Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-18 / 107. szám, kedd

Harcból harcba Kékeszöld fény szűrődik ki az esthomályba burkolódzott ház ablakán. A szobában a tv-készülék előtt magányos, Idős ember ül. A ház gazdája, Reményi Józsi bácsi így tölti élete őszének estéit. Egyedül... Felesége meghalt, gyermekei szétszóródtak. Barátai, harcostársai is megöregedtek, távol vannak. Pedig — jó volna néha feleleveníteni a múltat, az emlékeket... Hatvankét év múlott el fölötte. Tizenkettő volt, amikor a Lapsa-pusztára szegődött el béresnek. Nem önszántából... Szűk cselédházban laktak. Mégis, még egy családot akartak betenni hozzájuk. Édesanyja tiltakozott. Pofon volt a válasz ... Jóska ott állt a közelben. Fejét forróság járta át, s egyszerre csak a mozsártörő hideg vasát érezte a kezében. Hirtelen elengedte ... Jaj! — az úrnő lábára esett. Csendőr... Másnap költözködés lett a dolog folytatása. Néhány hétig béreskedett, aztán könnyebb munkát kapott. Tehenet őrzött. Reggeltől estig volt ideje gondolkodni. Egyre az a pofon járt az eszében. Tudta, érezte, hogy meg kell bosszulnia. De hogyan? ... Két tavasz s ugyanannyi lombhullás telt el. Akkor már e Hámos-uradalomban, laktak. Napszámba járt, alkalmi munkát végzett. Ekkor vette hírül, hogy kitört az őszirózsás forradalom. Nem folyt le sok víz a Sajón, s a magyar vörös hadsereg katonái Királyi alatt álltak. Gyakran vitt számukra hírt. Egyszer csaknem az életével fizetett ... Nem térhetett vissza, beállt vöröskatonának. A jól megtermett 15 éves fiúnak elhitték, hogy tizenhét múlott. Végigharcolta a Sajó mentét. Egyszer roham, máskor visszavonulás. Eljött a bosszúállás ideje is. De egyszer csak mi történt. Harc nélküli visszavonulás... Árulás?!... Irány a román front. Szolnoknál látta meg először a habzó Tisza vizét. Itt találkozott Kun Bélával. Űjra harc, újra roham. Érlelődött, nevelődött. Az összeomlás a Zagyva folyónál érte. Fejetlenség ... Menekülés ... Fegyverét nem dobta el. A főváros felé vette útját. Ment étlen, szomjan. Budapesten fogták el a románok, de megszöKu „muu, jarailan utakon ért haza. Rongyosan, lesoványodva. Meg sem Ismerték, koldusnak nézték ... Hónapokig tartott, amíg rendbe jött. A forradalom elfojtása utáni évben aratónak szegődött. Másnap a bérlő megüzente: „Kommunista nálam nem arathat". Nem volt párttag, de vöröskatona múltját ennek tudták l-e. Kerepecen lett szolgalegény. Aztán hol itt, hol ott vállalt alkalmi munkát. De sehol sem melegedhetett meg. A nagygazdák féltek, gyűlölték az ilyfajta embereket. Nemegyszer volt munka nélkül. Amikor 1922 táján hírül vette, hogy az egykori vöröskatonák Tornaiján meg akarják alapítani a kommunisták pártját, ő is közéjük ment. Igaz, többször voltak alapszervezet nélkül, s így erős, igazi pártszervezet csak 1928-ban Jölt létre. Közben katona lett, majd megnősült. Az első gyermek ... Nélkülözés, sztrájkok... Aztán jött a magyar megszállás. Az első napodban a szemébe mondták: <,Megäôglesz, te büdös kommunista". Gyakori vendégek lettek nála a kakastollasok. Megismerte őket alaposan. Kezüket, puskájuk kemény tusát... Nem tört meg. Negyvenkettőben behívót kapott. Kórházi szolgálatra osztották be. Irány a keleti front... Rég elnémultak már a fegyverek, amikor hazakerült. Fiata los lendülettel kezdett dolgozni. S nagyon elcsodálkozott, araikor a deportálásról szóló dekrétumot kézhez kapta. Csak a februári győzelem után tért Ismét naza. Első dolga volt, hogy régi tervét megvalósítsa, hogy művelődési otthont