Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)
1967-05-16 / 133. szám, kedd
AntonČutek szobrai A Városi Képtár termét huszonöt plasztika népesíti be. A fiatal szobrász utolsó, hét-nyolc esztendőben alkotásainak válogatása. Sorozata a kísérletezéseknek, vajúdásoknak, s az önvallomásnak. Nyugtalan, stílustkereső korban élünk. S a harminckilenc esztendős Cutelcnek a bratlslaval Képzőművészeti Főiskolán Stefunko tanárnál 1949—54-ig tartó tanulmányi Ideje és pályakezdő esztendei nem voltak a szabad művészi fejlődés szempontjából különösképpen kedvezők. Első müvein, az arcmásokon, fejeken s nőalakokon a múlt századi esztétikai felfogás trányítása érzik. Majd két évi kényszerű szünet után, katonáskodása befejeztével új fejezet kezdődik művészi tevékenységében. A hagyományos formaeszközöktől eltér. A klasszikus bronz és kő mellett újabb anyagokkal, műkővel, ferrocementtel, modurittal epoxyddal, betonnal és metacryllel dolgozik, azonban mellőzi az annyira elterjedt fémhulladékot. — Minden anyagnak más a hatása s különbözők esztétikai tulajdonságai. Ezt gondosan mérlegeli munkái megvalósításánál, s kellőképpen kihazsnálja az artyagok lehetőségeit. Minden alkotó örök törekvése: mást, újat teremteni. Čutek összefogó jellegű mintázással próbálkozik, fokozatosan kiküszöböli a részleteket, a mellékest, az esetlegest. Egy gondolatot variál és fejleszt ülő női figuráiban, melyeknek formái még simák és szilárdak. — S tovább keresi a tér és forma ötvözetét. Az 1961-es két asszonyalak formái még domborúak, de nem lágyak. 1964-ben már laposak és felületkezelésük érdes vagy barázdált. A kortársáramlatokra és irányzatokra figyelve törekszik együtthaladni a ma ízlésével. A Szerelemben és az összhangban modern ritmus lüktet. Pozitív és negatív formák változatos kölcsönhatása érvényesül hosszú nyakú, apró fejű, függőleges tengelyű plasztikáiban. Az 1966-os ülő asszonyalakok erősen leegyszerűsítettek, kublzáló jellegű síkjaik tompaszögben törnek meg. S mivel „a művész be van ágyazva korába" (J. P. Sartre), napjaink legintenzívebb és legszélesebben gyűrűző hatású nagy szobrászának: Moore-nak sugallmazása kétségtelenül megnyilvánul Čutek vertikális, magányos alakjaiban és fekvő figuráiban. BÁRKÁNY JENÖNÉ Dvorak és Sztravinszkij BALETTBEMUTATÓ A KOŠICEI ÁLLAMI SZÍNHÁZBAN Az utóbbi években keveset hallatott magáról a Košicei Állami Színház balettje: az együttes rangos szólótáncosai (Küra, Sláncová, Hrebenáfová, Tomáš Ivan) eltávoztak — s ez, érthetően, megmutatkozott az előadások színvonalán és látogatottságán. Most, végre, ismét igényes feladat megvalósítását tűzte ki célul a košicei balett: Dvofá'k „Szerelem és féltékenység" és Sztravinszkij „Tűzmadár" című egyfelvonásos balettjét vitte színre. Míg a „Szerelem és féltékenység" a zeneszerző ritkábban műsoron szereplő — ám mindvégig melodikus és lebilincselő tartalmú — balettjei közé tartozik, a „Tűzmadár" a klasszikus balettirodalom egyik legnépszerűbb alkotása. 