Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-27 / 144. szám, szombat

L- gon a legnagyobb va­rázserővel vonzza a látogató­kat. Oroszlánrészük van eb­ben az útikalauzoknak, a szí­nes, csábító képeslapoknak ls. Egy külföldi a hongkongi re­pülőtéren kiszálva végighaj­tat a Natan-roadon, az itteni Champs Elysée-n, aztán kom­pon öt perc alatt átkel Vic­toridba. Az izgalomtól szinte megnémul: ultramodern épü­letek, kápráztató kirakatok, fényűző paloták. Szép elegáns nők, zajos gyerekhad. Ez a Hongkong—angol birtok. A brit tőke hatalmát testesíti meg a Hongkong Banking Corporation hivalkodó 25 emeletes épülete. Hongkong­ban krikettet és rugbyt ját­szanak, vasárnap pedig a Re­palsbay tengeri öbölben fü­rödnek. A Vörös oroszlánban barna sört szolgálnak fel, a Ritz szállóban whiskyt, a Hil­tonban és a Mandarinban tea­estet rendeznek. Ez azonban csak egy mozzanat Hong­kong életéről. játszottak. Az elefántcsont­kockák csattogása volt az a különös zaj, amely a tiltott negyedbe léptünkkor fogadott bennünket. TILTOTT NEGYED Van egy másik Hongkong is, Koulun-city, a világ leg­borzalmasabb városrésze. Húszezer négyzetméter terüle­tű, lakóházai ócskavasból, téglatörmelékből és rothadó kartonlapokból összetákolt ládák. Piszkos utcáik, bűzlő árkok, kiszáradt sártenger, gazzal benőtt csatornacsövek. A Koulun-city — 30 ezer vis­kó városa. Az alkalmi járó­kelő csak nagy nehezen ver­gődik át a keskeny „házso­rok" között. Itt nincs víz, sem villanyáram. E különös útvesztőben Lt barátom kalauzolt. Érdekes ember. Alacsony termetű, bi­zonytalan korú hústömeg. Apja francia, anyja sanghaji volt. Li Jelenleg kiviteli-beho­zatali ügyekkel foglalkozik. — 0 keyl — mondta ne­kem. — Végigvezetlek a Kou­loun-cltyn. Végy fel ócskaru­hát és csak 50 hongkongi dollárt vigyél magaddal. GENGSZTEREK A Koulun-city gengszterek, gyilkosok és banditák mene­dékhelye. Itt találkozik az al­világ, itt űzik a tiltott Játé­kokat. A rendőrség fizet a banditáknak, hogy besúgó csapatot alkotva segítsenek a kábítószer-kereskedők lefüle­lésében. Rengeteg a besúgó, s nincs olyan nap, hogy ne találjanak közülük legalább egyet késsel a hátában... Li egy förtelmes tákol­mányhoz vezetett. Férfiak és nőik, főként öregek hevertek itt egymás hegyén-hátán. Koulun-cltyben a nyilvános WC az egyedüli hely, ahová eljárnak a köztisztasági al­kalmazottak, hogy két-három naponkint eltakarítsák a hul­lákat, melyeket elégetnek, az­tán a hamvakat eltemetik. — Szegények — mondja Ll. — Haláluk közeledtét érezve Idemásznak, mert még a sze­gény kínai ls nagy méltatlan­ságnak tartja, hogy ne temes­sék el. Nevüket ráírják egy papírszelvényre, öklükbe szorítják, és várják a ha­lált ... De gyerünk tovább a „hősök szektorába" ... ... E százméteres utcácská­Külföldi semmiképpen nem találná meg a Koulun negye­det. Hússzor is körüljárná és eltévedne. A város szívében ezt az elátkozott negyedet üzle­tek, vendéglők százai veszik körül, melyek szorosan egy­máshoz tapadva természetes függönyt, spanyolfalat alkot­nak. E házak között alig észrevehető a tiltott negyedbe vezető 40 centiméter széles lépcső, illetve folyosó. A nap másik felében ruc­cantunk ki a tiltott negyedbe. Verőfény után hirtelen al­kony fogadott minket. Az ala­csony tetők és a kiakasztott száradó ruha miatt örök ho­mály borítja a negyedet. Fur­csa zaj ütötte meg a fülem, mintha örökösen dobolnának. — Most egészen más világ­ban vagyunk — mondta Ll. — Itt meglophatnak vagy meg is ölhetnek, a rendőrség nem iön seaítséaedre ban mintegy ötven „ketrec­házban" rokkantak laknak, főként Csang Kai-sek egykori zsoldosai. 1949 előtt kedvelt időtöltésük a foglyok lefejezé­se volt, most teritőket, kendő­ket stb., hímeznek turisták­nak. Havonta tíz hongkongi dollár nyugdíjat kapnak a taj­vani hatóságoktól. — Akiket itt látsz, bűnözők, akiket a rendőrség különféle vétségekért keres. Közülük so­kan a Tried Society (alvilági nyelven úgy Is mondhatnánk: „dörzsölt fickók társasága") szolgálatában állnak. Ez egy olyan bűnszövetkezet, amelyet még a néhai Al Capone ls megirigyelhetne. A bandának saját törvényei, bíróságai és ítéletvégrehajtó gyilkosai van­nak. A banda meghatározott összegért „védelmébe veszi" a megzsarolt kereskedőket -.,, Egy európai megjelenése Koulun-cityben — érthetően nagy esemény. A lakosság zö­me — nők, gyerekek és fő­ként öregek-vízhordó rudakon kannákba vizet cipeltek. Ez itt a fő foglalkozás, a nap minden szakában. Minden tíz méteren sajátos kínai dominót EGY GYERMEKERT Esti hét óra volt, Li meg akarta mutatni a vendéglő­ket. Betértünk az egyikbe, azaz egyenesen az utcán te­lepedtünk le egy ócska ládá­ra, egy durva faasztal elé. Mellettünk volt a konyha: két olajkemence és rengeteg edény. A hagyomány tisztelő, A sárga kötényű főszakács egy kosárból elővett egy te­kergő hüllőt, azonmód eleve­nen hosszában kettémetszette, karikára vágta és megsütöt­te. Ezt kellett nekem elfo­gyasztanom valamilyen sötét mártással. — Koulun-city lakóinak a fele napi egy csésze rizsen él. Azt mondják, harminc­ezren élnek itt, de azt hi­szem, vannak vagy ötvenez­ren — súgta a fülembe Li. Az utcákon bolyongva új­donsült barátom megjegyezte: — A Koulun-city gyermekei sohasem nevetnek. Családi ér­zelmek — mutatott egy gyer­mekhadra, amelyben a kiseb­beket a nagyobbak vékony zsineggel magukhoz kötöt­ték. — A szülök elhagyják gyermekeiket, de nem akar­ják őket elveszíteni... Elvég­re sok heroint vehetnek ér­tük. Ráakadhatnak valami­lyen gazdag emberre... A gyerekek szépsége, fogainak minősége, arcvonásaik finom­sága szerint háromszázezer hongkongi dollárért kél el az élő áru... A gyerekek épp úgy, mint a nők és a többiek napi 14—16 órát dolgoznak föld alatti gyárakban. A leg­jobban fizetett munkás havi 200 hongkongi dollárt keres, ebből legalább hat embert kell eltartania. Munkakereső húsz­szor annyi van, mint munka­lehetőség, szakszervezetek nincsenek, a sztrájk ismeret­len ioaalom KENYER HELYETT ÓPIUM EGY EMBERELET? C^ Sétánkat folytattuk. Elkép­zelhetetlen anyagokból össze­tákolt ablaktalan viskók so­rához értünk. Beléptünk az egyik gyanús helyiségbe. A bűztől mindjárt hányinger fo­gott el. Mielőtt megszoktam volna a sötétséget, egy test­be botlottam. Hallottam, hogy Li valakivel kínaul beszélget. Fokozatosan kivettem a he­lyiség körvonalait, öt négy­zetméter területű és három méter magas volt, törpe „la­kássejtekre" osztva. Egy-egy boxban több kiaszott emberi lény tengődött. A legtöbb ron­gyokba burkolva keresztbe tett lábbal üldögélt. Sokak­nak foga sem volt. — Nézz a szemükbe — — mondta Li. — A kínalak évszázadokon át úgy szívták az ópiumot, mint tl a közön­séges cigarettát. Amikor az angolok