Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-25 / 203. szám, kedd

r A KÖZÖNSÉG SZOLGÁLATÁBAN GYANÚS vaníliafagylalt HÁRMASBAN ültünk le az egyik korszerűen berendezett prágai cukrászdában. Udvarias személyzet, kellemes környezet fogadott. Narancslevet, vaníliafagylaltot és szódavizet rendeltünk. Igaz ugyan, ha tőlem függ, a málnafagylaltot részesítem előnyben, de kísérőim leszavaztak. Mit tehettem egyebet, alávetettem magam a többség akaratának. A pincérnő kisvártatva hozta is a frissítőket. Szomjas voltam, szívesen felhörpintettem volna egy hajtásra a kívánatosnak tűnő italt. De nem tehettem. Jindra Smíšková vegyészmérnök gyengéden megérintette a karomat: — Majd később — mondotta, miközben kézitáskájában műszerei után kutatott. — Először meg kell állapítanom, mit tartalmaz ez a tojássárga folyadék. Michal Fencl hasonlóképpen járt el. Minden figyelmét a vaníliafagylaltra összpontosította. — Az íze nem rossz — jelentette ki szakértelemmel —, nézzük csak az összetételét. Ogy látszik, a pincérnő gyanút fogott. Nyilván már leadta a figyelmeztetésnek szánt vészjeleket, mert alig néhány pillanat múlva berobogott az üzletvezető. A szokásos bemutatkozás után kísérőim zsebéből előkerült fényképes igazolványuk, mely minden kétséget kizáróan táeonyította, hogy az Élelmiszerek Minőségét Ellenőrző Intézet dolgozói. A főnök arcizmai alig észrevehetően megrándultak. De önuralmát egy pillanatra sem vesztette el. A kiszolgáló személyzet a távolból kíváncsian leste a fejleményeket. Jindra Smíšková egy kupicára valót leöntött a narancsleves pohárból, megvizsgálta, majd az eredményt összehasonlította az éppen felbontott üvegből vett mintával. Homlokán szigorú ránc jelent meg, a fejét csóválta: — Ejnye, ejnye, ki hinné — •—• az ízéből erre aligha következtetnek: a narancslevet megkeresztelték. Nemigen takarékoskodtak a vízzel. Kínos jelenet következett. Az üzletvezető magyarázkodása, hebegése teljesen felesleges: — Nem tudok róla. Nem, én ilyesmit nem teszek! — De hát akkor kicsoda? Talán a szomszéd? A jegyzőkönyv felvételére és aláírására később került sor, amikor már megállapítást nyert, hogy a szódavíz széndioxid tartalma körül sincs minden rendben és hogy csodálatosképpen a fagylalt is „könnyűnek találtatott". AZ ÉLELMISZEREK Minőségét Ellenőrző Intézet — laboratóriumaiban végzett elemzései útján — részt vesz az egyes élelmiszerek normáinak, vagyis vegyi, fizikális és mlkroblális szempontból elengedhetetlen követelményeinek meghatározásában. Kidolgozza az áru előállításának technológiai eljárását, sőt az élelmiszerek csomagolásának, szállításának és elraktározásának feltételeivel is behatóan foglalkozik. Nemegyszer saját tapasztalataink alapján meggyőződhetEmelkedik a sörfogyasztás (CTK) — Az elmúlt két dekádban — az előző egész hónaphoz viszonyítva — sörgyáraink 6000 hektoliter sörrel többet gyártottak és adtak át a közellátásnak. Pedig az üzemekben a júniusi tervteladatok voltak a legnagyobbak. A júliusi terv és a fogyasztás túlszárnyalja az eddigi rekordot — közölte M. Hudec mérnök, a Szlovák Malátagyár topolfianyi üzemének Igazgatója a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójával. Az év első hónapjaiban átmenetileg csökkent a sör iránti kereslet. Most azonban olyan óriási az érdeklődés, amilyenre nem volt példa. Naponta néha 3800 hektoliter sör hagyja el a gyár kapuit. A múlt év ugyanezen időszakához képest az idei Júliusi sörgyártás mintegy 14 000 hektoliterrel nőtt. tünk r^Ja, milyen gyakori jelennég az élelmiszeriparban a minőségi norma be nem tartása. Nem egy esetben kifogá soljuk a hentesáru, a konzer vek, sőt a tejtermékek, vagy akár a kenyér és a péksütemény, esetleg a tartós kétszersült minőségét. Nem ritkaság, hogy az áru hevenyészett csomagolásával vagyunk elégedetlenek, de az Is előfordul, hogy a tényleges súly nem egyezik a dobozon vagy a zacskón feltüntetett súllyal. Mi ilyenkor a teendő? Rend szerint visszavisszük az árut az üzletbe, ahol vásároltuk. A kereskedő a termelővállalatnál csak akkor reklamálja a rend ellenességet, ha azt észreveszi, vagy ha figyelmeztetik a fogyatékosságra. Kereskedelmi vállalataink tavaly országos viszonylatban 226 362 millió ko róna értékű hibás árut kifogásoltak. — Noha ez az összeg tetemes, az élelmiszerkereskedelem évente több milliárdot kitevő forgalmához viszonyítva nem ad okot a kétségbeesésre — nyugtat meg Jaroslav Zach igazgatóhelyettes Egyben hangsúlyozza, hogy a termelés a reklamált összeg 66 százalékát ismerte el, ami feltétlenül a kereskedelem sikereként könyvelhető el. — önmaguk helyett beszélő, de nem egyedülálló eredmé nyek ezek — folytatta j. Zach. — A helyzet évről évre javul. 1965-ben élelmiszereink 27 százaléka nem felelt meg a normáknak, 1966-ban már csak 18 százaléka. Mindamellett a szakemberek még nem lehetnek elégedettek. Például a hús- és a tejiparban még nagyon sok a probléma. Ugyanakkor a bortermelésben vagy a baromfitenyésztésben minden úgy megy, mint a ka rikacsapás. Mi a kifogás a tejüzemek ellen? Termékeik sok helyütt nem felelnek meg az előírásoknak. Kelet-Szlovákiában az el lenőrzések alapján a tejtermé kek zsírtartalmát kifogásolták, savanyúságuk foka is túllépte a megengedett határt. Felme rül a kérdés: ki a ludas? A tejüzem, amely a kifogásolt árut előállította, vagy pedig a tejcsarnok, amely esetleg lelkiismeretlen, haszonleső beavatkozással tönkreteszi az áru minőségét? A KÉSÚI bizonyítás mindig bonyolult eljárás. Más volna a helyzet, ha a tejcsarnokok, de a többi élelmiszerkereskedés ls mindjárt az átvételnél ellenőrizné az áru minőségét, s azonnal visszaküldené a kifogásolt élelmiszereket a termelőüzemeknek. Igaz, kétélű fegyver ez, mert képzeljük csak el, mennyi szóbeszédre adna okot, ha a vevők aznap dolguk végezetlenül, üres bcvásárlótáskával távoznának az üzletből. Persze az üzlet személyzete is ráfizetne az erélyes megoldásra, hiszen a megfelelő bevétel híján elma radna a prémium. Mindennek ellenére a szakemberek véleménye szerint jó lecke volna ez az intézkedés a szállítóvállalatok részére, melyek megtanulnák, hogy legfontosabb a fogyasztók érdeke. A szakemberek szerint a nehézségek minden bizonnyal kiküszöbölhetők. Milyen módon? Lelkiismeretes, felelősségteljes munkával, elsősorban a terme lésben. Hiszen mindenekelőtt a termelővállalatok felelnek a minőségért. Az árut felelőssé gük teljes tudatában saját ellenőrző szerveiknek kell felülvizsgálniuk. Nem hunyhatnak szemet a hibás áru felett, nem engedhetik meg, hogy az elő írásoknak meg nem felelő termékek hagyják el üzemüket. A kereskedelmi üzemeknek viszont — amint már szó volt róla — közvetlenül az átvételkor kell ellenőrizniük az árut. Az Élelmiszerek Minőségét Ellenőrző Intézet dolgozói a munkájuk folyamán észlelt rendellenességeket értékelve szorosan együttműködnek az élelmiszerkereskedelem üzemeivel és figyelmeztetik őket a különös gondosságot igénylő árufajtákra. Ezt a célt szolgálják a közönség körében minden alkalommal élénk érdeklődésre és visszhangra találó élelmi szerkiállítások és a selejtáru bemutatása is. KARDOS MÁRTA umm \ Mire jó a félelem? Bár a napilapok minden évben sok szerencsétlenségről számolnak be, a sziklafalak, vagy a veszélyes gleccserek megmászására az alpinisták ezrei keresik fel évente a nagy hegyeket. Az utóbbi napokban a Magas-Tátrában előfordult szerencsétlenségek némelyike is egyrészt kétségtelenül vigyázatlanságból következett be, de akadnak olyanok is, melyek áldozatai között érdemes alpinisták és hegymászók ls szerepelnek. A hegymászás tehát sport, melynek veszélyeit nem szabad lebecsülni. De nem éppen a veszélynek köszönheti nagy vonzóerejét? E sportban kétségtelenül megvan az erőfeszítés öröme, a győzelemittasság, a páratlan kilátások nyújtotta gyönyör, de mindezeken a legyőzött veszély érzése uralkodik. A veszély számos sportban, vagy kikapcsolódást célzó tevékenységben játszik szerepet. Az alpinizmus nyújtja kétségtelenül leginkább a saját belső reakcióinkon aratott győzelem tiszta örömét, amely lehetővé teszi, hogy a mélységgel és a kegyetlen természet veszélyeivel szemtől szemben, jobban tudjunk uralkodni természetes reflexeinken. Itt merül fel e sport egyik alapvető problémáia: mi a szédülés? Csupán félelem-e a szédülés? El kell ismerni, hogy igen különböző jelenségek rejlenek a szédülés szó mögött. Az orvos többféle szédülést ismer. F.ztík különböző szervi zavarokkal kapcsolatosak; némelyikük a belső fülben lép fel: az egyénnek az a benyomása, hogy forog a feje, nehezen tudja egyensúlyát megtartani, járása bizonytalan. De nyilvánvaló, hogy e zavaroknak semmi közük sincs a hegymászók szédüléséhez, hiszen az egyensúlyérzék ilyen zavarában szenvedő betegek úgysem kockáztatnak veszélyes hegymászásokat! Ez a szédülés — egy jól ismert hegymászó meghatározása szerint — „az a szemérmetes kifejezés, mellyel a félelmet leplezik". Egyébként számos kísérlettel bizonyították be a szédülés pszichológiai forrásait: fektessünk végig a szoba padlóján egy 30 cm széles gerendát, és kérjünk fel bárkit arra, hogy menjen végig a gerendán. Ezt mindenki meg tudja tenni, de fektessük át ugyanezt a gerendát két ház között, 15 méter magasságban. Meglehetősen kevés ember lesz hajlandó arra, hogy a kísérletet megismételje ... A mélységtől való félelem vajon beteges jelenség-e, vagy, éppen ellenkezőleg, egészen természetes reflex? Vajon normális dolog-e a félelem, ha veszéllyel állunk szemben? Mi a félelem alapja? Ha a félelem jelenségének alapját keressük, nyomban rájövünk arra, hogy itt az önfenntartási ösztön vészcsengője működik. Ha a bárány nem félne a farkastól, az mindig felfalná! ... A meghatározott veszélyektől való félelem olyan reflex, amely az öröklődő alap részét alkotja: a bárány még akkor ls fél a farkastól, ha sohasem látta, hogy ez az állat felfalt volna egy hozzá hasonló állatot. A tyúk még akkor is fél a magasban száló ragadozó madártól, ha sohasem látta közelről annak csőrét és karmait. Ugyanígy áll a dolog a mélységtől való félelemmel, amely a legtöbb állatnál öSitönös. A félelem elsősorban-azt jelenti, hogy az egész organizmus tudatára ébred a veszélynek. Ez a feltétele annak, hogy energiánk a veszély tudatosítása előtt is mozgósítódik. Az agykéreg működését olyan kapcsolatok determinálják, melyek az idegrendszer más tájékaival kötik össze az agykérget: a veszély heves észlelése elég intenzív hatású ahhoz, hogy az összes védekezési reflexeket azonnal mozgósítsa. Védekezési reflexek Az egész állatvilágot be kell járnunk ahhoz, hogy tiszta állapotban felfedezzük a védekezési ösztön mechanizmusát, mely testükben szunnyad, s melynek csak némi nehézség árán sikerül tudatára ébrednünk. Az első, a legnyilvánvalóbb és kétségtelenül a legismertebb közülük — a menekülés. Ez a védekezésre rosszul felvértezett állatok közös ösztöne, különösen a növényevőké és a' legtöbb madáré. A menekülési reflex tökéletes ellentétével, a „gátlási" reflexszel Is találkozunk: az állat valósággal eszméletét veszti a félelemtől, amely „levágja lábait", a legcsekélyebb mozdulatra is képtelenné válik. Végeredményben ez a reflex igen gyakran ugyanannyira hasznos, mint a menekülés: a magas fűben meglapuló, teljesen mozdulatlan nyúl sokkal jobban biztosítja menekülését, mintha teljes sebességgel rohanna. Hangsúlyozzuk, hogy ennek az „eszméletvesztési" reflexnek, amely megbénítja a helyzetváltoztatásra szolgáló izmokat, nagyon erősnek kell lennie ahhoz, hogy valóban hatékony legyen. A félelemnek ez esetben a minden vagy semmi értelemben kell hatnia; enélktil az állat a rémülettől félig megbénult végtagjaival megkísérelné a menekülést, s ekkor ellensége elkekerülhetetlenül lecsapna rá. Végül van egy harmadik reflex is: a támadás. Sok ragadozóban és bizonyos bikákban ez a reflex hat. Olykor a házőrző kutyán is igen jól megfigyelhető. Hányszor hallhatjuk: „Ez a kutya nem harapós; ha harapott, ezt azért tette, mert félt." E három legfontosabb védekezési reflex egyidejűleg van meg az emberben, aki sokkal kevésbé specializálódott, mint az állatok. Ezek a reflexek gyakran viaskodnak egymással. Egyes emberekben, azokban, akik „nem szédülnek", határozottan az első reflex működik erőteljesebben: a veszély tudatosítása fokozatosan működteti a helyváltoztatási szerveket; izmaik hatékonyabban működnek, ugyanúgy, mint annak az állatnak, ameiy csak a menekülésben éri el teljes gyorsaságát. Ezzel ellentétben azoknál, akik különösen szé'dülősek, nyilván az „eszméletvesztési" reflex lép működésbe. Ezek az emberek természetesen képtelenek az olyan egyszerű mozdulatok elvégzésére is, hogy egy 30 cm széles gerendán áthaladjanak a mélység frtett. Nyilvánvaló, hogy a két szélsőség között mindenféle közbülső eset lehetséges. A legtöbb emberben e két tendencia küzd egymással, és éppen az akaraterőre hárul a szerep, hogy az első tendenciát juttassa győzelemre. A félelem értéke Egy híres szólamot transz) nálva elmondhatjuk, hogy a lelem és az aggodalom „nagy jó szolgák, de nagyon ro; gazdák". Félelem nélkül ni lenne lehetséges az állati él és aggodalom nélkül nem 1< ne emberi haladás. Ugyanakk a nem vállalt félelem és agj dalom a legsúlyosabb pszichi riai zavarokhoz vezet. A félelem nevelése, akar erőnknek szabadon elfogad szembeszegezése ezzerl a fé lemmel tehát döntő fontossá kísérletek. A veszélyes sporť mint például az alpinizmus távolról sem kockáztatva a st felesleges kihívását —, í látszik, hogy lényeges font ságúak, mivel egy bizonyos t talmú felkapaszkodás egyide leg váltja ki a váratlan neh ségekkel szemben jelentke pillanatnyi félelmet és ama lentős nehézségek miatti ag; dalmat, melyekről tudjuk, hc a csúcs csak ezek leküzdi árán érhető el. Tekintettel a félelem sze pének fontosságára az életi általában, az emberi életi pedig különösen, nem hely ha saját és gyermekeink éle bői ezt az érzést ki akarj iktatni. Rosszul mérjük fel a szélyt, ha a gyermeket n állítjuk elég korán szembe félelemmel. Ha meg akar óvni minden ijedelemtől, el sorban azt kockáztatjuk, h( a gyermeket védtelenné te szük a legkülönbözőbb szer csétlen véletlenekkel szemb A gyermek esetében, miként állatéban is, a félelem alkc a leghatékonyabb korlátot hoz, hogy megakadályozzuk legveszélyesebb cselekede elkövetését. Az a gyermek, aki semmi sem fél, a forgalomra sem gyelve közlekedne az úttest kihajolna a balkonon anéll hogy félne, vagy akár a leg dabb kutya szőrét cibálná, talán nem is ez a lényeges modern lélektan alapvető fe dezéseinek egyike, hogy a nőtt ember pszichikai álla tának és viselkedésének kii kulásában a kisgyermekkor zelmeinek nagy a szerepe. M pedig a félelem nagyon is g> mekkori érzelem: ebben az é korban még minden tartóz dás nélkül, spontán nyilvá meg a félelem; sőt-ezen á gyermek úgy nevelődhet a leiemre, hogy közben nem madnak komplexusai, nem 1 rajta úrrá beteges szorongás A természet gondoskodott ról, hogy a gyermek ne eg dül, hanem szüleivel együtt s güljön szembe a félelem oi val, és hogy az első alkalon kezdve szülei tapasztalatai! alapján alakítsa ki magatai sát. A szülőkre hárul tehát felelősség, hogy a gyermek helyesen befolyásolják a fi lemérzet kialakulását. Eredeti megoldású felüljáró Tokió nyugati városrészében érdekes átjűróhidai éjiiteüi gyalogjárók számúra. Ez a megoldás jó szolgálatot tesz r a gyalogjárók, mind a motorosok számára, mivel lényeg meggyorsítja a forgalmat.