Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-21 / 169. szám, szerda

Zavargások Bolíviában La Paz (CTK) — A bolíviai ónbányák dolgozói Huanun kör­zetben {ellázadtak a katonai kormány ellen és a bányát sza­bad területnek minősítették. A bányászok mozgalmát irányító szakszervezeti vezetők közölték, hogy nem ismerik el Barrientos tábornok kormányát. Fokozódik az elégedetlenség a katonai kormány ellen más bányakörzetekben ls, és Barrien­tos azzal fenyegetőzik, hogy a bányákat bezáratja s megszállá­sukra katonaságot vezényel ki. A portugál ellenzék támadja Salazar gazdasági politikáját Lisszabon (ČTK) — A portu­gál ellenzéki csoportok egyike levelet intézett Thomas köztár­sasági elnökhöz, s elítélte Sala­zar portugál diktátor gazdaság­politikáját. A 14 oldalas levelet 50 élvonalbeli portugál vállalko­zó és közgazdász írta alá. Rámu­tatnak, hogy a jelenlegi kor­mányrendszer fékezi az ország gazdasági fejlődését. Ennek kö­vetkeztében Portugália 80 évvel visszamaradt az európai és 120 esztendővel az Amerikai Egye­sült Államok mögött. néhány sorban A 18-HATALMI LESZERELÉSI BIZOTTSÁG keddi ülésén Kburns tábornok, a kanadai küldöttség vezetője felszólította a nagyhatalmakat, hogy állítsák le az atomfegyverkezést és a felhalmozott anyagot használják fel békés célokra. WILLY BRANDT, nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter kedden Finnországba utazott, majd folytatja útját a Skandi­náv államokba. Brandt Skandi­náviában az NSZK keleti poli­tikájával kapcsolatos új taktikát akarja ismertetni. MICHEL CALDAGUES 41 éves gaulle-ista jelöltet választották meg hétfőn a párizsi városi ta­nács elnökévé. AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁ­CSA fél évvel meghosszabbítot­ta a ciprusi fegyveres ENSZ­alakulatok tartózkodását. SZOVJET KÜLDÖTTSÉG érke­zett június 20-án Pjöngjangba, hogy a szovjet—koreai kulturá­lis és tudományos együttműkö­dési tervről tárgyaljon. AZ ALGÉRIAI POLITIKAI FOG­LYOK amnesztiában részesíté­sét kérte tegnap az algíri kor­mánytól a párizsi algériai nagy­követségen két francia küldött­ség. PÁRIZSBAN hétfőn eltemet­ték Eugénie Cottcm asszonyt, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség elnökét. A temetésen Jelen volt Waldeck Rochet, az FKP főtitkára, Isabell Blum, a Béke-világtanács egyeztető el­nöknője és Nyina Popova, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség alelnöke. A SZOMÁLIAI KÖZTÁRSASÁG kormánya az Afrikai Egység Szervezete tagállamai külügy­miniszterinek haladéktalan ftsz­szehívását kérte az Izraeli ag­resszió miatt. STONHAM lord, az angol bel­ügyminisztérium parlamenti tit­kára közölte, hogy Nagy-Britan­niában ebben az évben szakíta­nak a hagyományos greenwichi Időszámítással, és bevezetik a közép-európai időt. ATLANTÄBAN (Georgia ál­lam) hétfőn este fellángoltak a polgárjogi harcok. Két személy megsérült. Amikor Stokely Car­michael néger vezető felszólí­totta a gyűlés 350 flataJ néger résztvevőjét, hogy alakítsák meg a fajüldözés elleni földalat­ti mozgalmat, a kihívott rendőr­ség és a tüntetők között lövöl­dözés támadt. A golyók egy né­gert és egy televíziós operatőrt megsebesítettek. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁL­LAMOK SZERVEZETÉNEK kü­lönbizottsága Venezuela azon panaszával foglalkozik, hogy Castro felforgató tevékenysé­get fejt ki Venezuela ellen. A KTil bizottság június 19-én tartotta első ülését Washnigtonban. . . A BOLGÁR KÉPVISELŐHÁZ elnöksége ratifikálta a bolgár— II. 21. szovjet barátsági, együttműkö­dési ős kölcsönös segélynyújtá­3 si szerződést. A szerződést 1967. május 12-én Írták alá Szó­fiában. Befejeződött a Wilson-De Gaulle megbeszélés Párizs (CTK) — Harold Wil­son brit miniszterelnök hétfőn Nagy-Britannia közös piaci tag­ságáról és más Időszerű politi­kai kérdésről tárgyalt De Gaulle elnökkel, kedden délelőtt pedig még egy félórás bizalmas beszél­getést folytatott De Gaulle-lal. A beszélgetés során valószínű­leg a Jelenlegi nemzetközi hely­zettel és az ENSZ rendkívüli közgyűlésével foglalkoztak. A brit kormányelnök kedden a délelőtti órákban visszatért Londonba. A londoni repülőté­ren nem volt hajlandó párizsi tárgyalásairól nyilatkozni az újságíróknak. A miniszterelnök­ség szóvivője szerint Wilson az alsóházban részletesen beszá­mol franciaországi tárgyalásai­ról. Elítélik a kínai Bár a tanácskozásról nem hoztak semmit nyilvánosságra, megfigyelők szerint a francia­angol csúcstalálkozó Igen cse­kély eredménnyel végződött. A francia és az angol álláspontok ugyanis nagyon távol állnak egymástól, nemcsak a Közös Piac és Vietnam kérdésében, ha­nem az Egyesült Államok politi­kája és az európai távlati tervek megítélésében ls. Jelentések szerint Be Gaulle és Wilson áttekintette a közel­keleti helyzetet is, és a francia elnök hangsúlyozta, hogy az arab területek Izraelt megszál lását nem lehet befejezett tény­nek tekinteni. A két államférfi megvitatta a közel-keleti orszá­gokba irányuló fegyverszállítás kérdését is. hidrogénbomba-robbantást Londoni jelentés szerint a brit kormány határozottan elitélte a Kínai Népköztársaságban vég­rehajtott hidrogénbomba-kísér­letet. Ezzel egyidejűleg a nukleáris leszerelésért küzdő brit béke­szervezet levelet küldött Kína londoni ügyvivőjének, s tilta­kozik hidrogénbombák gyártása ellen. A szervezet a levélben hangsúlyozza, hogy a nukleáris fegyverek növelik a háború ve­szélyét és ezért a szervezet tag­jai nem fogadják el azt a kínai állítást, hogy ezek az elrettentő eszközök csupán a béke fenn­tartását szolgálják. Kamada japán egyetemi tanár június 20-án közölte az újság­írókkal, hogy intézetének mű­szerei szombaton június 17-én 7,15 és 7,45 óra között rezgést jeleztek, amelyet az első kínai hidrogénbomba robbanása idéz­hetett elő. A japán tudós azt ls megjegyezte, hogy az oszcillo­gráf hasonlóképpen reagál a napkitörésre ls, mivel azonban a megadott időpontban ilyesmit nem észleltek, arra lehet követ­keztetni, hogy a rezgést mester­séges energiafelszabadulás okozta. Kamada professzor sze­rint a robbantást 3—5000 méter magasságban hajtották végre. Japánban egyébként kedden a 10 000 méter magasban lebe­gő atmoszférikus porban kis mennyiségű radioaktív sugárzó anyagot fedeztek fel. A bécsi szeizmológiai és me­teorológiai intézet véleménye szerint a kínai hidrogénbomba robbantására a föld alatt került sor. Indiai—kínai diplomáciai harc Delhi (CTK) — Az indiai kül­ügyminisztérium Kína delhi ügy­vivőjének jegyzéket adott át, amelyben hangsúlyozza, hogy a kínai követség munkatársai to­vábbi intézkedésig nem hagyhat ják el a követség épületét. Ha az ügyvivő látogatást óhajt ten­ni a külügyminisztériumban, kí­sérőt kell kérnie. A jegyzék az zal indokolja ezt az intézkedést, hogy a kínai kormány tapintat­lanul viselkedett a pekingi in­diai nagykövetség alkalmazot­taival szemben. Támogatjuk a függetlenségi mozgalmakat Csehszlovák felszólalás a 24-es bizottságban Dar es Salaam (CTK) — A 24-es bizottság Dar es Salaam-i ülésén Oldfich Ríha csehszlovák megfigyelő felszólalásában hangsúlyozta, hogy Csehszlová­kia — az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka határozatainak alap­ján — ragaszkodik a még gyar­mati sorban levő népek függet­lenségének megadásához. A csehszlovák megfigyelő ki­jelentette: „Értékeljük a bizott­ság munkáját és azt a szándé­kát, amely az összes határoza­tok, valamint a Biztonsági Ta­Szovjet Grúziában már megkezdődött az aratás. A szignahi ke­rület Tibaani községének határában kombájnokkal aratnak. (CTK—TASZSZ felvétele) Elkeseredett harcok a Mekong deltájában A hazafiak új taktikát alkalmaztak Saigon (CTK) — Az ameri­kai légierő gépei hétfőn Ismét támadásokat hajtottak végre a Bac Glang-i erőmű ellen, Ha­noitól északkeletre, továbbá a VDK-beli Dong Hot városának környéke ellen, és bombázták a haiphongi kikötő környékét ls. Dél-Vietnamban az amerikai óriásbombázók Ankhétől délke­letre a hazafiak feltételezett ál­lásai ellen intéztek támadást, kedden pedig szőnyegbombá­zást hajtottak végre a Mekong deltájában fekvő sűrűn lakott területek ellen. Hanoi jelentés szerint az utóbbi napokban a VDK légi te­rében három amerikai repülőgé­pet lőttek le, és ezzel az ame­rikaiak észak-vietnami repülő­gépvesztesége 2033-ra emelke dett. Kedden tűz ütött ki Dél-Viet­namban a Duc Ho-i amerikai hadianyagraktárban. 14 ameri­kai megsérült és felmérhetetlen anyagi károk keletkeztek. A Mekong deltájában egyéb­ként kedden reggel az amerikai alakulatok rendkívül heves har­cot vívtak a hazafias erőkkel. A csata hét órán át tartott, és az amerikai 9. gyalogos hadosz­tálynak a harcokban résztvevő egyik ezredét tüzér9ég és bom­bázógépek, valamint helikopte­rek is támogatták. Az ameri­kaiak vesztesége 29 halott ős 1256 sebesült volt, míg a haza­fias erők amerikai állítás sze­rint — 169 főt vesztettek. Nguyen Phu Suaj, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítást Front állandó moszkvai képvi­seletének helyettes vezetője a szovjet Pravda hanoi tudósító­jának adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadltási Front legnagyobb győzelme az 1966— 1967. évi száraz időszakban po­litikai jellegű volt. A saigoni kormány szerepe egyre jobban összezsugorodik, sőt a semmi­vel egyenlő, és most már az amerikaiak az úgynevezett bün­tető-expedíciókat is egyedül kénytelenek végrehajtani. Dél­Vietnamban a felszabadított te­rületeken új taktika érvénye­sül. Ma már elmondható, hogy nemcsak a városok körüli fal­vakban győzött a torradalml eszme, hanem a nagyvárosok egyes körzeteit is a hazafias erők tartják ellenőrzésük alatt. nács 1965. évi felhívásának meg­valósítását szorgalmazza. Sajnos számtalan ország — elsősorban a NATO tagállamai — ahelyett, hogy támogatnák az ENSZ tö­rekvéseit, nemcsak gazdasági segítséget nyújtanak Salazar kormányának, hanem még ka­tonailag is támogatják. Oldfich Ríha felszólalása be­fejeztével kijelentette, hogy Csehszlovákia támogatja Afrika népeinek a függetlenségért, a gyarmati rendszer és a fajüldö­zés ellen vívott harcát. A laoszi kérdés megoldása elválaszthatatlan Vietnam sorsát ól Phetrasy Soth ezredes, Vien­tiane laoszi fővárosban a ČTK tudósítójának adott nyilatkoza­tában megállapította, hogy a laoszi kérdés eredményes meg­oldásának első feltétele az len­ne, ha a lakosság külső beavat­kozás nélkül maga rendezné ügyeit. A laoszi hazafias erők képviselője kijelentette, hogy az ilyen megoldás reális alap­ja az Indokínára vonatkozó 1962. és 1964. évi genfi egyez­mény. A cél: a nemzeti egység kormányának létrehozása, ez pedig fokozatosan, lépésről lé­pésre érhető el. Az ezredes han­goztatta, hogy a laoszi kérdés végleges megoldása elválaszt­hatatlan a szomszéd Vietnam problémáinak rendezésétől. jtmmy Breslin, a New York Herald Tribúne munkatársa le­velet kapott egy Vietnamban harcoló amerikai fiatalember­től. Az illető barátja haláláról írt, s feltette a kérdést, miért kellett meghalnia, ki a bűnös haláláért? Breslin szeretett volna köze­lebbi adatokat is megtudni a levélíróról. A hadügyminiszté­riumban megerősítették, hogy foe Grand valóban elesett, sőt ibőközben a levélíró Calvin Schwartz is életét vesztette. Az újságíró felhívta Schwartzé­kat. Az anya jelentkezett. — Levelet kaptam a fiától. Talán el szeretnék olvasni — mondta Breslin. — A fiam elesett... — Igen. Értesültem róla. Nem is tudom, mit mondhat­nék. — Salát bombánktól, egy ame­rikai napalmbombától halt meg. A mt bombánk ölte megl Miért teszik ezt?l A mi fegyvereink­től ts halniuk kell? Az anya nem tudta többé folytatni, az apa vette át a kagylót. — Pontosan két hónapfa volt Vietnamban. Pénteken reggel beállított hozzánk egy tiszt, azt mondta, Calvin eltűnt. Nem hittem. Vasárnap újra eljött, s jelentette, hogy megtalálták a fiamat. Szénné égett... A közelébe esett egy bomba ... egy ... Milyen bomba is? Breslin hallotta, amint meg­kérdezi: — Hogy is mondták, milyen bomba ölte meg Calvint? Sikoltásszerű női hang hallat­szott, majd a férfi újra felvet­te a hallgatót. MIRŐL ÍR A VILAGSAJTÓ Szándékos félrevezetés — Igen. „Baráti" napalm. Ba­rátinak hívják a bombát, amely megölte a fiamat. Elevenen el­égett ... Megírhatja lapjában, hogy f6 fiunk volt. Jimmy Breslin megrázó cik­kével egyidőben jelent meg Bili Adler könyve, amelyben száz amerikai katona — viet­nami frontharcos levelét szedte kötetbe. A levelek mindennél meggyőzőbben bizonyítják a vietnami háború esztelenségét. Adler könyve előszavában el­mondja, hogy 1961 óta 8560 (?) amerikai katona esett el Viet­namban, 49 992­ten pedig meg­sebesültek. 1964-ben hetente át­lag három amerikai halt meg, ma már 1601 A Pentagon sze­rint várható, hogy az idén a harcképtelenné tett amerikai katonák száma eléri a hatvan­ezret. (A koreai háborúban 33 ezer amerikai esett el, 403 ezer pedig megsebesült J. Nézzünk néhány levelet Bili Adler gyűjteményéből, foe Pais tengerészgyalogos írja anyjának az új-mexikói Ratonba. „Mama, tudom, hogy soha többé nem lehetek a régi foe. Az éffel elvesztettem legfőbb barátomat. Nem tudok többé nevetni. Ha egyszer vége sza­kad ennek a kínnak, soha töb­bé nem akarok háborúról hal­lani ..." J. Elliot édesapjának a flo­ridai Clearwaterba: „Johnnal bejártuk a terepet, összeszedtük a halottakat és a sebesülteket. Már a vér szagá­tól is rosszul lettem. Egy pán­célsisak tele volt vérrel. Tulaj­donosa Jobb füle mellett kapta a golyót. Legalább nem kínló­dott sokáig." John O'Halloran apjának Bro­oklynba: „Az úton egy kis termetű vietnami asszony főtt velünk szemben hátán gyermekével. A káplár figyelmeztetett, lehet, hogy fegyver van nála. Amikor mintegy öt méterre volt tőlünk, az asszony sírva fakadt. Mielőtt észbe kaptam volna, a káplár lekapta fegyverét, és gyerekes­tül agyonlőtte. Kötényében ké­zigránátot találtunk. Valószí­nűleg nem magát, hanem a kis­fiát féltette, ezért sírt. F. C. egy lap szerkesztőségé­nek: „Az elmúlt öt hónapban meg­győződtem, a dél-vietnamiak nem érdemlik meg, hogy vérez­zünk értük. Különösen a maga­sabb állásúak és a politikusok gazemberek. Gyűlölik a kom­munistákat, de csak azért, mert félnek tőlük: mindnek jókora vagyona van, amit a háború­ban harácsolt össze magának. Külföldi bankokban helyezik el a pénzüket, háromszor akkora összeget, mint a fizetésük. Ami­kor ezt a véleményemet meg­mondtam, azonnal kiküldtek a frontra." A fronton láttam csak, meny­nyire félrevezetik az amerikai közvéleményt a hadijelentések­kel. A Jelentések alapján már­már azt hinné az ember, hogy győztünk. Közben csak a vesz­teségeink növekednek. Az egyik legutóbbi hír szerint például ez­redem 175 vietnamit ölt meg, illetve ejtett fogságba, pedig tudom, hogy csak két halottat találtunk, és csak nyolc embert ejtettünk foglyul. Mondjuk, hogy a visszavonuló vietnamlak magukkal vittek néhány el­esettet, de semmiképpen sem cipelhettek el száznál ls több halottatI Ugyanakkor közülünk harmincötén sebesültek meg, tizenhatan eltűntek, vagyis fog­ságba estek. Erről azonban egy szó sincs a jelentésben. Az amerikai közvélemény, úgy látszik, nem veszi észre, hogy orránál fogva vezetik". (STBRNI

Next

/
Oldalképek
Tartalom