Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-12 / 71. szám, vasárnap

HÁZTARTÁSI VETÉLKEDŐ Az alábbi öt kérdésre postafordultával kell olvasóinknak válaszolniuk. Csakis a péntekig beérkező válaszokat fogadhatjuk el. A boríték vagy levelezőlap bal sarkára Írják rá: „Család—otthon*'. A legjobb válaszokat beküldők közül hárman sorsolás útján könyvjutalomban részesülnek. KÉRDÉSEK: 1. Felolvasszuk-e a fagyasztott élelmiszert főzés előtt vagy nem? 2. Háztartási hűtőszekrényben meddig tárolható a fagyasztott áru? 3. Hogyan készítjök el a fagyasztott halat? 4. Hogyan olvasztjuk fel a fagyasztott gyümölcsöt, hogy fogyasztásra alkalmas legyen? 5. Mit készíthetünk fagyasztott zöldségből és gyümölcsből? A helyes válaszokat és a nyertesek névjegyzékét lapunk jövő vasárnapi szá­mában közöljük. / A MOLT HETI VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEIRE A HELYES VÁLASZOK A KÖVETKEZŰK: 1 Tápérték (nem kalóriaérték!) • szempontjából sorrendben a leg­értékesebb: a marhagulyás burgonyával és zsírral készítve, a tejfeles, túrós csu­sza (megfelelő arányt véve alapul), a burgonyás tésztából készült (mákkal vagy túróval meghintett) szilvás gom­bóc, s végül a mákos metélt. 2 A reggelinknek kell bőségesebb­• nek lennie, mint a vacsoránknak, mert napközben a szervezet energiafo­gyasztása nagyobb, mint éjszaka. A túl­ságosan sok és nehéz vacsora egészsé­gi szempontból káros. 3 A babkávéban levő koffein élén­• kítő hatással van szervezetünkre. "A szívműködést erőtel)esebbé teszi, a szívdobbanások számát meggyorsítja, s igy nagyobb mennyiségű vér jut az erekbe. A koffein kitágítja az agy ereit, s bizonyos görcsös fejfájási pa­naszokat elmulaszt. Élénkíti az agy te­vékenységét, ezért fogyasztják a szel­lemi munkát végzők. — Természetesen a mértéktelen kávéfogyasztás káros ha­tással van szervezetünkre. Mivel a kof­fein szapora szívműködést okoz, káros a Basedow-kórbau szenvedőknek. A ma­gas vérnyomásban és érelmeszesedés­ben szenvedőknek rendszerint csak na­gyon mérsékelt kávéfogyasztást engedé­lyez az orvos. A nagymértékű koffein­fogyasztás részükre is kárus. Gyomorfe­kélyeseknél a nyálkahártyát izgatja a koffein, s ez fokozza a fekélyes fájdal­makat. A nyers savanyú káposztából ké­szült saláta értékesebb, mint a savanyú uborka. 5 A burgonya és a rizs kevésbé hiz­• lal, mint a makaróni vagy a tar­honya. 4. KÖNYVJUTALOMBAN RÉSZESÜLTEK: 1. Fekete Margit, Salka 288., okr. Nové Zámky. 2. Strédl Terézia, Dunajská Streda, Malodvornicka 23. 3. Varga Istvánné, Rožňava, Šafárikova 8. HASZNOS TANÁCS A tél végén és kora tavasszal gyakran előfordul, hogy étvágytalan a gyermek. Az emésztési zavaroknak rendszerint az az oka, hogy a téli hónapokban kevesebbet tartózkodik a gyermek a friss levegőn és a meg­szokottnál kevesebbet mozog. Ilyen­kor ne erőltessük rá veréssel vagy büntetéssel az evést, hanem fogjuk étvágygerjesztő diétára. Reggeli előtt fél órával igyék meg egy fél csésze „ezerjófü" teát. Ebéd előtt egyen meg egy kisebb citromot. Ha nem bírja elfogyasztani a citromot, fa­csarjuk ki a levét pohárba, s te­gyünk bele egy kevés cukrot vagy mézet, s így itassuk meg vele. Korán és keveset vacsorázzék a rossz étvá­gyú gyerek. A vacsora lehetőleg gyümölcsből, narancsból, almából (esetleg fagyasztott gyümölcsből) álljon. Természetesen a friss levegőn való rendszeres mozgás is elenged­hetetlen