kapjon a falu. Si került. Nagy volt az öröm, ami kor 1950-ben Sajószárnyában felavatták a járás — önsegélylyel épült — első művelődési otthonát. Volt a Csemadok Járási vezetőségének az előadója, a Járási pártbizottság dolgozója. S ki tudná felsorolni, hogy a tömegszervezetekben hány kisebb nagyobb funkciót töltött be. Megrokkant egészsége miatt 1964-ben az orvosok javaslaté ra nyugdíjba ment. De ezután sem ült ölbe tett kézzel. Több mint másfél évig volt a műve lödési otthon gondnoka ... Órájára néz. Hogy eljárt az idő ... Pedig élete történetének csak nagyobb állomásain állt meg egy röpke percre. Volna még miről beszélni, bele sem férne egy szűk est keretébe. De hát a tv-bemondó is jó éjszakát kívánt már. Józsi bácsi is lepi hen, hogy holnap reggel frissen ébredjen, hogy újból harcba induljón. Ogy, mint egész életében tette. Harcból harcba. NÉMETH JÁNOS Nem akármilyen börze... A régi kapitalista világban volt alkalmam érték-, valuta-, gabonabörzét látni. Antwerpenben benéztem a gyémántbörzére. Ugyanakkor a hatalmas kikötőben láttam az első munkabörzét kikötőmunkások részére, akik ott naponta háromszor öszszegyűlnek, "hogy munkát vállaljanak. Nálunk az ilyesmi már-már a feledés homályába merült. Nemrég Prága jelentkezett egy érdekes kezdeményezéssel. Munkabörzét szerveztek itt nyugdijasok részére. Ezt követően Plzeftben, Brnóban és másutt ls rendeztek hasonló börzéket. Végül Szlovákiában, Bratislavában is próbálkoztak ezzel. Ogy látszik, A KÍSÉRLET MEGÉRTE A FÁRADSÁGOT, mert 580 nyugdíjas Jött el érdeklődni. A Hajósok Háza nagytermének asztalainál a munkát kínáló 18 vállalat helyezkedett el tájékoztató táblákkal. Ezeken feltüntették, hogy mely foglalkozási ágakba keresnek dolgozókat és milyenek a kereseti lehetőségek. A vállalatok asztalai előtt áramlott a nyugdíjasok tömege. A vendéglátóipar pincéreket, szakácsokat, segéd-konyhaszemélyzetet, a büfékbe elárusítókat, az Élelmiszerboltok 08—01 Igazgatósága különféle alkalmazottakat, a Julius Fučík Elektrotechnikai Üzemek lakatosokat, villanyszerelőket, fényezőket, asztalosokat, a Hulladékbegyűjtő Vállalat munkásokat egész évre, a Strojstav lakatosokat, a Priemstav kőműveseket, betonozókat, ácsokat, festőket, szerelőket, a Nyugat-szlovákiai Sörgyár segédmunkásokat, a Közlekedési Vállalat villamoskocsivezetőket, kalauzokat, a Kertészeti és Üdülési Vállalat fűtőket, üvegeseket, karbantartókat, parkőröket, asztalosokat, kertészeket, a Városi Postaszolgálat kézbesítőket, raktárnokokat, munkásokat, segéderőket, számlázókat és egyéb vállalatok más munkaerőket kerestek. Kínáltak más, atraktívabb munkát is. MI VOLT AZ EREDMÉNY? 131 komoly jelentkező érdeklő dött, akik nagy része a vállalatok irodáiban fogja megbeszélni a további feltételeket, illetve még szükséges, hogy orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat. Huszonnyolcan írtak alá szerződést. Elbeszélgettünk a nyugdíjasokkal ls. F. S. nyugdíjas gépészmérnök túllépte már a 65. évet, egészséges és szívesen dol gozik lovább szakmájában. Még sok jó tanáccsal szolgálhat Iparunknak. L. J. kiváló asztalos, 79 éves, de még dolgozni sze retne, valószínűleg a bútorgyár „meósa" mellett tehet még jó szolgálatokat. S. R. előttem Irta nlá a szerződést — villamoskalauznak szegődött. A jelenlevők közül sokan érdeklődtek, hogy vajon megismétlik-e ezt a börzét? Ez nem biztos, ellenben a városi nemzeti bizottság a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottsággal karöltve a 15 éves tanulóifjúság, konkrétebben azok részére, akik nem tudtak a 9. osztály elvégzése után valamelyik szakmában elhelyezked ni, hasonló természetű munkabörzét szervez. GREK IMRE (A bratislavai P o sen lakútelepen elkészült az ú[ 25 tantermes iskola. (Erdősl felvétele j Véleménygyűjtő alosztály MINDEN EGYES JÓKÍVÁNSÁGOT pohárcsengés kísért. Ödön Tivadar igazgatót hatvanadik születésnapján közvetlen munkatársai — helyettesei és az osztályvezetők — köszöntötték. Szaporán ürítgették poharukat nagyra becsült igazgatójuk egészségére. Az önzetlen tiszteletnyllvánítás eredményeként óráról órára emelkedett a hangulat. Mikor az Igazgató behozta a második tízliteres demtzsont, végleg leomlottak a hivatali beosztásból eredő válaszfalak. Az Ismert kísérleti intézet szellemi vezérei — mint egy nagy család tagjai — sorra ölelgették deresedő hajú Igazgatójukat. Ez a légkör még a zárkózott egyéneket ts közlékennyé tette. Egymás után vetődtek jel a rejtett gondolatok, vélemények, ötletek. S e mérhetetlen szellemi frisseség villantotta fel az Igazgató agyában a gondolatot: nekem ezzel a kollektívával valami maradandót kellene alkotnom! Másnap reggel kicsit kábultan, mámorosan idézgette az elmúlt nap eseményeit. Eszébe jutott nagy elhatározása: maradandót alkotok! Nevemet nagy betűkkel írják majd be a kísérleti Intézeiek fejlesztésének történetébe. De mit tegyek? Éjszakákon át töprengett, gondolkodott. Eletében először megízlelte az önálló szellemi alkotás minden kínját és gyönyörét. Egy hét alatt készült el a nagy mű. „Véleménygyűjtő alosztály" — félhangosan ízlelgette a szavak zöngését. Az „alosztály" kifejezés egyideig idegenül hangzott, de aztán megszokta. Ismerte a rendeleteket, tudta, hogy új osztályt csak minisztériumi engedéllyel alakíthat, de az alosztályok szervezése már az igazgatók hatáskörébe tartozik. Ezt a lehetőséget kihasználta. — Nem engedhetjük meg az értékes szellemi kincsek elkallódását. Mi ezután rendszerezzük, számon tartjuk a véleményeket. AZ INTÉZET OSZTÁLYVEZETŐIT határtalanul meglepte az igazgató közlése. Senki sem tudott a készülő javaslatról. Az igazgató úgy határozott, hogy a véleménygyűjtő alosztályt saját maga irányítja. Kijelölte az öt előadót, és az alosztályvezetőnek átadott egy tizenöt gépelt oldalnyi anyagot. A kemény fedőlapon ez állt: A véleménygyűjtő alosztály jeladatai és munkaterve. Összeállította Ödön Tivadar igazgató. Szinte az alosztály szervezésével párhuzamosan — több éves huzavona után, — a minisztérium meghatározta a kísérleti Intézet munkaprogramját. Nagy előnyt jelentett, hogy az eddigi 16 különböző feladat helyett ezután egyetlen kérdésre: a fecskendőfogantyú optimális hajlásszögének megalapítására összpontosíthatják szellemi energiájukat. Ennek a határozott előnynek megvolt a maga hibája is. A fontos feladat teljesítésére mindössze egy év határidőt kaptak. A múltban ilyen lényeges kérdésekkel 5—6 évig foglalkoztak. A „csupán egy esztendő" nehéz idők előjeleként lebegett a fejük felett. A vezetők közül egyedül az igazgató őrizte meg a nyugalmát. Sőt, titokban még egy kicsit örült ts, hogy az események Ilyen kiváló lehetőségeket teremtettek az új alosztály „beindításához". Előbb szakterületek, később témák szerint csoportosították a véleményeket. Az alosztályt két szobában helyezték el, de az első negyedév végén már minden előadó külön irodában dolgozott. A második negyedévben bevezették a csoportosítási rendszert, minden irodában lépcsőzetes polcrendszert építettek, és az előadókhoz gépírónőket osztottak be. De még az említett intézkedések sem biztosították a tökéletes vélemény-nyilvántartást. E kérdést nemzetközi színvonalon csak a negyedik negyedévben tudták megoldani, mikor bevezették a kemény lapkártyarendszert, és üzembe helyezték az importált elektronikus számológépeket. A befektetés kockázattal járt, de az elgondolás megfelelt a kor szellemének. Az emberekben buzogott a kezdeményezés, nem hiányzott az akarat sem, csupán az idővel volt némi baj... Gyorsan múlott, nem vett tudomást az igazgató óhajáról. ÍGY TÖRTÉNT, hogy az év véKopócs Tibor rajza gén a minisztérium ellenőrei szomorú tényről tettek jelentést: a kísérleti intézet nem állapította meg a fecskendőfogantyú optimális hajlásszögét. Elúszott a célprémium, a nyereségrészesedés. Mikor a főosztályvezető megpillantotta az asztalára helyezett jelentést, hirtelen melege lett. Most zártak le egy hasonló ügyet és még ő is szóbeit megrovást kapott. Mi lesz ebből? Tanulmányozni kezdte az anyagot. A 150 oldalas jegyzőkönyvet még aznap átfutotta. Reszketett a dühtől. Nem teljesítették a feladatot, véleménygyűjtő alosztályt szerveztek, 15 egyént foglalkoztattak a tervezett létszámon felül, másfél millió korona beruházást végeztek engedély nélkül. — Majd visszafizeti az Igazgató! Becsukatom! Másnap és harmadnap jegyzeteket készített, egy egész vádIratot dolgozott ki az igazgató ellen. Majd egyet gondolt — az Igazgató helyébe képzelte magát és próbálta érvekkel „kivédeni" a vádat: Kezdeményeztem, alkotnt akartam, erre kötelezett a korszellem. Egy év alatt több mint félmillió véleményt gyűjtöttünk, ezt áttekinthetően, szakterületek szerint rendszereztük. Később a gépek segítségével bevezettük az alap- és mellékvélemények csoportosítását. Ez némi anyagi áldozattal járt, de megérte. Az áttekinthetetlen véleménytömegből klhá moztunk 143 007 teljesen tiszta és önálló alapvéleményt. Ekkor jutottunk el oda, hogy különválaszthattuk a külvilágot és az intézetünket érintő véleményeket. Így kaptuk meg a 366-os alapkategóriát, ami azt jelenti, hogy intézetünkben átlag minden munkanapon — sőt az ünnepnapokon is — sikerült egy teljesen önálló, termelést érintő alapvéleményt feljegyezni. Erre a teljesítményre büszkék vagyunk! Végtelenül sajnáljuk, hogy az említett alapcsoporttal tovább nem foglalkozhattunk, mivel az új vélemények rendszerezése minden erőnket Igénybe vette... Mindezt alaposan átgondolta a főosztályvezető, és már egészen más szemszögből nézte az igazgatót. Elvileg elítélte, mtvel nem teljesítette feladatát, kárt okozott a népgazdaságnak, megsértette az előírásokat, de... Nemcsak ezt tette! Kezdeményezett, alkotott, létrehozott egy véleménygyűjtő rendszert. S ez még a hatalmas anyagi kár mellett ts maradandó pozitívum. Ezt kell tovább tökéletesíteni... A FŐOSZTÁLYVEZETŐ reálisan vizsgálta az ügyet. Mérlegelte az egyén szerepét, a társadalom érdekeit. Teljesen érthető, hogy javaslatát az ellenőrző bizottság egyhangúlag elfogadta. Ödön Tivadar Igazgatót — egészségügyi állapotára való tekintettel — a megállapított határidő előtt nyugdíjazták. A Kísérletügyi Közlönyben pedig megjelent a ZM XV. rendeletének 25. módosítása az alábbi szöveggel: A minisztérium a Fecskendőfogantyú Tervezéslés Kísérleti Intézetben szerzett tapasztalatok alapján engedélyezi az 1. fontossági csoportba tartozó kísérleti Intézetekben a Véleménygyűjtő- és Realizáló Osztályok létesítését. Az osztályok létszámának felső határa 25 személy. Ödön Tivadar mégis maradan dót alkotott. CSETÖ JÁNOS