Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-18 / 227. szám, péntek

SOMOGYI MÁTYÁS: 4. Lengyel nyár nyári hónapokban Lengyelországban is rengeteg a külföldi. Varsóban, a Marszalkowska, a Krakowskie Przedmiescie, vagy a forgalmas ferozolimskie utcán éppúgy, mint a krakkói Wawelban, vagy a Balti-tenger partján levő Sopotban, megállóval — a Földközi-tenger, Francia- és Olaszország. A montreali világkiállításra is több lengyel turistacsoport utazik. A különböző nemzetközi tudományos kongresszusokra évente ezernél is több lengyel tudós, ssakember utazik külföldre. Nagyon népszerűek a 2—3napos autóbuszkirándulások Prágába és az NDK városaiba, de ezekre inkább az őszi és a téli hónapokban kerül sor. GYÖNYÖRŰ HAZA! TÁJAK Természetesen nem minden lengyel tölti szabadságát külföldön — a többség odahaza pihen. Lengyelország — területének nagyságát (312 520 négyzetkilométer) tekintve — Európa hetedik országa. Noha területének 90 százaléka síkságnak mondható, a természet itt sem fukarkodott a gyönyörködtető tájak, ÚTOFÁJDALMAK Vigyázz a szavakra, ha nem tudod kivel beszélsz szinte egymást érik a külföldi turistacsoportok. Oroszok, angolok, franciák, magyarok és természetesen csehszlovákiaiak. Amikor Poznanból Gdaňskba utaztam, útitársaim franciaországi lengyelek voltak. Megható volt látni, hogy mennél közelebb kerültek a szülőföldhöz, útjuk céljához, az arcukon valamilyen rendkívüli izgalom kifejezése jelent meg. Sokak szemében könny csillogott, amikor megpillantották a gyermekkorban elhagyott szülőföld ismert tájait. EGYRE TÖBBEN NYARALNAK KÜLFÖLDÖN De nemcsak „befelé" nagy a turistaforgalom. Az ORBIS (a mi ČEDOK-unknak megfelelő utazási iroda) hivatalaiban rendkívül élénk a forgalom. A szabadságukat külföldön töltő lengyelek száma évről évre emelkedik. Az ORBIS propagandaosztálya vezetőjének tájékoztatása szerint 1967-ben kb. 50 ezer lengyel vesz részt csoportos külföldi utazáson. Ehhez járul még a Csehszlovákiával és a Német Demokratikus Köztársasággal megkötött turistakonvenció keretében a két szomszédos államba utazók száma, valamint a magánutazók sokezres tábora. Tavaly csak a magas-tátrai turistaövezetben több mint 70 000 lengyel turista lépte át a csehszlovák—lengyel határt. A lengyel külföldi turisztikára is jellemző, hogy tavaly és az idén is, az érdeklődés a melegebb éghajlatú balkáni országokra irányult. Csökkent a Csehszlovákiába és Magyarországra utazók száma és aránylag növekedett a Bulgáriába, Romániába és Jugoszláviába utazó lengyelek száma. Ogy látszik, a Balti-tenger hideg vize után jólesik az Adriai-, a Földközi-, vagy a Fekete-tenger hullámaiban fürdeni. A lengyel tengeri kikötők lehetővé teszik, hogy az ORBIS hosszabb külföldi hajókirándulásokat is szervezhessen. A hajók célja — természetesen több tóvidékek kialakításában. A síkságokon lakó lengyelek számára bizonyára nagy élményt jelent a Kárpátok és a Beszkidek vadregényes vidékének megtekintése, vagy a Balti-tenger hűs hullámainak élvezete. A Mazuri-tóvidék gyönyörűségéről, romantikájáról a lengyelek éppen olyan lelkesedéssel, szeretettel és áhítattal beszélnek, mint pl. a magyarok a Balatonról, a Hortobágyról, a szlovákok pedig a Magas-Tátráról. — Lengyelországban vannak olyan szűzterületek, amelyek a városi ember számára a teljes kikapcsolódást tudják biztosítani. Érintetlen őserdők, amelyek mélyén tiszta vizű tavak csillognak és ahol a pompázó természet kora tavasztól késő őszig gondoskodik arról, hogy az odatévedt ember gyönyörködhessen a növény- és az állatvilág primitív, de nagyszerű gazdagságában — mondta Teofil Lisiecki varsói ismerősöm, aki nagyszerű ismerője hazája természeti szépségeinek. ISMERD MEG HAZADAT Kéthetes lengyelországi utazgatásom alatt meggyőződhettem arról is, hogy ebben az országban rendkívül nagy figyelmet szentelnek annak, hogy az ifjúság és az egész lakosság megismerje hazájának nevezetességeit, tájait és történelmi emlékeit. Poznaňban, Krakkóban, Varsóban, Lesznón és mindenütt, amerre jártam, 20—30 főnyi fiatalokból álló csoportokkal találkoztam. Nagyobbrészt iskolások voltak, akik szünidejük egy részét országjárássál töltötték. Az „Ismerd meg hazádat!" jelszó itt természetes kötelességnek tűnik. Évente több százezer fiatal lengyel ismerkedik meg a lengyel múlt, a szabadságért vívott küzdelem, az antifasiszta ellenállás és a munkásmozgalom eseményeinek színhelyeivel, az ország természeti szépségeivel. Az így szervezett turisztika bizonyára elmélyíti az ifjúság vonzalmát a hazai természet, a sport, az utazás és a honismeret iránt. C ájhat egy seb huszonkét év • múltán? Egy izomszövetbe benőtt repeszdarab évtizedekig érezteti jelenlétét. Légköri zavarok, frontátvonulások idején „az amputált kar is fáj néha". A hegyekben szerzett reuma évtizedekig kínoz. Lőtt .seb, akármilyen szépen begyógyult is, fel-felsajog ... Koch Emil ujjai ritkán fájnak. Ogyszólván ügyet sem vet erre a fájdalomra. Legfeljebb hümmög egyet, s megállapítja: „Időváltozás lesz". Aztán végzi tovább a dolgát. Fiatalos testtartású ember, abból a fajtából, amely ötven felé sem pocakosodik. Alacsony termete van, gesztenyeszínű haját ezüst csíkok szőtték át. Mások beszédére gondosan ügyel, igyekszik pontosan megérteni, mit mondanak neki. Aki szóba elegyedik vele, azt a benyomást szerzi, hogy hálás hallgatóra talált. A munkahelyén ügybuzgó, segítőkész, a szabályok, előírások betartására kínosan ügyelő embernek ismerik. Ügyfelei ismerik nevét, beosztását, irodájának ajtószámát. Mindez nagyon kevés ahhoz, hogy véleményt mondjanak róla. Mégis mondanak. Háta mögött is, szembe is. Intrikák, fúrások, pletykák nem érintik kínosan. Ha ő egyszer szabályszerűen járt el — és szabályszerűen jár el —, akkor mindez csak üres fecsegés, s így nem okoz neki fejfájást. Rosszabb a helyzet, ha meggondolatlan, indulattól fűtött ostoba szavakat vágnak a szemébe. Márpedig azon a poszton, ahol dolgozik, semmi sem védi meg az indulatok kitörésétől. A lakáshivatal vezetője ő. És ehhez nem kell magyarázat. Évekig, évtizedekig egyazon ^ poszton. Házkezelőségek, lakásjavítások, lakáskiutalási határozatok. Minden egyes eset külön problémarengeteg. A lakáshivatalból mélyen belelátni az emberek életébe. Dicsekedve, köszönettel nem járnak ide az emberek. Csak panasszal, kérvénnyel, a lakásügy gyors elintézését sürgető nehézségekkel. A lakáshivatal vezetője, elhanyagolt otthonok, düledező, rossz lakások látogatója. ÉrkeA KÖZELMÚLTBAN a kiskéri szövetkezet (lévai járás) tagsága is megtartotta az aratóünnepélyt. Nem túlzás állítani róla, hogy egy kisebb évzáró gyűlésnek is beillett. Értékelték a félévi munkák eredményeit, ám előadódott benne olyan megjegyzés is, mint például a nagy borjúelhullás, az egyes tagok részéről az indokolatlanul sok betegeskedés stb., amit ünneprontóként is vehetett volna az 'ember. Jóllehet a fegyelem megtartása szempontjából szükség volt rá, mert ahogy Rybár József elnök példázgatta, az utóbbi évek fegyelme térítette helyes kerékvágásba a közöst. — Akik a múltban csak tengődtek, most kitüntetésben részesültek — említette ugyancsak az elnök. ÉRTHETŐ, hogy a munka sikeres befejeztével az élenjárókat kitüntetik. Ebben az esetben azonban többről volt sző. Az idős Abafy András, Hudec István meg a többi alapító tag, akik annak idején csak háromkoronás munkaegységért dolgoztak, most, a jobb napok idején erkölcsi elismerésben is részesültek. Mindenkinek jólesett az idősekről való megemlékezés. A fiatalabbak talán azt is gondolták, hogy egyszer majd őket is így értékeli a következő nemzedék, mert amint mondják, a kiskéri szövetkezetben idős vagy fiatal egyaránt szorgalmasan. a gazdaság fellendítése érdekében dolgozik. És ezért is lehet állítani, hogy a közös életét illetően szebb napokra virrad. — A mocsári húszhektáros zése valamely kérvényezőhöz arra ösztönzi az ügyfelet, hogy a lehető legborűsabb színben állítsa be helyzetét, a legroszszabb oldaláról mutassa be lakását ... A hosszú évekig tartó panasztömeg, az élet borús oldalának állandó látása idegőrlő, érzéseket bénító nehéz munka. Lehangoló dolog állandóan panaszokat hallgatni. Mégis kibírható. Az ember előtt ott fekszik a hatalmas aktatömeg, amely vigasztalja: ennyi száz és ennyi ezer lakást utaltál ki az embereknek, ennyinek van már rendes otthona. Egyik sem jött ugyan megköszönni a közbenjárásodat, de te tudod, hogy a lakást megkapta, beköltözött, és egy panasszal ismét kevesebb. A panaszos hangot ki lehet bírni... De a káromkodást, fenyegetőzést, szidalmakat... „Agyon ütlek, laposra pofozlak, kikaparom a szemét, maga gazember, legközelebb baltával jövök és szétverem itt az egészet ..." Igyekszik megérteni az indulatot, ismeri a viszonyokat, amelyek között némely ügyfél él, segítene is, ha lehetne, de nem mindig lehet azonnal. És akkor kitöp az indulat, röpködnek a felelőtlen szavak, haragos öklök csapkodják az asztalt ... Becsületsértésért beperelni, rendőrt hívni? Ugyan kérem, egy kis türelem kell... Tüske szalad a hivatalnok szívébe, de megbocsát. Megbocsát, mert látja, akik itt féktelenül hagyják indulataikat, nem veszik észre azt a nyolc rövid ujjat, amely ilyenkor jobban fáj, pedig időváltozás sem közeleg. Az emberek nem tudják, kivel beszélnek. Csak a nevét, beosztását, irodájának ajtószámát ismerik. „Agyon ütni, laposra pofozni ..." Hm ... Hallotta ezt már Koch Emil komolyabban is mondani. Üvölteni is. De még hogy! Amikor Koch Emil partizánt a németek elfogták, elég fenyegetőzést hallott. De amikor csapata menekülésének irányát megkérdezték tőle a vallatásnál, akkor már kevesebb volt a fenyegetőzés ... Vagy talán nem hallotta a sok veréstől kábultan? Lehet. Arra azonban emlékszik, hogy az asztal szélére búzatáblán a Bezosztá fajta ötvennégy mázsás átlagos hozamot adott hektáronként — említi Hudec István agronómus beszámolójában. — A Mironovi is jól fizetett, bár jobb talajt érdemelt volna. A tagság figyelemmel kíséri a mondottakat, csak két kisgyerek játéka zavarja a csendet. Ök még nem tudják, miről van szó. Hogy a dimbes-dombos kiskéri határban huszonkét mázsánál a magángazdálkodás idején sem adott többet a föld. A közös gazdálkodás első éveiben viszont még ennél is kevesebbet, csak 19—20 mázsa gabonát hektáronként, most meg elérték a 32,2 mázsás átlaghozamot. Az eredmények kedvet keltenek a tagságban, amit a beszámoló után Rikkoly József zenekara tett hangulatosabbá, s bár az elnök előzőleg föltárt jó néhány hibát, az ünneprontásnak nyoma sincs. — Álmodni sem mertük volna, hogy mindjárt az első évben ilyen nagy hozamot érünk el a Bezosztá búzafajtából — mondja ebéd közben Krausz Pál gépesítő. A KISKÉRIEK az idén termesztették először a Bezosztá és a Mironovi búzafajtát. És mindjárt meggyőződtek róla, hogy a Diana fajta — amihez annyira ragaszkodtak — 26, illetve 11 mázsával adott kevesebbet a két legintenzívebb fajtánál. Kézzelfogható eredmény, s egyben jele