Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-01 / 119. szám, hétfő

René gondjai öt napja volt munka nélküli René Lescure, amikor az Isére megyei Vienne városkában meglátogattam. Egy öreg házban lakik, a Verpilleére utcában. Lescure fémmunkás, Lyonban dolgozik a nagy teherbíró gépkocsikat gyártó Berliet cégnél. Tízpercenként egy teherautó készül az üzemben. A vállalat vezetősége nemrég megtorlásul „lockout-ot (kizárást) alkalmazott 12 ezer sztrájkoló munkása ellen, vagyis éjnek idején bezáratta az üzemet, és karhatalmat hívott, hogy megakadályozza a munkások visszatérését. Így akarják a munkaadók megtörni a béremelésért harcoló munkásokat. •— Másodosztályú szakmunkás vagyok, ezekből van a leg több a fémiparban, — magya rázza Lescure, majd így folytatja: — Januárban nettó 759 frankot kerestem, tehát valamivel kevesebbet, mint múlt év első havában, amikor körülbelül ugyanannyi munkaóráért (189 egy hónapban) 766 frankot tett ki havi keresetem. A munkatempót a gyárban egyre fokozzák. Nyolcvanötöd magammal dolgozom, a vezető fülkék szerelésénél. Naponta 56 fülkét készítünk el még most is, annak ellenére, hogy már három év óta 15 munkással kevesebben vagyunk. Lescure a továbbiakban elmagyarázza, miért elégedetlenek a fémmunkások a Berliet cégnél, miért követelnek magasabb béreket. DRÁGUL A MEGÉLHETÉS Tavaly a bérünket csak 2 százalékkal emelték, de mivel túltermelésünk van (legalábbis ezt állítja a vállalat vezetősége), az év folyamán négy nap „kényszerszünetet" tartottunk. Ennek következtében 1966-ban kevesebbet kerestem, mint az előző évben. Ez nem lenne olyan szerencsétlenség, ha az árak csökkennének, sajnos a hús egyre drágul. A narancs kilója múlt télen 0,80 frank volt, az idén 1,10 frankba kerül. A saláta ára 1,30 frankról 1,70 frankra emelkedett. Még a bor is megdrágult. Literje a tavalyi 1,35 frank helyett most 1,47 frank. Egy negyed kiló kávéért most 1,85 frank helyett 2 frankot fizetünk. Mint a Berliet cégnek igen sok munkása, Lescure is elég távol — 25 kilométerre lakik munkahelyétől. Reggelente autóbusz viszi a gyárba, és 12 órás távollét után, csak késő este vetődik haza. René Lescure nős. Két gyer meke: Patrick és Veronique 4, Illetve 2 éves. Felesége nem dolgozik. Havi jövedelme a csa ládi pótlékkal együtt közel ezer frank. Ebből kell élniük. Lakbére (szerencsés véletlenként jutott ehhez a lakáshoz) havi 250 frankot emészt fel. Alig van még bútor a szobákban. Ha több, mint két vendég érkezik, a konyhából kell székeket hozni a szobába. CSALÁDI TERVEK De Lescure igen büszke öreg autójára. Alkalmi vétel volt. Maga hozta rendbe a kocsit. Közben a család már vett egy televíziókészüléket és egy mosógépet, persze mindkettőt részletfizetésre. A mosógépért még le sem törlesztették a tartozást, így hát a keresetből egy ideig még havi 100 frankot vonnak le. Ha minden jól meg (a sztrájk közben megszűnt és a munkásokat visszafogadták), előbb-utóbb teljesül majd Lescurené kívánsága: ebédlőbútorra és hűtőszekrényre vágyik. De ahhoz neki is munkát kellene vállalnia. Erről azonban szó sem lehet, amíg kicsinyek a gyerekek, de később sem lesz könnyű elhelyezkednie. Lescurné ugyanis gépírónő, s ezekből van sok .. — Megérti tehát, miért har colok, miért fontos, hogy a bé remet megvédjem? — mondjja búcsúzóul René Lescure. E

lenyészőnek tűnik, hogy az indiai munkásosztály a lakosságnak csupán öt százalékát alkotja. Ha azonban tisztázzuk, hogy ez az öt százalék indiai viszonyok között 25 millió embert jelent, mindjárt másként látjuk a dolgot. Az indiai munkásosztály jelentősége azonban sokkal nagyobb létszámánál. Az Indiai munkás nemcsak az új ipar megteremtője, nemcsak a kizsákmányolók ellen küzdő dolgozók vezére, hanem olyan erő, amely az indiaiakat gúzsba kötő évezredes hagyományokkal is felveszi a harcot. A kasztrendszer nem csupán vallási kérdés — a munkamegosztással függ öszsze. A kasztrendszer nemcsak életmódot, hanem megélhetési módot is jelentett! A dobikok (fehérnemű mosók), a vésnökök kasztjának tagja nem ls tudta elképzelni, hogy egyszer mást is csinálhatna, korszerűbben végezhetné munkáját mint dédapja és ükapja. A hagyományos fehérneműmosást a világért sem adnák fel egy sulykólóért (jaj a fehérneműknek!), ha kertészeink látnák az itteniek szerszámait, csodának tartanák, hogy még nő valami. A gyárban — akár modern gépgyárban, akár régi textilgyárban, a munkások egymással vitáznak, kaszti vagy családi előítéletek nélkül együtt étkeznek, így aztán magánéletükből'is kiiktatják az előítéle teket. Egy Jelentéktelen kistisztviselő, akinek fizetése alig haladja meg egy modern gyárban dolgozó munkás bérét, nem hajolhat le s a felesé hogy vállá váljanak. gákra, ez semmint , Ramkisa leségestül remt mag gyományo vállalt eg' si szolgáli Ramkisan git a fele több időt nak. Nemi együtt, hi egyenranc, Az indi níil az éle sorsát, ha nemegyszi nuló mun szónokot, jobb mun Már hosszabb Ideje olyan jelek mutatkoznak, hogy az NSZK egyes városaiban az. idei május elsejei ünnepségek harcos tüntetések formáját ölthetik. Szándékosan emelem ki, hogy egyes városokban, mert az általános gazdasági helyzet és a munkásosztály helyzete is sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik, s Nyugat-Németországban semmit, sem lehet közös nevezőre hozni. A konjunktúra gazdag évei után most olyan folyamat megy végben a bonni államban, amilyenre senki sem akart számítani. Megszűnt a konjunktúra, és komor fellegek sűrűsödnek a „gazdasági csoda" egén. A nyugatnémet statisztikusok télen gazdasági hanyatlást állapítottak meg. A munkanélküliek száma évek óta először haladta meg a munkaalkalmak számát, s a tavaszi idény kezdetével sem csökkent. Ügy vélem, — bár semmivel sem tudom alátámasztani — hogy a jelenlegi gazdasági hanyatlás nem jár éhséggel és nyomorral, hanem inkább a dolgozók lelkiállapotát kezdi ki. Mint ahogy a második műszaki forradalom után a munka intenziflkálódása sem fokozott fi kifejtéssel, hanem szellemi kimerülés ugyanúgy a jelenie, sági hanyatlás is rek bizonytalanság és rettegésében éréi sát. Röviden: az em nek a jövőtől, amit lemény-kutatás is 1, Kétségtelen, hogy aktivizálni fogja a d Gondjaikat a szaks: (DGB) idei májusi iš kifejezik. Valamer központi gondolata politika biztosítása, leg az általános gaz* lődés biztosítását j van itt sok más p r Több vidéken, ésp< csak a fejletlen ip országban vagy Sc?i V

arsó wolai negyedében nem fordulnak meg idegenforgalmi autóbuszok. A környéken nincsenek választékos ízléssel épített mágnáspaloták, műemlékek, luxuséttermek, áruházak és színházak. Ezt a munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező negyedet „Vörös Wofa"-ként szokták emlegetni. A Mlynarska utcában ma is ott áll a villamosremíz a szerelőműhelyekkel, amelyek előtt a húszas évek május elsejei felvonulók gyülekeztek. A közelben emelkedik két nagy üzem: a Rosa Luxemburg Elektroncsőgyár és a hatal mas Marcin Kasprzak Rádiógyár. Itt a hajdani Dworska utcában oltotta kl cári csendőrgolyó Marcin Kasprzaknak, a századforduló legnagyobb lengyel forradalmárának életét. Róla nevezték el az utcát. Valamivel messzebb, a Wolka utcában áll az egykori Franaszek-gyár kiégett falmaradványa, amely előtt az 1944es varsói felkeléskor a nácik több ezer wolait mészároltak le. Ma e fal mellett emelkedik a Foton vegyiüzem modern épületcsoportja. Tovább haladva eljutunk a Swierczewskt Finommechanikai Gyárhoz, a hajdani Gerlach épületéhez, HÁZ A MAGISTRACKA UTCÁBAN A wolai városrész Kolo körzetében húzódik a Magistracka utca. A sok szövetkezeti ház egyikében akadtam rá egy wolai őslakosra, akinek sikerült átvészelnie a háborút. Stefan Górsklnak hívják, hat vanéves, művezető a Šwierczewski Gyárban. 1919 óta dogozik egy helyen ... Itt született és nevelkedet Wolában, a fán Kazimierz utcában. Apja szintén munkás volt a vasúti főműhelyben, 1917-ben elesett. Stefan Górsklnak apja helyére kellett állnia. Tizenhárom éves volt, amikor lakatosinasként del tették egyenlővé a negye- munkába állt. Egyidejűleg esdet. ti szaktanfolyamra járt. Még azok is, akik Wolát Stefan bácsi felidézi a hajcsak a legutóbbi öt-tíz évben dani Wolát, a „családi" gyárat ... Nem túlzás ez, ha va laki közel ötven éve dolgozik ugyanabban az üzemben ... A főművezető, a 28 éves Andrzef Górski, Stefan Górski fia formázó a Šwierczewski a negyed legrégibb üzeméhez. Itt dolgozott az üzemben és a forradalmi munkásmozgalomban a legendás „Walter tábornok", azaz Karol Šwierczewski. Ma már nem Ismerné meg az új Wolát. 1944 augusztusában a náci tömeggyilkosok kiirtották Wola majd nem minden lakosát és a földegy ,. család látták, tágra meresztik szemű ket a csodálkozástól. Betonból és üvegből épült gyárépületek és csarnokok büszkélkednek a régi kaszárnyaszerű gyártelepek helyén. Az utcák szélesek és szellősek. Az egykori Gyárban, egyben az Esti Mér„senki földjén" terül el a ne- nökképző Iskola hallgatója, gyed kultúr- és sportparkia. Most ő is apját hallgatja ... Mennyi érdekes dolog kerül szóbal Például az, hogy Štefan bácsi ifjúkorában a Mlynarska utcai remíztől egészen a hagymakupolás görögkeleti templomig (a közelben állt az üzem) még omnibusz közlekedett. Stefan bácsi mesél első mesteréről, a pétervári Putyilov Művekből jött Nieprzeckiről. Beszél az 1922-es és 1926-os munkássztrájkokről, a május elsejei tömeggyülésekről a Dworska utcában és a Teatralny téren. Beszél a nyomorgó Woláről, az otthontalanokról és munkanélküliekről, akik a téglagyári agyaggödrök falába vájt lyukakban, földből és deszkából összetákolt kunyhókban tengődtek. Nappal a szemétdombokat túrták abban a reményben, hogy talán értékesebb holmira lelnek. Komor és kegyetlen volt ez a negyed, az igazságtalanság elleni harcban azonban egységes és szolidáris. A Gerlach Gyár dolgozóit akkoriban a munkásosztály arisztokratái közé számították, mert állandó munkájuk volt. A puskákat, gépfegyvereket és egyéb fegyvereket gyártó üzemben sok konspiráns kommunista dolgozott: Cegielkowskl, Aleksandrowicz, Nowlkow, Raks, Salafczyk és még sokan mások. Azután bekövetkezett 1939 szeptembere. A lengyel fővárosra ledobott első náci bom ba pontosan ide zuhant A megszállás rettenetes éveiben a gyárat beolvasztották a Steyer-Daimler-Buch konszernbe. A lengyel munkások szabotáltak, rongálták a gépeket, felgyújtották a raktárat. Innen jutottak el az ellenállókhoz a VIS géppiszto lyok darabonként kicsempészett alkatrészei. A wolai negyedben robbant ki a nevezetes varsói felkelés... 1945 januárjában, Varsó felszabadulása után egy maroknyi csoport, a Gerlach Gyár életben maradt munkásai a közeli Pruszkówban találkoztak. Köztük volt Stefan Górski is. Néhány nap múlva megkezdték a romeltakarítást a gyár területén. A következő év első hónapjában megindult a termelés. Az első megrendelés a vasúttól érkezett ötezer dörzsárra és négyezer csavarmenetvágóra. A CSALÁDI HAGYOMÁNY FOLYTATÓJA Ezt már megmosolyogjuk a fiatal Górsklval. Manapság a Šwierczewski Gyán. bonyolult és kényes finommechanikai gyói mer lenli a gü mill ván El laká 1950 lakti ben. tech nyoi mon körn udva az a a sp kézh lét, dolg Cs nyut mafc dtplt apái kás veze gyer, időst nem szeri sulhi Górs