Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-22 / 231. szám, kedd

A modern rajzműveszet mesterei SZÁZADUNK ELEJE a művé­szet pompás, nagyszerű tavasza volt. Ekkor emelkedett ismét teljes jogúvá és önálló értékű­vé az impresszionisták korában elhanyagolt rajz. Az új francia rajzművészetet szemléltető nagyvonalú seregszemle értékes anyaga a párizsi Modern Művé­szetek Nemzeti Múzeuma és több magángyűjtő tulajdona a Dosztojevszkij sori tárlati csar­nokban kerül reprezentatív ki­állítás keretében bemutatásra. A rajz „lényegében grafikai szellemű korunk" (B. Dórival) jellegzetes képzőművészeti meg­nyilatkozása. Mindig is az alko­tó kendőzetlen egyéniségét, szellemét fejezte ki, s a teremtő szikra, a művészi ötlet születé­sének spontán jelzése volt. Kö­töttségektől mentes forma, amely szabadon idézte a szán­dék igazát, a dolgokból, jelen­ségekből kielemzett, sűrített lé­nyeget. A francia művészeti kultúra több évszázados folytonosság­ra tekinthet vissza. Majd világ­viszonylatban is vezető szerep­hez jut. A ragyogó szellem, a nagy hagyományokban gyöke­rező, egyre megújuló páratlan ízlés, s az ötletgazdagság Pá­rizsban mintegy roppant gyűjtő­lencsében összpontosul. Innen sugárzik világszerte s vonza magához a különböző nemzetek művészeit. Spanyol és Japán, magyar, cseh és német nevek sorakoznak a nagy franciák mellé. Most hallatlanul mozgalmas hét évtized termésével állunk szemtől szembe. A legrégibb mű 1897-es évjelzésű, S. Vala­don tiszta vonalú aktrajza, majd Duchamp-Vlllon erős kontúrok, Maillol lendületes vonások kö­zé fogja a női test báját. Az elemző bubizmusból ad ízelí­tőt Picasso csendélete. Sajnos, hiányzik Baraque értékes toll­rajza, mely a gyűjteményből még országunk határán kívül tűnt el. Gromalre egy ünnepi pihenőjét élvező munkáscsalá­dot mutat be érzékletesen. Bis­siére 30-ból való temperáján a tengerpart forró homokjából derűsen vtllanak fel a színek. Segonzac realista tollrajzzal érezteti egy ódon francia kisvá­ros levegőjét. M. Ernst bravúros rajza költőiséggel vet papírra egy tájrészletet. A barcelonai szobrász Gonzales a frankoiz­mus erőszakos kegyetlenségére reagáló irtózatot és rémületet fejezi kl egy öreg nő aktvoná­saiban. Zadtkine plasztikai zse­nijét egyik szénrajzar jelzi. A hitlerizmustól Iszonyodó, még német nevét is levető Wols kompozíciói többértelmű formá­kat mutatnak. A század derekán Matisse szilárd, fehér-fekete tusrajza derűsen, szinte színe­sen hat. Brancusl J. Joice port­réja lényegre sűrített. A nyolc­vanéves Chagall a legnagyob­bak egyike. „Ösi palettájának" dús színeivel, a képzelet biro­dalmának „szenvedélytől fűtött gazdag formáival" tölti meg Guasát. A szocialista realizmust helyesen értelmező Plgnon köl töt átírással szólaltatja meg a mindennapok valóságát. Delau nay keringeni látszó mértani idomai szivárványos színűek. F. Légér tipikus színeiben ragyog­nak fel egy templomablak ter­vel. Bazalne elvontnak ható ve­gyes technikájú lapjából festői táj bontakozik ki. Dodeigne hajszálfinom fonalakból szövi össze aktjait. Estéve absztrakt kompozíciójának hamvas színei­vel ragad meg. Manessier Japán hatású oldott tusrajza tájél­ményből született. J. Schneider absztrakt kompozíciójának szín­kapcsolása megkapó. A Japán Zao Wou Kl leíró Jelleg nélkül könnyed, pszichológiai értékű tollvonásokkal s foltokkal szug­gerálja a légkört. Hartung pasz­telljetnek változó visszfények­től megvilágított hátterében fe­szültséget árasztó, sötét kévék ágaznak szét. A kor sokrétűségének, ellent­mondásosságának, s embere bo­nyolult problémáinak megfele­lően nem szólhatunk ma egysé­ges stílus kialakításáról. A tisz­ta művészi nyelven szóló, él­ményt adó és ösztönző rajzok alapján leszögezhetjük, hogy a valós, látási benyomásból kiin­duló festésmódtól a szélsőséges absztrakclonlzmuslg minden irányzat érvényesül Párizsban. Az elvont nem ábrázoló művé­szetet bizonyos fokig háttérbe szorítja az új flguráclő. Illetve konkrét tartalmú, a művész el­kötelezettségétől áthevített megnyilvánulások. BARKÁNY JENÖNÉ „Gyógyulást egymásnál találunk" ISMERETES, hogy már a kö­zépkorban is, majd azóta, külön­böző változatokban, kedvelt iro­dalmi műfaj volt a test és a lé­lek vitája. Mi elsődlegesebb, mi fontosabb: az életszükségle­tek kielégitése-e vagy a gondo­latok és érzelmek ápolása, csi­szolása? Ez a középkor óta hú­zódó vita később — tudvalevő­leg — a materializmus és az idealizmus ellentétében öltött újra testet, s talán csak nap. jainkban^ oldódik majd fel új szintézisben. Ilyen és hasonló töprengések egy márványtábla előtt villan­nak föl benned. Állsz Karlovy Vary- egyik sziklafalánál, s a hely szelleméből ihletetten tű­nődve olvasod az egymás mel­lett sorakozó márványlapok ve­gyes értékű szövegeit: E külö­nös és ritkán látható természe­ti antológiában Goethe elégikus verse jól megfér Jungmann szár­nyaló ódatöredékével, Dlonise román archimandrita könyörgé­se a hálás szlovák hazafiak nyi­latkozatával, de lám, egyszer­csak, a sor végén, magyar sza­vak lepik meg az olvasót. Egy vers szövege ez, sajnos, bűnösen rossz versezeté, ame­lyet a késői Arany-epigonok el­viselhetetlen modorában „Balta­zár püspök", vagyis Baltazár De­zső debreceni protestáns püspök Irt 1933-ban, hálából a gyógyító vizekért, a jótevő kúráért. Hídba ellenség a lelki világunk, Testünkre gyógyulást egymásnál találunk. Ki merem mondani — ha halok, ha élek —: A test fellebb viszi olykor, mint a lélek. Gőggel számít az ész, Isten ellen rég vét, Hős szivek ösztöne hozza el a békét. Szép Karlsbadba főttem, bús halálra váltan, Varázsos kútfőin gyógyulást találtam. Karlsbad, 1933 Az alkalmilag verselő püspök­költő dillettáns művecskéje bár­gyúságában ls meghat; mintha arra Intene, hogy a verses for­ma már eleve őszinteségre: a belsőbb, mélyebb, Igazibb embe­ri lényeg fölvillantására kész­tet. Hiszen a „költő" itt arról vall, amiről nem szólhatott nyíl­tan sem püspöki mivoltából, sem a két háború közti Magyar­ország felsőházának tagjaként. Először is megtörten Ismeri el, hogy a test és a lélek (vagy­is az anyag és a szellem) év­százados viszályában a „testé", tehát az anyagé az elsőbbség; „a test fellebb viszi olykor, mint a lélek". Másodszor pedig — és szá­munkra filozófiai vitánál is sok­kal tanulságosabban — az a fölismerés kap hangot e sajnos (Ismétlem) nagyon rossz vers­ben, hogy a „lelki világunk" Hálás emlékezésül Baltazár püspök ellenséges indulatait, vagyis ez esetben a nemzeti gyűlölködés, nacionalizmust, sovinizmust el­lensúlyozhatja a test nyomorú­ságának gyógyítása. Eljön egy pillanat, amidőn szertefoszlik, semmivé válik a mondvacsinált gyűlölet, s az ember a vélt ellen­ségeinek földjén és e föld ter­mészeti javainak hatásától re­méli (és talál is) enyhülést az elsődleges bántalmakra. Bizo­nyára e gondolatot kívánja jel­képezni a püspöki versezet fölé vésett és a csőrében olajággal szárnyaló békegalamb ls. KARLOVY VARY, lám, már a múltban ls önismeretre tanított. Nem szétválasztotta, hanem egy­máshoz közelitette az embere­ket. Ma ls összekötő, népek, nemzetek, egyének barátságá­nak egyengetője. DOBOSSY LASZLÚ Automatizált síénéqető boksák Már csak az idősebb nemzedék emlékezik az erdőkben csendesen füstölgő szénégetőboksákra. A faszénégetés ősrégi eljárás. Az emberek hosszú Ideig úgy nyerték a faszenet, hogy sátorszerű, agyagos földdel, gyeptéglával borított dom­bocskában égették el a fát faszénné. Ez az eljárás már tel­jesen elavult, mert semmi egyebet nem tudunk ezen az úton termelni, mint faszenet. Igaz, faszénre szükség van továbbra is. Számos iparág nem nélkülözheti. Faszenet használ­nak elsősorban a kohók, a szerszámgépgyárak, a lőpor­gyárak és a szénkéneggyárak. Egyes helyeken még mint ház­tartási tüzelőszer ls szerepel, a tűlevelű fákból készülő fasze­net pedig nemesacélok gyártá­sánál alkalmazzák. Hazánkban a Hnúšťa-Likíer-1 vegyiművek foglalkozik a faszén gyártásá­val. £vi termelése meghaladja a 10 000 tonnát. Ez az üzem látja el faszénnel egész nép­gazdaságunkat és nagy meny­nylséget szállít belőle számos tőkésországba ls. Az itt gyár­tott faszén minősége kiváló, ami főleg a korszerű falepár­lásl módszernek köszönhető. A fal ©pártós Említettük, hogy a boksás szenesltésnél csak faszenet nyernek, a többi termék a le­vegőbe illan. A modern faszén­gyártás ezért falepárlóban tör­ténik. Itt a faszén úgynevezett retortában készül — ezért re­torta-faszén a neve —, de ugyanakkor visszamarad a falé, amelynek mintegy 10 szá­zaléka ecetsav, 6 százaléka fa­kátrány és 2,5 százaléka nyers faszesz. Ennek a három alko­tóanyagnak a szétválasztása és desztlllálösa, majd további fel­dolgozása a falepártás és a hozzá kapcsolódó vegyi eljá­rások feladata, amelyek során több százra menő különféle terméket kapunk. A fakátrány tetőszigetelési, telítési célokra alkalmas, fő­leg épületfákat és hajófákat telítenek vele, hogy megvéd­jék a víz, a nedvesség káros hatásaitól. A fakátrányból to­vábbi desztillálással értékes fertőtlenítőszert, úgynevezett kreozotot kapunk, valamint több fontos gyógyszer alkotó­részét. A faszesz ugyancsak igen sokféle vegyi gyártási el­járásnak az alapeleme. Mint fontos oldószer nélkülözhetet­len segédanyag, de különböző festékek, gyógyszerkészítmé­nyek is faszesz segítségével készülnek. Kiinduló anyaga a formaldehid gyártásának — amit 40 százalékos vizes olda­tában formalin néven Ismerünk — és a formaldehid segítségé­vel ismét továbbbl vegyi anya­gokat, különösen cserzöanyago­kat állítanak elő. A formalin és származékai pedig értékes fertőtlenítőszerek, s a mű­anyaggyártásban is nagy szere­pük van. A falepárlás másik két fon­tos származéka a metilacetát és az aceton. Mindkettő kiin­dulópontja további fontos ve­gyi gyártmányoknak. Az ace­ton különböző lakkok, aztán a nltrocellulóz és az acetiléngáz oldószere. A metilacetát segít­ségével altatókat, lázcsillapító­kat állítanak elő, hogy egy is­mertebb gyógyszert említsünk: az aszpirin is acetilszalicilsav, tehát a falepárlásnak egyik végső terméke. Végül a falepárlás egyik át­meneti termékével, az ecetsav­val ls érdemes foglalkoznunk. Használják az ecetgyArtásban; vegyi származékai közül fon­tosabbak a különböző festékek — ólomsárga, ólomfehér —, az ólomvíz néven ismert orvosi borogatószer stb. Megfelelő eljárással — amely eltér a rendes falepár­lástól — a fából cukrot is lehet előállítani, csak a gyár­tás költséges. Svájcban a má­sodik világháború alatt, mint­hogy a hadviselő országoktól cukrot nem tudtak vásárolni, nagyobb mennyiségben gyár­tottak fából cukrot. A fa további ajándékai A Hnúšfa-Likier-1 vegyigyár­ban a közel százmilliós beru­házással felépített falepárló retortából kikerülő anyagok számos további termék gyártá­sát is lehetővé teszik. Vala­mennyinek az ismertetése sok helyet foglalna el, ezért csak a legfontosabbakról emléke­zünk meg. A cementálás olyan kohásza­ti eljárás, amellyel a kis szén­tartalmú, lágy acélok felületén nagyobb széntartalmú, kemé­nyebb és ellenállóképesebb 1— 2 mm vastag felületi réteget alakítanak kl. A cementálandó darabokat tűzálló acélszek­rényben eementálószerbe (szén leadására képes anyagokbaj ágyazva 880—940 C fokra Iz­zítják. A falepárlás során ke­letkező anyagból cementálópo­rokat gyártanak, amelyek sok­kal hatásosabbak, mint a gáz­nemű vagy cseppfolyós cemen­tálószerek. Egy óra alatt 0,12— 0,15 mm vastag réteget hoznak létre a munkadarabokon. A paraforntaldehid mint fe­hér poranyag kerül kl a gyár­ból, érezni rajta a formaldehid csípős szagát. Műanyagok gyártására használják, szerves szintéziseket tesz lehetővé a fényképészett iparban, ahol a lemezeket és fényképészeti pa­pírokat ls ezzel keményítik. (d- M Tanu!ékony-e az élettelen anyag? A TUDÁS ALAPJA az emlé­kezőtehetség. Emlékezés nél­kül tetteink tudatlanok volná­nak. Születésünktől fogva re­gisztráljuk érzékszerveink se­gítségével a környezetből fe­lénk Irányuló hatásokat, össze­kapcsoljuk őket, tanulunk. Bemegyünk a péküzletbe és vásárolunk két zsemlét. Kell ehhez tudás, emlékezőképes­ség? Éhesek vagyunk — ez velünk született reflex. De hogy ezen segíthetünk magunk is (a kisgyermek például sir), az a tapasztalat, másképpen az emlékezet, tudás dolga. Hason­lóképpen nem tudtuk születé­sünkkor — tehát megtanultuk és emlékezünk rá —, hogy a zsemle ropogós, jó Ízű, a pék­üzletben kapható, harminc fil­lérbe kerül, két zsemle ára kétszer harminc, azaz hatvan fillér stb. Ebből a mindennapi példá­ból láthatjuk, hogy még a leg­egyszerűbb tetteinkhez is szük­ség van az emlékezetre. De ml voltaképpen az emlékezőtehet­ség? Érzékeink segítségével tu­domást szerzünk a körülöttünk történtekről. Ezeket az impul­zusokat az agyunk raktározza el, éspedig minél gyakoribbak és intenzívebbek a benyomá­sok, annál mélyebben, erőseb­ben. Ezt a képességet egyes kutatók az óriás molekulájú anyagok átalakulásával, mások elektromos impulzusok hatásá­ra történő rétegváltozásokkal magyarázzák. Valószínűleg több komponens együttes hatá­sáról van szó. Impulzusok hatására történő rétegelváltozások előfordulnak azonban szervetlen anyagok­ban ls. Tud tehát a szervetlen anyag ls tanulni, emlékezni? Ha a gyúrható lágyságú, képlékeny agyagba mélyedést csinálunk, majd újból kisimít­juk úgy, hogy kívülről semmi­lyen különbség se látszódjék, az agyagban mégis megmarad a benyomás „emléke". Ha az agyagot kiégetjük, a mélyedés újból előlép, mégpedig annál jelentősebben, minél többször volt azon a bizonyos helyen benyomva. A benyomás a belső mlkrokristályok átrendeződését vonta maga után, s ez az utó­lagos kisimítás után is bizo­nyos fokig megmaradt. Hogy mennyire, az egyebek között az agyag részecskéinek nagy­ságától is függött. Az agyag tehát „tanulékony" volt. Hasonló eredménnyel járt a békák Idegeinek (élő anyag) vizsgálata. Kiderült, hogy az idegszálak rétegszisztémákból állanak, amelyek az Idegen át­futó elektromos Impulzusok hatására megváltoznak, és így képesek az elektromos informá­ciók rögzítésére. A két példa összehasonlítá­sából kitűnik, hogy az élő és az élettelen anyag hasonlóan reagált az impulzusokra. Ezzel összefüggésben érdekes kísér­letről számol be dr. Weiss müncheni professzor, amelynek során a „múlt" bizonyos vegyi reakciók Irányát is meg tudta határozni. Egy óriás molekulá­jú anyaggal, az n-Dodecylam­monlum-Alglnáttal kísérlete­zett, amely képes környezeté­ből vizet. Illetve alkoholt fel­venni. Hogy e kettő közül me­lyik folyadékot használja fel, az a „múltjától", mondhatnók, a tréningjétől függ. Ha az anyaghoz néhányszor csak al­koholt juttatunk, az később ak­kor ls az alkoholt fogja előny­ben részesíteni, ha ugyanak­kor jóval több víz ls fog ren­delkezésére állni. Az „emlék" két-háromszori „tanítás" után csak néhány percig tart, de ti­zenegyszeres ismétlés után már kb. két évigl Pontos vizsgála­tokkal kimutatták, hogy az al­kohol vagy a víz hatására az óriás molekula rétegformája különböző módon megváltozik és az információk ezen az ala­pon rögzítődnek P. G. A legnagyobb aerodinamikai alapút Az USA-beli Atlanta városa mellett létesQlt ez a szokatlan méretű kísérleti alagút, amelyet a Lockheed társaság helye­zett üzembe. A repülőgépek mozgása közben fellépő légáram­latok és egyéb aerodinamikai Jelenségek vizsgálatára szolgá­ló épület több mint 111 méter hosszú és 36 méter széles. A légáramlást egy csaknem 12 méter átmérőjű légcsavar hoz­za létre, amelyet 9000 lóerős motor hajt. Az új alagútban két vizsgálóhely van a helyből felszálló repülőgépek számára. 1967. VIII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom