Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-12 / 221. szám, szombat

Az ŰJ SZÚ keresztrejtvénye VÍZSZINTES: 1. Fábry Zoltán születésének 70. évfordulója al­kalmából egyik ismert mondá­sit idézzük, folytatva a függő­leges 13, 19 és 21. sorban. 13. Kérdőszó és névelő. 14. Ok! 15. Fogoly. 16. Ázsiai nép. 17. Szig­ligeti személyneve. 18. Azonos mássalhangzók. 20. Oroszlán. 22. Időegység. 23. Ékezettel: 11­bahang. 24. Több pápa által felvett név. 25. Ágnes. 27. Piros németül. 29. Mássalhangzó ki­ejtve. 30. Ipari növény. 31. Lent. 32. A melléknév felső fo­kának jele. 33. Számnév. 35. Iratkapocs. 37. L. Z. T. 38. Hiá­nyos ének. 39. Bizalmas meg­szólítás. 40. Csuk. 41. Macska­hang. 42. Török katonai rang. 43. Magot hint. 44. Strázsa. 45. Zokog. 46. Irén, Rózsi, Anna. 48. Fohász. 50. A technikai at­moszféra röv. 51. Béke több szláv nyelvben. 52. Hivaftali helyiség. 53. Véredénye. 54. Lélegzik. 55. Időhatározói név­utó. 57. Nem egész olyan. 58. Azonos a vízsz. 42-vel. 59. Fo­lyó Szibériában. 60. Nem kevés. 61. Női hangnem. 62. Puha. 63. Lírai költemény. 64. Robban kö­zepe. 65. Becézett nagymama. 66. Évszak (ék. h.). 68. A tő betűi felcserélve. 70. Névelő. 71. Mátka. 72. Baráti nép. 73. Lócsemege. 74. Kezdet nélkül 'áll. 76. Vonatkozó névmás. 78. öreg — angolul. 79. Gyilkos. 81. Évszak. 82. Község Kassa mellett. 83. Hiányos erdő. 84. ... András, magyar író (1786— 1864). 86. Ékezettel: egyszerű gép. 87. Asszony, leány — né­velővel. 88. Fogyasztótta. 90. Régi római köszöntés. 92. Fran­cia névelő. 93. Angol világos sör. 94. Vegyes lelet. 96. Kor­szak (ék. h.). 98. Ünnepi lako­ma. 100. Betegség. 102. ... fon, hangerősítő. 104. Skandináv váltópénz. FÜGGŐLEGES: 1. Verdi-ope­ra. 2. E napon-e? 3. Zamat. 4. Magánszám (betűhiány). 5. A­betűvel a végén: francia natu­rialista író. 6. Azonos magán­hangzók. 7. Aranyban van! 8. N. A. L. 9. Elővigyázatos. 10. Csacsihang. 11. Vissza: Szagló­szerv. 12. Svájci folyó. 13. A víz­szintes 1. folytatása. 18. A füg­gőleges 13. folytatása. 19. A függőleges 18. folytatása. 21. A függőleges 19. folytatása. 24. Azonos a vízszintes 32-vel. 25. Nem ül. 26. Jelt ad. 28. Tea ide­gen szóval. 34. Kinyit. 36. Bé­ke — csehül. 38. Mennyel. 39. Növény. 45. Folyó a Dunántú­lon. 46. Literátus. 47. Nagy ma­gyar költő. 49. Azonos a víz­szintes 71-el. 55. Gyulladás. 56. Török férfinév. 58. Ak. 59. Helyhatározó. 65. Időmérő, (ék. h.J. 66 .Szintén — angolul (TOO). 67. Hiányos láda. 69. Kopasz. 75. Nyílás. 77. A negyedik di­menzió. 79. Trombitahang. 80. Irány. 85. Tibeti szarvasmarha. 87. Rangjelző szócska. 88. Spa­nyol névelő. 89. Ékezettel: a bölcsőtől a koporsóig tart. 91. Izmos. 93. Művészet — latinul (ARS). 94. Terem közepe. 95. Hangtalan tagol. 97. Vissza: Hatvan perc. 99. Róma közepe. 101. Csecsemőhang. 103. Ady Endre biogramja. Beküldendő a vízszintes 1. függőleges 13, 18, 19 és 21. számú sorok megfejtése. Az augusztus 5-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A ki­fentutt vértől az egyik elsápad, a másik pedig vérszemet kap további vérontásra." Könyvjutalomban részesülnek: Renács Ferenc, Vága, Dömény Tamás, Dunaszerdahely, Szfics János, Aranyosmarót, Könnyfi Mária, Nagyme­gyer, Varga Erzsébet, Diőspatony. FILATELIA A csehszlovák posta augusztus 30-án alkalmi repülősort ad kl. • Biológiai tématikájú, 3 érték Eai álló sorozatot bocsátottak kl Guineában. • Szaharal állatokat áSrázoló, 5égy értékből álló sorozatot bo­Ssátott kl az algériai posta. • Ókori emlékművek és a kor­szerű technika vívmányai díszítik A francia pos­ta szeptember elején jelenteti meg híres fest ménysoroza­tának legújabb 1 frankos érté két. A kép ez­úttal egy aktot ábrázol. a Nemzetközi Idegenforgalmi Ev alkalmából az EAK-ban kibocsátott St értékből álló sorozatot. • A svéd posta pályázatot hirde­tett annak a postabélyegnek ter­vezetére, amelyet a töbSt skandi­náv állammal együtt 1969-b'en az említett országok együttműködésé­nek 100. évfordulója alkalmából hoz forgalomba. A pályadíj nyer­tese Ake Gusstafson stockholmi művész, aki öt régi hajót ábrázoló képet javasolt az említett posta­bélyeg díszítésére. • A 'cápahalászatot bemutató Jelenet díszíti a nemzetközi utas­és Idegenforgalmi év; alkalmából június 15 én kiadott gibraltári postabélyegek egyikét. miiiiuuiÉi*ÉAÉÉft<rtimfnKiitt A szovjet népek IV. nyári spartakiádja alkalmából négy bélyeg­ből álló új sorozatot adtak ki aSzovjetunióbao. HHEEBEH i Ki írta az „Aranyködben fáznak aí istenek" című regényt? O Melyik jelenkori magyar ^ • író írt regényt a huszi­tákról? O Melyik magyar író gyer­mekkori élményeiben sze­repel a szegedi Daru-utca? Beküldési határidő: 1967. au­gusztus 17. Múlt szombati rejtvényünk megfejtése: 1. Stósz, 2. Emberi hang, 3. A béke igaza, A gon­dolat igaza, Európa? elrablása, Az éhség legendája, Korpa­rancs, Palackposta. Sorsolással nyertek: I. díj: Pál István, Losonc (100 ko­rona), II. dlj; Hulják Imréné, Léva (60 korona), III. díj: Kobntnlczká Ilona, KoSice (40 korona). Az alsó ábrán 1—9 számmal je­lölt kockák egyikének palástját látják a felső képen. A palást me­lyik kockának felel meg? '8SUI I318J 85)003f tJUIJZS '£ B )(BU)S9ied V :s;)(3lä9H MINI-KRIMI Egy gazdag vállalkozót meggyil­koltak dolgozószobájában, s a tre­zorból ellopták a készpént. A meg rémült titkárnő közölte Werner rendSrfcliigyelővel, hogy látta a tettest; abban a pillanatban, ami kor az ebédszünet után belépett az Irodába, egy emberbe ütközött, aki éppen futott ki a helyiségből. Amikor észrevette őt, a balkezé­ben tartott pisztollyal megfenye­gette, míg jobbkezével egy sálat szorított az arcához. — Meggyőződésem, hogy a let tes az egyik Fersenov fiú volt. Albert és Erich testvérek és rend­kívül hasonlítanak egymásra — mondta a titkárnő. A felfigyelő először Albertot ke­reste fel. Elegáns garzonszobájá ban talált rá, készülőben otthon­ról. Albert készségesen válaszolt a rendőrfelügyelő néhány kérdé­sére, közben azonban egyre az óráját nézte. A felügyelő a be­szélgetés során semmi különöset nem észlelt. Végül is Albert kö­zölte: — Elnézést kérek, de 16 óra­kor megbeszélt találkám van a Pi­galle bárban. Valóban, a beszélgetés alatt a felügyeifi az asztalon elhelyezett telefonkészülék jobb oldalán ész­revett egy ceruzát és egy jegyzet­füzetet a következő bejegyzéssel: M. P. 16 Pigalle. A házból együtt távoztak, s a rendőrfelügyelő Erich lakása felé tartott. Nem ta­lálta Ot otthon, de a háziasszony megengedte, hogy körülnézzen a szobában. Semmi rendkfvülit nem tapasztalt. Mindenhol sok könyv feküdt, néhány rendetlenül szétdo­bálva. A felügyelő az éjjeli szek­rényről levett egy könyvet és át­lapozta. A 64. oldal sarka be volt hajtva. A felügyelő ezt az oldalt tüzetesen átnézte, a szöveg azon­ban semmit sem árult el. Miután visszatért a hivatalba közölte Fitt őrnaggyal: — A Fersenov testvérek közül Erich gyanús. Miért? 'aq B(}(Bq Jiepjo uei -jejed E SIÁSBA 'JEJÍJES STEUPIEPIO qqo[ AJÍUQJI B i>[uapuiui juuazspuaj jjam 'j^mjaASij giaASniapSPua-" B 3})8}IA5II8J — IBPÍOIEQ B SIÁSBA — BJJJBS J10}(Bliaq 51BU9IBPIO AAUQH HFIB; U?S?5]BI 1101.13 ZB usquozv (tlOA UBiBpio qqoj uoja] -aj B }azt)j4azXSa( B) ÍTBJN mau ini raas ajÁuíjj B ajja UBqBsesjBi }jaq -IV -sazajiiEq ylSoq 'eíjjAuoziq JZB IM» 'BJJOJJBJ uaq?zaniBq jXlojzsid e soijiiAS v :S9)íajSapi Hurokra került csempészek Hogyan találtak rá az ellopott, negyedmillióra becsült aranyoltárkára? E z év februárjában történt, Dejvicén, Prága egyik elő­városában. A toronyóra régen elütötte az éjfélt. Jan Paďourek őrmester a Majakovszkij utcát rója. Időnként körülnéz, majd a sarokra érve megáll. Sehol sen­ki — állapítja meg magában. A csendet csak időnként veri fel a távoli villamos, vagy egy-egy gépkocsi zaja. Hírtelen furcsa neszre figyel fel. Megfordul. Két férfi nehéz zsákot cipel. Liheg­nek, alig bírják a terhet. — Hová sietnek azzal a zsák­kal? — világít rájuk zseblámpá­jával. Igazolásra szólítja fel a meghökkent embereket. Az egyik Josef Š. pincér, a másik Jifí 2. cipész. Ez tehát rendben volna. — De mutassák csak, mi van a batyuban? Az őrmester az első pillanat­ban elámul, de hidegvérét nem veszíti el: bekíséri őket a legkö­zelebbi őrszobára. Ott azután egymás után kerülnek elő a zsákból az ezüst érmék, arany pénzek, szobrok, pisztolyok, kardok, drágakövekkel s gyöngyházzal kirakott antik do­bozok és egyéb kincsek. Huszonhat darabot számoltak össze. Értékük testvérek között is meghaladja az egy és fél mil­liót. Alaposan szemügyre veszik az íróasztalokra kirakott holmit. Valamit még keresnek, valamit, ami elveszett és aminek a fény­képét, s pontos leírását már az ország valamennyi nyomozó kö zege jól ismeri. Kézről kézre jár a zsák gaz­dag tartalma az őrszobán. Sas­szemek nagy hozzáértéssel vizsgálgatják a kincseket, ki tudja már hányadszor. De hol az aranyoltárka, melyet három nappal azelőtt loptak el az Iparművészeti Múzeumból? A színarany, rubinnal, smaragddal és gyönggyel kirakott, színes zománcfigurákkal díszített re­mekművet negyedmillióra be­csülik. A bekísért két embert még az éjszaka tüzetes kihallgatás alá veszi a bűnügyi osztály főnöke. — Hol szedték a zsákmányt? A pincér és a cipész — mind­egyik más-más helyiségben egy­behangzóan vallja: — Az Iparművészeti Múzeum ban . .. Az épületet éppen tatarozták. A pincérnek nem esett nehezé­re felmászni az állványokon a második emeletre, hogy az ab­lakon keresztül bejusson az egyik helyiségbe... A cipész feladata csupán a „falazás" volt és veszély esetén a megbeszélt jeladás — két éles rövid fütty. — Hol a kis oltár? — Miféle oltár? — egyik is, másik is közömbösen vonogatja a vállát. Úgy tűnik, fogalmuk sincs róla, miről van szó. A múzeum felelős dolgozói valóban nem értették, mi történt. Mert ők csak az arany oltár eltűnését jelentették a rendőrségen, a későbbi betörést, melynek során a zsákban meg­talált huszonhat műkincs gazdát cserélt, észre sem vették. A legfontosabb kérdésre: ösz­szefüggésben van-e az oltár el­tűnése a mostani betöréses lo­pással, csak másnap délelőtt, a pincér lakásán megtartott ház­kutatásnál derült fény. A vélet­len játszott közre, amikor meg­szólalt az előszoba csengője. A látogató Vlastimil H. hajósle­gény, a kérdésre: Kit keres? — szemrebbenés nélkül válaszolja: — A lakástulajdonost, a pin­cért. Lakáscseréről van ugyan­is szó... — Nincs itthon, jöjjön más­kor — rázták le a nyomozók a kellemetlen vendéget, miután feljegyezték személyazonossági Igazolványának számát. Csak néhány perc múlva eszméltek fel, amikor a rendőrségi adat­gyűjtőben megtudták, kihez volt szerencséjük. A kémkedésért 22 évre elítélt hajós az 1963. évi amnesztiának köszönhette fel­tételes szabadlábra helyezését. Érthető, hogy felvetődött a kérdés: milyen kapcsolatok fűz­hetik a büntetett előéletű pin­cérhez? Összefüggésben volna váratlan megjelenése a lopás­sal? Amikor az őrmester elővezet­te a hajőslegényt, a keresztkér­dések tüzében mindent beval­lott. A pincér éjszakai betörése előtt is járt már a múzeumban. Akkor, mint látogató. Egv őri­zetlen pillanatban, felülről be­lenyúlt az egyik nyitott üveg­szekrénybe, onnan kivette a so­kat keresett kis oltárt. — De hol a remekmű? — Már nincs nálamI — hang­zott a válasz. 1/ ét belga turista vette meg, négyszáz dollárért. A ne­vükre senki sem emlékszik, a hajóslegény is csak annyit lud, hogy régiségkereskedők. és hogy az egyik felesége prágai nő. Az Alcronban laknak . . . — A belga vendégek jél órá­val ezelőtt kifizették számláju­kat és hirtelen elutaztak — új­ságolta a portás a n-OTinzók­nak. Miért tették? A najóuagény állítása szerint éppsn ebben az időben kellett volna átvenniük tőle a megbeszéli további é-rtá­keket. Megneszeltek valamit? A nyomozóknak nem ke ült nagy fáradságába kitalálni, hogy a hajóslegény a pincér la­kásáról egyenesen a szállodába sietett, hogy leadja a vészielet: a rendőrség nyomon van! Míg tehát a bűnügyi dolgozók a kihallgatásával foglalatoskod­tak, a belga turisták autójukba ültek, hogy meg sem álljanak a legközelebbi határállomásig. Igen ám, de melyiket válasz­tották a sok közül? Hová. mer­re induljanak a nyomozók, hogy mielőbb lefüleljék a menekülő­ket? Lázas munka következett. Kattogtak a távírógépek. Né­hány percen belül valamennyi határátkelőn tudták az illetéke­sek, hogy két Ford-kocsit kell feltartóztatniok... A szerencse a rozvadovi ha­tárőröknek kedvezett, ök érte­sítették a bűnügyi dolgozókai, akik azután rájöttek a két ke­reskedő turpisságára is. A vám­őröknek fel sem tűnt, hogy a jómodorú urak másodszor is ugyanazt a bőröndöt nyújtották át nekik betekintésre. Az „iker­bőröndben" végre megtalálták az oltárt... Hogy miért göngyölték be szennyes ingbe és miért rejtet­ték igelitzacskóba? Miért nem várták be a hajóst a megbeszé­lés szerint a szállodában? Ezek­re a kérdésekre adósak marad­tak a válasszal. A választéko­san öltözött csempészeket ak­kor sem hagyta el hidegvérük, amikor közölték velük, hogy egyelőre nem folytathatják út­jukat. Vissza kell térniök Prá­gába. Szó nélkül engedelmes­kedtek. K iderült, hogy a két műke­reskedő tíz év óta rend­szeresen jár a fővárosba, és a Tuzex állandó vevője. Az ott vá­sárolt árura volt is kiviteli en­gedélyük, de a lopott holmira természetesen nem tudtak szám­lát felmutatni. Olcsón vették, hogy odahaza jó pénzen elad­ják. Ám ezzel a haszonnal sem elégedtek meg, mert — amint mondják — evés közben jön meg az étvágy. A büntetőeljárás még folya­matban van, s ezért nem számol­hatunk be arról, milyen sors vár a pincérre, a cipészre és a hajóslegényre. Annyi azonban bizonyos, hogy elnyerik méltó büntetésüket. KARDOS MARTA Mesterséges tó a városban A Košicei Kohóipari Építőváíla­lat szakemberei már e napokban tesznek előkészületeket a košicei újvárosi strandfürdő építésére, amelynek megkezdését a jövő év elejére tervezik. A már töbfi mint 30 ezer lakosú városnegyedet keresztülszelő pa­tak medrét duzzasztőgáttal zárják el, ami több mint hathektárnyi medence feltöltését teszi lehetővé. A jövőben negyedmillió köbméter vizet tartalmazó tó a iunlk III. és a Lunik IV. lakónegyedek határ-"'', autóbuszmegállók közelében terül majd el. A tó körül homokos strand létesül és mögötte 10 hek tárnyi bekerített területen külön­böző sportpályák épülnek. A tó a jövőben a vízi sportokat kedvelők és a horgászok találkozóhelye lesz. A Szlovákiában páratlan városi tó létesítésével összefüggő építke­zések, segédmunkálatok előrelát­hatólag 11 millió koronába kerül­nek. (CTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom