Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-04 / 152. szám, vasárnap

Bútorgyártás „Fának lenni nagy és gyönyörű küldetés. Mert a fa sima felületű, meleg színű, kellemes tapintású, sokféleképpen csíkozott és sávozott, fénylik a lakásban s úgyszólván beszél; a szavak egyik felét a természet mondja, a másikat pedig az emberi munka. Az a bútor, amely semmit sem mesél a természetről és az asztalos ról, rossz bútor." KAREL CAPEK véve — a lakást. Ezért van csaknem minden nagyobb bútorüzletben tanácsadó szolgálat, ahol szakképzett dolgozók elkészítik a bútor elhelyezési tervét, a legízlésesebb színkombinációt javasolják s az apró kellékekre vonatkozóan is tanácsot adnak. Ügy tűnne tehát a dolog, hogy minden rendben van ... A valóság azonban kevésbé rózsás színben mutatkozik, ha megfigyeljük, hányszor állnak sorban a vásárlók a bútorüzletek előtt, mennyit kell lótniuk futniuk, míg megkapják azt. melőüzemektől. — Mi az oka a lemaradásnak? — A termelőkapacitások hiánya. Sokat várunk az épülőben levő új bútorgyárak (Rousínov, Bystfice, Fülek) befejezésétől. Hátráltatja munkánkat a korszerű bútoripari gépek, a faanyag, a minőségi festékek és lakkok stb. hiánya is. Ezeket nagyrészt import útján kell beszereznünk, ami viszont bútorexportot követel. így bűvös körben mozgunk, amelyből egyelőre nem tudunk kijutni. — A külföldi bútorokkal öszszehasonlítva milyen a bútoraink színvonala? — A kiállítás mindenkit meg győz: tudunk jó, sőt kiváló bútort gyártani. Ezt bizonyítja egyébként a külföldi kereslet problémákkal I smerősöm nagyon jól ne* veli kislányát. Mindent megmagyaráz neki, mindent megtárgyal vele; az ls elmesél mindent őszintén az anyukájának. A kislány még csak nyolcéves, őszinte, illedelmes, nem fog rajta a rossz, komolyan veszi a tanulást, sőt még a szüleit ls. Egy nap kuncogva tér haza az iskolából, odaáll anyukája elé és tágra nyitja nefelejcskék szemét. — Anyuci... — kezdi — tudod, hogy nekem előtted nincsen titkom. Én neked mindig elmondok mindent, te vagy az én egyetlen igaz barátnőm .. . — Nos, beszélj csak nyugodtan, biztosítlak, hogy megértéssel leszek, tanáccsal ls szolgálok, ha szükséges ... — De anyucikám, ne gyulladj be, nem olyasmi... csak egy vicc... A suliban hallottam a lányoktól. Elmesélem, ha megígéred, hogy nem fogsz elpirulni... Viccnek is • r JO Q ubi kisfiú. Éppen mostaná• ban dönt arról, hogy gépkocsivezető lesz avagy betörő. Ügy véltem, a humanitás nevében beleavatkozom problémájába, és igyekszem a tisztes pálya felé fordítani érdeklődését... Előbb azonban békét kellett vele kötnöm, mert egy kis zsebtolvajlás alkalmából (ő turkált az én zsebemben, nem én az övében) összekülönböztünk. Nézeteltérésünk nyomait elég soká viselte megnevezhetetlen testrészén. Ügy véltem, sértett fél lévén, nekem kell megtennem az első lépéseket, s azt mondtam, amit ilyen alkalommal minden felnőtt elmond minden rossz útra igyekvő kisfiúnak. Az erényességet emlegettem, meg a felezhető jutalomról, valamint a fertőről és annak következményeiről beszéltem. Nagyon megilletődtem saját mondanivalómtól. Pubit Is mintha átjárták volna szavaim. Befelé nézett önmagába, olyan volt ekkor, mintha angyali szelídségü lény lett volna, fejét bűnbánóan lehajtotta, mindent belátott, mindent beismert és láthatólag mindent megbánt. No de bocsánatomat mégsem osztogathatom feltétel nélkül, ez tú) egysíkú pedagógiai szemlélet volna. Feltételem úgy szólt, hogy családom energikus, de nagyon fontos tagját is ki kell előbb engesztelnie, mivelhogy az engem ért károsodás alkalmával ő vállalta az ítéletvégrehajtó szerepét A fenti Idézet egy tárcából származik s máig sem veszített időszerűségéből. Sőt: bútortervezőink s iparunk is egyre jobban a fa természetes szépségének kidomborítására törekszenek s új eszközöket keresnek, hogy a bútor valóban a természet egy részét" vigye lakásainkba s tükrözze az emberi kéz munkáját. Ezt bizonyltja legnagyobb bútorkiállitásunk is, amely a BRNO 67 vásáron lakáskultúránk színvonalát és fejlődési irányait szemlélteti. Szándékosan használom a lakáskultúra kifejezést, mert a bútor csupán egy része lakberendezésünknek. Hozzá illő szőnyegek, lámpák, képek, vázák, virágdíszek nélkül a legszebb bútor ls sokat veszítene hatásosságából s nem teljesítené hiánytalanul a küldetését. Amikor Brnóban bútoripari szakembereinkkel beszéltem, mind hangsúlyozták: nem az a céljuk, hogy csupán gyártsák és árusítsák a bútort, hanem arra törekednek, hogy ők is rendezzék be — természetesen a vásárló óhajait figyelembe amire szükségük van, mennyi Ismeretséget kell igénybe ven niük, ha egy igényesebb komplett szobabútorhoz akarnak jut ni. Mert a bútorgyártás erősen lemarad a lakásépítkezés mö gött, márpedig a lakásba bútoi is kell. így aztán az emberek azt kényszerülnek átvenni, amit a kereskedelem éppen kínál nekik, hacsak megrendelésre készülő bútort nem vásárolnak, amelyre azonban szintén meg lehetősen hosszú ideig kell vár ni. Dr. Jifí Svihálekkel, a bútor értékesítő szakágazati vállalat dolgozójával arról beszélgettem ml az oka, hogy 1970-ig sem küszöbölődik ki a bútorhiány, annak ellenére, hogy 1950-től 1965-ig 5,5-szeresére nőtt a bú torgyártás s ma 500 szaküzlet foglalkozik a bútorok eladásá val s évente mintegy 50 000 va gonnvi bútort vesznek át a ter is. Alkalmunk volt megismerni a finn, a francia, az angol stb. bútorokat. Az összehasonlítás számunkra kedvező, bár a munkaszervezésben, s főleg a felületi kikészítésben még sok a pótolni való. Ez azonban elsősorban a korszerű berendezések, a minőségi lakkok, műanyagemulziók stb. kérdése. Bútoraink ízlésesek s józan vonalvezetésűek, a tervezők szem előtt tartják gyakorlati küldetésüket s nem törekednek divatosságra, mint például az NSZK ban, Olaszországban vagy másutt ... Ismét arra a következetességre Jutottunk tehát, hogy rendben lenne a dolog — ha ki tudnánk elégíteni a keresletet. Az új árpolitika bizonyos mértékben feloldotta a gyártó és értékesítő vállalatok kötöttségét s ez a termelés megnövekedésében és a megrendelésre készülő rendkívüli minőségű •iruk megjelenésében ls tükröződik. Befejezésül még egy kérdést tettem fel dr. Šviháleknek: — Vajon érdemes-e ilyen nagv irányú kiállítást rendezni? Nem a látogatók ingerlése-e ez, amikor a gvártás kullog a kereslet mögött? — A kiállítást szükségesnek žs hasznosnak tartjuk. Nemcsak azért, mert az itt felvett meg•endeléseket a termelőüzemekiek záros határidőn belül el kell Intézniük, hanem elsősor lan az Ízlés nevelése és a prcoagáció szempontjából. A szé:es néprétegeket is megismer'ethetjíik bútoriparunk termelésével, a hazai és az importált •Jútorok választékával s egyút 'al a lakás célszerű és Ízléses berendezésének elveivel Is. DÓSA JÓZSEF , a fó út — Az ő megkövetése nélkül... — mondtam Pubinak, — az egész béketárgyalás érvényét veszti . . Pubi nézett... nézett, majd sok dolgára hivatkozva huszonnégy óra gondolkodási időt kért. Másnap sürgetésemre megmagyarázta, hogy nem tehet kérésemnek eleget — Sajnos nem kérhetek a bácsitól is bocsánatot, mivelhogy fájnak a fogaim, és a fogorvosom megtiltotta, hogy sokat beszéljek ... DÁVID TERÉZ lányom, a menyem. És mind szeretjük a húst. — A falu is épül... — Épülget, épülget. Az emberek már a házépítésben is flancolnak. Egymás truccára építkeznek. Nem említek nevet, de ismerek itt családot, amely lebontotta a csaknem új házat, mert nem volt divatos. Néhány esztendeje még nem tudták, hogy a kockaház lesz a divat, hát régimódi, hosszúkás parasztházat építettek. Most lerombolták és helyébe divatos kockaházat építettek. Azt mondták: a szomszédnak Ilyen van, nekünk ls ilyen legyen. — Már nem verekedősek a felsöszeliek? — Ritkán, nagy ritkán fordul már csak elő. Tanul a nép. Taníttatja is egyik-másik a gyerekeit. Tudja, mit mondtak Itt nálunk, ha régebben egy-egy gazda néha tanulni küldte a fiát? Azt, hogy: egyből urat, négybőlötből — a többiből — koldust csinál. Most megfigyelek egy-egy családot, ingyen Iskolába se szívesen küldik néhonnan a jófejű gyereket. Ez baf. Értelmes emberek kellenek ma már falura ts, akik nem hagyják magukat becsapni. Vasárnap, pihenőnap van. A nehéztermészetü felsöszeliek fial, unokái nagyon-nagyon békésen korzóznak a főutcán. Kész divatbemutató. « Eltűnődöm az idő múlásán. Talán nem ls annyira a természetük, az életük volt Igen nehéz. TÓTH MIHÁLY A sobéslavi [INOTA vállalat újdonsága az U-500 tipu sú varia-bútor. KO« TIBOR RAJZAI V A S 0 A R N A P I Sűrű, mokány ember a felsőszeli Hegedűs / áno s . Maholnap már hatvan esztendős, mégis minden mozdulata kisebb robbanás sal, feszültségoldással ér fel. Gyönyörűség hallgatni, ahogy ez a parasztember életről-halálról, asszonyról, gyerekről, történelemről, szenvedélyről beszél. Érdekes egyéniség. Már az se mindennapi, ahogy konyakot rendel. Legalábbis Itt Felsőszelin nem mindennapi, ö három k o nyákot rendel és nem három f é l d e c i t, mint az általában itt Mátyusföldön szokás. — Milyen emberek a szellek, János bácsi? — A szeliek? Hát.. azok bizony nehéz emberek. Beismerem, magam ls effajta vagyok. — Mifafta? — Elmondom, milyen voltam legénykoromban. Amikor az urak körvadászathoz haftónak hívtak. En meg nem mentem. Azt mondtam: Eb ura fakó! Fusson a nyúl után a jegyző, meg a nagygazdák, ha nyúlat akarnak terítékre. A csendőr az Ilyen embert, mint én, mindig szemmel tartotta. Es azt mondta a parancsnokuk: „Az ilyen legény mint a János, ha semmit nem csinál ls, megérdemel egy-két hónapot". Mert a csendőr meg viszont olyan ember, hogy messziről megérzi annak a szagát, aki gyűlölt az urakat. — Máma már a tizenhal éves fiú is legény. Pénze van, mert keres, hát — legény. En tizenkilenc-húsz évesen is alig mertem a kocsmába belépni. Szolgalegény voltam, pénzem alig volt, hát a zsidó kinézett a kocsmájából. Hogy dohányt vehessek, kiloptam a gazdámék tyúkjai alól a tojást, így tette azt minden sze gény szolgalegény. Mit tehetett mást, ha csak koszt ért, istállóban lakásért szol g ált...? — Valakitől azt hallottam: jelsöszeli bicskások ... — Elmaradott nép voltunk, butítottak bennünket. Az alvégt a felvégivel verekedett, a gazdagyerek a napszámosfiúval, a felsöszeliek a taksonyiakkal. Emlékszem, sátoros ünnepen vagy búcsúkor ha táncmulatságot tartottak, egy éjszaka ötször-hatszor ts meghúzták a harangot. Harangkongatásra abbahagyták a verekedést, keresztet vetettek. Aztán újra kezdték. — Maga ls ...? — En ls. Először életemben regruta koromban verekedtem. Bevettek bennünket katonának, hát a szegé nyebbje közül — valami húszan — mulattunk. VégigvoDARVADOZAS nultunk a falun, úgy, ahogy szokás: dalolva, pántlikásan. Egy szűk utcában mentünk, velünk szembe kétlovas sze kér jött. Rajta a falu leg nagyobb gazdájának a fia. Kiáltottunk mi neki, hogy: félre az útból, de ő a lovak kai egyenesen közénk haj tott. Bikaerős ember volt, nem ijedt meg tőlünk. A vasvilla után kapott. Elfutott a méreg, levettem a kocsijáról a gereblyét, fejbe kóllntottam vele. Összeesett. — Megbüntették? — Hidegvizes lavórba állítottak bennünket. A csendőrök. Talán egy hétig naponta háromszor gumibottal megtalpaltak valami hetün kei. — A nagygazda fiával azóta kibékült? — Nem békülhettem kl. Pedig most már kibékülnék. Csakhogy az Illető a Donkanyarban elesett. Amióta szövetkezetet csináltunk, az egykor leggőgösebb paraszttal ts kibékültek a szegény emberek. Együtt dolgoznak hát kibékültek. — Sok szegényember volt Felsőszelin? — Mint égen a csillag. Mert ebben a faluban nem csak a nincstelenek voltak szegények. Az öt-hat holdas gazdák ts nyomorogtak. Né ha még jobban, mint a napszámosok. Mert mégis csak gazdák voltak. Napszám, ke reset után nézni restelltek. — Maga mivel kezdte a házaséletet? — Az külön fejezet. Éppen a nagy mezőgazdasági sztrájk Idején voltam újházas. A kamrában semmi, a zsebemben semmi. Ilyenkor tavasszal történt, hogy éjszakánként kisettenkedtem a határba és felszedtem a gazdák nemrég elültetett krumpliját. Azt ettük, hajában főve. Tudja, milyen szegények kell lennie az em bernek, hogy ilyet megtegyen? Dehogy tudjál A fiam se hiszi el, ha a szegénységről beszélek. Csak legyint, hogy: elmúlt, talán igaz se volt. Nem hiszi el, mert nem tudja, mi az, hogy: nincs — Hány éves a fia? — Már nős. Itt volt a la kodalma a Fényesben. Micsoda lakodalom volt! — Családi ügy ez, deee ... Mennyibe kerül egy ilyen lakodalom? — Mennyibe? Mit mondjak magának ...? Torkon szúrtunk egy kétszázharminc kilós disznót. Vettünk hozzá majd egy mázsa mar hahúst. Pálinka is volt több mint egy hektóval. Meg kétéves óbort ittunk. — Ez testvérek között ts kitesz tízezer koronát... — Talán, talán ... — A szövetkezet ...? — Inkább így kérdezze: a szövetkezetesek. Hát, megmondom őszintén: flancolnak. — Hogy értsem ezt? Az öltözködésben ...? — Nemcsak abban. Evésben, ivásban, házépítésben, motorozásban ts. — Hány kilós disznót öltek az idén? — Hát... olyan kétszázharminc-kétszázötven kilósat. Négyet. Mert, ügye, nagy a család. A fiam, a