feltétele a jó emésztésnek. JÓ ÖTLET Mit varrjunk a régi ballonkabátból? EGY HÁZMESTER PROBLÉMÁI Ha kevés hely van a konyhában, éléskamrában, ügyesen kell gazdálkodnunk vele. Ezért azt ajánljuk olvasóinknak, hogy a kisebb méretű hűtőszekrény alá csináltassanak egy kis szek­rénykét, amelyet a képünkön látható módon kihasználhatnak. Ha a szekrénykét kihúzható polcokkal és fiókokkal készítjük, itt tarthatjuk pl. a kenyeret, zöldséget vagy egyéb élelmi­szert, amire főzéskor naponta szükségünk van. Úgyszólván minden háztartásban akad egy-egy régi, férfi vagy női ballonkabát, amelyet már nemi vise­lünk régimódi szabása miatt vagy azért, mert a mosásban összement. Bizonyára sokan nem is gondolnak rá, milyen ügyesen felhasználhatjuk ezeket a régi kabátokat. A ballonkabátot fejtsük szét, mos­suk ki és még nyirkosán vasaljuk ki. A kopott részeket krétával jelöljük meg, hogy a szabáskor kikerülhes­sük. Azután szabjuk ki belőle a kí­vánt ruhadarabot. 1. Vállrésszel szabott, régi divatú ballonkabátból készült ruha. A tűzés­sel díszített, végig gombos sportru­hát tavasszal és ősszel nagyon jól kihasználhatjuk. 2. Nálunk még nemigen ismert a „fregoli" (mindkét oldalán viselhető) kosztüm. Pedig nagyon célszerű és jól kihasználható. Ha a ballonkabá­ton kívül akad egy öreg lódenkabát (hubertusz) is a kiselejtezett holmik között, nagyon olcsó és divatos öltö­zéket varrhatunk magunknak vagy bakfis lányunknak. Természetesen a régi kabátokat először kimossuk és kivasaljuk. Elkészítése annyiból komplikált, hogy kü­lön kell megvarrni az egyik, s külön a másik anyagból a kabátkát és a szoknyát, s csak azután dolgozzuk ösz­sze. Ha a ballonanya­got vízhatlanítjuk (le­het házilag is ólom­ecet tablettával), a kosztümöt esős tava­szi napokon is visel­hetjük. ŕ IÖ DOLOG a szövetkezeti lakás, okos ember volt, aki kitalálta! — vallotta és még ma is vallja Blokkházi Jakab Edgár házmester. A szö­vetkezeti építkezés előnyei vitathatatlanok: olcsó, a lakók csak befizetik a szükséges összeget, s tovább nem kell gondoskodniuk semmiről stb, Am mégis van egy bökkenő. Igaz, ez nem at építkezéssel kapcsolatos, még csak nem ts a hát hibájából ered, mégis létezik. Méghozzá a blokk­házak, de elsősorban a szövetkezeti lakások bök­kenője. A szövetkezeti építkezések kiagyalója ugyanis nem számított arra, hogy a mai ember Ivagyis a szövetkezeti házak jövendő lakója) ax udvariasságnak a múltban soha nem észlelt magas fokán áll. Továbbá, hogy e nagy udvariasság a szövetkezeti házak lakói közt specális bökkenő­ket szül majd. Erre Blokkházi Jakab Edgár sem számított, különben a világért sem fogadta volna el a házmestert tisztséget. — Igen, az udvariasság, no meg a nagy ember­szeretet az elrontófa mindennek. Túlságosan fino­mak, előzékenyek vagyunk egymáshoz. Azt sem tudjuk, mivel kedveskedjünk embertársainknak. Mindez pedig különösen érvényes ilyen kis kö­zösségre, mint a ml házunk népe — panaszkodik a házmester. — Az a nagy udvariasság, ami a mi házunkban uralkodik, szinte már kibírhatatlan ... pELDÁUL, amikor megtudták a ház lakói, " hogy a rádió és tv hangja áthallatszik az egyik lakásból a másikba, mindenki eladta a ké­szülékét, nehogy zavarja a szomszédfát... pedig azért nagyon halkan hallgathatták volna. Sőt, ugyanennél az oknál fogva a lakók megtiltották gyermekeiknek a sírást. (Szegény gyerekek, mit ér az