eltiltották a kábító­szereket, ezernyi fogást kel­lett kitalálniuk, hogy neoesz­szék el „mesterséges paradi­csomukat". Gyorsan áttértek a heroinra, amelv nem igé­nyel hosszas előkészületet és gyorsabban hat. Az a baj, hogy mérsékelt ópium szívás­sal sokáig el lehet élni, de a heroin élvezete hirtelen elve­szi az emberek eszét. Körülnéztem. Az ittlevők alig voltak negyvenévesek. — Öregeket ide nem en­gednek. Ez a dzsungel törvé­nye. Itt csak egy sarokban láthatsz öregeket. Ott elszív­ják utolsó pipájukat, és meg­halnák. A kábítószerek rabjait a Tried Society könnyű zsák­mánynak tartja, minden pisz­kos munkát elvégeztet velük. A banda évente 25 milliárd régi francia franknak megfe­lelő Jövedelemre tesz szert a kábítószer-kereskedelem ré­vén, Hongkong hárommiliós lakossága közül a rendőrség 250 ezer narkomániást tart nyilván. A kábítószer-keres­kedelmet ellenőrző különleges hivatal adatai szerint azon­ban a kábítószerek rabjainak száma eléri az eaumilliót. A VAK LÁNYOK DRAGABBAK furcsa világossárga kötényű „főszakács" mosolyogva vá­laszolt Linek, aki virslit ren­delt. Az angolok megtiltották a kutyahús és a majomagyvelő árusítását. Ki tudja, mivel töl­tötték a virslit, amelyet most eszel, — mondta mosolyogva. A virsli ízletes volt, de at­tól a gondolattól, hogy hátha kutyahúst eszem, elment az étvágyam. — Most pedig megkóstolod a kígyóhúst — jelentette ki Li, miután bevallottam, hogy a francia konyha egyelőre még nem rendezkedett be ilyen Inyecségekre, s eddig nem volt alkalmam ... Tovább mentünk. Li beveze­tett egy házba, amely majd­nem olyan förtelmes volt, mint az ópiumbarlang. Az aj­tó nyitva volt, a küszöbön egy aggasytán szundikált. A szo­bában, penetráns illat terjen­gett. A padlón heveró két lány felkelt. Alig voltak 15 évesnél idősebbek. Tekintetük páni félelmet tükrözött — Ogy látszik, még soha­sem láttak fehér embert, még a legszegényebb fehér tenge­részek is elkerülik ezt a he­lyet, — jegyezte meg LL Né­hány szót váltott a lányokkal, akik erre megnyugodtak. — A szokásos eset. A szü­lők kénytelenek voltak őket eladni — mondta Li, s pénzt adott a lányoknak, bár tudta, hogy elveszik töltik. Bementünk egy másik vis­kóba is. Ajtót nyitottak, úgy látszik, Llt már ismerték. Va­lamivel rendesebb berendezé­sű szobába léptünk. Egy shor­tos, blúzos lányka ült a fal­hoz támaszkodva. — Hol vagyunk? — kérdez­tem. — Itt masszíroznak. Tíz frankba kerül, s különösen be­csülik a vak lányokat, mert rendkívül finom ufjalk van­nak. — Erre a 13—14 év kö­rüli, alvónak tűnő lány is fel­emelte fejét. — Azt mondják, sok szülő már születésekor megvakítja gyermekét, mert így nagyobb ára lesz. Ez a ma­ga nemében az egyedüli „vál­lalat" ttt. A többi áttette mű­ködést helyét a csónakokra. Ez is a fiatalkorúak prosti­túciójának egyik formája. Megtudtam, hogy a vak lány gazdája egy volt ügyvéd, akit gyilkosságért köröznek. Éjjel két óra volt, amikor ebből a valóságos pokolból ki­kecmeregtünk. A szórakozó­helyek zöme még nyitva volt. Lengyelországi kaleidoszkóp VISSZAVARRT KÉZ Stanislaw Sochacki skarzyskói lakosnak nyolc hónappal ezelőtt a gép levágta a karját. Karja csupán vékony bőrrétegen fi­tyegett. Dr. Stanislaw Chwost sebész me­rész műtétre szánta magát: visszavarrta a lemetszett kart. A bonyolult műtét óta már nyolc hónap telt el, s most már el­mondhatják, hogy eredményes volt. So­chacki karja újjáéledt a páciens már moz­gatni tudja ujjait. Az orvosok biznak ben­ne, hogy a további gyógykezelés visszadja a kar mozgási képességét. CSALÁDI FELHŐKARCOLÓ Különös felhőkarcoló lakóház tervét dol­gozta ki Štefan Jarosiňskt épitészmérnök, a varsói Inwestprojekt tervezőiroda dolgo­zója. A hatalmas, gyorsfelvonókkal, rá­dió- és tv-antennfikkal, domofonokkal (a lakásokat a kapualjjal összekötő készü­lékkel) felszerelt 24 emeletes toronyház több mint hatszáz, családi háznak beillő lakásegységből áll. A négy-, illetve hat­személyes „házak" kétszintesek: a háló­szobák a felső, a nappali és a konyha az alsó szinten helyezkedik el. Az épületben helyet kap még mintegy télszáz kisebb helyiség is, amelyeket a tervező átmeneti lakásoknak szán nagyobb lakásra várako­zók számára. Minden lakásnak saját „kis­kertje" van a tágas loggiában, a torony­ház tetőteraszán pedig külön kertben le­het pihenni, napozni. A felhőkarcoló a szokásos előregyártott épületelemekből építhető fel. MOZI AZ ISKOLÁBAN Mieczyslaw StaSkiewicz mérnök automa­tikus berendezést szerkesztett, amelynek segítségével nappali fénynél is vetíthetők hangosfilmek. A készülék audioviznális ok­tatási segédeszközként elsősorban az isko­lákban hasznosítható. A vetítés „non-stop" jellegű lehet, és a gépet távirányítással is lehet működtetni. A széles vetítővászon természetes és mesterséges fény mellett ötven—hatvan méter távolságból Is nagy­szerű látási viszonyokat biztosít. A beren­dezés nagy tv-készülékre hasonlít. LAKÁSKIUTALÁS SZÁMÍTÓGÉPEKKEL A varsói Energetyk lakásépítő szövetke­zet új módszert vezetett be a lakáskiutalá­sokban: matematikai gépekre bízza a la­káskérvények elbírálását. A kiutalásnál eddig csak a lakás nagyságát vették te­kintetbe, s a véletlenre bízták, hogy a lakás utcai vagy udvari, déli vagy északi fekvésű stb. lesz. A matematikai gépek a lakók adatai és kívánságai szerinti prog­rammal dolgoznak. Mindezt a számok nyelvére itüitetva „döntenek", s a lakók véleménye szerint sokkal tárgyilagosabbak a szövetkezeti vezetőségnél. METEOROLÓGUSOK A JÉGESÓ ELLEN A szczecini Mezőgazdasági Főiskola me­teorológiai tanszékén olyan készüléket szerkesztettek, amely megméri a jégeső in­tenzitásút, és ugyanakkor grafikont készít • felhők alakulásáról. A szczecini tudósok olyan módszer kidolgozására törekednek, amellyel megakadályozhatják a jégesiőfel­hők képződését. Például megakadályozzák a vízcseppeknek túl nagy jégdarabokká tömörülését és a jégesőfelhök túl nagyra íazzadását. Most folynak e módszer gya­korlati kísérletei. MINI-SZÁRNYASHAJÓK A gdanski Műszaki Egyetem Hajózástn­dományi Intézetében új típusú szárnyasha­jók modelljeivel kísérleteznek. Ezek ai szárnyashajók voltaképpen nagyobb mo­torcsónakok, amelyek bizonyos sebesség elérése után kiemelkednek a vízből, és kü­lönleges hordozófelületek segítségével fö­lötte siklanak tovább. A szárnyashajókat több változatban fog­ják előállítani, hogy négy, hat, tizenkét, illetve húsz utas szállítására legyenek al­kalmasak. A folyamhajózásban fognak ér­vényesülni. A hajtőerőt Warszawa vagy Volga gépkocsi motorja fogja szoigfiltatni. A „mini"-szSrnyasbajók" Iránt már több nyugat-európai ország érdeklődik. (1NTERPRESS sajtóiroda) V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom