Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-09 / 126. szám, kedd

— Elnök elvtárs maga durva, faTagatlan alak — robbant ki dühösen a könyvelő. — Ez színigaz — toldotta meg az ökonómusnő — igazságtalan, szeszélyes és egyáltalán nem bírja az alulról jövő bírálatot. — Nem bírja? Ez gyenge kifejezés — kapcsolódott be a beszélgetésbe a takarítónő. Mit gondoltok, elvtársak, miért üldözte el Knepuliszt? A bírálata miatt, őszintesége miatti És Cietuliszt? Azért mert nem bírta a ta'lpnyalást. M. STEIGA: — Igazatok van elvtársak — ismerte be nehézkesen az elnök. — Már jómagam ls éreztem, hogy kibírhatatlanul viselkedem a kollektívával szemben. A bürokrácia bafcillusal lelkem mélyéig hatoltak. Elvtársak, csakis a bírálat, a nyílt bírálat menthet meg engem. ígérem, hogy alaposan megváltoztatom munkastílusomat. — Rendben van — szólt békülékenyen az egyik bizottsági tag. — Most az egyszer megbocsátunk neked. De a jövőben hasonló esetek meg ne ismétlődjenekl Az elnök megadóan lehajtotta a fejét. Az öreg takarítónő a meghatottságtól a könynyeit törölgette. A függöny legördült, az előadás véget ért, A nézők elégedetten távoztak. — Kislányom, milyen leckét kaptatok az iskolában? — Három példát, két feladatot és egy verset, anyuka. — És a zeneiskolában, ahol a jövő államdíjasait nevelik? — Le kell írni a kottát és begyakorolni a partitúrát. — És milyen feladatot kaptál az angol külön órán, a'hol a jövő diplomatáit készítik elő? — Egy elbeF. KAMOV: szélést lefordítani és húsz új hc> szót megtanulni. — És mit kaptál a műkorcsolyázó szakkörben, ahol a jövő bajnokai gyakorolnak? — Elismételni otthon minden gyakorlatot. — És mit mondtak a képzőművészeti körben, a'hol a jövő kiváló művészei készülnek hivatásukra? — Rajzoljunk le egy mókust. — Hát a balettiskolában, ahol az új Ulanovák tanulnak? — Oj táncokat kell kitalálnunk. — Nagyon kíváncsi vagyok, mit mondanak neked itt? Bementek a pszichológus-ideggyógyászhoz, ahol tisztára megőrjítették anyukát, ugyanis kislányát vissza akarták téríteni a normális élet kerékvágásaiba. Sz. B. fordítása O CO •O H— < 1/1 O < _J > < Akar Ön klubtag lenni? Világszerte számos klubot alakítanak, tessék választanll Az „Alacsonyak klubja": 45 tagú és Madridban működik. A „Kopaszok klubja": az NSZKban alakult meg és követeli, hogy, utaljanak kl parókát mindazoknak, akik 40 éves koruk előtt megkopaszodnak. Az „Altcregók klubja" New-Yorkban székel és tagja csak az lehet, aki nagyon hasonlít valamelyik híres személyiséghez. Az „Agglegények klubja": Hollandiában működik és a parlamentben is „harcolni" akar az agglegények jogaiért. Az „Anyósvédő klub": Argentínában alakult meg. Tagsága 137 fő, akik „el vannak ragadtatva anyósuktól". (Isten bizonyl) A „Szenvedő férjek klubja": 70 éve alakult meg. Legutóbbi kongresszusukon csak húsz tag jelent meg, a többi Írásban mentette ki magát: „Nem mehettem, mert a feleségem nem engedett." A „Sétálók klubja" az NSZK-ban alakult meg. Tagjai az év folyamán legalább 300 órát sétálnak. A „Gyalogjárók klubja" New-Yorkban működött. Alapításakor 100 ezer tagja volt, 1964-ben 2: az elnök és a pénztáros. Azóta ők is autót vettek és a klub megszűnt. A „Legintelligensebbek (vagy Ingönbittebbek) klubja: Angliában működik. 1945-ben alakult, minden tagnak 128 pontot kell szereznie különböző kérdések és tesztek alapján. A klubtagok szerint Kopernikusz csak 105 pont-t szerzett volna. (EH) Braun úrnak egy fiatal hölgy köszön az utcán, majd így szól: „Bocsánat, félreértés. Azt hittem, ön az egyik gyermekem apja." Braun úr kissé csodálkozva nézett a hölgy után, mert nem tudta, hogy az illető — tanítónő. A kisfiú megkérdi az apját: — Apuka, te miért vetted el anyukát? Az apa a feleségéhez fordul: — Látod, még a gyerek is csodálkozik rajtaI — Jaf de unatkozom — panaszkodik Georges Simeon belga krlmt-író a feleségének. írj egy fó krimit — tanácsolta az asszony. — fójó, de mit csinállak délután? FEGYELEM. RACIONALIZÁLÁS. — Mit mondott apuka, amikor bevallottad, hogy tönkretetted a tévét? — Csúnya szavakat is mondhatok? — Azt nem! — Akkor egy szót sem szólt. — Hová, hová? — Meccsre. — Drukker vagy? — Dehogy. Csak a főnököm futballbíró és én minden vasárnap kifütyülhetem. O CO O I— » < W O < mJ > < (NAGYON JO, CSAK BARÁTSÁGOSABBAN MOSOLYOGJON. Tegnap este későn mentem haza. A villamosban megdöbbenve ismertem fel a kalauzban Soroksárit, a Hírharsona munkatársát. — Psztl — súgta oda taekem. — Egy szót sem. Nehogy leleplezz! Riportot akarok írni: „Kalauz voltam egy napig" címmel, jó ötlet ugye? Aztán leszálltam a villamosról, és bementem egy cukrászdába: néhány süteményt akartam hazavinni a családomnak. A pult mögött Dékány állt, a Friss Déli Lap munkatársa, fehér köpenyben, fehér fityulával a fején. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte női hangon. — Megőrültél? — kérdeztem elámulva. — Mit csinálsz te itt? — Csönd legyen! — könyörgött Dékány. — Cikket fogok írni: „Cukrászlány voltam egy napig" címmel. Arcizmod se ránduljon. Arclzmom se rándult. Kértem három dobostortát, és a blokkal a pénztárhoz mentem, mes, az Éjfélelőtti Hírek munkatársa nyitott kaput. — Tudom — mondtam — „egy napig házfelügyelő voltál". Doktor Vermesnek leesett az álla. ÓRIÁSI ÖTLET Már meg sem lepődtem azon, hogy a pénztárban az Esti Hírharang munkatársa ült. — Te is itt vagy? — kérdeztem közömbös hangon. — Riport, öregem. Óriási ötlet. „Pénztárosnő voltam egy napig". Ez lesz a riportom címe. Óriási ötlet, nem? ... Te, mennyi marad tíz forintból, ha nyolc forintot elveszek belőle? Megmondtam. A cukrászsüteménnyel hazamentem. Doktor Ver— Honnan tudod? — Zseni vagyokl — feleltem gőgösen, és a kezébe nyomtam ötven fillért. — Smucig alak! — szólt utánam doktor Vermes. Már mindenki aludt otthon, mire hazaértem. Megvacsoráztam, aztán lefeküdtem. — Manci! — érintettem meg a feleségem vállát. — Alszol? — Hagyj békén! — dünnyögte álmosan, de a hangja olyan furcsán, idegenül csengett. Gyanakodva kiugrottam az ágyból felkattintottam a villanyt. Rémülten láttam, hogy Sipka, a Képes Ofság munkatársa szendereg mellettem. — Hát te? — sikoltottam. — Nyugi. Riport. „Egu napig feleség voltam. Mit szólsz hozzá? Ijedten átrohantam a másik szobába. Gyermekem ágyában is egy riporter feküdt ujját cumlizva. A gyerekágy mellett, a nagymama díványán ls egy riporter horkolt. — Hová tettétek a családomat? — kiáltottam kétségbeesetten, Asítózva felelt Sipka az ágyban: — Mit ordítozol? Benn vannak a szerkesztőségben. Valakinek csak kell csinálni a lapot, nem? MIKES GYÖRGY •o OQ O t— < 1/5 O ><t > < A TÜDŐSÖK VÉSZT JÓSOLNAK E. A. Schuck, a kaliforniai egyetem légkörszennyeződési szakértője szerint Ilyen jövő vár az emberiségre: a földnek körülbelül a felét víz "önti el, a megmaradó szilárd talajt viszont buja, zöld vadnövényzet lepi el, s élőlények számára alig marad hely. Schuck szerint ez feltétlenül bekövetkezik, ha az emberiség továbbra is kövült, ásatag fűtőanyagot fog tüzelni, mint amilyen a szén, a gáz, a kőolaj és a benzin. Schuck azt vallja, hogy az ember önmagát pusztítja el, de nem atomháború kirobbantásával, amitől az emberek többsége fél, hanem az atomerö elhanyagolásával. Ha az ember tovább akar élni a földön, akkor maradéktalanul, úgyszólván azonnal hagyjon fel kövült tüzelőanyagok égetésével. Atomreaktorokkal kell pótolni a szén- és gázkemencéket, valamint az olajfűtéses kemencéket, amelyek ma gyárakat és erőműveket üzemeltetnek. Az a legfontosabb, hogy kiküszöböljék a belső égésű robbanómotort, az autószerkezetek alapját. A gázelvezetés tökéletesítésére kitalált készülékek nem jelentenek végső megoldást. Ha nem hagynak fel szén gáz, kőolaj és benzin égetésével, akkor a következő 25 évben a föld légkörének széndioxid-tartalma annyira fokozódik, hogy mellette a hatvanas évek smog-problémái egészen eltörpülnek. Schuck kijelentette, hogy senkit sem akar ijesztgetni. „Legnagyobb feladatunk rábírni az embereket, döbbenjenek rá a probléma fontosságára." Az emberek többsége ugyanis nem ismeri el, hogy a széndioxid igazi veszélyt jelent. „Sok millió évvel ezelőtt, amikor a földön feltűntek az élőlények, a légkör sokkal gazdagabb volt széndioxidban. A növények és az óceánok azonban egyensúlyt teremtettek a légkörben. Egyensúlyba hozták az oxigént, a nitrogént és a széndioxidot, hogy a növények és élőlények kedvező létfeltételek között fejlődhessenek. Így alakult ki a földön az élet. Aztán az ember megkezdte a szén égetését. Több százezer év alatt vajmi keveset rontott a légkörön, de mintegy 150 évvel ezelőtt, az ipari forradalom kezdetén óriási mennyiségben kezdte égetni a kövült szenet." Az emberek éppen azon az úton haladnak, hogyan tegyék lakhatatlanná a világot. A széndioxidot illetően az égető berendezések tökéletesítése nem segít. Csak egy kivezető út van: az atomerőforrás kihasználása. Az emberek félnek tőle, s a sors iróniája, hogy az atomerö lesz az emberek megmentője. Valójában attól féljenek, hogy utódaiknak nem lesz elég levegőjük. IGeorge Getze — New York Herald Tribúne) FÁRADTSÁG ÉS FOGYASZTAS Két tényező: a munka közbeni erőkifejtés és a munka hossza okozza a munkások fáradtságát, a vezetők fáradtságát, amelynek következménye szlvizominfarktus lehet, az egykor szabadfoglalkozásúak hírében álló ügyvédek, művészek fáradtságát, a piaci árusok, vásárcsarnoki hentesek, pedagógusok, gépük mellett illő nyomdó szok, traktoron hajtő földművelők fáradtságát, röviden a foglalkozási fáradtságot. Köztudott, hogy századunk első negyven évében a munkaidő nagyon megrövidült. A múltban a mezőgazdaságban a munkaidő régi hagyományoknak megfelelően olyan hosszú volt, ahogyan azt a körülmények, a föld és a nap megkövetelték. Az ember napkeltétől napnyugtáig dolgozott, sohasem követelte a munkaidő rövidítését, ellenkezőleg. Az ok világos: mindenki tudta, hogy a kevesebb munka kisebb termésbetakarítást, kisebb termelést, és természetesen kevesebb ennivalót jelent. Villermé például 1830-ban tizenegy éves gyerekeket látott textilgyárakban dolgozni, hetente hat napot, természetesen fizetett szabadság nélkül. 1890-ben még 3350 órát dolgoztak évente a textiliparban a jelenlegi 2100 órával szemben. A vasutakon 1890-ben 3900, 1921-ben 3400 órát dolgoztak a jelenlegi 2200-hoz képest. A munkaidő azonban más formában is megrövidült, s ez a felsorolt számokból nem tűnik ki. Ez a ledolgozott évek számának csökkenése az emberi életkorhoz viszonyítva. Egy ember, aki 1900 előtt 05 éves korában halt meg, életében 120 ezer órát dolgozott le. Egy 1935ben született ember, akt szintén 65 éves korában hal meg, életében megközelítően 95 ezer órát fog ledolgozni. Nem ecsetelnénk helyesen a franciaországi helyzetet, ha elhallgatnánk, hogy 1937-ben a munkaidő rövidebb volt, mint ma. Az utóbbi harminc évben ugyanis szembetűnő haladást értünk el a fizetett szabadság terjedelme (két hét helyett négy hét) és az általános tankötelezettség meghosszabbítása terén (1937-ben 14, ma 16 éves korig tart). Viszont az iparban a heti munkaidő 40 óráról 46-ra hosszabbodott. Különös, hogy a franciák 1936-ban alacsony életszínvonal és a hitlerista veszélyeztetés körülményei között követelték és ki ls vívták a 40 órás munkahét bevezetését. Ma viszont tiltakozásaik ellenére is készek 46 órát dolgozni, noha magasabb az életszínvonaluk és nem jelent égető gondot a honvédelem. E paradoxon megoldása világos: a franciák 1936-ban elfelejtették, ma viszont újra felfedezték azt a valóságot, hogy az életszínvonal szorosan összefügg a munkaidő hosszával. Ma már tudjuk, hogy a munkaidő megrövidítése minden esetben feltétlenül korlátozza a termelést és természetesen a fogyasztást ls. A szakszervezetek egyetértettek azzal a megállapítással, hogy a heti munkaidő tízszázalékos megrövidítése hat százalékkal csökkenti a termelést. így tehát látjuk, hogy a mai szociális helyzetnek két oldala van. A dolgozó egyrészt túl van terhelve és a munkaidő megrövidítésére vágyik, másrészt nagy fogyasztási igényei vannak, s igen megterhelik a kiadások: iskolákat, egyetemeket, kórházakat, műutakat kell építeni, el kell tartani a nyomorék gyermekeket és az öregeket, nevelni kell az ifjúságot és elengedhetetlen a tudományos kutatás is... Az aktív életkorú franciák száma már ötven éve húszmillió körül mozog. Franciaországnak azonban az egész, szaporodó lakosság megélhetését biztosítania kellett — akkor 38 millió francia volt, most 50 millió. Ez ad magyarázatot a jelenlegi helyzetre. Az ötödik gazdasági terv szerzői ezeknek a szempontoknak a tekintetbe vételével arra a következtetésre jutottak, hogy 1970-ig másfél órával lehet rövidíteni a munkahetet. Ez azonban csak elmélet. Az ötödik terv egyetlen célja a maximális heti munkaidőnek 60-ról 54 órára csökkentése, ami a június 18-val életbe lépő törvény alapján valósul meg. / jfean Fourastie — Figaro)