1910-ben mutatta be először a Gyagilevbalett Párizsban: Michail Fokin koreográfiájában a világhírű Tamara Karsavina táncolta a címszerepet s maga Fokin a Cárevicset. Az ősbemutató óriási sikert hozott, amely a mai napig is hű maradt a műhöz. A košicei előadás, a koreográfiát [Stanislav Remarj, a zenei betanítást (Kende jánosj és a színpadképet (Ladislav Šestina) illetően sikeresnek minősíthető. Mértéktartó — ámbár nem hibátlan — teljesítményt láttunk a szólótáncosoktól ls: A. Hoppeovátôl, Z. Klelnovátől, V. Potaälvától, J. TkáCtól, J. Gogától, akiknek többnyire sikerült az alakok meggyőző szituáció-ecsetelése és a mese határain belül a „Jő" és a „Gonosz" konfliktusának találó érzékeltetése. Az együttesnek mindez a „Tűzmadárban" sikerült jobban. (t§) A. Hoppeová a Tűzütrágban O. Jančarikovä és ]. Goga a Szerelem és féltékenységben. IM. Pružlnská felv.) BRATISLAVAI ZENEI ÜNNEPSÉGEK Liza Fuchsová zenekari estje LlZA FUCHSOVÄ, a brnói születésű, Angliában élő zongoraművésznő Beethoven 2. zongoraversenyével (B-dúr, op. 19) látogatott el hozzánk. Fuchsová hajlékonyan zongorázik. Stílusos, cizellált előadásban tolmácsolta Beethoven ifjúkori kompozícióját, a versenymű, ha még nem is egészen beethoveni, de megkapóan friss, életvidám gondolatait. Jól megfogott részletek mellett talán legkevésbé sikerült az Allegro. A halk, bensőséges Adagióban a művésznő gyöngéd színezetű lírájának röptét őszinte érzés bocsátotta újtára, és így el ls találta az igazi hangot. s végül szellemesen pergett a hetykén tréfás ritmikájú Rondó. Az est karmestere, Zdenék Bílek nagyon érdekes és értékes keretbe foglalta a vendégművésznő produkcióját. Műsorát Janá£ek„A ravasz rókácska" című operájából összeállított hangversenyszvittel nyitotta meg. Szenzibills és egyben realisztikus, színes és költői, gyöngéd és csípősen humoros zene, hatalmas természeti akvarell, bűbájos mesevilág, ami „mese is, igaz is". Zdenék Bílek kitűnő felkészültséggel, csakugyan „fesztivál formában" irányította, s lendületes, lélekkel telt muzsikálásra inspirálta a zenekart. Végül Honegger Liturgikus szimfóniája hangzott el. A zeneköltő III. szimfóniája érdes, kemény hangzástömbjeivel a háború és béke nagy témájával viaskodik elementáris erővel. Bílek partitúra nélkül dirigált, s a nagy mű súlyos mondanivalóját minden idegével átérezve, Igaz művészi átéléssel elevenítette meg az Allegro marcato (Dies irae) lázas izgalmát, az Adagio (De profundis clamavi) fájdalmas eszmélését, és az utolsó tételnek (Dona nobis pacem) az ember belső békéjéért küzdő, és az amberiség békéjéért kiáltó nagy crescendóját, ami az egész tételt átíveli, s a csúcspontról hirtelen visszahullva a vonósok mély érzéssel áthatott Adagio dalának átszellemült hangjával HAVAS MARTA cseng ki. fülül A rabul ejtett pillanat A fénykép és a film ma már egyaránt nélkülözhetetlen eszköz az alkalmazott tudományok területén. Az alábbiakban tömör áttekintést adunk a fényképezés rendkívül sokoldalú szerepéről, hogy e rövid felmérésből is fogalmat alkothassunk lehetőségeiről, jelentőségéről és beláthatatlan távlatairól. Talán nincs messze az idő, amikor a fényképezés tantárgy lesz a középfokú iskolákban, fontossága már ma is emellett szól. Az elektronecset A tv-képernyőn rendszerint a lüktető élet kiragadott részletelt láthatjuk, de feltűnhet ugyanitt bármilyen gyorsan változó Jelenség. A másodpercek látható történetével az oszcillográfia foglalkozik: a gyors történés villamos jeleit katódcsőre vezetik, s a fényképezőgépet vagy a filmfelvevőt úgy állítják be, hogy a zársebesség egyezzék a jelenség frekvenciájával. Vagyis szinkronizálnak, és a felvételeken megjelenik a célba vett történés hű képsorozata. Ez a módszer rendkívül hasznos felvilágosításokat nyújt például a rádiólokátoros és a meteorológiai megfigyelések során. A lokátor ernyőjén megjelennek a felhőrendszerek; lefényképezve a képernyőt értékes tájékoztatást szerezhetnek a meteorológusok a felhők eloszlásáról, osztódásáról, terjedelmérél és mozgásáról. A kikötőkben életeket ment a radar-foto, különösen balesetek alkalmával, amikor a segítő hajók munkáját köd vagy sötétség .akadályozza. Villámgyors analízisek Gyors jelenségek megfigyelésére különösen alkalmas a sztroboszkóp, amely tetszés szerinti gyakorisággal rendkívül rövid időtartamú erős felvillanásokat szolgáltat. Rendszerint gyorsan ismétlődő jelenségeket örökítenek meg ilyen módon: filmezik a tengeri hajók vizet „szeletelő" csavarlapátjainak mozgását, a keletkező áramlások vonulatát, a fcavitációs, ütközéses Jelenségeket. Mindez arra szolgál, hogy megállapíthassák, miként javítható a csavarlapát hatásfoka. Különleges berendezéssel az is elérhető, hogy akár százezred másodperc alatt lezajló eseményeket is megörökíthetünk folyamatos futó filmszalagon. Húszmillió kép másodpercenként A villámgyors fényképezés egyik legfejlettebb módszere a tv-ből ismert képátalakítás. Itt a jelenség képe fotcťcatódra kerül,. majd a vevőkészülék fotoanódján ismét képpé alakul át, de sokkal nagyobb fényerővel. Így ezt a „fényes" képet veszik filmre a továbbiakban. Másodpercenként 20 millió képet is rögzíthetnek így, ami annyit jelent, hogy egy ezredmásodperc alatt lejátszódó jelenséget csaknem negyedórás filmen tanulmányozhatnak. Az emberi test belseje fényképen Az oftalmolőgia, a szemüreggyógyászat régóta használja a fényképezőgépet. Nem új az endoszkópia sem, amely a test üregeit vizsgálja, fényképezi, és ezzel pontos diagnózisokat kap. Ojabban már sztereo-, tehát térhatású képek is készülnek. Ezt az tette szükségessé, hogy ma már egyes esetekben laser-sugárral égetik kl a szemben levő daganatokat, öszszenövéseket. A rendkívül erős fényfelvillanás olyan rövid ideig tart, hogy a beteg nem is érzékeli, de minthogy a vékony laser-sugárnak hajszálpontosan a beteg sejtekbe kell találnia, nagy segítséget nyújt a sztereokép. Optikai szálak Az emberi test belső fényképezésére nemrégiben üj eljárást fejlesztettek kl: fényvezető szálakat, kis átmérőjű, hosszú üvegfonalak nyalábját vezetik be a nyelőcsövön át a gyomorba. Ez a fonalnyaláb vezeti a gyomorba a fényt, s hozza visszafelé a megvilágított terület képét, amely fényképezhető — újabban már színesen is. Az üvegszálakra nagy szerep vár még a technika más területein is. Az ultravékony szálakból alakított nyalábok egy milliméternyi területen 500 vonalat is meg tndnak különböztetni még akkor is, amikor lehetetlen lenne már egyenes vonalban fényképezni. Vannak már csonkakúp formájú szálkötegek ls, amelyekkel nagyítani vagy kicsinyíteni lehet. Láthatóvá válik a láthatatlan A mikroszkopikus fényképezés óriási léptekkel vitte előbbre a biológiát és a metallográfiát. A töméntelen példa közül csak találomra villantunk fel néhányat: a betegségokozó mikroorganizmusok kutatása, a fémötvözetek összetételének megállapítása, a kristályos testek tanulmányozása és még sok száz feladat sikeres megoldása múlott azon, hogy fényképezni lehetett a mikroszkóp alatt feltáruló, láthatatlan világ jelenségeit. A korszerű fotovegyészet rendkívüli teljesítőképességét dicsérik a különleges emulziók, amelyek lehetővé tették a mikrofényképezést. Csak az arányok miatt is érdemes megjegyeznünk, hogy 0,25 négyzetcentiméternyi területre lefényképezhető egy teljes könyvoldal, amelynek betűi körülbelül b^ktériumnagyságúak lesznek ebben a kicsinyítésben. Sugárözön a lemezen A röntgensugarak ipari alkalmazása közismert. A belső hibák felderítésétől az autógumik szerkezetének használhatóságán át a művészi tárgyak vizsgálatáig se szeri, se száma a röntgensugárral alkotott fényképek sokaságának. Így tárult fel egy forgó kristály szerkezete, ha moncikromatikus sugárzás érte. Az is köztudott, hogy ártalmatlan röntgensugáradaggal filmeket is készíthetünk az emberi test belső szerveinek működéséről vagy a baktériumok életéről. Feltalálásának négyszáz éve óta a mikroszkóp ls sokat fejlődött. Az elektronmikroszkóppal már 200 000-szeres nagyításokra is szert tehetünk, és a molekulák világa ls kibontakozott előttünk. A fémek felületének vizsgálata, az ötvözés, a korrózió hatásának vizsgálata, a biológiában a vírusok természetrajza mind csak ily módon volt megközelíthető. És persze mindez fényképezéssel, hiszen itt már nincsen szemmel látható kép, csak az a nyom, amit a sugárzás hátrahagy és előhívhatövá tesz a brómezüst molekulákban. A mesterséges holdak A mesterséges holdak is sok adatot szereztek a fényképezés útján. Pályájukat fényképezve megállapítható a légkör sűrűsége, a Nap és a Hold zavaró A Londoni Nemzeti Képtárban speciális röntgenkészüléket kezdtek használni a festmények eredetiségének megállapítására. Azon ax elven működik, hogy a sugarak eltérő módon verődnek vissza a különböző festékrétegektől. A gép feljegyzi a visszaverődést, • Ily módon grafikon formájában információt ad a festékanyag összetételéről. Mllliomoa-masoaperces villanás deríti fel a szemfenék titkait. A fénykép rögzíti az elváltozásokat a recehártyán, felfedi az ödémákat és a kapilláris értágúlátokat. hatása. S még arra is a pályafényképek alapján derült fény, hogy a Föld egyenlítője nem szabályos kör. A rádióelektromos jeleket az első szputnyikok felbocsátása óta fogják, tanulmányozzák és megfejtés céljából le is fényképezik. Magukon a mesterséges holdakon ls soksok fénykép készül, amelyek azután önműködően előhívódnak és részeikre bontott jelek formájában kerülnek a földre, ahol újból „összerakják" és tanulmányozzák őket. A meteorológia számára rendkívül értékesek az óceánokról készült felvételek, amelyek nagylátószögű objektívokkal 4000 kilométeres körzetet rögzítenek egy tenyérnyi képen. Az atom és a csillagköd A fényképezés teszi lehetővé az atomfizika jelenségeinek rögzítését és tanulmányozását ip. Ezek a jelenségek gyakran a másodperc ezredmilliomod része alatt zajlanak le. A radioaktív anyagok gamma-sugarai, amelyek hasonlítanak a röntgensugarakhoz, nyomot hagynak a különleges fényképészeti emulzióban, de a többi részecskék is „életjelt" adnak magukról: a villamos töltésűek közvetlenül, a töltés nélküliek (neutronok, semleges mezonok stb.) pedig azzal, hogy megbontják az emulzió molekuláinak szerkezetét. Külön meg kell emlékezni a ikozmikus sugárzás tanulmányozásáról, amelyben valósággal nélkülözhetetlen segítséget nyújt a fényképezés. Ezek a világűrből záporozó nagyerejű sugarak behatolnak a magfizikai lemezek emulzióba, és az emulzió atomjaival összeütközve valóságos nukleáris robbanásokat idéznek elő. Végül nem szabad megfeledkeznünk a fényképezésnek a csillagászatban betöltött szerepéről sem. A különleges emulziók és megfelelő szűrők „fegyvertárát" felhasználva eszményi kutatőeszköz, általa válik megfigyelhetővé a Nap felszíne, a napsugárzás.
