Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-06 / 95 szám, csütörtök

G

rúziában, a Cinandált szovhoz őszi színekben pompázó parkjában veftem először alaposan szemügyre CSAHCSAX ADZET. Pedig már néhány napja együtt utazgattunk Kaukázusontúl vidékén, a katonai küldöttséggel. Trópustas öltözéket viselt, miként a környéken állomásozó szovjet csapatok többi katonája. Széles karimĹfú panamakalapja alól kilógott egy rakoncátlan, fekete hajtincs, sárgásbarna arca, kissé lerde vágású szeme csupa mosoly, csupa ifjúság. Beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy Csahcsavadze azerbajdzsán nemzetiségű, de egész családja Grúziában él. Édesapja végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút, négyszer megsebesült, de felépült. Most brlgádvezető egy szőlő- és teatermelő kolhozban. — Igaz, hogy Moszkvában Malinovszkij elvtársnál Is jártak? — szegezte nekem a kérdést váratlanul Csahcsavadze. — Igen, jártunk — feleltem. — Hosszasan elbeszélgetett velünk. — Szívélyes ember, ugye? — nézett rám Csahcsavadze — Nagyon szívélyes — bólintottam. — Gyorsan megtaláltuk a közős témát, hiszen Malinovszkij elvtárs jól ismeri a szocialista országokat, a felszabadító harcok idején Csehszlovákia jelentős részéből is a II. Ukrán Front erői űzték ki a fasisztákat. S e frontnak ő volt a parancsnoka. — Egyszer az én apám is találkozott vele — mondta a katona. — Különös eset volt. Érdekli? — Nagyon. Csahcsavadze szavai nyomán felelevenedtek édesapja legdédelgetettebb háborús emlékének részletei. Nyugat-Ukrajna, 1944 kora ősze. A fassi—Kisinyov körzetében a II. és a III. Ukrán Front erőinek sikeres előretörése után Malinovszkij és Tolbuhin elvtárs — a két j r ont parancsnok — megkapta a Szovjetunió marsallja címet, A szovjet csapatok folytatták az előretörést. Megkezdődtek az őszt esőzések. A tüzéreknek számos helyen különösen nehéz, felázott terepen kellett előrehatolniuk. Napok óta alig pihentek. Egy esős, vihaA marsall es a közkatona ros éjszaka az üteg, amelyben Csahcsavadze édesapja tizedesként szolgált, tüzelőállást foglalt el. Másnap reggelre várták a további parancsot. Az üteg katonái, mint ledőlt gabonazsákok, pihentek a lövegek mellett. Pedig a metsző szél szúrós esőt vágott az arcukba. Ráadásul nem is alhatott mindegyikük. Csahcsavadze tizedes és rajának egyik katonája őrségben állt. Ruhájuk átázott és a dühöngő szél cudarul átfagyasztotta őket. — De jó lenne valami ló száraz helyen, meleg fedél alatt szunyókálniI — sóhajtotta Csahcsavadze. — Meleg fedél? Az legfeljebb a tábornok elvtársaknak jut! — kesergett fáradtságtól kimerült társa. — Azoknak kell is — bólintott Csahcsavadze. — Különben eláznának a hadműveleti térképek, hékásl A harcos továbbra ts meleg szobáról, puha ágyról ábrándozott és váltig hajtogatta, hogy a tábornok elvtársak bizonyára ilyen helyen pihennek azon a cudar éjszakán. Vágott a szél, szúrt az eső. Az éjt homályban egyszeriben motorzúgás hallatszott. Gépkocsi érkezett és alig száz méternyire leállt. A járműből hárman kiszálltak és a szélnek nekifeszülve gyalogszerrel közeledtek. -— Allfl — kiáltott ráfuk fenyegetően Csahcsavadze. — A jelszót! Megmondták a jelszót. Csahcsavadze valamivel közelebb engedte őket. — föfjön csak ide elvtárs! — intett neki az élen haladó. — Örségben vagyok! — vágta vissza a tizedes. — No, hát ha őrségben van, akkor mondja meg, merre van a törzsük! A parancsnokot keressük! A szélrongyolta felhők közül hirtelen kivillant a holdfény. Megvilágította a három ismeretlent. A két tüzér lába a földbe gyökerezett. Ekkor látták, hogy azok hárman tábornokok... Sőt! — nagy ég! — egyikük paroliján valódi marsaili csillag tündöklik! A tizedes és társa hosszú másodpercekig mukkanni sem tudott. Ml lesz most?... Egy valóságos mar sállal beszéltek foghegyről a sötétben. Átázott, szélfagyasztotta öltözéküket tüstént melegnek érezték. A marsall felismerte a helyzetet. — Csak semmi Ijedtség elvtársak! Vezessenek bennünket a törzshöz! — Igen! Igen! — felelte Csahcsavadze, de nem tudta, mit tegyen. Az őrhelyet nem hagyhatják el. — Marsall elvtárs, jelentem, az őrhelyünket nem hagyhatjuk el! De tessék csak itt egyenesen a fasor mellett, azután balra, a horhos felél — Jól van, tüzérek! — bólintott a marsall. — Csak vigyázzanak a lövegekre. A marsall és a két tábornok újra nekifeszült a szélnek. Amikor eltűntek a sötében, Csahcsavadze őrtársa csak nagy sokára kezdett feleszmélni. — Tyű, a keservit, de melegem lett! — Az előbb még arról panaszkodtál, hogy fázol — korholta őt Csahcsavadze. — Meg azt is mondtad, hogy a tábornok elvtársak ilyen időben biztosan kt sem mozdulnak. Es látod, még a marsall elvtárs Is!.,. A tizedes és a közkatona másnap reggel, váltás után tudta meg, hogy az éjszakat látogató maga a frontparancsnok, Rogyion MALINOVSZKIJ marsall volt. BERTALAN ISTVÁN A halál orvul támad Az ember nem tudja, mikot és hol támad rá a halál. Támadhat rohanó gépkocsi, vágtató mozdony, vagy vezetékekbe zárt áram képében, de támadhat láthatatlanul, elrejtőzhet az emberi szervezetben, a sejtek titokzatos világában. Mária Pechová 45 éves aszszony, 5 gyermek anyja szintén nem tudta, hol leselkedik rá a halál. Nem tudta, hogy a testét alkotó sejtek szervezetének egyik réázében nem azért szaporodnak, hogy az elhalt sejteket pótolják, hanem — a természet szabályainak ellenszegülve — el akarták pusztítani az 5-gyermekes anya életét. Egyes szakemberek szerint a rákos megbetegedés korunk tünet8. Mások szerint éppen az adott lehetőséget a rosszindulatú daganatok elburjánzására, hogy különböző egyéb betegségek leküzdésével meghosszabbítottuk az emberi életet. A sok különböző szempont között csak egy bizonyos: hogy a világ tudósainak minden igyekezete ellenére egyelőre még nem tudunk kellőképpen védekezni a rák ellen. Azonban két út helyességéről már meggyőződtünk. Az egyik a kromozómák változásainak tudományos módszerekkel való kutatása, a másik pedig az immunóbiológia, az a tudomány, amely az emberi test szöveteinek reakcióját vizsgálja. A szakemberek remélik, hogy e két út egyszer majd találkozik, s akkor a rák ellen küzdők serege már gyorsabban haladhat előre. Egyelőre azonban csupán szórványos sikerekről érkeznek hírek, amelyeket nem lehet általánosítani. Sok közöttük a valótlanság, amely csak hiú reményeket táplál az emberiségben. Bizonyos, hogy titokzatos, minden törvényszerűségtől független betegséggel állunk szemben. Hogy mennyire titokzatos, mennyire kiszámíthatatlan, azt egy egerekkel végzett kísérlet is bizonyítja: A mesterségesen megfertőzött egereket egészséges egyedekkel együtt erősen mágneses térbe helyezték. Az egészséges egyedek egytől-egyig elpusztultak, a betegek átélték és többségük meggyógyult. A jelenség okát a tudósok a mai napig sem tudták megállapítani. A szakemberek véleménye szerint a rák fölött csak a 2000. esztendőben tudunk győzelmet aratni. Ennek egyik oka az, hogy az anyagi eszközöket fegyverkezésre, agresszív vagy hidegháborúkra és ellenséges propagandatevékenységre használják fel. Ma már megállapították, hogy az életforma és a táplálék a rákos megbetegedés hatékony tő' nyezői. A városi ember, aki kipufogó gázoktól, füsttől fertőzött levegőben él, sőt maga Is dohányos, hajlamosabb a megbetegedésre, mint a falusi. De az általánosítás itt sem helytálló. Mert vajon mivel indokolható annak az erdésznek a tragédiája, aki egész életében nem dohányzott, a tiszta levegőjű erdőket ]árta és a tüdőrák 45 éves korában végzett vele. Ezzel szemben a statisztika alapján állíthatjuk, hogy a bőrrákot előbb kapja meg a kéményseprő, mint a könyvelő, hogy a gégerákra a tanítók, színészek, énekesek hajlamosak. Ezek a kérdések még válaszra várnak. Viszont bizonyos, hogy senki nem várhatja ölbe tett kézzel a fellázadt sejtek orvtámadását, mert mindenkinek tudnia kell, hogy az idejekorán megállapított betegség, vagy a megbetegedésre való hajlam, már bizonyos mértékben a gyógyulás reményével kecsegtet. Mária Pechová esete nem szenzáció. Mint a csehszlovákiai asszony.ok többségét, 30 esztendős korában berendelték onkológiai vizsgálatra. Lehetséges, hogy a rovatolt nyomtatványon nem ezt tüntették fel, hanem esetleg mással indokolták jelentkezésének szükségességét. Lehet, hogy a szokásos vizsgálatra jelentkezett, mert hiszen a ráktól való félelem igen sok asszonyból depressziót vált ki. Mária Pechová megjelent a vizsgálaton, és ez mentette meg az életét. Egy könnyű operáció következett, és öt év múlva — tehát az orvosok által kritikusnak tartott várakozási idő után — elmondhatta magáról, hogy teljesen egészséges. Ma már nyugodtan és vidáman siet otthona felé, szeretteihez, Krumlov városába. A Český Krumlov-1 járásban évente több mint négyezer aszszony jelentkezik szűrővizsgálatra. Ezt az adatot csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy Bécsben az elmúlt évben havonta átlag 241 asszony vetette alá magát a vizsgálatoknak. A rendszeres és ilyen nagyarányú vizsgálatokat, mint az 50 ezer lakosú krumlovi járás, még a nagyon gazdag Svédország sem engedheti meg magának. A szűrővizsgálatokat ma már hazánk minden területén megszervezték. Nem csupán glnekológiai vizsgálatokról van szó, mert az onkológiai megelőzés hatékony segítséget nyújt az orvostudomány minden ágában. Ez érthető Is, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgálatok megkövetelik különösen a bőrgyógyászok, a belgyógyászok, a fogászok, a sebészek, a szemészek, az orr-, gége- és tudőspecialisták, valamint az ideggyógyászok együttműködését. Dr. Bohumil Novák, a Český Krumlov-i járási kórház ginekológiai osztályának főorvosa statisztikai adatokkal bizonyíthatja a megelőző vizsgálatok fontosságát. Négyezer jelentkezőből a járás területén 1963-ban 31, 1964-ben 19, 1965-ben 29 esetben állapították meg a betegségre való hajlamot. Konkrét megbetegedést 1963-ban 10, 1964-ben 9 és 1965-ben 