Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-21 / 199. szám, péntek

Párkányi gon dok Rohamosan közeledik a párkányi kombinát üzembe helyezésének határideje. Ez év december elsején meg kell kezdeni a próbaüzemeltetést, hogy 1968 január elsején megkezdődhessen a rendkívül fontos csomagolókarton gyártása. Ezt megelőzően azonban már szeptember 15-ig biztosítani kell a vízszolgáltatást, mert enélkül elképzelhetetlen a berendezések, de különösen a hőerőmű üzembe helyezése. A kombinátban ezekben a napokban — annak ellenére, hogy tőszomszédságában hömpölyög a Duna — a víz biztosítása okozza a legnagyobb gondot, idegeskedést és elégedetlenséget. A beruházónak ugyanis kételyei vannak: befejezi-e az építkezést végző Priemstav időben a szükséges munkákat, hogy szeptember 15ig üzembe helyezhessék a szivattyúállomásokat. A párkányi papír- és cellulózgyár Dél-Szlovákia egyik legjelentősebb építkezése, a kormány által ellenőrzött, kiemelt beruházások egyike. Befejezésére és üzembe helyezésére sokan várnak. Vár erre az a mintegy háromezer ember, aki Itt talál majd munkát, de még Inkább a papírlemezt felhasználó sok-sok vállalat várja az értékes csomagolóanyagot. A kom binát időben való üzembe helyezésére felkészült már a kékkői szénbánya is, amely a szenet fogja számára szállítani (óránként kb. 28 tonna lesz a szénfogyasztási). Az erdőgazdaság és a vasút is megtette már a szükséges Intézkedéseket az alapanyagok zökkenőmentes szállítására. A LEGGYENGÉBB LÁNCSZEM Alig néhány méternyire a Dunától a szivattyúállomás épületében állunk. Az objektum tekintélyes késéssel, már úgyahogy elkészült, küldetésének teljesítésére azonban alig húsz százalékban kész. Hajnovics Dezső, a részleg felelőse meglehetősen tartózkodóan nyilatkozik, szavaiból mégis kiérzem: nincs megelégedve a helyzettel. A Sigma Loutín idejében leszállította a technológiai berendezéseket, a szivattyúkat, részben azonban hiányoznak az ellenőrző- és mérőműszerek. Hátra van még azonban a szerelőmunkák nagyrésze és az épület komplettizálásához ls még sok hiányzik. Bonyolult utat kell megtennie a Duna vizének, míg eljut a hőerőműbe, illetve a termelési folyamatba. A múlt év végén végrehajtott robbantás a Duna medrében lehetővé tette a szükséges árok kimélyítését a vízelszívó csövek számára. Ezeken át szivattyúzzák majd a vizet az első szivattyúállomásba, majd ülepítés után a második állomásba, ahonnan mikroszűrők rendszerén át folytatja az útját a hőerőműbe, illetve a papírgyártó részlegekbe. A hőerőmű számára szolgáló vizet természetesen tovább kell kezelni, mésszel és vaskloriddal lágyítani és speciális szűrőkön átvezetni, mielőtt bejut a kazánokba. — Ezért fordítunk nagy gondot a vízszolgáltató berendezések mielőbbi befejezésére — mondja Horváth Károly, a kombinát technológiai berendezéseinek ellenőre. — Mert ha idején nem kapunk vizet, nem tudjuk kipróbálni a bonyolult gépezetet és nem tudjuk előkészíteni a vizet a hőerőmű üzembe helyezésére. KELL A KARTON! Karton nélkül bajosan boldogulna a csomagolástechnika, az élelmiszer- és közszükségleti ipar, a nyomdaipar és számos további iparág. Külföldön például tökéletes védelmet biztosító papírlemezbe csomagolják a gépipari termékeket és nem falécek közé, amint azt mi tesszük. (Mellesleg: az exportcikkeink csomagolására használt faanyagból több országban bútort gyártanak!) A kombinát fő termelőcsarnokában egymás mellett áll máikét kartongyártó gépsor. Az egyiket a csehszlovák PARCEL szállította és szerelte fel, a máslkat a lengyelországi FAMPA vállalat. Várják az első nversanvagot hogy kölcsönös konkurrenciában bebizonyíthassák életrevalóságukat és teljesítőképességüket. SZÜKSÉG VAN-E ILYEN HAJRÁRA? A párkányi kombinát építése már meglehetősen hosszú ideje tart. Reméljük, ennek következtében a technológiai berendezések üzembe helyezésükkor nem lesznek erkölcsileg elavultak. Mégis felvetődik néhány kérdés: Mindenekelőtt az, hogy nem lehetne-e eleve megelőzni az olyan hajrámunkát, amilyennek Párkányban is tanúi vagyunk? Szívesen nyugtázzuk ). Valentovičnak, a Priemstav bratislavai Igazgatójának kijelentését, hogy feltétlenül teljesítik a végső határidőket. Ámde következetesnek mondható-e a Priemstav munkája Párkányban? Miért nem elégedett a beruházó partnerével, a Priemstavval? Mivel magyarázható, hogy ez az egyébként jó hírnévnek örvendő vállalat ez ideig gyakorlatilag egyetlen határidőt sem tartott be hiánytalanul? Miért késett csaknem öt hónapot a vízlágyító részleg építése, miért nem fejezték be idejében a turbinaházat? Miért nem kész az üzemi konyha, amelyre pedig a kombinátban dolgozó mintegy ezer embernek igen nagy szüksége lenne? Mert ezek a késések a technológiai berendezéseket szállító és szerelő vállalatok ütemtervének a felborulását eredményezték és százezres kötbéreket vontak maguk után. Legfőbb Ideje, hogy az illetékesek mindent megtegyenek a kormány által kitűzött határidők betartása érdekében. A beruházott százmillióknak mielőbb gyümölcsözniük kell, Párkány és környéke lakosságának munkalehetőséget kell adni, Iparunk számára pedig mielőbb teljes ütemben meg kell kezdeni a régóta hiányolt lemezpapír gyártását. DÓSA JÓZSEF Óvodások pihenője a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkban. (Erdősi felvétele) JOGI TANÁCSADÓ Új rendelet a házfelügyelök munkabéréről A Törvénytár 1967/42 sz. alatt közli a Belügyminisztérium és a Szövetkezetek Központi Tanácsa hirdetményét a házfelügyelők bérfeltételeiről. A rendelet 1967. július 1-ével lépett hatályba. A hirdetmény a nemzeti bizottságok lakásgazdálkodási szervezetei, a nemzeti bizottságok által közvetlenül és a lakás-szövetkezetek által kezelt házakra vonatkozik. E rendelkezés szerint a kővetkező munkákat díjazzák: a lépcsők, folyosók és más közösen használt területek (pince, padlás, udvar, mosókonyha, szárító, fel vonókabin stb.) seprése, letörlése és felmosása; a világító berendezések, a közös tevek és helyiségek ablakainak, ajtóinak, a házkapunak, a korlátoknak tisztítása; a járdák és a házhoz, valamint a közös berendezésekhez vezető utak tisztogatása és járható állapotban tartása (seprés, hóeltakarítás, felhintés stb.); a ház kezelésével kapcsolatos ügyek elintézése, a házban megállapított hibáknak és a berendezések zavarainak jelentése, és hirtelen megkárosodás (havária) esetén a szükséges megelőző intézkedések megtétele; a ház és a közös területek nyitása és zárása, a házirend betartása feletti felügyelet, a közös területek megvilágításáról való gondoskodás, a zászlók kifüggesztése; továbbá más hasonló munka végzése, amelyre a házfelügyelő külön kötelezte magát. A fűtés, a melegvíz-szolgáltatás berendezéseinek kezelése és a házban a javítások elvégzése nem számítanak a házjelügyelő olyan feladatai közé, amelyekért ezen hirdetmény állapítja meg a díjazást. Amennyiben a házfelügyelő ezekre a munkákra is vállalkozott, ezért külön előírásokban megállapított bér jár (a helyi gazdálkodás központi igazgatóságának VI/212-120/1964 sz. 1964. 3. 12én kelt rendelkezése, a szövetkezeti házakra vonatkozóan pedig a Szövetkezetek Központi Tanácsának 1965. április 22-én kelt 55402/22/1965 sz. rendelkezése). A HÁZFELÜGYELŐK DÍJAZÁSA A házfelügyelőnek a fent felsorolt munkák végzéséért minden munkaóráért 4 korona alapbér jár. Az elvégzendő munka terjedelmét és a szükséges munkaidőt a házat kezelő szervezet, illetőleg annak megbízottja állapítja meg. Ha a munka terjedelme nem változik, havi bérben is meg lehet állapodni. A ház és közös területeinek nyitásáért és csukásáért, a megvilágításról való gondoskodásért, a házirend betartása feletti felügyeletért — előre meghatározott terjedelemben — annak mértéke szerint havi 35 és 90 korona közötti díjazás jár. Jó minőségű munkáért a házkezelő szervezet teljesítményi jutalmat is adhat. A munkák terjedelmét, a munkaórák számát, a munkafeltételeket és a díjazás teljes összegét írásbeli szerződésben kell megállapítani. SZOLGÁLATI LAKÁS Az olyan házfelügyelőnek, aki a fenti terjedelemben vállalta a házfelügyelőséget, rendes használatra alkalmas szolgálati lakás jár. A házfelügyelő a szolgálati lakásért a Tt 1964/60 sz. rendelet értelmében köteles használati díjat fizetni: A szövetkezeti házakban a házfelügyelőnek csak akkor van igénye szolgálati lakásra, ha a szövetkezet vezetősége így határozott. SEGÉDESZKÖZÖK NYÚJTÁSA A segédeszközökről, beleértve a hideg- és a meleg vizet, a házkezelő szervezet köteles gondoskodni. Megegyezhetnek aljban is, hogy ezeket a házfelügyelő szerzi be, bizonyos átalány összeg fizetése fejében. KAPUNYITÁSI ILLETÉK A házfelügyelő minden kapunyitásért olyan Időpontban, amikor a háznak a házirend értelmében csukva kel lennie, éjfélig 1 korona, éjfél után 3 korona illetéket jogosult kérni tekintet nélkül az egyszerre b€fengedett személyek számára. A szolgálati minőségben belépő személyek illetéket nem fizetnek. Dr. FÖLDES JÓZSEF 'ZALKA MIKLÓS: BÖRZEKÉS Odakünn fegyvereik ropogtak. Idebenn csönd. Hallotta a nő gyors, kapkodó lélegzését. Kényelmetlenül érezte magát. Egyik lábáról a másikra nehezedett. A tenyere sajgott. Jó let: volna letenni a puskát. Az járt a fejében, hogy a katonának már nem jutott ideje csőre tölteni. Csőre kellene tölteni. — Még fehérek... sóhajtott fel a nő, és elfordult az ablaktól. „Persze, hogy fehérek ..." — gondolta. De a megjegyzés kellemesen iegyezgette a hiúságát: hat darab árva vörös akkora hatást váltson ki - ezt azért nem remélte. — Nincs véletlenül alkoholja? — Inni akar? A hangban annyi megütközés, és olyan •mérvű visszautasítás volt, hogy elmosolyodott. 47. — Jód is megteszi. Kis csönd után jött a kérdés: >- Megsebesült? — Semmi — mondta. - Nem is fontos. Hány óra lehet ilyenkor? — Hol sebesült meg? - A kerítésnél. - Nincs is kerítés. - Ahol én jártam, volt - mosolygott. A nő, kezében a lámpával, hozzálépett: - Mutassa. Vegye már le azt az arzenált, és mutassa! Gyorsan! Még idecsalja őket a világosság. Lefektette a puskát az asztalra, odatartotta a tenyerét. A nő a sebet nézte. Ö pedig a nő arcát. - Mit csinált? Pillantásuk összekapcsolódott, és ő elpirult. - A kerítés - motyogta. Maga is érezte, hogy sután, ügyefogyottan viselkedik. — Szögesdrót volt rajta - megköszörülte a torkát. — Hány óra van? A nő egy székre áhította a lámpát, valami ruhát dobott a szék támlájára, hogy eltakarja a világosságot az ablak felől. Halkan felelt: - Negyedöt - vizet öntött a mosdótálbo. - Jöjjön. A tál fölé húzta a kezét, és úgy mosta, mintha gyereket mosdatott volna, de ő valóban úgy állt mellette, baljában a revolverrel, jobbját kényszeredetten odatartva a mosdótálba, akár egy kölyök, Sziszegett. A szappan csípett. A nő ügyet se vetett rá. Tiszta törülközőt vett elő, megtörölte vele a kezét. Jó illata volt. Jólesett beszívni. A nő jódot hozott. - Vatta nincs t- Az üvegecskéből csöpögtette a sebre. Izmai megrándultak. Összeharapta a száját. A szeme önkéntelenül lecsukódott. - Meg kell mutatni orvosnak. Föllélegzett, gyorsan lóbálta a kezét. A nő tiszta zsebkendőt hozott, átkötötte a tenyerét, és a lámpához hajolt. Elfújta. Sötét lett. Sajnálta, hogy nem látja a nő arcát. - Nagyon fáj? Valami olyasmit szeretett vo na felelni — imponálón, fölényesen —, hogy most már nem, mert egy angyalka bekötötte, de csak annyit tudott: - Fáj. A nő keze az újjaihoz simult. Éppen csak odaért hozzá, de már el is húzta a kezét. Megremegett az érintésétől. A nő szemét nézte a sötétben. Nagynak látszott és mintha tűz lobbant volna belőle. Hal gattak. Nézte a nőt. A vér a fejébe tódult. A nő elfordult, mintha nem akarná, hogy nézze. Tett-vett, de időnként rápillantott. Nem tudta nem nézni. Tekintete követte a nő minden mozdulatát. Csönd volt. Az utcán is csönd lett. A fegyverek zaja eltávolodott. Hirtelen riadt a gondolatra: mennie kel' . .. Nézte a nőt, és a nő visszanézett rá. Valaho-I az agya mélyén fölbukkant: bizonyára csak egy céda, kis lotyó, akinek ma ez, holnap az. Lehet, hogy pénzért ... Vagy csak pénzért... A nő viszszanézett rá, és a gyanú kiröppent a fejéből, anélkül, hogy gyökeret eresztett volna. Közelebb lépett hozzá. A nő is mozdult felé. A halántéka lüktetett. A következő pillanatban a karjában tartotta a nőt. Úgy csókolta, hogy beleszédült. Félig lehunyt pillái mögül nézte a szemét, csókolta és a karján érezte az asszony testének remegését. Csak a szemét látta, a parázsló szemét, s nem tudta, hogyan kerültek az ágyra. összerezzent. Agyába hasított, hogy álmodik, nem így volt. Ez harmadnap történt a bevonulás után. Akkor éjjel, amikor először találkoztak, az asszony megszólalt, és azt mondta: - öt óra. 48. Ű felsóhajtott. — Mennem kell. Az asszony fürkésző pillantással nézett az arcába, halkan megjegyezte: — A keze... Azt se tudja, kié a város. Megrántotta a vállát, sietve vágott a szavába: — Mindegy — fölvette a puskát az asztalról. — Ha fehér, hogy vörös legyen, ha vörös, hogy másutt is az legyen. Az asszony szemét nézte, és az visszanézett rá. Melege lett a tekintetétől. Eszé. be jutott megint, hogy a katona nem töltötte csőre a fegyvert. Ráismételt. Az üres hüvely a padlóra koppant. Utánahajolt. — Hagyja csak — mondta az asszony. — Majd kidobom. Fölemelte a hüvelyt és az asztalra állította. Egy pillanatig még nézte az asszortyt. Szeretett volna mondani valamit, de semmi nem jött a szájára. Az asszony is hallgatott. Ö pedig elment. Az udvaron egy vénasszony álldogált. Amikor meglátta őt, összecsapta a kezét: — Jaj, elvtárs, mit csináljunk? Ha a nyűves oláh épp itt fordult fel. Pont itt. Elmosolyodott magában. „Szolnok vörös" — gondolta. — Nem oláh ... - vetette oda tompa hangon. Az öregasszony legyintett: — Dehogynem. Bocskoros az . .. <- Nem bocskoros. — Hát mi a csuda? A sapkáján . . . — Román. Érti, mama? Nem oláh, és nem bocskoros. Román — egyszerűen, ahogy maga magyar. Ha fehér, akkor sem oláh, és nem bocskoros. Román, de románnak sem igazi: fehér csak. Az öregasszony értetlenül meredt rá, és a fejét csóválta. (Folytutjuk)