Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-25 / 142. szám, csütörtök

N yolcvannyolcan voltak. Nyolcvanhármat agyon­lőttek. öt cigány maradt életben: a zenekar. A hegedűs, a nagybőgős, a klarinétos, a trombitás meg a dobos. A zenekar a kivégzés alatt deszkából összeácsolt dobogón állt. Játszottak. Mögöttük fiatal gestapós álldogált. A kffttafüze­tébe jegyezte, mit játszanak a cigányok. Gondosan jegyezge­tett. Ugyanazt a dalt többször is eljátszatta velük. Ellenőrizte a kottát. Bólintott. A cigányok másik dalba kezdtek. A kivégzés zökkenő nélkül folyt le. Egy öregember kivé­telével, aki meg akart szökni, s bemászott az út alatti vízle­vezető csőbe, senki sem sirt, senki sem kiabált. Miután egy szurony el­hallgattatta az öregem­bert is, a cigányok ab­bahagyták a játékot. Már nem volt kinek ját­szani. Leültek a dobo­góra. A gestapós, aki a dalokat jegyezte, ci­garettával kínálta őket. Maga is rágyújtott, s ráült a felfordított dobra. Közben összeszedték a halottakat, szétvetett kezüknél, lábuknál fogva az előre kiásott gödörhöz vonszol­ták, s belehajították őket. A gö­dörbe oltott meszet szórtak, a mészre egy réteg szürke homo­kot, a homokra pedig terpentínt öntöttek. Elegyengették a föl­det, betakarták gyeptéglákkal, jól megtaposták, majd megön­tözték. A gestapósok leterítették kö­penyüket, s ráültek. Előhúzták a kenyereszsákból a kolbászt és a konzervet, kihúzták a du­gót a francia rummal teli ku­lacsból, és evéshez láttak. Mi, kispásztorok, mögöttük ültünk a füvön. Néhányan közülünk is enni kezdtek. Én vadsóskát rágcsáltam. Vaslzű volt. E lőször a gestapósok álltak fel. Mint legfiatalabbat, engem hívtak, hogy ösz­szeszedjem a réten szétszórt papírdarabokat, kolbászhéjat és kenyérmaradékot. Fölemeltet­ték az egyik gyeptéglát, és alatta ásatták el a szemetet. A gestapósok a zenészek felé indultak. A fiatal gestapós ls felállt. A cigányok ülve ma­radtak. A tiszt mondott valamit a fiatal gestapósnak. Az szalu­tált és a zenészekhez lépett. A cigányok felálltak. Hangsze­rüket a kezükben tartották. A gestapós felemelte a kezét. A cigányok a menyasszony-bú­csúztatóba kezdtek. A gestapós a közeli égerfallget felé Indult. Intett a kezével. A cigányok követték. Mentükben is a meny­asszony-búcsúztatót játszották. A hegedű hangján, a bőgő bú­gásán át ollóval levágott haj­fonatok hullottak a báránybőr­ből készült dobra, a réten izzó napra. Fekete varkocsok, ame­lyek a nap aranyától, az éger­faliget zöldjétől hamvas-zöldbe hajlottak. Egyre sűrűbben, a li­get előtt már záporként hul­lottak. Mintha a környék min­den lányát itt pártáznák a ré­ten, az égerfák alatt. Oly temér­dek sok volt a hajfonat, hogy kosarat lehetett volna fonni be­lőlük, harangkötelet, vagy gyeplőt a lakodalmi lószer­számhoz, s az erős gyeplőszá­ron vezetni a lakodalomra a de­reseket, a makrancos pejlova­kat, a föld felett suhanó méne­ket. Vagy kötelet sodorni be­lőlük, kikötni az almafák közé, s ott hintázni rajtuk pirka­dattól késő éjszakáig. Már nem sok választotta el őket a ligettől. De nem ls liget volt az, hanem ifjú menyecske csokorra kötött főkötőben, nem is liget, hanem mozsárban bor­sót törő, szőrszitán kukorica­lisztet szitáló, lisztgombócot főző, napraforgóolajban lepényt sütő vénséges-vén cigányasz­szony. A gestarpós és a zenészek a ligethez értek. A cigányok sza­kadatlanul a menyasszony-bú­csúztatót húzták. Már a liget előtt álltak. A liget árnyékában. Háttal nekünk. Az arcukat nem láttuk tarkójukat sem. Alig pity­mallott még. A liget árnyéka levelekre szakadt. Tarkójuk sö­tét volt. Nem világított, össze­olvadt az árnyékkal. Csak a he­gedűs feje fölött bukkant kl néha a fehér lószőrvonó, csak a nagybőgős balján villant meg néha az ugyancsak fehér, de nagyobbacska vonó, csak a do­bos szétvetett kezében vörös­löttek a posztóba varrt faverők. A klarinét, a trombita, s velük együtt a klarinétos és a trom­bitás az árnyékba veszett. Mind összeolvadtak a ligettel. A gestapó előlépett. A fény és az árnyék határán odament a zenészekhez. Ruháján csillog­tak a gombok, fénylett arcának megvilágított feje, s kezében szikrákat szórt a pisztoly. Be­lépett az árnyékba. A doboshoz lépett. Felemel­te a kezét. A koponya mélyén visszhangzó kat­tanást hallottam. Láttam, amint a gestapós hátra lép. Csak az­után tűntek el a vörös dobve­rők a dobos mintkét oldaláról, ömaga hátradőlt, majd térdben meghajtott lábárar zuhant. Fe­je a fénybe hullott. Hasán ott csillogott a dob fehér bőre. Először azt hittem, hogy a zenekar abba­hagyta a játékot. De csak a dobos vörös dob­verői némultak el. A ci­gányok tovább játszot­tak. Akkor a gestapós a klarinétoshoz ment. Felemelte a kezét, s szinte egyldőben lőtt a trombitásra is. Mind­ketten hátrahanyatlot­tak. Csak most, hogy a fénybe hullottak, pil­lantottam meg fejüket. De nem láttam meztelen lábukat. Hogy miért, nem tu­dom, de úgy éreztem, a két meztélábas a sötétben lakoda­lomba ballag. Így éreztem, bár világosan láttam a fejüket, s a mellettük heverő klarinétot és trombitát. Tán a hegedű és a bőgő távolról felénk szálló gyenge hangja tette. Mert a két cigány tovább játszott. Arc­cal a iiget felé fordulva, vagy talán nem is a liget, hanem a levágott-fonaftú menyecske, a főkötős, böszoknyájú cigányasz­szony felé fordulva — szaka­datlanul játszottak. S még akkor is játszottak, amikor arccal a nap felé for­dulvar feküdtek, s testükön ott hevert a sovány hegedű és a kövér nagybőgő. És játszottak, míg temették őket az égerfa­liget mellett, játszottak, ami­kor a fiatal gestapós leterített köpenyére ülve olvasgatni kezd­te et lakodalmas énekeket. És akkor is játszottak még, ami­kor már eltemették őket, ho­mokkal és oltott mésszel befed­ték őket, s fejfául a sírba szúr­ták a nagybőgőt. A fiatal gestapósnak vaíla­mi nem stimmelt a kot­tafüzetben, mert a sírba szúrt nagybőgőhöz lépett, s a báránybőrből sodort húrokon pengetni kezdte a menyasszony­búcsúztatót. B. FEHÉR IRÉN fordítása. ÜNNEPI KÖNYVH BUDAPESTEN É T A több mint három és fél év­tizede megrendezésre kerülő hagyományos könyvnapok, majd a felszabadulás után az ünnepi könyvhetek, egy népszerű tradí­ció folytatását jelentik. Hajda­nában a Magyar Könyvkiadók Egyesülete azért ötlötte ki a könyvnapokat, hogy a gazdasági válság kiadói megtorpanását át­hidalja. Később, e háromnapos hétvégi ünnepség-sorozat, az élő magyar irodalom valóságos fesztiválja, a felszabadulás után pedig a népkultúra szolgálatába állva, a könyvnapokból ünnepi könyvhét lett, a tavasz nagy kul­turális eseménye. 1967-ben például, a tizenhét magyar könyvkiadó hatvanegy művet, közel egymillió példány­ban bocsát ki könyvnapi újdon­ságként. A május 27 és június 4 között lebonyolításra kerülő ünnepi könyvhét újdonságai iránt máris igen nagy az érdek­lődés. Kaphatók lesznek az olyan müvek, mint Pierre Boulle mérnöknek, a hajdani gaullista titkosszolgálat egyik legügye­sebb ügynökének könyve, amely filmváltozata révén világsikert aratott, a „Híd a Kwal-folyón", vagy az Európa- és a Helikon közös kiadásában megjelenő eu­rópai könyvészeti érdekesség, Federico Garcia Lorca összes drámái és prózái műveinek máig legteljesebb kiadása. De nem kevésbé jelentős a már ko­rábbi években nagy sikert ara­tott „Talizmán" és „Vadóc" cí­mű kötetek folytatásaként meg­jelenő „Kett-n a lámpa alatt", amely a mai, fiatal szovjet iro­dalom legjobb kislélegzetű írá­sait, novelláit és karcolatait gyűjti egybe. Ebben a kötetben — mint elődeiben ls — két évnél régebben megjelent müvek nem kaphatnak helyet. Budapesten rendkívül nagy súlyt helyeznek arra, hogy minél teljesebben megismertethessék a magyar ol­vasóközönséget közvetlen szom­szédaink életével és irodalmá­val. Ebben a munkában a buda­pesti Európa Kiadó Jár az élen. Könyvheti újdonsága, a „Deka­meron-sorozat" új darabja, a „Mai osztrák elbeszélők" című kötet, mely az utóbbi félszázad osztrák prózairodalmát van hí­vatva bemutatni novellákon, regényrészleteken keresztül. A Könyvhéten, az Európa gondo­zásában új fordításban lát nap­világot Thomas Mann híres re­génye, a Dr. Faustus, melyet sokan Mann egyik fő művének tartanak, s megjelenik Thomas Mann levelezésének II. kötete, amely lezár egy öt esztendővel ezelőtt indult Mann-sorozatot. Egyéb érdekességről szólva meg kell említenünk Paul Fluard, a nagy francia költő, „Nappalunknál jobb az éjsza­kánk" című verseskötetét, Leo­nyid Leonov „Csavargó" című regényét és Jorge Amado „Az éjszaka pásztora" című kötetét. Számos más világirodalmi ér­dekesség mellett — a megjelenő könyvek több mint a fele kül­földi szerző alkotása — az élő magyar irodalom is néhány rep­rezentatív, új alkotással jelent­kezik. Ezúttal már negyedízben jelenik meg a Magvető gondo­zásában a Körkép 1967, az év magyar novella és kispróza! ter­mésének sajátos formában kivi­telezett antológiája. Hosszú idő után novelláskötettel jelent­kezik Déry Tibor is (Theokritosz Újpesten). A népszerű Berkesi András, az élő magyar Irodalom példányszámrekordere, „Piszt­rángok és nagyhalak" című új könyve, a szerzőtől megszokott történet, olvasmányos és fordu­latos stílusban megírva. A ne­ves festőművész, Bernáth Aurél, művészetről szóló összegyűjtött írásai a „Múzsa udvarában" cím­mel látnak napvilágot és ez lesz a szerzőnek az utóbbi öt eszten­dőben megjelent negyedik ön­életrajzi-esszé kötete. Ugyan­csak esszékkel jelentkezik az iz­mos költő tehetség, juhász Fe­renc is, „Mit tehet a költő?" című kötetében. Első novelláival jelentkezik a regényíróként már messze föl­dön ismert és népszerű Szabó Magda, aki új könyvében, a Mó zes I—XXÍI-ben a rövid-próza nagy mesterének bizonyul. Ör­kény István, a kitűnő író ezúttal szatirikus írásaival örvendeztet: meg rajongóit, amelyek „Nász­utasok a légypapíron" címmel jelennek meg. Továbbá a Zene­műkiadó gondozásában megje­lennek Bartók írásai és egy Ko­dály-kötet, a kiadók és kortár­sak első megemlékezése a kö­zelmúltban elhunyt nagy ma­gyar zeneszerzőről. Nem kis anyagi áldozatok árán, sok év és évtized hiányos­ságait pótolva, a magyar ki adók a most induló ünnepi könyvhéttel is azt a kulturális haladást kívánják továbbsiettet­ni, amely másfél évtizeddel ez­előtt, az újjáépítés befejeztével Indult meg Magyarországon. Ez azt eredményezte, hogy az egy főre jutó könyvmennyiség és az olvasó emberek számát tekintve az UNESCO statisztikája szerint Magyarország ma a hetedik or­szág a világon ... FENYVES GYÖRGY APRÓHIRDETÉS ALLAS Pályázati hirdetményi • A dunaszerdahelyi JNB iskola­ügyi szakosztálya és a csallóköz­csütörtöki KIA Igazgatósága pályá­zatot hirdet a nevezett iskolára az 1907/68. tanévre főiskolai képesí­téssel (8—9. évf.) rendelkező ta­nítók számára a következő szakok egyikének, vagy csoportjának fi­gyelembevételével. (Előnyben a felsorolt szakok párhuzama) Szlovák nyelv, orosz nyelv, matematika, fizika, munkára nevelés, testnevelés. Az iskola Bratislavától 20 km tá­volságra fekszik, állandó autóbusz­összeköttetés van. Jelentkezési ha­táridő 1967. június 30. Az érdeklő­dőknek közelebbi felvilágosítást ad az Iskola igazgatósága. OF-501 • A nagymegyarl R A V A K O n. v. alkalmaz: — 4 vezető ilzemtechnikust. Isko­lai végzettség USO és legalább S évi tlzemi gyakorlat. — 1 hegesztő technológust. Iskolai végzettség USO és legalább 5 évi gyakorlat. — 2 normázót. Iskolai végzettség USO és legalább 6 évi gyakor­lat. — 1 szilikát-szakágazati vegyész­laboránst. Iskolai végzettség USO, vagy SO, ötévi gyakorlat­tal. — 4 műszaki ellenőrt. Iskolai vég­zettség USO és legalább 8 évi gyakorlat. — 1 önálló munkagazdaságtant előadót. Iskolai végzettség USO és legalább 10 évi gyakorlat. Továbbá: szakmai képesítéssel ren­delkező géplakatosokat, marósokat, köszörűsöket, műszerészeket, láng­és ívhegesztőket, sajtológép-beál­lítókat, gyenge- és erősáramú vil­lanyszerelőket. Családi lakást a szövetkezeti lakásépítési akció ke­retében biztpsitunk. GF-492 • A DOPROSTAV n. v. STAS 02 (Bratislava, Gottwaldovo nárn. 481 gépesítési résziege azonnal alkal­maz a főrévl műhelyében építőgép­javítókat és egy hegesztőt. Fizetés a TKK szerint + 25 % teljesít­ményjutalom. ŰF-500 • A bratislavai Chemické závo­dy juraja Dlmltrova, n. v. azonnal alkalmaz munkásokat (betanításra lsj a vegyészeti és segédüzemré­szeken, tolatáshoz és a kirako­dáshoz. Fizetés havonta 1900,— korona bruttó, a munkabeosztás és a szakképzettség szerint. La­kás a legényszálláson. Jelentkez­ni lehet a személyzeti osztályon ŰB-468 VEGYES • Nyugdijtlgyét elintézem, dél­előtt 8—12-ig. Petrín Tibor, Bratis­lava, Lerinontovová 4^a. Ú-505 ISMERKEDÉS • Keresek 30—40 év közötti, 155 cm aluli, karcsú szőke nőt, aki december elején, április elején vagy június elején született. 54 éves vagyok barna bajú 168 cm magas, állami birtok alkalmazott­ja. Ha a születési Időpont meg­egyezik, kisebb testihiba nem aka­dály. Jelige: őszinte. 0-511 • Jó megjelenésű legényember megismerkedne, 28—35 éves lány­nyal. Üzemben dolgozom, házam és kertem van. Jelige: Gyere velem akáclombos falumba. 0-510 • 27 éves magas, barna legény, szeretne megismerkedni hozzáillő barna lánnyal házasság céljából. Jelige: Megértő szívre vágyom. 0-502 ADÁSVÉTEL • Eladó jó karban levő SKODA-* 445 személykocsi. Filakovo, Mlyn­ská ul. 21. Telefon: 190. 0-515 • Eladnám 24 éves 2 méter magas Agavé kaktuszomat. Jelige: Hely­szűke miatt. 0-513 • Slmca—1300 jó karban eladó. Tuzex—66 000 K. Dr. Juhász Ist­ván, Csernő, T 6 B/'II. Ü-508 KÖSZÖNTŐ • Dobročka Ilonkának, SM Dubník, kedves édesanyámat születésnapja alkalmából szívből köszöntöm és hosszú életet kívánok, lánya Mart. 0-507, • Tóth Andrásnénak, Felsüpétrc, sok szerencsét ós boldog hosszú életet kívánnak névnapjára férje, lányai, vejei és három unokája —i Árpi, Magdi és Vlastika. 0-504 megörökít a film Sí FOTO-KINO szaküzletek tapasztalt eladói bemutatják és betanítják a filmezés tudományát az expoziméteres A8G0 és A8G1 felvevőgépek­kel, valamint az AM 8-as típusú vetítőgéppel. Kiegészítő kölcsönnel azonnal megvásárolhatja! ÚF-469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom