Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-02 / 150. szám, péntek

Mindent a maga idejében Feladó és címzeit egy teremben 18845 korona értékű áru terven felül ® 15 578000 korona megtakarítás # Az NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére 6 320000 koronás kötelezettségvállalás ® Aktuális kérdé­sek megvitatása ® A komáromi járásban jól teleltek az ősziek A közelmúltban tartották ér­tekezletüket Tany község kul­túrházában a komáromi járás szövetkezeti elnökei és az álla­mi gazdaságok igazgatói. A té­ma az első negyedévi tervtel­jesítés volt; Jozef Sobota mér­nök, a termelési igazgatóság vezetője ismertette. MÉG NEM KÉSŐ Az alcímekben ismertetett összegek aggodalomra egyál­talán nem adnak okot. Sőt, ér­zékeltetik a komáromi járás parasztságának az igyekezetét, hiszen az első negyedévben ü vártnál egy harmaddal több ál­lattenyésztési terméket adtak el. Ugyanakkor a gazdaságok több, mint az ötödével keveseb­bet merítettek ki a tervezett kiadásokból. Mindez a jobb el­látást, a mezőgazdasági üze­mek megerősödését jelenti, és általában véve a járásban úgy tűnik, hogy minden a legna­gyobb rendben megy. Ez még nem jelenti azt, hogy egy-egy gazdaságnak ne kellene javíta­ni az anyagi helyzetén. Ezeket a tényeket ismertetts Sobota elvtárs, amiket konkré­tan az illetékes gazdaságok cí­mére küldött, azzal a szándék­kal — s ezt többször is hang­súlyozta —, hogy még nincs ké­sőn, még lehet segíteni. KIBILLENT AZ EGYENSÚLY Bár a járás sok árut adott el terven felül, több gazdaság, köztük a dunamocsi, az ógyal­lai, az ifjúságfalvaí, a cserhá­ti stb. az első negyedévben mégsem teljesítette az állatte­nyésztési termékek eladási tervét. A vitában, meg a szü­netben a folyosón azonban ki­derült, hogy azóta már válto­zott a helyzet. — Mi december végén ad­tunk el hízósertéseket, ami végtére az Idei tervteljesítés­be számít — mondja Olvecky Ferenc, a cserháti szövetkezet elnöke —. A hízőmarhát meg nem 430 kilós, hanem 500 ki­lós súlyban akartuk eladni, ez­ért késtünk vele. Más gazdaságban is előfor­dult, hogy a hízómarhát tovább tartották, ha nem felelt meg a súlya. Így érték el a kívánt súly­mennyiséget. Hogy a járás a vártnál mégis többet adott el, azt az a 16 szövetkezet segítet­te elő, amely az ígértnél két­szerte több húst vitt a piacra. Persze ennek is megvan az árny­oldala, a túlteljesítők miatt több gazdaságból a felvásárlók nem voltak képesek átvenni az elkészített árut, s a fentebb em­lített szövetkezetekből néhá­nyan emiatt is lemaradtak. BONYODALOM SZAMOK KORUL Sobota elvtárs figyelmét nem kerülte el a közvetlen költsé­gek felületes megállapítása sem. Megyercsen ötliteres tej­hozam mellett a tejtermelés csak 1,97 koronába került lite­renként. Gútán viszont 2,58 ko­ronába, és a komáromi szövet­kezetben, ahol a tejhozam egy literrel több, a költségek mé­gis 2,64 koronára rúgnak li­terenként. Igy van ez a húsnál is. Ugyancsak a megyercsiek jelentették, hogy náluk egy ki­ló marhahús termelési ára 7,6 korona, ami valóban gazdasá­gos termelés. De mi történhe­tett az alsópéteriekkel, ahol 23 koronára növekedett a húster­melés. Karván sem lehetnek megelégedve a 20 koronás költ­séggel, mert hiszen ha valóban Igy lenne, elszámoláskor nem, hogy pénzt tudnának osztani, hanem a tagoktól kellene visz­szakérni az előlegből. Az ilyen szélsőséges esetek­ben csakis hibás számításról lehet szó. Az sem fedi a való­ságot, hogy a šrobárovói szö­vetkezetben egy kiló sertéshús előállításához csak 2,9 kiló abraktakarmányt használnak fel. Ugyanakkor a terményfor­galmi vállalat meg kimutatja, hogy a takarmánykeverő üzem­ből 4,01 kg abrakot hordtak el minden kiló hús előállításához. A torzított adatok tévútra ve­zethetik a gazdászokat, s ezért van nagy jelentősége a negyed­évi elemzésnek, amelynek alap­ján minden gazdaságban még idejében felülvizsgálhatják a hibákat. Ha valóban drága termelésről van szó, kellő in­tézkedést tehetnek az önkölt­ség csökkentésére. IGEN, VAGY NEM Az aktuális kérdések közül a legnagyobb érdeklődést a kukorica „részes bedolgozása" keltette fel. Vita tárgyát ké­pezte, hogy helyes-e vagy nem az ilyen megoldás. Ugyanis az új irányítási rendszer beveze­tésével, hogy gazdaságosabb legyen a termelés, sok mező­gazdasági üzemben bevezették a részes jutalmazást. A komá­romi járásban is a gazdaságok fele Így járt el. A termelési igazgatóságnak nem lenne el­lene kifogása, ha nem lépné túl az elfogadható kereteket. Vannak azonban gazdaságok, ahol harmadosra adják ki a kukoricát, ami már a takar­mányalap rovására megy. Ugyanakkor a túlméretezett részesedés elégedetlenséget kelt néhány olyan közösben, ahol munkaegységekre dolgoz­zák meg a kukoricát, és a mun­kaegység értéke alacsony. ' A felvetett kérdésben nem jutottak egyöntetű döntésre a jelenlevők. Győri László, a szi­lasi szövetkezet elnöke sze­rint nem Jó megoldás, és ki­váltképpen az idősebb tagok számára nem. Bár Igy olcsóbb a kukoricatermesztés, de csök­ken a tagok pénzbeli jövedel­VIZET KAP A SZOMJAZÓ FÖLD me, s ez sokat számíthat a nyugdíj összegének megállapí­tásában. (Szllason tavaly a természetbenivel 39 koronát tett ki a munkaegység értéke. Az állandó dolgozók havi jöve­delme 1982 korona). Retkes La­jos, a búcsi szövetkezet elnöke sem látja jónak a részes meg­művelést. Mind a nyugdíjjal, mind a takarmányalappal in­dokolja a hátrányát, ök ser­kentésként a természetbeni prémiumot alkalmazzák. A tag, ha elér 55 mázsás hektárhoza­mot, 2 mázsa prémiumot kap belőle, 60 mázsa után 3 mázsát, és az ezen felül termesztett kukoricának még a 10 százalé­kát is. Retkes elvtárs azonban elismeri, hogy sokszor a mun­kaerőhiány szabja meg, hogyan döntsön a vezetőség. ELLENÉRVEK A dióspatonyi EFSZ kétszázhúsz hektárnyi földet öntözhet, s a jiivóben még többet fog. A mezőgazdasági építkezések nvit­rai vállalatának bratislavai Bzeme nyolcvan lóerős árokmélyitő géppel végzi a mnnkát a tizenöt centiméter átmérőjű azbesztes cementcsövek számára. Az alagcsővezést Cséfalvai József mun­kacsoportvezetó, Fogas Benjámin, és Matis Ferenc végzik, mi­közben Maderic Béla gépkezelő naponta három-négyszéz mé­ternyi árkot készft elő részükrfc. A dióspatonyiak ötszázhatvan tehene egyedenként évi 3100 Hter tejet adott, amiben az öntö­zésnek Is jelentős szerepe van. Többek közlött hatvan hektárnyi lucernát la iöntöznek. (Kucsera Szilárd felvétele) A A részes bedolgozást ezzel Indokolta Nágel Lajos mérnök, a Komáromi Állami Gazdaság igazgatója is. Az árvíz után nem tehetett másképpen, a gaz­daság dolgozóinak 17 százaléka elköltözött. Így a fél-fél hektár kukoricát kénytelen volt negye­déből kiadni, ám csak olyanok kapták, akik egyúttal vállalták 1,25 hektár cukorrépa bedolgo­zását is. Juhász Barnabás, a karvai szövetkezet elnöke is megindo­kolja, miért kapáltatták har­madából a kukoricát. A kukori­ca termesztésére olyan terüle­teket „fogtak be", amelyek ed­dig hasznavehetetlenek voltak. Rendszerint sokáig van rajtuk az árvíz, s vagy savanyú szé­nát teremnek, vagy parlagon hevernek. Mivel azonban a ku­korica alkalmas a monokultú­rás termesztésre is, és később is vethető, a részes bedolgo­zással oldották meg a kevésbé értékes talaj kihasználását. S nem fizettek rá, 80 mázsás csöveskukorica hozamot is el­érnek hektáronként. Amint a két tábor véleményé­ből kitűnik, a felvetett kérdés közös nevezőre hozása nem is olyan egyszerű. A helyi adottságok szabják meg, hogy az egyes gazdaságokban mi­lyen eljárás a leghelyesebb. Igaz azonban az ls, hogy a já­rásban 500 vagon abraktakar­mány hiányzik, s az előterem­tése gondot okoz. Enyhítené a helyzetet, ha a gazdaságok a tagoktól fölvásárolnák a fe­lesleges készleteket. A terme­lési igazgatóság ezek után is kutatja, hogyan lehetne bizto­sítani a szükséges takarmány­alapot. Azt még elfogadhatónak tartja, ha a kukoricát a 15 százalékáért bedolgozza a tag­ság. Várható, hogy a közeljö­vőben ilyen, vagy hasonló ja­vaslatot ajánl a szövetkezetek vezetőségeinek. FÖLAJÁNLÁSOK A Járás gazdaságai vállalták, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­jának tiszteletére 6 320 000 ko­rona értékű árut termelnek terven felül. Nem kicsiségről van szó, ám ez még nem je­lenti a végösszeget, mert a kötelezettségek vállalása még folyamatban van. Szükséges ls, különösképpen az olyan irá­nyú törekvés, amely az abrak­takarmányok termesztésének növelésére irányul, hogy végre megszűnjenek a takarmánygon­dok. Az ősziek telelésére nem lehet panasz, a 28 139 hektárból csak 1788 hektáron kellett ki­szántani a vetést. Azt sem a ki­fagyás, hanem a talaj- és ár­víz miatt. Tehát a járást nem érte nagy veszteség. A 13 ezer hektáron elvégzett vegyszeres gyomirtás ls növeli a hozamo­kat. A lényeg az, hogy a gaz­daságok a több és olcsóbb ter­melés érdekében ezután is Jól szervezzék meg a munkát. Jó támaszpontot adott hozzá a negyedévi kiértékelés, s a kellő időben, amikor még nincs ké­sőn. BENYUS JÓZSEF Evekkel ezelőtt a Kelet-szlo­^ vákiai Gépgyárat nem özönlötték el a munkaerők. Ügy hírlett, ez az üzem nem biztosít megfelelő kereseti lehetősége­ket. Épült a Vasmű, a munká­sok, technikusok, mérnökök odaszerződtek. Pedig köztudo­mású volt erről a nagy vállalat­ról az is, fontos vegyi berende­zéseket gyárt, és készítményeit a szocialista tábor országain kí­vül Szírlába, Dániába és Indiá­ba exportálja. Az idő elrö­pült, és a gép­gyárban is vál­tozott a helyzet. Egy fiatal tech­nikus, a CSISZ üzemi szerveze­tének rokon­szenves alelnö- — ke, a diószegi sc származású František Kla- — Banský beszél — erről. — Amikor a zvolení iparls- — kólát elvégez­tem, Kelet-Szlo­vákiába szólt ki­nevezésem, a —;; koSicei VSS-be. == Szokatlan volt a — környezet, ezt azonban miha- SS mar megszok­tam. A baj az _ volt, hogy mint ^^ fiatal és tapasz­talatlan szak­embert más munkára osztottak be, mint amilyen képesítést az iskola adott. No és a fizetés sem volt valami rózsás. Voltunk néhá­nyan sorstársak, és kiharcoltuk, helyezzenek máshová, és adja­nak jobb fizetést. Időközben be­rukkoltam, s a kétévi katonai szolgálat letöltése után tértem vissza tavaly az üzembe. Minden megváltozott, bár még mindig nem nevezhető a helyzet eszmé­nyinek. Ma sokkal jobb fizetést kapok, itt-ott prémium is akad. A technológiai osztályon dolgo­zom, munkám eléggé egyhangú, gyakran ismétlődnek ugyanazok az elemek, de azért szeretem. És ha úgy igazában akarom ma­gam mint technikus kiélni, dél­után ottmaradok, tervezgetek, újításokon töröm a fejem, vagy éppenséggel egy rozoga autót javítgatok. • Te, mint fiatal technikus és CSISZ-funkcionárius mit szólsz az új gazdasági mecha­nizmushoz? — Azt hiszem, jól meg tudom ítélni a helyzetet, hiszen van összehasonlítási alapom. Az új gazdasági rendszer olyan elmé­let, amely még nem vált telje­sen gyakorlattá, és ahhoz, hogy beváljon, nemcsak egy üzemnek kell hozzájárulnia. Ügy hiszem, rövidesen kamatoznak majd a mi gyárunkban is beruházá­saink, elképzeléseink. Tetszik, hogy ez a mechanizmus a mun­kát helyezi a dolgok középpont­jába. Legfontosabb a termelés. Most is gyöngítik azonban a tel­jesítményeket a gyűlések, még akkor is, ha egy-egy tanácsko­zás vagy megbeszélés csak har­minc percig tart. A mi CSISZ­szervezetünk például csak a műszak befejezte után ül össze. A termelésben minden perc drá­ga. Ez persze nem jelenti azt, hogy a CSISZ-szervezet zökke­nőmentesen működik. Sőt! Ta­valy szétesett, de ebben az év­ben megindult, most már ko­moly eredményeket mutathat fel, mint legutóbb, amikor tag­jainak önfeláldozó munkájával sikerült a gyár egyik fontos ter­minusát betartani, s így elke­rülni a pönálét. I e I n ö k • Versenyben vagytok az V. kongresszus előtti időszakban? — Igen, éppen a kongresszus tiszteletére vállaltunk kötele­zettségeket, féléves időtartam­mal. Februárban kezdtük és jú­niusban-jűliusban teljesítjük. Különösen az 510-es és 530-as cég fiataljai dolgoznak j'ól, Ja­kabéin vezetésével. • Hogyan használja ki egy CSISZ-funkcionárius a szabad idejét? — Van egy hobbym: a HESZ búvára vagyok. Gyönyörű ez a sportág, ne gondolja senki azon­ban, hogy csak a kék víz és a benne úszkáló aranyhalacskák, fura alakú növények érdekel­nek. Búvárcsoportunk időnként segítséget nyújt egyes bajba Ju­tott üzemeknek. A maszkot nemcsak a víz alatt, hanem gáz­zal telt helyiségekben, veszé­lyesnek minősített üzemrészle­gekben ls magunkra húzzuk, és segítünk a bajban. Több ízben siettünk például a Vasmű segít­ségére. Ügy láttam, František Klačan­ský a funkcionáriusok józan, rokonszenves, derűs fajtájából való, nem zárkőzik el az éssze­rűtől és izgalmastól, s munka­társai talán éppen ezért szere­tik és becsülik. Tervei neki is vannak. Mihelyt megállapodik, és megszilárdul a Kelet-szlová­kiai Gépgyár üzemi CSISZ szer­vezetének munkája, külföldre mennek tanulmányútra. A Diós­győri Vasas fiataljaival állnak kapcsolatban... 1». gy­A tanyavilág rendezésének terve Hazánkban szétszórtan több mint húszezer kisebb-nagyobb, többnyire minden kényelmet nélkülöző települést tartanak nyilván. Ne csodáljuk, hogy la­kóik, különösen a fiatalok, be­telve a tanyai életmód nehéz­ségeivel, a városok felé kacsin­gatnak. Aligha lehetséges valameny­nyi településen iskolák, üzle­tek, egészségügyi központok 'é­tesítése. Mi tehát a teendő az ottani lakosság elégedettségé­nek biztosítása érdekében? Ez­zel a problémával foglalkozik az a kormányhatározat, mely­nek célja a lakótelepek távlati fejlesztése. A kormányhatározat értelmé­ben a körülmények figyelembe vételével a lakótelepek három kategóriáját fogják megkülön­böztetni. Az első kategóriába kb. 2000, az előre kiszemelt községektől alig 4—6 kilomé­ternyire eső, összesen mintegy 10 000 hektárt felölelő lakóte­lep fog tartozni. Ezeken a la­kótelepeken — feltéve, hogy lakóik száma eléri, vagy meg­haladja a háromezer főt — gon­doskodnak az egészségügyi, kulturális és más igények kielé­gítéséről. A második kategóriában, a már kiszemelt járási városok­tól 12—18 kilométer távolság­ban, hozzávetőlegesen 200 la­kótelepet létesítünk. Egy-egy járásban az Igényekhez mér­ten több lakótelep felépítése is engedélyezhető. Itt kifizetődő lesz gyárak és üzemek létesí­tése is. A megfontolás alap­ján kiválasztott lakótelepek harmadik kategóriáját a na­gyobb városok képezik. KB A kormányhatározat megva- Mi lósítása a KNB-ok feladata. A telepek távlati felépítésére vo­natkozó javaslataikat a ter- vi. J vező és kutatóintézetekkel együttműködve 1968. június 30­ig dolgozzák ki. Mí -km- ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom