Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-15 / 224. szám, kedd

SOMOGYI MÁTYÁS: tünirJmZ 1. Szívügye a lengyel népi kultúra M

ost, hogy lengyelországi kirándulásom után tollat fogok a kezembe, és a jegyzeteim között lapozgatok, ismét felelevenednek előttem a testvéri lengyel nép körében szerzett tapasztalatok, élmények. Vendéglátóim, a Poznaňban megjelenő Glos Wtelkopolski napilap szerkesztői gondoskodtak arról, hogy Józef Pierprzyk személyében szakavatott, a lengyel nép mindennapi életét, kultúráját, múltját, gondjait és örömeit Ismerő ember legyen a ktsérőm. S valóban, Pieprzyk kolléga többet ért száz idegenvezetőnél, vaskos útikalauzoknál, mert a publicista szemével és kifinomult érzékével avatott be a lengyel múlt és jelen kérdéseibe. ORSZÁGJÁRÓ FIATALOK Poznaň vidéke — a Wielkopolsko néven ismert tájegység — sokban hasonlít a mi Csallóközünkre. A szemünk előtt nincs akadály, a síkság horizontját hem szakítják meg hegyek. De eltérések azért mégis vannak. Amíg a Csallóközben szinte végeláthatatlan gabonatáblák tárulnak az átutazó szeme elé, Itt lengyel földön, a végeláthatatlan síkságon ezernyi kis parcellán termelik a mindennapi kenyeret. A termékeny síkság egyhangúságát ligetek, erdők, védett rezervátumok és langyos, tiszta vizű tavak teszik változatossá. Számomra már az is szokatlan volt, hogy a vidéki utakon több lovasfogattal találkoztunk, mint gépjárművel. A külföldinek bizonyára feltűnik, hogy a lengyel országutakon nyáron sok a kerékpáros, 20— 30 főnyi csoportokban járják a lengyel fiatalok az országot. Kollégám elmagyarázta, hogy a kerékpározás a lengyel vidéki ifjúság egyik legkedvesebb szórakozása. Szünidőben bejárják és megismerik az egész országot. A NÉPMŰVÉSZ BORBÉLY Wloszakowícére, Wielkopolsko egyik 1500 lakosú falucskájában kedves élményben volt részem. Pieprzyk kolléga indítványára megálltunk a falu vendéglője előtt, hogy úgymond, megízleljük, „mit is főznek egy lengyel falusi vendéglőben?" A takaros kocsmárosné hideg gyümölcslevest (zupa owocowa), majd sertéssültet burgonyával tett elénk. Alighogy elfogyasztottuk e jellegzetes lengyel eledelt, kísérőm közölte velem, hogy most pedig meglátogatjuk a falu borbélyát, Sztefan Skorupinskt bácsit, akit ma már egész Lengyelországban ismernek. De ne ijedjek meg — mondta — nem hajvágás céljából keressük fel az öreget. Az alacsony termetű borbély szívélyesen fogadott bennünket. Mindjárt az „első szobába" invitált, ahova nem tűz be a júliusi nap tikkasztó sugara. A szoba falát oklevelek, csoportfényképek díszítik. Beszélgetés közben kiderült, miért ismerik Skorupinskl bácsit szerte az országban. Sztefan Skorupinskl ugyanis olyan kedvtelést, hobbyt talált magának, ami bizony nem egy falusi borbélynak, hanem tanítóknak és a kultúra hivatott terjesztőinek is becsületére válna. Több mint harminc éve vezeti a falu népi ének- és táncegyüttesét. Szabad estéit a kultúrházban tölti, ahol kitartó szorgalommal és a népi őstehetségekre jellemző hozzáértéssel tanítja a helybeli fiatalokat dédapáik nótáira és táncaira. Ezeket a dalokat saját maga gyűjtötte össze, ö élesztette fel a régiek hangszerét, a dudát. Az együttes zenekarában egy hetvenéves dudás is tevékenykedik. A wloszakowicei együttes műsorával már bejárta egész Lengyelországot. A népművészeti versenyeken már két alkalommal került az élre. A Varsóban minden évben megrendezett országos aratőünnepély műsorában Skorupinski borbély együttese rendszeresen fellép. ÖTSZÁZ FIATAL TÁNCOL, ÉNEKEL Egyszóval — Sztefan Skorupinski érdeme, hogy ma, a 20. század második felében, Wloszakowicén a falu apraja és nagyja szeretettel ápolja az évszázados hagyományokra épülő népi kultúrát. ,Jöbb mint 500 helybeli fiatal táncolt és énekelt a mi együttesünkben" — mondja szerény büszkeséggel vendéglátónk. Ez azt jelenti, hogy az egész falu ifjúsága örömet és szépséget talál az énekben, a táncban! Amikor megtudja, hogy csehszlovákiai magyar lapnál dolgozom, huncut mosollyal felemeli poharát, és elmondja a Lengyelország-szerte ismert szó lásmondást: „Wegier — Polák dwa bratranki, i do tanca i do szklankií" — ami szabad fordításban magyarul így hangzik: Magyar, lengyel — két jóbarát, táncban, borban egyaránt! Elvezetett bennünket a falu művelődési otthonába, amely a háború után a kastélyban kapott helyet. Megmutatja a játéktermeket, a klubokat, az olvasótermeket, a színielőadások és a műsoros esték színhelyét, majd a falu krónikáját. Közben sok fiatallal találkozunk, akik mind tisztelettel és szeretettel üdvözölték pan Skorupinskit. A

mikor elbúcsúztunk, lelkemre kötötte, hogy adjam át üdvözletét az olvasóinknak és a szülőföldemnek. — Ké résének ezúttal — nagyon szívesen teszek eleget, mert meggyőződésem, hogy őszinte, igazi baráti üdvözletet tolmácsolhatok. KÖVETKEZIK: 2. REGI KURÖK KDTATÖI Sztefan Skorupinskl együttesének két tagjával. A

színhely, amelyről ez az írás szól, nemcsak az ebek kórházai. Karcsú macskákat, rozsdabarna mókusokat, kanárikat, papagályokat, tyúkokat, libákat is gyógykezelnek itt, sőt, nemrég egy teknősbéka és egy külföldi majom talált bajára enyhülést. Dehát a kutyákat mindig is rokonszenves állatoknak tartottam, mindössze egyszer kételkedtem két percig, egy ügyes orvos azonban nagyszerűen összevarrta a sebet. A közzétett tényeket dr. Kneifk, a košicei Állatorvosi Főiskola aszszisztense bocsátotta rendelkezésemre. Ö a legilletékesebbek közé tartozik e téren, hiszen kezelt már tüdőbajos csimpánzt, (egy évekkel ezelőtt csehszlovákiai vendégszereplésre érkezett cirkusz tulajdonát képezte), nemrég viszont egy sérült páncélzatú teknőssel loholt be valaki. A Bulgáriából hozott állatot egy második emeleti lakás erkélyére vitték a lurkók játszani, s közben megfeledkeztek róla. A kis teknős a merészebbik fajtából lehetett, mert kikukucskált a magasból, s mire alaposan szemügyre vehette volna a világot, már le is pottyant. Gyakori eset a gyomorrontásos mókus. A gyerekek agyonetetik őket. Tudni illenék, hogy a mókus nem nagyon kedveli a tésztaféléket, ezért ne adjunk neki gombócot, a teknősbéka pedig egyenletes meleg hez van szokva, igyekezzünk ilyen feltételek között tartani. Most pedig szóljun a kutyákról melyekre szintén vonatkozik a mókusokról mondott szabály. A rajongásig szeretett négylábú is kap bőven tésztafélét. Sőt, a kutyatulajdonosok nagyrésze úgy véli, minél édesebb tortával tömi kedvencét, annál jobban szereti majd az állat. A kutya persze nem tiltakozik a láttára, pedig ilyenkor azt kellene mondania: „Ne etessetek túl tésztafélékkel, mert megbetegszem. Én húsevő vagyok." Minthogy a kutya nem tud gazdája nyelvén beszélni, és a tulajdonos sem ért kutyául, az eredmény többnyire az, hogy a keserves grimaszokat vágó állat és a még jobban szenvedő, még fájdalmasabb arckifejezésű gazdája

1 jelenik meg a klinika várótermében. Az orvos aztán néhány nap alatt rendbehozza a bajt. A kutyás úr közben éppen úgy látogatja a beteget, mint más hozzátartozóját a kórházban. A ápolószemélyzet ilyenkor a legéberebb, mert a tapasztalat azt mutatja, lehetséges a dobostorta ismét, ás az állat akkor sohasem gyógyulna meg. Bizony némely ember jobban szereti a kutyáját, mint embertársait és sok esetben képes a saját szájától megvonni a legjobb falatokat, hogy a kutyájának adja. Essen néhány szó a „kutyás hölgyekről" is, ugyanis inkább a nők imádják az ebeket, s a nők közül is a magányosan élők, az özvegyek, az elhagyatottak, akiknek valóban mindenük az az állat, a szobában ágyaznak neki (a férj helyén), nem egy esetben túlzásba viszik az imádást. Megtörtént, hogy az állat is és a gazdája is ugyanazt a bőrbetegséget kapta meg. Milyen ebeket gyógyítanak a klinikán? Fajtára nézve, szinte mindenfélét, azaz bernáthegyit, foxit, pincsit, komondort, farkaskutyát stb. Értékére tekintve: főleg a drágább, szolgálatban levő kutyákat, melyeket a vasút, a katonaság vagy a rendőrség vesz igénybe. Hogyan gyógyítanak? A gyógyszeradagról csak annyit, hogy egy ember és egy nagyobb kutya körülbelül ugyanolyan mennyiségű gyógyszert kap, sőt, az injekciók és tabletták neve ls azonos. Megtalálható itt a penicillin, sztreptomycín, strophantin, paparverin. A leggyakoribb megbetegedések: gyomorrontás, meghűlés, bőrbetegség, törés, bénulás, de előfordul a rák és a tbc is. A főiskola rendszeresen ellenőrzi a munkaviszonyban levő kutyákat, a már említett katonai és rendőrkutyák egészségi állapotát, különös tekintettel a veszettségre. Minden kutyaharapásos esetnél kapcsolatba lép a kezelőorvos a klinikával, s a Kutyaklinika sebet ejtő ebet alaposan kivizsgálják. A veszettség vírusos eredetű baj, leginkább maguk az állatok terjesztik. Egy-egy országon belül szinte lehetetlen eszményi módon kiküszöbölni, mert terjeszthetik a kóbor, vízum nélkül határokat hágó állatok, például a farkasok. A veszettség az idegrendszer, az agy és a velő betegsége. Jellemző tünetei a keűr. Kneiík asszisztens Pangóval a röntgenfelvétel előkészületei közben dobostorta resztbe álló szem és a csorgó nyál. A klinikán díjmentes kezelésben részesülhetnek a beteg állatok, csupán a gyógyszerek árát kell megfizetni, de azt sem mindig. Ha ugyanis az asszisztens úgy határoz, hogy a beteget pedagógiai munkára fogja, azaz a hallgatóknak hozzáférhetővé teszi, még a gyógyszer árának megfizetése is elmaradhat, és a kutya vagy egyéb állat nemcsak egészségesen távozik, hanem elmondhatja, az egyetemi oktatás részese volt. Azt tartjuk — és teljesen igazunk van —, egy ember mindenkor értékesebb az állatnál. Az érdekesség kedvéért azért tegyük hozzá: egy fajtiszta versenyparipa drágább az autónál, ára 1600 dollár körül mozog. Ám egy betanított rendőrkutya is megér legalább ötezer koronát. Beszéljünk a macskákról is A macskák és a nyulak rokonlelkek, mert mindkét fajta nehezen alkalmazkodó. Míg egy kutya aránylag hamar megszokja új környezetét, azaz a klinikát, s megeszi adagját, addig a macska — de a nyulak is — napokig koplalnak, érzékenyek, félénkek. A macskák Egyiptom szent állatai voltak, kolostorokban nevelték őket, s miután egyik-másik visszaadta lelkét teremtőjének, parádés és könnyekkel teli gyászszertartáson búcsúztatták, sőt, nem egy esetben be is balzsamozták. Európában — és szerte a világon még sok helyen — népszerű a doromboló cica. Franciaorságban, Belgiumban, Angliában szinte minden család tart legalább egyet. Londonban történt meg a főiskola egyik asszisztense szemeláttára az alábbi eset: az út szélén macska aludt. Az emeletes városi autóbusz megállt előtte, a sofőr kiszállt, ölbe vette a szunyókáló állatot, és gyengéden (nehogy felébredjen) odább rakta. Az utasok csak ezután folytathatták útjukat. Ugyancsak Londonnak van egy olyan korszerű és hatalmas állatkórháza, ahol külön kutya- és macskaosztály nyílott. A košicei klinikát nemcsak a környékről, hanem egész Szlovákiából felkeresik. Egy alkalommal nyugatnémet Mercedes gördült az udvarra. Csinos asszonyság magyarázta riadt szemekkel, hogy az a majomcsemete, amely az ölében remeg, virslit evett a határon, s most forradalmak zajlanak a gyomrában... A könnyező puli Felelősségteljes, érzelmekre ható munka az állatok gyógyítása, bármennyire hangsúlyozzuk a logikus igazságot: az ember értékesebb. Nem láttam ugyan vacogó-remegő, lázas teknősbékát, de láttam egy idős kutyát, amolyan próbakutya lehetett; injekciót adni, vizeletet vizsgálni tanulnak rajta a főiskolások. Dr. Knežik elmondta, jól viselkedik, értelmes az eb, nagy hasznára van az intézetnek. Az állat szemében azonban annyi szomorúságot, olyan bánatot véltem felfedezni, hogy rögtön más megvilágításban látom a dolgokat, s egy nagyon megható, nagyon könnyeztető történet jut eszeimbe. Tavaly nyáron történt egy híres tengerparti kisvárosban, Saint Tropezben. A csinos külföldiek között feltűnt egy házaspár; egy lila fátyolba göngyölt hölgy, s egy bajuszos, pocakos férfiú, aki fajtiszta pulit tartott pórázon. A házaspár angolul beszélt, kutyája engedelmesen ugrált körülötte, mígnem figyelmes lett egy közeledő férfira és nőre. A szembejövők magyarok voltak. A puli maghallotta és felismerte a magyar szavak jellegzetes muzsikáját, megvadult, nem lehetett vele bírni, mindenáron a magyarok után szeretett volna menni. A pocakos úr és a lila fátyolba göngyölt hölgy minden erejét összeszedte, hogy megfékezze és elráncigálJa a kutyát, amelynek nyüszítését még sokáig lehetett hallani, szeme sarkából pedig kigördült egy könnycsepp. A

Saint Tropez-1 eset óta éppen egy esztendő telt el, de a honvágyat érző, a magyar szavak zenéjét megkönnyező kutya történeténél meghatóbbat azóta sem hallottam. BATTA GYÖRGY Egymillió tégla terven felül A kelet-szlovákiai épkőanyaggyártás sikerei (ČTKJ — Az idei nagyon meleg nyári időjárásnak köszönhető, hogy a kelet-szlovákiai téglagyárakban július elejétől terven felül csaknem egymillió téglát sikerült kiszárítani. A nyári hónapokban fokozott az érdeklődés a tégla, a tetőcserép, s egyéb építőanyag iránt. Különösen a magánházak építtetői körében nagy a kereslet. Kiváló minőségű égetett tetőcserepet nagy mennyiségben szállítanak a nyugat-szlovákiai kerületbe is a Drienovská Nová Ves-i korszerűen berendezett téglagyárból. A kelet-szlovákiai téglagyárak košicei vállalati igazgatóságán a következő három évre kellett összeállítani a Drienovská Nová Ves-i üzemben előállított könnyű kerámiai födémlemezeket igénylők sorrend szerinti névsorát. Az említett üzemben csupán mintegy 60 köbméter ilyen födémlemezt készítenek, s ez a mennyiség korántsem elegendő a családi házakat építők igényeinek kielégítésére. A kelet-szlovákiai kerület 27 téglagyárában naponta egymillió nyerstéglát készítenek és 880 000 téglát égetnek. A Cemernéi és a humennéi üzem sok megrendelést kap nem kiégetett építőtömbökre, s általában nagy az érdeklődés az útborító lemezek s egyéb építőanyag iránt is.