Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)
1967-07-13 / 191. szám, csütörtök
Az érsekújvári járás tapasztalataiból Bevált az integrálás FOKOZNI A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁT, mégpedig a koncentrálás és a specializálás útján — ez volt az 8 érsekújvári járásban néhány elméleti és gyakorlati szakember ! tanulmányának következtetése három esztendővel ezelőtt. Ta| nulmányaik kidolgozása során tekintetbe vettek minden dönI tő tényezőt, egyebek között a mezőgazdasági üzemek teljes önállóságának fenntartását, a kooperációs kapcsolatokban pe| dig az állami felvásárlási árak jelenlegi rendszerének érvéI nyesítését. Ügyeltek arra, hogy e kooperációs kapcsolatokra lépés során megőrizzék a teljes önkéntesség elvét. Ezért ki• dolgozott tanulmányokat — a gyakorlatba való bevezetésük * előtt — megtárgyalták a párt falusi szervezeteinek, az EFSZ| eknek, a HNB-knek a képviselői, nemkülönben azon közséI gek szakemberei, amelyek kooperációs kapcsolatokra szándékoztak lépni, és a meg nem felelő javaslatokat elutasították. Az említett tárgyalások sorén szerzett tapasztalataik alapján a mezőgazdasági szakemberek kidolgozták a mezőgazdasági termelés horizontális integrálásának új tanulmányát, amely a tervbe vett szakosítás érvényesítésére irányul. Javaslatot dolgoztak ki több mezőgazdasági üzem termelő tevékenységének egyesítésére egységes évi termelési és pénzügyi terv alapján, egységes normákkal és a munkaegység egységes értékével. A mezőgazdasági üzemek termelésük egységesítése mellett továbbra is megőrizték a politikai és az állami szervek, valamint az egyes községek politikai területének önállóságát. Nem engedtek érvényre jutni olyan irányzatokat, hogy a község kataszteri területének „megjavítása" céljából az egységesítés létrehozása során kiegészítsenek vagy kiegyenlítsenek bizonyos területi egységeket. Már ezzel is nyilvánvalóvá tették, hogy nem a községek, hanem csupán a termelés egyesítéséről van szó, a mezőgazdasági termelés és hatékonysága növelésének érdekében. A jutalmazás terén meghagyták a munkaegységet, mint a jutalmazás alapformáját és a prémiumokat, emellett kifejezőbbé tették az anyagi érdekeltséget a tervezett feladatok teljesítéséért és túlteljesítéséért. Az egyesített egységekben különösképpen nagy súlyt helyeztek a premizálásra, hogy ily módon támogassák az önállóságot a gazdasági eredmény elérésében, és a dolgozók kezdeményezését az egyes mezőgazdasági üzemekben. Minden egyesülést úgy hoztak létre, hogy legalább három gazdasági központból álljon (3 EFSZ, amely önálló termelési-pénzügyi terv alapján dolgozott, s e terv az egyesülés termelésipénzügyi tervének része). A három központ elvét azért Juttattuk érvényre, mert így a mezőgazdasági termelés integrálásával elérhettük a mezőgazdasági termelés teljes mértékű fejlődését valamennyi ágazatban. A KÖZPONTOKAT NYOMBAN SPECIALIZÁLTUK — mindegyikben a szarvasmarhák egy fajtáját kezdtük tartani (tehén, borjú, vágómarha), s ugyancsak egyfajta más gazdasági állatot (koca, hízó sertés, illetve tyúk vagy vízibaromfi). A tenyésztés e felosztása során tekintetbe vettük az egyes gazdasági állatok tenyésztésében elért eredményeket, mérlegelve a termelési hagyományokat, valamint a tenyésztés feltételeit az egyes EFSZ-ekben. Ahol a tejhozam terén érték el a legjobb eredményeket, ott a teheneket összpontosítottuk, ahol a malacok elválasztásában, ott az anyakocákat, ahol kevés volt a munkaerő, ott a hízó állatokat vagy egyéb olyan szarvasmarha-fajtát, amely kevesebb munkaerőt igényel. Ily módon megteremtettük annak feltételeit is, hogy az állattenyésztési termelésbe munkaképes embereket osszanak be, s végét vetettük annak a gyakorlatnak, hogy itt csökkent munkaképességű embereket (rokkant, nyugdíjas) alkalmazzanak, akik számára az EFSZ-beli kereset csupán bevételeik kiegészítésére szolgált, s megelégedtek havi 600—700 korona keresettel is. Célunk az volt, hogy az állattenyésztésben megteremtsük a jó kereset feltételeit, s ezzel egyidejűleg olyan embereket osztottunk be oda, akiknél bizonyos egészséges igényességet tapasztaltunk az elérhető kereset terén. Az állattenyésztési termelés megosztásához, szakosításához szabjuk az egyes üzemek növénytermesztését, mindenekelőtt a takarmánytermelést. Így például mindenütt, ahol a hízó marhát összpontosítottuk, a takarmányalapot a kukorica — mint monokultúra — alapján hoztuk létre. Jóllehet a növénytermesztés szerkezetének megváltoztatása lassabban megy, mint az állattenyésztési termelés specializálása, három év leforgása alatt a fajták szerinti növénytermesztés az egyes mezőgazdasági üzemekben a felére csökkent, miközben az egyesülésben fenntartjuk az eddig termesztett növények teljes választékát (néhány olyan fajtán kívül, amelyek termesztésére egyáltalán nern voltak meg a feltételek). AZ IGY KIDOLGOZOTT HORIZONTÁLIS INTEGRÄLÄST megtárgyalták az SZLKP alapszervezetei, az EFSZ-ek és a HNB-k vezetősége, amelyek annak bevezetése előtt részt vettek az SZLKP járási bizottságának tárgyalásán, s az integrálás jóváhagyása után hozzáláttak annak szétírásához minden egyesülés és mezőgazdasági üzem konkrét feltételeinek megfelelően, amit aztán részletesen megtárgyaltak az SZLKP alapszervezetével és az EFSZek taggyűlésein. Mindez sok erőfeszítést, magyarázatot és felvilágosítást igényelt. Az EFSZ-ek taggyűlései minden tárgyalás végeztével szavaztak az előterjesztett javaslatról. Rendkívül ügyeltünk az így kidolgozott javaslat jóváhagyására. Tudatában voltunk ugyanis annak, hogy mindazon előnyök mellett, amelyeket a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása jelent, találkozunk olyan problémákkal, amelyeket csak azok az emberek képesek megoldani, akik ismerik mindazokat a célokat és terveket, amelyek megvalósítására vállalkoztak. EZERKILENCSZAZHATVANNÉGYBEN KÉT EGYESÜLÉST ALAPÍTOTTUNK: A Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulójának egyesülését Šuranyban és az Üj élet egyesülést Salkán. Az itt végzett munkában szerzett tapasztalatok alapján aztán egy esztendővel később még további három egyesülést hoztunk létre. Ezek 1965-ben 14 232 hektár földön gazdálkodtak, ami a járás egész mezőgazdasági földterületének 17,1 százaléka, s egy egyesülés átlagos területe 2842 hektár. Két esztendő leforgása alatt részük a bruttó mezőgazdasági termelésben 17,7 százalékra növekedett, ebből az állattenyésztési termelés részaránya 18 százalékra, hústermelésüké pedig 18,9 százalékra az összjárási termelésből. Az állóeszközök jobb kihasználásának, a munkaszervezés megjavításának stb. következtében a munkaegység értéke is az egyesülés legjobb szövetkezete munkaegységének szintjére emelkedett. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés megszervezése eme új formájának vonzó jellegéről tanúskodik az a tény is, hogy az idén járásunkban már hat ilyen egység működik átlag 3220 hektár mezőgazdasági földterülettel, tehát a járás területének egynegyed részét teszik ki. A népgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének bevezetése után a mezőgazdaságban, főként a kisebb mezőgazdasági üzemekben, komoly gondot okoz elegendő eszköz előteremtése a beruházási építkezésekre, az új technika és az új technológiai eljárások bevezetésére. Az ily módon megvalósított horizontális integrálás lehetővé teszi e probléma megoldását is. A Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulója nevet viselő surányí egyesülésben, a Nitriansky Hrádok-i EFSZ-ben, ahol a vágómarha-tenyésztést összpontosítottuk, új egységes technológiai eljárást vezetnek be — a Harwestore-rendszert —, s a legközelebbi jövőben végrehajtják az istállók mechanizálását is, amit a Stúrovói ÁG-ban fejlesztettek ki. A MEZŐGAZDASÁG SOKAT SZENVED a szolgáltatások mennyiségének és minőségének fogyatékosságai miatt, az egyesülések viszont önállóan, maguk hozzák létre saját gépjavító-műhelyeiket (egészen a közepes nagyságú javításokig) és meg teremtik saját építőcsoportjaikat is. Ezek jelentősége és előnyei megmutatkoznak általános kihasználásukban, főként pedig az idénymunkák alatt, amikor egyegy javítás elvégzésekor nincsenek tekintettel a munkaidőre, a szabad szombatokra, hanem a szükséghez képest dolgoznak. Rendkívüli figyelemre érdemes a dolgozók közti új kapcsolatok kialakításának valamint a munkaerkölcs kérdése az Integráció megteremtése során. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy javul a munkaerkölcs,. fokozódik a felelősségérzet. Az egyesülés egyetlen EFSZ-e sem akarja, hogy rossz szövetkezetként emlegessék. Erre a legjobb bizonyíték a Nitriansky Hrádok-i szövetkezet példája, amely a Csehszlovákia felszabadulása 20. évfordulójának šuranyi egyesülésébe tartozik. Az egyesülés keretében végzett munkája az első esztendő ben a havi és a negyedévi értékelések során mindig a leggyengébbnek bizonyult. Az eredmények és az értékelések a szövetkezeti tagok minden összejövetelén a beszéd legfőbb tárgyát jelentették. S az eredmény nem váratott magára. A gazdálkodás második esztendejében a Nitriansky Hrádok-i EFSZ már jó eredményeket ért el, sőt a búzatermesztésben túlszárnyalta az egyesülés többi EFSZ-ét. Az új egyesülésekben eddig kevéssé ismert, vagy legfeljebb „szomszédi segítségeként ismert új viszonyok is kialakulnak. Ma az egyesülés keretében nyújtott segítséget kötelességnek tekintik. Ezt a legjobban abból az esetből láthatjuk, mikor a Nitriansky Hrádok-i és a Kostolný Sek-i EFSZ-t száj- és körömfájás miatt elzárták, és a šuranyi szövetkezet tagjai vállalták mindkét EFSZ ellátását. A tavaszi időszakban, mikor az időjárás megengedte, még simítózni és boronálni, sőt vetni is elmentek a Nitriansky Hrádok-i és a Kostolný Sek-i EFSZ-ek földjeire. Az egyesülés élén annak igazgatósága áll, mint az együttműködő egységek irányító szerve. Mindez megkövetelte, hogy a párt kiépítését is a gazdasági szervezet kiépítésének struktúrájához alkalmazzák. Ezért megalapítottuk az SZLKP összüzemi szervezeteit, amelyek egyrészt hatnak az egyesülés igazgatóságára, másrészt egységessé teszik az SZLKP alapszervezeteinek munkáját, tiszteletben tartva azok önállóságát. AZ SZLKP JARÄSI BIZOTTSÁGA továbbra is fenntartja magának a jogot a közvetlen irányításra. Üj szervezeti formákkal állunk szemben, szüntelenül igyekszünk őket tökéletesíteni, hogy megfeleljenek az új feladatoknak és célkitűzéseknek. A horizontális integrálás folyamatának kétesztendős tevékenysége során szerzett tapasztalataink járásunkban szerények ugyan, mégis arra engednek következtetni, hogy a párt járási bizottságának eddigi célkitűzései helyesek. Erről tanúskodik a termelés növekedése, amely jobb mint a járási átlag, s ezzel egyidejűleg a munkaráfordítás és a költségek csökkenése. MICHAL ŠUCHA, az SZLKP érsekújvári járási bizottságának vezető titkára K * * • . < / * isertetjaras avagy meddig gyalázzák még >a huligánok' a losonci temetőt? I GYERMEKKOROM ÖTA mindig ünnepélyesen komor hangulat fogott el, valahányszor a losonci református temetőben jártam. Különösen tavasszal, amikor az ódon, patinás sírboltok között gyönyörködtem a természet kibontakozásában. Olyankor virágba borulnak » gesztenyefák és a temető oldalát szegélyező kökénybokrok, az utak mentén pedig tarka virágok illatoznak. A város szélén fekvő, máskülön ben csendes temető madárdaltól hangos. Ha az ember átballagott a Nagyárkot átszelő temetői hídon, maga mögött hagyva egy fejlődő kisváros megszokott zajos hétköznapjait, a temető fái alatt körülölelte a történelem légköre. A dús lombok alatt álmodják örök álmukat ebben az ötszázéves temetőben a város egykori nagyjai és kicsinyel. Vannak közöttük olyanok, költők, írók, forradalmárok és művészek, kiknek emlékét nemcsak Losonc lakosai, de korunk irodalomtörténészei a legnagyobb tisztelettel illetik. Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc titkára, az első magyar újság, H Mercurius Veridicus ex Hungaria szerkesztője és részben írója, Bél Mátyás tudományos munkásságának lelkes támogatója; Kármán József író, a reformkori irodalom kimagasló alakja, a „Fanni hagyományai" szerzője, aki szoros kapcsolatot tartott fenn a jakobinus-mozgalom részvevőivel és máig sem megnyugtató módon tisztázott körülmények között halt meg; Sükey Károly költő, műfordító, aki elsőnek szólaltatta meg a magyar irodalomban- a nagy orosz realisztikus írónak, Gogolynak a műveit, az 1848—49-es szabadságharc lelkes híve, Petőfi barátja és még sokan mások. Alkotó, teremtő, s egykor a haladás zászlaját hordozó művészek, akiknek életéről, munkásságáról kötetekre menő tanulmányok jelentek meg a múltban és a jelenben. Ebből a temetőből a történelem szelleme mellett az irodalom, a humanizmus szelleme áradt és ez a szellem fogadta a kíváncsiskodó vagy kegyeletét leróni akaró látogatót sok-sok évtizeden keresztül napjainkig Losonc lakosai mindig a legnagyobb tisztelettel adóztak városuk nagyjai emlékének. Fillérekből összegyűlt közadományból emeltek boltozatot, sírkövet a hantok fölé és gondos kezek, valamint a temető-gondnokság ápolta a sírokat. Az ötvenes évek elején azonban az egyházi temető-gondnokságot a városi gazdasági hivatal vette át, melynek első intézkedése volt a gondnoki állás megszüntetése. Ezzel az eljárással indult meg az a folyamat, mely ma minden becsületes embert felháborít. LOSONCOT a föllendülő turisztika következtében évről évre több és több külföldi keresi fel. Sokan ellátogatnak Alsósztregovára, a Madách Múzeumba, fölkeresik Mikszáth szülőfaluját, Szklabonyát, megtekintik a járás egyéb nevezetességeit, és kisétálnak a losonci református temetőbe is, hogy kegyelettel adózzanak az ott nyugvó írók emlékének. így került sor az elmúlt évek során több ismert magyar író, irodalomtörténész látogatására, akik gyakran kértek meg, kalauzoljam őket. Bár tudtam, hogy főleg a Ráday sírbolt nagyon rossz állapotban van — s annak restaurálását a CSEMADOK losonci járási vezetősége az illetékes szerveknél évek óta eredménytelenül szorgalmazza — azokra a durva, sértő jelenségekre mégsem voltam fölkészülve, amelyek ott fogadtak. Az utóbbi évek során ugyanis az elhanyagolt református temető a huligánok, felelőtlen elemek tanyája lett. Ezek előtt ismeretlen a szocialista erkölcs, a társadalmi kötelezettség fogalma, de ismeretlenek a humanizmus legelemibb fogalmai is. A gondnok nélküli temetőben ők a teljhatalmú urak, és örömüket lelik az emlékek lerombolásában, meggyalázásában. Legelőször a Ráday-mauzóleumot vették célba. A bolthajtást tartó oszlopok közül kibontották és eladták a kovácsolt vaskerítést, majd összetörték a mauzóleum tetejét. A három évvel ezelőtt így megkezdett rombolást folytatta az idő vasfoga. A tető nélkül maradt. kupolaboltozat beszakadt s ma már a két oszlop, mint két felkiáltójel fogja közre a mauzóleum főfalát, melyen a 18. században készült emléktábla van elhelyezve. A homokkőbe vésett „Vis scire viator..." kezdetű kilencsoros latin felirat, mely fölött a Rádayak címere látható, meg volt rongálva. , Nagy megdöbbenésemre látnom kellett, és vendégeink is látták azokat a zöld olajfestékkel ráfestett rajzokat, melyek a huligánok romboló kedvét tanúsították. HASONLÓ LÁTVÁNY fogadott a Kármán és Sükey sírnál. Szerencsére itt a sírkövek márványból vannak és így könnyen meg lehetett őket az ocsmányságoktól tisztítani. Pedig ezek mind államilag regisztrált és védett síremlékek ... Üjből a CSEMADOK vette kezébe az ügyet. Beadvány ment beadvány után, írásban, szóban, személyi kérelmek, panaszok az illetékesekhez, de a mai napig még semmi konkrét intézkedés ebben az ügyben nem történt. Sőtl A huligánok — korlátlan hatalmat élvezve — tovább folytatják a síremlékek rombolását és meggyalázását. Miért ne? Hisz senki sem gátolja meg őket ebben, senki sem vonja őket felelősségre. Az egész temető felelőtlen egyének szabad prédájává vált Losoncon. „KÍSÉRTETEK", az embertelenség kísértetei járják kannibál táncukat a losonci temetőben, melynek következtében n város történelmét, kulturális múltját dokumentáló emlékek dőlnek romba. Ez ellen, úgy vélem, sürgősen tenni kell valamit. TUGARI FERENC A rožnovi Teslában — a szocialista tábor országai közt nálunk elsőként — az idén megkezdik a nagyfrekvenciás tranzisztoros készülékek gyártását. Képünkön: az üzem dolgozói mikroszkóp és mikromanipulátor segítségével a termokompressziót, az egyik legigényesebb müveletet végzik. (V. Svorfiík felv. -— CTK)