életük, ha nem bőghetnek?!) Vagy egy másik példa: a ruhaszárítás. Csak egy ruhaszárító kötél van az udvaron. De még az sincs kihasználva, nehogy valaki éppen akkor foglalja el, amikor arra másnak ts szüksége len­ne. Inkább a mosodába hordják a mosnivalót, vagy pedig bent a lakásban szárítják hajszárító­val . .. A LÉPCSŐHÁZ tisztítása során is kidomboro­" dik a lakók roppant udvariassága; minden­ki maga igyekszik felmosni a lépcsőket. De csak az végezheti, aki már szombaton korán reggel hozzálát. Sőt, N y ekemé újabban már pénteken este felmossa, nehogy valaki megelőzze. Ragyog is a lépcsőház egész héten, hiszen a lakók úgy vigyáznak a tisztaságra, hogy már az udvaron levetik a cipőjüket, nehogy akár egy morzsányi szemét bekerüljön a házba. Hát még ha reggelre hó borítja az udvart!... Mindenki seperni akar. Seprű pedig csak egy van. Így azután az seper, aki a legkorábban kel fel. Leggyakrabban a második emeleti Kacsás — ő már kora hajnalban ébren van. Az álomszuszék Párák mindig lemarad, pedig de szeretne seper­ni! Egy alkalommal el ls tette a seprűt még este, hogy végre egyszer ő is élvezhesse e munka gyönyörét. Elképzelhetetlen, hogy egyetlen em­ber seperje el az egész udvart. Blokkházi házmes­ter el is rendelte: minden lakó csak a „ráeső' 1,8 négyzetmétert seperheti el, hogy a többinek is jusson valami. Némelyik szomszéd azonban (elsősorban a túl udvarias Cifránsky) nem tartot­ta be az utasítást, minek következtében többen nem seperhettek. A ház népe nagy megelégedés­sel fogadta Blokkházi Jakab Edgár döntését, mely szerint a legközelebbi havazáskor Cifránskytól és társaitól megvonfa a seprés jogát azok javára, aktk legutóbb nem „jutottak szóhoz". U ÁT EZ A BÖKKENŐJE a szövetkezeti la­' ' kásnak. Amíg az ember külön lakik, addig ilyen gondjai nincsenek, mert nincs, akivel szemben udvariaskodjon ... Igen, erről valóban megfeledkezett a szövetkezeti lakás kiagyalója. S ha meghallgatjuk Blokkházi Jakab Edgár ház­mester panaszát, megértjük, miért nem fogadta volna el a világért sem tisztségét, ha mindezzel már annak idején tisztában lett volna. Sőt, akkor sem csodálkozhatnánk, ha egy szép napon lemon­dana. FÜLÖP IMRE KON SZTANT YIH fmZTOVSZKI 1967. ni. 12. összekucorodott ágyában, gyermeknek érezte magát. Eszébe jutott, amit Hervey mondott egyszer: „A csillagász ne szeres­sen senkit." ,,És az öregember se" — tette hozzá Méreaux gondolatban. Felkelt, felhúzta a rolettát és vissza­feküdt. Közelebb akart lenni oz orkán­hoz, a leeresztett rolettót vasfüggönynek érezte. Most már ott volt mellette a vi­har, csak a kettős ablak válaszotta el tőle. Nemcsak süvöltött, énekelt a szir­tek közt, nemcsak hóvai dobálta az ab­lakot, hanem világított is. A hótömegek­ből szivárgott ez a gyenge világosság. Kissé kékesbe játszott, mint hogyha óriás borszeszlángokat gyújtott volna meg va­laki odakünn, — Nem akarok elaludni - mormolta Méreaux, és most a repülőgépre gon­dolt, amely a vihar előtt szállt el a he­gyek fölött. A repülő nem nézhetett hátra, mert előtte sziklás csúcsok me­redeztek; csak a hátával, védtelen, ki­szolgáltatott hátával érezhette az orkánt, mely üldözte, mint vadászeb a nyulat. A szél rázta a zsalukat. Méreaux-nak sajgott a szíve, gondolatai lassan össze­zavarodtak, végre elszenderedett. Különös álmot látott. Úgy tetszett, poros szürke automobilba ül, hogy Dél­Spanyolországba utazzék benne. Magas, sovány aggastyán utazik vele, ősz sza­kálla remeg. Kopott öltönye mereven eláll, zörög, és Méreaux rémülten észleli, hogy kísérője zakója alatt rozsdás öreg páncélt hord. — Odamegyünk és visszajövünk «­mondja az öreg, és vértje zörög, csiko­rog a szűk autóban. — Majd meglát mindent. Fojtsa vissza könnyeit. Szűk úton száguldanak a hegyeken át, és minden hágónál más-más színű földek tárulna-k la előttük, határtalanok, mint a tenger: hol barna a föld, mert megperzselte a napsütés, hol fekete a citromfák lombjától, hol érett kalászok mézszínével integet, hol az erdők felett megrekedő levegő égszínében kéklik. S valahányszor új völgy tárul elébük, a páncélos aggastyán feláll a kocsiban, előrenyújtja csörömpölő jobbjót és ün­nepélyesen elkiáltja egy és ugyanazt o szót: - Hispánia! Igy rohannak városokon át, amelyek­ben annyi a napfény, hogy el sem fér a cseréptetőkön meg a házak falán, ha­nem behatol a pincék legtávolabbi zu­gába is, ahol Méreaux az aggastyánnak bort iszik és szegfűszagú sajtot falato­zik. • Elszáguldanak ódon székesegyházak mellett, melyeket a hőség szürke korma borít, folyók mentén, melyeknek tiszta vizét lustán hörpölik a türelmes ökrök, iskolák mellett, ahol gyermekek énekel­nek, paloták mellett, ahol védőponyvák mögött a félhomályban régi mesterek festményei tündökölnek, gyümölcsösök, szántóföldek mellett, melyeknek minden egyes rögét türelmes szántóvetők kérges tenyere mérte, morzsolta, parkok és ker­tek mellett, gyárak mellett, melyekben forró gépek kerekei zúgnak, mint a posz­méhek, az országon át, amely széllel, kacagással, dallal, köszöntéssel és a gyönyörű munka ezerféle zajával kíséri őket. Egy kihalt városkában, őszszakóllú ag­gastyán szobra mellett visz el útjuk. Méreaux a bronzszoborban fölismeri úti­társát s van annyi idejé, hogy elolvassa a feliratot: „Miguel Cervantes". - Tehát maga Cervantes? — kiált fel Méreaux. Az aggastyán leveszi kalapját és hanyagul válaszol: - Az vagyok. Valamikor ebben a vá­rosban éltem. Most megfordulnak és megint ugyan­10. azokon a városokon száguldanak át, de most a városok romokban hevernek, foj­togató hullabűz tölti be őket; elhalad­nak az iskolák mellett, ahol a küszöbön fájdalmasan eltátott szájú gyermekek te­temei hevernek, őrjöngő asszonyok mel­lett visz el útjuk, akiknek szeme az iszony­tól megüvegesedett s úgy menekülnek az országutakon, főbelőtt emberek mellett, akiket kezüknél fogva ajtókilincshez kö­töztek, tűszvész-pusztította gyümölcsösök mellett, üszkös romhalmazzá változott pa­loták mellett, fehér falra kátránybetűk­kel írt feliratok mellett: „Halál arra, aki szabadságot és igazságot keres! Halál mindenkire, aki nincsen velünk I" Gyalogos osztag állítja meg kocsiju­kat. A katonák ormótlan csizmája olyan mint a vödör, arcuk piros, vörhenyeges bajusz meredezik szájuk felett. Szőke tiszt vezényli őket, kajla fülű, csontos tarkójú. - Ki maga? — förmed rá a tiszt az aggastyánra. A páncélvértes aggastyán feláll, sze­me elsötétül dühében, keze reszket. - Kutyák! - üvölti. - Véres szőrű bér­gyilkosok! Takarodjatok az országból! Miguel Cervantes vagyok, Hispánia fia és költője, katona vagyok és becsületes emberi Széttárja karját, fel akarja tartóztatni a katonákat. - Tűz! - üvölti a tiszt, hangja gonosz visításba csap át. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom