Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-11 / 128. szám, csütörtök

AZ Új IRÁNYÍTÁS ÉS A DEMOKRÁCIA A társas beruházás — kiaknázatlan lehetőség E

gyes járásokban szokatlanul nehezen barátkoznak meg a gazdasági vezetők a társasberuházás gondolatával. Ez azért szembetűnő, mert az esetek döntő többségében nem tudják megfelelő közgazdasági érvekkel indokolni tartózkodásukat. Érdektelenségük indító okát a beruházásról alkotott maradi szemléletben kell keresni. Az üzemek hosszú évekig küzdöttek az önállóságért, hogy maguk határozhassanak a beruházásokról. Az új gazdaságirányítás szabad teret nyit a kezdeményezésnek. Csakhogy egyes üzemek vezetői szívesebben járnak a régi, kitaposott ösvényen. A társasberuházást mostoha gyermekként kezelik. Nem egy nagy üzem vezetője „rangon alulinak tartja" a társulást. „Hová jutottunk, — kesergett baráti körben egy idősebb igazgató — már a beruházást sem végezhetjük egyedül." A legtöbb igazgató hajlandó társulni, de kizárólag termelőüzem építésére. S az ilyen igyekezet a másik véglet, mivel az emberek nemcsak termeinek, hanem igyekeznek kielégíteni egyéb igényeiket is. Az üzemek vezetőinek nem lehet közömbös, hol és milyen körülmények között szórakoznak, művelődnek és sportolnak a dolgozóik. Az emberekről akkor is gondoskodni kell, ha kilépnek az üzem kapuján. Ahol erről megfeledkeznek a vezetők, ott ne csodálkozzanak, hogy a dolgozók nem érzik magukénak az üzemet. Ezt számtalan példa igazolja. Az üzemek, szövetkezetek, nemzeti bizottságok nemcsak termelési célokat szolgáló létesítményeket, hanem bölcsődét, napköziotthont és tornatermet is építenek. A társasberuházásnak szép példája a zvoleni sportstadion felépítése. Ez a stadion egyben a helyi üzemek vezetőinek álláspontját is tükrözi. Ök tudják, hogy a beruházás — ha közvetve is — megtérül. Koránt sem szólhatunk ilyen elismeréssel a lévai üzemek vezetőiről. Ismert tény, hogy Léván kedrágult a takarmány. Ez arra készteti a szövetkezet irányítóit, hogy valamilyen úton-módon saját takarmányalapot biztosítsanak. A

z elképzelések ezen a téren már régebben megszülettek. Legideálisabb lenne egyesülni a szomszédos pati szövetkezettel, ahol kitűnő pillangós takarmányokat termő talaj van. Igen ám, de a „menyasszonyjelölt" nagyon rátarti volt és kosarat adott a „kérőnek". A virti elnök nem adta fel a reményt, és messzebb nézett „menyasszony" után. Végre a házasságközvetítő (termelési igazgatóság) közreműködésével megegyeztek, hogy a több mint 40 kilométerre levő violíni szövetkezettel lépnek „frigyre". A violíni EFSZ különben a járás egyik legrosszabban gazdálkodó mezőgazdasági üzeme. A múlt évben a különböző viszszaélések miatt kénytelenek voltak a vezetőséget leváltani, s bizony a helybeliek közül nem igen akadt, aki vállalta volna a felelősséget a tönkrevés szórakozási lehetősége vau az Ifjúságnak. Ezért javasolta a CSISZ járási bizottsága, hogy építsenek ifjúsági klubot. A városi nemzeti bizottság megfelelő területet adott, a JNB felajánlott egy nagyobb összeget és úgy gondolták, hogy a helyi üzemek mint társasberuházók vállalják a klub építését. Nem így történt. Egyetlen üzem sem volt hajlandó társulni ilyen létesítmény építésére. A bölcsőde és az óvoda építését is hiába javasolta a nemzeti bizottság. Pedig itt a beruházó üzemek dolgozóinak gyermekeit akarták benne elhelyezni. Ami számos más városban ter mészetes, az Léván megvalósíthatatlan. Az üzemek vezetői figyelmen kívül hagyják, hogy a járásban már jó néhány üzem vezetőségének más a véleménye e kérdésről. Vámosladányban és Nagyodon az EFSZ, a HNB és a JNB építi a művelődési otthont, mégpedig úgy, hogy a beruházás értékének 20 százalékát a lakosság dolgozza le társadalmi munkában. A Járási Szövetkezeti Házat szintén társas beruházók, a mezőgazdasági termelési igazgatóság, a JNB és a Jednota építi fel. A z idén a lévai járásban ** csupán a társas beruházók termelési célt szolgáló létesítményekre 18, művelődési, szórakozási és sportigényeket kielégítő létesítményekre 15 millió koronát fordítanak. Ez a kezdet a járás lehetőségeihez és igényeihez mérve igen szerény, s mi több, aránytalanságot tükröz. Jól tudjuk, hogy a járásban kevés az ipari üzem, gondot okoz az új munkalehetőségek biztosítása. Éppen ezért a társas beruházásoknak legalább a kétharmadát ilyen jellegű beruházásokra kellene fordítani. A társas beruházást — a jelen esetben — elsősorban úgy kell értelmezni, mint lehetőséget a foglalkoztatottság bővítésére. E téren találunk éppen elég vonzó példát. S ha a lévai gazdasági vezetők e példákat követik, akkor a társadalom, az üzemük és az egyén érdekeit egyaránt szolgálják. —cs— tett gazdaság rendbehozataláért. A termelési igazgatóságnak így kapóra jött a mindenképp házasodni akaró „vőlegény". D lelik Gyula és a mezőgaz® daság irányítói bíznak a furcsa egyesülés eredményességében. Violínban a föld nehéz, fekete, tehát kiváló a takarmánytermesztésre. Mivel a vasutasfalucskában kevés a munkaerő, ott főleg gabonát és takarmányt termesztenek, valamint növendék- és hízómarha tartására rendezkednek be. Az egyesült szövetkezet elnöke abban is előnyét látja az egyesülésnek, hogy a gépeket jobban ki tudják használni. Mivel a két szövetkezetben a vegetációs Időszak kőzött 8—10 napos eltérés van, így a gépeket egyik helyről „átvezényelhetik" a másikra, s így alaposabban kihasználhatók. A szövetkezet főkönyvelője szerint a takarmányszállítás sem okoz majd különösebb gondot. A legújabb tudományos kutatás alapján a leggazdasáÚ

j gazdaságirányítási rendszerünk fontos vonása, hogy nagyobb érvényesülési teret nyújt az értéktörvénynek és a piac törvényszerűségeinek, bővíti a vállalatok hatáskörét, felelősségét és önálló döntésük lehetőségeit. Az 1980ig szóló tervezési elképzeléseinkben elsősorban gazdaságunk és termelésünk lehetőségeit vettük számba, mégpedig a munkaerőket, a rendelkezésünkre álló létesítményeket és nyersanyag forrásainkat. Iovábbi fejlődésünkre nagymértékben kihatnak korlátozott nyersanyag forrásaink, amelyeket behozatallal kell pótolnunk. A mérleg kiegyensúlyozása érdekében a dolgozók műszaki hozzáértésére és a gyártmányok jó minőségére számítunk. A népgazdaságban és a politikában ezzel kapcsolatban előtérbe kerül a gondolkodó, tettrekész, önálló és kezdeményező emberek, a hozzáértő káderek nevelésének kérdése. Nélkülük elképzelhetetlen üzemeink korszerűsítése, a haladó technika alkalmazása. Ehhez tervszerűen, kellő időelőnnyel és gazdasági szükségleteink szem előtt tartásával kell hozzálátnunk, meg nem feledkezve a regionális gazdasági egységekről. E problémák rendezésében ném támaszkodhatunk csupán centralista irányelvekre és adminisztratív intézkedésekre, hanem bővítve és elmélyítve a szocialista demokráciát, mozgósítanunk kell a dolgozókat is. A gazdasági kérdések súlypontja, a gépipartól eltekintve, áttolódik a vegyiparba, az ener getikába és a mezőgazdaságba. Természetesen a haladó irányzatú fejlődést megfelelő mértékben felülről kell egyengetni. Ebben a szakaszban azonban elsősorban lent, a mikroszerkezetben oldják meg a problémákat és ez kihat majd a termelésre, valamint a piacra ls. Közgazdászaink ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a szállítók piaca helyett megvalósul a vásárlók piaca. Gazdaságunk fejlesztésében az operatív intézkedések alapjaként kell kibontakoztatnunk a közgazdasági elméletet, amely nálunk leküzdötte a dogmatizmus, a voluntarizmus és a szubjektivizmus gyermekbetegségét és a szocialista gazdaságtudomány konkrét elveinek feldolgozásán munkálkodik. Keresi a tervezés és a vállalkozás elve közti helyes kapcsolatot. Mind máig gyakran felütik a fejüket helytelen, dogmatikus nézetek. Ezért feltétlenül kívánatos a meggyőzés, a vita és a párbeszéd, a demokratikus módszerek kutatása, és olyan folyamat elindítása, amely helyes arányba hozná a centralizációt a decentralizációval. A

párt dokumentumai és határozatai hangsúlyozzák, hogy ebben a folyamatban törekedni fogunk mind a szervezetek és az intézmények szocializálására, mind népi jellegük elmélyítésére, demokratizálásukra. A jelentős átalakulás ugyanis számos problémával jár majd. Szemgosabb, ha takarmánykeverőkben dolgozzák fel a takarmányozásra szánt termést. Igy a legközelebbi keverőbe szállítják majd a takarmányt, viszont a Virthez legközelebbibői viszik majd az állatállománynak. A virtí irányítók bíznak benne, hogy az évek óta „gyengélkedő" violíni szövetkezet nem rontja le a Virten tervezett munkaegység értékét. A violíníak már nem olyan derűlátók. Az ottani tagságot csak az év vége fogja meggyőzni arról, hogy helyes volt-e az egyesülés. j/ülönös „házasság" történt ^ a járásban. Máskülönben néhány évvel ezelőtt már „nősült" egyszer a virti szövetkezet. Akkor seprőnyélen hozták a „menyasszonyt", a szomszédos Bystričkát. Most másodszor „házasodtak" a virtiek, méghozzá oly módon, amilyenre eddig nem volt példa. Hogy sikerült-e a „házasság", arra már részben az idei gazdasági év is választ ad. TŰTH DEZSŐ betaláljuk magunkat a gondolati restséggel, a megrögzött szokásokkal és a személyi kényelemmel. Bármennyire is jó valamely elmélet vagy terv, gyakorlati megvalósítása bonyolult társadalmi, politikai és nevelési feladat. Gazdaságunk és politikánk új irányvétele akadályokba és problémákba ütközik, amelyeknek gyökere viszszanyúlik az emberek megrögzött mentalitásáig. A gazdasági kérdések az emberek, az egyének és a csoportok közti kapcsolatok síkján is jelentkeznek, visszatükröződnek az emberek magatartásában és társadalmi szerepében. Ebben a viszonylatban segítséget nyújthat a társadalomtudomány, főleg a szociológia, a lélektan, a filozófia. A gazdasági és szociális kérdések megoldása során ugyanis tisztázhatják az egyének és csoportok érdekeit, célkitűzéseit és elképzeléseit. Gazdaságunk és szocialista demokráciánk fejlődése elképzelhetetlen a szocialista öntudatosság, gondolkodásmód és az ismeretek megfelelő elmélyítése nélkül. Ennek útja-módja az egyének és a csoportok nézeteivel, magatartásával és érdekeivel, Illetve kapcsolataikkal összefüggő szociológiai ismeretek gyarapítása. Törekednünk kell arra, hogy a társadalmi tudatot áthassa a felismerés: a személyi, a családi és a csoportérdek nem kerekedhet a társadalmi érdek fölé. Látnunk kell, hogy életünkben vannak a szocializmustól és a demokráciától idegen jelenségek is, (a társadalmi tulajdon iránti közömbösség, az önzés, az alkoholizmus, a karrierizmus, a különféle bűncselek-^ menyek stb.). Társadalmunk demokratizálása során meg kell szüntetnünk az egyén és a társadalom közti feszültséget. A szocialista intézmények hálózatával és rendszerével le kell küzdenünk ezt az ellentmondást. Az emberek egy részének gondolkodásmódja, és magatartása nem tart lépést a társadalmi-gazdasági szerkezet változásának ütemével és színvonalával. Fel kell ismernünk, hogy az „érett" szocialista társadalomba vezető átmenet időszakának van saját törvényszerűsége, amely nemcsak a szocialista formák és a kapitalista múlt csökevényei közti ellentmondásban, hanem a szocializmus dinamizmusával kapcsolatos ellentmondásokban is kifejezésre jut. A szocialista emberek izmosodó öntudatának abban az irányban kell hatást gyakorolnia, hogy kiküszöbölje életünk kétarcúságát, keresse az összefüggést a külső, gyakran frázisok mögé bújó magatartás és a nem adekvát társadalmi tett között. Csak a valóság megismerése — és nem a szépítése — járul hozzá a szocialista demokrácia elmélyítése akadályainak leküzdéséhez. T

ársadalmi rendünkben a szocializálás és a szocialista demokrácia állandó folyamat. Ezzel kapcsolatban ütközik a demokrácia elképzelt formája (modellje, tervezete) és a megvalósítás formája. (A szocializmust fokozatosan érjük el, szem előtt tartva az azonos célt, viszont különféle eszközöket alkalmazva. Ezért a szocializmus általunk alkotott elképzelését nem azonosíthatjuk megvalósítása módjával.) Tudjuk, hogy nálunk még mindig kísért a leegyszerűsített, statikus demokrácia „egyenlősdi" felfogása. Ez az elképzelés nem felel meg társadalmunk mai színvonalának, anyagi-műszaki bázisának. Ezzel kapcsolatban találkozunk a „demokratizáljunk mindent" követelménnyel, amelynek pártolói nem mérik fel tárgyilagosan saját hozzájárulásukat társadalmunk fejlesztéséhez. Azonos díjazást követelnek, tekintet nélkül az elvégzett munka mennyiségére, minőségére és társadalmi jelentőségére. A szocializmus, a demokrácia és az igazságosság nevében hangoztatott ilyen jelszavak nem válnak a társadalom javárn. Természetesen az ilyen nézet nem mindenkor egyenlő a demagógiával vagy a szocializmus tagadásával. Kifejezésre juthat benne a szocializmus jellegének és dinamikájának meg nem értése is. Az olyan véleményt, amely nem igazodik a munka társadalmi jelentősége szerinti díjazás elvéhez, a vulgáris szocializmus megnyilvánulásinak kell tekintenünk. Az új Irányítási rendszerben foganatosított egyes intézkedések, például a béregyenlösdi felszámolása, a vállalkozás önállóságának biztosítása, a gazdasági szankciók, a szocialista fejlődés adott fokának megfelelő szociális juttatás stb. kétségtelenül kiválthatnak ilyen vulgáris szocialista hangulatot. A szocialista intézményeknek és a demokratikus befolyás minden eszközének feladata szétoszlatni az ilyen hangulatot. A szocialista viszonvok intézményesítésével karöltve, minden szakaszon fokoznunk kell az emberek öntudatosságát, Az egyén ténykedését hangoljuk össze az intézmények munkásságával, hogy például a nemzeti bizottságok, a bíróságok, az egészségügyi Intézmények, a különféle bizo'tságok ne álljanak szemben a nolgárral, és az se lásson bennük ellenfelet. Ez csak akKor lesz így, ha társadalmi intézményeink szocialista és demokratikus módon fejtik ki tevékenységüket és ha az egyén (társadalmi csoportok) eléri a szocialista öntudatosságnak és magatartásnak azt a fokát, hogy a saját fogyatékosságait nem írja a szocialista intézmények rovására. Továbbá törődjünk azzal, nehogy a szocialista öntudat viszonylatában felvértezetlen emberek az említett „légkörben" a hibák és a hiányosságok bírálata helyett magát a szocializmust vegyék célba. (A hatásos demokratikus propaganda feltétele a megfelelő tájékozottság is.) Nem engedhetjük meg azt, hogy a társadalmi-kulturális vonatkozású hibák bírálata megkárosítsa nemzeteink és nemzetiségeink viszonyát, vagy nemkívánatos módon felületes és nem szocialista felfogásban vezetett vallás, illetve hivők elleni harcba csapjon át A

z új Irányítási rendszerrel intézményeinkben a demokrácia elmélyítésével összefüggésben említsük meg az adminisztrálás csökkentésének és a bürokrácia felszámolásának igényét ls. Az adminisztrálás a többi között egyelőre azért szükséges, mert a nem eléggé „érett" társadalomban nem merítenek a társadalmi alapokból a szükséglet, hanem többnyire a végzett munka és ennek társadalmi jelentősége arányában. Ez az egyik oka annak, hogy feltétlenül szükséges az adminisztratív és a más hivatalnokok rétege („fehér ingesek" a szocializmusban is), akiknsk „zárt" csoportja, elégtelen társadalmi ellenőrzés esetében, aránytalanul élősködhet a vezető funkcionáriusok és a széles dolgozó rétegek számlájára. Ezt a kérdést rendkívül fontosnak és a gazdasági reformokkal, valamint a demokratizálással kapcsolatban időszerűnek tartom minden kommunista pártban és államban. A gazdasági reform ugyanis nem célzatosan, sőt jellegével ellentmondásban is, elősegítheti a liberális irányzatok feléledését. Ebben a vonatkozásban bizonyos veszély fenyegetheti a szocializmust és a demokráciát is. Politikánk, a többi között szociális politikánk, az államigazgatás, a propaganda, a nevelőmunka feladata, hogy az embereket egyrészt megtanítsák a felelősségtudattól áthatott valós cselekvésre, másrészt az érdemnek megfelelő részesedésre és ennek tudatosítására. Ez különösképpen olyan társadalomban szükséges, amelyben a technika magas színvonala (az automatizálás kezdete) nemcsak pozitív eredményekkel jár (magas fokú munkatermelékenység, jő minőségű gyártmányok, anyagi jólét), hanem egyben az egyén és a csoportok leigázásának veszélyével is olyan intézmények részéről, amelyek tevékenységük tartalmát tekintve még nem minősülnek szocialista intézmményekneik. ANDREJ SIRÄCKV, akadémikus A szódói EFSZ (lévai járás) tagjai elhatározták, hogy jelentősen fokozzák a libatenyésztést. Az ipolyszakállasi és a oezekényi szövetkezettel közösen keltetik a libákat — idén mintegy 20—22 ezret. Felvételünkön: fudita Rusíková csipogó kedvenceivel. (J. Bakala felv. — CTK) iiiiiiiiiiiii! 'i 11111

1 • 1111

1 uiiiiiiiimi iiiiniiiiiüi miiiiiiiiii iiiiiiiiiiiii iniiiiiimi iiiiiiiiimit