Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-04 / 93 szám, kedd

JEGYZETEK KIÁLLÍTÁSOKRÓL Olga Bleyová A fényképészet fiatal művé­szet, amelyen belül már Jelleg­zetes stílusok és egymástól erő­sen különböző kifejezésmódok alakultak ki. Témáját a való­ságból, vagy a fantasztikum szférájából meríti. Az olyan alkotószellemű fo­tóművész, mint Olga Bleyová kötöttségektől mentesen, egyé­nien s egész Szabadon fejezi ki magát. Több önálló, hazai, ős külföl­di csoportkiállítás után Bratis­lavában most bemutatott képel­nek tárgya: az akt. — Változ­nak a korok, az ízlés, a szemlé­let, de ez a téma örök. Mind­máig izgalmas, vonzó és kime­ríthetetlen. A női test sugalmazó szépségét, harmónikus formált, mozdulatainak ritmusát évezre­dek óta rögzíti a képzőművé­szet, s mégis, mindig időszerű. Bleyová költői érzékenységgel teremti újjá felvételein a női testet. S ahelyett, hogy aláren­delné magát a természeti for­máknak, a szokványos beállí­tásnak, „úgy akarja fényképez­ni az aktot, ahogy látja. — Kí­sérletezve, újat keresve, bonyo­lult árny- ós fényhatásokkal dolgozik. Merészen, de átgon­doltan komponál. — Bársonyos feketék, ragyogó fehérek ellen­tétéből, hamvasszürke átmene­tek közül bontakoznak kl a formák. Hol a kar tiszta vona­la, hol a csípő lgézetes hajlása, a kebel hibátlan domborúsága villan föl, külön-külön, — vagy egymást kiegészítve. Egy-egy felvételen ott az egész alak. A sötét haj sátorából homályosan dereng elő az arc. A finom vál­lak, a félig ülő, félig guggoló, tömören plasztikus, forrón élő testből, csak a mell elbűvölő fehérsége villan ki. Viera Kraicová A Modrából származó líral­cová a háború alatt látogatta a bratislavai Képzőművészeti Fő­iskolát, s 1945-től 1950-ig a prá­gai Akadémiát. A képzőművésze­tek fejlődésére ls kritikus Idő­szakra esnek önálló megnyilat­kozásának kezdeti évei. A bratislavai Városi Képtár­ban rendezett első egyént ki­állításán, mely az utolsó öt év anyagának válogatását mutatja be, felmérhető, hogy megelőző közlésmódja s festői hangvéte­le mennyit változott. — Régeb­bi, harmonikus színű, érzelmi aláfestésű pasztell- és olajké­pei, csendéletek, tájak, város­képek és arcmások a tárgyi va­lóságnak, a látványnak átfrt ábrázolásai. — Az 1960-as Itá­liai benyomásainak hatása s a fejlődés természetes logikája folytán már a modern európai festészet, *-* elsősorban Joan Miró felé tájékozódik. A harmincnál több vászon, a tus-, guas- és akvarell rajzok egy lényegesen megmásult képző­művészeti felfogás tolmácsoló!. A kitűnő műtörténész Huyghe szerint: a művészet az érzések szeizmográfja, s mint ilyen, az ember vágyait, félelmeit, érzel­meit és világlátását Jelzi, — Kraicová lelki rezdüléseinek spontán és őszinte kifejezői a képek, melyek érzelmeit és lá­tomásait közvetítik. A háttér sokatmondó színe megadja az alaphangot s előkészíti a néző­ben az eszmetársítás folyama­tát. A képsík közepén helyezke­dik el az alapformákra egysze­rűsített, részletezéstől mentes figura. Az elvont formák, a fol­tok, s az ösztönös vonások ac­tlon painting-szerűek. A „Gyár" rajza redukált, az „Asszony" képe a női gyön­gédség metaforája. Sokat sej­tetők az alkonyi homályba bur­kolódzó kert foltjai. A „Szürke kép" stronciumfelhője, az „Ag­resszió" hangsúlyos kontraszt­ja riasztó. Annál derűsebb az „Érzékelő reggel" halvány szür­kéből kibomló, éledő színeivel s a „Kis Mim" csodálkozást, örömöt, szemernyi csalódást kifejező tekintete s mozdulatai. BARKÁNY JENÖNÉ ZAY LÁSZLÓ. JELENTI BUDAPESTRŐL Filmmúzeum a tízéves televízióban A budapesti televízió ezek­ben a hetekben ünnepli tízéves jubileumát: 1957. május 1-én sugárzott először a szabadság­hegyi adóállomás „rendes" — vagyis már nem kísérleti — műsort. Az évfordulót vidám szórakoztató műsorral ünnepli a Magyar Televízió: a műsor címe Tfz év — egymillió; ugyanis a hazai tévé-előfizetők száma a közelmúltban haladta meg az egymilliót. A jubileumi negyedév műso­rának terveiről a napokban tájékoztattak bennünket. Hat új tévé-játékot láthatunk a ta­vaszi és koranyári hetekben. Két novella, Molnár Ferenc és Tabi László egy-egy műve szol­gál a Ketten című adás alap­jául: a két tévé-játék a férfi és a nő kapcsolatával foglalkozik. Dosztojevszkij egy kevéssé is­mert szatíráját dolgozza föl A nagybácsi álma című tévé-Játék. Friedrich Dürrenmatt érdekes kisregényéből, a Balesetből ké­szített tévé-játékot Szinetár Mik­lós, a Magyar Televízió főren­dezője. Az izgalmas, fordulatos, voltaképp bűnügyi történet fő­szerepeit Kovács Károly, So­mogyi Erzsi, Pécsi Sándor, Pá­ger Antal, Kemény László és Gonda György játssza. Ugyan­csak Páger Antal játszik, ezút­tal Berek Kati, Molnár Tibor, Tábori Nóra és Velenczei Ist­ván társaságában Az én ottho­nom című tévé-játékban. Cllve Exton ebben a darabban a csa­ládja terhére váló öregember tragédiáját dolgozta föl. Molnár Ferenc prózai írásai alapján készült a Rivalda nél­kül című tévé-játék. A negyed­évi terv hatodik tévé-játékát Albert Maltz írta; A Morrison ügy című drámájának televíziós változata ez, s a McCartby-féle amerikai boszorkányüldözésről szól. A boszorkány szó egy sorozat címében is szerepel a követke­ző hetek budapesti tévé-műso­rán. Boszorkánykonyha címmel ugyanis az amerikai elnök egy­kori titkárának bukásához ve­zető szenátusi botrányt dolgoz­zák föl a televízió eszközeivel. Szórakoztatva tájékoztató mű­sorokban ezentúl sem lesz hiány: tizenkét héten át művé­szeti vetélkedőt rendez például a budapesti televízió. Voltaképpen a tévé-játékok között kellene említenünk egy Karinthy-tréfa televíziós kis­opera változatát, az Éneklec­két. S ide sorolhatjuk a Világ­irodalmi Magazint, a Könyvsá­tor című irodalmi műsort, a Költészet Napja műsorait, a TV Irodalmi klubját, a Belle és Se­bastian című francia kisfilmso­rozatot, Fekete István Ifjúsági regényének, a Tüskevárnak folytatólagos tévé-feldolgozását, a Ki mit segít otthon című ve­télkedőt, amelyet különben az anyák napján sugároz a tévé. Ismét lesz Riporter kerestetik, Rajzolj velünk, s a kis gyerme keknek új mesefilm-sorozat kezdődik, Rémus bácsi meséje címmel. Végül megemlíteném még a javarészt szakkönyvekről s ki­sebb részben szépirodalomról tájékoztató Falusi könyvszolgá latot, a Monitor című külpoliti­kai műsorokat, a Szibériát be­mutató dokumentumfilmet, a miskolci rövidfilm-fesztivál ri­portjait és bemutatóit, a Magyar Tudományos Akadémia százéves jubileumára készült filmet, s nem utolsósorban a televízió filmmúzeumát, amely kétheten­kint, szombat délutánonként a szovjet filmművészet klassziku sait újítja föl, közöttük a Ret­tegett Ivánt, a Scsorszt, a Dzsin­gisz kán utódát, a Kronstadti tengerészeket és a Viharos al­konyatot. Természetesen színhá­zi előadásokat, sporteseménye­ket is közvetít a tévé, a film­műsoron pedig olyan filmeket sugároz, mint Gene Kelly tánc­filmje, az Ének az esőben, az Oscar-díjnyertes Üzlet a korzón, a Barnhelmi Minna Johanna von Kotzian főszereplésével, A kifulladt vad Antony Quinnel a főszerepben, és De Santis hí­res, emlékezetes filmje, a Kese­rű rizs. Ifflilüll \ Tudományos kísérlet vagy öngyilkosság? Az egész világsajtó közölte a hírt, hogy ez év januárjában Los Angelesben röviddel klinikai ha­lála előtt James Bedford professzor, a 73 éves pszichológus önként megfagyasztatta a testét. E lépésre akkor szánta rá magát, amikor az or­vosok tudatták vele, hogy gyógyíthatatlan rákban szenved, s a mai orvostudomány nem tudja őt megmenteni. Testét mélyhűtött állapotban tartják mindaddig, míg nem találnak megbízható gyógy­szert a rák ellen. A hír szerint fagyasztás közben a „Cryontcs Soclety" társaság szakemberei mesterséges lég­zést és szívmasszázst alkalmaztak, hogy maximális mértékben meghosszabbítsák az agysejtek életké­pességét. Három tudós eltávolította a páciens testéből az összes nedvet, s ezt fagyasztó oldattal helyettesítették. A testet acélszekrénybe zárták, amelyben állandó mínusz 91 C fokos hőmérsék­letet tartanak fenn, hogy megakadályozzák a test bomlását. Számos amerikai tudós nagyon naivnak és abszurdnak tartja ezt a kísérletet, az utópia szférájába sorolják, hangsúlyozva, hogy a hasonló kísérletnek feltétlenül kudarccal kell végződ­nie ... L. Malktn, a Lityeraturnafa Gazeta munkatársa felkérte N. N. Tyimofejevet, az orvostudományok kandidátusát, kommentálja ezt a szokatlan pró­bálkozást. A szovjet tudós egyebek között ezeket mondotta az újságírónak: Ma még nem beszélhetünk komolyan olyan fagyasztásról, amely nem veszélyeztetné az embert. Ezért J. Bedford pro­fesszor lépését öngyilkosságnak ls minősíthetnénk. Nem világos például, mit Je­lent a kísérletnél a test ned­vességtartalmának teljes elszí­vása, eltávolítása. Minden arra vall, hogy csupán a vért értik ez alatt és nem a szövetekben ls található nedvességet; az utóbbi eltávolítása esetén ugyanis a test, a szervezet tel­jesen kiszáradna, s ez elkerül­hetetlenül halálhoz vezetne. Ezenkívül teljes megfagyasz­tás esetén más nehézségek ls adódhatnak. Ismert dolog pél­dául, hogy a víz fagyása, azaz szilárd halmazállapotba való átalakulása közben kristályossá válik s növeli a térfogatát. A Jégkristálykák tehát megsérte­nék a sejtek finom struktúráját s szétroncsolnák őket. Ha kl akarjuk küszöbölni a szövet megsérülését, gyorsfagyasztás­hoz kell folyamodnunk. Ámde a mínusz 130 C fokra történő hir­telen lehűtésnél a víz üvegsze­rű anyaggá változik. Ebben az esetben a protoplazma „beüve­geződik" a sejtekben, s ez szin­tén megsértheti a sejtek épsé­gét. Amennyiben az amerikaiak ^ képletesen mondva — való­ban be tudnák üvegezni az egész szervezet protoplazmáját, ez nagy tudományos felfedezés lenne, az ember és más szerve­zetek fagyasztása mindennapi, nagyon egyszerű dologgá válna. Feltételezhető, hogy a J. Bed­ford professzor megfagyasztá­sával kapcsolatos kísérletet csak reklámcélokból végezték. Ennél a próbálkozásnál csak azt tarthatjuk valóban értékes­nek, hogy a tudományos világ figyelmét felhívták azokra a munkákra, amelyek az élő szer­vezetek tevékenységének reduk­ciójával foglalkoznak. Az emberi szervezetnek olyan hőmérsékletre való lehűtése, amelynél az egyes állatfajták téli álmához hasonló állapot következik be, rendkívül érté­kes eredmény lenne. Egyebek között az olyan betegségek leg­hatékonyabb gyógyítási mód­szerének a megtalálásához ve­zethetne, mint a rák, a lelki betegségek stb. Ebben az irány­ban nagyon intenzív tudomá­nyos kutatás folyik mind a Szovjetunióban, mind a világ más országaiban. Ogy vélem, ha megoldjuk az élő szervezet tevékenységének redukciójával összefüggő prob­lémákat, választ kapunk szá­mos bonyolult orvosi-biológiai kérdésre s valószínűleg megta­láljuk a módját annak, hogyan juttassuk el a jövőben az űrha­jósokat a távoli bolygókra és más csillagrendszerekbe. Az űr­hajósok fagyasztott állapotban, vagy legalábbis a „téli álom állapotában nem szenvednének ugyanis víz-, táplálék- vagy oxigénhiányban. Erre pedig nagy szükség van, mert míg az űrhajó fedélzetén nem teremt­jük meg a zárt anyagcsere-cik­lust, elképzelhetetlen, hogy az ember valaha ls eljusson a csil­lagközi térbe. Illusztrációként említem, hogy egyes amerikai tengeralattjárók fedélzetén már vizsgálják az anyagcsere ilyen zárt ciklusát s keresik az oxigén regenerálódásának leg­jobb módszerét. Befejezőül hangsúlyozni sze­retném, hogy a James Bedford professzor sorsára vonatkozó szomorú prognózis ellenére az élő szervezetek tevékenységé­nek redukálására irányuló kí­sérletek rendkívül fontosak s nagy jövőjűek. Lézersugár a földrengés előrejelzésére Kaliforniában és Washington államban a tudósok azon fára­doznak, hogy lézersugár és tükrök felhasználásával mini­mális talajeltolódásokat észlel­jenek. Ezek a mérések annak a nagyvonalú kutatási program­nak a részei, amelynek kereté­ben a földrengések előrejelzé­sére igyekeznek megbízható el­járást kidolgozni. Eddig még nem alakult ki olyan módszer, amely lehetővé tenné a földkéreg geológiai vetődéseiben fennálló, a tekto­nikus földrengéseket előidéző feszültségek mérését és bizton ságos megállapítását. Azok a talajeltolódások, amelyek a fe­szültség következtében mint a földrengések előidézői mutat­koznak, gyakran oly lassan és oly kis mértékben lépnek fel, hogy az eddigi mérési módsze­rekkel nem voltak észlelhetők. Az első kísérleti berendezést Kaliforniában két egymástól 16 km-re levő hegycsúcson állítot­ták fel. Ezek egyikén van a gördülő laboratórium, amely­ből a lézersugár indul, a má­sikon a visszaverődő tükör, amely a monokrom, összetartó lézersugarat kiinduló pontjára visszaveri. Ezzel az eljárással már 5 mm nagyságrendű elmozdulások ls érzékelhetők. Az eljárás továb­bi finomításával a méréshlba 1 mm-re csökkenthető. Ehhez két mérősugarat kell alkalmaz­ni, az egyiket a látható, a má­sikat az infravörös fénytarto­mányban. Ezzel érik el, hogy a berendezés éjjel-nappal, légkö­ri zavaroktól függetlenül üze­melhet. A kísérletek alapján elhatá­rozták, hogy a Csendes-óceán amerikai partján húzódó, mint­egy 1000 km hosszú geotektikus vetődés, a San-Andress-árok mentén 20 lézer mérőállomást állítanak fel. Ezek adatait elektronikus számítógéppel ér­tékelik. A kutatók remélik, hogy ezen a vonalon az új mód­szerrel meg tudják állapítani a földkéreg feszültségeit. • ' I Szárnyas óceánjáró hajók Az utóbbi időben mind szé­lesebb teret hódítanak a víz alatti szárnyakkal felszerelt gyorshajók (ilyen a Dunán közlekedő Rakéta lsj, amelyek a teljes sebességnél a vízfel­szín fölé emelkednek s a vízbe merülő „szárnyakon" futnak. A szárnyas hajók azonban egyelőre csupán a belföldi fo­lyókon s a csendes vizű part menti tengerszakaszokon alkal­mazhatók. Előnyük az, hogy a hajó kiemelkedik a vízből, nem HORDOZHATÓ GARÁZS A japán Light Structure Ltd cég nemrégiben bemutatta új hordozható garázsát, amelyet a tokiói motorosok számára gyárt. A garázs összerakható fémkonstrukcióval rendelke­zik, amelyre vászonhuzat feszíthető kl. Rövid Idő alatt bárhol felállítható, esetleg könnyű raktárként, vagy táborozásra ls használható. v befolyásolja a vízszint hullámzá­sa, ám éppen ezért csak ott hasz­nálható, ahol a hullámok nem érik el a felmerült hajó fene­két. Ellenkező esetben veszé­lyes ütközésekre kerülhetne sor, amelyek 70—100 km/óra sebességnél veszélyeztethetnék a hajót. A szárnyas hajók előnyeit újabban a nagy óceánjáró hajó­kon szeretnék érvényesíteni, s ezért azt javasolják, hogy az úszófelületeket tartó oszlopo­kat hosszabbítsák meg. A prob­léma megoldása azonban nem egyszerű, mivel ebben az eset­ben meg kellene hosszabbítani a hajócsavarokhoz vezető haj­tótengelyt is. Nem szabad meg­feledkezni arról sem, hogy az óceánjáró hajóknál tekintélyes teljesítményekkel kell számol­ni, s ezért veszélyes vibrációk következhetnének be. Olyan öt­let ls felvetődött, hogy a hajó­ban Diesel-motort, közvetlenül a csavarnál pedig villanymo­tort alkalmaznának, ám ennek a javaslatnak is vannak komoly hibái. A szovjet konstruktőrök most azt javasolják: A tartósan a víz alá merülő csepp alakú testbe szereljenek reduktorral felsze­relt gázturbinát, amely közvet­lenül hajtaná a hajócsavart. Az üzemanyagszállítás és az égés­termékek elvezetése jól meg­oldható lenne az üreges szárny tartók útján. Az óriás óceánjá ró hajók Ily módon biztonságo­san úszhatnának a hullámok jy^ fölött, és sebességük megha­ladná az óránkénti 100 kilómé m tert, ami a klasszikus gőzhajók p számára elérhetetlen. 19C

Next

/
Oldalképek
Tartalom