Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-20 / 137. szám, szombat

MEG RÖVIDEBB SZOKNYA A DIVAT - Mit keresel kislányom? — A kinőtt ruhámat... Aforizmák • A hallhatatlansághoz töb­bek között — a halál is szükséges. • A bók: szellemi borravaló. • A jóllakott nem hisz az éhesnek. Miért higyjen az éhes a jóllakottnak? • Szögre akasztaná a mun­kát, ha nem kellene be­verni a szöget. 9 Hirdetés: Elcserélném kiegyensúlyozott, érett, bölcs koromat vad, pi­masz, tapasztalatlan fia­talságért. — • — SZÍNHELY: ÉTTEREM /inter): —- Főúri Már harmadszor rendelem meg a bécsi sze­letett — Örülök, hogy ennyire ízlik a kedves vendégnek! — • — — A feleségemnek kutya­természete van ... — Miért? — Este hazamegyek. Rá­lehelek a kutyámra — meg se nyikkan. Rálehelek a fe­leségemre — reggelig mo­rog. — • — Feri már tíz éve udvarol a menyasszonyának és min­den kedden és pénteken felkeresi. — Miért halogatod olyan sokáig a nősülést? — kér­dezik a barátai. — Szívesen megnősülnék, de mit csinálok akkor ked­den és pénteken? ISMÉT OTTHON* ANGÖt ZSILETTPENGE Mondják, az angol zsilettpenge megkíméli a gyenge bőrt, és elegánsan, könnyedén szedi le képünkről a szőrt. Töprengtem éjjel-nappal rojta, a kérdés folyton öldökölt: mi a titka, hogy a britek zsilettpengéje élre tört? Végül rájöttem a titokra, s a kérdés többé nem gyötör. Azért gyártanak príma pengét, mert Angliában sok a sír. (szőr) —des-^ Szokás dolga A nagymaminak bevett szokása, hogy kedvenc unokáját iskolába menet elkfséri a villamosmegállóig. A minap űgy adó­dott, hogy jó magam is velük tartottam. A nagymamával éppen a napi menüt tár­gyaltuk, amikor megérkezett a villamos. Látom ám, hogy a fiam izgatottan mo­corog. Addig-addig topog, mig a villa­mos elindul. — Miért nem szálltál fel? ... — kér­dezem szigorúan. — Mire vársz még...? — A nagymamára ... — válaszolja tű­nagymama nem megy ÜZLETI SZELLEM. relmetleniil. — De hiszen veled. — Tudom — mondja durcásan. — Akkor? — Apuka, te ezt nem érted. Majd a nagymamához törleszkedik. — Most miért nem mondtad, hogy Igy kisfiam, úgy kisfiam, vigyázz magadra, ne bámészkodj, ne csavarogj, ha nem történik semmi bajom, mit kapok majd tőled ha hazajövök? * I * Csalódás Húsvétra új, az előbbinél nagyobb tele­víziós készüléket vettem. Amikor bekap­csoltam, vártam a hatást. Es lámcsak a fiam ahelyett, hogy ürülne a tekintete csupa szemrehányás. — Talán nem tetszik — szegezem ne­ki a kérdést. — Nem jót vettél, apuka. — Miért? — A Cicavízió ebben is olyan rlövid mint a régiben ... I (sz. 1.) VÁMVIZSGÁLAT BEATLESZEKNÉL! ll»T4ll 1967. V. 20. 11 Ez itt a kérdés — mondtam a feleségemnek. — Ne tereld másra a szót — Intett le ingerülten. — Azt mondd meg, mire költöttéi el annyi pénzt? — Mindig csak a pénz, a pénz! Inkább azt beszélnénk meg, milyen álláspontot fogla­lunk el az Esti Hírlap által fel­vetett kérdésben? Tegeződfünk vagy magázódfunk? Már alig vannak néhányan, akik nem tet­ték le a garast... — De... — Nincs de. Nincs középút. Vagy tegeződünk, vagy magázó­dunk. Szerinted ml a helyesebb? Vagy nincs véleményed? Az nem lehet, hogy egy felnőtt embernek ne legyen véleménye egy ilyen fontos kérdésrőlI Mi lesz, ha valaki megkérdi tőled: „Mondja, Seregélyiné, magának ml az álláspontja?" — Ide figyelj!... — Választ kell adnunk, édes fiam, a történelem, a történel­mi fejlődés által felvetett idő­szerű kérdésekre. Nem mehe­tünk el csukott szemmel és csukott fülekkel a problémá mellett, mint BodónéI — Nahát ez ... ez ... — Nem lehetünk ebben az érdekes és izgalmas kérdésben opportunisták! El kell dönte­nünk, édes fiam! Elérkezett a Tegeződjünk vagy magázódjunk? döntés pillanata. Nem halogat­hatjuk további Miért hagynánk ezt a problémát megoldatlanul a gyermekeinknek? Miért ne könnyítenénk meg az 6 életü­ket? — Tudod, mi vagy te? — Gyere, üljünk le, és vitat­kozzunk. Mindig olyan asszony­ról álmodoztam, aki vitaképes, akt szereti a téziseket és az an­titéziseket, aki szereti a nyílt sisakos disputát, az érvek ösz­szecsapását, akt bátran elmond­ja a véleményét, pro vagy kont­ra, de van véleménye, és azt A Icakas strucctojást mu­tat a tyúkoknak és így szól: — Nem bírálok, de szeret­ném felhívni figyelmüket ar­ra, hogyan dolgoznak kül­földön. - * — KÉT ÜREG BESZÉLGET: — Mi lesz az ifjú nem­zedékkel? — Megöregszenek és arról fognak vitatkozni, hogy ml lesz az ifjú nemzedékkel. — • — A fiatal színész végre sze­repet kapott és boldogan új­ságolta az édesapjának: — Tudod apám, egy olyan férj szerepét játszom, aki már húsz éve házas. — Nagyon helyes, csak légy szorgalmas és akkor bi­zonyosan kapsz olyan sze­repet ts, amelyben szóhoz juthatsz. — * — flRl NOVAK: Állati közgazdaságtan PILLANGÓ: Kereskedelmi elv? Ha itt nem adják meg, elrepülünk máshová. LÖ: Amíg nem gépesítik tel­jesen a mezőgazdaságot, az ostort sem kell eldobni. KAKUKK: Az építőipar Je­lenlegi helyzetét figyelem­be véve fiaim megelég­szenek az albérlettel is. KENGURU: Fiam, ne gondolj mindig az én erszényem­reI Ford.: —fi— O OQ O t— < l/> o < o oo O i— < O < is elmondja. Attól félek, fiam, hogy neked nincs véleményed ebben a kérdésben, és azért pró­bálod kétségbeesetten másra, felen esetben a pénzre terelni a szót, hogy ne kelljen szint vallanod... — Befejezted? — Tegeződjünk vagy ma­gázódjunk? Ez ttt a kérdés! Gyere, hatoljunk le a probléma gyökeréig! Én mindig olyan fe­leségről ábrándoztam legényko­romban, aki nemcsak mos, főz, vasal, hanem időnként leül a férjével vitatkozni, és kéz a kézben, kettecskén kialakítják valamely kérdésben a közös ál­láspontjukat! ... Bumm! Kiment a szobából, és becsapta maga után az ajtót. — Na, ezt megúsztam! — só­hajtottam f el. Rögtön el is hatá­roztam magamban: ha véget ér ez a vita, levelet írok egy na­pilap szerkesztőségének, és fel­vetem korunk nagy problémá­fát: Szabad-e elvált embernek ci­linderben fogat mosnia? MIKES GYÖRGY O 00 O y— < «/> O < MENNYI KÉTSZER KETTŐ? Az egyik iskola tanítója egyszer azt mondta a gyerekek­nek: „Jegyezzétek meg édes gyerekeim, hogy kétszer kettő kilenc . Mikor az említett tanító nyugdíjba ment, a tantestület az alábbi komoly problémával találta magát szemben: — Ho­gyan taníthatjuk tovább a matematikát, ha a gyermekeket tovflbbra is abban a helytelen meggyőződésben tartjuk, hogy kétszer kettő kilenc. A pedagógusok körében lefolyt véleménycsere után vala­ki úgy vélte, hogy esztelenség lenne, ha a gyerekeket a szorzás más eredményéről — tehát hogy kétszer kettő négy — győznék meg. A számításban előálló ilyen szembetűnő különbség — véleménye szerint — rossz hatással lenne a gyerekek gondolkodására. Következésképpen az új tanítót utasított,V<, hogy olyan eredményt mondjon a diákoknak, amely közelebb jár a valósághoz, azaz hogy kétszer kettő hét. — Hadd ismerkedjenek meg a gyerekek fokozatosan a helyes eredménnyel, — jelentette ki az igazgató. Így aztán a gyerekek a következő órán olyan eredményt hallottak, amely még közelebb járt az Igazsághoz: kétszer kettő hat. Egyesek egész közönyösen beírták füzetükbe az új ered­ményt anélkül, hogy malomjátékukban zavartatni hagyták volna magukat, vagy abbahagytak volna a nyalóka nyalo­gatását a pad alatt. Másoic ugyan nem tiltakoztak hangosan, ám bensőjük­ben háborogtak. Akadt a gyerekek között egy kisebb csoport is, amely a tanítás után a tanítóhoz fordult, hogy magyarázza meg, miképpen áll a dolog; ám az ügyesen lerázta őket a nya­káról. A diákok túlnyomó többsége kiállt az első változat mel­lett: kétszer kettő kilenc. Nem akaródzott nekik mindegy­re ugyanazzal a számtani feladattal foglalkozni. A Jó magaviseletű gyerekek örömmel és lelkesedéssel ír­ták le a helyes eredményt. A neveletlen gyerekek újra meg újra felírták az árnyékszék falára, hogy: kétszer kettő négy. Az előrelátó karrieristák az óraközi szünetekben nagy hangon kiabáltak (hogy az igazgató meghallja), hogy két­szer kettő három, sőt hogy egy. Emellett azonban az egész osztályban egy pillanatig sem kételkedett senki abban, hogy kétszer kettő természetesen négy, mert mindenki az ujján is kiszámíthatta. JANUSZ OSEKA. Lityeraturnaja gazeta AZ ÁZSIAI NYELVEK A háború után az összes ázsiai ország jelentős intézke­dést tett a nyelvreform megvalósítása terén. Az említett in­tézkedések fő célja az volt, hogy megteremtsék az össz­nemzeti nyelvet, és azt modernizálják. A nyelvreformra mindenütt a nagy társadalmi változásokkal összefüggés­ben került sor. Kínában már a népi köztársaság kikiáltása után tíz nap­pal összeültek az írás reformját követelő szakemberek. Ezerkilencszázötvenkettőben hozzáláttak a jelek egysze­rűsítéséhez. A Fülöp-szigeteken egy esztendeig sem tartott, míg az egész ország áttért a hivatalos nyelvre. Ugyancsak tudjuk, hogy Kemal Atatürk Törökországban milyen hamar bevezette a latin ábécét az arab helyett. Az indiai alkotmány egyik cikkelye szerint az ország hi­vatalos nyelvévé a hindu nyelvnek kell válnia. Indiában ez idő szerint tizenhárom hivatalosan elismert nemzeti nyelv létezik. Tizenöt éves Időszakot szabtak meg, amelynek eltel­te után az angol nyelvet nem tekintik többé hivatalos nyelv­nek. Az alkotmánynak ez a cikkelye arról tanúskodik, hogy India a nyelvi kérdésben komoly problémákba ütközött. A tizenötéves határidő 1965. január 26-án letelt, ám a hin­du nyelvet mindmáig nem sikerült hivatalos nyelvként el­ismertetni. Azért olyan döntést hoztak, hogy a problémá­val további tíz esztendő eltelte után fognak foglalkozni. A koreai írás több mint 500 esztendővel ezelőtt keletke­zett; viszonylagos fiatalsága ellenére aránylag ésszerű, és a koreai nyelvet pontosan rögzíti. Vietnamban ma a latin írást használják, noha előbb Ko­reával és Japánnal együtt a kínai Jelek kultúrövezetébe tartozott. Mi az írásreform célja? Ha a közös nyelv egyesíti az or­szágot, ügy az írás reformja megkönnyíti az írástudatlan­ság felszámolását és emeli a műveltség színvonalát. ASAHI DZSANARU TÁMADÓ, VAGY GYÁVA-E A CÍPA? A világon mintegy 350 fajta cápa él, s mindegyikre visel­kedésének sajátosan fondorlatos módja jellemző. Dr. Eu­genie Clark szerint a cápáról szerzett ismereteink rendkí­vül felületesek. Gyakran felvetődük a kérdés, vajon a cápa csakugyan emberevő-e. Dr. Clark szerint ez csupán néhány fajtára fogható, mint példának okáért az emberevő cápa, a pörölyeápa és a tigriscápa. Ehhez még hozzáteszi: — A statisztika azt bizonyítja, hogy az ember csak nagyon rit­kán találkozik támadó kedvű cápával. Évente sok millió ember fürdik a tengerekben, amelys'-tben milliárdnyi cápa él. Dr. Perry Gilbert, a Cornell Egyetem zoológia-professzo­ra azt írja, hogy a cápa értelmi képességei ugyan rendkí­vül korlátoltak, ugyanakkor azonban nagyon fejlett a szag­lása. Egyes cápák az erős vízáramlatban a vér vagy a hal­zslr szagát fél kilométer távolságból ls megérzik. A cápá­nak hihetetlenül pontos működésű szerve van, amely fel­fogja a víz rezdüléseit. Nem tudjuk pontosan, hogy az em­lített receptor minő távolságig működik, érzékenységéről azonban az a tény tanúskodik, hogy a cápák nagy távol­ságról ls a katasztrófa — repülő — vagy hajószerencsét­lenség — helyére úsznak. A cápának aránylag gyenge a látása. Csaknem teljes bi­zonyossággal megállapították, hogy képtelen megkülönböz­tetni a színeket. Csupán néhány fajta látása fejlett olyany­nyira, hogy alkonyatkor és éjszaka is tud vadászni. A második világháború folyamán nagy gondot fordítottak annak a különleges szernek a feltalálására, amely elriaszt­ja a cápákat. Stewart Springer ismert szakértő egy alka­lommal megállapította, hogy a cápák elhagyták a floridai partvidék egy bizonyos körzetét. Kiderült, hogy a halász­kikötőben egy kimúlt cápa feküdt. Kísérletekkel megálla­pították, hogy a cápákat az ammóniumacetát riasztotta el, amely a hús rothadása közben képződik. A legjobb ered­ményeket az ammóniumacetát és a gáliekő keverékével érték el, mivel ez megfesti a vizet és komoly lélektani tá­mogatást ls nyújt a hajótörött úszónak. ELSWORTH BOYD, OUR NAVY

Next

/
Oldalképek
Tartalom