Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-18 / 196. szám, kedd

A „proletár Dávid" alkotója Moszkvában a híres Kraszna­Ja Presznyán, ahol 1905-ben felkelő munkások vére öm­lött, a szovjethatalom 50. év­fordulójára felállítják Iván Sadr egyik szobrát, amely csendőröket kővel hajigáló munkást ábrázol. A Tretyjakov képtárban őrzött szobrot meg­nagyítva újra öntik. Iván Sadr az októberi forra­dalom képzőművészetének egyik megalapozója volt. Igazi neve — Ivanov. Iván Ivanov 1887­ben született. Az idén ünnep­lik születésének 80. évforduló­ját. A nyomorúságos orosz vi­dék sok keserűséget okozott neki. Korán megértette, hogy harcolnia kell a régi élet el­len, az új életért. S már Ifjú korában eljegyezte magát a forradalommal. A fővárosba ment tanulni. Ott a Sadr nevet használta, amelyet Sandrlnszk, Ural kör­nyéki kisváros nevéből rövidí­tett. Iván Sandrként is maradt meg az orosz művészet tiszte­lőinek az emlékezetében. Te­hetsége, amely az Októbert Forradalom első éveiben bonta­kozott ki, a milliós tömegek, a frissen felszabadult gyári és mezei rabszolgák nekibuzdulá­sát és lelki megtisztulását tes­tesítette meg. Alakjai olyan emberek, akik elhatározták, hogy új módon élnek. A szob­rász hőseinek kérges, bütykös keze a nehéz munka kemény prózájához szokott. De arcukon és szemükben a felébredt gon­dolat tiszta fényét látjuk. Sadr olyan művész volt, aki telje­sen átérezte az elemi Indulatok feltörését, de eszménye az ér­telem volt, amely a sok száza­dos megaláztatást és gyűlöletet bölcs erővé változtatja, ö pedig azt vallotta, hogy ez a bölcs erő ad az embereknek „kenye­ret és rózsákat". Egyben Ihletett lírikus is volt. Nőalakjai a poétikus megköze­líthetetlenségot, a légiességet és a földi lét gyönyörűségét teste­sítik meg. Szerette az embert. Harsányan hirdette a harc, az örökös mozgás, a szabad mun­ka eszméit. Uráli útjáról visszatérve, „A felszedett utcakő — a proletariátus fegy­vere". 1922-ben alkotta a Magvetőt, a Munkást, a Vörös katonát és a Parasztot. Ezek a szobrai az új szovjet pénz emblémái, a harc­ban helytállt s jövőjéért dolgo­zó nép jelképei lettek. Gorkij bronzszobra, 1939. „A felszedett utcakő — a proletariátus fegyvere" szintén a 20-as években született meg. Ez a szobor fiatal munkást áb­rázol, aki éppen magasra emel egy követ, hogy a csendőrök közé hajítsa. így jelent meg a képzőművészetben a „proletár Dávid", tele dinamizmussal és tudatában annak az erőnek, amelyet az Igazság ad neki. Ar­ca nem mutat fanatizmust és mártiromságot. Az értelem tűz­fénye világítja meg. Alakjának egész felépítése azt sugallja, hogy nem az esztelen indulat, hanem az értelem bátorsága, a harc elkerülhetetlenségének megértése hajtja. Mehet grúz városka közelé­ben, egy akkor felépült vlzierő­mű gátján 1927-ben felállították Sadr Lenin-emlékművét. A for­radalom vezérének körvonala jól beillenek a hegyek fensé­ges panorámájába. Lenin kéz­mozdulata azt mutatja, hogy a párt széppé akarja tenni az éle­tet, azt akarja, hogy a nép a faeke és a nehéz testi munka korából eljusson a villamosított kommunizmusba. A moszkvai Történelmi Múzeumban látható egy fénykép, amely elárulja, milyen nagy gonddal dolgozott Sadr ezen az emlékművön. Fáradhatatlan keresésben telt el Iván Sadr élete. A nagy szobrász a fa­siszta Németor­szág elleni hábo­rú első évében halt meg. Nem sokkal halála előtt alkotta meg a fiatal Gorkij romantikus port­réját, s „Vihar­madarat". A szo­bor nyugtalan, lázadó formáiban szinte forr és ol­vad a fém. Olyan ember áll előt­tünk, aki fellá­zadt a hazudo­zás, a közöny és a gyáva megal­kuvás ellen. Mintha minden elem — a hul­lámzó óceán, a volgai szél, a sztyeppe vihara — ott tombolna Gorkij, a látnók, az Irásművész, az Ember arcvoná­saiban ... Sadr kortársunk évtizedek múlva is elvtársunk, művész­társunk maradt. Alekszandr Bajkusev, Iván Kupcov 3 hír a 700 éves Ostravátwl Ostrava ebben az évben ünnepit fennállásának 700. évfordulóját. Ebből az alkalomból több város küldöttsége köszöntötte Ostravát. A legkedvesebb küldöttségek közé a hőst Sztálingrád képviselői tar­toztak. Ostrava mindjárt a háború vé­gén baráti kapcsolatokat létesített Sztálingráddal. A Volga-parti vá­ros akkor úgyszólván teljesen ro­mokban havert, s így az észak­morvaországi város akkori támo­gatása nagyon jókor érkezett. Sztálingrádban megrendezik az Ostrava 87 kiállítást, amely első­sorban a háború utáni évek ered­ményes munkájáról nyújt hű ké­pet. Ostrava ezen kívül még Katowi­cével ós Coventryvel Is baráti kap­csolatokat ápol. A második világ­háborúban nagyon sokat szenve­dett angliai Coventrynak és Ostra­vának nagyon sok a közös vonása. Az utóbbi Időben a két város több közös rendezvényére került sor. A tervek szerint Coventryban „Cseh­szlovák Hetet" tartanak, míg 1968­ban Ostravában megrendezik a „Brit hetet", hogy a város lakosai közelebbről ls megismerkedjenek az angol dolgozók életével. A co­ventryl ünnepségekre hazánkból ls megy küldöttség. * .*. • Ostrava jubileuma alkalmából a város képtárában kiállítás nyílt azoknak a művészeknek az alkotá­saiból, akik Ostraván éltek és al­kottak. A kiállítás történelmi átte­kintést nyújt egész Észak-Morva­ország képzőművészetéről. A nagy­nevű régebbi alkotók művein kí­vül a látogatók a fiatal tehetsé­gek munkált Is megtekinthetik. A képtárban a modern művészetet ktllön helyiségekben mutatják be. (f) HIHIHI A SZÁMOLÓGÉP MINT ZENESZERZŐ Az elektronikus számítógé­pek alkalmazási területe egyre bővüL Sakkoznak, fordítanak, statisztikai adatokat dolgoznak fel, ősi írásokat fejtenek meg, a művészi alkotás előszobáiba ls bemerészkednek, sőt újabban „zeneszerzéssel" Is megpróbál­koznak. A számítógép e „képessége" arra épül, hogy a zeneszerzés­nek meghatározott szabályai vannak, amelyek elvileg kife­jezhetők matematikai képle­tekkel, és így program alakjá­ban közölhetők a géppel. Még távol vagyunk, természetesen, attól, hogy a zene minden tör­vényét olyan pontossággal Is­mernők, amilyenre a progra­mozó matematikusnak szüksé­ge lenne, amikor bizonyos bo­nyolult összefüggések tisztelet­ben tartására kívánja utasítani a zeneszerző automatát. Zavar­ba jönnénk, ha félreérthetetlen pontossággal meg kellene fo­galmaznunk, hogy egy-egy olyan zeneművet, amely magán viseli alkotójának bélyegét, végeredményben mi tesz sajá­tossá, egyénivé. Mégis, azt mondhatjuk: ma már elég sok törvényszerűséget ismerünk ah­hoz meglehetős pontossággal, hogy a gépnek utasításokat ad­hassunk bizonyos korlátozott követelményeket kielégítő komponálásra. Igy születik a zene A könnyebb érthetőség érde­kében két részre bonthatjuk a zeneszerzés folyamatát. Az el­sőben a zenei hangok, dallam­alakzatok halmazából a vé­letlen szeszélye szerint eleme­ket emel ki a zeneszerző. A második folyamatnak az a lé­nyege, hogy e véletlen hango­kat, dallamalakzatokat össze­egyezteti az adott zenemű törvényszerűségeivel, és csak azokat hagyja meg, amelyek megfelelnek e törvényszerűsé­geknek. Ez természetesen sematikus leegyszerűsítése annak az alko­tó folyamatnak, amely a zene­szerző „agyában és szívé­ben" végbemegy, amikor az ih­let pillanataiban kifejezést ad érzelmeinek, gondolatainak. Ez a durva egyszerűsítés azonban hozzásegít a zeneszerzés műve­letelnek megértéséhez, s való­ban elengedhetetlen ahhoz, hogy a gépet megtaníthassuk a zeneszerzés műveleteire. Ha csak olyan hangokat, dal­lamalakzatokat használnánk fel a zeneszerzésben, amelyek bár­milyen sorrendben követhetik egymást és mégis megfelelnek valamely műfaj adott sajátos­ságainak, akkor a zeneszerzés gépesítéséhez az ls elegendő volna, ha csupán a hangokat, dallamalakzatokat emeli ki a gép a véletlen játéka szerint. Egyébre nincs is szükség. Ezt már jóval az elektronikus szá­Kombinált anyagok Az atomtechnika és a világ­űrkutatás további fejlődése mindig új és egyre nagyobb követelményeket támaszt a szerkezeti anyagokkal szem­ben, s ezeknek az Igényeknek az ismert fémötvözetek már nem tudnak megfelelni. A vi­lágon mindenütt foglalkoznak a kombinált vagy kettős szer­kezetű anyagok problémájával. A kombinált anyagok alkal­mazása önmagában nem új. Klasszikus példaként említhe­tők a műanyagbevonatok, ame­lyek már régóta ismeretesek, így jött létre pl. az acélszalag és a polimerfólia kombinációjá­ból a metallplaszt nevü új anyag, amely a fémek és a mű­anyagok előnyelt egyesíti, olyan szilárd, hogy húzással megmunkálható és korrózióál­ló. Kétféle fém kombinációjából jött létre egy olyan anyag, amelyben wolframszálak oszla­nak el egyenletesen a rézben. A wolfram a rezet szilárddá te­szi, míg a képlékeny réz a wolfram ridegségét kompenzál­ja. Szerves és szervetlen anya­gok kombinációi az ismert üvegszál erősítésű műanyagok, amelyeknek szilárdsága eléri az acélét, de annál sokkal könnyebbek. mológépek kifejlesztése előtt ls tudták. M. Vogt prágai ciszter­cita 1719-ben különböző alakú­ra hajlított szögekkel „szerzett zenét". Minden szögalakzat egy-egy dallamalakzatnak felel meg. Vogt feldobta a szögeket a levegőbe és azután feljegyez­te, hogy leesve milyen sor­rendben helyezkednek el a padlón. Ezen a módon nem túl­ságosan szellemes, de minden­esetre elég szeszélyes muzsi­kát „komponált". Még Mozart ls adott útmu­tatást arra vonatkozóan, ho­gyan komponálhat keringőt a zenében, zeneszerzésben telje­sen Járatlan ember is, ha bizo­nyos szabályokat gépiesen be­tanul. Táblázatot készített, amelynek minden négyzetében egy-egy szám állt; minden szám megfelelt egy-egy megha­tározott dallamalakzatnak. A számok voltaképpen előregyár­tott keringőütemek voltak, és éppúgy fel lehetett építeni be­lőlük a keringő dallamát, aho­gyan téglákból vagy előregyár­tott blokkokból felhúzzák a házfalat. Csak elhelyezkedésük vélet­lenszerű soi rendjét kellett biz­tosítani, hogy bizonyos „erede­tiséget" vigyenek a muzsikába. Erről kockavetéssel kellett gon­doskodni. A „zeneszerző" két kockát dobott fel, összeadta a két kockáról leolvasott számo­kat, kikereste a táblázatból az összegnek megfelelő négyzetet és leolvasta a benne levő szá­mot. Amikor ilyen módon „ki­termelte" a keringő nyolc ütemből álló sorát, tetszés sze­rint kitette az ismétlőjelet, vagy tovább folytatta a ..kom­ponálást". Az llliac-szvit Persze, az elektronikus szá­mológéppel már nem ilyen egy­szerű, hanem jóval bonyolul­tabb zeneszerzői programokat közölnek. Jelenleg kétféle programtípus Ismeretes. Az egyik esetében a zenetudóssal együttműködő programozó ma­tematikus állapítja meg azokat a szabályokat, amelyeket a gépnek a mű összeállítása során be kell taTtania. A másik esetben a gép­re bízzák, hogy megismerje és alkalmazza ezeket a szabá­lyokat. Tanulmányozás, elem­zés céljából zeneműveket „is­mertetnek meg" vele, azután felkérik, hogy állapítsa meg közös törvényszerűségeiket és saját zeneszerzői munkássága során érvényesítse őket. Ma már szinte klasszikusnak számít az „elektronikus zené­ben" az llliac-szvit (Illiac Sui­te for String Quartet). Ezt a vonósnégyest az illinoisi egye­tem Illiac jelű számológépével szereztette Lejaren A. Hlller Jr. és Leonard M. Isacson 1955­ben. A zeneszerzés ebben az eset­ben ls véletlen zenei hangok előállításával kezdődött. A gép „véletlen" számokat „talált ki"; valamennyi szám egy-egy zenei hangnak felelt meg a megállapodás szerint. Minthogy a gép összesen 16 szám között (0—15) választhatott, a hangok két oktávnyi terjedelemben vál­tozhattak. E véletlen hangokat a gép átbocsátotta a program-, ban kapott utasítások szűrőjén, ha fennakadtak, eldobta őket. Ha a szűrő visszautasította va^ lamelytk számot, a gép új szá­mot keresett helyette; ezt a próbálkozást mindaddig folytat­nia kellett, amíg olyan hangot nem talált, amely átment a szűrőn, ötven sikertelen pró­bálkozás után a gép törölte memóriájából a félig kész hangsorozatot és újrakezdte a próbálkozást. Az Illlacot négy egymást kö­vető kísérlet során fokozatosan avatták be a zeneszerzés tit­kaiba. Az utasítások számát egyre növelték a kísérletek so­rán. Az első alkalommal a XVI. századbeli Palestrina szerze­ményeihez hasonló müvek tör­vényszerűségeit közölték vele. Amikor megértette, miről van szó, egy óra alatt néhány száz Palestrínát Idéző melódlát szerzett. A második kísérlet so­rán már bonyolultabb szabá­lyok betartására kapott paran­csott, kétszólamú ellenpontos melódiákat kellett szereznie. Ezt is megtette. A harmadik kísérlet során 4/8-os ütemű zenét kellett sze­reznie, de úgy, hogy közben bizonyos ritmuseltolódásl köve­telményeknek is megfeleljen. Ezt véletlen számok szabták meg. Ugyancsak véletlen szá­mokkal szabályozták a dallam dinamikáját (forte, crescendo) és dallam előadásmódját le­gato, staccato, pizzlcato stb. J is. E kísérlet során több vagy kevesebb megszorító szabályt alkalmaztak. Kevés szabály, vagyis a nagyobb „egyéni sza­badság" érvényesülése esetén valamilyen avantgarde szerze­ményre, sok kötöttség esetén pedig (tekintettel a betáplált szabályok jellegére.) Bartók­vonósnégyesre emlékeztetett a muzsika. A negyedik kísérlet során „tiszta matematikai ze­nét" állítottak elő. Nyugaton a gépi melódiák egész serege van már forga­lomban. Rádióállomások, televí­ziók sugározzák gépek kompo­zícióit, és sok olyan hanglemez kerül forgalomba, amelyen gép­pel komponált zeneműveket örökítenek meg. Ami az élő zene­szerzőnek három napi megfe­szített munkájába kerül, azt a gép egy percnél gyorsabban el­végzi. A jó számológép négy­ezer dalt termel óránként. Semmi akadálya sincs, hogy a számoló automata szerzemé­nyeit élvezzük, hiszen e művek gépi pontossággal megfelelnek azoknak a fizikai követelmé­ményeknek, amelyekre az élő zeneszerzők műveinek esztéti­kai hatása is épül. Nem szabad azonban szem elől téveszte­nünk, hogy a gépzene nem művészet, mert nincs társadal­mi mondanivalóia. Müanyagzsákokkal az árvíz ellen Nemrégiben újszerű védekezési eszközöket próbáltak ki To­kióban a kiáradó vízzel szemben. Nagy polivinilzsákokat vízzel töltenek meg. A toklói szakemberek véleménye szerint ez sok­kal Jobb eszköz, az árvíz ellen, mint a homokzsák, mert köny­nyű, ügyesen szállítható, árvíz esetén pedig elég víz áll rendel­kezésre megtöltésükhöz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom