszervlzek képviselői váltják fel. Közben a gyár dolgozóinak a létszáma ls a mostani kétszeresére emelkedik. Az első szlovákiai gépkocsigyár megalapítása is egy újabb lépés a terület gazdasági fejlesztése felé. TÓTH MIHÁLY