Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-15 / 104. szám, szombat

A Mikrofórum (prágai ifjú­sági rádióműsor) és a Svét mladých vagy egy évvel ez­előtt nyilvános versenyt hir­detett. A feladat rém egysze­rűnek tünt: egy fiatal lány­nak öt öltözék ruhája van és tíz különböző alkalomra kell azt úgy összehangolnia, hogy mindenhová az alkalomnak megfelelően elmehessen. Mégis kevesen akadtak, akik hibátlanul megoldották. Ekkor világlott ki, hogy fiataljaink nincsenek tisztá­ban a jó ízlés szabályaival, s hogy ez nemcsak az öltözkö­désre, hanem mindennapi életünkre, a viselkedésre, a lakáskultúrára, a higiéniára, a gyermeknevelésre stb. Is vonatkozik. Hauschková Olga, az ÜBOK (Lakberendezési és A nyelvtanulás nem Az utóbbi kát évben a prágai Pe­dagógiai Kutatóintézet által végzett megfigyelések és ellenőrzések arról tanúskodnak, hogy az élő nyelvek (német, angol, francia) tanításának eredményei kilencéves iskoláinkban nem kielégítőek. Dr. Alena Hakenovä, a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozója, aki speciáli­san ezzel a problematikával foglal­kozik, a megfigyelések és ellenőrzé­sek eredményeiből kiindulva annak a véleményének adott kifejezést, hogy újból fontolóra kellene venni a to­vábbi élő nyelvek tanításának problé­máit az 1. és 2. ciklusú iskolákon, különös tekintettel a társadalom Je­lenlegi szükségleteire. Mint számos más pedagógus, Hake­nová elvtársnő is felveti a kérdést, vajon az orosz nyelven kívül nem kellene-e felvenni a tanrendbe még egy kötelező vagy legalább választ­ható nyelvet Azok a tapasztalatok, amelyeket az idegen nyelvek, mint választható tárgyak tanítása során szereztek a prágai Jeremenko utcai kísérleti ki­lencéves iskolában, arról tanúskod­nak, hogy az órák számának azo­nossága mellett is jobb eredményeket értek el, mint a nem kötelező nyelv­tanítás útján más iskolákban. Nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk a tanítási órák számát sem, mert a fentebbiekhez hasonló isko­lákban külföldön 3—5 órát fordíta­nak nyelvtanításra, míg nálunk csu­pán kettőt. GERHARDT MATUSCHKA AZ ISMERT CSEHSZLOVÁK FODRÁSZ­MESTER A „jö ÍZLÉS ISKOLÁJÁBAN" ELŐADÁST TART. Ä jó ízlés iskolája Követőkre talál-e a prágai kezdeményezés? Öltözködési Intézet) alkal­mazottja, a Csehszlovák Ma­neken Iskola igazgatója azt javasolta, nyissanak a fiata­lok számára egy tanfolya­mot, ahol mindezt — leg­alább részben — elsajátít­hatnák. Nem kis fáradságá­ba került, amíg végre egy kurzust 35 hallgatóval elin­dított. Most a második ciklus folyik, vagyis ebben az év­ben 70 végzős növendékkel számolnak. Az érdeklődés oly nagy, hogy az intézet képtelen kielégíteni a jelent­kezőket. Nem vitás, nagyon hasznos javaslatot valósított meg az Oktatásügyi Minisztérium. A tanrend önmagáért beszél: mozgáskultúra, esztétikai és etikai nevelés, lélektan, tár­sadalmi nevelés, az öltözkö­dés tana, higiénia_és kozme­tika stb. Áz előadásokat gya­korlat, filmvetítés, vagy ex­kurzió követi. Nyolcvan órán keresztül kiváló szakembe­rek tolmácsolják a hallga­tóknak a tudnivalókat. Nagyon sok fiatal szívesen látogatná a „Jó ízlés iskolá­ját". De hol? Mert a prágai még csak a prágaiakat sem képes kielégíteni. Mi legyen a többiekkel? Legalább a nagyvárosokban létesíthetné­nek a művelődési otthonok mellett hasonló tanfolyamo­kat. Ezen a téren a Népmű­velési Intézet tehetne talán a legtöbbet. Ami a szakemberképzést Illeti, Hauschková Olga na­gyon készségesen felajánlot­ta segítségét. Az ÚBOK-nak van már némi tapasztalata és az eddigiek azt bizonyít­ják, hogy a „jó ízlés iskolá­ja" jó kezekben van. Dicsére­tes lenne, ha a kezdeménye­zésüket más intézmények is követnék. OZORAI KATALIN vagy otthon? A családok 9 tized része szíveseb­ben étkezik otthon, mint vendéglő­ben, üzemi étkezdében stb. Kitűnik ez a Belügyminisztériumnak 1860 családban végzett közvéleménykuta­iásából is. A megkérdezettek több mint 70 százaléka otthon ebédel, jóllehet a háztartásoknak csupán egy harmadá­ban nincs a háziasszony alkalmazotti viszonyban. Polgártársaink általában fizemi étkezdében, 3—4 százalékuk pedig vendéglőben étkezik, mások meg hideg ételt fogyasztanak. A csa­ládok csak ritkán vacsoráznak ven­déglőben. A vendéglői felszolgálás nem elé­gíti ki az igényeket. A megkérdezet­tek többsége átlagosnak tartja az ételek minőségét. A férfiak elégedet­lenebbek, mint a nők. A legtöbb elégedetlenség — tekintetbe véve a minőséget — az ételek árával kap­csolatban tapasztalható. Arra a kérdésre: ha több pénzem lenne, járnék-e gyakrabban vendég­lőkbe — a megkérdezettek 60 száza­léka igennel válaszolt. A többiek úgy vélik, hogy a vendéglői koszt nem felel meg igényeiknek. A tésztától elhízunk Étlapunk kedvezőtlen összetételénél lyukadunk kl, amikor testsúlyunkat tanulmányozva megálla­pítjuk, hogy elhíztunk. A kalóriafogyasztást ille­tően a legjobban táplál­tak közé tartozunk a vi­lágon. A napi fogyasztás ugyanis nálunk egy főre 3076 kalória. Csakhogy ennek 42 százalékát a tésztafélék fogyasztásá­val vesszük fel. A tészta pedig hizlal, s a kövér­ség számos betegség oko­zója. Mennyivel fonto­sabb a szervezetnek a krumpli, a zöldség, a rizs, de különösen az ál­lati eredetű fehérjék. A háború óta a húsfo­gyasztás 72 százalékkal, a tojásfogyasztás 30 szá­zalékkal, a vajfogyasztás 33 százalékkal emelke­dett, azonban a lisztfo­gyazstás is 14 százalék­kal. Pedig másutt, amint növekszik az állati erede­tű fehérjék fogyasztása, természetszerűleg csök­ken a lisztfogyasztás. Ahhoz, hogy étlapunk összetétele kedvezőbb le­gyen, az egy főre eső lisztfogyasztást évi 30 ki­logrammal kell csökken­teni. Ha ez megtörténnék, akkor évente több mint 50 ezer vagon búzát taka­rítanánk meg. Tekintve, hogy a búzaszükséglet­nek több mint a felét be­hozzuk, ez a megtakarí­tás jelentős devizamegta­karítást is eredményezne. A lisztfogyasztás egészsé­ges mértékre csökkenté­sével azonban nemcsak devizát akarunk megta­karítani, hanem elsősor­ban egészségünket kíván­juk védeni. (mész.) A nyári jégeső — a természet csodálatos játéka A jégeső közismert természeti jelenség. Valameny­nyien láttunk már gömb vagy tojás alakú, kisebb-na­gyobb, néha borsó, máskor pedig mogyoró vagy dió nagyságú jégdarabokat. Méretük néha még a tyúkto­jás nagyságát is eléri. A jégeső rendszerint az erős zivatarok kísérő je­lensége. Néhol, különö­sen a melegebb éghajla­tú és erősen párás leve­gőjű országokban, az em­lítetteknél nagyobb jég­darabok ls hullnak a vi­harfelhőkből. így például a stájerországi Alpokban 1897 júliusában átlag 15 cm átmérőjű és kb. 1 kg súlyú Jégdarabok hullot­tak, és hasonló jégeső pusztított 1929. május 14­5n Indiában. Amerikában 1928. július 6-án átlag 70 dekás jégdarabok estek. Az ilyen — bár ritkán előforduló jégeső — nem­csak nagy anyagi károkat okoz, hanem megsebezhe­ti, sőt megölheti a sza­badban tartózkodó embe­reket vagy állatokat. In­diában 1888-ban 250 em­ber esett a jégeső áldoza­tául. Furcsa és minden bi­zonnyal elgondolkoztató, hogy a jégeső nem téli, éppen ellenkezőleg nySri jelenség, amely rendsze­rint kánikulai napokon fordul elő. A jégeső vi­harfelhőkben képződik, melyek általában 6—10, de néha 12 kilométernyi magasságba nyúlnak fel, vagyis elérik a troposzfé­ra és sztratoszféra hatá­rát. A levegő e rétegeiben még a legforróbb nyári napokon sem emelkedik a hőmérséklet a fagypont fölé. A viharfelhők felső része apró jégkristályok­ból tevődik össze. Az em­lített felhők középső ré­tege jégkristályokból és erősen lehűlt vízcseppek­ből. legalsó rétege pedig csak vízcseppekből áll. A viharfelhőket az erős lég­áramlások hol a magas­ba emelik, hol pedig le­nyomják — és ez a folya­mat erősen befolyásolja a kisebb-nagyobb jégdarab­kák képződését. A jég­kristályok ugyanis a vi­harfelhőkben fokozatosan „megduzzadnak", és ha súlyosabbá válnak, a vi­harfelhő alsóbb rétegébe hullanak. Ott további víz­réteg fagy rájuk, s e súlygyarapodásuk követ­keztében tovább esnek a föld felé. A felfelé áram­ló levegő azonban isidét felkapja őket, a viharfel­hő magasabb, hidegebb rétegeibe, ahonnét újból lehullanak a felhők alsó, langyosabb rétegeibe. Ez a folyamat többször ls megismétlődik. A termé­szet e különös „labdajá­téka" a Jégdarabkák ál­landó súlygyarapodását