Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-28 / 176. szám, szerda

mmm FI t«ul üfflvissztiani 11 FURCSA MÓDSZER Az utóbbi időben a LITERÁRNI NOVINY hasábjain több (zsben bíráló szellemiben foglalkoztak Jirí Hájek kilenc hónappal ezelőtt megjelent, „Embert helyzet" cimü könyvével. A bírálat természetesen szükséges, de megengedhetetlen, ha a Józan érvelést a személyi támadások és sértések helyettesítik. Ez vonatkozik például M. Kundéra cikkére, amely az említett folyóirat Június 5-i számában jelent meg. A cikk ilyen hangnemben „elemzi" Hájek irodalmi-kritikai módszerét. Az írásból kilóg a lóláb. Nyilvánvaló, hogy M. Kundéra ezt a módszert azért alkalmazza, mert Hájektől eltérő nézeteket vall, de álláspontját nem tudja, vagy nem akarja elfogadható módon, érvekkel alátámasztani. Így aztán nem csoda, hogy Jirí Hájek a RUDÉ PRÁVO június 23-i számában megjelent válaszcikkében kifogásolja ezt az eljárást. Hangsúlyozza, hogy az utóbbi években irodalmunkban elfogadtuk a különféle művészi nézetek szabad kifejezésének elvét. Ez megnyilvánult a CSKP XIII. kongresszusának a kultúra kérdéseivel foglalkozó határozatában is. Ezért az elvért elsősorban a kommunista írók harcoltak és most sem mondhatnak le róla. Várható volt, hogy kezdetét veszi az eltérő vélemények megvitatása. Csakhogy míg az írószövetség ülésein ez valóban bekövetkezett, addig a nyilvánosság előtt — állapítja meg J. Hájek — többnyire személyes támadások helyettesítik az elvi vitát. A támadás éle ma elsősorban azok ellen irányul, akik: „nem hajlandók azonosulni a legújabb irodalmi és filozófiát divattal. Nem véletlen, hogy többnyire azokat az írókat támadják, akik igyekeznek érvényesíteni az irodalom szocialista jellegével kapcsolatban kikristályosodott nézetüket. Kétségtelen, hogy az ilyen jelenségek semmiképpen nem járulnak hozzá a szabad, pártos és tárgyilagos vita kibontakozásához. Ez a szélsőség éppúgy káros, mint a merev, dogmatikus álláspont. Maga Jirí Hájek azonban helyesen látja a helyzetet, amikor válasza zárórészében kifejezi meggyőződését, hogy az ilyen törekvések sem akadályozhatják meg tartósan a nézetek nyílt konfrontálását. IGY SEM ÉRDEMES „VITATKOZNI" Az ORIENTACE című cseh folyóirat idei első számában egy érdekes vitacikk jelent meg. A cikkíró rámutat arra, hogy a KULTÚRNY ŽIVOT és az utóbbi időben a SLOVENSKÉ POHĽADY is nagyon élénken megtárgyalja a szlovákság egyes kérdéseit. Ide tartozik például a Szlovák Nemzeti Felkelés, a szlovák anyanyelv, az ún. szlovák állam, a fudákizmus, a csechoszlovákizmus, Szlovákia államjogi helyzetének kérdése és egyes időszerű gazdasági problémák. A folyóirat leszögezi, hogy bár látszólag szlovák kérdésekről van szó, a vita címzettje kétségtelenül a cseh partner, az állam centruma, Prága. Megállapítja egyben, hogy ennek ellenére nem alakult ki párbeszéd, hanem mind idegesebb monológ. Kifogásolja, hogy cseh részről — kevés kivételtől eltekintve — nem avatkoznak, nem kapcsolódnak bele a vitába, amiben szerepet visz a kérdések kényes fellege mellett a kényelmesség is. Pedig közös államban élünk és minden szlovák probléma egyben cseh probléma ls — szögezi le a cikkíró. Szerinte a cseh félnek eddigi hallgatása nagyon elősegíti a különféle kiötlött hirek elterjedését és az adott ügyek egyoldalú megítélését. Nézetem szerint sincs olyan kényes kérdés, amelyet megfelelő fórumon, megfelelő időben és megfelelő hangnemben ne lehetne tárgyilagosan megvitatni. Sajnos, egyelőre ezt alig-alig tapasztaljuk, márpedig sem a monológok, sem a hallgatás nem visz előre, a megoldás felé egyetlen egy tisztázatlan, vagy nem eléggé világos kérdést. Közös erővel, elvi síkon és minden nemzeti vagy más elfogultságtól mentesen kellene megközelíteni az említett és más problémákat is. Szerintem azonban nem érdemes vitatkozni a SLOVENSKÉ POHĽADY által alkalmazott módszert követve sem. A folyóirat ugyanis átveszi és leközli az OR1ENTACE cikkét, de nem fűz hozzá kommentárt. Hacsak nem szánta kommentárnak a cikknek adott, kissé mellébeszélő és provokatív ízű címet: „EXTRA PRAGAM NON EST VITA?". Mert hát tudtommal ebben az országban senki sem ta gadja, illetve tagadhatja, legalább is nyíltan, hogy lehet élet Prá gán kívül is. ERRÖL-ARRÓL RÖVIDEN Az Irodalmi Szemle ez Idén tölti be fennállásának 10. esztendejét. Olyan esemény ez, amelynek elsősorban a csehszlovákiai magyar irodalom kedvelői és pártolói örülhetnek, hiszen tény és való, hogy ebben az országban fennállása óta számos magyar kulturális folyóirat indult el, de egy se érte meg ezt a „tisztes kort". Ebből az alkalomból a MAGYAR NEMZET június 16-i számában Szalatnai Rezső tollából méltató írást közölt. A cikkíró arra a beszélgetésre támaszkodik, amelyet Dobos Lászlóval, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjével! a Tatran Könyvkiadó Magyar Szerkesztőségének igazgatójával folytatott. Számunkra ls érdekes volt például az a megállapítás, hogy a 3200 példányszámban megjelenő lap olvasóinak zöme a tanulóifjúság. Közvetve, sajnos, ez is arról tanúskodik, hogy mennyire kis létszámú a csehszlovákiai ma gyar értelmiség, illetve részben milyen kevéssé érdeklődik hazai magyar irodalmunk fejlődése, sorsa iránt. Dobos László különben joggal jegyzi meg azt is, hogy Magyarországon mindössze 160 példány kel el az irodalmi Szemléből. Továbbá megemlíti irodalmi köreink régi panaszát is, hogy a magyarországi kritika arány lag keveset foglalkozik szerzőink műveivel. Az interjút adó Dobos Lászlónak csupán egy kitételével nem érthetünk maradéktalanul egyet. A többi között leszögezi hogy: „az új szlovákiai magyar irodalom az Irodalmi Szemlében bonta kozott ki..." Nos, bár minden megbecsülésünk a lapé, amely valóbín sokat tett és tesz nemcsak irodalmunk kibontakoztatása, hanem az irodalmi tudat elmélyítése és szélesítése érdekében is, ezt egy kissé túlzásnak tartom. Véleményem szerint ugyanis új irodalmunk kibontakoztatásában nem csekély szerepet vitt a Fáklya és vittek, Illetve visznek ás csehszlovákiai magyar lapok és folyóiratok is. Rövid hírben már beszámoltunk róla, hogy Londonban 73 éves korában elhunyt Práger Jenő, aki a többi között elvitathatatlan érdemeket vívott ki magának a két világháború közötti években Csehszlovákiában szocialista szellemű könyvek kiadásával. Sokan élnek még közöttünk, akik emlékeznek a Práger Verlag piros vá szonkötéses, aranyozott nyomású köteteire. 1934-ben jött át Bécsbői Bratislavába és itt indította meg „Az új Európa könyvesháza" cimü sorozatot. Bihari Mihály a MAGYAR NEMZET június 21. számában megjelent megemlékezésében hangsúlyozza, hogy Práger kizárólag haladó müveket jelentetett meg. A többi között nála jelent meg első ízben magyarul Solohov Oj barázdát szánt az eke című műve. Végül csak egy megjegyzés. A NÉPSZABADSÁG június 16-i számában Falus Róbert röviden recenzálja a nemrég elhunyt Forbáth Imre verseinek most megjelent, A csodaváró című válogatását. Csak egy mondatát tartjuk tévesnek: „Annál érthetetle nebb, hogy a válogatás miért állapodott meg 1938-nál, hiszen az előszó tanúsága szerint is — a legutóbbi évtizedben reneszánszát éli Forbáth Imre költészete." Közismert azonban, hogy Forbáth Imre 1938 után már új verseket nem irt, (g. íj Irodalom és politika töltötte ki életét 20 éve halt meg S. K. Neumann S. K. NEUMANN (1875. VI. 5. — 1947. VI. 28J „sok sérelmet szülő szegénységben" nevelkedett fel, s éppen ez a nyomorúságos gyerekkor az első összekötő kapocs, amely a költőt életre-halálra a munkásság sorsához köti. Irodalom és politika tölti be harcos életét. Kiábrándulva a szociáldemokrata vezetők opportunizmusából, ideig-óráig a polgári radlkalista és nacionalista Omladinához csatlakozik. Politikai ténykedéséért a monarchia bírál „jutalmazták" és ezek után sokáig az anarchista mozgalommal rokonszenvez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom marxistává, kommunistává érleli és élete végéig hü marad a munkásmozgalomhoz és annak élcsapatához, a kommunista párthoz. A politikus S. K. Neumann azonban egyúttal és talán elsősorban költő, teoretikus és harcos publicista, akt saját lapjaiban (Cerven, Proletkult, Komunistická revue j harcol a szocialista irodalom létrejöttéért, terebélyesedéséért s közben neveli a fiatal cseh költőnemzedéket, akik közt olyan nevekkel találkozunk mint Jifí Wolker, Jaroslav Seifert, Konstantin Biebl, Josef Hora és mások. S. K. Neumann legszebb művei közé tartozik „Az erdők, vizek, hegyoldalak könyve", „A bomlás harminc éneke , „Az erotika könyve", „Vörös énekek", valamint „A horizon. tális élet szonátája" és a „Megfertőzött évek" című kötete. —szaim— Légy büszke hát... Légy büszke hót: kitartottál, nem szennyezted be se szíved, se szád hamis beszéddel. Kaszált és kalapált és hű maradt a nép. A virradatra várt, várt, hitt s remélt. Az új termést 5 költi el övéivel. Útjából ell Oltárt emel testvéri koma'k. GARAI GÁBOR fordítása NAGYOBB JOGKÖR — TÖBB FELELŐSSÉG PÁRKÁNY KÖZELÉBEN hatalmas papírgyár épül. Az új létesítmény jelentősen befolyásolja a vidék gazdasági és társadalmi életét. A gyár máris több száz munkásnak biztosít munkalehetőséget. S a foglalkoztatottak száma egyre nő. A próbatermelés megindítását ez év novemberére tervezik. Ekkorra az üzemnek már mintegy ezer dolgozója lesz. Bennünket ezúttal az érdekelt, hogy milyen a munkások kulturális élete. Az üzembe hiába látogattunk el. Itt egyelőre a szerelőmunkák folynak. Kulturális létesítmény {üzemi klub, vörös sarok stb. J még nincs. A megnövekedett igényeknek megfelelően Párkányban és a környező falvakban gondoskodnak arról, hogy a lakosság kultúrában se szenvedjen hiányt. A fellendülés leginkább abban mutatkozik meg, hogy a vidéket, amely az érdeklődés homlokterébe került, gyakran keresik fel különféle együttesek. A Komáromi Magyar Területi Színház például rendszeres vendégük. De látták már a Győri Kisfaludy Színház és több más külföldi és hazai együttes játékát. Bratislavai művészek is ellátogatnak a városba, ahol legutóbb a SĽUK aratott nagy sikert. Növelik kulturális tevékenységüket a társadalmi és tömegszervezetek, nem utolsósorban az iskolák és a helyi együttesek. Sok siker övezi az ifjúság és a pionírház törekvését is. Említést érdemel, hogy a művelődési otthonban megtartott műsorok számtalanszor telt ház előtt zajlanak le. A munkalehetőség problémájának megoldódásával párhuzamosan a vidék kulturális élete is fellendül. De ez éppen úgy, mint a papírtermelés, még csak a kibontakozás stádiumában van. Kézzelfogható eredmény csak a jövőben várható. A CÉLKITŰZÉSEKRŐL érdeklődve leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a kulturális szakbizottság hogyan birkózik meg azzal a feladattal, ami az új gyár munkásainak a kulturális igényéből és az új gazdasági irányítás elveiből eredően a helyi nemzeti bizottságra és a vidék kulturális intézményeire hárul. Megtudtuk, hogy az új gazdasági irányítás rendszerében a helyi nemzeti bizottságnak nagyobb a jogköre, de nagyobb a felelősége Is. Igényes feladatok várnak elvégzésre mind eszmeileg, mind szervezésileg. Munkájukat a CSKP XIII. kongresszusának, valamint a nemzeti bizottságok elnökeivel tartott tánácskozásnak a határozata szabja meg. Ennek megfelelően a hangsúlyt a politikai és alkotó szempontból helyes irányú művészet támogatására, a kapcsolatok tökéletesítésére, az irányító munka színvonalának az állandó emelésére, valamint a kultúra céljait szolgáló pénzügyi eszközök igazságos és arányos elosztására helyezik. Céljuk az, hogy a gazdasági és kulturális fellendülés kiegészítse egymást. A helyi nemzeti bizottságon és az üzemben egyaránt az a vélemény, hogy a kettő egymással kölcsönhatásban van, az egyik feltételezi a másikat. Egyebek között a nemzeti bizottság feladata, hogy gondoskodjék a klubok, a könyvtárak, a mozik és a többi kulturális intézmény fejlesztéséről. Párkányban és környékén a klubmunka szélesebb körben még nem honosodott meg. Az intézményekben eddig a szakkörök sem értek el különösebb sikert. A kulturális szakbizottság most azon fáradozik, hogy a klubok népszerűvé váljanak és minél több, az érdeklődésnek és a szükségletnek megfelelő szakkör alakuljon. AZ ÜJ GYÁR RÉSZÉRE rengeteg szakembert nevelnek. A képzés azonban nem fejeződik és nem ls fejeződhet be a szakIskola elvégzésével. A szakembereknek ahhoz, hogy lépést tartsanak szakmájuk fejlődésével, örökösen művelődnlök kell. A kulturális munka klubszerű formájának a megteremtésével a szakmai továbbképzést igyekeznek elősegíteni. Volt időszak, amikor a nemzeti bizottság tagjai közül többen csak az előterjesztett anyag véleményezésére szorítkoztak és alig fejtettek ki alkotó tevékenységet. Ma már ezen a téren is változás történt. A nemzeti bizottság minden tagja aktívan dolgozik s a szakbizottságok mind jobban betöltik társadalmi szerepüket: egyre inkább kezdeményező, végrehajtó és ellenőrző' szervvé válnak. Az új gazdaságirányítási rendszernek megfelelően a különféle intézmények kö2ös vezetését, a helyiségek és a felszerelések jobb kihasználását, a kulturális nevelőmunka valamennyi szervezőjének és végrejhajtójának az együttműködését, az intézmények közös építését, a