Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-01 / 149. szám, csütörtök

s z ÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A pűri nemzetiségi politikája m Alexander Dubček elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának az SZLKP Központi Bizottsága május 25—26-i ülésén elhangzott beszámolójából A. Dubček elvtárs beszámolójának első része lapunk május 30-i számában jelent meg. Mai számunkban a beszámolónak a párt nemzetiségi politikájával foglalkozó kivonatát közöljük. A beszámoló közlését folytatjuk. Csehszlovákia szocialista társadalma egységének lényeges, sőt egyik legfontosabb kérdése a nemzetiségi problematika, népeink és nemzetiségeink kapcsolatai. A nemzetiségi kérdés megoldásának pozitív eredményei a kommunista párt politikájának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista építésének legjelentősebb sikerei közé tartoznak. Nemzeteink és nemzetiségeink általános fejlődése, s új kölcsönös kapcsolataik azoknak a demokratikus és szocialista változásoknak oszthatatlan része, amelyeken társadalmunk a CSKP vezetésével a felszabadulás óta ment át. A szocializmus építésének folyamatában alapvető történelmi változásokra került sor a cseh és a szlovák nemzet fejlődésében, Szlovákiában pedig a magyar és az ukrán nemzetiséggel való együttélésben is. Ezek a változások megmutatkoznak a sokoldalú fejlődésben és egymás alaposabb megismerésében. Ez alapvető feltétele nemzeteink és nemzetiségeink közeledésének szocialista hazánk további fejlesztésére Irányuló közös, egységes igyekezetükben. Csehszlovákia Kommunista Pártja a múltban és ma ls a Csehszlovák Köztársaság egységének kifejezője és pillére. Mindenekelőtt az öntudatos cseh és szlovák proletariátus, valamint a nemzetiségi kisebbségek proletariátusa volt az, amelynek programjában az egységes állam szerepelt. A pártszervek és -szervezetek feladata ma is az, hogy valamennyi nemzetiség dolgozóinak tudatában megszilárdítsa a csehszlovák hazafiságot és a proletár szocialista nemzetköziséget. A CSKP abban az Időben, amikor még nem volt az állam vezető ereje, forradalmi-Internacionalista és demokratikus pozíciókból küzdött a nemzetiségi kapcsolatok megoldásáért. Ezt teszi ma is, és fokozatosan megvalósítja nemzetiségi politikáját. A pozitív eredmények és a hozzájuk vezető utak, amelyeket hazánk nemzeteink és nemzetiségeink sajátos feltételeinek megfelelően választottunk meg, hozzájárulást jelentenek a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásának elméletéhez és gyakorlatához. Az elméleti front lemaradása az időszerfi kérdések elemzése terén gátolja a párt nemzetiségi politikája népgazdasági, szociális és kulturális-politikai problémáinak távlati, céltudatos és koncepcionális megoldását. Mivel számos kérdés mindmáig nincs jogszabályokba rögzítve, nincsenek kellőképpen és jogilag világosan meghatározva az összállami, nemzetiségi és regionális problémák és érdekek, a párt politikája szubjektíven magyarázható. A pártszervek határozatai nem válnak jogszabállyá, törvénnyé, amelynek betartása kötelező hazánk minden polgárára, tekintet nélkül nemzetiségére vagy politikai hovatartozására. Ezen a téren is érvényesek a fejlődés objektív törvényszerűségei, amelyeket figyelembe kell vennünk és gyakorlati tevékenységünkben meg kell oldanunk, hogy ezek pártunk politikájával összhangban szocialista társadalmunk egységének javára érvényesüljenek. Abból az elemzésből kiindulva, amelyet a politikai, tudományos és kulturális dolgozók széles körű aktívája készített, a CSKP Központi Bizottságának elnöksége határozatot fogadott el, amelyben hangsúlyozza, hogy: „Nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatainak marxista—leninista megoldása során feltétlenül pártos és történelmi álláspontot kell elfoglalnunk és érvényre kell juttatnunk a komplex eljárás alapelvét, azaz meg kell Ismernünk és meg kell oldanunk valamennyi pontjukat a társadalmi tevékenység minden olyan területén, amelyre hatással vannak. A párt továbbra is a nemzetiségi politika megoldása döntő részének tekinti a szociálisgazdasági problémák megoldását, s hangsúlyozza, hogy emellett nem szabad elhanyagolnunk a különféle területeken előtérbe kerülő részkérdéseket. A nemzetiségi kapcsolatok komplex megoldása azt ls megköveteli, hogy törekvéseink ne korlátozódjanak csupán a csehek és a szlovákok kapcsolataira, jóllehet ez a legfontosabb kérdés, hanem figyelmet kell szentelnünk a nemzetiségi csoportok problematikájának is az élet valamennyi területén, nemkülönben a pártmunka és az államigazgatás minden fokozatán." A nemzetiségi kérdésben a szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi feltételei között is két alapvető Irányzat érvényesül — a nemzetek fejlődésének és közeledésének irányzata. A nemzetek és nemzetiségek általános fejlődése nélkül nem kerülhet sor általános közeledésükre és a proletár Internacionalizmus helyes értelmezésére sem, mivel a nemzetek közeledésének irányzata szilárd szociális-gazdasági, politikai és ideológiai alapokon nyugszik, s megnyilvánul a társadalmi élet valamennyi szférájában — a gazdasági és a politikai kapcsolatokban, a kultúrában, s fokozatosan a pszichológiában és az életmódban is. A nemzetiségi politika ezért a párt egész programjának szerves része. Helyes és rendszeres megoldása olyan progreszszív társadalmi tényezővé válik, amely meggyorsítja a szocializmus építését és fejlődését. A CSKP XIII. kongresszusa határozatának értelmében, a csehszlovák népgazdaság egészéből kiindulva feltétlenül tovább kell folytatnunk a történelmi fejlődés okozta különbségek felszámolását Csehország és Szlovákia egyes területei között, mégpedig Szlovákia gazdasági életének kiegyenlítésével, a komplex fejlődésnek és a termelés szakosításának toPionírok a bratislavai várban. (Erdősi felvétele) vábbi elmélyítésével. A népgazdaság új irányítási rendszerének következetes érvényre juttatásával fel kell tárnunk Szlovákia fejlődésének gazdag for rásait, a már meglevő állóala pokat és új kapacitásokat pedig hatékonyabban kell kihasználnunk. A gazdaság, a tudomány ós a kultúra további fejlesztésével fokoznunk kell Szlovákia részvételét a nemzeti jö vedelem megteremtésében és felhasználásában. A mezőgazdaságban az egyik legfontosabb feladat az, hogy optimál! san használjuk fel a mezőgazdasági termelés fejlesztésének feltételeit, s így fokozzuk Szlovákia részvételét mind a mező gazdasági üzemek piaci alapjainak megteremtésében, mind az egységes csehszlovák köz gazdaság eredményesebb fejlesztésében. A nemzetiségi politikában olyan feltételeket kell teremte nünk, amelyek lehetővé teszik a szlovák nemzet, a magyar és az ukrán nemzetiségi csoport kultúrájának további fejlődését; tiszteletben kell tartanunk sajátságaikat és szükségleteiket; ki kell egyenlítenünk az anyagi-műszaki alapokban mutatkozó különbségeket; támogatnunk kell nemzeteink kölcsönös gazdagítását és kulturális értékeik kicserélődését, amely a közös csehszlovák kulturális kontextus kialakulására irányul; intenzivebben kell kihasználnunk a múlt haladó hagyományait és kulturális életünk legkiválóbb eredményeit. Ki kell küszöbölnünk a mar xl—lenini nemzetiségi politikától idegen szélsőségeket, tehát az osztályidegen, történelmi szempontból alaptalan és nem átfogó megítélést, a nemzetiségi kérdés túlértékelését, illet ve lebecsülését. A nemzetiségi problémák elemzését, de különösen a jelenlegi helyzet felmérését Illetően azonban nálunk nem mindenkor lehetünk kizárólag marxista véleménynyilvánításnak a tanúi. Minden nemzet kommunistáinak elsőrendű feladata harcosan fellépni minden nacionalista irányzat ellen. Nékünk, kommunistáknak mindenkor egyszerre két arcvonalon kell küzdenünk: egyrészt a nemzetiségi kérdés túlbecsülése ellen, mert ez nacionalizmushoz vezet, s Így a proletár nemzetköziséggel ellentétes, másrészt a szóban forgó kérdés lebecsülése ellen is, mivel ez a beállítottság további szélsőséghez nemzetietlen nihilizmushoz, sőt kozmopolitizmus hoz vezethet. Nemzeteink egységének megszilárdítása megköveteli, hogy kölcsönösen tájékozódjunk nemzeteink életéről és munkájáról, felszámoljuk az egyoldalú ós ferde elképzeléseket azokról a problémákról, amelyek a nemzetiségi kapcsola tok területén felmerülhetnek. Minden állami, gazdasági, iskolai és kulturális intézményben úgy kell Irányítanunk a nevelést, hogy megismerjük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi problematikáját, az Igy szerzett ismereteket a szocialista hazafiság, az egészséges szocialista nemzeti öntudat megszilárdítására és a csehszlovák államiság tudatának elmélyítésére kell felhasználnunk. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nemzetiségi problematika lenini megoldása csupán a CSKP vezetésével valósítható meg. Ez a kezessége annak, hogy a nemzetiségi kérdést nem helyezik az előttünk álló alapvető feladatok, a fejlett szocialista társadalom építése és a kommunizmusba való fokozatos áttérés feltételeinek megteremtése elő. KELL-E ENNYI MATEMATIKA? Hozzászólás a Miért kevés a magyar közép- és főiskolás című cikkhez Nagy érdeklődéssel olvastam Heimler László írásában azokat a felvetett égető problémákat, amelyekről már régebben szólni kellett volna. Közeledik az 1966/67-es tanév lezárása, növekedik a szülő, a pedagógus és a tanuló gondja ls a pályaválasztással kapcsolatban. Nagy felelősség mind a szülő, mind a pedagógus részéről útnak indítani a tizenöt éves gyermekeket. Éppen azért nagyon igazat mond az Írás, amikor felhívja a közvéleményt: vegye fontolóra a fiatalság elhelyezkedésének, vagy továbbtanulásának ügyét. Nézzük először is a kilencéves alapiskolákat. Tényleg olyan kevés tanulót irányítanak a középiskolákba, hogy az nem felel meg a kilencedik osztályt végző tanulók 20 százalékának? És ha így van, mi ennek, vagy inkább ki ennek a jelenségnek az oka? A pedagógus, a szülő, vagy a tanuló? Hogy erre az igen fontos kérdésre pozitív választ kapjunk, igen mélyen kell kezdenünk a kutatást. A kilencéves alapiskolákból a középiskolákba irányított tanulók közül hányan estek már ki, — például" a lévai óvónőképző felvételi vizsgáiról — a matematika miatt? Hány jeles, tehetséges tanuló jövőjét tették tönkre, hány kitűnő jövendő pedagógustól fosztották meg a legkisebbeket csak azért mert a jelöltek nem bírtak a csillagászati számokkal? Hogy jó nyelvérzékkel, kitűnő előadóképességgel, zenei és képzőművészeti tudással rendelkeztek — vajon ki vette ezt figyelembe? Nem tud „úgy" számolni — mehet. Mert az óvodában igen fontos ám az „olyan" matematikai tudás! — enélkül nevelni nem is lehet. Ki ezért a felelős? Senki más, mint a felsőbb szervek által kiadott, pedagógiailag sem megfelelő felvételi tananyag. Idézni szeretném egy Ilyen „kidobott" kislány szavait: „Minden álmom az volt, hogy óvónő legyek. Imádom a kicsiket, szeretem az irodalmat, szeretek szavalni. Mindenem a zene és a képzőművészet. Tanulni és tanítani. Alkotni és tanítani! Más tantárgyakból csupa jeles voltam, csak a matematikából álltam inkább hármasra, mint kettesre. Most sem sikerült a dolgozatom és kidobtak. Pedig az Intelligencia-vizsgán a legelső voltam. Most elmegyek tv-szerelőnek. Nem vonz különösebben ez a munka, de ha már nem lehetek az, amire kicsi koromtól kezdve készülök, olyan szakmát választok, ahol sok pénzt kereshetek." Íme, egy megsebzett gyermeklélek, széttépett álmokkall Bezárult a vaskapu — nincs tovább. Joggal kérdezem: Ki a felelős? Az alapiskola nem! A szülő sem! Lehet, hogy ennek a gyereknek a helyét elfoglalja egy olyan valaki, aki nagyképességű ugyan a matematikában, de másban viszont kívánnivalót hagy maga után. Most pedig menjünk vissza a láncszemeken az óvodai neveléshez. Azt hiszem nem kell bővebben magyarázni, hogy miért esik kétségbe néha az első osztályos tanító néni, amikor a kisgyermek teljesen elrontott énekhanggal, hadaró beszéddel — teljes lntelligenciahiánynyal jön az óvodából — az iskolába. Nézzük az éréin másik oldalát, az úgynevezett „gimnáziumot". Komáromban történetesen működik a nevezett Iskolának mind humán, mind reál tagozata — elméletben. A gyakorlatban a humán tagozaton ugyanolyan spártai szigorral követelik a „nem minden agyat nyitogató" matematikát, mint a reál tagozaton. Pedig a humán tagozatos tanulók közül egy sem készül sem mérnöknek, sem csillagásznak, de még matematikusnak sem. A kilencedikes tanuló már előre tudja sorsát az ún. „humán" tagozaton, mert érdeklődik. Hogy vannak más nagyszerű képességei — ez igaz. De már az alapiskolában is iszonyodott a matematikától. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy szüntessünk meg minden matematikai oktatást. Változzon a munkamódszer és a tanmeneti Nem lehetünk egyoldalúak. Neon építhetünk mindent csak a matematikára! A színművésznek, a zene- és képzőművésznek, a bölcsésznek, az orvosnak, az óvónőnek nincs szüksége „olyan" matematikára. De hogyan váljon valamivé, ha ép-, pen a matematika miatt nem veszik fel a középiskolába? Középiskolások nélkül viszont nincs főiskolás! Erre gondoljanak a hivatottak. Ne csak egy szemszögből nézzük a dolgokat. Az egyoldalúság negatív választ ad a felvétett kérdésre és a felelősséget Ismét csak a szülőre és a pedagógusra ruházza. Hogy a nyltrai találkozó valóban eredményes legyen, ne a szárnál, hanem a gyökérnél kezdjék el a bajok orvoslását, BÖSZÖRMÉNYI ILONA, Komárom ELŐBB AZ ÉRETTSÉGI, AZUTÁN A SZAKMA Szerintem az általános középiskolákat központi iskolává kellene átszervezni, ahonnét sokféle elhelyezkedési lehetőség nyílna. Miért ne lehetne érettségihez kötni a szakközépiskolákba való felvételt? Az érettségizett fiatalok két év alatt végeznék el ezeket az Iskolákat. Csak azoknál a szakiskoláknál lenne szükséges továbbra is fenntartani az eddigi rendszert, (felvétel a 9. osztályból és négyéves tanulmányi idő), ahová nincs elég érettségizett jelentkező. A „legdivatosabb" szakmákban a tanoncviszonyt is érettségihez kötném. Ebben az esetben is az lenne a mérvadó, van-e elég érettségizett jelentkező. S csak ellenkező esetben vehetők fel a 9. osztályból a fiatalok. Ezzel a módszerrel nem veszítenének a szakközépiskolák sem, s valljuk be őszintén, sok esetben kívánatos lenne, hogy a pult mögött érettségizett elárusító álljon. Aki még kellő tapintattal, udvariasan is bánna a vevőkkel. Semmi esetre sem szabadna előfordulnia, hogy az érettségizett tanuló nem tud elhelyezkedni. Mert képzeljük magunkat annak a 18—19 éves fiatalnak a helyébe, akit nem vettek fel a főiskolára, vagy nem is jelentkezett a főiskolára. Üggyel-bajjal (ismeretséggel, protekcióval) elhelyezkedik va-lamelyik hivatalban 800—900 koronás havi fizetéssel. — Soknak még ez sem sikerül. — Egy év múlva bevonul katonának. Leszerelése után nősülendő fiatalember, de se szakmája, se megfelelő munkahelye nincs, amire családot alapíthatna. Nem helyeslem a tanoncviszonyba való felvétel gyakorlatát sem. Valamilyen egységes felvételi módszert kellene bevezetni itt is, megfelelő rugalmassággal. Az például az első hiba, hogy az üzemek már áprilisban — májusban felvételiznek. S bizony szép számmal akadnak olyan szülők, akik * „biztos, ami biztos" elve alapján mielőbb elhelyezve akarják látni gyermeküket. Sok esetben így a legjobb tanulók a középIskola kapujáig sem jutnak el. TÓTH BÉLA, Izsa • MINT ISMERETES a neves svéd filmszínésznő Britt Eklund amióta feleségül ment a nálunk ls népszerű angol komikushoz, Peter Sellershez, nem vállalt több szerepet. Most ismét felvevőgép elé áll a Bobo című ú] vígjátékban, melyet Peter Sellers rendez. • OSCAR-DÍJAT kapott Paul Scofleld A férfi, aki mindig kéznél van című filmben nyújtott alakításáért. A világhírű színész egyébként most a Macbethet játssza Stratfordban.