eredményezi és amikor már a jéggömbök oly sú­lyosak, hogy a felfelé áramló levegő nem képes felemelni őket, a földre hullanak. Ezt nevezzük Jégesőnek! p F 470-re nőtt városaink száma Tavaly 49-cel csőkkent a helyi nem­zeti bizottságok száma, ebből a kö­zép-szlovákiai kerületre 17, a közép­csehországi kerületre pedig 8 jut A nemzeti bizottságok működésének megszüntetése a községek összevoná­sa következtében történt. Ezenkívül 11 községet városi szintre emeltek, s így 470-re nőtt városaink száma. A legtöbb város — 63 — a dél-mor­vaországi kerületben van, míg a kö­zép-csehországiban csak 32. A Belügyminisztérium nemzeti bi­zottságokkal foglalkozó ügyosztályá­nak adatai szerint a 10 686 nemzeti bizottságban összesen 235 500 kép­viselő működött. A nemzeti bizottsá­gok egyes bizottságaiban ezenkívül több mint 600 000 polgár, azaz a la­kosságnak több mint négy százaléka tevékenykedett. A nemzeti bizottságok képviselői­nek tisztségét csaknem 19,5 száza­lékban nők töltik be. A nemzeti bi zottságok elnökei és titkárai közt 980 nőt találunk. 1966-ban csaknem 1300 pótválasz­tást tartottunk. Autók a szabad ég alatt Azon 1 millió 370 ezer gépkocsi elhelyezésére, amely a távlati ter­vek szerint 1980-ig polgártársaink személyi tulajdonában lesz, három­szor 10 kilométeres nagyságú par­kolóhelyre lenne szükség. Kétségtelen, hogy a gépkocsik túl­nyomó része a szabad ég alatt fog parkolni. Ha valamennyit garázsban akarnánk elhelyezni, ez legkevesebb 10 milliárd koronába kerülne. A gépkocsik túlnyomó többsége más országokban ls a szabad ég alatt ált A csehszlovák motorosok azon­ban arra törekesznek, hogy kocsiju­kat minél hosszabb ideig használha­tó állapotban tartsák, s így jóval nagyobb szükségük van garázsokra, mint azon országok autótulajdonosai­nak, amelyekben a gépkocsikat rend­szerint csak öt esztendeig használ­ják. František Voják, a Termelőszövet­kezet Szövetsége dolgozójának tájé­koztatása szerint kísérletet tesznek a garázsok tömeges építésére szövet­kezeti formában. Az ötlet iránt úgy­szólván valamennyi kerületi város nemzeti bizottsága érdeklődik. A szövetkezeti garázsok építésének előkészületei a legeredményesebben Havífovban és Mostban folynak. Saj­nos, egyik helyen sem akadt elég jelentkező, így tehát a polgárok sze­mélyi tulajdonában levő gépkocsik garázsoiása továbbra is megoldatlan probléma. Búza vagy rozs? Érdekes összeállítás jelent meg a közelmúltban a KGST-országok ga­bonatermesztésével, mégpedig a búza és rozs arányával kapcsolatban. A kimutatás szerint a Szovjetunió­ban a gabonafélék vetésterületének 54 százalékán termelnek búzát. Utá­na következik 51 százalékkal Bulgá­ria, 40 százalékkal Románia, 31 szá­zalékkal Magyarország, 26 százalék­kal Csehszlovákia, 20 százalékkal a Német Demokratikus Köztársaság. A legkevesebb búzát és a legtöbb ro­zsot Lengyelországban termelik, de tekintélyes rozs vetésterülete van a Német Demokratikus Köztársaságnak is. / Hogyan használjuk ki a meddőhányók kőzetét Ha köztársaságunk kőszénbányái­nak valamennyi meddőhányóját egy rakásra halmoznánk, legalább há­romszor akkora hegy keletkeznék, mint a ftíp. A meddőhányók kéthar­mada Ostrava környékén található, ahol a régibb meddőhányókat fákkal, sőt kísérletileg mezőgazdasági növé­nyekkel ültetik be, ám ugyanakkor újabb meddőhányók keletkeznek. Ta­valy az ostrava-karvinái bányavidé­ken több mint 10 millió tonna meddő kőzetet hoztak felszínre. Erre felé a követ még nemrégiben is csak mellékes „szükséges rossznak" tekintették a szénbányászatban. Az új irányítási rendszer azonban a szakembereket arra kényszerítette, bogy elemezzék a meddőkőzetek ter­melésével kapcsolatos költségeket. A bányavidék közgazdászai megálla­pították, hogy egy tonna kitermelése a meddőhányók rendezésével és a föld _ árával együtt mintegy 20 koronát P|ÍIJ tesz ki. A megoldások egyike az, hogy " a követ nyomban a föld alatt rakják j 96 7 Az építészeti szakemberek azonban jy. 13 igyekeznek olyan technológiát is ki­dolgozni, hogy e kőzeteket közúti és vasúti töltések építésére is felhasz- U náihassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom