Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-17 / 226. szám, csütörtök

18 SZÁZALÉKKAL nő az 1967 —1968-as költségvetési évben a katonai kiadások összege Ausztráliában és eléri az 1 milliárd 118 millió ausztráliai dollárt. TEHERÁNBAN közölték, hogy elkobozzák Tajmur Bachatjárnak, az iráni rendőrség volt parancsnokának vagyonát. A rendőrfőnök 1962-ben az iráni földreform elleni tiltakozásul elhagyta az országot, és jelenleg Svájcban él. Az elkobozott vagyon értéke 50 millió dollár. KIRILL MAZUROV, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké nek első helyettese saját kérésére fogadta Kim Csüng Won-t, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetét. DESAI indiai miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter japáni útján Tokióban találkozott Takeo Miki japán külügyminiszterrel és megbeszélést folytatott a nemzetközi problémákról, valamint a kínai helyzetről. KÖZPÉNZEK ELSIKKASZTÁSA miatt bíróság elé állították a ghanai Kereskedelmi Bank volt igazgatóját. A bűnügy tárgyalását kedden kezdte meg az accrai legfelsőbb bíróság. AJUB K HÁN pakisztáni állam elnök szeptember 25-tól 30-ig a Szovjetunióba látogat. Hivatalos jelentés szerint az elnök október 17 és 22 között Franciaországba, majd három napra Romániába utazik. A BUNDESWEHR mintegy kétezer katonája részesül állandó repülőkiképzésben egy texasi amerikai támaszponton. A rakétaiskola parancsnoka Walter Krupinskí, a jelenlegi Bundeswehr hadseregtábornoka, volt náci repülő. A BONNI hadügyminisztérium hivatalos jelentése szerint a Bundeswehr 204 amerikai típusú szállító helikoptert rendelt. A 245 millió márka értékű megrendelést a müncheni Dornier cég kapta. Meghalt A. Perepelicin Moszkva (ČTK J — Hosszas betegeskedés után Moszkvában elhunyt Alekszandr Perepelicin altábornagy, a Szovjetunió Minisztertanácsa melletti állambiztonsági bizottság elnökének helyettese. A hivatalos gyászjelentés az elhunyt érdemeit felsorolva megemlíti, hogy Perepelicin már 1917 és 1921 között megmutatta képességeit, amikor a csekistákat az ellenforradalom elleni harcra, az állami érdekek védelmére mozgósította. Geológosuk kőzetmintát vesznek az Angara partján. Az ún. Kövérfokra fog támaszkodni az Uszty-Ilim-i vízi erőmű duzzastógátja. (CTK — TASZSZ felvétele.) Középnyugat-Nigéria //f üggetlen" lesz Brit fegyverek a szövetségi kormánynak Lagos (CTK) — Banjo alezredes, aki a nigériai középnyugati tartomány ellen indított biafrai katonai akciót vezette, bejelentette: felkelő kormányt alakított, amely mind a nigériai, mind a biafrai kormánytól független. A szövetségi erők — lagosi jelentés szerint — partra szálltak a középnyugati tartományban, és a helyi lakosság támogatásával a tengerpart felől megkezdték hadműveleteiket. A kormány felszólította a középnyugati törzseket, a helyi csapatokat és a rendőrséget, támogassa a szövetségi csapatokat, amelyek a jelentések szerint minden oldalról körülvették Benint. Szigorú biztonsági intézkedések betartásával Birminghamben további fegyverszállítmányokat raktak hajóra a nigériai szövetségi kormány számára. A fegyverszállítást a Parker—

Hale Ltd. cég bonyolítja le. Dávid Steel liberális párti képviselő Thomas nemzetközösségügyi miniszterrel folytatott tanácskozása után aggodalommal jelentette ki, hogy a brit fegyverszállítás meghosszabbíthatja a nigériai polgárháborút. Erős földrengés Szovjet Távol-Keleten A függetlenség napja Indonéziában Politikai foglyokra nem vonatkozik amnesztia Dfakarta (ČTK) — Indonézia folytatni fogja el nem kötelezettségi semleges politikáját, — hangsúlyozta tegnap Djakartában Suharto tábornok, indonéz ügyvezető elnök az ország függetlenségének évfordulója alkalmából a parlament ünnepi ülésén mondott háromórás beszédében. Suharto parlamenti beszéde az ünnepségek fő pontja volt. Az idén ugyanis nem tartottak tömeggyűlést, mint Sukarno idején minden évben. Ma csupán ünnepélyes zászlófelvonulás lesz, s ez alkalommal felolvassák az 1954. évi függetlenségi nyilatkozat szövegét. Suharto parlamenti beszédében rámutatott, hogy Indonézia ugyan az el nem kötelezettség politkáját folytatja, de védelmi okokból, Délkelet-Ázsia biztonsága érdekében területi együttműködésre fog törekedni. A közép-keleti válsággal kapcsolatos nyilatkozatában Suharto támogatásáról biztosította az arab álláspontot, de konkrétan nem jelölte meg az indonéz kormány állásfoglalását a válság megoldásának egyes problémáival kapcsolatban. Indonézia és Kína kapcsolatát illetően Suharto helyesli a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, de türelemre int. Indonézia belpolitikai helyzetével kapcsolatban Suharto tagadta, hogy Indonézia katonai diktatúra felé halad. Azt állította, hogy a magas állami tisztségekben lévő katonákat demokratikus úton nevezték ki. Egyúttal bejelentette, hogy a jövő évi általános választásokat elhalasztják, mivel késik a választási törvény előkészítése. Suharto tábornok, ügyvezető államelnök a függetlenség napja alkalmából amnesztiában részesített 19 ezer nem politikai foglyot. Háromezer foglyot szabadon bocsátanak, kilenc esetben halálos büntetést életfogytiglani börtönre változtattak, 16 ezer fogoly büntetéséből pedig bizonyos időt elengednek. Nagy a zűrzavar Kínában Pekingi lap bírálja a ,,tömegvándorlásokat" • Titkos Határozat Peng Tö-huajról • Újabb támadások Liu Sao-csi ellen • A „vörösgárdisták" ismét garázdálkodtak Vlagyivosztok (CTK) — Tegnapra virradó éjszaka 6 fok erősségű földrengés sújtotta a Szovjetunió távol-keleti részét. A földrengés központja Vlagyivosztoktól 185 km-nyi távolságra, Szpasszk városban volt. Vlagyivosztokban is erős morajlást lehetett hallani, betörtek a házak ablakai. Halálos áldozatokról eddig nem érkezett jelentés. Peking (CTK) — A pekingi Kuang Ming Ribao keddi vezércikkében rámutatott, hogy nagy tömegek „vándorlásai" a „kulturális forradalom" kibontakozását gátló nehézségeket idéztek elő, s így ártottak Mao Cetung elnök stratégiai terveinek. A lap azzal magyarázza a tömeges utazgatást, hogy „egyes forradalmárok helytelenül értelmezik a nagy bíráló mozgalmat és a harcok lényegét". Ogy vélik, hogy képesek az országszerte különféle helyeken mutatkozó nehézségek megoldásúra. Mao Ce-tung szerint a mozgalom lényegére kell összpontosulnia a törekvéseknek, s nem kell jelentőséget tulajdonítani másodrendű jelenségeknek. A tokiói Szinkel Simbun pekingi tudósítója szerint, pekingi utasításra leváltották a délkelet-kínai Csianghszi tartomány katonai parancsnokát, s elrendelték a „forradalmi tömegek" felfegyverzését. Az Új-Kína sajtóiroda nyilvánosságra hozta a KKP Központi Bizottsága eredeti titkos határozatának kivonatát a Peng Tohuaj volt honvédelmi miniszter vezette „pártellenes klikk" tevékenységéről. A határozatot 1959. augusztus 16-án a Központi Bizottság VIII. plénuma fogadta el. A szövegből kitűnik, hogy a marsall és más személyiségek bírálták a „nagy ugrás" és a mezőgazdasági kommúnák létesítésének politikáját. A Renmin Ribao és a Csüng Csi minden eddigit felülmúló összpontosított támadást intézett Liu Sao-csi ellen. A cikk időbeli sorrendben felsorolja azokat az eseteket, amikor Liu Sao-csi ellentétbe került Mao Ce-tung Irányvonalával. A cikk azonban nem nevezi meg Liut, csak „vezető pártszemélyiségről" beszél. A Cape Vanvakasz nevű görög kereskedelmi hajó, amelyet szombaton a sanghaji kikötőben „vörösgárdisták" támadtak meg, befutott a dél-koreai Incson kikötőbe. A hajó legénysége és a sanghaji dokkmunkások szóváltása után mintegy száz „vörösgárdista" mászott fel a fedélzetre, rátámadt a legénységre, tört és zúzott. Egy görög tengerész súlyosan megsebesült. A moszkvai Pravda szerdai száma /. Alekszandrov tollából „A kínai nép érdekeivel ellentétben" címmel nagy cikkben elemzi a kínai helyzetet. Kínában második évébe lépett az úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom". Az események menete azt mutatja — mutat rá a lap —, hogy ez a „kulturális forradalom", amelyet a kínai sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint Mao Cetung szervezett és személyesen irányít, egyaránt távol áll mind a kultúrától, mind pedig a szocialista forradalomtól. Ňem biztosította a pekingi vezetőknek azokat a győzelmeket, amelyekre számítottak, csak a kínai népnek hozott súlyos megpróbáltatásokat. A Pravda emlékeztet arra, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége az ötvenes évek végén sajátos kiil- és belpolitikai vonallal jelentkezett, amely letérést jelentett a marxizmusleninizmus útjáról, mélységesen ellentmond a proletár nemzetköziség elveinek — a szocialista társadalom építése alapvető törvényszerűségeinek. 1958-ban Kínában Mao Ce-tung személyes utasítására meghirdették az úgynevezett nagy ugrást, amely kísérlet volt arra, hogy átugorjak az ország gazdasági fejlődésének törvényszerű szakaszalt, a társadalmi viszonyokban pedig kaszárnyafegyelmet alakítsanak ki. Ex a „nagy ugrás" volt hivatott arra, hogy biztosítsa a közvetlen átmenetet a pekingi vezetők által „kommunizmusnak" nevezett valamihez, A kínai nép érdekeivel ellentétben A moszkvai Pravda cikke ami a valóságban csak az igazi kommunista rendszer gúnyos karikatúrája lehetett. Mao Ce-tung és környezete durván semmibe vette a szocializmus objektív gazdasági törvényszerűségeit és más szocialista országok tapasztalatait, megkísérelte, hogy az ország tervszerű iparosítását felváltsa primitív, háziipari vállalatok tömeges létrehozásával, falun pedig az úgynevezett kommunák erőszakos bevezetésével, amelyekben katonamódra élnek az emberek. Az SZKP és más testvérpártok a szocializmus kínai építésének sorsa miatt aggódva nyiltari megmondták a kínai vezetőknek, hogy a szocialista gazdálkodás lenini elveitől való eltérés a gazdasági élet szempontjából csak pusztító következményekkel járhat. A „nagy ugrás" szétzüllesztette a kínai gazdaságot — az ipari termelés felére csökkent, a mezőgazdaság hanyatlásnak indult. Éhség kezdődött, emberek milliói pusztultak el. A nagy ugrás korábban bejelentett céljaival homlokegyenest ellentétben Mao Ce-tung kijelentette, hogy a szocializmus építése Kínában távoli perspektíva, ehhez „nem is évtizedekre, hanem százévre évszázadokra van szükség . A nagy ugrás kudarca súlyos belpolitikai bonyodalmakhoz vezetett Kínában, melyekre Mao Ce-tung és környezete úgy válaszolt, hogy egész sor tisztogatást hajtott végre a párt, a népi felszabadító hadsereg soraiban és az értelmiség körében. 1960-ban a pekingi vezetők nyíltan szembeszálltak a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalával. Saját platformjukat állították szembe vele, amely letérést jelent a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség útjáról. Egyre m kább kiderül, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége e revizionista koncepciójának és gyakorlati megnyilvánulásainak alapjául azok a messzemenő kalandor igények szolgálnak, amelyekkel saját hegemóniájukat akarják biztosítani a szocialista közösségen és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül. A KKP vezetősége, amikor a marxista-leninista pártok jogosan bírálták, a polémiáról át tért a forradalmi világmozgalom elleni aknamunkára, különböző országokban híveiből, mindenfajta renegátokból és szakadárokból pártellenes csoportokat kezdett létrehozni és finanszírozni. E tevékenység leplezésére a pekingi vezetők megrágalmazták és revizionizmussal vádolták a testvérpártok többségét. Fő csapásukat a szocialista országok, mindenekelőtt az SZKP, a szovjet nép ellen Irányították, megkísérelték aláaknázni pártunk és népünk általánosan elismert szerepét a szocialista világközösség egységéért, a nemzetközi kommunista mozgalom lenini fő vonaláért vivott harcban, megpróbálták lejáratni a Szovjetuniót, a béka és a szocializmus nagy ügyének támaszát, megrágalmazni a szocializmus és a kommunizmus szovjetunióbeli építésének tapasztalatait. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a marxista —leninista, kommunista és munkáspártok a pekingi vezetők „szélsőséges forradalmi" frazeológiája mögött észrevették Mao Ce-tung és csoportjának veszélyes szándékait, a kommunista mozgalom egységének megbontására és eszmei lefegyverzésére vonatkozó terveit. Az imperializmus ellen, nemzett függet lenségük és szabadságukért harcoló népek rádöbbentek, hogy Peking külpolitikai akciói és „javaslatai" a pekingi vezetők káros és egoista törekvéseit kendőzik, tudatára ébredtek annak, hogy a pekingi vezetők nem éreznek felelősséget országuk és még kevésbé más népek sorsa miatt. Kínában olyan helyzet alakult ki, amikor a Kínai Kommunista Párt sok tagja, a kínai munkásosztály, parasztság és értelmiség öntudatos és az ország sorsát szivén viselő része kezdte világosan látni, hogy milyen veszélyes következményekkel jár Mao Ce-tung politikája. Mindez kifejezésre jutott sok párt- és állami vezető megnyilvánulásaiban is. Minden jel arra mutat, hogy Mao Ce-tung csoportján mélységes aggodalom lett úrrá. Ez a csoport megértette, hogy tetteiért előbb, vagy utóbb felelnie kell a párt és a nép előtt. A Pravda megállapítja, hogy tisztátalan politikát célok szülték azt a szennyes és fékeveszett kampányt, melyet Kínában a „proletár kulturális forradalom" jelszavával indítottak. Mao Ce-tung ellenfelei üldözésének kampánya Pekingből az egész országra átterjedt, de nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyekre számított. A párt soraiban és a néptömegekben növekszik az elégedetlenség az ország tűrhetetlen gazdasági és politikai helyzete miatt, amelyet a pekingi vezetők idéztek elő. A kínai vezetők visszataszítóan cinikus politikai mesterkedése! nagy tragédiába sodorták a kínai népet. Az úgynevezett revizionisták ,,bírálatának" és „leleplezésének" kampánya a tömeges erőszak orgiájává fajult, és ebben a kampányban szabadjára engedték a legalantasabb emberi ösztönöket. Mao Ce-tung és csoportja aláaknázza a Kínai Népköztársaság állami és társadalmi rendszerét és lényegében csapást mért a szocialista rendszer alapjaira a Kínai Népköztársaságban, és egyra jobban leszámol mindazokkal, akik bármilyen formában kifejezik, hogy nem értenek vele egyet — hangoztatja a moszkvai Pravda.