3 páciensnél állapítottak meg. Ezek természetesen rendszeres kezelésben részesültek és szükség szerint részesülnek a mai napig is. Az eredmények még jobbak lennének, ha növelni lehetne az ellenőrzésre behívottak számát. Ezzel kapcsolatban dr. Vladimír Svoboda, a szomszédos České Budéjovice-i járás onkológusa keresi a megoldást. Véleménye szerint: „Az ellenőrzés növelésének feltétele a helyes egészségügyi felvilágosító munka, amely kellő formában tájékoztatja a nyilvánosságot az akció fontosságáról. Ez nagyon fontos, mert ha az orvosok nem fejtenek ki onkológiai népnevelést, akkor a lakosság máshol szerzi be az információkat, amelyekből minden körülmények között csak hamis, torzult és veszélyes következtetéseket vonhat le. Dr. Svoboda elveit a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani: szóban és írásban harcol a megelőzés széles körű megvalósításáért, a pácienseket látogatja, kollégáit oktatja, felszereli az üzemek rendelőit a szükséges műszerekkel, és mindezt nemcsak a saját járásában, hanem a szomszédos járások területén Is. Természetesen harcolnia kell a felettes szervekkel is, mert hiszen mindez pénzbe, nagyon sok pénzbe kerül, s az eredmény bizony nem látható azonnal. A statisztikai adatok azonban igazolják harcának helyességét és bizonyítják, hogy ebben a kis járásban hány asszonyt sikerült megmenteni a biztos haláltól. (SVÉT v obrazech) F

elesleges lenne szépítgetni a dolgot: Panyitdarócon alig akadt valaki, akinek ne támadtak volna visszás érzései, amikor híre ment, hogy Tőrincsről 7 cigánycsaládot betelepítenek a faluba. Tőrincsen ugyanis felszámolják a cigánynegyedet ... Az aggályoskodás indokolt volt. Ismert tény volt, hogy Tőrincsen meglehetősen kulturálatlan viszonyok között éltek a cigányok. Félő volt, hogy a régi „szokásokat" az új lakóhelyen is ápolni fogják. — így történt? — kérdeztem Kertész Gé zát, a HNB titkárát. — Csak részben. Igaz, hogy még mindig több fejfájást okoznak a HNB közrendészeti bizottságának, mint a többi polgár, de a valóság felülmúlja a várakozást: csaknem kivétel nélkül munkaviszonyban vannak, sőt egyesekre minden munkát nyugodtan rábízhatnak. S a fiatalok? Hogyan illeszkedtek be ők az új helyzetbe, az új környezetbe? Erre a kérdésre egy véletlen találkozás adott választ. A falut járva, jónövésű, 15 éves fiúval találkoztam. — ö is egyike a jövevényeknek — mondotta a titkár. Berky Flórián a losonci 1. számú kilencéves iskola tanulója. Apja a Losonci Járási Építőipari Vállalatban dolgozik, s hét gyermek várja otthon az előleget és a fizetést. — Mi szeretnél lenni, Flórián, ha befejezed az Iskolát? — kérdezte a fiútól a HNB titkára. — Poltárra szeretnék menni, mezőgazdasági szakiskolába, -—< mondta a fiú kissé félénken. Ez már az új környezet hatása. Ugyanis a faluban letelepített cigányok közül többen a helyi állami gazdaságban dolgoznak. S ez már megmutatkozik a fiatalok gondolkodásában, tervezésében is. Segítő kezet nyújtott nekik a társadalom. S örvendetes, hogy ők ezt örömmel el is fogadták. Legalábbis Panyitdarócon... AGÖCS VILMOS Kérjen felvilágosítást a szaküzletekben: TELEVIZE ŽELEZÄÉSTVÍ ELEKTRO F0T0-KIN0 SP0RT0VNÍP0TŔEBY • Szabad rendelkezésű kölcsön • Kiegészítő kölcsön • Célkölcsön az azonnali vásárlás három lehetősége! ŰF-290 | f IV.