Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-24 / 172. szám, szombat

• MI BIZONYÍTJA, HOGY IZRAEL AZ AGRESSZOR? Nemcsak a június 5-i támadás teljesen egyértelmű körülményei, hanem az előzmények is bizonyítják, hogy Izrael követte el az agressziót az arab államok ellen. Még április 7-én sor került az izraeli csapatok akciójára a Szíriai Arab Köztársaság ellen, olyan méretű támadásra (repülőgépek és harckocsik bevetésével), amilyenre a szuezi kaland óta nem volt példa. Május 9-én az izraeli parlament felhatalmazta a kormányt hadmüveletek folytatására, majd Izrael gépesített lövészhadosztályokat helyezett el Szíriával szomszédos határszakaszán. „Ezekben a napokban a szovjet kormányhoz — és azt hiszem, nemcsak hozzánk — jelentések kezdtek érkezni arról, hogy az iraeli kormány május végén gyors csapást szándékszik mérni Szíriára, hogy leverje ezt az országot, majd az EAK területére akarja áthelyezni hadműveleteit" — mondotta erről az Időszakról New York-1 beszédében Koszigin miniszterelnök. Az agresszió megtörténte után Izrael vezetői arra hivatkoztak, hogy ebben a periódusban az arab vezetők éppen ellentétes hangú beszédeket tartottak Izrael ellen. A tények viszont azóta bebizonyították, hogy arab oldalon semmiféle, az izraeli felkészüléshez hasonló katonai elhatározások nem történtek. Ha mindkét oldalon ellentmondás volt a szavak és a tettek között, akkor ez ebben az esetben ugyancsak Izrael ellen szól. amely a békeszólamokat egye sítette háborús tettekkel. Nem lehet elfogadni azt az izraeli érvet sem, amely az Akabai öböl lezárását nyilvánította agressziónak. Az Akabai-öblöt az EAK mindig is beltengernek tekintette, a beltengereken pedig a szabad hajózást a nemzetközi jog a parti államok hozzájárulásától teszi függővé. Az EAK — miután az ENSZ-csapatok kivonulása után ezek helyét csapatai foglalták el — lezárta az öblöt az izraeli hajók, valamint az Izraelnek szóló stratégiai szállítmányok elől. Tekintettel arra, hogy Izrael és az EAK hadban álló országok, amelyek között csak fegyverszünet áll fenn, az öböl lezárását, amellyel az EAK nem sértette meg a fegyverszünetet, nem lehet casus bellinek, háborús oknak tekinteni. Hogy Izrael volt az a fél, amely támadásra készült, arról bőséges dokumentációt közöl a nyugati burzsoá sajtó, amely általában Izraelt támogatja. A Newsweek például megírta: 0 KÉRDÉS L FELELET • „Már hetekkel korábban szorgalmas izraeli törzstisztek az egész háborús taktikát a legutolsó részletekig kidolgozták, és most már nem volt más teendő, mint a tervet végrehajtani". Sokat eláruló mozzanat, hogy a váratlan támadást maguk az izraeli katonai vezetők is a Lengyelország elleni hitleri támadáshoz hasonlították. A hajnali órákban izraeli vadászbombázók adott jelre lecsaptak az EAK valamennyi polgári és katonai repülőterére. Az állítólag támadni kész EAK gépei a repülőtereken, a futópályákon és a hangárokban álltak. Az agreszszorok támadásokat intéztek a szomszédos arab országok repülőterei ellen is. Néhány óra leforgása alatt az arab államok és mindenekelőtt az EAK légierőinek túlnyomó része megsemmisült. A támadást követő órákban az Izraeli vezetők azt állították, hogy akciójuk kiváltó oka az volt, hogy EAK-repülő kötelékek közeledtek határaik felé. Az utólag Izrael által sem cáfolt jelentésekből kiderült, hogy szó sem volt semmiféle légikötelékről. A meglepetésszerű támadás, a légi fölény megszerzése az izraeliek számára lehetővé tette a katonai kezdeményezés megragadását. A készenlétben álló páncéloskötelékek és a gépesített gyalogság a korábban kidolgozott villámháborús tervek szerint megkezdhette előnyomulását a szomszédos arab országok területére. • MIÉRT ÉPPEN MOSI TÁMADOTT IZRAEL? Azért, mert ez volt számára a legkedvezőbb pillanat az agresszióra és az idő nem neki, még kevésbé imperialista támogatóinak dolgozott. Ha a történelmi pillanatról beszélünk, akkor meg kell állapítanunk: a múlt esztendő második lele olyan helyzetet teremtett, amely a haladó erők számára döntő előrelépést tett lehetővé a Közel-Keleten. Szíriában haladó kormány került hatalomra, amelyet belső összeesküvéssel nem sikerült megdöntenie; ez a kormány szoros katonai, gazdasági és politikai együttműködést létesített az Egyesült Arab Köztársasággal, és rokonszenvvel nézte politikáját Algéria, valamint Irak is. Létrejött egy szilárd, a haladó társadalmi és gazdasági reformokra alapozott arab egység minden korábbinál reálisabb lehetősége. Az EAK-ban és Szíriában, amelyek a Szovjetunió és más szocialista országok részéről jelentős segítséget is kaptak, gyorsult a társadalmi változások Irama, emellett ezek az országok egyre következetesebben imperialistaellenes politikát folytattak. Szíria hozzányúlt a tőkés monopóliumok olajához is, vitája az IPC olajtröszttel a szír kormány győzelmével végződött, és ez baljós előjel volt a „nyolc nővér" a Közel- és Kö zép-Keleten működő nyolc tőkés olajmonopólium számára. A közvetlen agresszió megindításának pillanatát a közvet kező szempontok döntötték el: Izrael teljesen tisztában volt azzal, hogy az EAK és az arab országok egyike sem akar ellene háborút indítani. Nasszer elnök még az Akabai-öböl lezárá sa után is olyan üzenetet kii! dött fohnsonnak, amelyben leszöge7te „szá'féle dinlomác'ai megoldás is lehetséges". Johnson elnök sietett az érdekelt fe leket — a nyilvánosság előtt — arra figyelmeztetni, hogy ne alkalmazzanak eröszakot; az EAKnak bizalmasan is ezt tanácsolta, mint Nasszer beszédéből megtudtuk. A Szovjetunióról közismert volt, hogy ellene van a vitás nemzetközi kérdések háború és erőszak útján való megoldásának. Izrael számára éppen ez tette lehetővé, hogy éljen az „első csapás" előnyével, mivel bizonyos lehetett benne: nem készül ellene háború. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok minden biztatást és támogatást megadott Izraelnek, hogy az előbb-utóbb mindenképpen végrehajtandónak ítélt támadást á szíriai és az egyiptomi haladó rendszerek ellen megindítsa. E támogatáshoz tartozott az amerikai felderítő szolgálat segítsége, amelyek ré vén Izrael nemcsak azt tudta, hogy hol vannak az életfontosságú támadási célok az ellenfél területén, hanem azt is, hogy azt az előnyt, amit a korábbi mozgósítással elért, az EAK még nem tudta behozni. Számolhatott azzal Is, hogy az EAK hadseregének nagyon jelentős része 2000 kilométer távolságban, Jemenben volt lekötve. Jól tudta, hogy az arab világ más erőinek a hadszíntérre szállítása nphéz és hosszadalmas feladat. Ilyenformán nemcsak abban állt az agresszor előnye, hogy arab részről nem készültek támadó háborúra, hanem abban is, hogy olyan arab ellenintézkedések, mint a közös parancsnokság funkcióba állítá sa még nem fejeződtek be, tehát egy „villámháború", amely meglepetésszerűen kezdődik, sikerrel biztatott. (Népszabadság) Szükség lesz-e bányászokra? A bányaipari miniszter válaszol a jövő bánya szóinak • Milyen a bányászat jövője, ha az utóbbi időben csökken a szén iránti kereslet? • Biztosítva van-e munkánk, amikor bányákat zárnak be? • Felhasználhatjuk-e szaktudásunkat, ha állandóan vesznek fel szakképzetlen munkaerőket is? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott választ František Pene, bányaipari miniszter a szakágazati igazgatókkal, a bányaipar legjobb tanulóival rendezett nemrégi találkozóján. A Bányaipari Minisztérium reszortjában jelenleg több mint 18 000 fiatal tanul. — A múltban még sosem volt ilyen nagy tartalékunk szakképzett káderekből, s ez így van rendjén. Már rég lejárt az az idő, amikor úgy vélték, hogy a bányaiparban nincs szükség művelt, hanem csupán erős emberekre. Egyro fokozódnak a szakképzettséggel szemben támasztott követelmények, egyre kevesebb munkát fogunk végezni fizikai erővel — mondotta a bányaipari miniszter. — Jóllehet nem számolunk a termelés növekedésével az eredeti feltételezések szerint, még sem értünk egyet azzal az elmélettel, hogy nem lesz szükség szénre, mert kiszorítják a nemes tüzelőanyagok, kiváltképpen a kőolaj és a földgáz. —Tüzelőanyag- és energetikai mérlegünk szerint 1980-ig a felhasznált kőolaj és földgáz mennyisége körülbelül egy harmadával fog növekedni. Ez a fejlődés megfelel az egész világon uralkodó irányzatoknak. — A tüzelőanyag — és energiaszükséglet szüntelenül növekszik, s ezért 1980-ig a tüzelőanyagok struktúrájának tervezett megváltoztatása ellenére is a széntermelés a mai mintegy 100 millió tonnáról évi 125 millió tonnára fog emelkedni. Nem csupán ebben az ötéves tervben, hanem a jövőben is lesz elég munkája a bányászoknak, s bizonyára jó keresete is — hangsúlyozta a bányaipari miniszter. Találmányok — újítások 10 év — 11 milliárd megtakarítás Csehszlovákiában tavaly 8445 találmányt jelentettek be szabadalmazásra s az üzemi dolgozók 164 400 újítási javaslatot nyújtottak be. Szakszerű elbírálás alapján 4300 találmányt tartottak alkalmasnak a szabadalamazásra, s a benyújtott újítási javaslatok közül mintegy 89 500 volt alkalmas a megvalósításra. Az említett találmányok egy év alatt több mint 106 millió korona, s az újítási javaslatok több mint 1 milliárd korona megtakarítását teszik lehetővé. Ezért a feltalálók 79 millió koronát, az újítók 826 millió koronát kaptak. A Szabadalmi és Találmányügyi Hivatal kimutatása szerint évente csaknem ugyannyi csehszlovákiai állampolgár — átlag valamivel több mint 1000 — kéri találmánya szabadalmazását. Ezzel szemben egyre több külföldi találmány — tavaly mintegy 2000 — szabadalmazását kérik a feltalálók, ami mind nagyobb méreteket öltő nemzetközi kereskedelmi kapcsolataink gyümölcse. Ezzel szemben hovatovább csökken az újítási javaslatok száma. (1961-ben csaknem 344 000 újítási javaslatot nyújtottak be.) örvendetes azonban, hogy a legújabban benyújtott újítási javaslatok minősége egyre színvonalasabb műszaki felkészültségről tanúskodik. A minőségi színvonal emelkedését az újítási javaslatok realizálásával elért megtakarítások tükrözik. A megtakarítások a legutóbbi évtizedben mintegy kétszer akkorák, mint az előző 10 évben voltak. Ugyancsak értékesebbek és ezért gyümölcsözőbbek a találmányok is, úgyhogy a legutóbbi évtizedben mintegy hatszorosára nőtt a találmányok segítségével évente elért megtakarítás. A feltalálók jutalma még mindig nem arányos az elért megtakarításokkal. Feltétlenül szükséges a jutalmazási rendszer módosítása, hogy nagyobb anyagi érdekeltség alapján vónzóbb legyen a feltalálók műszaki alkotó tevékenysége. A javasolt módosítás teljesen indokolt, mert 10 év alatt a feltalálók és az újítók a 11 milliárd 140 millió korona megtakarításnak csupán 8 százalékát — mintegy 905 millió koronát — kaptak jutalom fejében. SZÓ kisregénye 1967 „Ha tetszik, szűkölök, mint anyja-vesztett állat, kit nem rejtenek a kitakart mezők, vagy csontos öklömmel tömöm be a számat." (Györe Imre; ünneplés módozatokkal). I. Megtorpant. Az országút egészen váratlanul bukkant eléje a dombnak alig nevezhető magaslat hajlatából, és olyannak tűnt, mint óriási, kék szalag. Keskenyre húzott szemmel fürkészet*, a messzeségbe, — az úton azonban lélek se mutatkozott. Hűvös szél fújt, de nem gombolta öszsze a kabátját. Háromnegyedes, feke'e „mikádót" viselt — amilyet a gazdák szoktak, kétoldalt ferdén hasított zsebbel. Mindkét keze a zsebében vol*. Barna haját fekete báránybőr kucsma takarta. A talpa fázott, dermedtnek, nagyon hidegnek érezte lábujjait. A látóhatár szélén füst gomolygott. „Szolnok ..." — gondolta. Szeretett volna leülni, kinyújtóztatni a lábát, pihenni keveset, és tudta, nem lehet; még fáradtabb, elcsigázottabb lenne aztán. Inkább rágyújtott. Dohánycsutak lapult a cigarettában, nem akart égni, parazsa szétnyílt, mint a virágszirom. Kipiszkálta belőle a finánclábat, s újra meggyújtotta. Mohó szippantásokkal szívta a füstjét. A szél faleveleket kergetett az úton. Zizegtek-zörögtek, karikában forogtak. A parázs a körmére égett. Furcsálló pillantást vetett a cigarettavég re. A gyors szívástól megbarnult papír, és a kék betűk fehérnek látszottak rajta. Elhajította. A cigarettaárus jutott eszébe, ahogy rekedtes hangján hadarva kínálta: „Szovjet... Finom a memphis, gyenge a szovjet . . . Gyenge a szovjet. . ." Hetekkel ezelőtt történt, de mintha most hallaná, és o szája megkeseredett. Pontosan emlé2. kezett a cigarettaárus képére, sunyi mosolyára, a kiáltozás közben ugráló bajszára, a mellele ácsorgó gyerekre, a körúti sarokra, a hullámzó embersokadalomra, kaján-cinkos vigyorokra, és most sajnálta, hogy nem tud belevágni, akkor pedig nem vágott bele —, a pofájába. „Gyenge a szovjet" dünnyögte. Megborzongott. A füstgomolyt nezie a távolban. Ügy találta, nagyon messze van, s az útra tekintett. Az úton közelebb lenne ... Az út néptelen volt. Mégsem szánta el magát, hogy az útra térjen. Átvágott rajta, s a földek felé került. Nyugodt ütemben haladt, de hosszan elnyújtott léptekkel, gyorsan járt. Kezét ismét a zsebébe dugta. Az égen bárányfelhők úsztak. Vörösbe öltöztek, akár az ég alja. Ment, egyre ment. A bíborszínű ég lassan szürkült. A füstgomoly nagyobb lett, feketéje élesen kivált az ég színéből. A gyomra korgott. Valahonnan kutyaugatást hozott a szél. Feje fölött kigyúlt a hold. A csillagok is felragyog'ak. Ritkás ligethez ért. Nekidőlt egy fának. Álldogált kicsit és újra elszívott egy cigarettát. Aztán ment tovább. A hold ezüstösen világított. Patakon gázolt keresztül, elgémberedett lába melegnek érezte a vizét. Tarlókon, szántásokon haladt keresztül. Árnyéka hosszúra nyúlt a holdfényben. Szerette volna, hogy sötét legyen, egészen sötét. Éhes volt. Odább tököket látott a földön. A parcellát felszántották, elboronálták már, és a tökök ott hevertek. Varjúcsapat tanyázott 'körülöttük. Elővette a bicskát, a nadrágja zsebéből, s elindult, hoqy vág egyet. FOLYTATJUK