Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-02 / 180. szám, vasárnap

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TÉZISEI a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára (A tézisek első két részét tegnapi és tegnapelőtti számunkban közöltük. Az alábbiakban a befejező rész következik.) Az imperializmus ellen, a békéért és az emberiség társadalmi haladásáért vfvott harc elsfi soraiban álló szocialista közösség döntő módon hozzájárul a forradalmi folyamat fejlődéséhez. 19. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom komoly csapást mért az imperialista és gyarmattartó uralom egész rendszerére erőteljesen ösztönözte a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődését. Az Októberi Forradalom győzelme után megkezdődött az imperialista gyarmati rendszer válsága. A szovjetköztársaság, amely a gyakorlatban megvalósította a szocialista forradalom és a nemzeti felszabadító mozgalom kapcsolatát, a népek példaképe és biztos támasza volt a felszabadítási harcban. A második világháború után, az imperializmus általános meggyengülésének, a szocialista világrendszer kialakulásának, a munkás- és demokratikus mozgalom hatalmas fellendülésének közepette, az antilmperialista nemzeti felszabadító forradalmak csapásai alatt felbom lott a népeket elnyomó, kapitalizmus szülte gyarmati rendszer. A volt gyarmati világ területén több mint 70 független nemzeti állani jött létre. Egyes felszabadult államok forradalmi demokratikus erői nemkapitalista útra terelték a fejlődést, s ma ez irányban jelentős gyakorlati lépéseket tesznek. Bővítik a forradalmi demokratikus pártok és a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom kapcsolatait, nagyobb érdeklődést tanúsítanak a tudományos szocializmus ideológiája iránt. A nemzeti demokratikus és általában haladó erők egysége a társadalmi átalakulások megvalósulásáért folytatott küzdelemben a szóban forgó országok eredményes fejlődésének, nagy nehézségei leküzdésének létfontosságú feltétele. Számos fiatal nemzeti államban egyre világosabban különválnak a haladó társadalmi fejlődésért küzdő társadalmi erők az imperializmussal paktáló reakciós köröktől. A nemzeti felszabadító mozgalom fő ellensége mindenkor az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus volt és ma is az. Az amerikai imperializmus a hazai reakció segítségével összeesküvéseket és puccsokat szervez, nemzeti viszályokat szít, segíti a reakciós nacionalizmus feltörését, és területi viszályokat idéz elő a felszabadult államok között. A szocialista világrendszer aktívan támogatja a volt gyarmati és félgyarmati világ népeinek hősies küzdelmét az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen. Politikai és gazdasági segítséget nyújt, és szükség esetén az illető országok fegyveres erőinek szilárdításában, védőképességének erősítésében is segít. A szocializmus erői és a nemzeti felszabadító mozgalom szövetsége az imperializmus ellen, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, és a társadalmi haladásért vívott harc sikerének fontos feltétele. 20. A világ forradalmi átalakulásának folyamata, amely az Októberi Forradalommal kezdődött, új helyzetet teremtett abban a harcban, amelyet a nemzetközi munkásosztály legközelebbi és végső céljaiért folytat. Megnövekedett a munkásosztály különböző alakulatainak szervezettsége és nemzetközi kapcsolatai. Az Októberi Forradalom győzelme korunk középpontjába állította a munkásosztályt. A szocializmus erőinek szllárdulása egyre nagyobb hatással van a burzsoá világ osztályerőviszonyaira. A burzsoá társadalmon belül kialakultak a szocialista forradalom objektív anyagi feltételei. Az éleződő osztályellentétek hatására mindjobban kialakulnak a szocializmusba való forradalmi átmenet szubjektív feltételei is. Sem a burzsoázia teleményos taktikája, sem kikényszerített engedményei nem állíthatták meg a néptömegek forradalmasodásának folyamatát. Az Októberi Forradalom kiterjesztette annak lehetőségét, hogy a tőkésországok tömegeiben kinevelődjék a szocialista osztályöntudat. Az élő gyakorlatból szereznek tudomást a szocializmus előnyeiről. A nyugati dolgozók legfontosabb vívmányaikat az Októberi Forradalom, a szocializmns és a kommunizmus építésében elért sikerek közvetlen hatására érték el. A dolgozók gazdasági harca objektíve politikai jelleget ölt az állami monopolkapitalizmus viszonyai között, ahol nemcsak az egyes váltakozók és szövetségeik, hanem maga a burzsoá állam gazdasági téren is a proletariátus nyílt ellenfele. A munkásosztály egyidejűleg további közvetlen sürgető politikai követelésekkel lép fel, szembeszáll a monopóliumok uralmával, az imperialista kormányok agresszív és reakciód irányvonalával, síkraszáll a demokráciáért és a társadalmi haladásért. Fél évszázad alatt jelentősen megnőtt a munkásosztály szerepe a tőkésországok gazdasági és politikai életében. A tőkésországokban kialakultak és megerősödtek a haladó szakszervezetek, amelyek jelentős szerepet játszanak a munkásosztálynak a tőkés monopóliumok támadása ellen, a dolgozók gazdasági, társadalmi, és politikai jogaikért vívott harcában. Erősödik a szakszervezetek nemzetközi egysége az imperializmus ellen, a békéért és a társadalmi haladásért jfívott harcban. A tőkésországok munkásosztálya fokozza harci cselekményeit a monopóliumok és az őket fenntartás nélkül kiszolgáló kormányok mindenhatósága ellen. A szakszervezetek soraiban tapasztalható szakadással függ össze jelentős mértékben az, hogy eddig nem sikerült megvalósítaniuk társadalmi eszméiket. Ma mind kedvezőbb lehetőségek nyílnak e szakadás leküzdésére. A szocializmus sikerei meggyőzően bizonyítják, hogy a munkásosztály végső céljai csak a társadalom alapvető átalakításával érhetők el. A történelem ezenkívül bebizonyította, hogy a reformista út nem vezet célra. A szociáldemokrata kormányok valamennyi országban érintetlenül hagyták a tőkés uralom alapjait. A szociáldemokratákat, a katolikus pártokat és szakszervezeteket követő munkások mindinkább meggyőződnek arról, hogy osztályszempontból kell kezelniük a társadalmi prob lémákat, s e problémák megoldásában együtt kell működniük a kommunistákkal. Az oszlályerőviszonyoknak a különböző országokban és világméretben az Októberi Forradalom óta eltelt fél évszázad alatt történt megváltozása nagyobb lehetőségeket nyitott a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérésre, gazdagította a szocialista forradalom eszközeinek arzenálját. A munkásosztály és a nem-proletár dolgozó rétegek érdekeit kifejező, a tömegek nyomására megvalósított demokratikus reformok szilárdítják a haladó erők helyzetét és bővitik a töke hadállásai elleni döntő támadás bázisát. A burzsoá államokban a néptömegek jogainak bővítéséért vívott küzdelem az osztályharc fontos területe, a szocializmusért vívott küzdelem szerves része. Ma is időszerű az a marxista— leninista tétel, amelyet az SZKP XX—XXIII. kongresszusain, valamint az 1957. és az 19B0. évi moszkvai tanácskozásokon szögeztek le, nevezetesen, hogy a szocializmusba való áttérésnél lehetőség van a harc különböző — békés és nem békés — formáinak alkalmazására, attól függően, hogy milyenek az adott országban az osztályerőviszonyok, milyen a munkásosztály szervezettsége és politikai érettsége, élcsapatának tekintélye és képességei, az uralkodó osztályok ellenállásának foka, milyen a nemzetközi helyzet. Korunkban bármely ország munkásosztálya forradalmi harcában a munkásmozgalom győzelmes élcsapataira,- a szocialista országok dolgozóira támaszkodhat, felhasználhatja a szocialista országok, elsősorban az Októberi Forradalom hazájának tapasztalatait; ennek óriási sikerei segítik a dolgozókat és forradalmi élcsapatukat. Ebben nyilvánnl meg a tőkésországok proletariátusa harcának szerves egybekapcsolása az Októberi Forradalom vívmányaival, a szocialista világrendszer sikereivel. 21. A szocialista forradalom Oroszországban aratott győzelme nyomán megszületett korunk nemzetközi kommunista mozgalma. A világot átfogó kommunista mozgalom Október eszméinek zászlaja alatt fejlődik. A világproletariátus az Októberi Forradalom példáján meggyőződött arról, milyen elengedhetetlenül szüksége van újtípusú pártra, marxista—leninista elmélettel felvértezett, a tömegek élén álló forradalmi akciópártra. A kommunista pártok megteremtésében és megerősítésében igen nagy szerepet játszott a Lenin kezdeményezésére létrejött Komínu nista Internacionálé. Forradalmi harci vezérkaruk, a marxizmus— leninizmus, s új viszonyok közötti alkotó szellemű formálásának iskolája, a kommunista eszmék tümegpropagandájának iskolája, az internacionalizmus iskolája lett. A Kommunista Internacionálé jelentős szerepet játszott a kommunista mozgalom neves vezetőinek és harcos kádereinek nevelésében. Az elmúlt fél évszázadban a kommunista mozgalom óriási erővé fejlődött. Valóban világot átfogóvá vált. Kommunista pártok gyakorlatilag minden olyan országban vannak, ahol van munkásosztály. Az elmúlt ötven év tapasztalatai Igazolták, hogy a kommunista mozgalom ereje a marxizmus—leninizmus iránti hűségében van. Kommunizmusról szőlő tanítás nélkül nincs és nem is lehet kommunista mozgalom. A munkásosztály kommunista élcsapata a szocialista államokban, a tőkésországokban és a felszabadult államokban saját stratégiát és taktikát dolgoz ki, fejleszti és gazdagítja az Októberi Forradalom örökségét. A marxisták—leninisták együttes kollektív munkájának eredménye az a fő irányvonal, amelyet az 1957. és az 1960. évi muszkvai tanácskozásról kiadott nyilatkozatok fogalmaztak meg. A nemzetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb problémája, hogy biztosítsa egységét a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Ez az egység a jelenlegi szakaszban a közös feladatok megoldását célzó együttes akció, két- és sokoldalú pártközi találkozók, elvtársi eszmecserék, kölcsönös tapasztalatcsere révén alakul ki. A kommunista világ egységének megszilárdítása szempontjából nagy jelentőségű volt az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varyban megtartott értekezlete, amely az európai béke és biztonság problémáival foglalkozott. A legfontosabb problémák kollektív megvitatásának és egységes akcióprogram kidolgozásának kipróbált formáját jelentik a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai. A jelen körülmények között különösen nagy jelentőségű az a kérdés, hugy helyesen összeegyeztessük a kommunisták nagy hadserege előtt álló nemzeti és nemzetközi feladatokat. Nem lehet beszélni internacionalista kötelességek teljesítéséről akkor, ha nemzeti feladatok teljesítéséért folytatott küzdelmet valamennyi ország dolgozó tömegeinek időszerű érdekeitől elszigetelve vívják. Viszont az is elképzelhetetlen, hngy a nemzeti feladatok eredményes teljesítéséről beszéljenek anélkül, hngy a kommunista mozgalom minden egyes élcsapata tevékenyen részt venne a közös problémák megoldásában. A kommunisták nemzetközi egysége edződött és erősödött az imperializmus ellen, az opportunizmus és a szektásság különféle válfajai ellen, a burzsoá nacionalizmus ellen vívott harcban. A Szovjetunió Kommunista Pártja min1967. Ij Z' í ibífj MOSZKVAI LÁTKÉP. JOBBRA A NYITOTX KÖNYVRE HASONLÍTÓ ÉPÜLET A KGST SZÉKHAZA. denkor harcolt és harcolni fog a jobb- és baloldali elhajlás ellen, amelynek a forradalmat fenyegető veszélyességét a kommunista mozgalom egész fejlődése bizonyítja. A gyakorlat azt mutatja, hogy a marxista—leninista vonaltól való eltérés különösen akkor válik veszélyessé, ha összekapcsolódik a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus és a hegemóniára törekvés jelenségeivel. A Szovjetunió Kommunista Pártja a marxizmus—leninizmus elvei alapján rendületlenül és következetesen szorgalmazza a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szilárdítását. A kommunisták egysége, a munkásosztály és a világ dolgozóinak nemzetközi szolidaritása az Októberi Forradalom hazájával azoknak a történelmi győzelmeknek jelentős feltétele volt, amelyeket a szovjet nép harcban és munkában aratott. 22. A Nagy Októberi Forradalom alapvető eltolódásokat eredményezett a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében, mélyrehatóan válságba döntötte az imperialista külpolitikát, meghirdette a béke és a nemzetközi biztonság, a népek közötti egyenlőség, barátság és együttműködés alapelveit. A szocializmus és az imperializmus közötti harc az egész világpolitika tengelyévé vált. A szovjetország már megalakulásával nemzetközi téren megkötötte az imperialisták kezét. A burzsoázia attól kezdve kénytelen volt tekintetbe venni a Szovjetunió létezését. A Szovjetunió és a többi testvérország részvétele nélkül nem lehet megoldani egyetlen nagy nemzetközi kérdést sem. A szncialista világforradalom további sikerei egyre reálisabb alapokat teremtenek a népek szuverenitási elveinek, a népek önrendelkezési jogának és valamennyi ország — nagy és kis ország — egyenjogúságának érvényesítésére. A nemzetközi kapcsolatokban a volt gyarmati és függő országok szerepe is lényegesen megváltozott. A haladó nemzeti államok ma önálló külpolitikájukkal aktív hatást gyakorolnak a béke, a főbb' nemzetközi problémák demokratikus megoldása érdekében. A szocialista országok és az öszszes antiimperialista erők harci szövetsége a nemzetközi politika rendkívül fontos tényezője. Az imperializmus már elvesztette uralkodó szerepét a világpolitikai küzdőtéren. A népek ma már elég erővel rendelkeznek, hogy aktív, összehangolt akciókkal meggátolják egy új világháború kitörését. Ám. amíg létezik imperializmus, addig fennáll a hódító háborúk veszélye. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúja, Izraelnek az imperializmus által előkészített agressziója a szabadságszerető arab népek elten, a szűnni nem akaró provokációk Kuba ellen. Állandóan ébereknek kell lennünk, mozgósítanunk kell valamennyi békeszerető erőt és népet, hogy felkészüljenek az imperializmus agresszív akcióival szembeni ellenállásra, hogy megfékezzük a nemzetközi reakciót, és ne engedjük egy új világháború szakadékába sodorni az emberiséget. A szovjetállam következetesen védelmezve a békét és a nemzetközi biztonságot, a legmagasabb színvonalon tartja most is és a jövőben is védelmi képességét. Fegyveres erőinket elláttuk a korszerű haditechnika minden válfajával, köztük nukleáris rakétafegyverrel. Nem kis összeget fordítottunk védelemre, de a szovjet emberek tudják, hogy ez szükséges. A Szovjetunió és a szocialista országok hatalma reálisan ellensúlyozza az imperializmus agresszív erőit, és rendkívül fontos tényező az új világháború elhárításáért és a béke megőrzéséért folytatott küzdelemben. A békéért, az imperialista agresszió ellen vívott harcban nagy szerepet játszik a szncialista országok külpolitikája. Ez a politika az összes antiimperialista békeszerető erők összefogására, a reakció és a háború erői elleni küzdelemre támaszkodik. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése irányvonalának elválaszthatatlan szerves része. Ez az irányvonal szembenáll az imperialistáknak azzal a szándékával, hogy új világháborút robbantsanak ki; szembenáll a nemzetközi provokációkkal és az ellenforradalom exportjával, hozzájárul kedvező feltételek megteremtéséhez, annak érdekében, hogy érvényesüljön a népek elidegeníthetetlen joga, hogy önállóan döntsenek országuk fejlődéséről, hozzájárul a kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos, műszaki együttműködés fejlődéséhez, a kulturális cseréhez valamennyi ország között. A marxisták—leninisták elítélik a hódító imperialista háborúkat, de igazságosnak tartják és támogatják azokat a háborúkat, amelyeknek célja, a népek vívmányainak megvédése az imperialista agresszió ellen, a nemzeti felszabadulás. Igazságosnak tartják és támogatják a forradalmi osztályok háborúját, amelyet azért vívnak, hogy visszaverjék a reakciós erők fegyveres próbálkozását uralmuk fenntartására, vagy visszaállítására. A szovjet emberek határozottan támogatják az amerikai imperializmus agressziója ellen harcoló vietnami népet. Szilárd meggyőződésük, hogy a vietnami nép igazságns ügye győzedelmeskedik. A szovjet emberek teljes mértékben támogatják az arab államok népeinek igazságos harcát az Izrael részéről elkövetett agresszív cselekmények ellen. A szovjet nép és kommunista pártja Lenin örökéhez híven fél évszázada rendületlenül követte a proletár nemzetköziség irányvonalát, a győzelmes szocializmus országában a nemzetközi és nemzeti feladatuk oszthatatlanságának alapelvéből indult ki. A szovjet nép nagy célja — a kommunizmus építése — egyszersmind fő nemzetközi küldetése is. Hazánk a szovjet emberek hősies munkájának eredményeként a szocializmus bevehetetlen erődje lett, s befolyása világszerte erősödik. Az új társadalmi rendszer megteremtése, gazdasági és védelmi erejének állandó növelése az egyik döntő feltétele annak, hogy az erőviszonyok nemzetközi téren az imperializmus és a reakció hátrányára változzanak meg, és erősíti a szocialista forradalom világgyőzelmének anyagi, politikai s ideológiai feltételeit. A szovjet külpolitika alapvető célja, hogy kedvező feltételeket biztosítson a kommunizmus építéséhez. A kommunista párt és a szovjet állam megtesz mindent, ami a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítéséhez szükséges, támogatja a népek nemzeti és társadalmi felszabadító harcát, fejleszti az együttműködést a fiatal, független államokkal, következetesen megvalósítja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, mindent elkövet, hogy megóvja az emberiséget egy termonukleáris világháborútól. E célok elérése teljes mértékben megegyezik minden fnrradalmi és demokratikus erő, minden nép érdekeivel. A Szovjetunió Kommunista Pártjának nemzetközi politikája a világ kommunista és munkáspártjaival ápolt kapcsolatok és testvéri együttműködés sokoldalú erősítésére, a kommunista világmozgalom egységére irányul. Pártunk és népünk a történelem folyamáa minden nehézség ellenére mindenkor a legmesszebbmenőbb segítséget nyújtotta a szabadságért és • nemzeti függetlenségért, a forradalom ügyéért küzdő harcosoknak. A nemzetközi munkásosztály tudja, hogy az SZKP és a szovjet nép szolidaritást vállalt minden jelentősebb forradalmi megmozdulással. Az SZKP, Lenin pártja tevékenysége elválaszthatatlan részének tekinti a nemzetközi forradalmi erűk támogatását. A szovjet nép, Lenin pártja a világ fölött magasra emelte a szocializmus fáklyáját, amelyet a Nagy Októberi Forradalom gyújtott meg, és új korszakot nyitott a világtörténelemben. A szocializmus, amely a XIX. században álomból tudomány lett, a XX. században a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének érdeméből a dolgozók millióinak társadalmi és politikai gyakorlatává vált. Helyes úton haladunk a cél —' a kommunizmus felépítése felé, ezt az utat a szovjet társadalom ötvenéves fejlődése készítette elő. Vértezetünk haladó tudományos elmélet, a marxizmus-leninizmus tanítása; a forradalmi harcok és a szocialista építés gazdag tapasztalataiból merítünk. A nemzetközi munkásosztállyal, a testvéri szocialista országokkal, a nemzeti felszabadító mozgalma erőivel egy nemzetközi csatasorban haladunk az imperializmus ellen a békéért, a demokráciáért, « szocializmusért, a nemzeti függetlenségért, a népek biztonságáért és szabadságáért vívott küzdelemben. A kommunizmus erői mérhetetlenek, a kommunizmus nldaláa van az élet igazsága. Csak a kommunizmus képes megoldani a társadalmi fejlődés alapvető problémáit, megszabadítani az emberiséget a kizsákmányolástól, az éhségtől és a nyomortól, a militarizmustól és a háborúktól, csak a kommunizmus képes bolygónkon megteremteni a demokráciát, a békét, a népek barátságát, az em-< berhez méltó életet. Az Októberi Forradalom eszméi, a kommunizmus eszméi korunk vezéreszméi, a jelenkori történelem nagy alkotóerejét jelentik. A következő évek Marx, Engels és Lenin tanításának és a kommunizmus ügyének további győzelmét eredményezik.