a feltárható tartalékoknak, mert már az idén nagyot emelkedett a búzahozam, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lehet kellett helyeznie egyik ke*,ét úgy, hogy a köröm fönt legyen. Akkor az egyik gestapós fémszélű vonalzó élével rávert. Nem egyszer. Addig verte, míg véres ronccsá nem szaggatta egyik keze ujjainak végét. Körmök helyett véres húscafatok ... És azután a másik kéz ujjaira került a sor, mert nem árulta el a harcostársak rejtekhelyét. Tönkre vert kezekkel, eszméletlenül dobták a cellába. M ézziik meg ujjainkat: három csontból állnak. Azaz utolsó, a körömtől az első hajlatig Koch Emil kezén nincsen. E cellában egy orvos volt, aki azzal ápolta, ami a keze ügyébe akadt. Rongyokkal kötözte be, a maradék bőrt ráhúzta a sebekre, úgy-ahogy kitisztította. Legalább karjai amputálásától mentette meg. A köröintelen, megrövidített, csonka ujjakkal Koch Emil ismét megtanult dolgozni. Az ügyfél észre sem veszi, mert a hivatalnok a fogyatékosságot ügyesen el tudja rejteni. Csendes, hangos szótol mentes mukahely lenne Banská Bystrica lakáshivatala, ha az emberek, akik ide beteszik lábukat, megkérdeznék önmaguktól: kibírnám én is titkom elárulása nélkül, ha összezúznák, szétvernék, laposra vernék ujjpereceimet? Tudnék nyugodtan ülni, amikor annak az ügyfélnek a szájából, akiért itt dolgozom, s akiért végeredményben a sok kínzást elviseltem, most ugyanazokat a szavakat hallom, mint a leggyűlöltebb ellenségemtől? I lyet nem kérdeznek Önmá• guktól az ügyfelek. Mert csak nevet, beosztást, ajtószámot ismernek. Nem tudják, hogy néha a verésnél keservesebb kínokat okoznak egy embernek, aki az ellenség kínzását kibírta, de akinek a magafajta, övéinek ismert emberek goromba szava újra felszaggatja a régi sebeit. Ezt nein bírhatja sokáig. így a leghősibb harcost is meg lehet törni, menekülésre kényszeríteni. Koch Emil két évtizedig bírja. Ez önmagában is nagy hősiesség. De már elege volt. Üj munkahelyet keres egy rádióalkatrész gyárban. Itt békéje lesz. Ilyen békéről álmodozott akkor rég, a felkelés idején ... E:gy ember számára húsz évet késett a béke, mert sok ember nem érti meg, hogy vigyáznia kell a szavakra, ha nem tudja, kivel beszél. VILCSEK GÉZA még jobb a termés. Latolgatjuk a lehetőségeket, mi mindenre képes a jól gondozott talaj. Közben egy fiatalember szakítja félbe a beszélgetést. — Megborjazott a „meddő" tehén — újságolja nagy örömmel —, és reggel még hét liter tejet adott. Az eset nem is lenne említésre méltó, ha a további beszélgetésből nem tűnik ki az összefüggés a beszámolóban említett nagy borjúelhullás és Rybár István gondozó munkája között. Ugyanis Rybár elvtárs a kiselejtezett hízó teheneket gondozza. A most megellett zsemleszőrü tehén mint tbc-gyanűs februárban került hozzá. Gondozta mint a többit, abrakolta, hogy jó kondícióban legyen, mert így többet ér a piacon. NEM IS AZ AZ ÉRDEKES benne, hogy szaporodott az állomány, hanem inkább az, hogy a gondozó keze alatt igen ritka a borjúelhullás. Az idén még egy sem pusztult el nála, és éppen ezért kellene felfigyelni a munkájára. Módszere olyan nagy fordulatot hozhat a borjúnevelésben, mint az intenzív búzafajták a gabonatermesztésben. Az út adva van, csak tovább kell járni rajta, hogy a munkaegység értéke húsz koronánál is több legyen. Mert az is szépen hangzana, ha néhány év múlva a dimbes-dombos határ tagsága azzal állna elő, hogy ilyen magas munkaegység-értékről még álmodni sem mertünk. Helyénvaló is lenne, mert hisz az emberek emlékezetéből előbbutóbb törölné a nehézségekkel teli, kezdő esztendőket. (bJJ Álmodni sem mertük volna" ľunstanaz a Kárpátokban