karbantartásnál pedig a munkamegosztást szorgalmazzák. A népművelési intézmények tevékenységére vonatkozóan normát dolgoznak ki és arra törekszenek, hogy megjavítsák a gazdasági nyilvántartást és a minimumra csökkentsék az adminisztrációt. Munkájuk rendkívül szerteágazó, a feladatokat azonban sikeresen megoldják. JELENLEG ELSŐRENDŰ TEENDŐNEK a kulturális intézmények felszerelésének a modernizálását, a tervek egyeztetését és a társadalmi munka fokozását tartják. Tervezik, hogy a kulturális munkában a jövőben az eddiginél nagyobb számban bevonják a műszaki értelmiséget. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy az új üzemben többféle nemzetiségűek dolgoznak és a nevelőmunka csak akkor lehet Igazán hatásos, ha a dolgozókhoz olyan nyelven beszélnek, amilyenen azok a legjobban értenek. A vezetők tisztában vannak azzal is, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben az anyagi érdek döntő jelentőségű. De ahogy a múltban helytelennek bizonyult az egyoldalúság, hogy csupán az elvi szempontok kerültek előtérbe, ugyanúgy ma ls helytelen, hogy az elvi szempontok mellőzésével csupán az anyagi érdek vagy az érdeklődés az egyedüli iránymutató. A kulturális munka meghatározásánál és gyakorlatánál az érdeklődésből és a szükségletből indulnak ki, fontosnak tartják az anyagi sikert, egy pillanatra sem feledkeznek azonban meg a mondanivalóról, az eszmei tartalomról. Az üzemben tevékeny kulturális munkára számítottunk. A várakozás korainak bizonyult. Ennek ellenére a városban is és a helyi nemzeti bizottságon ls arról győződtünk meg, hogy a papírgyár dolgozóinak a kulturális igényét nemcsak egy vagy két helyen, hanem úgyszólván mindenütt számításba veszik. Ennek a ténynek jobban örültünk, mintha jól felszerelt klub működne az üzemben, a bejárók művelődésével azonban ezen kívül sehol sem törődnének. Ogy véljük, hogy Párkányban és környékén a kultúra szervezői és irányítói helyes úton járnak. Tevékenységüket nem korlátozzák néhány területre, hanem azon fáradoznak, hogy a növekvő szükségletnek és igénynek megfelelően a környék egész kulturális életét fellendítsék és virágzóvá tegyék. Nem fér kétség ahhoz, hogy törekvésük eredményes lesz és amint lehetővé válik, magában az üzemben ls megteremtik a korszerű művelődéshez szükséges feltételeket. A KIEGYENLÍTŐDÉS akkor lesz valóban eredményes, ha a vidék kulturális élete ls a gazdasági fejlettségnek megfelelő színvonalra emelkedik. BALAZS BÉLA TÍÍSZÚRÁSOK • MINDEN vígjáték drámát jelentett a rendezőnek és tragédiát a nézőnek. ir HA MEG AKAROD ELŐZNI a klasszikusokat, írf előszót a műveikhez. ťr • SEMMIÉRT sem vállalta a felelősséget. Amikor kijelentette, hogy a föld forog, hozzátette: Kopernikus szerint. <t OGY BÁNTAK VELE, mint a tartalék autókerékkel; nélkülözhetetlennek tartották, de — hátul. •fr • AZON A HÁZON, amelyben lakott, valamikor emléktábla lesz a következő felirattal: Itt élt és átdolgozott... # A PEGAZUSSAL nem volt sikere. Nyilván rossz lóra tett. •ír • REGÉNYHŐSE annyira hasonlított a húsvér emberre, mint az aszaltszilva a frissre. •K VOLT AZ ÍRÓNAK tolla, de nem annyi, hogy szárnya legyen. iX • A FESTŐ olyan megdöbbentő hűséggel ábrázolta a hullámzó tengert, hogy a nézőnek első pillantásra hányingere támadt. (Mássz és Cservinszkij

J VI.