Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-25 / 114. szám, kedd

Slavomír Mrožek: TANGÓ Szlovákiai bemutató a Košicei Állami Színházban Az atomenergetika a Szovjetunióban Egyesek a hirosimai és a nagaszaki első atombomba-robbantásoktól, azaz 1945-től számítják az atomenergia felszabadításának kezdetét. Ez nem helyes, hiszen az atombombák létrehozását kiterjedt magfizikai tudományos kutatómunka előzte meg a világ számos országában, különösen Franciaországban, Angliában, az USA-ban és a Szovjetunióban. Az alábiakban kivonatosan közöljük A. PETROSZJANC akadémikusnak, a Szovjetunió Atomenergia Bizottsága elnökének cikkét arról, miként fejlődött s milyen eredményeket értek el az atomenergia hasznosításával a Szovjetunióban. SLAVOMlR MROŽEK lengyel író „Tangó" című kísérleti komédiájának szlovákiai bemutatójával a Košicei Állami Színház dramaturgiája első ízben adott alkalmat (Beckett, íonesco vagy Pintér műveinek bemutatása előtt) a kelet-szlovákiai közönségnek megismerni az abszurdszínház egyik közismert — világsikert aratott — darabját. A darabválasztás és feladatvállalás — noha ez esetben az utóbbi évek egyik legvitatottabb előadásáról van szó, — határozottan merész, érdemleges cselekedet! A „Tangó" filozófiai mélységű játék, mely alapjaiban az élet égető problémáit és céljait fejtegeti. Ellentéteket, felfogás és életszemléletbeli különbségeket elemez, egy közös fedél alatt élő konvenció mentes életmódra törekvő — család három nemzedéke között. A darab váratlan fordulatokban bővelkedik, sziporkázóan szellemes párbeszédeken és az emberi kapcsolatok állhatatosságának pellengérezésén alapszik. Mondanivalója felettébb időszerű. A színház érdekes felfogásban mutatta be a szereplők és a köAZ ÁPRILIS 25 ÉN KEZDŐDŐ Bratislavai Zenei Ünnepségeknek előestéjén értékes hangversenyben gyönyörködhettünk. Julián Károlyi Nyugat-Németországban élő magyar származású zongoraművész (Károlyi Losoncon született) Beethoven V. zongoraversenyével lépett a bratislavai hangversenyközönség elé. Károlyi művészegyéniségében tudás, értelem, technikai tökély a formálás átfogó koncepciójával és emberi szerénységgel párosul... ritka és értékes keverék. Az Es-dúr zongoraversenyt lebilincselő, költői ihletettségű tolmácsolásban hallottuk. A nagyszabású Allegro tételben a művész a küzdelmes pátosz hangját ls érzékeltette, de legszebb mégis érzéssel telített, áhítatos espressivo-játéka volt. A beethoveni csodálatos lassú részeket áthatotta az élő szívdobogás, hangjaiban — akárcsak a való életben is — Jóformán egybekapcsolódva és összeömölve élt az öröm és a fájdalom ... az ember. Talán csak a viharos lendületű Finálé volt kissé túl korrekt ős fegyelmezett, mintha a művész palettájáról hlányzanának a szikrázó életöröm ujjongó, harsány színei. PAAVO BERGLUNDBAN — aki egyébként balkezes, de ehhez a hallgató szeme csakhamar hoz(CTK) — A Csehszlovák Televízió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeihez rendkívül változatos műsorral járni hozzá. Ez év márcins végéig 85 műsorával tájjékoztatta nézőit az Októberi Forradalom hagyományairól, a Szovjetunió fejlődéséről s lakosságának életéről. A Csehszlovák Televízió Irodalmi műsora keretében több klaszlllku szovjet színdarab, néhány zönség számára egyaránt igényes müvet. Ottó Katuša rendezőnek általában sikerült megtalálnia és érzékeltetnie a darab pszichológiai és abszurd vonatkozásait. Vlado Suchánek színpadképe és jelmezei ugyancsak előnyösen fokozzák a jól pergő előadás összhatását. A Tangót hét szereplő Játszsza. A legnehezebb szerepet Peter Gaiora (Artúr

J bízta a rendező, akinek alakítása meggyőző volt, csupán nagyjeleneteiben éreztük kissé á színészi mértéktartás hiányát. Partnerét — mennyasszonyát — Jela Bučková alakította, javarészt helyes megfogalmazásban. A szereplők közül Hana Grisovd, Ján Bzdúch és Anton Gýmerský emelkedik ki. Mindhármuk teljesítménye művészi erejű. A további szerepekben Peter Mackót (Eugen) és Elena Volkovát (Eleonóra) láttuk. A TANGO — az egyre nagyobb tért hódító abszurdszínház e Jellegzetes alkotása — kétségtelenül komoly érdeklődésre tarthat számot Szlovákia második legnagyobb színpadán. TÄNZER IVAN zászokik, és az eredményből ítélve a zenekar művészeire sem hat zavarólag — felelősségteljesen tevékenykedő muzsikust, okos beosztással diszponáló zenekari vezetőt ismertünk meg. Berglund nem keresi, sőt inkább kerüli a külső hatások útját, komoly zeneisége csak egy célt szolgál: az előadott mű szellemi és érzelmi értékelnek hűséges tolmácsolását. Finn vendégünk Sibelius IV. szimfóniáját tűzte műsorára. Nem választott konvencionális programot. A IV. szimfónia talán Sibelius legsúlyosabb műve. Izgalmas, nyugtalan, sötét, furcsán szaggatott zene, töprengő vallomás, végső mondanivalója a legjobb tolmácsolásban is különös módon visszafordul önmagába. A Sibelius-muzsiká a finn földben gyökerezik, lényegét talán csak ott lehet igazán feltárni, ahol keletkezett. Így kétszeres érdeklődéssel vártuk a a finn karmester produkcióját. Nem okozott csalódást. Megteremtette a sajátságos Sibeliusatmoszférát, ami valóban egyszeri jelenség a zeneművészet egén. Ogy éreztük, hogy Paavo Berglund a Sibelius szimfóniát nemcsak gondolatfeltáró erővel, hanem valóban „finnül" tolmácsolta. HAVAS MÁRTA dramatizált regény, továbbá űtirajzfllmek, dokumentumfilmek stb. közvetítésére készül. Műsorának egyik kimagasló száma az „Októberi röplap" cimű adássorozat lesz. A „Filmoperatőr a fronton" cfmfl film M. M. Glider szovjet haditudósító munkásságát érzékelteti. Méltón Illeszkedik az Bnnepi műsorba a „Fejezetek a szovjetországból* televíziós film és a „Baráti kapcsolataink" című riportsorozat Is. A szovjet kutatók az 1941— 45-ös háború előtt Is számos Intézetben és szervezetben foglalkoztak az atomfizika alapvető problémáival. Sok tapasztalatot és ismeretet szereztek, megalkották a gyors neutronok segítségével létrehozható láncreakció elméletét, meghatározták a szaporítási együtthatót a homogén termikus neutronokkal üzemelő reaktorokban, kidolgozták a homogén rendszerekben végbemenő rezonancia-elnyelés elméletét, meghatározták a késleltetett neutronok szerepét a lassított kinetikában, elemezték a nukleáris láncreakció létrejöttének feltételeit, felállították az erősen dúsított, homogén víz-urán reaktorok kritikus méreteinek elméletét stb. Mindjárt a háború után, 1946. december 25-én létrehozták a Szovjetunió és Európa első urán-grafit atomreaktorát, melyben Európában először valósították mug az önfenntartó nukleáris láncreakciót, s ennek eredményeként először sikerült előállítani néhány tized milligramm plutóniumot. Az első ipari atomreaktort 1949-ben helyezték üzembe, és mint ismeretes, ebben állították elő az 1949-ben végrehajtott szovjet kísérleti atombomba-robbantáshoz szükséges plutóniumot. Az Egyesített Atomkutató Intézet A Szovjetunió az ipari atomreaktorok felépítése után hozzálátott az atomenergia békés célú felhasználása területén elvégzendő feladatok megoldásához az ország népgazdasága és az egész emberiség érdekében, s húsz év alatt komoly tudományos kutatási bázist hozott létre az atomfizikával és más, ezzel kapcsolatos tudományokkal foglalkozó intézetekben. A szocialista országokkal szoros barátságban 1956-ban létesített Egyesített Atomkutató intézet (EAIj is hozzájárult e tudomány fejlesztéséhez. Nemrég közölte a sajtó, hogy a szocialista országok tudósai a dubnai EAI-ben felfedezték az új, a 104. számú transzurán elemet, oly módon, hogy a plutónium 242-t többszörös töltésű iongyorsítóban a neon 22 gyorsított ionjaival sugározták be. Ennek az izotópnak a felezési ideje 0,3 másodperc. Ez a rövid felezési idő kezdetben csak fizikai módszerekkel tette lehetővé a 104. elem identifikálását, később azonban kémiai módszerekkel is bebizonyították létezését. Munkájuk nagy nehézségekbe ütközött, hiszen a gyorsító termelékenysége igen alacsony: 5 órai működés alatt csupán 1 atomot szolgáltat. Az EAI tudósai, különösen azok, akik a magreakciók laboratóriumában dolgoznak, az elemek periődikus rendszere 102. elemének felfedezésében ls nagy munkát végeztek. Cél: a vezérelhető termonukleáris szintézis A Szovjetunió számos intézetében folyik széles körű kutatómunka a szabályozható, vezérelhető termonukleáris szintézis tanulmányozására és elsajátítására. Az energiának az emberiség által jelenleg Ismert összes formái fokozatosan kimerülnek, az atomenergiát pedig, melyhez oly sok remény fűződik, nem elég jó hatásfokkal, pazarló módon használják fel, tekintve, hogy jelenleg a lassú, termikus neutronokat alkalmazó atomenergetikai berendezések terjedtek el világszerte. Az értékes és költséges természetes urán felhasználása nem elég gazdaságos, mert a hasadó nukleáris fűtőanyagból az urán 235 izotópból mindöszsze 7 kg van 1 tonna természetes uránban. A világ sok országában dolgoznak e problémán, de a gazdaságos megoldás még csak a kidolgozás stádiumában van. A világon óriási potenciális energetikai fűtőanyag-készletek vannak urán alakjában, különösen a tengervízben. Így például az óceánok vizében kb. 5 milliárd tonna urán van, s ez rendkívül nagy mennyiség. S bár az urán koncentrációja a tengervízben nagyon csekély — egy tonna vízben mindöszsze kb. 3 mg —, mégis indokoltan bízhatunk abban, hogy gazdaságos uránkinyerési technológia kidolgozásával és a szabályozható termonukleáris szintézis elsajátításával egyszer a tengervízben levő uránmennyiség is felhasználható lesz. A modern fizika izgalmas problémája ezért a vezérelhető termonukleáris szintézis. A szovjet tudósok egyedülálló eredményeket értek el a nagy hőmérsékletű plazma előállításában és tulajdonságainak tanulmányozásában, de a probléma végleges megoldásának útjában még óriási nehézségek állanak. A Kurcsatov Atomenergia Intézetben 1958-ban üzembe helyezett „Ogra-1" termonukleáris berendezésnek az a rendeltetése, hogy segítségével tanulmányozható legyen, milyen feltételek között lehet mágneses csapdában, gyors nukleáris ionok injektálásával koncentrálni a forró plazmát. A szovjet tudósok a kísérletek egész sorát végezték ezen a berendezésen, és már 1963—65-ben felépítették és üzembe helyezték a kombinált mágneses terekkel és semleges atomok injektálásával működő új „Ogra-2" berendezést. A PR-5 kombinált mágnesterű termonukleáris berendezés a világon először tette lehetővé a plazma maradandó fenntartásához szükséges feltételek megvalósítását. Tulajdonképpen ez az egyik legfontosabb kérdés, amely a szabályozható termonukleáris reakcióval foglalkozó fizikusok előtt áll. A plazma sűrűsége, élettartama, hőmérséklete azonban ma még messze van azoktól a követelményektől, amelyek ahhoz szükségesek, hogy biztonságosan állítsunk elő szabályozható termonukleáris reakciót. Atomerőművek Az atomenergiának békés célokra való felhasználása a népgazdaságban a leghatékonyabban az atomenergiának elektromos energiatermelésre való felhasználásában nyilvánul meg. A világ első atom-villamoserőművét 1954-ben a Szovjetunióban, Obnyinszkban helyezték üzembe; ennek villamos teljesítménye 5000 kW. Az atomerőművek már kivívták a bizalmat: a világ 12 államában eredményesen dolgoznak és termelik az elektromos energiát. 1966. január 1-én az egész világon üzemben levő atomerőművek összteljesítménye elérte az 5,9 millió kilowattot; ezen belül a Szovjetunióban 1,1 millió kW az atomerőmüvek teljesítménye. 1967. január l-ig még tovább növekedett a világ atomerőműveinek összteljesítménye, és majdnem elérte a 9,5 millió kilowattot. Az első nagy méretű Ipari atomerőművet 1958-ban Szibériában helyezték üzembe. Ez az erőmű urán-grafit reaktorral működik, hűtése nyomás alatt levő vízzel történik, teljesítménye 100 00Ü kW. Jelenleg a Szibériában működő atomerőművek villamos teljesítménye 600 ezer kW. Legnagyobb a Novovoronyezsi Atomerőmű. Első egységének tervezett villamos teljesítménye 210 megawatt, a valóságos: 240 megawatt. Az erőművet 1964. szeptember 30-án helyezték üzembe. Három, egyenként 70 mW teljesítményű turbina van benne, összhatásfoka 27,6 százalék. A többi atomerőműveken kívül 1961-ben elkészült egy kis méretű, 1500 kW villamos teljesítményű mozgó atomerőmű is, nyomottvizes reaktorral. Négy lánctalpas járművön szállítható, súlya 310 tonna. 1963 augusztusában épült fel a 750 kW teljesítményű „Arbusz" atomerőmű, organikus hőhordozóval és moderátorral, a Szovjetunió azon távoli, nehezen megközelíthető vidékeinek villamos energiával való ellátására, ahol hagyományos villamos erőművek építése nem gazdaságos. Sevcsenkóban (a Káspi-tenger körzetében) egy gyorsneutronos atomerőmű épül. Érdekessége, hogy a következő feladatokat oldja meg: villamosenergia termelés, gőz termelése a sótalanító berendezések részére (desztillált víz előállítása tengervízből), üzemanyag újratermelése szaporítással. Teljesítménye 1000 mW, villamos teljesítménye 150 mW. Atomjégtörők Az atomenergia békés célú felhasználásának egyik érdekes és hatékony példája a „Lenin" atomjégtörő létrehozása és üzemeltetése. Ez az 1959-hen üzembe helyezett hajó volt az első atom-jégtörőhajó a világon. Vízre bocsátása óta 7 navigációt futott be, több tízezer kilométert haladt az Északi-Jegestenger jégpáncéljában, ós sok tengerjáró hajó átkelését tetie lehetővé a jégmezőkön át. Az atomjégtörő gőzenergetikai berendezésének teljesítménye 44 000 LE a tengelyen, összehasonlításul: a „Moszkva" típusú korszerű jégtörő energetikai berendezésének 26 000 LE a teljesítménye. A „Moszkva" és a „Leningrád" típusú jégtörők 25—30 napig képesek működni üzemanyag-felvétel nélkül, a „Lenin" jégtörő pedig több mint egy évig. Elena Velková és Anton Gymersky a darab egyik jelenetében. (M. Litavská felv.) Finn ka rme s te r és nyugatnémet zongoraművész vendégszereplése A csehszlovák egyetemes ciklotront is a Szovjetunió szállította. Ez a legnagyobb teljesítményű részecskegyorsítónk. A televízió az NOSZF 50. évfordulóiára