Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-29 / 177. szám, csütörtök

A gazdaságirányítás új rendszerének a nemzeti bizottságok hatáskörében is érvényesülnie kell (Folytatás az 1. oldalról) társaink szocialista gondolatvi­lágának, valamint elvtársi kap csolatainak kialakulását. A kormány pártunk említett útmutatásai értelmében számos fontos intézkedést foganatosí­tott, hogy a nemzeti bizottsá­gok — elsősorban a városi s a helyi NB-k — az államhatalom s a közigazgatás szerveiként pénzügyi s közgazdasági szem­pontból önállóbbak lehessenek s így felelősségteljesebben, át­fogóbban befolyásolhassák a városok ä a falvak életét és rendelkezzenek az ehhez szük­séges pénz- és anyagforrások­kal, illetve eszközökkel. Min­dennek alapján — a nép kép­viseleti szerveiként — egyre nagyobb szerep- és feladatkört keli betölteniük. A jóváhagyott intézkedések sorában azok állnak előtérben, melyeknek céljuk a nemzeti bizottságok gazdasági hatáskö­rének bővítése. A kormány ép­pen ezért tekintettel arra, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének a nemzeti bizott­ságok hatáskörében is érvénye­sülnie kell, elsősorban azok­nak a problémáknak megoldá­sát szorgalmazza, amelyek le­hetővé teszik a városi s a fa­lusi források, eszközök, s le­hetőségek jobb, célszerűbb hasznosítását, illetve az ezt gátló körülmények megszünte­tését. A kormány egyidejűleg azt is szem előtt tartotta, hogy a vállalatok élvezhessék az új gazdaságirányítási rendszer gyümölcseit, egyre jobban ér­vényre juttathassák szocialista vállalkozó készségüket s ne számítsanak kizárólag a nem­zeti bizottságok költségvetésé­re, illetve a központi források­ra, hanem alkalmuk legyen sa­ját forrásaik feltárására, gya­rapítására s felhasználására is. Ehhez az elvhez igazodott a nemzeti bizottságok által irá­nyított gazdasági egységek 1967. évi tervének s költség­vetésének kidolgozása is, ami különösen abban nyilvánul meg, hogy jelentősen csökken­tetlék a direktív mutatók szá­mát A pénzügyi tervvel és költségvetéssel kapcsolatban jóváhagyott intézkedések jelen­tősen növelik a nemzeti bizott­ságok pénzügyi önállóságát. Ezentúl minden nemzeti bizott­ság önállóan dönt költségve­tése terjedelméről, s a feltün­tetett eszközök felhasználásá­ról. Ez az önálló döntés nem vonatkozik a célszubvenciókra. A nemzeti bizottságok gaz­dálkodását jelentősen befolyá­soló, alapvető fontosságú esz­köz a hosszú lejáratú, rendsze­rint 3—5 évre megállapított pénzügyi előirányzat lesz, amely kifejezésre Juttatja az adott nemzeti bizottság költ­ségvetésének viszonyulását az állami költségvetéshez (illetve a felsőbb fokú nemzeti bizott­ság költségvetéséhez) s a cél­szubvenciókat is feltünteti. Tekintettel az árrendezésre és néhány megoldatlan problé­mára nem lehetett a nemzeti bizottságok költségvetéseinek kidolgozása előtt összeállítani a nemzeti bizottságok említett — együttes — pénzügyi elő­irányzatát. Ezért mindeddig az sincs megoldva, hogyan alakul a nemzeti bizottságok által Irá­nyított költségvetési szerveze­tek beruházási terveinek finan­szírozása. A kormány ez év közepe táján szándékszik fog­lalkozni ezzel a problémával. A nemzeti bizottságok a köz­érdekű és rendkívüli feladatok, valamint tervezett feladatok teljesítésére az állami költség­vetésben feltüntetett eszközök­ből célszubvenciókat kapnak, összesen mintegy 13 milliárd koronát, vagyis 18,9 százalék­ka! többet, mint a múlt évben. A nemzeti bizottságok által irányított gazdálkodásban rend­kívül fontos szerep jut a tar­talék- és fejlesztési alapnak, melynek pénzügyi forrásai egy­részt a terven felüli, másrészt a kiegészítő pénzeszközök. A nemzeti bizottság az említett alepból merített eszközöket sa­ját belátása szerint használ­hatja fel gazdasága további fel­virágoztatására. A nemzeti bi­zottságok pénzügyi alapját gyarapítja részesedésük a köz­pontilag irányított vállalatok teljes jövedelméből befizetett összegekbe, s a jövőben az az összeg ls, amelyet a beruházók lesznek kötelesek befizetni elő­re nem tervezett, illetve ki­egészítő beruházások után. Ugyancsak a nemzeti bizott­ságok pénzügyi alapját gyara­pítják a helyi közérdekű léte­sítmények építése s üzemelte­tése után járó illetékek is. A nemzeti bizottságok sze­rep- és feladatkörét bővíti az a kormány által jóváhagyott in­tézkedés is, melynek értelmé­ben az NB-k befolyásolhatják a nem kifizetődő üzemek stb. megszüntetését, s a vele össze­függő tanácskozást, s végered­ményben a felszámolás folya­matát is. Az erre vonatkozó el­vek értelmében az adott ter­melési gazdasági egységnek a felszámolást célzó javaslatról az illetékes járási és városi nemzeti bizottsággal kell meg­egyeznie, majd a járási nemze­ti bizottsággal együttműködve kell biztosítania az érintett dolgozók elhelyezkedését, éspe­dig úgy, hogy minél jobban érvényesüljön a szakképzett­ségük. Folyamatban van a komplett városfejlesztés alapjául szolgá­ló elvek kidolgozása. A kor­mány egyidejűleg kitűzte a la­kótelepek távlati fejlesztésének tájékoztató jellegű elveit is. Fortos intézkedések célozzák a lakosság létfeltételeinek s egészséges környezetének biz­tosítását. E helyen kell emlí­tést tennünk a levegő tiszta­ságának megóvását célzó in­tézkedésekről, illetve az ide vonatkozó törvényről, amely­nek betartását a nemzeti bi­zottságok tevőlegesen befolyá­solhatják. Ugyanis a járási nemzeti bizottságok esetleg az általuk ' megbízott városi nem­zeti bizottságok illetékesek a díjszabásra s a bírságok kiro­vására. A városi, Illetve a he­lyi nemzeti bizottságok terven felüli jövedelmét gyarapítja az előírt Illetékek 60 százaléka s a kirótt bírság teljes összege. Polgártársaink életszínvona­lának állandó emeléséhez je­lentősen hozzájárul a korszerű lakások építése, és e téren köz­vetlen szerep jut a nemzeti bi­zottságoknak. A- CSKP XIII. kongresszusa az 1966—-1970 évekre 460 ezer lakás építését irányozta elő. A kormány ta­valy több ízben mérlegelte azo­kat a feltételeket, melyeknek alapján valóra lehetne váltani az említett előirányzatot. Meg­állapította, hogy több építő­anyagot kell gyártani, illetve a szocialista országokból beho­zatal tévén beszerezni. 1967. január elsejétől meg­drágult az építkezés, és ez ter­mészetesen arra is kihat, hogy az állami költségvetésben fel­tüntetett eszközökből nagyobb kiadásokat kell eszközölni. A kormány azonban gondosko­dott róla, hogy ezek az újabb pénzügyi feltételek ne befolyá­solják kedvezőtlenül a lakó­házak építését, sem pedig a la­kosság részvételét. Ezért szö­vetkezeti lakások építésére bi­zonyos összeget bocsátott ren­delkezésre. Meghagyta továb­bá, hogy a vállalatok ezentúl 20 ezer koronáig terjedő össze­get kölcsönözzenek kamatmen­tesen azoknak a dolgozóknak, akik családi házat építenek. Mezőgazdaságunk dolgozói számára 70 ezer új lakást kell építeni. E jelentős feladat tel jesítését egyrészt az biztosítja, hogy az építkezéseket bizonyos aranyban a kerületi nemzeti bizottságok iktatták tervbe, másrészt azzal, hogy az állam a mezőgazdasági építkezésre csupán ez idén 620 millió ko­ronával járul hozzá a különbö­ző váilalati forrásokon ós hitel­forrásokon kívül. A CSKP XIII. kongresszusá­nak egyik rendkívül fontos kö­vetkeztetése értelmében jelen­tősen bővül a helyi s a városi nemzeti bizottságok szerep- és feladatköie. így pl. lehetővé válik, hogy a városi, illetve a helyi nemzeti bizottságok ve­gyenek át olyan gazdasági s költségvetési szervezeteket, amelyek elválaszthatatlanul összefüggnek az adott város életével és közvetlenül a város szükségleteinek kielégítését szolgálják. Ez elsősorban a he­lyi gazdálkodási, az építőipari üzemekre, a városi közlekedés­re a vízgazdálkodásra, a ke­reskedelemre, a közoktatásra és közművelődésre vonatkozik. A nemzeti bizottságok s irá­nyított szervezeteik tavaly aránylag kedvező gazdasági eredményeket értek el. A nem­zeti bizottságok által irányított vállalatok 107,5 százalékra tel­jesítették teljesítménytervüket, ez pénzben kifejezve 1034 mil­lió korona. Ezenkívül 788 mil­lió korona terven felüli nyere­séget könyveltek el. A CSKP XIII. kongresszusa fokozott figyelmet szentelt a nemzeti bizottságok egyik fon­tos szakaszának: a helyi gaz­dálkodási vállalatok által a la­kosságnak nyújtott szolgáltatá­soknak. Köztudomású, hogy sor került egyes szolgáltatások árának módosítására. Ez a kor­mánynak költségvetési tartalék kialakítását tette lehetővé, s ebből a kb. 120 millió koroná­ból 1966-ban jelentős összege­kel fordítottak, például korsze­rűsítésre, gyorstisztltók beren­dezésére, kertészetek létesíté­sére stb. A nemzeti bizottságok különösen pártunk XIII. kong­resszusa óta fokozott figyelmet szentelnek a lakások, illetve lakóházak tatarozásának, kor­szerűsítésének és karbantartá­sának. A nemzeti bizottságok továb­bi fontos feladata annak bizto­sítása, hogy kereskedelmünk eleget tehessen küldetésének. Ez egyrészt sikerült is, amit a kedvező gazdasági eredmények bizonyítanak. Ezzel szemben minőségi, kulturális és higié­niai szempontból még mindig alacsony a kereskedelmi szol­gáltatások színvonala. A nemzeti bizottságok foko­zott gondot fordítanak az isko­laépületek, az iskolai és kul­turális létesítmények tatarozá­sára, karbantartására stb. A nemzeti bizottságok álta­lában sikeresen teljesítették a mezőgazdaság-fejlesztési felada­taikat. Jelentősen hozzájárultak a szükséges munkaerők tobor­zásához. Ezenkívül év közben közlekedési eszközökkel és szolgáltatások nyújtásával tá­mogatták a mezőgazdasági vál­lalatokat, különösen azokat az EFSZ-eket és állami gazdaságo­kat, amelyek nem rendelkez­nek eiegendő munkaerővel. Ez a segítség elsősorban a mező­gazdasági csúcsmunkák Idején volt gyümölcsöző. A nemzeti bizottságok példá­san teltek eleget annak a CSKP XIII. kongresszusán jóváhagyott határozatnak, melynek értelmé­ben országszerte magasabb színvonalra kell emelni a poli­tikai tömegmunkát s a kultu­rális-nevelő tevékenységet. A CSKP XIII. kongresszusá­nak irányelvei értelmében a nemzeti bizottságoknak foko­zottabb mértékben kell bizto­sítaniuk a szocialista törvé­nyesség tiszteletben tartását, fel kell lépniük a káros társa­dalomellenes tevékenység el­len, meg kell gátolniuk a bűnö­zés elterjedését és egyre töké­letesebben kell végezniök köz­igazgatási kötelességeiket. A kormány és szervei tekin­tettel a nemzeti bizottságokról szóló új törvényre a követke­zőkről gondoskodnak: — a városi nemzeti bizottsá­gok mintaalapszabályzata ja­vaslatának minél előbbi kidol­gozásáról; — a különböző fokú nemzeti bizottságok tevékenysége elvei­nek indítványozásáról; —: a nemzeti bizottságok ügy- és szakosztályai létesíté­séről szóló kormányrendelet kiadásáról; — a nemzeti bizottsági kép­viselők jutalmazásának rende­zéséről s egyben a nemzeti bi­zottságok funkcionáriusai s dolgozói fizetésrendezését cél­zó javaslat kidolgozásáról; — annak megoldásáról, hogy a közrenddel kapcsolatos helyi ügyek intézését Illetően, mi­lyen legyen a nemzeti bizott­ságok s a közbiztonsági szer­vek együttműködése; — b'ztosítják a nemzeti bi­zottságok funkcionáriusai, dol­gozói továbbképzési rendszeré­nek kidolgozását. ZALKA MIKLÓS : BÖRZEKÉS — Egyél - mondta Mária. A hangja is remegett. Egyél csak. A tányér után hajolt, fölemelte és a kezébe adta. En­ned kell. Elvette a tányért. Evett. Kicsit később Mária megszólalt, a hang­ja már nyugod* volt: — Százezer lej. Aki lejt akar, annak lej­ben fizetik. Ezt nem tudta. A plakáton csak a ko­ronát hirdették. — Holnap nekivágunk — mondta. Mind­járt sötétedés után ... A tányér kiürült. A pohár vízért nyúlt. Az asszony fölállt. — Eszel még? — kínálón tette hozzá, va n ... A gyomrát valahogy még mindig üres­nek érezte, de sokallo'ta egyszerre a porciót, nemet intett: — Köszönöm. — Később még eszel, — mondta Má­ria. Kell, hogy egyél... Erősnek kell lenned... A mosogatótálba tette a szennyes edény*, az asztal alá. Cinkos pillantást vetett a férfire, és halkan föl­nevetett: Akkor már nem mosogatok.., Ta­karítani se fogok... Ezen ô is földerült. Mária szívből utált mindenféle házimunkát, s a háziasszony­kodásnál jobban csak a piszkot utálta. A víz felforrt a tűzhelyen, Az asszony a mosdótálba öntött belőle, a hideghez. Elkeverte. Ő fölállt. A lába nehezen mozdult.. Levetette a nyűtt zakót, a keshedt puló­vert és az inget is. Az ing valaha fehér volt, földszínű let. Röstellte a többihez rakni, a szék mellé hajította. — Kimosom - szólalt meg az asszony. Legyintett. — Venni kellene holnap ... bakancsot is ... — odamutatta a íalpát. >- Száz koronám van . — suttogta ijed­ten Mária. És valami apróm... — Nekem adtak. Húszezret. Fönn a vár­ban, amikor megmondták, hogy vége o 9. proletárdiktatúrának. Mindegyikünk ka­pott húszezret, meg egy doboz pántli­kásszivart. Ezt is abból vettem. Mindjárt, ahogy szélnek eresztettek. Szerencsém volt, hogy kiöltöztem. Másnap a fehérek már vadásztűk a bőrkabátra. - Egy pil­lanatra lehunyta a szemét. Nem foly­tatta, hogy akit bőrkabátban elkaptak, ott, az utcán verték agyon. A torka ki­száradt, ivott egy korty vizet. A hangja megfakul*: — De, neked kellene megvenni . .. Az asszony sóhajtott: — Megpróbálom. Akadozva hozzátol­dotta: A fűszeres a sarkon engem nem szo-lgál 4cI — hirtelen mozdulattal felemel­te az inget a padlóról. Ö közben észre­vette, hogy a szeme könnyes lett megint. Kimosom. Beáztatom, és reggel kimo­som, Estig megszárad ... Ha szükség len­ne rá. „A fűszeres..." - gondolta. Nem is­merte. Egy fűszeres. Akár a többi. Sze­retett volna valami nagyon kedveset mondani Máriának. Mindegy mit, valami kedvese*, amitől elfelejti a fűszerest. De semmi nem jutott eszébe. És keserű, te­hetetlen dühhel ismételte magában: ÍÍ ... Nem elfelejteni.... A fűszerest sem elfelejteni... Az elvtárs urai..." - föl­kapta « fejét. Ahogy agyába tévedt „az elvtárs úr" a fűszeresről, valósággal hal­lani vélte a nyafogó könyörgést: — De hót mit kívánnak az elvtárs urak?.., összeszorította száját. A torkába mintha gombócot gyömöszöltek volna. Mosdani kezdett. III. Amíg mosdott, az asszony beáztatta a fehérneműt. Élvezettel csuíaikolta le magáról a pisz­kot. A lábának különösen jól esett a meleg vi* Sokáig pancsolt, tapisgált o lavórban, kétszer is megmosta a lábát. De a talpa nem let fehér. Hiába sikálta körömkefével. Szürkés maradt. Az asszony a tűzhely mellé húzódott. Nem siettette, hagyta, hadd töltse ked­véi a vízzel. Később, még dobott szenet a tűzre. — Már nem spórolok vele... >- hal­kan nevetett, de a hangja szomorúan csendült. — Legalább nekünk melegít... — mor­mogta ő, és gondolatban folytatta, hogy az ördög tudja, ki prédálja el majd a szobá', a holmit. Konc lesz-e, zsoldos jutalma, vagy szemforgató szomszédok martaléka? Vállat vont, Egyre megy. De azért jobb szerette volna, ha zsoldos kapja. Valami pribék, Hadd essen pofá­ra a vörösök kincseitől ... Eszébe jutott, hogy amikor majd kiérkeznek Oroszor­szágba, Mária is ilyen szu'ykos lesz, mint ő volt, s róla is lemálik a ruha. Felsóhajtott. — Mindegy - ingatta a fejét az asz­szony. — Csak legyünk túl rajta. Kisvár­tatva hozzátette — szerencsésen. Az asszonyra pillantott, s elmosolyo­dott. Jó volt érezni újra, meg újra, hogy egyformán gondolkodnak. — Túl leszünk, ne félj. Törölközni kezdett. — Csomag nélkül indulunk. Akár va­lamelyik tanyára mennénk, munkába... Legföljebb kis kosarat hozhatsz, elemó­zsiával. Azt se sokat. Néhány főtt tojás; kevés szalonna, vereshagyma, kenyér. Semmi mást... Mária biccentett. Töprengve nézett ma­ga elé, az'án halkan mormolta: — Szólok Ángyiikának, hogy elhívtak segíteni, lakodalomba ... Arra is meg­kérem, tartsa szemmel a lakást. Ha leve­lem jönne, vegye át. Három-négy napig eszükbe se jut keresni ... — Vársz levelet? Mária mosolygott: t Tőled vártam .,. Hadd higgye ... Angyika o szemközti vénasszony, Mária 10. mesélge'ett róla többször, nagy nevetve, hogy mindenki után szaglászik, szimatol. Angyika a ház szeme, füle, és természe­tesen a nyelve is. Néhányszor látta csu­pán. Valahányszor találkoztak, Angyika túlságosan alázatos volí és émelyítően szívélyes, ő pedig sohasem szenvedte a szolgajellemeket. A bőrkabátban külö­nösen nem. A bőrkabát a hatalmat je­lentette, és az emberség hatalmának emberekre van szüksége, nem szolgákra. Szolgát lehet vásárolni, embert azon­ban ... Angyika mézessége érthetetlen volt és kellemetlen. Személyében sértette, hogy egy vénasszony úrrá degradálja: igyekezett kerülni. Mária ötletét okosnak találta. Bólin­to'-t rá. Három-négy nap: az alatt sike­rül talán elérni a demarkációs vonalat. Észak felé könnyebb a mozgás, mint a Duna—Tisza között. Talán... Legalább a demarkációs vonalat átlépni... Fehér világ Masaryké is, de mégsem Magyar­ország. Ott „csak" szökevénynek számíí: nem vonult hadba a Vörösök ellen... Aztán tovább ... Többet nem beszéltek az útról. Megtörülközött. Mintha kicserélték vol­na. Nem érzett fáradtságot. Tenyerével végigsimított a szaikállán, összeráncolta a szemöldökét. == Adom, mozdult el Mária a kályha mellől. Elővette a borotvát. Elmosolyodott, ahogy kézibe vette. Fél­tékeny is volt már miatta. Hogy kerül egy asszony lakásába borotva? Egy egye­dülálló asszony lakásába? Hát.,.? Az­tán amikor már nagyon elkomorodott, Mária megmondta, hogy az apjáról ma­radt rá. Miért nem mondtad mindjárt? s kérdezte szigorúan és Mária nevetett: „Úgy tetszett a féltékeny ábrázatod ..." Nem tudott haragudni rá. FOLYTATJUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom