Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-09 / 187. szám, vasárnap

DIVA A GYEREKEK ÖLTÖZTETÉSE Manapság sok szó esik a gyere­kek öltöztetéséről. Minden szülő azt szeretné, ha gyer­meke mindig szép, csinos ruhában jár na. Ez helyes is, de e téren sokan vég­letekbe esnek, s nemegyszer a kel­leténél többet nyújtanak gyerme­keiknek. Nincs szükség arra, hogy a gyermeket már csecsemőkorától kezdve szilon- és cslpkefodorfelhő vegye körül, s ké­sőbb is mindenl megkapjon, amit csak szeme-szája kiván. Ne akarjunk mindenkin minden áron túlten­ni, s ne kényeztessük gyerme­keinket fölöslegesen. A túlzott kényeztetés káros következmé­nyekkel járhat. A gyermek sem­mit sem fog eléggé értékelni, követelőző lesz. Öltöztessük gyermekeinket a modern öltözködéskultúra kö­vetelményeinek megfelelően, de egyszerűen és praktikusan. Ru­határukat célszerűen állítsuk össze. Nem szükséges, hogy túl sok holmija legyen a gyermek­nek, hiszen úgyis gyorsan kinö­vi. Varrjunk jól kihasználható öltözékeket neki, mint pl. a kö­tényruha, amelyet blúz nélkül, blúzzal, pulóverrel viselve jó­formán minden évszakban ki­használhat. A fiúknak nadrág­ból és mellényből vagy nadrág­ból és zubbonyból álló sportos öltözéket varrjunk. Mindig ügyeljünk arra, hogy a gyermek öltözéke lezser le­gyen, ne gátolja őt a szabad mozgásban. A nadrágba, szok­nyába befűzött gumi ne szorítsa el a vérkeringést. Az ing vagy blúz gallérja ne legyen túl szo­ros. A gyermek ruháját védjük köténnyel vagy az iskolában kö­pennyel. Tegyük kötelességévé, hogy az iskolából hazaérve öl­tözködjön át a házi ruhájába. Képünkön két csinos kötény­ruhát láthatnak. Nyárra véko­nyabb anyagból varrjuk, s blúz nélkül viseli a gyermek, télen pedig szövetből készül, s puló­verrel hordhatja. HALLOTTAD??? Azt mondják, Ko­vácsék válnak! — Nem csodálom, ha az a szegény Kovács nem bírja ki azzal az asszonnyal! De állí­tólag nem az asz­szony hibájából vál nak, a férji Iszákos fráter ... így beszél­get a két kolléganő, aztán a többiek is belekapcsolódnak, s mindenki hozzáteszi a maga mondaniva­lóját. Mindennapos jelenség ez a munka helyen. Megtárgyal­juk mások magán­ügyét, s valahogy mindig többet tu dunk a kelleténél. S míg nagy egyetértés­ben csepüljük a tá­vollevőt, nem is gon­dolunk arra, hogyha kitesszük a lábunkat a helyiségből, ugyan­így kardhegyre szúr­nak majd bennünket is azok, akik szem­ben a legkedveseb­bek hozzánk. A pletykálás nem újke­letű dolog, nem te­kinthetjük a mai kor különös jelenségé­nek. Azonban meg kell állapítanunk. hogy a rosszindulatú csipkelődések sok esetben már-már rá­galmazássá fajulnak, s az egymás háta mö­götti megszólások, vádaskodások, júrá­sok nemegyszer pa­rázs helyzetet terem­tenek. Bizonyára sokan hallottak már a ver­bális szuggesztió ha­tásáról. Ha bizonyos állítást gyakran és elég meggyőzően Is­mételgetünk, végül elhiszik, anélkül, hogy állításunk iga­zát, helyességét el­lenőriznék. Ha vala­kire csupán azért te­szünk egyszer egy kellemetlen meg­jegyzést, mert az il­lető nem rokonszen­ves nekünk, ezzel még rendszerint nem befolyásoljuk a többieket. Azonban, ha a magunk alkot­ta véleményt vagy kitalált állítást gyak­ran ismételjük, a be­folyásolható, hiszé­keny emberek köny­nyen magukévá te­szik. Tehát ne játsz­szunk felelőtlenül a szavakkall!! A meg­szólás, rágalmazás mindig a hitvány, gyenge jellemű em­berek fegyvere, amellyel a becsü­letesek ellen har­colnak. Próbáljuk meg egyszer védel­münkbe venni azt, akit távollétében jog­talanul rágalmaznak. Embertársaink apró hibáit, botlásait ne nagyítsuk jel, s pró­báljuk a másik hely­zetébe beleélni ma­gunkat. Ne lapuljunk csendben, ha nem értünk egyet a rossz­nyelvüekkel. Közö­sen vonjuk felelős­ségre azt, akt lépten­nyomon belegázol embertársa becsüle­tébe. Sokkal jobb lenne a közösségi ilet. ÜGYES HÁZIASSZONYOKNAK Kedves Olvasóink! Leveleikből látjuk, hogy örömmel fogadták ezt a rovatunkat. Ezért szer­kesztőségünk úgy határozott, hogy sorsolás útján könyvjutalom­ban részesíti azokat az olvasókat, akik az alakítási ötleteinkkel kapcso­latban feltett három kérdésre kifogás­talanul válaszolnak. Mivel mai számunkban a gyermekek öltözködésével foglalkozunk, ezért alakítási ötletünk ls egy gyermekmo­deli. Házlruhára, pongyolára, strand­köpenyre a kicsinyeknek is szükségük van. Képünkön egyszerű vonalú kis köpenyt láthatnak, s ezzel kapcsolat­ban kérdéseink a kővetkezők: Milyen régi holmiból készíthe­tünk kislányunknak strandkö­penyt? 2 Miből varrhatunk a kicsinyek­• nek háziruhát? Mit használhatunk fel meleg téli pongyola készítésére? Válaszaikat postafordultával küld­jék el szerkesztőségünk címére. Csak­is a péntekig beérkező válaszokat fo­gadjuk el. A boríték vagy levelezőlap bal sarkára írják rá: „Család — ott­hon". 1. 3. BARACKlZ: X kg jő érett sárga­barackhoz 80 dkg cukrot számí­tunk. A barackot kimagvazzuk, aztán egy olyan lábasba tesszük, amin a zománc nincs megsérül­ve, majd folytonos keverés köz­ben a tűzön felforraljuk, azután szőrszitán rögtön áttörjük. Az át­tört barackot lemérjük, s kg­onként hozzáadjuk a 80 dkg cuk­rot, s ezzel együtt addig főzzük, míg a kanálról nehéz cseppek­ben cseppen le. Ha langyosra le­hűlt, tiszta (lehetőleg kifőzött) üvegekbe rakjuk, s ha a teteje megbőrösödött, lekötözzük. ZÖLD PARADICSOMlZ: % kg cu­korból és egy kevés vízből szi­rupot készítünk. 2 kg egészséges zöld paradicsomot és egy lA cit­romot (elvagdalunk, s a sziruppal együtt felforraljuk. Majd félre­tesszük, s másnap újra főzzük, egészen addig, míg teljesen meg sűrűsödik. RIBISZKEZSELÉ: A ribiszkezselé­hez annyi cukrot számítunk, mint amennyi a leszemelt ribiszke sú lya. Vľ kg cukrot egy vizespohár nyi vízzel addig főzünk, míg a szirup nagy hölyagokat vet, ak kor a megmosott és szitán lecsur­gatott ribiszkét beledobjuk, s ke verés nélkül, az edény rázogatá­sával néhányszor felforraljuk. Amikor a szemek felpattantak, tiszta szitán keresztül egy por celántálba csöpögtetjük a gyü­mölcs nedvét, anélkül, hogy pré­selnénk. Ha lecsurgott, nagyon jól kimosott kis befőttes üvegek­be rakjuk. A gyümölcslé állás köz­ben nagyon jól megkocsonyásodik. Ha azt akarjuk, hogy a zselé ne romoljon, befőzés közben nagyon ügyeljünk a tisztaságra. A zselét néhány csepp piros bretontesték­kel ineg is íesthetjük, így muta­tósabb. • SZILVABEFÖZÉS • RUMOS SZILVA. A megtisztított, jól megmosott magvaváló szilvá­kat üvegekbe rakjuk. Egy liter víz­ből 30 dkg cukorral szirupot flő­zünk, s ráöntjük a szilvára. Min­den üvegbe egy-egy szem szegfű­szeget, egy kis darab tahéjat te­szünk, és egy kanál rumot ön­tünk rá. Jól lekötve 10—12 percig gőzben csírátlanltjuk. ECÉTES SZILVA. 2 kg kemény, magvas szilvát porcelán tálba te­szünk, 40 dkg porcukrot, 4 dl víz­zel, i dl borecettel, haféjjal, cit­romhéjjal felforralunk és ezzel a szilvát leforrázzuk. Teljesen ki­hűtjük, inajd hidegen üvegekbe tesszük, a szirupot ismét felfor­raljuk, és a szilvára öntjük. For­rástól számítva 8—8 percig gőz­ben csírátlanltjuk. FONNVASZTOTT SZILVA. Szép nagy, magvaváló szilvákat ketté­törünk, a magját kivesszük és egy jénai vagy hibátlan zomáucú edényben a tűzhelyre tesszük, és ott fonnyasztjuk. Amikor már ele gendő levet engedett és jól össze­esett, üvegekbe tesszük, egy ke­vés szalicilt szúrunk rá, és gőz­ben csírátlanltjuk. Télen cukor­ral felfőzve lepény készítéshez stb. használhatjuk. • Hasznos tanácsok • • NYÁRON a hűtőszekrényben is frissebb marad a hús, ha ecetes vízbe mártott, kifa­csart ruhába csavarjuk. • A ROVARIRTÓ szerrel perme­tezett gyümölcsöt vagy be szórt zöldségfélét nem elég csak megmosni, hanem kissé áztatni is kell. • A NYARI VÁSZONSZANDA LÓKAT időnként szappanos vagy Szilonás vízben mossuk ki, majd fehér papírral ki­tömve szárítsuk meg. Ha hi­giénikusán kezelt lábbelit használunk, elkerülhetjük a bőrgombásodást, ami nyáron olyan gyakori. • A BÖRGOMBASODÁS ellen (ami rendszerint a lábujjak között jelentkezik) leghatha­tósabban úgy védekezhetünk, hogy minden este enyhén ecetes, sós vízben mosunk lábat. —• Ha mégis előfordul ilyen fertőzés, közönséges háztartási ecetbe mártott vattával mossuk le a megtá­madott helyet, de ne töröl­jük meg, hanem a levegőn hagyjuk megszáradni, majd „Aviril" púderrel hintsük be. • AKI A NYÁRI melegben túl­ságosan izzad, napjában többször is mosakodjon meg, s minden este zuha­nyozzon. Ha azt akarja, hogy jobb legyen a közérzete, használjon izzadásgátló szert, de semmi esetre sem a test egész felületén. • HA NINCS KEDVÜNK a nagy­melegben a fodrásznál a bú­ra alatt ülni, mossuk meg magunk a hajunkat, csavar­juk be, és napozás közben szárítsuk meg, de semmi esetre se hanyagoljuk el a frizuránkat. ÉLETCÉLT MAGUNK KER E* „A MUNKA, A REND ÉS A BÉKE, AZ ÉLETÜNK LELKE Ő." AZ ÉPÜLET HOMLOKZATÁN nincs felirat, mégis mindenki ismeri a komáromi őslakosok közül. A múltban a munkás­mozgalom fellegvára volt, s a név: munkásotthon, az egysé­get jelképező fogalommá vált. A nagy terem szomszédságá­ban meghúzódó kis szobában ma is gyakran beszélgetnek idős harcosok. Itt találkoztam Cám Istvánnal, az építőipari dolgo­zók Pista bácsijával, aki „olyan mint az ítélőbíró, szigorú, de igazságos". Mikor meghallja, hogy miként jellemezték mun­katársai, csupán annyit mond: — Engem ilyenné formált az élet. Ez a „formálás" már a gyer­mekkorban kemény munkával kezdődött. A vékonydongájú fiú négy évig tanulta az ács szakmát, majd később a kőmű­ves mesterséget Is elsajátítot­ta. Évekig dolgozott mint se­géd, majd mester lett. A ke­mény munka mellett rengete­get olvasott, tanult. Számára a szakma többet jelentett a kere­seti lehetőségnél. Szerette az ácsmunkát, az építést, s a két alapszakmának minden titkát kifürkészte. Kiváló képességei­re felfigyelt egy budapesti mér­nök. Felfogadta építésvezető­nek. Hosszú évekig dolgozott Pesten, majd visszatért szülő­városába. Már ekkor aktívan részt vett a munkásmozgalom­ban. Mikor a város felszabadí­tása után a szovjet csapatok megkezdték a Dunán a híd épí­tését, száz katona ácsot bíztak a gondjára. Ezek munkáját irá­nyította. Segítfett szervezni és megalapí­tani az építőipari vállalatot. Va­gyonuk nem volt, a kisiparo­sok legtöbbje továbbra is a sa­ját szerszámjával dolgozott. Az ötvenes évek elején az építőipari vállalat törzsgárdá­ja nemcsak épített, munkát, szervezett, hanem tevékenyen részt vett a falu szocializálá­sában is. Ma is többen említik, hogy az egyik nyáron 13 egy­mást követő szombaton és va­sárnap végeztek brigádmun­kát a szövetkezetekben. Cám elvtárs egy vasárnap sem hiányzott. Hosszú évekig volt igazgatóhelyettes, 1960-tól pe­dig a járási építőipari vállalat komáromi részlegének vezető­je. A fizikai munkától sosem hőzódott. Szorgalmát, tudását egy tucat kitüntetés bizonyít­ja. A vállalatnál 23 különböző újításái fogadták el és haszno­sítják a gyakorlatban. Ma több mint 400 dolgozó munkáját irá­nyítja, 24 technikus segítségé­vel. Végre felépült az új üzem­részleg, — a festők és lakato­sok kivételével — egy helyre összpontosították a 10 különbö­ző szakma dolgozóit. Havi ter­vük 3 millió korona. Szerződé­sük van a házkezelőséggel, hogy havonta 300 ezer korona értékű javítást végeznek. Az emberek kis csoportokban dol­goznak, ez nehezíti a munka­szervezést, az anyagszállítást. — A fiatalok? Rájuk sem pa­naszkodhatok, de néhányukból hiányzik a szakmaszeretet. Ezt csak az idősebbek, a mesterek plántálhatják szívükbe. Aki nem szereti szakmáját, annak a munka, bármilyen jól fizetik is, mindig teher lesz. Pedig a ne­héz fizikai munkának, az ács, a kőműves, a tetőfedő szakmá­nak is megvan a maga szépsé­ge. Gáz-, víz-, villanyszerelő­nek sok tanonc jelentkezik, de az előbb említett szakmákra alig néhány. ÖTVENHÉT ÉVES, járt külföl­dön, ismeri jól az országot. Sok épületet épített és sok épít­kezést vezetett, de az elvégzett munkájáért még soha nem kel­lett szégyenkeznie. Ez adja ne­ki az erkölcsi alapot, az erőt az őszinteséghez. Nincs szabad­ideje, egész életét a munka töl­ti ki. Aktív tagja a városi nem­zeti bizottságnak, az üzemi pártbizottságnak, s ha egy fel­adatot elvállal, azt következe­tesen teljesíti. A szakmáról határtalan sze­retettel beszél. Tanítja, neveli a fiatalokat. Szigorúsága mö­gött mindig ott van a segítő szándék. CSETÖ JÁNOS Egészséges kezdeményezés Amióta a helyi nemzeti bizottságok a falvak „gazdáinak" érzik magukat, egyre több helyi ipari üzemet, kő- és homok­bányát helyeznek üzembe. Ezzel kettős hasznot érnek el, egy­részt bővítik a szolgáltatások skáláját, másrészt gazdasági helyzetüket, önállóságukat erősítik. A bevételek nagy részét aztán a falu fejlesztésére, a szolgáltatások megjavítására fordíthatják. NAPONTA 14 000 TÉGLA Az érsekújvári járás Komja­tice községében valamikor a helyi téglagyár évente 1 800 000 téglát gyártott. A múltban a termelést megszüntették, mond­ván, nem fizetődik ki. A helyi nemzeti bizottságon azonban másképp látták a dolgot. A já­rási takarékpénztárból 350 000 korona hosszúlejáratú hitelt vettek fel. Május 15-e óta az egykor elárvult üzemben na­ponta 14 000 téglát készítenek. Ezzel nagyban elősegítik a köz­ség és a környék egyéni lakás­építését, és 20 ember talál itt munkalehetőséget. A tatarozás­ra fordított összeg rövid időn belül megtérül és hamarosan hasznot is hoz. A VILÁGHÍRŰ FÜRDŐVÁROS, Pőstyén Városi Nemzeti Bizott­sága betonblokk készítő részle­get helyezett üzembe. Jelenleg azon fáradoznak, hogy a napi termelést növelni tudják. Ha­marosan a tégla gyártását is megkezdik. Legalább annyi tég­lát szeretnének előállítani, amennyi az egyéni lakásépítők szükségletét fedezné. Az erre a célra fordított 120 000 korona hamarosan megtérül. A HAGYOMÁNYHOZ HÍVEN A trnavai járásban a helyi üzemek szervezése terén gaz­dag tapasztalatokkal rendel­keznek. Jó hírnevüket különö­sen a leopoldovi, a hlohoveci, križanyi, koplotovcei és a tra­kovicei részlegeknek köszön­hetik. A közelmúltban ismét több község zárkózott fel mö­géjük. Dolné Lopašovcén ho­mokbányát nyitottak. A Buko­vá! Helyi Nemzeti Bizottság a stupavai cementgyártól mész­égető részleget vett át, amely 22 embernek biztosít munkát, a környék építkezőinek pedig jó minőségű égetett meszet. NEM FÉLNEK A HITELTŐL A michalovcei járásban je­lenleg 33 helyi üzem működik 63 részleggel. A tervek szerint az év végére a helyi üzemek száma 51-re, a részlegeké pe­dig 161-re növekszik. Erre a célra a helyi nemzeti bizottsá­gok 700 000 korona hitelt vesz­nek fel. Krčaván például a kő­bánya 140 000 korona forgal­mat ért el. Pinkovcén a múlt év márciusától az év végéig a homokkitermelés 80 000 koro­nát jövedelmezett. Különösen dicséretes a Pavlovce nad Uhom-iak és a trhovlšteiek ösz­szefogása, ahol a helyi üzemek segítségével felépítették a szol­gáltatások házát. MINDENKI JÚL JÁR Ezt tartva szem előtt fogtak munkához Kamenice nad Vtáč­nikomon. Az Állami Takarék­pénztártól 100 000 korona hitel folyósítását kérték, amit anyag­beszerzésre fordítottak. Üzem­részlegükben autóülés-huzato­kat és díszpárnákat készítenek. A felsorolt példák bizonyít­ják, hogy a nemzeti bizottsá­gok bevételének növelésére kü­lönböző lehetőségek vannak. A kezdeményezést tehát minde­nütt fel kell karolni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom