Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)
1967-08-19 / 228. szám, szombat
| HÉTVÉGI HtRMAGVARAZATUNK Fokozódik a hatalmi versengés A Szvirszk nevű szovjet kereskedelmi hajó ellen elkövetett „vörösgárdista" támadás ismét Kínára terelte a figyelmet. A magukat „vörösgárdistáknak nevező éretlen gyerkőcök felsőbb segédlettel kitombolták magukat. Mindez Mao Ce-tung őrjöngésig űzött kultusza jegyében történt. Látszat... Edgár Snow, a nemzetközileg elismert amerikai Kína-szakértő, Mao Ce-tung személyes jóbarátja nemrégen találóan jegyezte meg: „A mat Kínának nincsenek szakértői. Van néhány tájékozottnak tartott ember, aki tudja, hogy többé-kevésbé semmit sem tud Kínáról". A kínai állapotokról ugyanis sem rövid cikkben, sem hosszabb tanulmányban nem adhatunk kimerítő magyarázatot, mert nemcsak nem ismerjük Kínát, hanem azért is, mert e földrész titokzatos arcú népe napjainkban még inkább magába zárkózott, nehéz megtalálni a kínai ember lelkét. Ma már nem adnak hozzá kulcsot sem Lin Ju-tang, sem más 'kínai Írók és tudósok művel, amelyek afféle hidat akartak verni az ősi föld és az európai civilizáció között. Ám az európai ember tökéletlen Kína-ismereteit tekintve is megállapíthatjuk, hogy Kína már nem Kína, azaz egy idő óta elvesztette arcát. A pekingi kormányzó csoport, Mao Ce-tung klikkje nemrégen a „nagy kulturális forradalom" néven elindult anarchista mozgalom évfordulóját ünnepelve olyan közleményt adott ki, hogy vereséget szenvedtek Mao ellenfelei, győzött a „kulturális forradalom", s a „kínai Hruscsov", azaz Liu Sao-csi államelnök teljesen elszigetelődött, elvesztette befolyását, s a „tömegek" bíráskodni akarnak fölötte. Itt álljunk meg egy pillanatra. A kínai „forradalmi gyerkőcök" által terjesztett faliújságok, de a hivatalos közlemények nyelvezete is nagyon gyakran olyan furcsán megfogalmazott kitételeket tartalmaz, amelyeket a rejtelmes kínai lélek sajátos megnyilvánulásaiként magyarázhatnánk, ha a személyi kultusz kínai változata nem hasonlítana olyan feltűnően az istenként tisztelt császárok kultuszára. Most ünnepelték Mao nagy „úszást rekordjának" évfordulóját is. A jelzők, amelyekkel a „bajnokot" és „bajnoksága" helyét illették feltűnően hasonlított az „isteni Buddha" és más ázsiai szentek és istenségek jelzőire. Ugyanakkor a Mao legádázabb ellenségének kikiáltott Liu Sao-csi nevét sohasem ejtik ki, vagy a mint már említett „kínai Hruscsovként", vagy „a párt hatalmon levő első számú ellenségeként" emlegetik. Miért? Osi ázsiai vallási kultuszok hagyománya Itt ls fellelhető. Voltak népek, amelyek Isten nevét csak körülírva merték kiejteni, s voltak népek, amelyek az ördög nevét nem merték kiejteni. Talán Liu Sao-csit is sátánnak gondolják a félrevezetett, fanatizált „vörösgárdista" tömegek? Napjaink eseményei azt bizonyítják, hogy Mao klikkje korán akarta ünnepelni győzelmét. Miután a „vörösgárdisták" és a velük gyakran vetekedő „forradalmi lázadók" a szocializmus ügyéhez hű és ragaszkodó, a pártot odaadóan szolgáló és becsületesen gondolkodó funkcionáriusok egész sorát eltávolították az ország politikai és gazdasági életéből, de semmi pozitívumot elérni nem tudtak, Mao minden bizalma a hadseregben volt. A tudományos gondolkodás, a marxista politikai és gazdasági szemlélet helyett a hadseregtől várta a kínai bajok orvoslását. Szem elől tévesztette azt a tényt, hogy a hadsereg nagy előnyét, a szervezettséget kihasználva ugyan rendet tud teremteni az anarchiában, véget tud vetni a dologtalanul országszerte csavargó, zavargó, destruáló fiatalok „népvándorlásásának", a gazdasági élet feladatainak megoldására azonban képtelen. Viszont kebelbarátja, és most már hivatalosan is megerősített „trónörököse* Lln Piao révén biztosan maga mellett tudta a hadsereget, legalább is mostanáig így festett a helyzet. ... és valóság Amikor Mao Ce-tung a „nagy ugrás" és a „népi kommúnák" általa szorgalmazott téves politikájának csődjét látva több mint egy éve meghirdette a „tüzet a vezérkarra" jelszavát, azt hitte, örökre félreállítja az útból bírálóit, akik a téves politikai elképzelések korrekcióját követelték. Félreállították a párt Központi Bizottsága tagjainak több mint kétharmadát, a Politikai Bizottság és a titkárság tagjainak többségét, köztük Ismert vezető politikusokat: Liu Sao-csit, Csu Tét, Csen fünt, Teng Hsziao-pinget, Peng Tö-huajt, Ho Lungot, Peng Csent, Teng Csut, Ulanfut, Lo Zsuj-cstnget s másokat. Az eredmény: a párt munkája ennek következtében megbénult, de Mao ellenzéke továbbra ls létezik, s minél tébolyítóbb akciókat szül a Mao-kultusz, annál érezhetőbb. Mao a „vörösgárdisták" segítségére kivezényeltette a hadsereget. Ám kiderült, hogy a hadsereg sem egészen megbízható. A nyáron Vuhanban, Nankingban, Csöcsiangban, Honanban, Szecsuanban, Liao ninben, Kantonban s más tartományokban kitört lázadások nak katonai bázisa Kantonban volt. A hadsereg egy része ugyanis csatlakozott a milíciák soraiba szervezkedő elégedetlenekhez, s így született meg a Hősök milliója nevű felkelő. Mao-ellenes szervezet, amelynek a megmozdulását a hadseregnek ágyúkkal kellett levernie. Mao Ce-tungnak az az elképzelése, hogy a párt- és közigazgatási Irányítást új, a „vörösgárdisták", a hadsereg és a régi „bűnbánó funkcionáriusok" so raiból szervezett ún. forradalmi bizottságok vegyék kezükbe, nagy ellenállásba ütközik. Kína 27 tartománya közül csak hét ben alakultak ilyen bizottságok s fennáll az a veszély, hogy a pekingi hatalmi téboly továbbterjedése esetén ezek a tartományok lassan önálló „fejedelemségekké" válhatnak. Polgárháború vagy konszolidálódás? Lin Piao, aki ma már korántsem nevezhető csak szürke eminenciásnak, nemrégen úgy nyilatkozott a helyzetről, hogy Kínában polgárháború van ágyúk nélkül. Igaz, Mao klikkje az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt helyez a békésebb Jelszavakra, mint például „használjuk a szó és a toll fegyvereit", ám ez a taktika ls csak azt bizonyítja, hogy erősödik a Mao Cetung politikájával szembeni ellenzék. Ezzel magyarázható, hogy nem merik fizikailag bántalmazni vagy megsemmisíteni Liu Sao-csit és követőit. Belpolitikai téren a megoldatlan nehézségek a gazdasági életben mutatkoznak. A kínai ipar tavaly csak annyit termelt, mint 1957-ben Mindössze 185 millió szemes terményt gyűjtöttek be, annyit mint tíz évvel ezelőtt, viszont a lakosság legalább százmillióval szaporodott. Egy kínai dolgozó étlag keresete 40—50 jüan, vagyis mintegy 300—370 korona, de egy hattagú családból legfeljebb ketten keresnek. A nehéz megélhetés, ugyanakkor afféle maocetungi aszketizmus, a legelemibb igényekről való lemondás erőszakos propagálása csak fokozza az elkeseredést. Viszont vannak kínai milliomosok is, akik osztalékot kapnak az államtól, igazgatják régi gyáraikat és külön kasztot alkotnak, amelyet még a „kulturális forradalom" vihara is megkímélt. Mao Ce-tung jövőre a pártkongresszus összehívását ígéri. Nyilván nem gondolja komolyan, mert tudja, hogy klikkje kisebbségbe kerülne, de azt hiszi, a kedélyek lecsillapodását talán elérheti az üres ígérettel. LŐRINC! LASZLO PÁRATLAN ESET A bátor • . // // ejtőernyős A repülőgépbe öt ejtőernyős szállt be. Közöttük volt Jiŕí Šimíček közkatona is, az egység egyik legjobb katonája. Ez most már a hatodik ugrása lesz. A repülőgép a kiképzési tervben megjelölt térség fölé érkezett. Az ejtőernyősök kísérője — VondráCek őrvezető — másodpercenként „küldi le" a katonákat. Šimíček harmadiknak ugrott... És borzalmasat ordított. Közvetlen közelében lebegnek bajtársai. Látja, ahogyan fejük fölött kinyílnak az ejtőernyők, ö azonban nem követheti bajtársait, vastag kenderkötél csavarodott jobb csuklója köré. Ez az ún. vontatókötél, amely minimálisra csökkenti az ejtőernyősök kockázatát és a biztonság érzését adja nekik. A repülőgép másodpercenként 80 méteres sebességgel szeli a levegőt és maga után vontatja a katonát. Bal kezével rohamkését keresi, s el akarja vágni a kötelet. Többször megkísérli. Minden hiába. A légáramlás borzalmas erejű. A hurok egyre szorosabbra húzódik össze, és elviselhetetlen fájdalmat okoz. Az erős széllökések ide-oda dobálják. Elgyengült bal kezéből kihull a rohamkés. A repülőgépben már észrevették, hogy egy ejtőernyős függ a gép törzse alatt. A parancsnok, s a többiek szempillantás alatt megállapították, hogy csupán négy ejtőernyő ereszkedik a földre. Az ötödik ejtőernyős eszerint a gép törzse alatt maradt... A repülőgép csökkenti sebességét. Kampóval visszahúzzák. Valamennyien lázas sebességgel dolgoznak, már csaknem elkészítették a kampót. Csak az a fiú tartson ki valahogyan . .. Nem tartott ki. A repülőgép mögött kinyílt az ejtőernyő. Šimíček leereszkedik a földre. Most már könnyen vonhatják be a köteleket a repülőgépbe. Ám a következő pillanatban megborzadt a repülőgép legénysége ... Šimíček egy erdő közelében, egy magas fán maradt függve. A nem messze tartózkodó Václav Souček nyugdíjas megfigyelte és lélekszakadva futott az erdőhöz. — Kezeddel taszítsd el magad a fától és lendülj neki néhányszor — Nem lehet... Nincs kezem ... — Máris segítségért futok. A közelben katonák voltak. Krob közkatona felmászott a fára. Šimíček lassan leereszkedett a földre. Csuklóban leszakadt a jobb keze, de a sebe alig vérzik. Nyugodtan szállt be a mentőkocsiba. Amikor a repülőgép is leszállt, a legénység azonnal odaadta az orvosnak Šimíček kesztyűs jobb kezét. Az orvos kivette a kesztyűből a kezet, s a fertőtlenítő készülékbe tette. Reméli, hogy „vissza lehet varrni" a fiú kezét. Bratislavában nemrég sikerült egy ilyen műtét, és másutt is. Remélni kell... Csak 90 perc telt el Šimíček ejtőernyős ugrása óta, és már a műtőasztalon fekszik. Am a sebészorvosok műtét közben megállapították, hogy a csuklóban annyira összeroncsolódtak az idegek s az erek, hogy most már nem lehet a kezet visszailleszteni. Šimíček esetéhez hasonló még nem fordult elő az ejtőernyös-sport s az ejtőernyős szolgálat történetében. Az ejtőernyősök már évek óta az említett módon ugranak, s így ugrott már sok ezer fiatal katona, de ez még nem fordult elő a szovjet szakemberek véleménye szerint sem. Ez az eset szinte megmagyarázhatatlan. Šimíčeknek a tragikus eset előtt kedves lányismerőse volt. Helyesebben: nemcsak volt, hanem van is. A kislány Valašské Meziŕíčíbôl utazik Prágába, hogy meglátogassa a kórházban. A szerencsétlenség nem vet árnyékot boldogságukra. Boldogok, mert szeretik egymást ... Köztársaságunk elnöke a nemzetvédelmi miniszter javaslatára a „Bátorságért" éremmel tüntette ki Šimíček közkatonát. VALAMI NINCS RENDJÉN § Az emberiség történelmi fejlődése tanúsítja: a munka tette ^ az embert emberré. ^ Az ősember barlangjából indult el, utódai már a világűrt § ostromolják. ^ Ifjú nemzedékünket a munka becsületére neveljük az is§ kola padjaiban és otthon, a munkát tudományos mugkákban és munkaértekezleteken dicsőítjük. De valójában megbecsüljük-e az ember munkáját? Egy esti Duna-parti séta alkalmából fiam tette fel a kérdési: miért nem világítanak a parti lámpák, miért sötét a szép Duna-part? Elmagyaráztam neki, amit én is csak úgy tudtam meg: a lámpákhoz vékony kábelt szereltek fel, nem bírja a megterhelést... — És ezt előre nem tudták? — kérdezi ő, a negyedikes kisdiák. Mondjam, hogy ezt nehéz kiszámítani akkor, amikor űrhajók pontos találkozását is kiszámítják ... Vagy mondjam, hogy hanyagság? Mert a betonba épített kábelt most veszni hagyják, az új, faragott kerítés mögött vascsöveket raknak le és ebbe húzzák bele az új kábeltl Mit gondolhat a gyerek azokról, akik e hibát elkövették, mikor az iskolában, otthon állandóan, a legkisebb hibáért is — a legjobb esetben — a lelkére beszélnek ... Tény, hogy a befektetett munka kárba veszett és munkát, emberi energiát kell pazarolni a hiba orvoslására. A vár alatti új negyed első három toronyháza előtt tavaly ősszel két-háromszáz méter hosszú árkot ástak, de nemsokára nehéz teherkocsik érkeztek és betemették. .. Néhány nap múlva újra megjelentek a csákányos emberek és az árkot újra kiásták ... A munkára felügyelő embert kérdezem, nem lehetne-e ugyanezt egyszeri munkával elvégezni? Megvonja a vállát: én csak felsőbb utasítást teljesítek. Napok múlva — ezt is felsőbb utasításra — lefektették a kábeleket és a különféle színű vékony huzalokat napokon át kötözgették a szakemberek. És az új házban megszólaltak a telefonok ... Igen ám, de tavasszal újra csákányos munkások érkeztek és a lefektetett kábelektől tíz méternyire — a házakhoz közelebb — újabb árkot ástak. Mert időközben „rájöttek", hegy az utat szélesítik és a már lefektetett kábelek rossz helyre kerültek. Öt-hat ember ásta az árkot, azután napúkon, sőt heteken át kötözgették össze a száz meg száz vékony h'izalt. Hát a két-háromszáz méteren lefektetett drága kábelekkel mi történik? — Ugyan kérem, ott hagyjuk a földben, hisz a felszedésük többe kerülne, mint az értékük ... Újra megszólaltak a telefonok. Szóltak is addig, amíg a házak környékén meg nem jelentek a nehéz földgyaluk. Megkezdődött a környék rendezése. És Ismét elnémultak a telefonok. Egy hónap alatt háromszor is. Az utolsó elnémulás hetekig tartott. Minden nap reklamáltam a központban. Kedves női hang minden esetben közölte: Kérem, feljegyeztem. A kilencedik alkalommal megkérdeztem, mi történik a feljegyzéssel. A panaszosztályra utasított. Egy unott férfihang közömbösen válaszolt: Tereprendezés közben a gépek szétszakították a kábeleket... — De ezért csak felelős valaki? — Mit beszél maga felelősségről?! Az építővállalat rendszeresen fizeti a kártérítést! — Kinek? — A postának. — És az ügyfél? A károsult ügyfél, aki ennek következtében drágán fizetett telefonját nem használhatja? —• Mit az ügyfél? — hördült fel. — Az érvényben levő rendelkezések értelmében nincs joga semmi kártérítésre! Különben, tessék ... Ügyfél? Egyén? Ugyan kérem... A vállalat megköveteli a kártérítést. A másik vállalat ezt meg is fizeti. A pénz folyik, hisz az állami vállalat bírja. A hibák ismétlődnek. Egy-egy elvégzett munkafolyamat kétszeres, háromszoros energiakifejtést, időt követel. De ml ezt szemrebbenés nélkül tűrjük. Az építővállalat figyelembe se veszt a posta tervrajzait, amelyen a kábelek helye fel van tüntetve. Nem csoda, ha a telefonok felszerelése a városban hosszadalmas, mert egy-egy elvégzett munkát kétszer-háromszor kell utólag helyrehozni. Az így kifejtett munkával új értékeket teremthetnénk, de az erőt és eszközöket leköti a hibák helyrehozása. Olyan hibáké, amelyek hanyagság, nemtörődömség, rossz szervezés eredményei. Hát ezt magyarázzam meg a fiamnak? Hogy ez az a megénekelt, dicsőített emberi munka? Ez a munka viszi előre társadalmunkat és az egész emberiség ügyét? Vagy azt, hogy egy édesanya éjszaka idején, nyakában vitte beteg gyermekét másfél kilométernyire — Szlovákia fővárosában! —, mert a telefon nem működött és se orvost, se taxit nem hívhatott!? Nem, ezt nem mondhatom. Mert valahol valami nincs rendben. Nem beszélhetünk a munka — és a munkát végző ember — megbecsüléséről ott, ahol az emberi munkát pazarolják. Nem beszélhetünk mindaddig, amíg erélyesen nem verjük béklyóba az intézményesített felelőtlenséget. ZSILKA LASZLO Tízszázalékos kedvezménnyel Bojnicére A bojnicei állatkert tavalyi látogatóinak száma meghaladta a 340 000 személyt. Idén augusztus közepe táján már 200 000 látogatója volt az állatkertnek, és ha továbbra is ennyire kedvez az időjárás, a nyár és az ősz további tömegeket vonz ide. A kirándulók csoportjain, külföldi társasutazások résztvevőin kívül feltűnik e napokban a földművesszövetkezetek dolgozóinak egy-egy csoportja, akik a nyári munkálatok elvégzése után utaztak Bajmócra pihenni, fürdeni, múzeumot nézni és az állatkertben szórakozva tanulni. A vadaspark régi barátai is sok újdonságot látnak Itt. A PrzewalszkI ősvadló-párnak csikaja lett. Tavaly óta felépült a hatalmas sasröpde, amely a medvevár felett magasodik. A brnói állatkertből e napokban egy fiatal jegesmedve-pár érkezett. Az érdekességeket azonban igen nehéz lenne így elsorolni. Tekintve, hogy közeleg a tanév, a bojnicei állatkert kapcsolatot keres a közeli és távolabbi járások iskoláival, hogy biztosítsák a tanulók őszi kirándulásai keretében a rendkívül tanulságos és amellett érdekfeszítő állatkerti sétákat. A szervezett iskolai csoportok 10 százalékos kedvezménnyel kapnak belépőt. Az állatkert a pedagógusok és tanulók érdeklődésének felkeltése és fenntartása érdekében rendszeres közleményeket ad ki majd a tanév folyamán és az érdekköröknek módszertani és szakmai tanácsadással szolgál, amennyiben valamelyik iskola Szlovákia bármely városában vagy községében ilynemű együttműködésre kész. (nt)