Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-12 / 190. szám, szerda

né hány s m rban A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a „Bá­torságért" érdemérmet adomá­nyozta Alexander Halier cseh­szlovák polgárnak azért a se­gítségért, amelyet 1945-ben a német fasiszta megszállók el­len harcoló szovjet csapatok parancsnokságnak nyújtott Csehszlovákia területén. AJUB KHAN pakisztáni elnök felhívta az indiai kormányt, hogy közösen vizsgálják felül a két ország közötti vitás kér­déseket. Ajub Khan hangsú­lyozta, hogy Pakisztánnak nincs szándékában megtámadni In­diát. RÓMÁBAN tegnap megkezdő­dött a közös piaci országok és Nagy-Britannia tudományos és műszaki ügyekkel megbízott minisztereinek háromnapos ta­nácskozása a világűrkutatásrői és a három nyugat-európai űr­kutató intézet egyesítéséről. A KÜZEL ezer tagú csehszlo­vák ifjúsági küldöttség, amely részt vett a lvovi fesztiválon, kedden Ukrajna fővárosába, Kijevbe érkezett. A fiatalok megtekintették a várost, kirán­dultak környékére és találkoz­tak az ukrán fiatalokkal. ALKKSZANDR SELJEPINT, az SZKP Politikai Bizottságának tagját választották a Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnökévé, Viktor Grisin, az SZKT eddigi elnöke az SZKP moszkvai városi bizottságának első titkára lett. A HÉTFŐI ADENI zavargá­soknak két halálos áldozata voit. Ezenkívül négy személy, köztük két angol katona meg­sebesült. A PHILADELPHIAI hajógyár­ban korszerűsítik a Cabot amerikai repülőgép-anyahajót, amelyet szeptemberben a spa­nyol haditengerészetnek adnak el. FRANCIAORSZÁG, Nyugat-Né­metország és Nagy-Britannia képviselői Londonban megálla­podtak az „Airbus" elnevezésű hatalmas utasszállító repülőgép közös gyártásában. A repülőgé­pen 280—290 utas utazhat majd. AZ ANGOL közlekedési és segédmunkások szakszervezeti szövetségének évzáró konfe­renciáján a dokkok, a gépko­csi-közlekedés és minden sze­mélyszállítás államosítását kö­vetelték. HULL angol kikötőben a bé­rek csökkentése elleni tiltako­zásul több mint 3000 kikötő­munkás lépett sztrájkba. A ki­kötőben a sztrájk következté­ben 49 hajó vesztegelt. A MOSZKVAI Pravda megál­lapítása szerint a spanyol rend­őrség szombat esti akciója, melynek során számos haladó személyiséget letartóztattak, újabb bizonyítéka annak, hogy Franco rendszere terrorral akarja megmenteni hatalmát. MILAN KLUSÁK csehszlovák küldött elnökletével tegnap Genfben megkezdődött az ENSZ Gazdasági és Szociális Taná­csának 43. ülésszaka. RABATBAN megkezdődött Mahdzsub Bin Szaddlk, a Ma­rokkói Munkaszövetség főtitká­ra és az Össz-Afrikai Szakszer­vezeti Szövetség elnöke peré­nek tárgyalása. A marokkói szakszervezeti vezetőt azzal vá­dolják, hogy nem Ismeri el a kormány tekintélyét. A HAMBURGI tartományi bí­róság elé állítottak három nyu­gatnémet polgárt a Német Kommunista Párt betiltását el­rendelő törvény megsértésének vádjával. Mindhárman a sajtó­ban cikkeket közöltek, ame­lyekben az NKP legalitásának felújítását követelték. Két kurd miniszter az új iraki kormányban Bagdad (CTK) — A hétfőn kinevezett új iraki kormánynak két kurd minisztere van — emeli ki az iraki sajtó és rádió. Ezzel megcáfolja egyes nyugati lapok azon állítását, hogy a kurdok és Bagdad között újból kiéleződtek a nézeteltérések. Az egyik kurd az igazságügy­miniszteri tárcát, a másik pe­dig az „északi ügyek", vagyis a három kurd tartomány ügyé­vel foglalkozó miniszteri tárcát tölti be. A Biztonsági Tanács felhívása a kongói lázadok elszigetelésére Az országban változatlanul feszült a helyzet Mc - marj amerikai iiatiü yminisz í :r déi-vietnami szemleútján meg­látó ;atott több harci egységet is. Útközben a helikopterből vidáman szemléli az elpusztított dél vietnami falvakat, erdőket és termőföl­deket. IČTK — UPI telefoto) Cf.nk az a kérdés hány tízezer katonát küldenek Vietnamba McNamara befejezte dél-vietnami szemleútját • Johnson fontos döntésekre készül Saigon (CTK) — Kon Tum dél-vietnami tartományban, Dak To város közelében a dél-viet­nami hazafiak nagy veszteséget okoztak az amerikai csapatok­nak. A harcok során 26 ame­rikai katona életét vesztette, 38 megsebesült — jelenti az AFP, az amerikai fegyveres erők közleményére hivatkozva. McNamara amerikai hadügy­miniszter tegnap délelőtt Sai­gonban Nguyen Van Thieu ál­lamfővel és Cao Ky miniszter­elnökké! tanácskozott. A tár­gyalások későbbi folyamán Cao Van Vien hadügyminiszter is részt vett. A dél-vietnami ve­zetők az amerikai csapatok lét­számának növelését, valamint a VDK elleni légiháború fokozá­sát követelték. McNamara öt órával megrö­vidítette dél-vietnami tartózko­dási idejét, és még a délelőtti órákban elutazott Saigonból. A megfigyelők ebből arra követ­keztetnek, hogy McNamara tel­jes mértékben meggyőződött Westmoreland tábornok továb­bi csapaterősítések küldésére vonatkozó kérésének jogossá­gáról. Johnson elnök tegnap vissza­tért a Fehér Házba, és ezzel befejeződött a rövid politikai szünidő. Johnson szóvivője bejelentet­te, hogy az elnök a napokban találkozik McNamarával és Westmoreland tábornokkal is. Állítólag McNamara és West­Népköztársaság Ulánbátor (CTK) — A Mon­gol Népköztársaság tegnap ün­nepelte a népi forradalom ki­törésének 46. évfordulóját. Ulánbátorban katonai dísz­szemle és manifesztáclő volt. Az ünnepi beszédet Lhagvasü­ren nemzetvédelmi miniszter mondotta. Az ünnepségeken részt vet­tek a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol kormány ve­zetői, valamint egy szovjet ka­tonai küldöttség, Guszakov­szklj vezérezredes vezetésével. Osztrák katonaság az olasz határ mentén Bécs (CTK) — Az osztrák kormány a tegnapi tilésén hatá­rozatot hozott az osztrák­olasz határ menti csendőrség és rendőrség katonai egységekkel való megerősítéséről. A hivata­los jelentés megállapítja, hogy „1961-től több ízben terrorcse­lekményekre került sor olasz földön, amelyek során robba­nóanyagokat és fegyvereket is használtak. Bebizonyosodott, hogy a tettesek vagy Ausztriá­ból érkeztek, vagy pedig tet­tük elkövetése után osztrák földre menekültek, ahol támo­gatásban részesültek." Legutóbb négy olasz katona vesztette életét a határ menti övezetben, amikor aknákra léptek. A jelentés leszögezi, hogy a hadsereg közreműködése nélkül már nem lehet biztosítani a rendet az osztrák—olasz hatá­ron. A kormány ülésén jelen volt Toncic külügyminiszter is, aki ebből a célból megszakította a romániai tartózkodását, ahová Klaus kancellárt kísérte el. moreland között komoly nézet­eltérés mutatkozik a további Dél-Vietnamba küldendő ame­rikai csapatok kérdésében, mi­vel a hadügyminiszter túlzott­nak tartja a saigoni parancs­nokság követeléseit. Johnson már nem halogat­hatja tovább a döntést ebben a kérdésben. Westmoreland leg­alább 100 000 katonát követel, a hadügyminisztériumban vi­szont olyan vélemények is el­hangzottak, hogy — a háború mielőbbi megnyerése érdekében — küldjenek további 200 000 katonát Vietnamba. Valószínű, hogy McNamara és Johnson nem hajlandó 60 000-nél több katonát adni, mivel minden más intézkedés megkövetelné a tartalékosok behívását, valamint az adók emelését. Johnson e lépés poli­tikai következményeitől is fél. A mozgósítás annak a beisme­rése lenne, hogy a háború — a kedvező fordulatokról tett je­lentések ellenére — kedvezőt­lenül alakult az amerikaiak számára. McNamarára azonban nagy nyomás nehezedik. A kö­vetkező hónapok harci kudar­cai esetében azzal vádolhatják őt, hogy szabotálta a táborno­koknak a végső győzelem el­érésére tett intézkedéseit. Washingtoni jelentés szerint nyolc amerikai vegyészeti gyár, amely mérgező anyagokat ter­mel, közel 60 millió dollár ér­tékű megrendelést kapott az amerikai hadügyminisztérium­tól. Ezeket a mérgező anyago­kat Vietnamban akarják fel­használni a szabadságharcosok által ellenőrzött területek nö­vényzetének kiirtására. New York (CTK) — Az ENSZ Biztonsági Tanácsának közel­keleti vitája mellett a tegnapi nap folyamán egy másik igen fontos napirendi kérdés meg­vitatására került sor. A kongói kormány ugyanis panasszal fordult az ENSZ-hez, hogy kül­földi hatalmak segítségével fe­hér zsoldosok és kormányelle­nes lázadók terrorhadjáratot indítottak a nemzeti kormány megdöntésére. A zsoldosok egyetemi tanárokat, asszonyo­kat és gyermekeket tartanak fogva, hogy ezzel zsarolhassák a kormányt. A kongói kormány kérésére hétfőn — közép-európai idő szerint 21 óra 30 perckor — ismét összeült a Biztonsági Ta­nács, hogy folytassa a vitát Kongó panaszáról az ország te­rületi épségének megsértése miatt. Az első felszólaló Kongó küldöttje volt, aki Belgium, Spanyolország és Portugália kormányait az agresszió előké­szítésében közvetett támogatás­sal vádolta. Felhívta Nagy-Bri­tanniád hogy azonnal tegye meg a szükséges intézkedése­ket, tartóztassa le és adja ki Kongónak a Rhodesiába mene­kült bűnösöket. Ezek a fehér zsoldosok ugyanis Klsanga re­pülőterén elraboltak egy sze­mélyszállító repülőgépet, és azon elmenekültek. Fedorenko szovjet küldött a Kongó elleni agresszió és a kö­zel-keleti konfliktus közötti összefüggésre mutatott rá. AK angol és Indiai küldött a kon­gói panasz ügyében támogatá­sáról biztosította a világszerve­zetet. Ezt követően az afrikai küldöttek határozati javaslatot terjesztettek be, ez elítéli mind­azokat az államokat, amelyek a területükön a Kongói Köz­társaság elleni zsoldosok tobor­zását engedélyezik. A Biztonsá­gi Tanács ezt a javaslatot egy­hangúlag elfogadta. A határo­zat főleg azt emeli ki, hogy minden államnak tiszteletben kell tartani a más államok bel­ügyeibe való be nem avatkozás elvét, és közvetett vagy köz­vetlen módon elő kell segíte­niük bármely ország ellen irá­nyuló külföldi agresszió meg­hiúsítását. A Biztonsági Tanács felhívása egyben felszólítja U Thant főtitkárt, hogy gondo­san kísérje figyelemmel a kon­gói lázadók leverésére és elszi­getelésére tett világszervezett intézkedések végrehajtását. A Kongóból érkező jelenté­sek szerint az országban még változatlanul feszült a helyzet, jóllehet Mobutu nemzeti kormá­nya teljesen ura a helyzetnek. A fehér zsoldosok, akik a ki. sangai repülőteret még min­dig birtokukban tartják, nem engedélyezték egy amerikai szállítógép leszállását, amely a túszként fogva tartott szemé­lyeket akarta kimenteni a lá­zadók kezéből. Az A P hírügy­nökség Burundiból érkezett je­lentése szerint a zsoldosok nem akarnak eleget tenni Mobutu azon felhívásának, hogy végső esetben elrendeli a repülőtér elleni fegyveres támadást. Washington — Az Egyesült Államok részéről Kongónak küldött személyszállító repülő­gépek ügyét neves amerikai szenátorok beavatkozásnak mi­nősítik Kongó belügyeiba. Mansfield, Fulbright és más szenátorok azzal vádolták John­son elnököt, hogy közvetlenül beavatkozik az afrikai országolt belügyeibe. Az új kínai vezetők elszakadnak a ÁLLAPÍTJÁK MEG A KÍNAI LAPOK Peking (CTK) — Kínában nem mindenki -vesz részt lelke­sedéssel a kulturális forradalom­ban — írja a Wen Huej Pao című sanghaji napilap, és arról panaszkodik, hogy az emberek egy része nem törődik az ál­lam ügyeivel és a mozgalmon kívül áll. Ezek az emberek „nem avat­koznak" a harcokba, és ami­kor arra kényszerítik őket, hogy nyilatkozzanak, kitérő válaszokat adnak. Nem vesznek részt a politikai harcban és ehelyett a szabadban töltik ide­jüket, sakkoznak, kártyáznak stb. E politikai apátia kialakulá­sa azzal magyarázható, hogy az emberek a kulturális forrada­lom zajos egy éve után még mindig nem látnak konkrét, pozitív eredményeket. A Renmin Ribao vezér­cikkben foglalkozik ezzel a kér­déssel. Aggodalommal hangsú­lyozza, hogy az új vezetőszer­vekben a burzsoá bürokrata ve­zetőség munkamódszerei érvé­nyesülnek. Az új vezetők elsza­kadnak a tömegektől, kerülik a fizikai munkát, és nem vesz­nek részt a gyakorlati harcban. A lap ezenkívül szemükre veti, hogy már nem tanulmányozzák olyan lelkesen Mao Ce-tung műveit, és nem helyezik első helyre a politikát. M a (a van ezer napja annak, hogy Harold Wilson a munkáspárti kormány élén megkezdte Anglia „szocialista" kormányzását a konzervatív uralom tizenhárom esztendeje után. Londonban jól emlékez­nek az új miniszterelnök első nyilatkozatára, amelyben be­ígérte a „dinamikus elhatáro­zások száz napját". Természe­tes, hogy ma amikor ennek az időszaknak a tízszeresét zár­juk le, az egyszerű angol vá­lasztópolgárok számonkérik a dinamikus elhatározásokat. A kormány nem gyújt öröm­tüzeket, hogy megünnepelje a jubileumot. Nagyon kevés ün­nepelni valója van. Igaz, hogy az ország komoly gondokkal küzdött, amikor a Munkáspárt átvette a kormányzást, de tel­jesen nyilvánvaló, hogy a tü­neti kezelés nem segített a bajokon, s a problémák elmér­gesedtek. Wilson azt ígérte, hogy „sze­rencsejátékosok helyett tudó­sok és technológusok fogják irányítani Britanniát". És meg­hirdette a büszke „nemzeti fej­lesztési tervet", amely a teljes foglalkoztatottság áldásos kö­rülményei között 25 százalékos nagy termelésnövekedést irány­zott elö 1970-re. Az eredmény? Ma csaknem teljesen stagnál a nemzetgazdaság, két és fél százalékos válságszintet ért el a munkanélküliség s az évi gyarapodási ütem az egész nemzeti jövedelmet tekintve alig éri el a két százalékot. Nem meglepő ezek után, hogy a „nemzeti tervről" ma már csak az ellenzék beszél. A kor­mánynak volt annyi esze, hogy nem hozakodott elő újabb nem­zeti tervvel, s miniszterek ma­Hová lettek a dinamikus elhatározások? Wilson első ezer napjának szomorú mérlege gánbeszélgstésben nem titkol­ják azt a reményüket, hogy ha sikerül 1970-re elérni az elő­irányzat felét, akkor egészen szerencsésnek mondhatják ma­gukat. Ez a gyönge gazdasági telje­sítmény és a konzervatívoktól örökölt deflációs gazdaságveze­tés képezi az egyik okát annak a kiábrándultságnak, amely széles körben tapasztalható a Munkáspárt hű szavazói köré­ben s amely oly fényesen nyil­vánult meg a tavaszi községta­nácsi választások nagyarányú tory győzelmében. A kiábrándultság másik oka külpolitikai, hiszen a Labour Party kormánya egyetlen nem­zetközi sikert sem tud felmu­tatni. A miniszterelnök egyet­len külföldi utazási lehetősé­get sem hagyott ki, lázasan ta­nácskozott minden számottevő külföldi államférfival, sőt még a Tiger cirkáló fedélzetére is elrepült, hogy a lázadó rhode­siai, kormány" fejével tárgyal­jon. Róbert Carvel az Evening Standard politikai szerkesztő­je a lap tegnap esti számában Így Ír a látványos külpolitizá­lás eredményeiről: „A repülő­téri interjúkban kifejezett mi­niszterelnöki remények egyet­len területen sem hoztak ered­ményes igazolást: sem Rhode­siában, sem Vietnamban, sem a közös piaci belépés kérdésé­ben". S nyugodtan hozzátehet­jük: sem Adenben, sem a közel­keleti brit érdekeltségek terü­letén sem Hongkongban, sem Gibraltárban. Mindezek következtében sú­lyosan romlott a „politikai cso­dagyerek", Wilson tekintélye. Egyetlen szerencséje az, hogy a konzervatívok presztízse — ha lehet — még inkább zuhant. Az angol tömegek fokozódó ha­raggal szemlélik az általuk vá­lasztott munkáspárti kormány újabb kudarcsorozatait, s ag­gódva kérdezik: mit hoz a kö­vetkező ezer nap?, mert ennyi idő állt Wilson rendelkezésére, hogy megfordítsa a szelet és megkíséreljen még egy mun­káspárti választási győzelmet elérni. Csakhogy ez már sokkal ne­hezebb lesz, mert régi hívei rá­jöttek, hogy ő sem csodadok­tor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom