Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-15 / 193. szám, szombat

(Vllcsek Géza rajza) U Oz ISKOLAI DIPLOMACIA Ez nem nálunk történt, de azért elmesélem. Az egyik külföldi iskolának volt egy nagyon rossz tanulója. De nemcsak ez volt a baj, hanem elviselhetetlenül rossz magatartása volt. Év végén az osztály tanári kara nem buktathatta meg, nehogy a kővetkező tanévben megint hozzájuk kerüljön. Az ötödik esztendő végén, dacára, hogy nagyon rosszul tanult, az intézet igazgatósága áten. gedte a vizsgán. A fiú bizonyítványára ráírták: felsőbb osztályba léphet, de csak egy másik iskolába. A LAMPA PIROSAT MUTAT Egy nebuló óvatosan szétnéz, és át akar osonni az úttesten. Az oszlop mögé bújt rendőr sípja megszólal, s a gyerek ijedten viszsaszalad. A rendőr oktatólag rászól a védekezni akaró gyerekre. — Fiacskám, nem vetted észre a piros jelzést? — Azt igen - mondja a srác —, csak a rendőr bácsit nem ... SALAMON BÉLA MULASZTÁS — Apui Mi a neve annak a madárnak? — Nem tudom kisflaml — Miért nem kérdezted meg a szüléidtől, amikor kicsi voltál? A mama 6 éves fiacskáját leckézteti, aki óriási felfordulást csinált a szobában: — Mondd, nem szégyelled magad? Miért hallgatsz? — Gondolkodom. — Min gondolkodol? — Azon, hogy szégyellem e magam? A sült kacsa A férj estére asztalhoz ült és várta a vasorát. Nem remélt sok jót, mert éppen végére járt a hónap. Nagy meglepetésére azonban sült kacsát tálalt jel a felesége, új burgonyával, uborkasalátával. Kérdően nézett a feleségére, akt nemsokára ilyen magyarázatot adott: — Bementem a városba cipőt venni. Az egyik üzletben százhúsz koronáért volt egy pár nekem való cipő, de nem vettem meg, hanem elmentem a bazárba, ahol ugyanilyen cipőt nyolcvan koronáért kaptam. A megspórolt negyven koronáért vettem egy kacsát. — ló, i ó drágám, de neked nem is volt szükséged cipőre. — Fiam, hát hogy akarsz te sült kacsát enni, hanem spórolom meg az árát egy pár cipőn. ILLÉS BELA O tó < tó cr> ^tó H Pm tó ~ £ tó H tó S < Meghalt egy talpnyaló. A főnök így kiáltott: — Nyugodj békén és légy örökre áldott! S a ravatal mellett — a bútól kába — nagyot tüsszentett, (Porszem repült az orrlikába.) A bús halott buzgó fülét hegyezve felérzett eme félve tisztelt neszre, s ajkáról máris zengett a kiáltás: — Kedves egészségére, főnök elvtárs! DRABNYI ILLEMTUDÓ GYEREK VAN EZ IGY NÉHA • Előre! szélén és — - kiáltotta az árok átvitette magát. • Annyi benne a közösségi érzés, hogy még az önkritikában ls többes számot használ. • Minek a színes televízió annak, aki színvak? — Apu, átadjam a néninek a helyemet? (Népszava) anár a diákhoz: — Mi az az urán? Néma csend. — Mi az a plutónium? Ismét csend. — Nézze fiam, nehogy azt mondja, pikkelek magára, mielőtt megbuktatom, kap egy mentőkérdést. Mi a különbség az urán és a plutónium között? A HAZKEZELÖSÉG VEZETŐJE A LAKÚHOZ: — Nézze asszonyom, én nagyon jól tudom, hogy beázik a tető, de lássa be, hogy amikor esik az eső nem lehet kijavítani, amikor meg süt a nap — nincs értelme. Oktató: A vezetést már elsajátította, arra van még szükség, hogy az előírásokat is megismerje. (Krokogyil) 1 a napokban elgondolkodtam: idestova már »» több mint egy negyedórája ismerem ezt e Klárit, és még meg sem csókoltam. Ismervén a fiatalság szédületes tempóját, féltem, hogy kissé szokatlannak és furcsának fogja találni viselkedésemet. Ezért a József körúton egy Röltex-bolt előtt megragadtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, és felordítottam: Ilonka, Panni, vagy akárhogy is hívnak, imádlak!... Majd vadul átöleltem és megcsókoltam Öt. — Ne ... tiltakozott erőtlenül, aranyszőke haját. A húszévesek szigorúságával nézett rám: — Nem szeretném, ha ez még egyszer előfordulna. — Ogy látszik nem voltam elég szenvedélyes — mormoltam magam elé kétségbeesetten. Átsétáltunk Budára és a Gellérthegy lábánál leültünk egy padra. A fekete égről gúnyosan röhögött rám a hold. — Jellemtelen alaknak, ostoba mamiasznak fog tartani ez a lány, ha azonmód nem vallok neki szerelmet — villant át bennem a kínzó gondolat. Sikerült a szemeibön vad szenvedélyt lobogtatnom, majd forró szavakat lihegtem göngykagyló füleibe: — Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el, hosszú az a perc, amit a küszöbömig mege ni p o és megrázta kérlelhetetlen O CO o I— < LO O O CO O i— < t/í O < —

I > < teszel. Szeretlek, és jöjj vissza hozzám, szeretném lázasan csókolni újra a szád. Hát merre jártál tegnap este, mondd, milyen volt nélkülem? Odavagyok magáért, a gyönyörű hajáért, egyetlenegy szaváért, mosolyáért. Mert le

1het könny nélkül sírni, ha fáj a szív — mondtam komoran, és a szempillám sem rezdült. Aztán letérdeltem a drága elé: — Ha megversz is, imádlak én ••BüSSSI^^B — suttogtam elérzékenyülten. — I love you, baby — mosolygott rám bájosan. Hazafelémenet megbeszéltük, hogy az esküvőre csak a legszűkebb rokonságot hívjuk meg. A lakásba egyelőre az én diófa bútoromat rakjuk be. Lábasokat, tányérokat, kanalat és egy futószőnyefget ő hoz az otthonunkba. Elkísértem a drágát a Rottenbiller utcáig. A kapunál elbúcsúztunk: — Holnap tizenkettőkor várlak az anyakönyvvezetőnél — hajoltam meg gálánsán. — Délelőtt röplabdaedzésem van, de azért ott leszek — intett kedvesen. A vén hold egy pillanatra elbújt egy kósza bárányfelhő mögött. S mi nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, Kezet nyújtott, ős halkan, udvariasan bemutatkoztunk egymásnak. Galambos Szilveszter O 00 O i— < to O < -J > < Halálba rohanók Kanadai tudósok csoportja új elméletet állított fel, amely magyarázatot ad az állatvilág egyes titokzatos jelenségeire. A tudósok hosszabb időn át figyelték kisebb rágcsálók bizonyos fajtáinak viselkedését Kanada és Norvégia fennsíkjain. Különösen az a tény érdekelte a tudósokat, hogy a rágcsálók óriási tömegei időnként elindulnak az óceán felé, és önként a hullámokba — a biztos halálba vetik magukat. Ez a jelenség általánosságban a vándormadarak költözésére emlékeztet, amelynek titkát máig sem fejtették meg. Sok tudós ezt a fajfenntartás szükségességével magyarázza. A legkedvezőbb létfeltételek keresése céljából a madarak évente mintegy 40 ezer kilométernyi távolságra repülnek. A vándormadarak költözésének ellentéte bizonyos állatfajták „emigrálása". Kanadai tudósok szerint ez ls a fajfenntartással függ össze. Míg azonban a vándormadarak költözésének eredménye a fajszaporodás, az „emigrálás" lényegében a faj tömeges pusztulásához vezet. Így például a pici és nagyon kecses dél-afrikai antilopok csordái az év bizonyos szakában a tenger felé tartanak és n hullámokba ölik magukat. A kanadai rágcsálók az ország északi mu.ias Hegyvidékein hatalmas településekben élnek. Ha egy település „lakóinak" száma bizonyos határt túllép, az állatok óriási tömegei összeverődnek és leereszkednek a hegyről az óceáni irányába. Útközben tovább szaporodnak. Általában két év alatt elérik a partokat, a vízbe vetik magukat és örökre eltűnnek. (POPULAR — MONTEV1DEO) A napozás ártalmas Bőrgyógyászok megállapították, hogy a napozás árt az egészségnek. A napfény hatásának kitett fehér bőr sokkal hamarabb öregszik. A szakértők azt is állítják, hogy határozott összefüggés van a túlzott nhpozás és a bőrrák között. A fehér bőrű emberek, persze, évek óta tudják, hogy a napozás nem nagyon egészséges, de a „sápadtarcúak" mégsem vettek maguknak annyi bátorságot, hogy szembeszálljanak a „társadalmi üldöztetéssel", s a balgáknak fittyet hányva ésszerűen árnyékba vonuljanak. A napfény megszállottjai ugyanis eredményesen terjesz* tették azt a tévhitet, hogy aki nem barnul le, az nem egész< séges. S mivel Amerikában nincs nagyobb társadalmi szé* gyen a rossz egészségi állapotnál, az eredmény: leégett há* tak és felhólyagzott hasak. A napkultusznak általában rendkívüli ellenálló képességű emberek áldoztak. Ezek a típusok azonnal lebarnulnak, a legerősebb napsugár sem égeti le bőrüket, amelynek színe rendszerint olyan, mint egy elhasznált utazótáskáé. A világos bőrű emberek zöme aláveti magút a fegyelmezett napozás fárasztó rendszerének: első nap tíz perc, második nap húsz perc, s így tovább, amíg annyira le nem barnulnak, hogy két órát is kibírnak a tengerparton anélkül, hogy első fokú égési sebeket szenvednének. Ez persze még néni menti meg őket a becsmérlő társasági megjegyzésektől, hogy bőrük színe még „társadalmi rangon alul marad". Ma, amikor az orvostudomány elismeri, hogy a napozás egészségtelen, közeleg a bosszú napja. Az idén a fehér bőrű emberek zavartalanul üldögélhetnek az árnyékban, míg a kevésbé kényes bőrűek továbbra is átadják magukat a napozás élvezetének. Csakhogy most ők állnak a megjegyzések céltáblájában. „Mit? Tényleg napozni akarnak? Azonnal vissza, mert harmincéves korukban 75 évesnek fog látszani a bőrük." RUSSEL BAKER — International Herald Tribúne Borban az igazság? Bevett szabály, hogy egy diplomatának mindenkor meg kell őriznie diplomatai mivoltát. Úgy látszik, Dávid Bruce londoni amerikai nagykövet elfelejtette ezt az aranyszabályt. A Foreign Service című lapnak adott nyilatkozatában válaszolt arra a kérdésre, nevezzen meg tíz borfajtát, amelyeket a legjobbaknak tart. A jó ízlésű Bruce híres francia borfajtákat említett. Ki is tört a botrány. A nagykövet megfeledkezett arról, hogy a NATO-vezérkarnak Franciaországból való kiebrudálása bősz haragra gerjesztette Washingtont. Sámuel Stratton kongresszusi képviselő magyarázatot kért Rusk külügyminisztertől Bruce hazafiatlan viselkedésével kapcsolatban. Meg is kapta. Úgy szólt a magyarázat, hogy a nagykövet mint magánember nyilatkozott a francia borfajták kiválóságáról, mint diplomata azonban mindig „made in USA" márkájú borokat szolgáltat fel a nagykövetség hivatalos fogadásain. Stratton hazabeszélt, mert az ő államában igen fejlett a borpincészet. Viszont mit szól ahhoz, hogy a híres New York-i Szabadságszobor francia eredetű? M. SZTURUA — Invesztyija Ismerkedési bárok Még egy önálló, modern nő sem tartja illőnek, hogy kísérő nélkül lépjen be egy bárba és italt rendeljen. Vannak azonban olyan bárok is, ahová egy húszéves érettségiző lány vagy egyetemi hallgató feszélytelenül beléphet, noha partnerrel még kellemesebb volna. Az Egyesült Államokban az utóbbi időben nagyon népszerűek lettek az ún. ismerkedési bárok. Látogatóik magános fiatalemberek és lányok, akik fesztelen légkörben összeismerkedhetnek. Az új hullám néhány évvel ezelőtt özönlötte el Manhattant Berney Suliivan akkoriban elhatározta, hogy új fényt kölcsönöz az 1. utca sarkán levő vendéglőjének. Fiatal, csinos bárhölgyeket vett fel, s csakhamar kialakította a maga közönségét légikisasszonyokból, tanítónőkből és titkárnőkből, akik fiatal reklámügynököket, jogászokat, sőt még bankárokat is vonzottak. A legújabb ismerkedési bárok egyikének tulajdonosa „a régi kétes hírű lokálok és a modern kávéház közti valaminek" tartja szórakozóhelyét. „Magas színvonalon összefogjuk a barátkozni kívánó embereket." Le Roy állítása szerint olyan magas színvonalon, hogy egyszer Bobby Kennedyt is vissza kellett utasítaniuk, mert a helyiség zsúfolt volt." A lányok rendszerint maguk egyenlítik ki számlájukat. Ám várható, hogy ha megoldódnak a nyelvek, a fiatalember fizet. Ha a partnerek semmi különöset nem találnak egymásban, a lány kifizeti számláját, és más asztalhoz ül s várja, hogy a következő alkalommal nagyobb szerencséje lesz. Ha a férfi „szenzációsának is tűnik, netn illik, hogy a lány mindjárt az első alkalommal többet nyújtson neki, mint a telefonszámát. Egy fiatal újságírónő árnyalatok iránti érzékenységgel jegyezte meg: „Ezeken a helyeken az emberek ismerkednek s nem randevúznak." (Time — Washington)