Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-17 / 165. szám, szombat

Jana Mikešová: Szimpatikus fiatalok — Minden rosszat visszavonok, amit eddig mondtam a mai fiatalokról — mondta a barátnőm a presszóban és gépiesen kevergetni kezdte a feketéjét. — Tudod, a lakásunkkal szemben néhány nap óta egy pár fiatalember látható. Te, hogy azok milyen békésen, nyugodtan ülnek a járda szélén egy üveg sör mellett. Vagy a kötélmászást gyakorolják. Sőt, tegnap vidáman labdáztak is. Igaz, hogy a szemközt lakó asszony ablakát betörték, de én azt a nőt látni sem bírom. Nem mondom, néha kissé hangosak, de amióta ott vannak azok a fiúk, igazán remekül szórakozunk. — Várj csak — szóltam közbe — hát mi van ott a ház körül, iskola, vagy internátus? — Dehogy — nevetett a barátnőm — ezek a fiúk kőművesek, akik a mellettünk levő ház kéményét javítják... célszekrény bérleti díja heti két dollár, viszont a gyémántokat biztonságba akartam helyezni. ô Ül a horgász a folyó partján. Egy kis idő múlva mögéje áll egy férfi és nézi. Eltelik egy óra, de semmi nem akad a horogra. Eltelik két óra semmi, három óra és még mindig semmi. A horgász a kibichez fordul: — Nem akarja szintén megpróbálni? — Dehogy — feleli a kérdezett — nekem ehhez nem lenne türelmem. A skót bemegy egy amerikai bankba. — Kérek 5 dollár kölcsönt két hétre. — Tessék. A heti kamat 50 cent, de valami biztosítékot kérek. A skót átnyújt egy kis bőrzacskót — 35 csodálatos gyémánttal. Két hét múlva megjelenik, lefizeti az 5 dollárt és az 1 dollár kamatot és átveszi a gyémántokat. A pénztáros nem tud uralkodni kíváncsiságán és megkérdezi: — De uram, akinek ilyen vagyona van, miért kér 5 dolláros kölcsönt? — Azért — válaszolja az ügyfél —, mert maguknál egy pánJirí Grossmann: REGGELI TORNA HELYETT. (Welt der Arbeit, Köln) Jó tettért jót várj! A fiatal angol író békésen él falusi házában a feleségével, amikor egy nap sírva beállít a háztartási alkalmazott. — Asszonyom, szerencsétlen vagyok, de el kell mennem önöktől... — De miért Peggy, mi történt? — Találkoztam egy csinos katonával és,.. gyermekem lesz. — Az még nem olyan nagy baj. Majd mi örökbe fogadjuk és maga nálunk maradhat. Az eset egy év múlva megismétlődik. A házaspár a második gyermeket ts adoptálja. Majd a harmadlkat is. Azonban egy év múlva Peggy ismét jelentkezik úrnőjénél: — Asszonyom, most már végleg itt kell hagynom önöketI — Csak nem lesz már megint... — Nem, de nem vagyok hajlandó ekkora családra dolgozni! — A GYEREKEK jÓL VANNAK — SZÖKÉSEDET TERVEZIK. (Snturdny Review, New York) '////////////////////////////////////////A Parázs — darázs • Nem lehetek boldog, ha másokat boldogtalanná teszek. Boldogtalanságra Ítéljem magam mások boldogságáért? A PORSZEMTŐL NE FÉLJ, LE FCJOD MAGADRŰL. • Szívből beszélt. S hogy tudott beszélni! Nagy szive lehetett. AKI NAGYON SZERET — NEM LEHET BOLDOGTALAN. • Túl okos akart lenni, ezért szobája falát teleaggatta saját képeivel. Így gondolkodott: több szem többet lát, több fej, többet tud! NE LELKENDEZZ, NE ÉPlTS KÁRTYAVÁRAT, MERT EGY VILÁG DŰL ÖSSZE BENNED. • Könnyű zengeni az erkölcscsőszük himnuszát. De ha egyszer azt bélyegeznék meg, aki másokat a lejtőre csúsztat, megnémulná nak a szigorú erkölcscsőszök? HA EGY HELYBEN TOPOGSZ, NEM DICSEKEDHETSZ NAGY TETTEKKEL. • Az ember megszokhatja a kettős életet, de amikor igaz érzésekről kell döntenie, nem lehet képmutató. EGY CSÖPPNYI ÉRZÉS EGÉSZ ÉLETRE ELÉG. • Ha minden szóba belekapaszkodnál, mást sem csinálnál, csak kapaszkodnál. ERŐSZAKKAL SAKKBAN TARTHATOD AZ EMBERT, DE AZ ÉR ZÉSEKET SOHA. • Ha kirabolnak, szerencsétlenség számomra. De ha a lelkemet roncsolják, az tragédia. A lélek épségét egy vagyon árán sem szerezhetem vissza, és a lélekroncsolóknak a hajuk szála sem görbül meg. A SÖTÉTBEN JOBBAN LÁTLAK, MINT VILÁGOS NAPPAL. • Ha engedem, hogy mások gondolkodjanak helyettem, vajon szabad nekem is gondolkodnom? MINDIG AZ A SÁTÁN, AKI A GYENGÉBB? — MENJ, NÉZD MEG, HOGY NEM JÖN-E A LEÁNYKA?! ADDIG BELEPISLANTOK AZ ELLENÖRZÖKÖNYVECSKÉJÉBE. (L. Matouiek rajzi) Amikor megállapították a lengyel—szovjet határt, a vonal egy magányos ház közepén át vezetett, tehát megkérdezték a ház tulajdonosát, melyik országban akar élni. — Lengyelországban — felelte az öreg paraszt, miután megvitatta a problémát a feleségével. — Mondja bácsi, miért éppen Lengyelországban? — Azért, mert az asszony azt mondja, hogy a Szovjetunióban 50 fokos hidegek is vannak! Találkoztam Olgával. Már régen láttuk egymást. — laj drágám, mi újság, mit csinálsz? — Vagyunk, vagyogatunk. Es te? Remekül nézel kt, lebarnultál, hol... — Gondolhatod, hogy nem itthon. Jugoszláviában voltunk a férjemmel. — Ez már Igen. Mivel mentetek? — Azt még nem mondtam? A férjem nyert egy embéezrest. Éppen megérkezett Párizsból, vett egy sorsjegyet és nyert egy gépkocsit. Ezt a kosztümöt hozta Párizsból, faj, ne haragudj[ pofikám, rohannom kell, most csi- tóasszonyok kesergése, nálom a gépjármüve- Találkozni szeretne vezetői vizsgát... az lem — mondta — naegyik oktató halálosan gyon fontos. Vlasta Smržová: Barátnők belém van esve ... csókollak, pá és ~majd telefonálj! Es elrohant. Tulajdonképpen miért is álltam meg vele tárgyalni? Hiszen ezt a lányt soha az életemben nem bírtam, nagyképű, hencegő, utálatos... Nem is telefonáltam. Azonban ő jelentkezett két hét múlva. Hangja olyan volt, mint a siraAmikor megjelent, nem ismertem rá. Ferdesarkú cipőben, lomposan, karikás szemekkel. — Dehát Olgi, mi történt veled? — Jaj ne is kérdezd, nem élem túl. Az a gazember, a férjem, elhagyott, egy fiatal lányt szerzett a kocsihoz és kiderült, hogy a pénztárba is belenyúlt... Bőgött, mint a záporO OQ O »— < t/> o < —i > < o CQ O —n < V) O < esö és arra kért szerezzek neki valami állást. — Dehát az csak természetes drágám, várf csak... lenne nálunk egy hely... az egyik takarítónő elment... na de az nem ... nem, az nem neked való. De majd keresünk valamit, ne félj! A legjobb hangulatban búcsúztam el tőle és valóban mindent elkövetek az érdekében, hiszen a legjobb barátnőm, akit nagyon szeretek. Még száz koronát ts kölcsönöztem neki. Ennyi újság — igazán megérte! P. Gy. fordítása O CQ O < to O A „vörös hercegnő" regénye Isabella Alvarez de Toledo de MedinaSidonia hercegné La Huelga (Sztrájk) címmel kisregényt Irt, amelyben a délspanyolországi Sanlucara de Barrameda-i mezőgazdasági munkások sztrájkmozgalmának történetét örökíti meg. A mü az andalúziai szegényparasztokról, elképesztő nyomorukról, egyesek osztályharcáról, mások ingadozásáról szól. Szereplői: a kétkedő Juan, a harcias kiállású, energikus Antonio, az örökké határozott „Néger", a gyerekember Pistolero, aki a történetben átesik a tűzkeresztségen: Kitűnik a regényhősök közül „El Calero", a sztrájk lelke, akit a proletárharc megedzett és előrelátóvá tett. Isabella Alvarez de Toledo mély emberszeretettel és nyílt rokonszenvvel rajzolja meg az elnyomottak alakjait, ugyanakkor nem ismer könyörületet a nagybirtokosok alakjainak megrajzolásában. A sztrájk kitörése előtt Igy fenyegetőznek: „Nyolcvan pesettát kérnek! Nyolcvan botütést érdemelnek — ezt megkaphatják tőlünk!" A nagybirtokosok semmi eszköztől sem riadnak vissza, hogy megtörjék a „lázadók" szellemét. Felkoncolással kínzással, éheztetéssel fenyegetőznek ... Ezek a jelenetek részeg orgiák, sötét üzelmek és a szemfényvesztő szánom-bánom jeleneteivel váltakoznak. A francolsta fölámágnások azonban nem okulnak a szegényparasztok rettenthetetlen harci szelleméből, és egymás után szenvedik el csapásaikat. A „Sztrájk" a spanyol nép harcáról szól. írója azonban nem egyszerűsíti le a dolgokat, nem kerül olyan hatás alá, hogy kilátástalannak ábrázolja a nyomorgók helyzetét. Ellenkezőleg, bemutatja azt az ernyedetlen, kitartó küzdelmet, amely néhány bátor mezőgazdasági cseléd érdeméből erőre kap, s a győzelem reményét önti a küzdőkbe. Isabella Alvarez de Toledo volt olyan bátor, hogy szembeszállt saját osztályával, s ezért országszerte a „Vörös hercegnő" néven emlegetik. (Libertad para Espana, Brüsszel/ Egyesülnek-e a nagy tavak? Afrika álmodozik, tervez. Az adott esetben nem utópisztikus, hanem megvalósítható, bár igen merész tervről van szó. Az első európaiak nevéhez fűződik a nagy afrikai tavak felfedezésének története. Kikkel nem találkozik az ember a Viktória-, a Tanganyika- és az Albert-tó partján? Festői fekvésükkel, őstermészetükkel, gazdag növényi és állatvilágukkal a turisták százezreit vonzzák. Hagyjuk azonbait az egzotikumot, bármilyen érdekes is. Arról van sző, hogy Tanzania, Kenya és Uganda óriási jelentőségű ötletet vetett fel: lehetséges volna-e egységes vízrendszerben egyesíteni az afrikai nagy tavakat. Itt a romantika már a reális valósággal találkozik. Az afrikai tavak különböző magasságban terülnek el. A Viktória-tó tengerszint fölött 1134 méter, a Tanganyika-t6 782 méter, az Albert-tó pedig 619 méter magasságban fekszik. A Viktória-tavat az Albert-tótól mindössze 120 mérföldnyi távolság választja el. A Nílus és a Kyoga-tó köti össze őket egymással. A konkrét helyzet azt diktálja, hogy ezen a szakaszon csatornát létesítsenek. A Viktória- és a Tanganyika-tó között eddig nem volt vízi út, s köztük a legrövidebb távolság 180 mérföld. A kelet-afrikai országokban élénk vita folyik ezekről at adatokról és összefüggéseikről. A tárgyi vitának már külföldön ls visszhangja támadt: japán öntözési szakemberek jelentkeztek tervrajzokkal és számításokkal. Kivitelezése lehetővé teszi a trópusi növénykultúrák rendszeres termesztését. Afrikának ez a vidéke a földrész éléskamrájává alakulhat át. A „fő víztorony" a Viktória-tó lenne. Környéke papirusznádban igen gazdag. Hajózható vízi utak feltárása a papirusz ipari feldolgozásának problémáját is megoldaná. Eddi* ugyanis a termés 99 százaléka kárba veszett. A papirusz cellulózgyárakba és házépítő kombinátokba vándorolna innen. A Tanganyika-tó igen gazdag a ndakala halfajtában; konzervgyáraknak bőven lenne nyersanyaguk. Az Albert-t6 partvidéke is mezőgazdasági területté válhatna, mert igen termékeny, csak nehezen megközelíthető. Igy aztán az afrikai zarándokok közkedvelt búcsújáró helye a kor követelményeinek megfelelő iparvidékké alakulhatna át. (N. Hohlov-Izvesztyijaf Kristályláz A Belo Horizontét Brasilia fővárossal összekötő országút mentén, Cristalina város közelében nemrégen egy félig; tönkrement farm állott — „Fazenda das Perdises". Bizonyos Odtleon Oliviera volt a tulajdonosa, aki el akarta adni gazdaságát, de nem talált rá vevőt. Egyszer két „garimpelros" (gyémántkutató J állított be a farmra. Elhatározták, hogy szerencsét próbálnak, és hat méter mélyen valóban gazdag kristálylelőhelyre bukkantak. Ezt a hegyi kristályt manapság az elektronikában és optikában alkalmazzák. Oliviera a talált kincsek értékének tíz százaléka fejében megengedte, hogy tovább kutassanak. A lelet híre csakhamar elterjedt a vidéken, és tucatszámra jelentkeztek milliomosjelöltek. Voltak köztük munkások, kiskereskedők, prostituáltak, parasztok, diákok, tisztviselők, sőt politikusok is, akik hátat fordítottak a karriernek. Két évvel ezelőtt már háromezren voltak a kincskeresők, s jelenleg nem egészen tíz négyzetkilométernyi területen körülbelül tízezren vadásznak föld alatti kincsekre. Megállás nélkül dolgoznak. Sokan csalódtak, hazaszéledtek. de helyükre százával jönnek újabb kincskeresők. A környéken már 20 ezer tárnát nyitottak és 60 ezer tonna hegyi kristályt termeltek ki. Most egyre mélyebbre ásnak. Cristalina város a törvényes és törvényellenes krtstályárusltás központja lett. A kis felszíni bánya emberi hangyabolyhoz hasonlít. A kincskeresők többsége primitív viszonyok közepette, a beomlástól állandóan veszélyeztetve dolgozik. Ám nem mind dolgoznak a föld alatt. A helybeliek fele kereskedésből és üzérkedésből él. Minden tárna körül ott ténfereg egy viszonteladó. Lesben áll, hogy lecsapjon az olcsó árura. Egy tíz kilogrammos topázért tízmillió cruzelrót kínálnak, pedig valóságos értéke meghaladja a 80 milliót. (Dzennik ludowyf i