Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-19 / 136. szám, péntek

-ravaly voltunk 750 esztendősek. Ml, pfibramlak. Lehet, hogy I valamivel még Idősebbek vagyunk, ám az első írásbeli ok' mány szülővárosunk létéről 1216-ból származik. Akkortájt természetesen még senki sem sejtette, hogy Przibram, valami Hroznata birtoka, majd apácafőnöknő-nővére tulajdona, akí a birtokot 300 jont ezüstért eladta András prágai püspöknek, milyen dicsőséget ér el. Háromszáz font ezüst— vajon honnan került elő? Talán már a pfíbrami nyíres hegyekből, amelyek miatt a monda szerint Kfesomysl herceg és Horymír nemes között összeütközésre került sor? Van-e némi igazság abban, hogy a Pfíbramtól csak egy ugrásnyira fekvő Zdabof község Horymír parancsa: — ,£de bori" — „Itt rontsd lel" — nyomán kapta nevét, amellyel megparancsolta embereinek, hogy rombolják le a bányászok házait, akik csak a bányászattal törődtek és parlagon hagyták a földeket? MEGZENÉSÍTETTEK A VILÁGREKORDOT Vitatkozzanak ezen a beavatott történészek. Mi megelégszünk azzal, hogy a pfíbrami kohókról írásbeli okmányokban első ízben 1311-ből és 1330-ból olvashatunk, s hogy a bánya- és kohóipar ebben a városban és környékén jó hatszáz esztendőn át hol felvirágzott, hol hanyatlott. Voltak a vidéknek nyomorúságos és voltak dicsőséges korszakai. Főként ólmot és ezüstöt bányásztak itt, sőt hellyel-közzel némi aranyat is. A legnagyobb hírnévre a pfíbrami bányák sz öreg Ferenc József uralkodása alatt tettek szert, amikor ezüsttallérokra leltek itt és a Vojtéch Aknában ezerméteres mélységet értek el. Az európai, sőt talán világrekordot meg is zenésítették az „Ezerméteres indulóban", emlékérmet vertek és a császári-királyi pénztár jól járt. Rosszabb helyzetben volt a pfíbrami ezüsttel az első köztársaság, mert a kőzet ezüsttartalma csökkent, a bánya kezdett kimerülni. Elsősorban azért folytatták ott a bányászatot, hogy az akkor még rendkívül szegény vidék el ne szegényedjék teljesen. A negyvenötödik esztendő után viszont örülhettünk, hogy saját ólmunkat bányászhatjuk, mert ez a fém azon fémek közé tartozott, amelyeket Nyugat gazdasági embargóba foglalt s egy kilónyit sem volt hajlandó nekünk eladni. Drágán bányásztuk, de bányásztuk, mert iparunknak szüksége volt ólomra. A Vojtéch Akna elérte az 1600 méter mélységet, Európa egyik legmélyebb aknája lett. Ám a bánya mégis a felszámolás előtt állt. A „SZÜROK" ARANYAT ÉR Ezerkilencszáznegyven hétben azonban Pfibram vidéke újjá éledt. A geológiai kutatás felderítette, hogy az ezüstöt ugyan vidám őseink kimerítették, de a világpiacon arannyal fizetnek: uránt. Közönséges „szurkot", ahogy a bányászok az uránszurokércet nevezték, amelyet a kővel együtt emberemlékezet óta a meddőhányókra raktak. A régi aknákban, az ólomerekkel együtt nagy mennyiségben fordult elő. (Sőt egyesek azt állítják, hogy az ólom az uránnak valamiféle hamuja.) A geológusok átkutatták az egész vidéket, több dombot megfúrtak, aztán az egyiken tanyát ütöttek. A Vojna-hegy lett Pŕíbram vidékének első uránbányája. Mindenki tudta, hogy itt uránt bányásznak; ilyesmit lehetetlen titokban tartami. Mivel azonban „hivatalos titok" volt, a pflbramiak csak suttogva beszéltek róla, miközben fontoskodó képet vágtak. S mivel csak tizenhárom ezren voltak (a korábbi tizenötezer lakosból sokan Prágába és a határvidékre költöztek), rokonszenvvel fogadták az újonnan érkezetteket, a brigádmunkásokat, akik előbb albérletben, később pedig a brigádtáborok faházaiban találtak szállást. Az Itteni munkaerők ugyanis nem fedezték a szükségleteket. Ezután a város nőni, dagadni kezdett. A vendéglők tömve voltak, azokat a vendéglőket, amelyeket előbb bezártak, ismét ki kellett nyitni, az üzletek tömve voltak, és az egyetlen pfíbrami mozi sem bizonyult elégségesnek. Az egyik aknát a másik után nyitották meg, a pfíbrami állomásra egyre-másra érkeztek az anyaggal megrakott tehervonatok. Ugyanakkor az állomásról vasból készült vagonokban szállították el az ércet, amelyre az egész világnak szüksége volt. Az uránvárost Prágával speciális autóbuszvonalak kötötték össze, amelyeken azokat bányászokat szállították, akik Prágából jártak munkába. Az új emberek száma ezrekre nőtt. A kis város, amelyet valaha számos iskolája miatt kis Athénnek neveztek, átjáróházzá vált s kapacitása nem felelt meig lakosságának. A nemzeti bizottság számítása szerint már 30 000 lakosa volt. AMIKOR KINYÍLNAK A RÖZSÁK... A városka (Drda író Űrkeze városkája — Méstečko na dlani) megszökött az említett tenyérről. A tenyérnyi Príbram növekedni kezdett. Előbb csak a munkásszállásokkal — mutatós és szolid épületek voltak, amelyek vagy egy kilométer hosszan terültek el Pfibram és Brezové Hory között —, majd normális lakóházakkal is, Igaz ugyan, hogy a környék legjobb termőföldjén folyt az építkezés, ám a tervezők célja nyilván URAN VÁROS az egyik utcából a másikba vezető átjáróházak, amelyeket csak az őslakosok ismertek. A „Régi községháza" kocsma bontása során elárulta szörnyű titkát: fő helyiségének padlója alatt két férfi holttestére bukkantak. Nem holmi zsugorított tetemekre, vagy szarkofágokra (ilyeneket a Pfibram közelében fekvő Radétice községben találtak), hanem gyilkosság áldozataira, amelyet vagy ötven esztendővel ezelőtt követtek el, amikor az emberek Amerikába vándoroltak kl minden vagyonukkal. Az elegyengetett területen toronyházak kezdtek épülni, mintha túl akarták volna nőni a pfíbrami templom tornyát, sőt magát a Szent hegyet is patinás tornyaival. ...MINTHA A FÚLD IS MEGRENDÜLNE Időközben az uránbányában az egyik rekordot a másik után döntötték meg. Metodéj Kadličkát és Vilém Mécháfeket a Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki, sok szerény pfíbrami érdemeit pedig más kitüntetésekkel Jutalmazták. A sok tucatnyi kilométer hosszú aknához, amelyet a múltban vájaz volt, hogy a két helységet egyesítsék, ami meg is történt. Lakótelep létesült, mint hazánk úgyszólván minden nagyobb városában. Aránylag szervezetten épült, általános koncepcióval, az új helység közepén néhány domináló toronyházat emeltek, majd alacsony iskola- és óvodaépületekkel fejezték be az építkezést. Az óvárossal szemben nagy kultúrházat építettek, — Pfibram büszkeségét — amelyben állandó színház működik. A lakótelepet ugyan nem hasonlíthatjuk össze legjobb lakótelepünkkel, amely Mladá Boleslavban épült, de a szebbek közé tartozik. Amikor ott nyílni kezdenek a rózsák ... A rózsákkal a dolog a következőképpen áll: Mint ahogy annak idején a brigádmunkásokat a vendéglők csalogatták, s az, hogy elüldögéljenek egy-egy füstös lokálban, mivel nem volt családi otthonuk, ugyanúgy csalogatta kl őket az új házak egyik lakója, aki rózsát ültetett az ablakai alá. Ezúttal lakótársai egymással keltek versenyre, melyikük tesz szert értékesebb fajtára (pénzük volt rá, akkortájt az uránbányákban igazán nagyon jól megfizették a munkát), s helyes irányú becsvágyuk olyan nyomokat hagyott, hogy a lakótelep egyik utcája minden nyáron óriási rózsáskertté változik. AZ EZÜSTVAROS TITKA Míg az új város nőtt, növekedett, mellette az óváros egyre öregebb, szegényesebb és kopottabb lett. Az apró bányászházak szinte a földig hajoltak. A teherautók óriási forgalma, amelyekkel anyagot hordtak a lakótelep építéséhez, kárára volt áz óvárosnak. A valaha gondosan kifestett és tiszta házakat most szüntelenül sárfoltok éktelenítették. Az utcák keskenyek, számos balesetre került sor. Az ifjú óriás, amely voltaképpen az uránból nőtt ki, kiszívta az ezüstváros életerejét. Nem maradt más hátra, mint megjavítani a keskeny pfíbrami utcácskák lakóinak életfeltételeit, lélegzethez Juttatni az óvárost is. Hozzáláttak a városrendezéshez ... A földgyaluk a Szent János utca 1 sz. alatt, a kórház mellett fekvő vályogházon kezdték. Az óriási gépek varjakként csaptak le az egész Pizeüi utcára s a föld színével tették egyenlővé. Eltűntek tak a város és környéke alatt, csatlakoztak az uránbányák gyor&kihajtással vágott folyosói is. A város és környéke alatt a föld úgy át meg át van lyuggatva a bányafolyosókkal, akár az ementáli sajt. Időnként a városban megremegnek az ablakok, mintha a föld is megrendülne a lakosok Iába alatt. — Omlás a bányában... — mondják szakértően az őslakosok és az újabbak megtanulják tőlük a rengéseket megkülönböztetni. Valahol beszakadt egy régi folyosó teteje, s az ilyesmit megérzi mind az ó, mind az új város. „CSALÁNBA NEM tíT A MÉNKŰ!" Ám akárcsak az ezüstnek és az ólomnak, úgy az uránnak is megvannak a maga lehetőségei. Tudniillik meddig bányaszható? Ez a kérdés egyelőre ugyan még nem időszerű, de egyszer szembe kerülnek vele a pfibramlak, és a járás helyzetéért felelős gazdasági dolgozók már ma is foglalkoznak azzal, milyen pőtipart építhetnek ki. Az Uránbánya és Ércbánya Vállalat együttműködik, s mind az ércek fejtése, mind a feldolgozása során a legmodernebb módszereket vezetik be. Hát az egészség? A sugárzás? Egy kissé erősebb, mint másutt. Az emberek azonban évszázadokon át normálisan születtek és éltek itt, „szurokból" építették kunyhóikat és az istállókat, az uránszurokércből való meddőhányókon adtak egymásnak találkát, s mindezen túl: a pfíbrami járás Csehország legnépesebb vidékei közé tartozik. „Csalánba nem üt a ménkűl" — állítja a régi közmondás. A sugárzás sem árt a pŕíbramlaknak. A természet nyilván valahogy immúnissá tette őket. Magam ls hány olyan egészséges, tagbaszakadt öregembert Ismerek, aki legjobb éveit a bányában töltötte! Jöjjenek csak el egy bányászünnepségre, megcsodálhatják őket bársony állógalléros régi bányászegyenruhájukban, s egyikük másikuk még kakastollal gazdagon díszített sapkáját is hordja. Tiszta, jóllehet már kissé remegő hangon éneklik: „Jó a bányász életei" — pedig már kilencven felé Járnak. LENKA HASKOVA Két hivatás szerelmese Az elmúlt évtizedekben többször láttam őt tűzoltógyakorlatokon, felvonulásokon, sőt amikor tüzeseteknél vezényelte a bratislavai önkéntes tűzoltótestület tagjait. Mindenütt, ahol szükség volt gyors beavatkozásra, az elsők között jelent meg a helyszínen. Magas, szikár alakja, jól szabott tűzoltó-egyenruhájában, messzire kitűnik a többiek közül. Az ún. „szlovák állam" idején nem engedte, hogy „gleichschaltolják" a tűzoltószövetséget, nem adta be a derekát. Inkább visszavonult, s csak 1942-ben kezdte újból szervezni a szlovák tűzoltószervezetet. A régi Pozsony szülötte — aki mind a három nyelvet tökéletesen beszéli — nem hódolt be Karmasln pártjának és Ideológiájának. Segített, akinek tudott... A felszabadulás után részt vett az önkéntes tűzoltószervezet újjászervezésében. A szó legszorosabb értelmében a semmiből kellett kezdeniük, mert a nácik magukkal hurcolták a tűzoltófelszerelést. Malárik Sámuelt járási, majd kerületi felügyelőnek és az egész szervezet tiszteletbeli parancsnokának nevezték ki. Kitanult könyvkötő és vonalozó, 47 éve dolgozik megszakítás nélkül és ugyanannyi éve aktív tűzoltó és funkcionárius. Elnyerte a „Nyomdaipari Vállalatok legjobb dolgozója" címet, azonkívül a tűzoltóság majdnem összes oklevelét és kitüntetését bírja. Legutóbb 70 éves születésnapja alkalmából díszoklevelet kapott a Belügyminisztérium és a Tűzoltó Szövetségtől. Tizenhét évig tanított a tűzoltóiskolában, ma is előadója „A lakosság előkészítése a haza védelmére" akciónak a bratislavai Nyomdaipari Vállalatokban, az Állami Erdőigazgatóság üzemeiben, iskolákban. Több jelentős újítás szerzője. Nemcsak a szakmáját, hanem a tűzoltás minden csínját-bínját tökéletesen ismeri. Állandóan továbbképezi magát, ismerkedik az új technikával, módszerekkel. GREK IMRE Előzetes a „Bratislavai líra táncdal-fesztiválról A múlt évben rendezték meg első ízben — sikkerreL Akkor azzal búcsúztunk: viszontlátásra jövőre. És a „II. International festival of pop-songs Bratislava 1967." június 14-én valóban megkezdődik. Ha lehet, még pompásabb, még mutatósabb lesz, mint az 1966-os. Ehhez nagymértékben az is hozzájárul, hogy a négy napig tartó fesztivál műsorát nemcsak az Intervizió, hanem az Eurovízió televízióállomások is átveszik. A „Bratislavai líra" előkészítő bizottsága már most lázasan dolgozik. Hiszen egy ilyen nagyszabású fesztivált megrendezni nein csekély feladat. A fesztivál fő célja: népszerűsíteni a hazai könnyűzenét, megismertetni Európát táncdalénekeseinkkel. Első este tizenhárom cseh és hat szlovák dalt hallunk majd. Annak ellenére, hogy a táncdalokat még nem ismerjük, az előadóművészek neve így is nagy élményt ígér: Karel Gott, Hana Hegerová, Marta Kubišová, Waldemar MatuSka, Yvetta Simonová, Milan Chladil, Helena Vondráčková, Zuzka Lonská, Pavel Novák, Tatiana Hubinská. A fesztivál rendezősége módot talált arra, hogy legjobb lnterpretállóink külön hangversenyt adhassanak. Karel Gott pop-songokat, Hana Hegerová pedig sanzonokat énekel. A fesztivál második részében az „Arany kulcsért" folyik majd a verseny. Szovjetuniót V. Mullermann, Magyarországot Kovács Kati vagy Vámosi János, Lengyelországot W. Mlynárski, Finnországot L. Kinunnen, az NDK-t R. Thoss, vagy R. Schöne képviseli. Benevezett Jugoszlávia és Bulgária is, de énekeseit még nem Jelölte meg. Hogy ki aratja majd a legnagyobb sikert, ma még nem tudhatjuk. Mindenesetre Gllbert Bécaud, Glgltoly Clnquettl, Sandl Shaw neve sokat Ígér. A tavalyi világfesztivál győztese Inge Briick (NSZK), a francia Guy Mardel és az angol Peter és Gordon beat-kettős ls ígéretet tett, hogy fellép a fesztiválon. Valamennyiünket jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy Csehszlovákia hírnevének gyarapításához művészeink is hozzájárulnak. Hiszen a könnyümüzsának világszerte egyre több hódolója van. Nem utolsósorban azért nyugtázhatjuk dicsérettel azt a tényt, hogy Bratislava ezen a téren az élvonalba került. —ozo—